Magyar Nemzet, 2006. július (69. évfolyam, 177-207. szám)

2006-07-22 / 198. szám

­ A harmadik világ dzsumbujait idéző körülmények között él csaknem negyven család a budapesti VI. kerületi Munkácsy utca 37.-ben: zömmel nyugdíjasok, leszázalékoltak, rokkantak. A háromszintes épület függőfo­lyosóiról nyíló kis szoba-konyhás otthonokban - ahol még laknak - rend és tisztaság, a legtöbb helyen a konyha végében kialakították a mosdóhe­lyiséget is fürdőkáddal vagy zuhanyzóval. Lassan két éve nem tudják, mi lesz a sorsuk, ugyanis a terézvárosi önkormányzat a lebontásra ítélt há­zakkal együtt eladta őket, a bérlőket is. A beruházó cég most kevesebb mint hárommillió forintot kínál otthonaikért. A Podmanniczky és a Munkácsy utcában körülbelül 140 család jár hasonló cipőben, s 1 £*& 1M—1M i.i 1111 -v IMI Fejük fölül a tetőt... Több száz lakó sorsa vált bizonytalanná a Terézvárosban ___Szarka Ágota___________________________ L­ elakatolt kapuk, málló homlokza­tok, szeméthegyek - mindez a vi­lágörökség részévé nyilvánított Andrássy úttól néhány perc sétá­ra. A Munkácsy utcában négy, a Podma­­niczkyben szintén négy századfordulós, lerobbant háztömböt adott el a terézváro­si önkormányzat két éve, mintegy 200 millió forintért, a lakókkal együtt: a szer­ződés szerint a vevő vállalja a kiköltözte­tésükkel járó költségeket. A patinás Köl­csey gimnáziummal szemben, a rekkenő hőségben a Munkácsy utca 35-ös szám előtt egy fiatal és egy idősebb roma asz­­szony műanyag konyhaszékeken ülve mutogatja a bútorszállítóknak, hogy mit pakoljanak fel a ház előtti, a lomtalanítá­sok hangulatát idéző kupacokból. - Önök is költöznek? - kérdezem őket. - Hogyne költöznénk! De nem azért... - válaszolják nevetgélve. Azt, hogy ezen pontosan mi értendő, nem mondják meg. A 37-es szám kapubejáratában rossz tévék­ből, törött bútorokból, kartonokból, ron­gyokból, páratlan cipőkből álló szemétha­lom fogadja az érkezőt - az eltávozottak ha­gyatéka. A hosszú, lebetonozott belső ud­varra nyíló földszinti lakások szinte mind üresek. Az önkényes lakásfoglalók ellen rozsdás fémrácsokat szereltek az ablakok­ra, az ajtókra. Odabent az enyészet. A beto­non fekete macska hever a pincelejáróba telepített dísznövények árnyékában. A má­sodik és a harmadik szint függőfolyosóin még van élet. Vagy harmincan-negyvenen ragadtak itt a régi több száz lakó közül. Ők nem tudnak hová menni. És vannak olya­nok is, akik úgy kerültek ide, hogy csak át­meneti elhelyezésről van szó, amíg az ön­­kormányzat ki nem utalja végleges ottho­nukat. Csakhogy közben eladták a fejük fölül a házat... Födő Mária túl van már a hetvenen. La­kása nincs 30 négyzetméter. Lánya, aki a Magyar Tudományos Akadémián dolgo­zik, valamint fia és unokája is itt él vele, és, mint mondja, ki kellett dobnia a foteljeit, hogy éjszakára le tudják tenni a szivacsokat a földre, különben nem fértek volna el. Tíz gyermeke van, fel sem tudja sorolni hirte­len, hogy kiből mi lett. - Van gyógytornász, virágkötő, villany­­szerelő, a jó ég tudja, hogy mi még. Ketten vidéken élnek. Ha összejövünk a születés­napomon, csak azt mondom nekik: min­denki üljön le a szőnyegre, onnan legalább nem lehet nagyot esni - mondja elkönnye­­sedett tekintettel. És azt is hozzáteszi: ha nem lennének a gyerekei, és nem támogat­nák, talán már nem is élne. Az ötvenezer fo­rintos nyugdíjból nem könnyű kijönni... - Nekem a Bajcsy-Zsilinszky úton volt egy tetőtéri önkormányzati lakásom. Na­gyon szép, tágas volt, fürdőszobával. De el­adta a kerület a házat. A cserelakásról szóló kiutalást nem tudtam időben átvenni, ám Farkas György polgármester megígérte, csak átmenetileg kerülök a Munkácsy utcá­ba, kapok majd rendeset. Viszont ő elvesz­tette a választást. Mentem