Magyar Nemzet, 2006. december (69. évfolyam, 328-355. szám)
2006-12-28 / 353. szám
Szerkeszti: Szényi Gábor Belföld látó-Tér 2006. december 28., csütörtök Szarvas lett az év települése 7s Munkatársunktól____________ Békés megye 18 ezer lakosú városa, a Hármas-Körös holtágának bal partján fekvő Szarvas 2810 szavazattal győzött az MTV Főtér című műsorának országos szavazásán, amelyen a nézők választhatták ki Az év települését. A voksoláson, amelyen 16 város versengett a dobogós helyekért, Székesfehérvár 1894, Szeged pedig 1774 szavazatot kapott. Az idei díjat, a Herendi Porcelánmanufaktúra erre az alkalomra készített dísztárgyát Rudi Zoltán MTV-elnök adta át Szarvas polgármesterének, a fideszes Babák Mihálynak. Rudi megerősítette, az MTV 2007-ben folytatja a hazai városok, falvak és tájegységek bemutatását, mert a vezető közszolgálati televízió fontosnak tartja a magyar kulturális örökség közkinccsé tételét. A Szarvasról készített filmet november 1-jén mutatták be. Az 50 perces adásból az is kiderül: a kétszáz éves diákváros a Körös-völgyi természetvédelmi terület része, országos hírű nevezetessége a 84 hektáros arborétum. A díjátadón Babák Mihály polgármester arról beszélt, hogy az MTV fontos missziót teljesít, amikor minőségi filmes eszközökkel dokumentálja egy-egy település és tájegység építészeti és természeti értékeit, néprajzi hagyományait, turisztikai lehetőségeit és gasztronómiai különlegességeit. Hegyközi díjvita Ki fizessen többet a szennyvízelvezetésért A sátoraljaújhelyi székhelyű Zempléni Vízmű (ZV) Kft. legutóbbi közgyűlésének határozata értelmében január 1-jétől tizenöt hegyközi település kénytelen az átlagos díjemeléshez képest többet fizetni a szennyvíz elvezetéséért, mint amennyit a szintén ZV-hálózattal rendelkező többi tizennégy helység. Amennyiben az érintettek nem fogadják el a differenciált áremelési feltételeket, akkor a szolgáltatás 2008 januárjától megszűnik - döntött a kft. közgyűlése. TolGSVAl I., I.ÁSZIXI Nem akarja leépíteni a szolgáltatást a Zempléni Vízmű Kft. tulajdonrészének mintegy 75 százalékát birtokoló Sátoraljaújhely és Sárospatak önkormányzata - állítják a helyi vezetők. Szerintük a szennyvízszállítási díjak differenciált emelésével a megoldást keresik arra a problémára, ami miatt a 49 község és város lakossága úgy véli, a régióban megromolhat a helyhatóságok korábbi kitűnő kapcsolata. Több polgármester ugyanis a ZV főhadiszállásaként emlegetett Sátoraljaújhelyt teszi felelőssé a kialakult helyzetért. Szamosvölgyi Péter polgármester viszont úgy véli, a szlovák határhoz közeli város nem képes átvállalni a kisebb települések anyagi gondjait. A fideszes városvezető kijelentette: van megoldás a szennyvízügy anyagi részének kezelésére, csak meg kell találni az utat a lehetőségek felé. - Amenynyiben nem sikerül egyezségre jutni, akkor egyelőre a szolgáltatási díjak emelkednek, majd 2008 januárjától elválnak útjaik, s a tizenöt település kénytelen lesz új szolgáltatót keresni, mert sem Sátoraljaújhelynek, sem Sárospataknak nem érdeke csődbe vinni a ZV-t - hangsúlyozta a polgármester. Falurombolásról beszélnek az érintett 15 település önkormányzati hivatalában - mondta Hörcsik Richárd (Fidesz), Sárospatak polgármestere -, holott a helyi szennyvízcsatorna kiépítése során a pálházai rendszer tizenegy, a kenézlőin pedig négy községben nem egyeztettek a hálózat kivitelezése előtt a későbbi szolgáltatóval, a Zempléni Vízmű Kft. illetékeseivel. Ezek a helységek olyan technológiát alkalmaznak, amely megnöveli a ZV költségeit, következésképpen Sátoraljaújhely és Sárospatak polgáraival fizettetnék meg a pluszkiadásokat - állítja Hörcsik. Rámutatott, az ivóvíz díja mind a negyvenkilenc településen egységesen 12 százalékkal emelkedik januártól, a szennyvízen azonban vitáznak. A 49 település tulajdonában lévő kft. közgyűlésén a tizenöt érintett önkormányzat vezetőivel közölték, nem tartható tovább a veszteségtermelő állapot, Pálházán és Kenézlőn, illetve a hozzájuk tartozó falvakban nagyobb arányban kell emelni a szennyvízelvezetés