Magyar Nemzet, 2006. március (69. évfolyam, 59-88. szám)

2006-03-29 / 86. szám

../ ■- ■■ ■■■- ________ __________________________________________________________­____________________________________ ___________ ' ~ •____________, H Magyar n\emzet •Kultúra 2006. március 29., szerda Rovatvezető: Dippold Pál kultura@magyarnemzet.hu $H 1$$9$9&1$$ $$$$1I'*?$■?;;S-|:/4sff)§§t§vil; p.pMK'--U§§...' inHjü!/x$HHI*| ■?'■ §|$ '■ H./■ ■ ■ U H 's* $llS!§M£li&IS$ts$$MI %■;:■.* ■%■■/.??■ W^WWWWi^SWEi^HW SWHSIWIWWIWWSiS^WK Internet Fiesta hetedszer 181 Hangya Éva________________ H­ etedik albummal rendezik eb­ben az évben meg Magyaror­szágon az Internet Fiestát. A világ­méretű, internetkultúrát népszerű­sítő programsorozat részeként a fesztivált hazánkban évről évre márciusban az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ), a Neu­mann János Számítógép-tudomá­nyi Társaság és a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ (HIK) a kecskeméti Katona József Megyei Könyvtár koordinálásával szervezi. A fiesta központi rendez­vényét tegnap tartották a HIK-ben, ahol Fodor Péter, az IKSZ elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Bakonyi Péter tartott előadást az internet jövőjéről, Tószegi Zsuzsan­na pedig a magánszféra védelméről beszélt a könyvtárakkal kapcsolat­ban. Az internet kapcsolatteremtő ereje a fő témája az idei rendez­vénysorozatnak, melyre összesen nyolcvankét könyvtár és hetven is­kola jelentkezett igen gazdag prog­ramkínálattal. Digitális védelem A magyar filmek on-line szerzői jo­gainak védelmére új filmes ér­dek-képviseleti szervezet jött létre Digitalmfilm Egyesület néven. Céljuk, hogy védjék a magyar filmesek digitális és on-line szerzői jogait, valamint legálisan tegyék elérhetővé a nagyközönség, a filmrajongók, valamint az oktatási és kultu­rális intézmények számára a magyar filmeket. (N. M.) A fogyasztói jogokért együttműködési megállapodást kötött kedden az Országos Fo­gyasztóvédelmi Egyesület (OFE) és az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesü­let. Döntésük engedélyezi a le­mezek másolását barátok szá­mára, de tiltja a hanganyagok fájlcserélő programokkal törté­nő továbbítását. (MTI) Sieverding fotói New York és Berlin után a Ludwig Múzeumban nyílik meg Katharina Sieverding Close Up című tárlata csütörtökön este 6-kor. A tárlat lesz a Kultur­­frühling, a német kulturális és művelődési hetek nyitóesemé­nye Magyarországon. (MTI) Herczeg Ferenc önéletrajzi kötete Furkó Zoltán és Lukáts János mu­tatja be Herczeg Ferenc A góti­kus ház című kötetét ma dél­után 4-től a Kráter Könyves­házban (Budapest, Rákóczi út 8/A). A alkotó önéletrajzi írá­sában az első világháború kitö­réséig számol be életútjáról és a korszak legjelentékenyebb eseményeiről. (N. H.) Újból megjelent Újból megjelent a Professzorok Batthyány Köre által kiadott Szent István terv című kötet. A könyvet egyik szerkesztője, Pá­linkás József professzor mutat­ja be ma délután hat órakor az Éghajlat Könyves Kávézóban (Budapest, Karinthy F. út 9.).(H. K.N.) Est Jónás Tamással Kőrössi P. József Jónás"Tamás "köl­tőt látja vendégül estsorozatá­ban ma este 7-től az Alexandra Könyvesház pódiumán (Buda­pest, Nyugati tér 7.) (H. N.) Pokol és mennyország között Kovalik Balázs három Da Ponte-librettóra írt Mozart-operát vitt színre a tavaszi fesztiválon O­PERA L a Metz Katal­in______________ D­ on Gio­vannann-m­i! - énekli vészjósló, sztentori hangon a Kővendég (a Kormányzó), amikor váratlanul belép vendéglátója szo­bájába az azonos című opera II. fel­vonásában. Nincs kőszoborszerű, nehézkes jelmezben, szürke, feszes mellényes öltönyben feszít, ami páncélként simul testére. Lépése lassú, kimértségében félelmetes, amint közeledik gyilkosához, aki ki­hívta a