a vagyonkezelő­höz, mert ez a lakás, amit kiutaltak, olyan állapotban volt, mint amit ott szemben lát - mutatja a málladozó falakat. - Az ügyin­téző azt válaszolta: nem kötelező beköltöz­ni, lehet az aluljáróban is aludni... Egy ba­rátnőmtől kértem kölcsön, felújítottam a lakást, festtettem, megcsináltattam a für­dőszobát. Hatszázezer forintot öltem bele. Most éppen galériát készültem beszereltet­ni, hogy emberi módon tudjunk legalább aludni. Az önkormányzat még azt sem en­gedte, hogy a bérleményembe bejelentsem a velem együtt élő fiamat, lányomat és uno­kámat, mondván, az épület veszélyes álla­potú, kiürítés alatt áll. Úgyhogy a lány, a fiú és az unoka státusa hajléktalan. Aztán jött a hír, mint derült égből a vil­lámcsapás, hogy az önkormányzat eladta a lakók feje fölül a házat. A vevő, a Jasmin- River Kft. projektcége, az Art-City képvise­lői négyzetméterenként 100-110 ezer forin­tos vételárat ajánlottak fel a lakóknak. (A kerületben legalább kétszeres a négyzetmé­terár.) A 25-30 négyzetméteres ingatlano­kért maximum hárommillió forintot adná­nak. Ebből lehetetlenség új lakást vásárolni, még vidéken is nehéz.­­ Azok mentek el, akiknek volt hova menniük, akiknek ez a néhány millió talált pénz volt. Én nem tudok hova menni. És nem tudom, mi lesz velünk. Két-három he­te Verók István polgármester azt ígérte, el­jön a lakógyűlésre, és mindent megbeszé­lünk. Nem jött el. A cég képviselői voltak je­len, akik meg azt mondták, nincs felhatal­mazásuk tárgyalásra. Mi lesz velünk? Két éve tart ez a bizonytalanság - sorolja Födő Mária. -Az ember annyit sem ér mostaná­ban, mint a körömpiszok. A folyosó végén, a szomszéd lakás előtt egy 3-4 éves szőke kislány „strandol” - leg­alábbis a kellékek, a medence kivételével, adottak. Rózsaszín pléd a repedezett köve­ken, úszógumi és fürdőruha. Édesapja, Gusztafik István csak annyit mond: ő is lát­ja, nap nap után mi történik a kerületben, hogy az embereket egyszerűen kidobják, el­kergetik, az önkormányzat meg mossa a kezeit, mivel ők már eladták a házat, semmi közük hozzá. Ő egyébként most munkanél­küli, a feleségének van munkája. Tíz éve laknak itt, nincsenek tartalékaik, a beígért hárommillióval semmire sem mennek. Az­az: mehetnek az utcára. Gyenge Zsolt, a Fidesz-KDNP önkor­mányzati képviselője úgy véli: az önkor­mányzat felelőssége megkerülhetetlen a ki­alakult helyzetben. Ahogy mondja, a Podmaniczky és a Munkácsy utcában lévő nyolc háztömbbel kapcsolatos gondok leg­alább 15 évre nyúlnak vissza. A szociállibe­­rális városvezetés most úgy döntött, egy huszáros mozdulattal megszabadul ezek­től, és eladta az ingatlanokat 200 millió fo­rintért egy befektetőnek - pályázat nélküli eljárással. Az ingatlanértékesítés ezen módja egyébként bevett gyakorlat a Teréz­városban. A szerződésben benne foglalta­tik, hogy a bérlők elhelyezéséről és az épü­letek lebontásáról a vevő köteles gondos­kodni. Ám az önkormányzat közvetítő sze­repet vállalt az új tulajdonos és a bérlők kö­zött, és a szerződésben kikötötte azt is, hogy a vevő csak az önkormányzati törvény szerint járhat el a bérlők kiköltöztetésekor - vagyis vagy készpénzben váltja meg az in­gatlanokat, vagy megfelelő cserelakást biz­tosít. A tulajdonos viszont olyan alacsony árat kínál a lakásokért, amiből lehetetlen el­költözni. - Tudomásom szerint a tulajdonos cse­relakásokat fel sem ajánlott a bérlőknek. Patthelyzet alakult ki. A gettóból menekül­nének, de ennyi pénzből nem tudnak. Félő, hogy az ügy vége az lesz, hogy jön a hideg, és a házak állaga miatt például életveszé­lyessé nyilvánítják a gázvezeték-hálózatot, elzárják a fűtést, vagy éppen a szomszédos bontás miatt következik be az életveszé­lyessé nyilvánítás. A lakókat pedig