Magyar Nemzet, 2006. január (69. évfolyam, 1-30. szám)
2006-01-31 / 30. szám
kultura@magyarnemzet.hu Egymás mellett, békességben kellene élni Janisch Attila: A játékfilmes mezőny érdekes, összetett, szinte minden műfaj képviselteti magát ■ Mától az ünnepé a szó Ma este hét órától a Budapest Kongresszusi Központban tartják a filmszemle megnyitóját, ahol átadják az életműdíjakat és a Magyar Mozgókép Mestere elismerést, majd Szabó István Rokonok című filmjét vetítik, amely később már nem is lesz látható szemlén. „Úgy vélem, ezek nagyon bonyolult emberi tragédiák, szövevényes ügy az, ami most kiderült Szabó Istvánról. Ilyen esetekben nagyon sok oldalt meg kell ismerni csupán ahhoz is, hogy nemhogy döntést hozzon az ember, hanem kialakítsa véleményét. Azt biztos, hogy az ügy megtárgyalására a szemle alkalmatlan helyszín. A filmszemle egy ünnep, amely az alkotókról, a műveikről és a nézőkről kell hogy szóljon” - mondja Janisch Attila a Szabó István ügynökmúltjáról szóló hírekkel kapcsolatban. Janisch Attila még október ele |jén kapta a felkérést, hogy legyen a szemletanács elnöke. „Elkészítettem a terveimet, melyekből végül Ma kezdődik a 37. Magyar Filmszemle, a rendezvény nyitófilmje Szabó István Rokonok című alkotása. Az idei szemletanács több ponton is újított: többek közt külföldi tagjai vannak a nagyjátékfilmes zsűrinek, az összes dokumentumfilmet levetítik, a díjak is változtak. A változásokról, további nagyszabású tervekről, a filmekről, a Szabó István-ügyről Janisch Attila, az idei szemletanács elnöke nyilatkozott lapunknak. • NI.dbás Miklós________________ néhányat sikerült már az idén megvalósítani, egyelőre azonban elmarad a nagy »nyitás«. Szeretném a jövőben jobban bevonni a társművészeteket, például mozgásszínházi előadásokat, vizuális performanszokat, képzőművészeti kiállításokat. Most egyelőre ilyen kapcsolódó, érdekes program a hét végi VJ-fesztivál a Millenáris Fogadóban: ez egy újfajta vizuális nyelv, ami a zenére születik, élőben, részben hasonlít az animációra, a kollázsra, ami a filmnyelvre is nagy hatással van” - mondja Janisch. A szemléhez kapcsolódóan az idén többek közt filmplakát-, színészportré-kiállítás, B. Müller Magda Makk Károly-fotóiból is látható tárlat. A díjak átalakításáról a szemletanács elnöke elmondta: azért is volt erre szükség, hogy jobban szét lehessen választani a szakmai és a szponzori elismeréseket, ugyanis ezek korábban olykor összefolytak. A díjakat racionalizálták, néhányat összevontak, nem titkoltan pénzügyi megfontolásokból is. „A felajánlott díjakat beépítettük már létező elismerésekbe, illetve új a zenei, illetve a rendezői látvány díja. Olyan filmeket jutalmaznánk ezzel az elismeréssel, mint például korábban Jeles András József és testvérei vagy Pálfi György Hukkle című alkotása, amelyek filmnyelvileg újat találtak ki, a filmnyelv határait feszegetik” - mondja Janisch Attila. A rendező külön zsánerdíjat is alapítana. „Sok feszültséget okoz a szakmában, hogy miért csak az úgymond művészfilmek részesülnek többnyire elismerésben. Az a baj, hogy ma Magyarországon a zsánereim egyet jelent a röhögős filmmel, holott a zsánerfilm kategóriába minden beleférhetne a westerntől a sci-fiig. Ez nem jelentené azt, hogy egy zsánerfilmgyőztes akár ne nyerhetné meg a szemle fődíját is. Ugyanakkor szeretném, ha lenne egy kézbe vehető, igazi díj, valamilyen plasztika, s nem csupán egy szépen megírt oklevél. Ez a díj a rendezvény súlyát, méltóságát is emelhetné.” A szemletanács elnöke a jövőben a külföldi vendégek és a magyar filmesek közti párbeszédet is jobban elősegítené. Ennek egyik eleme, hogy