Magyar Nemzet, 2005. december (68. évfolyam, 328-357. szám)

2005-12-05 / 332. szám

Elhunyt Luzsicza Lajos • Ludwig Emil. É­letének nyolcvanhatodik esztendejében csendben eltávozott Luzsicza Lajos fes­tőművész, tanár, művészet­szervező. Sokgyermekes felvi­déki gazdálkodó családban született. 1940-ben költözött Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák­ Vilmos, majd Kmetty János tanítványa volt. Az 1950-es években vidé­ki városokban tanított, kezde­ményezője, motorja volt a vi­déki művésztelepek létrehozá­sának, 1960-ban a Képzőmű­vészeti Alap megszervezésé­nek. Sikeres művészi pályáját számtalan hazai és külföldi ki­állítása dokumentálja. Mo­dern realizmusának természe­tes társa a gyökereiből eredő népiség, a történelmi Felső- Magyarország tájainak varázs­latos színvilága. Idősödő korá­ban tollat ragadott, és remek stílusú írásokban elevenítette fel ifjúságának emlékeit. Szü­lővárosa, Érsekújvár díszpol­gári címmel tüntette ki. Né­hány hete még megérte utolsó nagyszabású szervezőmunká­ja eredményét: a dunaszer­­dahelyi Kortárs Magyar Galé­ria végleges, méltó otthonba költözését. XX. századi képző­­művészetünk rendkívül szí­nes, dolgos és őszinte magyar mesterét veszítettük el Luzsi­cza Lajossal. (Temetéséről családja később intézkedik.) Papírforma a berlini Oscaron A Sorstalanság nem kapott díjat az Európai Filmakadémiától Az Európai Filmakadémia ber­lini díjait szombaton este tizen­kilenc kategóriában adták át. Ezt a díjesőt európai Oscar­­átadásnak is szokás nevezni. Az Európai Filmakadémia trófeáit 1988 óta évenként osztják ki vagy Berlinben vagy valamely más európai városban. a Barna Zoltán______________ K­ét nagyágyú kapta meg az életműdíjat. Sean Connery számos kiemelkedő művészfilm­ben és igényes kalandfilmben sze­repelt. A közönség által olyannyira kedvelt James Bond-akciófilm­­sorozatnak ő volt az első és eddigi leghitelesebb címszereplője. A má­sik életműdíjas Maurice Barr fran­cia zeneszerző. Nem volt azonban a díjazottak között a Nobel-díjas Sorstalanság című Kertész Imre-regény nyomán készült Koltai Lajos-film­­operatő­rét, Pados Gyulát a legjobb opera­tőrnek, zeneszerzőjét, Ennio Morri­­conét pedig a legjobb filmzeneszer­ző címére jelölték. Helyettük leg­jobb európai operatőrnek a német Franz Lustig, legjobb komponistá­nak a Rupert Gregson-Williams- Andrea Guerra zeneszerzőpáros bi­zonyult.) A tizennyolcadik nagydíjról is elmondhatjuk, hogy bejött a papír­forma. Michale Haneke osztrák rendező vette át a Rejtve (Caché) című filmalkotásáért, ami hivata­losan annyit jelent, hogy ez a mű minősült Európa idei legjobb mű­vészfilmjének. Haneke azzal vált közismert alkotóvá, hogy filmet készített Elfride Jelinek A zongora­­tanárnő című Nobel-díjas regényé­ből. A francia nyelvű Caché (Rejt­ve) beszélő cím. Újabb kori törté­nelmünk egyik kevéssé ismert, sze­mérmesen rejtegetett sötét pokol­bugyrára hívja föl a néző figyelmét. Algériának azon korszakáról vall a rendező, amikor az afrikai ország francia gyarmat volt. A mű francia, osztrák, német, olasz koproduk­cióban készült. Haneke szinte ab­szolút győztesnek számít, hiszen filmjével elnyerte az akadémia leg­jobb rendezőjének díját is. Maga a film is tarolt, hiszen hazavitte még az európai filmkritikusok elisme­rését és a legjobb vágói-szerkesztői díjat is. Férfi főszereplője, a francia Daniel Auteuil megkapta