hatósági segédlettel kipaterolják valami lyukba, gya­korlatilag félig-meddig hajléktalanná téve őket. Az önkormányzatnak szerződésbeli kötelezettsége szerint közvetítenie kellene, illetve minden eszközzel ki kellene harcol­nia, hogy a vevő valóban az önkormányzati törvény szerint járjon el, ahogy az a szerző­désben áll. Ehelyett Verók István polgár­­mester még arra sem volt képes, hogy le­ereszkedjen a lakók közé, s tárgyaljon ve­lük. Akik ezekben a házakban ragadtak, zömmel szociálisan hátrányos helyzetűek, nyugdíjasok, betegek, kiszolgáltatottak - összegzi Gyenge Zsolt. - Írják meg, milyen jó itt élni! - mondja egy betétes palackokkal tömött szatyrot ló­­báló középkorú nő elhaladva, a repedezett betonudvaron, a lezárt szellemlakásokon, a szeméthegyeken, a folyosók végén lévő kö­zös vécéken körbemutatva. - De kényes lettél! Addig örülj, míg ma­radhatsz - kiált le valaki. Visszhangzik a nevetés a függőfolyosókon. II Hangya Éva N­oha a nándorfehérvári diadal­mai, 550. évfordulóján rangos központi ünnepséget nem tar­tanak, az ország több telepü­lésén is rendezvényekkel emlékeznek meg Magyarország történetének egyik legna­gyobb katonai diadaláról. Budapesten a Budavári nyár és a Duna ünnepe programsorozat alkalmával idé­zik fel a dicsőséges napot. A Várban ma délelőtt tizenegy órakor kezdődik az ün­nepség katonai zenekar felvonulásával, a Kapisztrán téren népművészeti vásár és makettbemutató nyílik. A déli harangszó után Kapisztrán János szobra előtt rende­zik a megemlékezést, melyen középkori katonai öltözetű díszőrség tiszteleg. Lát­ványosnak ígérkezik a Magyarok lélekha­rangja elnevezésű ostorcsattogtatási be­mutató, ami után a Hadtörténeti Múzeum megnyitja az 1456-hoz kapcsolódó emlé­kek és emlékhelyek című kiállítását. A té­ren színes programok, török-magyar tá­bori konyha és hagyományőrző együtte­sek várják a látogatókat. A Duna ünnepéhez kapcsolódóan a Lánchíd és az Erzsébet híd között lesznek rendezvények az évfordulón. Kézműves­bemutató és -vásár nyitja a napot a Lánc­­hídnál, a pesti korzón és a Március 15. té­ren. Népi és régi zenei előadások, táncház, színpadi bemutatók, párviadalok és mu­tatványosok előadásai ígérnek szórako­zást egész napra a közönségnek. A Hu­nyadi és Kapisztrán zászlaja alatt gyüleke­ző ünneplők reggel tíz órakor vonulnak fel a Vigadó rakpartra, felidézve az egykori nándorfehérvári seregek felvonulását. A program megemlékezéssel, koszorúzással és ökumenikus istentisztelettel folytató­dik a Belvárosi Fő­plébániatemplomban. Ebben a templomban hirdette ki Szulej­­mán szultán 1541-ben, hogy Pest város a török birodalom része, s itt hallható majd este nyolc órától az ünnepi hangverseny Ne engedd soha, hogy szégyen érjen cím­mel. Az emlékműsort dunai felvonulás zárja. Egerben a Végvári vigasságok címet viselő történelmi fesztivál nyitányaként a nándorfehérvári diadalt idéző haditorna­játékokat rendeznek. A bajvíváson kívül például íjászatban, ágyúgolyó-hajításban mérhetik össze erejüket a csapatok, a ha­gyományőrző egyesületek korhű fegyver­zetben idézik meg az egykori harcokat. Letűnt korok emlékeivel lehet gazdagabb az is, aki a haditorna helyett a zene- és táncbemutatókat választja, hiszen többek közt török udvari népzene is helyet kap a műsorban. Szegeden ezen a hétvégén háromna­pos rendezvénysorozattal tisztelegnek az 550. évforduló előtt. Az Alsóvárosi Kul­­túrház szervezésében, több civil szervezet együttműködésével a Nándorfehérvári emléknapok című eseményre minden ér­deklődőt várnak. A korhű és népi hagyo­mányőrző, történelmi programokban bő­velkedő családi hétvége célja, hogy mél­tón emlékezzenek az ütközetre. Lesz lova­gi torna és freskókészítés gyermekeknek, a reneszánsz konyhát