az idén három külföldi is szerepel a játékfilmes zsűriben. „Az utóbbi években egyre meghatározóbb az európai koprodukciók növekvő aránya, egyre több magyar alkotó keres nemzetközi partnert.” - meséli terveit Janisch. Az idén előzsűri működött a kísérleti és kisjátékfilm, a dokumentumfilm és a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában, ám a nagyjátékfilmeknél még nem. „Ez kisebb-nagyobb feszültséget okozhatott a más kategóriában szereplő filmek alkotóiban. A mostani szabályzat szerint az államilag támogatott művek automatikusan szerepelnek a nagyjátékfilmes versenyben. Tisztább lenne a helyzet, ha itt is előzsűri működne, ami jövőre megvalósulhatna. A technikai fejlődéssel egyre olcsóbb filmkészítési módok is adódnak, ezáltal, miközben még mindig kevés a szakma pénze - sokkal többről volt szó a kerekasztal-tárgyalások idején -, egyre több film készül. A zsűrivel is csak egy bizonyos mennyiségű alkotást lehet ennyi idő alatt megnézetni, egy nap hatot-hetet, ez is elég emberpróbáló feladat úgy, hogy a művekről mélyebb szakmai véleményt kell alkotniuk. Tervek szerint tizennyolc film szerepelne a későbbiekben a versenyben, ez egy megtekinthető mennyiség, ugyanakkor az előzsűri egyfajta minőségi szűrő is lehetne” - mondja Janisch. A szemletanács elnökének véleménye szerint a játékfilmes mezőny érdekes, összetett, tematikájában, műfajban szinte minden irányzat képviselve van. „Szerencsére valóban vegyes a kínálat. A különböző műfajú filmeket nem szabad egymás ellen kijátszani: egy igazi filmkultúrában a különböző műfajok egymás mellett léteznek békességben, s nem egymás elől zabálják el a teret. Abban a pillanatban, ha az egyik kiirtja a másikat, önmagát is rombolja, csak erre még kevesen jöttek rá. Minden filmnek célja, hogy eljusson a közönséghez, csak máshoz szólnak. Bergmant is kevesebben, mások nézik meg, mint Spielberg műveit.” 31« Magyar Filmszemle Janisch Attilának, a szemletanács elnökének nagy tervei vannak fotó székelyhídi Balázs Filmkritikusi kitüntetések a MÚOSZ-ban B Mftz _________________________ A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) film- és tévékritikusi szakosztálya által 1962-ben alapított Magyar Filmkritikusok Díjait tegnap délután adták át a Magyar Sajtó Házában. A legjobb női epizódalakítás díját Csákányi Eszter (Az igazi Mikulás), a legjobb férfi epizódalakítás díját pedig Berták Lajos (A porcelánbaba) nyerte el; a legjobb női főszerepért felajánlott díjat Schell Judit (Csak szex és más semmi) kapta, a legjobb férfi főszerepét pedig Cserhalmi György (Az igazi Mikulás). A legjobb dokumentumfilm díját Balog Gábornak és Hajdú Farkas Zoltánnak (Az árulásról) juttatták, a TMobile a legjobb kísérleti filmnek járó díjat Kardos Sándornak (Résfilm) ajánlotta föl. A legjobb kisjátékfilmnek Kenyeres Bálint Before Dawnja bizonyult; a legjobb operatőr díját Nagy András kapta (Johanna és A fény ösvényei); a legjobb első film díja Vranik Rolandé (Fekete kefe), a legjobb rendezés díját Mundruczó Kornél (Johanna) vette át. A magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját Jeles Andrásnak (József és testvérei), a magyar filmkritikusok életműdíját pedig Kovács Andrásnak ítélték. Árny Jolán-díjban részesült Salgó Zoltán technikai rendező és Békés József dramaturg-szerkesztő (posztumusz). ■ JUTALMAZOTT ARTISTÁK: A Kisfaludi-duó vehette át tegnap a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által a legjobb magyar artistaművésznek felajánlott díjat. Az elismerést a VI. Nemzetközi Cirkuszfesztivál zárásán adták át. Jelenteni nem kötelező Reflektorfényben Szabó István rendező