Magyar Nemzet, 2006. július (69. évfolyam, 177-207. szám)
2006-07-22 / 198. szám
A harmadik világ dzsumbujait idéző körülmények között él csaknem negyven család a budapesti VI. kerületi Munkácsy utca 37.-ben: zömmel nyugdíjasok, leszázalékoltak, rokkantak. A háromszintes épület függőfolyosóiról nyíló kis szoba-konyhás otthonokban - ahol még laknak - rend és tisztaság, a legtöbb helyen a konyha végében kialakították a mosdóhelyiséget is fürdőkáddal vagy zuhanyzóval. Lassan két éve nem tudják, mi lesz a sorsuk, ugyanis a terézvárosi önkormányzat a lebontásra ítélt házakkal együtt eladta őket, a bérlőket is. A beruházó cég most kevesebb mint hárommillió forintot kínál otthonaikért. A Podmanniczky és a Munkácsy utcában körülbelül 140 család jár hasonló cipőben, s 1 £*& 1M—1M i.i 1111 -v IMI Fejük fölül a tetőt... Több száz lakó sorsa vált bizonytalanná a Terézvárosban ___Szarka Ágota___________________________ L elakatolt kapuk, málló homlokzatok, szeméthegyek - mindez a világörökség részévé nyilvánított Andrássy úttól néhány perc sétára. A Munkácsy utcában négy, a Podmaniczkyben szintén négy századfordulós, lerobbant háztömböt adott el a terézvárosi önkormányzat két éve, mintegy 200 millió forintért, a lakókkal együtt: a szerződés szerint a vevő vállalja a kiköltöztetésükkel járó költségeket. A patinás Kölcsey gimnáziummal szemben, a rekkenő hőségben a Munkácsy utca 35-ös szám előtt egy fiatal és egy idősebb roma aszszony műanyag konyhaszékeken ülve mutogatja a bútorszállítóknak, hogy mit pakoljanak fel a ház előtti, a lomtalanítások hangulatát idéző kupacokból. - Önök is költöznek? - kérdezem őket. - Hogyne költöznénk! De nem azért... - válaszolják nevetgélve. Azt, hogy ezen pontosan mi értendő, nem mondják meg. A 37-es szám kapubejáratában rossz tévékből, törött bútorokból, kartonokból, rongyokból, páratlan cipőkből álló szeméthalom fogadja az érkezőt - az eltávozottak hagyatéka. A hosszú, lebetonozott belső udvarra nyíló földszinti lakások szinte mind üresek. Az önkényes lakásfoglalók ellen rozsdás fémrácsokat szereltek az ablakokra, az ajtókra. Odabent az enyészet. A betonon fekete macska hever a pincelejáróba telepített dísznövények árnyékában. A második és a harmadik szint függőfolyosóin még van élet. Vagy harmincan-negyvenen ragadtak itt a régi több száz lakó közül. Ők nem tudnak hová menni. És vannak olyanok is, akik úgy kerültek ide, hogy csak átmeneti elhelyezésről van szó, amíg az önkormányzat ki nem utalja végleges otthonukat. Csakhogy közben eladták a fejük fölül a házat... Födő Mária túl van már a hetvenen. Lakása nincs 30 négyzetméter. Lánya, aki a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik, valamint fia és unokája is itt él vele, és, mint mondja, ki kellett dobnia a foteljeit, hogy éjszakára le tudják tenni a szivacsokat a földre, különben nem fértek volna el. Tíz gyermeke van, fel sem tudja sorolni hirtelen, hogy kiből mi lett. - Van gyógytornász, virágkötő, villanyszerelő, a jó ég tudja, hogy mi még. Ketten vidéken élnek. Ha összejövünk a születésnapomon, csak azt mondom nekik: mindenki üljön le a szőnyegre, onnan legalább nem lehet nagyot esni - mondja elkönnyesedett tekintettel. És azt is hozzáteszi: ha nem lennének a gyerekei, és nem támogatnák, talán már nem is élne. Az ötvenezer forintos nyugdíjból nem könnyű kijönni... - Nekem a Bajcsy-Zsilinszky úton volt egy tetőtéri önkormányzati lakásom. Nagyon szép, tágas volt, fürdőszobával. De eladta a kerület a házat. A cserelakásról szóló kiutalást nem tudtam időben átvenni, ám Farkas György polgármester megígérte, csak átmenetileg kerülök a Munkácsy utcába, kapok majd rendeset. Viszont ő elvesztette