ökörsütéssel idézik meg. Ma délben harangbemutatóval állí­tanak emléket a diadalnak, majd többek között zene, tánc, bábelőadások és mese­mondás szórakoztatja az egybegyűlteket. Lapunk az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium sajtóirodájától azt a tájékozta­tást kapta, hogy központi, állami megem­lékezés a diadal évfordulójáról nem lesz. ■ ÖTEZERFORINTOS EMLÉKÉRME. Emlékér­mét bocsátott ki a nándorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az emlékpénzt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszter­mében mutatták be, ahol Európa védelmé­ben címmel látható kiállítás december 31- ig. A nándorfehérvári diadal (1456. július 22.) nem csupán a magyar történelem ki­emelkedő eseménye, hiszen az európai ke­reszténység győzelmét is jelentette a török hódítókkal szemben. A hősies csatában nagy érdemeket szerzett a saját seregével harcoló Hunyadi János, valamint a tobor­zott keresztes csapatai élén küzdő Ka­pisztrán János. Az ötezerforintos ezüst emlékérme - Soltra E. Tamás szobrászművész alkotása - előlapján egy magyar szablya díszes, ke­reszt alakú markolata szerepel az 1456 és 2006 évszámok között, az érme kibocsátá­sának évszáma díszítőmotívumként jele­nik meg. Az alkotó szavai szerint az akkor használt legdíszesebb fegyver motívumá­val a csata megjelenítésére törekedett, ugyanakkor a kereszténység szimbólumát is szerette volna az éremképben érzékel­tetni. A hátoldalon a harc két legkiemel­kedőbb vezéregyéniségének egész alakos ábrázolása látható: Hunyadi talpig vérte­­zetben, kivont karddal, Kapisztrán szer­zetesi öltözetben, kezében könyvvel és ke­resztes zászlóval. A szobrászművész ke­retben ábrázolta az emblematikus törté­nelmi alakokat, egységbe foglalva ezt a két, egymástól teljesen különböző szemé­lyiséget. Horváthné Rudolf Teréz, a Magyar Pénzverő Zrt. kereskedelmi igazgatója la­punknak elmondta, hogy az emlékérmé­ket mindig a tárgyévet megelőző eszten­dőben hirdetik meg. A nándorfehérvári győzelemnek emléket állító pénz a MNB Látogatóközpontjában tekinthető meg, hatezer darab készült belőle, s már mind­egyikre van vevő. Publicisztika a 6., vezércikk a 7. oldalon Hivatalos ünnepség híján a nándorfehérvári diadal Födő Mária sem tud 50 ezer forint nyugdíjból , új otthonba költözni A székelyderzsi templom harangja. A nán­dorfehérvári győzelemre emlékeztet a déli harangszó fotó: burger Zsolt 5 2006. július 22., számból Utf-Ifr ' Hill 31’ .WfflBM ÜNNEPNAPOT KÉR A KDNP A GYŐZELEM EMLÉKÉRE. Koszorúzással egybekötött emlékün­nepséget tartott tegnap Budapesten a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) az 550 ével ez­előtti nándorfehérvári diadal tiszteletére. Ez világra szóló történelmi győzelem volt ma a haza­­szeretet, a hit, a nemzeti összefogás, a kereszténység és a magyarság ünnepe - fogalmazott Simicskó István a Halászbástya alatti Hunyadi János-szobornál. Az Országgyűlés nemzetbizton­sági bizottságának elnöke honvédelmi szakpolitikusként feltette a kérdést, hogy vajon mit szól­na ma Hunyadi János, a csata hős kapitánya, ha látná, milyen állapotban van a magyar hadse­reg. A magyar miniszterelnökkel és az Európai Unió vezetőivel összefüggésben megjegyezte: ,Az akkori hősök tudták a jelszót Ha Isten velünk, ki ellenünk? (...) Vajon képesek-e így gondol­kodni ma a vezető politikusok? (...) Ma a hit nélkül nemhogy országot, de még egy viskót sem lehet építeni. A győzelemmel beírtuk magunkat a világtörténelembe, a déli harangszó a világ minden táján felidézi a magyarok hősiességét - hangsúlyozta a képviselő, aki a hazaszeretet ünnepnapjának nyilváníttatná a nándorfehérvári diadal napját július 22-ét A politikus erről a közeljövőben nyújt be javaslatot az Országgyűlésben.

Next