sorsot. Üt a bosszú órája. Kovalik Balázs hármas Mozart­­opera-rendezésére ez a puritán, sal­langmentes, ám annál direktebb, emberi kapcsolatokat expresszíven kifejező megközelítésmód jellemző. Nincs sírkő, nincs temető, nincs baljós homály - csak a helyzetet megjelenítő énekes-színész és zene van. E két pillérre építi emberi drá­mákra összpontosító színrevitelét. A hagyományos operajátszás­hoz szokott nézőnek fokozottabb képzelőerővel kell kiegészítenie a le­csupaszított színpadi cselekményt, az egyszerű, ám jellemfestő ruhák­ba bújtatott szereplők játékát (jel­meztervező: Benedek Mari). Ám nyitott szemmel-füllel jobban elmé­lyülhet a történtekben, mintha agyoncicomázott, ágáló hősök ter­mészetellenes játékát nézné. A Millenáris Teátrum kétfelé osztott, meredeken emelkedő néző­tere fogja közre a színpad széles sávját, ahol néhány széken kívül pusztán egy jókora faláda és egy fá­ból készült, nyersszínű kapu látha­tó. A MÁV Szimfonikus Zenekar a színpad mellé emelt pódiumon he­lyezkedik el, az énekesek pedig a nézőtér első sorából emelkednek föl, és lépnek elő. A ládából időn­ként előkerül egy-egy kellék, vívó­tér, lepedő, levél, ruhadarab, ha nagy ritkán valamit jelezni akarnak. Üres a tér, fokról fokra mégis ki­bomlik a Mozart-opera világa. Sem­mi sem vonja el a figyelmet a zene kínálta „lelki történések” páratlan gazdagságáról. A rendező a primer emberi érzé­sekre épít: a fájdalom, a szerelmi vonzalom, a bánat, az öröm az alap, amit a zene és a történet sugall, s ezen túlmenően veszi rá énekeseit a bonyolultabb, árnyaltabb érzelmek természetes módon való kifejezé­sére (féltékenység, kudarcérzet, diadalmaskodás stb.). Ennélfogva nincs megjátszás, mesterkéltség, ami már-már örök kísérője a kon­vencionális operajátszásnak. Az énekes belülről érzi a mozarti figura megannyi hangulatváltozását, és őszintén közvetíti, így válik szerep­formálása hitelessé. Az is igaz, ami­kor nem elég intenzív a színészi je­lenlét, „leül” az előadás, ami puszta jövés-menésnek hat. Zenei elem­zésre e terjedelemben nem fu­tja, in­kább a színházi megjelenítés erede­tiségére összpontosítunk. A Figaro házasságában, mintha egy csapat nagy gyerek játszaná el a felnőttet, őszintén belegabalyodva szerepébe. Mindennemű görcsös­­ség, merevség nélkül, a játéköröm tisztaságával. Mintha megannyi kis Mozartot látnánk megelevenedni. A pontos megértés kedvéért, magyarul énekelnek, esetenként fölfrissítették, az eredeti szöveghez közelítették a fordítást. Kovalik az érthetőségre igen nagy gondot for­dított. Az sem titok, hogy nem sztá­rokkal dolgozott, nem a páratlan hangi teljesítmény volt a cél, hanem a mozarti operák világának varázs­latába akarta a fiatal nézőt beleszé­díteni. Csupa ígéretes, vagy máris elsőrangú ifjú művésszel találkoz­tunk a színen, előfordult ugyan, hogy a felső hangfekvésben már nem ívelt eléggé az énekszólam, vagy nem volt meg az intenzitása. A Figaro házasságának női főszerep­lői, Geszthy Veronika Suzanna, Fo­dor Gabriella a Grófné képmásában nemcsak hangi adottságukkal kel­tenek meglepetést, hanem (kivált a szubrett) színészi játékuk elevensé­gével is. Cseh Antal Figarója ugyan kissé „mackós” külsejű, a fondorla­tos eszű borbélylegényt intenzíven eleveníti meg. A többi férfi játék dolgában teszi a dolgát, de (lehet, messze ültem a játéktértől), hang­juk nemegyszer belevész a zenekari kíséretbe. Oberfrank Péter nagy be­leélő képességgel teremti meg az énekesek és zenekar közti harmó­niát, teszi egyértelművé a művészek szerepformálását, segíti az intoná­lást, némelykor ugyan előfordul, hogy megszakad a fonal az énekes és a zenekar között, egyik vagy má­sik előrefut. A fináléban a párok csók gyanánt a halandóság almáját harapják együtt: az egymásra (való vissza) találás