Magyar Nemzet, 2006. június (69. évfolyam, 148-176. szám)

2006-06-01 / 148. szám

Szerkeszti: Szényi GáborLátó-Tér2006. június 1., csütörtök latoter@magyarnemzet.hu Egy katonabaleset rejtélyei Életveszélyesek voltak a gyakorlóernyők ■ A hadseregben olyan állapotok uralkodnak, hogy „szinte bármi előfordulhat” Kiss Róbert József őrnagy éppen egy aknamen­tesítési gyakorlaton oktatta a katonákat, ami­kor a helyszínen felrobbant egy gránát. Egyelő­re senki sem érti, hogyan kerülhetett a gyakor­latra éleslőszer. A végzetes robbanást ráadásul egy tábori lövegbe való, 152 milliméteres re­peszromboló gránát okozta, amelynek semmi keresnivalója sem volt az aknamentesítési ok­tatáson. Egyesek azt is feltételezik, hogy a gyil­kos eszköz a nemrég felgyulladt siroki lőszer­­raktárból származhatott, de ezt cáfolja a Hon­védelmi Minisztérium. Miközben a szaktárcá­nál egy belső parancs kering, amelyben arra utasítják a vezetőket, hogy senki sem adhat in­formációkat a sajtónak, a katonai ügyészség azonnal nyomozást rendelt el. Az egyik, koráb­ban felrobbant magánraktár vezetője már me­rényletet emleget, mert az elhunyt tisztnek ta­núskodnia kellett volna a bíróságon az ügyük­ben. Az általunk megkérdezett szakértő szerint azonban az eset „csak” egy az elmúlt évek olyan katonai balesetei közül, amelyeket a ki­képzési rend megsértése okozott. M Haraszti Gyul­a______________________________ K­iss Róbert József, a Magyar Honvédség őr­nagya műtét közben halt meg múlt hét kedden délután a Honvédkórházban. A tisztet a legfelkészültebb, legkiválóbb szakemberként tartották számon a honvédségnél. Egy hétköznapinak tűnő szolnoki gyakorlaton azon­ban mégis végzetes baleset érte. Az eddigi vizsgálat megállapításai szerint az őrnagy halálát és két társá­nak súlyos sebesülését egy 152 milliméteres repesz­romboló gránát robbanása okozta. Azt azonban egy­előre senki nem tudja, hogyan kerülhetett a helyszín­re egy ilyen eszköz. A Szolnok melletti gyakorlótéren ugyanis aknamentesítési oktatás folyt, és a hivatalos jelentések szerint csak gyutacsokat és hatástalanított aknákat használtak a felkészülésen. Egy tábori löveg­be való, nagyméretű repeszgránátot pedig bajosan le­hetne elhelyezni bárhol úgy, hogy az ne tűnjön fel senkinek a honvédségnél. Ha ez valahol mégis előfor­dulhat, akkor ott a szakértők szerint is súlyos bajok lehetnek a kiképzési renddel és a fegyelemmel. A tiszt elöljáróit tanúként hallgatták ki a katonai ügyészség­nél. Az eset súlyosságát jelzi, hogy információink sze­rint teljes hírzárlatot rendeltek el a HM-ben az üggyel kapcsolatban, és még a sajtó tájékoztatásának jogát is átvette a katonai ügyészség. A vádhatóság szóvivője egyelőre csak annyit közölt: halált okozó, foglalkozás körében elkövetett, gondatlan veszélyeztetés miatt indítottak nyomozást, ismeretlen tettes ellen. Bocskai István, a HM szóvivője elmondta azt is: a vezérkari főnök intézkedése alapján a tűzszerészeknél újra át kell vizsgálni minden olyan eszközt, amelyet ki­képzési feladatokra, illetve bemutatókon használnak, hogy valóban és visszafordíthatatlanul hatástalanítot­tak voltak-e. A vezérkari főnök arról is intézkedett, hogy vizsgálják meg az ilyen jellegű bemutatók-gya­­korlatok megtartásának szabályait. Feltételezhető azonban, hogy a szabályokban nem lesz hiba, és „bű­nös főtisztet” sem találnak majd a honvédségnél. Az interneten megjelent egy olyan írás, amely sze­rint a gránát arról a siroki telephelyről került Szol­nokra, ahol nemrég tűz ütött ki. Bocskai István ezt cáfolta. Állítása szerint a siroki raktárban kézi lőfegy­verek és RPG-gránátok voltak, azaz a két ügy között nincs összefüggés. Egy szintén felrobbant lőszerraktár vezetője az egyik kereskedelmi csatornán egyenesen azt állította, hogy Kiss Róbert József merénylet áldozata lett, mert tanúskodnia kellett volna az ő robbanási ügyükben. A találgatók tehát nem ismernek határokat, mert ilyen elképesztő eset még az alulképzett sorkatonák szolgálatának idejében sem fordult elő. Az elmúlt tíz évben két, halált okozó tűzszerészbal­eset történt. 