a választást. Mentem a vagyonkezelőhöz, mert ez a lakás, amit kiutaltak, olyan állapotban volt, mint amit ott szemben lát - mutatja a málladozó falakat. - Az ügyintéző azt válaszolta: nem kötelező beköltözni, lehet az aluljáróban is aludni... Egy barátnőmtől kértem kölcsön, felújítottam a lakást, festtettem, megcsináltattam a fürdőszobát. Hatszázezer forintot öltem bele. Most éppen galériát készültem beszereltetni, hogy emberi módon tudjunk legalább aludni. Az önkormányzat még azt sem engedte, hogy a bérleményembe bejelentsem a velem együtt élő fiamat, lányomat és unokámat, mondván, az épület veszélyes állapotú, kiürítés alatt áll. Úgyhogy a lány, a fiú és az unoka státusa hajléktalan. Aztán jött a hír, mint derült égből a villámcsapás, hogy az önkormányzat eladta a lakók feje fölül a házat. A vevő, a Jasmin- River Kft. projektcége, az Art-City képviselői négyzetméterenként 100-110 ezer forintos vételárat ajánlottak fel a lakóknak. (A kerületben legalább kétszeres a négyzetméterár.) A 25-30 négyzetméteres ingatlanokért maximum hárommillió forintot adnának. Ebből lehetetlenség új lakást vásárolni, még vidéken is nehéz. Azok mentek el, akiknek volt hova menniük, akiknek ez a néhány millió talált pénz volt. Én nem tudok hova menni. És nem tudom, mi lesz velünk. Két-három hete Verók István polgármester azt ígérte, eljön a lakógyűlésre, és mindent megbeszélünk. Nem jött el. A cég képviselői voltak jelen, akik meg azt mondták, nincs felhatalmazásuk tárgyalásra. Mi lesz velünk? Két éve tart ez a bizonytalanság - sorolja Födő Mária. -Az ember annyit sem ér mostanában, mint a körömpiszok. A folyosó végén, a szomszéd lakás előtt egy 3-4 éves szőke kislány „strandol” - legalábbis a kellékek, a medence kivételével, adottak. Rózsaszín pléd a repedezett köveken, úszógumi és fürdőruha. Édesapja, Gusztafik István csak annyit mond: ő is látja, nap nap után mi történik a kerületben, hogy az embereket egyszerűen kidobják, elkergetik, az önkormányzat meg mossa a kezeit, mivel ők már eladták a házat, semmi közük hozzá. Ő egyébként most munkanélküli, a feleségének van munkája. Tíz éve laknak itt, nincsenek tartalékaik, a beígért hárommillióval semmire sem mennek. Azaz: mehetnek az utcára. Gyenge Zsolt, a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője úgy véli: az önkormányzat felelőssége megkerülhetetlen a kialakult helyzetben. Ahogy mondja, a Podmaniczky és a Munkácsy utcában lévő nyolc háztömbbel kapcsolatos gondok legalább 15 évre nyúlnak vissza. A szociálliberális városvezetés most úgy döntött, egy huszáros mozdulattal megszabadul ezektől, és eladta az ingatlanokat 200 millió forintért egy befektetőnek - pályázat nélküli eljárással. Az ingatlanértékesítés ezen módja egyébként bevett gyakorlat a Terézvárosban. A szerződésben benne foglaltatik, hogy a bérlők elhelyezéséről és az épületek lebontásáról a vevő köteles gondoskodni. Ám az önkormányzat közvetítő szerepet vállalt az új tulajdonos és a bérlők között, és a szerződésben kikötötte azt is, hogy a vevő csak az önkormányzati törvény szerint járhat el a bérlők kiköltöztetésekor - vagyis vagy készpénzben váltja meg az ingatlanokat, vagy megfelelő cserelakást biztosít. A tulajdonos viszont olyan alacsony árat kínál a lakásokért, amiből lehetetlen elköltözni. - Tudomásom szerint a tulajdonos cserelakásokat fel sem ajánlott a bérlőknek. Patthelyzet alakult ki. A gettóból menekülnének, de ennyi pénzből nem tudnak. Félő, hogy az ügy vége az lesz, hogy jön a hideg, és a házak állaga miatt például életveszélyessé nyilvánítják a gázvezeték-hálózatot, elzárják a fűtést, vagy éppen a szomszédos bontás miatt következik be az életveszélyessé