után következik a ki­űzetés a paradicsomból... Magam a Cosi fan tuttét éreztem a legsikerültebbnek: a mű már a mélyebb, bonyolultabb, szövevé­nyesebb emberi kapcsolatokra vil­lant. Kovalik csapata a maga puri­tánságában, ám a rokokó zene pa­­zarságában mutatja föl a mozarti univerzumot. A hűtlenné vált menyasszonyok és az álruhába búj­tatott vőlegények „harca” a lelkek csatamezején zajlik, miközben szépségesen ívelnek a szereplők fáj­dalmának hangot adó, tiszta áriák is. Wierdl Eszter (Fiordigili), Mester Viktória (Dorabella) megrázó él­ményt nyújt, amiként Megyesi Zol­tán (Ferrando) és Fátrai János (Guglielmo) is kiváló énekesi adott­ságokról tesz bizonyságot. A játék­ból szorongó-csalódott szerelmesek történetét bonyolító Don Alfonso (Bárki Fazekas Zoltán) és a szoba­­lány-szubrett Despina (Farkasréti Mária) szerepükhöz híven gabalyít­­ják a cselekményt. A Don Giovanni címszereplője, Bretz Gábor teljes vértezetben lép elő, vörös jelmezében a szenvedély szószólójaként éli világát; színészi kifejezőereje, hangi adottságai, őszintesége, impozáns megjelenése predesztinálja a csillapíthatatlan hódító szerepére. Áldozatai: Donna Elvira (Érsek Dóra), Donna Anna (Fodor Beatrix), Zerlina (Hajnóczy Júlia) szépen ívelő áriákkal ajándé­kozzák meg a közönséget. Leporello (Hámori Szabolcs) a hűséges szolga képében humorral szövi át szere­pét. Az előadást a rózsaszíntől a bordóig a vörös, azaz a vér és a szenvedély színe uralja. Megannyi szellemes ötlet váltja egymást a szí­nen. A finálé metaforája Mozart halhatatlanságát idézi meg: az ösz­­szeesett Don Giovanni holttestét a ládába helyezik, alaposan beszöge­­lik, s amint a szereplők távoznának a színről, a koporsóból fölhangzik a főhős elpusztíthatatlan szabadság­himnuszának, a szólam lírai főté­májának néhány taktusa. Örökké él a don­ giovannizmus, a tágan értel­mezett szabadságeszmény - halha­tatlan a szerző, Mozart. (Mozart: Figaro házassága, Cosi fan tutte, Don Giovanni. Rendező: Kovalik Balázs. Millenáris Teátrum) A Cosi fan tutte egyik jelenete FOTÓ: FELVÉGI ANDREA A Mozart! Debrecenben Ezúttal rockoperával lép fel a Budapesti Operettszínház A telt ház előtt játszott, nagy sikerű Rómeó és Júlia után április el­sején és másodikén Sylvester Lévay és Michael Kunze Mozart! cí­mű darabjával lép a közönség elé a fővárosi operettszínház. A címszerepben Dolhai Attilát és Mészáros Árpád Zsoltot, a főbb szerepekben Szinetár Dórát, Bereczki Zoltánt, Janza Katát, Náray Erikát láthatja a publikum. II Dombi Margit_____________S zemben a Rómeó és Júliával a Mozart! nem a popmusical re­meke, inkább rockoperának tekint­hető - mondja a darabról Dolhai Attila. Bár végigvonul a művön a mozarti dallamvilág, mégsem a ze­neszerző korszakát jellemző hang­zásvilággal találkozunk, sokkal in­kább szenvedélyes dallamokkal. A darab Mozart szemszögéből mutat­ja meg mindazt, ami rövid élete so­rán történt a zseniális komponistá­val: sorsfordító találkozásait, láza­dásait, döntéseit, élete meghatáro­zó szereplőit. A mű abszolút fősze­replője Mozart, szinte minden pil­lanatban a színpadon van, így em­berpróbáló feladat elé állítja alakí­tóját. Dolhai Attila viszont nem riad meg a feladattól, sőt úgy véli, egy ilyen szerep minden musicalszí­nész legnagyobb álma lehet. Náray Erika a darab egyik leg­szebb áriáját énekli. Az általa alakí­tott bárónő, igen fontos szerepet tölt be Mozart életében, hiszen ő az, aki arra biztatja a zeneszerzőt, hogy akár apjával szembefordulva is valósítsa meg mindazt, amire hiva­tott. A mű női főszereplője, Mozart felesége, Constance Weber, akit Szinetár Dóra alakít. Ő az a nő, aki beleszeret egy zsenibe, megpróbál élni vele, nem sikerül. A asszony nem Júlia, más karakter, ám alakí­tása épp olyan izgalmas feladat, mint