díját. A döntést a tizenötök nem fogadták el. Hörcsik emlékeztetett, a ZV közgyűlése megszavazta. Sárospatakhoz és Sátoraljaújhelyhez képest a kenézlői hálózat négy falvának használói 33 forinttal, míg a pálházi tizenegy település lakosságának 50 forinttal kell többet fizetnie a szennyvíz köbméterenkénti elvezetéséért, hiszen ez a tizenöt település húszmilliós veszteséget termelt a cégnek. A polgármester úgy véli, szó sincs falurombolásról, az esélyegyenlőség megteremtése a cél. A kenézlői polgármester, Hunyadi Tibor - aki falurombolásról beszélt - elismerte: a mikrotérség tizenöt településén valóban drágább a szennyvízkezelés, mint Sárospatakon vagy Sátoraljaújhelyen. Szerinte azonban figyelembe kellene venni a Hegyköz domborzati viszonyait is. Lesovics Miklós, Pálháza vezetője is elismerte: nagyobb a szolgáltatás költsége náluk, csakhogy a ZV megalakulásakor nem volt szó arról, hogy a tagönkormányzatok később differenciáltan fizetnek a szennyvízelvezetésért. Ha nem állapodnak meg a felek, akkor a többletfizetésre kötelezett Pálháza, Kenézlő, és a velük egy hálózatot használó további 13 falu új szolgáltatót keres. latoter@magyarnemzet.hu Elbukott a babakötvény Teljes érdektelenségbe fulladt az egy évvel ezelőtt meghirdetett és a tavaszi választások előtt agyonreklámozott babakötvényprogram: a Magyar Államkincstár adatai szerint a tervezett minden második újszülött helyett alig minden tizedik nevére nyitottak idén babakötvényt. A Start számlán október végéig nem egészen 300 millió forint gyűlt össze, ami a töredéke a kormány által tervezett összegnek. S Szabó Eszter________________ ezer forintos állami megtakarítás inkább választások előtti kampányfogásnak minősül, ekkora összeggel, illetve annak kamatával ugyanis nem lehet felnőtt életet elkezdeni. A Világgazdaság napilapnak nyilatkozó bankok adatai azt mutatják, hogy a számlanyitások két részre különíthetők el: a számlatulajdonosok jelentős része az állami támogatáson túl nem helyezett el további megtakarítást, míg a nyitások másik részénél a legnagyobb kedvezmény elérését célozták meg a szülők. A program idén januárban lépett életbe, ekkor adta át Göncz Kinga akkori szociális miniszter az első babakötvényt. A konstrukció elődjének az Esztergom önkormányzata által tavaly óta működtetett életkezdési program számít. Meggyes Tamás, Esztergom fideszes polgármestere elmondta, a születések száma megugrott, a program érdemi ösztönzőerőt jelent a gyermekvállalásban. Az esztergomi program sajátossága, hogy minden helyi újszülött 500 ezer forintos támogatást kap az önkormányzattól. Minden várakozást alulmúlt a tavaszi parlamenti választások előtt óriási publicitást kapott babakötvényprogram. A Magyar Államkincstár adatai arról tanúskodnak, hogy az egy évvel ezelőtt meghirdetett, majd az idei első hónapokban kormányzati propagandával népszerűsített konstrukció iránt nem érdeklődnek a fiatal szülők. A kincstári kimutatás szerint januártól október végéig mindössze 7221 Start számlát nyitottak meg a hazai bankoknál, jóllehet az erőteljes reklámozás nyomán a piackutatók erre az évre 45- 50 ezer számlanyitással kalkuláltak. A megtakarítások ugyancsak az érdektelenségről tanúskodnak: az első tíz hónapban 296 millió forintnyi megtakarítás érkezett a babakötvényszámlákra, noha a kabinet erre a célra idén 3,8 milliárd forintot különített el. Az államkincstári adatok azokat az elemzőket igazolják, akik a törvény tavaly decemberi beiktatásakor arra figyelmeztettek: az újszülött gyermekek javára szánt 40 Nem szűnt meg a szabadságharc november 4-e után Mécs Imre parlamenti felszólalásai 1956-ról kötetbe rendezve • Kordokumentum vitatható részletekkel __Strfka István Ötvenhatról a forradalomban valóban aktívan részt vevő szabadságharcosok közül nagyon kevesen írtak személyes hangvételű visszaemlékezést. Egy-két kivételtől eltekintve - mint például Pongrátz Gergely Corvin köz - 1956, Wittner Mária Ellenőrizve, Hegedős László Kiszökött szemünkből az álom, Fónay Jenő Kálvária 1956 - a hősi harcokat és az azt követő