1997. július 20-án két tűzszerész meghalt Dunaharasztiban, amikor hatástalanítás közben fel­robbant egy második világháborús aknagránát. A 82 milliméteres lövedék robbanása következtében életét vesztette egy hivatásos főtörzsőrmester és egy sorállo­mányú honvéd. 2000. október 22-én Budapesten fel­robbant egy második világháborús bomba a X. kerület­ben is, a Könyves Kálmán körút és a Kőbányai út sar­kán álló benzinkút melletti építési területen. Egy 26 éves tűzszerész járőrparancsnok éppen azonosította és a szállításhoz készítette elő a 82 milliméteres aknagrá­nátot, amikor az felrobbant. A katona meghalt. Ezeknél a tragédiáknál azonban mindenki tisztában volt azzal, hogy egy veszélyes eszköz hatástalanítását kell elvégezni, a bombák nem egy élesített fegyvereket mellőző gyakorlaton kerültek a tűzszerészek közelébe. A kiváló tűzszerész halálát okozó baleset egyes véle­mények szerint sajnos nem rendkívüli, „csupán” egy azok közül a végzetes hibák közül, amelyek a hadsereg­nél végrehajtott drasztikus átalakítások következmé­nyeinek is tekinthetők. Az ilyen balesetek közül néhány valóban rávilágít az utóbbi évek problémáira. Néhány évvel ezelőtt hasonló értetlenséggel álltak az előtt a baleset előtt is a honvédségnél, amelyben két harci helikopter ütközött össze Gyulafirátót fölött - mesélte el lapunknak egy neve elhallgatását kérő ka­tonai szakértő, aki egykor katonai balesetek kivizsgá­lásával foglalkozott. Mint elmondta, később kiderült, hogy két katona titokban saját tulajdonú kézi GPS- készülékeket (ezek műholdas helyzetmeghatározást tesznek lehetővé) vitt fel az egyik járműre. Az enge­dély nélkül használt eszközök azonban elvonták a he­likopteresek figyelmét, és bekövetkezett a katasztrófa. A helyzetmeghatározó készülékeket azért alkalmazták a fiatal tisztek, mert az amerikai helikoptereknél már beépítették ezeket a berendezéseket, és hasonló felté­telekkel akartak gyakorolni. Informátorunk szerint ebben az esetben a felettesek elmulasztották ellenőr­zési kötelezettségüket, és ez történhetett a szolnoki gyakorlótéren is. A kiképzési rend megsértése mellett persze előfor­dulnak olyan esetek is, amikor a katona nem tehet a balesetről, mert az a felszerelés hiányosságaira, elavult­ságára vezethető vissza. A katonák körében elhíresült, az országos média által azonban többnyire elhallgatott történet, hogy a honvédség egyes gyakorló ejtőernyői akár halálos balesetet is okozhattak volna, mert egysze­rűen elszakadtak próbaugrás közben. Bejárta viszont az országos és a világsajtót annak a MiG-29-es vadász­gépnek az esete, amelynek a kecskeméti repülőnap előtt állt le az egyik hajtóműve. A pilóta szerencsésen katapultált, de a milliárdos értékű vadászgépet nem tudta megmenteni, és az a gyakorlótér talajába fúró­dott. A vizsgálat később kiderítette, hogy a hajtómű hi­bája okozta a balesetet. A történtek után nem tagadta senki, hogy a magyar légierő MiG-29-esei többnyire el­avult, üzemidejük végét járó gépek, amelyeknek sokáig akadozott az alkatrészellátása is. Az általunk megkérdezett szakértő szerint viszont a legnagyobb gondot nem is a technikai hiányosságok vagy néhány fegyelmezetlenség okozza. A sorkatona­ság eltörlésével ugyanis jelentősen javult a honvédség fegyelmi helyzete, a költségvetési források elvonásával, a kiképzőbázisok megszüntetésével, a katonák állandó áthelyezésével és a tapasztaltabb, idősebb tisztek elkül­désével, a szerződésesek elvándorlásával, illetve cseré­lődésével viszont olyan állapotok uralkodnak a hadse­regnél, hogy „szinte bármi előfordulhat.” Nem véletlen, hogy Mikita János, a vezérkari fő­nök helyettese egy fegyelmi értekezleten kiemelte: a honvédségnél gyökeresen új szolgálati kultúrát kell kialakítani. A katonabalesetek miatt a honvédségnél gyökeresen új szolgálati rendet kell kialakítani fotó: nagy Béla Éves demonstráció Svájcban Egy éve demonstrál Zürichben a Holcim cementipari vállalatóriás székhá­za előtti téren egy magyar zászlókkal feldíszített furgonnal Kálmán János. A