a shakespeare-i alaké - vallja Szinetár Dóra. " Tapintható kiállítás nyílt Is Munkatársunktól__________ A Szépművészeti Múzeum ve­zetésének eltökélt szándéka, hogy a rábízott kulturális vagyont a társadalom minél szélesebb réte­gei számára elérhetővé tegye. A március 18-án nyílt, Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában című kiállításhoz kapcso­lódó Tapintható tárlat elsősorban a vakok és gyengén látók számára készült, hogy a múzeumlátogatás élményében az abból többnyire ki­zárt fogyatékkal élők is részesül­hessenek. A speciális kiállítás huszonhá­rom, a látássérültek számára is ér­telmezhető, különböző célú és for­májú műtárgy másolatát mutatja be. Ezek válogatásakor a szakmai szempontokon túl a tapinthatóság és az anyagminőség sokrétűsége is döntő szempont volt. Ennek meg­felelően a Zsigmond felségpecsét­jei, pénzérméi mellett, a király által alapított Sárkány-rend jelvénye, két páncélsisak, egy lovagkard, több korabeli ruha, szobortöredé­kek, dombormű­vek, kályhacsem­pék másolatai segítenek a látássé­rülteknek megismerni a korszakot. A tapintható műtárgyakat a speciális tárlat számára elkülönített teremben állították ki, ahol az ér­deklődők iránymutató szőnyeg se­gítségével tájékozódhatnak, a mű­tárgy közvetlen környezetébe ér­kezve pedig a Braille-feliratok mel­lett - a Tapintható tárlat bejáratá­nál megkapott audio guide segítsé­gével - automatikusan elinduló hangzóanyag ismereti a kapcsoló­dó információkat. A tárlat létrehozóinak célja az volt, hogy a látássérültek minél ke­vesebb külső segítséggel, önállóan is műélvezővé válhassanak. Lugossy Mária lett a koszorús szobrász __P. Szabó Ernő E­lég sok bírálat éri a rendszer­­változás utáni években a mű­vészeti díjakat, amelyeket gyakran napi politikai szempontok szerint ítélnek oda. Vannak azonban olyan elismerések is, amelyek szakmai rangját senki nem vonja kétségbe, hiszen maguk az alkotók döntenek róluk. Közéjük tartozik a koszorús szobrász elismerés, amelyet a Ma­gyar Szobrász Társaság tagjai sza­vaznak meg, s adnak át évről évre a társaság tagjainak közös kiállítása­kor. Egy öt évvel ezelőtti kiadvány felsorolja, kik kapták meg az elis­merést 1994-2001 között: Ligeti Erika, Nagy Sándor, Csíkszentmi­­hályi Róbert, Péter Ágnes, Haraszty István, Orosz Péter, Pauer Gyula, Budahelyi Tibor és Gulyás Gyula. Az azóta eltelt években a többi kö­zött Gaál Tamás és Móder Rezső szobrászművészek érdemelték ki az elismerést. A Magyar Szobrász Társaság idei kiállítása március 3-án nyílt meg a Pécsi Galériában, és a tárlat záróakkordjaként szombaton sza­vaztak a kiállítók az elismerésről. A koszorús szobrász címet ezúttal Lugossy Mária szobrászművész ér­demelte ki, aki a kiállításon Világok találkozása című alkotásával szere­pelt. Különös módon ötvöződik kö­vet, üveget, bronzot használó mű­veiben, például könyvszobraiban az egyéni sors és a történelem. Olyan kérdéseket vetnek fel, ame­lyek a kilencvenes években egyre fontosabbá váltak az alkotó számá­ra. A folyamat elindulásának egyik első látható jele volt az az emlék­műterv, amely még 1989-ben ké­szült az 1956-os mártírok számára, s amely második díjat kapott az or­szágos pályázaton. A kilencvenes években több megvalósult emlék­mű jelentette annak a gondolatnak az új és új szempontból való megfo­galmazását, amely az 1992-es kis­plasztikában, a Minden idők áldo­zatai sötét üvegtestjeiből előtűnő - pontosabban eltűnő, az anyag mé­lyébe olvadó emberi testjeiben is - megjelent. Ő volt az alkotója a mil­lennium évében Veszprémben föl­állított köztéri alkotásnak is. Ugyancsak a kiállítás zárásaként adták át a nemzeti kulturális mi­nisztérium elismerését, amelyben ezúttal a Pécsett élő Rigó István szobrászművész részesült. Lugossy Mária

Next