nyilvánítás. A lakókat pedig hatósági segédlettel kipaterolják valami lyukba, gyakorlatilag félig-meddig hajléktalanná téve őket. Az önkormányzatnak szerződésbeli kötelezettsége szerint közvetítenie kellene, illetve minden eszközzel ki kellene harcolnia, hogy a vevő valóban az önkormányzati törvény szerint járjon el, ahogy az a szerződésben áll. Ehelyett Verók István polgármester még arra sem volt képes, hogy leereszkedjen a lakók közé, s tárgyaljon velük. Akik ezekben a házakban ragadtak, zömmel szociálisan hátrányos helyzetűek, nyugdíjasok, betegek, kiszolgáltatottak - összegzi Gyenge Zsolt. - Írják meg, milyen jó itt élni! - mondja egy betétes palackokkal tömött szatyrot lóbáló középkorú nő elhaladva, a repedezett betonudvaron, a lezárt szellemlakásokon, a szeméthegyeken, a folyosók végén lévő közös vécéken körbemutatva. - De kényes lettél! Addig örülj, míg maradhatsz - kiált le valaki. Visszhangzik a nevetés a függőfolyosókon. II Hangya Éva Noha a nándorfehérvári diadalmai, 550. évfordulóján rangos központi ünnepséget nem tartanak, az ország több településén is rendezvényekkel emlékeznek meg Magyarország történetének egyik legnagyobb katonai diadaláról. Budapesten a Budavári nyár és a Duna ünnepe programsorozat alkalmával idézik fel a dicsőséges napot. A Várban ma délelőtt tizenegy órakor kezdődik az ünnepség katonai zenekar felvonulásával, a Kapisztrán téren népművészeti vásár és makettbemutató nyílik. A déli harangszó után Kapisztrán János szobra előtt rendezik a megemlékezést, melyen középkori katonai öltözetű díszőrség tiszteleg. Látványosnak ígérkezik a Magyarok lélekharangja elnevezésű ostorcsattogtatási bemutató, ami után a Hadtörténeti Múzeum megnyitja az 1456-hoz kapcsolódó emlékek és emlékhelyek című kiállítását. A téren színes programok, török-magyar tábori konyha és hagyományőrző együttesek várják a látogatókat. A Duna ünnepéhez kapcsolódóan a Lánchíd és az Erzsébet híd között lesznek rendezvények az évfordulón. Kézművesbemutató és -vásár nyitja a napot a Lánchídnál, a pesti korzón és a Március 15. téren. Népi és régi zenei előadások, táncház, színpadi bemutatók, párviadalok és mutatványosok előadásai ígérnek szórakozást egész napra a közönségnek. A Hunyadi és Kapisztrán zászlaja alatt gyülekező ünneplők reggel tíz órakor vonulnak fel a Vigadó rakpartra, felidézve az egykori nándorfehérvári seregek felvonulását. A program megemlékezéssel, koszorúzással és ökumenikus istentisztelettel folytatódik a Belvárosi Főplébániatemplomban. Ebben a templomban hirdette ki Szulejmán szultán 1541-ben, hogy Pest város a török birodalom része, s itt hallható majd este nyolc órától az ünnepi hangverseny Ne engedd soha, hogy szégyen érjen címmel. Az emlékműsort dunai felvonulás zárja. Egerben a Végvári vigasságok címet viselő történelmi fesztivál nyitányaként a nándorfehérvári diadalt idéző haditornajátékokat rendeznek. A bajvíváson kívül például íjászatban, ágyúgolyó-hajításban mérhetik össze erejüket a csapatok, a hagyományőrző egyesületek korhű fegyverzetben idézik meg az egykori harcokat. Letűnt korok emlékeivel lehet gazdagabb az is, aki a haditorna helyett a zene- és táncbemutatókat választja, hiszen többek közt török udvari népzene is helyet kap a műsorban. Szegeden ezen a hétvégén háromnapos rendezvénysorozattal tisztelegnek az 550. évforduló előtt. Az Alsóvárosi Kultúrház szervezésében, több civil szervezet együttműködésével a Nándorfehérvári emléknapok című eseményre minden érdeklődőt várnak. A korhű és népi hagyományőrző, történelmi programokban bővelkedő családi hétvége célja, hogy méltón emlékezzenek az ütközetre. Lesz lovagi torna és freskókészítés gyermekeknek, a