borzalmakat inkább a kívülről szemlélők, írók, történészek, újságírók örökítették meg korabeli dokumentumok, kutatásaik alapján vagy interjúk formájában. Ám még vannak hézagok, sötét foltok a kommunista hatalom elleni nagyszabású népfelkelés megjelenítésében, és ez addig így is lesz, amíg az MSZMP volt pártlevéltárai végleg meg nem nyílnak a kutatók előtt, és az évtizedekre titkosított, a megtorlásban részt vevő személyekről szóló anyagokat nem lehet teljes egészében nyilvánosságra hozni. Újabb adalék Mécs Imre Napirend után című könyve, amely a napokban jelent meg. Fő gondolata, hogy nem szűnt meg a szabadságharc november 4-e után. A Mundus Magyar Egyetemi Kiadó által megjelentetett kötet bátor üzleti vállalkozás, mert manapság vajon hány embert érdekel egy országgyűlési képviselő napirend utáni felszólása a parlamentben? De mivel Mécs Imréről van szó, aki a november 4-i második szovjet agresszió után az egyik szervezője volt az ellenállási mozgalomnak, s akit először halálra ítéltek, majd 1959 februárjában büntetését életfogytiglani börtönre enyhítették, annak ötvenhatról szóló megnyilvánulásaira oda kell figyelni. Még akkor is, ha sok volt elítélt forradalmártársa nem értett egyet az SZDSZ-ben való politizálásával. És azzal sem értettek egyet a volt harcostársak, hogy Mécs Imre nemrég átült a parlamentben a szocialisták padsoraiba; most annak az MSZP-nek az érdekeit képviseli, amelynek elődje, a Magyar Szocialista Munkáspárt 1956 után több mint négyszáz ártatlan embert végeztetett ki, és bírósága huszonhatezer-hatszázhuszonegy embert ítélt el. A Napirend után című könyvet Mécs Imre felesége, Magyar Fruzsina szerkesztette, az előszót Esterházy Péter írta. Sajnos ez a könyv sem Mécs Imréről szól, nem az ő vallomása a korszakról, hanem ahogyan Esterházy fogalmazta: Mécs Imre „... csak tanú, hiteles tanú”, annak az ’56-nak a tanúja, amit „... újra meg újra elveszítünk”. Bár a közvélemény elkönyvelte, hogy a forradalom legfeljebb 14 napig tartott, mégis, a szerző úgy látja, hogy a forradalom erjedése már évekkel korábban kezdődött és leverése után még hónapokig tartott. A kötet három nagyobb fejezetre osztható. Az első rész a Napirend után, amely Mécs Imrének a szabadságharc folytatásáról, a nemzeti ellenállásról elmondott beszédeit, ötperceseit tartalmazza, és amelyeket 1999. november 9-től kezdődően 17 alkalommal tartott a parlamentben egészen 2000. június 15-ig. A második rész olyan korabeli fényképfelvételeket, életrajzi adatokat tár az olvasó elé, amelyek csak részben vagy kevésbé ismertek. A könyv harmadik nagyobb fejezete szintén a képviselő parlamenti felszólalásait foglalja össze 1956-ról, valamint a forradalom rendszerváltás utáni megítélését taglalja. Érdekes kérdés persze, hogy Mécs Imre akkori szabad demokrata képviselő ötvenhattal kapcsolatos gondolatait miért nem a Horn-Kuncze-kormányzás ideje alatt mondta el 1996-ban, amikor a forradalom és szabadságharc negyvenedik évfordulója volt. Vajon mi késztette a képviselőt arra, hogy éppen 1999- ben fogjon hozzá az emlékezéshez, a polgári kormányzás ideje alatt, amikor semmiféle aktualitása nem volt parlamenti megszólalásainak? Erre választ a könyvben nem találunk. Mindenesetre kronológiai sorrendben alapos képet kapunk a tizenhét felszólalásból, hogy mi történt 1956. november 4. után. Néhány Mécs-gondolatot érdemes kiemelni az ötpercesekből. A képviselő első felszólalásában (1999. november 9.) leszögezte, hogy a fegyveres ellenállás a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével szemben 1956. november 14-ig tartott. A Corvin köziek, Angyal Istvánék, a Ferenc körútiak, a Vajdahunyad utcaiak, a Baross tériek, a Széna tériek, a jutadombi katonai egységek, a Schmidt-kastély körüliek és a többiek hősiesen harcoltak, óriási veszteséget okoztak a szovjeteknek, és sajnos mindezt maguk is elszenvedték. De harcoltak Nagykovácsinál, a Gerecsében, a Bakonyban és a Mecsekben, a harcokban 13 ezer ember sérült meg. Mécs Imre elmondta azt is, hogy november 4. után a Központi Munkástanács