az év leg­jobb férfi színészének járó díjat. A hölgyek közül Julia Jentsch bi­zonyult a legjobbnak. A német szí­nésznő Marc Rothermel Sophie Scholl utolsó napjai (Die letzten Tage Sophie Scholl) című filmalko­tásának címszerepéért kapta meg az év legjobb európai női főszerep­lőjének díját. Sophie Scholl a má­sodik világháborús müncheni el­lenállás egyik vezéralakja volt, megformálásával Julia Jentsch már a februári Berlinalén is elnyerte a zsűri tetszését. A film női főszerep­lője és a rendezője, Marc Rothermel kapta az idén a legtöbb közönség­­szavazatot. A hazánkban is komoly közönségsikert kivívott Mennyei királyság főszereplője, az angol Orlando Bloom bizonyult a közön­ség férfi kedvencének. A legjobb forgatókönyvért járó díjat az ön­gyilkos palesztin merénylők vívó­dásairól szóló Mennyország most palesztin-német szerzőpárosa, Hani Abusz-Aszád és Bern Beyer érdemelte ki. Sean Connery az Európai Filmakadémiától kapott díjjal a szombati berlini ünnepségen FOTÓ: AF/MARCUS BRANDT Vágtázó dallamok ereje : Kiss Eszter Veronika________ A­ki azt gondolta, hogy a VHK-t nem lehet felülmúlni, nagyon tévedett. Most a Csodaszarvassal szólalt meg igazán az, amit annak idején Grandpierre Attila megál­modott első vágtázózenekarában. Ez a népzenei, azon belül is erőtel­jes moldvai hangszín, a gitár helyett használt koboz, a cimbalom, a du­da, a csángó dob olyannyira kieme­li a dallamokban rejlő őserőt, hogy szinte letaglózza a hallgatóságot. A két VHK-szám, a Hunok csatája és a Halló, Mindenség új hangszerelé­se erről mindenkit meggyőzhetett. Ezután nincs olyan muzsika, amit hallgatni tud az ember. Ez maga a teljesség, legalábbis az a szelete, amit itt a földön fel lehet fogni belő­le. Örök dallamok, amelyeket kor­szerű köntösbe öltöztettek. A ze­nészek, bár egészen más közegből érkeztek, mindannyian azonosul­ni tudtak a produkció nem min­dennapi légkörével. Szokolay Dongó Balázs és Balogh Kálmán teljesítménye viszont ezenfelül is felért egy kisebb varázslattal, az, amit ők tudnak, alighanem világ­elsővé teszi őket a területükön. Nem zenélnek: ők maguk a zene. Hihetetlenül együtt tudtak mű­ködni a színpadot körbeugráló táltossal, Grandpierre Attilával. Grandpierre Attila mindig lélek­ből énekel. Elveszíti önmagát a színpadon, hagyja, hogy eszközzé váljon a zene kezében, s annak üzenetét közvetítse. Ezért aztán aligha akad más olyan muzsika, amellyel ennyire hatásosan győzhetnénk meg nem­zeti múltunk, örökségünk hatal­mas, máig ható erejéről honfitár­sainkat és akár az egész világot, mint a Vágtázó Csodaszarvas ze­néje. Aki egyszer meghallja, soha többet nem felejti el, mindig ke­resni fogja. (Vágtázó Csodaszarvas: Tiszta forrásból, december 3., Petőfi Csar­nok.) Flatley után szabadon A The Irish Dance Experience a debreceni Főnix Csarnokban A világot rövid egy évtized alatt meghódító tánc művészei évről évre újabb és újabb meglepetésekkel, elődöket túlszárnyaló performance-okkal kápráztatják el népes rajongótáborukat. Az újabb titánok egyike, Catherine Gallagher csapatával, a The Irish Dance Experience tagjaival december 11-én 19 órától a debreceni Főnix Csarnokban csillogtatja meg tudását.