reneszánsz konyhát ökörsütéssel idézik meg. Ma délben harangbemutatóval állítanak emléket a diadalnak, majd többek között zene, tánc, bábelőadások és mesemondás szórakoztatja az egybegyűlteket. Lapunk az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóirodájától azt a tájékoztatást kapta, hogy központi, állami megemlékezés a diadal évfordulójáról nem lesz. ■ ÖTEZERFORINTOS EMLÉKÉRME. Emlékérmét bocsátott ki a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az emlékpénzt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében mutatták be, ahol Európa védelmében címmel látható kiállítás december 31- ig. A nándorfehérvári diadal (1456. július 22.) nem csupán a magyar történelem kiemelkedő eseménye, hiszen az európai kereszténység győzelmét is jelentette a török hódítókkal szemben. A hősies csatában nagy érdemeket szerzett a saját seregével harcoló Hunyadi János, valamint a toborzott keresztes csapatai élén küzdő Kapisztrán János. Az ötezerforintos ezüst emlékérme - Soltra E. Tamás szobrászművész alkotása - előlapján egy magyar szablya díszes, kereszt alakú markolata szerepel az 1456 és 2006 évszámok között, az érme kibocsátásának évszáma díszítőmotívumként jelenik meg. Az alkotó szavai szerint az akkor használt legdíszesebb fegyver motívumával a csata megjelenítésére törekedett, ugyanakkor a kereszténység szimbólumát is szerette volna az éremképben érzékeltetni. A hátoldalon a harc két legkiemelkedőbb vezéregyéniségének egész alakos ábrázolása látható: Hunyadi talpig vértezetben, kivont karddal, Kapisztrán szerzetesi öltözetben, kezében könyvvel és keresztes zászlóval. A szobrászművész keretben ábrázolta az emblematikus történelmi alakokat, egységbe foglalva ezt a két, egymástól teljesen különböző személyiséget. Horváthné Rudolf Teréz, a Magyar Pénzverő Zrt. kereskedelmi igazgatója lapunknak elmondta, hogy az emlékérméket mindig a tárgyévet megelőző esztendőben hirdetik meg. A nándorfehérvári győzelemnek emléket állító pénz a MNB Látogatóközpontjában tekinthető meg, hatezer darab készült belőle, s már mindegyikre van vevő. Publicisztika a 6., vezércikk a 7. oldalon Hivatalos ünnepség híján a nándorfehérvári diadal Födő Mária sem tud 50 ezer forint nyugdíjból , új otthonba költözni A székelyderzsi templom harangja. A nándorfehérvári győzelemre emlékeztet a déli harangszó fotó: burger Zsolt 5 2006. július 22., számból Utf-Ifr ' Hill 31’ .WfflBM ÜNNEPNAPOT KÉR A KDNP A GYŐZELEM EMLÉKÉRE. Koszorúzással egybekötött emlékünnepséget tartott tegnap Budapesten a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) az 550 ével ezelőtti nándorfehérvári diadal tiszteletére. Ez világra szóló történelmi győzelem volt ma a hazaszeretet, a hit, a nemzeti összefogás, a kereszténység és a magyarság ünnepe - fogalmazott Simicskó István a Halászbástya alatti Hunyadi János-szobornál. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke honvédelmi szakpolitikusként feltette a kérdést, hogy vajon mit szólna ma Hunyadi János, a csata hős kapitánya, ha látná, milyen állapotban van a magyar hadsereg. A magyar miniszterelnökkel és az Európai Unió vezetőivel összefüggésben megjegyezte: ,Az akkori hősök tudták a jelszót Ha Isten velünk, ki ellenünk? (...) Vajon képesek-e így gondolkodni ma a vezető politikusok? (...) Ma a hit nélkül nemhogy országot, de még egy viskót sem lehet építeni. A győzelemmel beírtuk magunkat a világtörténelembe, a déli harangszó a világ minden táján felidézi a magyarok hősiességét - hangsúlyozta a képviselő, aki a hazaszeretet ünnepnapjának nyilváníttatná a nándorfehérvári diadal napját július 22-ét A politikus erről a közeljövőben nyújt be javaslatot az Országgyűlésben.