lett a nemzet legitim vezetője Rácz Sándor és Báli Sándor szerszámkészítő munkások vezetésével. A Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa - amelynek elnöke Kodály Zoltán volt - a Központi Munkástanáccsal együtt országos néma tüntetésre szólított fel mindenkit, miközben szerveződtek az ellenállási gócok, újságok, mint például az Igazság, Élünk Obersovszkyék, Gáliék irányításával. Hihetetlen egység és eltökéltség volt a nemzetben ekkor - állapította meg a képviselő. Napirend előtti megszólalásaiban a sortüzeket is a Szabadságharc tragikus részeként ítélte meg Mécs Imre. Felszólalásai közül nagyon furcsának tűnnek az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 15. ülésnapján (2000. március 24.) elmondottak. Itt Mécs Imre negyvenkét év távlatából elítélte azt a magyar értelmiséget, melynek reprezentánsai közül jó néhányan 1957. március 15-én elfogadták Kádáréktól a Kossuth-díjat, így: Németh László, Szabó Lőrinc, Fülep Lajos, Borsos Miklós, Tímár József, Medgyessy Ferenc, Haynal Imre és a vitathatatlan tekintélyű Kodály Zoltán. Mécs Imre erről ezt mondja: „Szomorúan jegyzem meg, hogy senki sem utasította el a kitüntetést, és ezzel erősítette a quisling rendszert.” Azért furcsa ezt olvasni, mert Mécs Imre papköltő nagybátyja, Mécs László jó barátja volt Kodály Zoltánnak, annak a Kodály Zoltánnak, akinek Mécs Imre köszönheti az életét. Éppen a Magyar Nemzetnek nyilatkozta 2001 őszén a következőket (ez a beszélgetés megjelent az Ötvenhat arcai interjúkötetben is a szert): „Amikor engem halálra ítéltek, akkor a nagybátyám (Mécs László) anyámmal együtt felkereste Kodály Zoltánt, és Kodály megdöbbenve hallotta a történteket, nemcsak rólam, hanem a többiekről is. Az ország vezetőinek és a legfőbb ügyésznek írt leveleket, amelyekben felháborodottan nemcsak az én életemért, hanem a többiekért is síkra szállt. 1958 decemberében azt írta, hogy legyen már vége a justizmordoknak. Ez Kodály Zoltán részéről hihetetlenül bátor tett volt. Nagy valószínűséggel ennek köszönhetem, hogy másodfokon életfogytiglanra változtatta ítéletemet a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette tanácsa, amely szintén hírhedt volt.” Eddig az idézet. Mit gondoljunk tehát az egészről? Az előbb felsoroltak, akik elfogadták a kitüntetést, azok, akárcsak Kodály, életművükkel bizonyították, hogy kihez tartoznak, mit gondolnak a kommunista diktatúráról. Nincs miért magyarázkodniuk. A kötet harmadik fejezete az 1956 emlékezete címet viseli, szintén Mécs Imre parlamenti felszólalásait tartalmazza a rendszerváltás kezdetétől. Fontos megszólalások ezek, mivel évről évre emlékeztet a volt halálraítélt azokra az ötvenhatos forradalmárokra, a szabadság ügye mellé állókra, akiknek sokat köszönhet Magyarország. A többi között így külön ötperceseket kapott Pavl Bang-Jensen dán ENSZ-képviselő, aki bátran a magyar ügy mellé állt, s akit emiatt a KGB megölt New Yorkban. Krassó Györgyre emlékezve Mécs az örök forradalmártípus alakját rajzolja meg. De Obersovszky Gyulát, Bibó Istvánt, Brusznyay Árpádot, Szilágyi Józsefet, Péch-Eckhardt Gézát és a kommunizmus áldozatainak, elszenvedőinek számos más jelentős alakját is felidézte a képviselő. Megemlékezett azokról a bátor bírákról, ügyvédekről és ügyészekről, akik nem voltak hajlandók a hatalom utasításait elfogadni a megtorlás idején, és felléptek a törvénytelenségek ellen. Őket, mint például Guszt István ügyvédet és Egressy András ügyészt, eltiltották a pályától. Ennek a fejezetnek egy vitatott felszólalása van, amit Mécs Imre a kifütyült Göncz Árpád volt köztársasági elnök védelmében tartott 1992. november 26-án az Országgyűlésben. Máig nem tudjuk pontosan, hogy Göncz Árpádot ünnepi beszédének megtartása előtt, 1992. október 23-án a Kossuth téren az ötvenhatos elítélt és benne csalódott társai, vagy úgymond megtévesztett fiatalok, provokátorok fütyülték-e ki. Mindent összevetve Mécs Imre Napirend után című könyve az ötven évvel ezelőtti forradalom fontos dokumentuma. Mécs Imre 1963 elején a börtönben, szabadulása idején