besúgómúltja : Munkatársunktól Zavarodottság jellemzi a magyar kulturális közéletet, amióta (újra) kirobbant az ügynökbotrány - ezúttal Szabó István Oscardíjas filmrendező személye körül. Andrassew Ivántól Wisinger Istvánig számos magyar, javarészt baloldali értelmiségi írta alá azt a listát, amely rokonszenvet fejez ki a valóban mesteri filmeket készítő rendező iránt. A Népszabadság hétfői Magyarország rovatában nem is annyira a névsor egyoldalúsága, hanem a fölvezetés a megdöbbentő: „Szabó István negyvenöt éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk.” Legalább annyira furcsa Kamondi Zoltán rendező nyit levele, aki ugyanebben a számban azzal vádolja Gervai Andrást, hogy feltűnési viszketegség motiválta, amikor tette a dolgát. És ő is megismétli azt az erkölcsi szempontból képtelen érvet, amely szerint a kiemelkedő képességek ab ovo menlevelet adnak arra a tényre, amely egyértelműn kiderült: Szabó István az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásának időpontjával egy időben három per hármas ügynök, magyarán besúgó volt. Senki sem vonja kétségbe Szabó István mesteri rendezői kvalitásait, legkevésbé Gervai András. A Magyar Hírlap hétfői számának cikkírója a kételyeit hangoztatja Szabó István magyarázkodásával kapcsolatban, amely szerint a társait akarta menteni. Az Oscar-díjas mester a vasárnap esti A szólás szabadsága című televíziós műsorban már hitelesebb volt. „Féltem” - vallotta be. A Szabó István melletti rokonszenvlistát aláíró baloldali értelmiségiek szeretik magukat mértékadónak, európainak nevezni. Mindenesetre a valóban mértékadó európai napilapok pártállástól függetlenül a címlapon ítélik el a rendező és mások ügynökmúltját, s még inkább azt a tényt, hogy a magyarok mind a mai napig nem találták meg a módját e kényes téma görcsöktől mentes kezelésének. Igen, Szabó István filmjeit szeretjük, mindenki kínosan érzi magát, aki véleménynyilvánításra kényszerül. Ám az nyilvánvaló, hogy nem volt kötelező ügynöknek lenni. Szégyen nélkül __Fábián Gyula Iskolákból hallatszó panasz: nem olvasnak a tanulók. Könyvtárosok mondják: megritkultak a jó könyvek olvasói. Családi zsörtölődés: nem igénylik az igazi nagy műveket a gyerekek. Megpróbálom védelmezni a fiatalokat. Az iskolában oly sok a pótcselekvés, a különórákra való széttördelés, hogy nincs idő könyvre. A felnőtteket a tévé szoktatja napi rettegéseket sugárzó értéktelen filmekre, ők fáradtságukra hivatkozva azzal mentegetőznek: este csak valami krimit tudnak nézni. Valamikor a gyerekeket úgy szoktatták olvasásra, hogy felolvastak nekik. Meséket, mondákat, klasszikus regényeket, hogy kedvük kerekedjék megkeresni a folytatást. Ebben a furcsa világban, amikor a napi politika mérgezi napjainkat, meg kell keresni a klasszikusoktól egy-egy részletet, hogy a nehezen nyiladozó emberi elme felfigyeljen arra, amit nem felejthetünk, ha élni akarunk. Szolzsenyicin írta: „A kommunistáknál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (...), egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” Olvassunk Szolzsenyicint! 2006. január 31., kedd 1 Kultúra Rovatvezető: Dippolc Csak január 30,31 és február 1 -i vásárlásokra érvényes. Az Air Europa-nál már februárban.... .....szárnyal a szerelem Akciónk 2006 január 30,31 és februári vásárlásokra érvényes. Utolsó visszautazás dátuma 2006 március 31. Akciónk az Air Europa Budapestről Mádrkben induló járatosra érvényes, illetve átszállással Haragaba,Barcelonába vagy a Kanári Szigetekre. Tájékozódjon utazási irodájánál vagy az Air Europa budapesti irodájában a 061 4M 0078/9 telefonokon vagy az oldalainkon.