­ ­ Dombi Margit C­atherine azt mondja, büszke arra, hogy a Michael Flatley ál­tal alapított Riverdance és Lord of the Dance együttesek segítségével - csakúgy, mint testvérei - a világ éltáncosainak sorába emelkedhe­tett. Míg testvérei a kipróbált tánc­karok tagjaiként gyönyörködtetik a közönséget - Michael Patrick nyolc éve vezető táncosa, Georg Bernard pedig megbecsült tagja a River­­dance-nek, Barry John pedig a Las Vegasban fellépő Lord of the Dance táncosa­­, Catherine önálló útra lé­pett, és saját együttest alapított. Az együttese nem kíván elmerülni a kelta történelem egyébként kétség­kívül izgalmas részleteiben, sokkal inkább arra koncentrál, hogy élet­képeket villantson fel annak miszti­kus világból. Erre kitűnő példa a lenyűgö­zően professzionális megoldások­kal operáló Álarcosból, az ír tánc minden virtuozitását megmutató Katonák és Figurák, illetve a Köny­nyű, mint a pihe című, mágikus mesevilágot idéző produkció. A táncok többnyire a szteppelemek­ből építkező, nehéz cipőben tánco­landó koreográfiákra épülnek, de van néhány légisen könnyed, balettelemeket alkalmazó produk­ció is, amelyek szintén nagy tánc­tudást igényelnek. Ám kétségtelen, hogy a közönség szívében a nehéz cipőben előadott, a pergő dob rit­musával vetekedő koreográfiák foglalják el az első helyet. Ehhez já­rul a koreográfiákat kísérő zene ha­tása, aminek titka, hogy Catherine Gallagher bátran nyúl a dzsessz­, a drum and bass és a klasszikus zene elemeihez, és virtuózan alkalmazza őket. Az már csak hab a tortán, hogy a koreográfiákat az ő szólói teszik átütő erejűvé. 152005. december 5., hétfő Kultúra • Magor Nemzet 1­11 Mi 1 111 Melocco-album Wehner Tibor Melocco című albu­mát mutatják be ma délután négy órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban (V., Károlyi­ Mi­­hály u. 16.). A kiadvánnyal a hetvenéves szobrászművész előtt tisztelegnek. (Z. Á.) Supka Magdolna temetése Rázmány Csaba unitárius püspök tartott pénteken gyászisten­tiszteletet Supka Magdolna művészettörténész temetésén. Gyurkovics Tibor Kossuth-dí­­jas költő és Pozsgay Imre, a Debreceni Egyetem profesz­­szora emlékezett a magyar művészettörténet-írás egyik legnagyobb alakjára. (P. Z.) A Kráter karácsonya Turcsány Péter költő, a Kráter Mű­hely Egyesület elnöke és Ko­vács Attila Zoltán szerkesztő mutatja be ma délelőtt tizen­egykor az Alexandra Könyves­házban a kiadó karácsonyi könyvkínálatát. (P. Z.) A Himnusz-szobor alapkőletétele V. Majzik Mária szobrászművész Himnusz-szobrának alapkövét tegnap délben tették le Buda­keszin, a Szarvas téren Jókai Anna Kossuth-díjas író és Far­kas Gyula polgármester avató­beszédével. (Z. P.) Jótékonyság Szentendrén Művészeti kiállítást és vásárt ren­deztek Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár előcsarnoká­ban erdélyi és helyi festők mű­veiből a Szentendrei Reformá­tus Gimnázium javára decem­ber 11-ig. (H. É.) . S­m­L_i­­~ •—* r SL­ 2006. március 27. Nemzeti Hangversenytől Bartók Béla egyetlen operája sajátosan, korszerűen és hitelesen. SZERELEMAJTÓk - a népzenei mozgalom és a world music jeles képviselőinek tisztelgése Néhányan azok közül, akik dúdolják, muzsikálják és táncolják: Palya Bea, Berecz András, Szabados György, Dresch „Dudás” Mihály, Balogh Kálmán, Szokolay „Dongó” Balázs, Ökrös Csaba, valamint a Honvéd Együttes táncosai A kÉkszakállú Herceg vára - operakoncert Közreműködik: Szántó Andrea, Kovács István, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: Héja Domonkos Inform­­áció És jEgyÉRTÉKEsíTÉs: Tel: 486»!­I, www.fESZTivAlvAROs.hu, btf.hu .

Next