rendszerváltást követően a Hejőcsabai Cementgyárnak az általa vezetett konzorcium lett a tulajdonosa, majd vitatható módon a svájci székhelyű világcég, a Holcim kezébe került a részvények többsége. Kálmán 12 eszten­dei magyarországi jogi hadakozást követően döntött úgy, hogy Svájcban próbál érvényt szerezni az igazának. TM Varga Attila_____________________t­avaly május 28. óta demonstrál egy német nyelvű óriásposztert tartó kisbusszal a Holcim ce­mentipari vállalatóriás zürichi székháza előtt Kálmán János, a Magyar Ce­ment Kft. ügyvezetője, a Hejőcsabai Ce­ment és Mészipari (HCM) Rt. többségi részvényeinek tulajdonosa. Kálmán annak a magyar konzorciumnak a vezetője, amely 12 évvel ezelőtt az Állami Vagyon­ügynökségtől megvásárolta a cementgyár többségi részvényeit. Mint mondja, a ki­sebbségi tulajdonos Holcim az első naptól kezdve sikeresen akadályozta meg a bir­tokbavételt, s miután a magyar bíróság íté­leteinek nem tud érvényt szerezni, már csak a svájci közvélemény és jogrend haté­konyságában bízik. A hejőcsabai cementművek 1994 au­gusztusában kezdődött magánosítása a magyar állami vagyon privatizációjának történetében példa nélkül álló. A Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológiai tan­székén dolgozó környezetvédelmi szakem­berek által létrehozott, hat magyar cégből álló, Kálmán János által vezetett konzorci­um a HCM részvénycsomagját eredetileg - E-hiteles konstrukcióban - 1994-ben vette meg az Állami Vagyonügynökségtől. A ma­gyar befektetők a HCM 57 százalékát sze­rezték meg, ám az akkor már 33 százalék­kal rendelkező Holderbank a menedzs­ment segítségével megakadályozta, hogy új tulajdonostársai élhessenek részvényesi jo­gaikkal. Miután a Holderbank az elképzelé­seiről személyesen kézbesített levélben tá­jékoztatta Suchman Tamás akkori privati­zációs minisztert. 1996. október elején a Kálmánéknak E-hitelt folyósító Mezőbank Rt. eladta a Holderbanknak a követelést, majd - bár az adósok rendben törlesztettek - a Holderbank felmondta a hitelszerző­dést, így megszerezte a biztosítékul letétbe helyezett 57 százaléknyi HCM-részvényt. A bíróságon indított pereknek, ha las­san is, de meglett a hozadékuk: kilenc év után a magyar bíróság jogerősen kimond­ta, hogy a részvények megszerzése jogelle­nesen történt, és mivel az eredeti helyzet már nem állítható vissza, kártérítés illeti meg a magyar felet.­­ Ebből az ügyből nem pénzkérdést csinálunk, ez a mi vagyonunk, ezt tőlünk tizenegy évvel ezelőtt törvénytelenül el­vették, és mi azt várjuk el, hogy visszaad­ják. Ez Magyarországon lehetetlen, Svájc­ban viszont máshogy gondolkodnak. Itt az a koncepció, hogy ha valaki törvény­­sértő úton szerez vagyont, azt nem tart­hatja meg - véli Kálmán János, így jelölve meg fő okként a zürichi tartózkodását és demonstrációját. Májusban éves közgyűlést tartott a Holcim AG, amelyen már Kálmán János is részt vett. Részvényesként jutott be oda, hiszen a Svájcban bejegyzett társaságuk Holcim-részvényeket vásárolt, s így vált jogosulttá, hogy a közgyűlésen részt ve­gyen. Kálmán úgy gondolja, hogy ennek­­ az ügynek néhány aspektusa a közgyűlés­re, vagyis a Holcim részvényeseire is tarto­zik. A Hokim részvényeseinek ugyanis a vagyoni biztonságát befolyásolja, hogy a vezetés valós dolgokról tájékoztatja a köz­véleményt és azon keresztül a részvénye­seket, vagy félrevezeti őket.­­­Ebben a konkrét esetben a Hokim folyamatosan, immár 13 éve valótlanságokat állít, félre­vezeti a közvéleményt és a részvényeseket - állítja Kálmán János. A Holcim magyarországi nyilatkozata­ikból kitűnik: a magyar konzorcium E-hite­­lének kivásárlását követően azért mondták fel a hitelszerződést, mert a magyarok nem teljesítették a szerződést, s nem egyenlítet­ték ki időben a másfél milliárd forintos hi­teltartozást sem. A Holcim AG vezetői to­vábbra is bíznak a magyar igazságszolgál­tatásban. (AGYAR CEMEN í 8. August 1994 Mehrheitseigentümer (56,95%)­­..­­ dieser ungarischen Zementwerke Hejocsaba" Kálmán János egy éve harcol Zürichben igazáért A SZERZŐ FELVÉTELE

Next