Magyar Nemzet, 2007. január (70. évfolyam, 1-30. szám)

2007-01-02 / 1. szám

4 Szerkeszti: Szényi Gábor Látó-Tér 2007. január 2., kedd Elhunyt Kiss Gy. János újságíró is Sti­fka István________________________­_____________ Ő még magába szívhatta az ólombetűk illatát, a nyomdafestékszagot. A régi nyomdászmesterek tanácsain, Mik­­száthon, Kosztolányin, Osváth Ernőn és Móricz Zsigmondon nevelkedett új­ságírók, lapszerkesztők gondos útmu­tatásait használhatta. Baglyasaljáról jött, egy Nógrád megyei kis bányászfa­luból. Nem volt még húszéves, amikor fiatalemberként a megyei lapnál szem­besülnie kellett a való élettel: az ’56-os forradalommal, a november 4-e utáni megtorlással, a megyei munkástanács sztrájkfelhívásával, a mun­kásöntudattal és a salgótarjáni, 152 áldozatot követelő véres sor­­tűzzel, pufajkás leszámolással. Ezekről az eseményekről tényszerű­en, majd virágnyelven írt a Szabad Nógrád című lapban, emiatt két év börtönbüntetésre ítélték. Négy hónapot töltött vizsgálati fog­ságban, végül felfüggesztett ítélettel elengedték. Évekig csak külön­böző szakszervezeti lapokba írhatott, aztán a Népszavához került. Kiss Gy. János újságírói munkássága a 70-es évek közepétől tel­jesedett ki a Magyar Hírlapnál. Feladatul azt kapta, hogy adjon hírt a fővárosi, a megyei, a kerületi, egyszóval a helyi tanácsok éle­téről. Rövid idő alatt a kádári cenzúra ellenére az egyik legkritiku­sabb oldalainak számított a tanácsok fóruma, mert az általa kine­velt tehetséges újságírókkal, riporterekkel az országban található legrázósabb visszaélésekről párttitkári, tanácselnöki, vb-titkári ha­talmi visszásságokról is beszámoltak a Magyar Hírlap hasábjain. A rendszerváltás után előbb a Pesti Hírlap belpolitikai rovatve­zető-helyettese, majd főszerkesztő-helyettese lett a konzervatív, pol­gári gondolkodású Új Magyarországnak. Mint számos más jobbol­dali újságíró, Kiss Gy. János is áldozatul esett nemcsak a baloldali liberális politika leszámolási hullámainak, hanem a jobboldal po­litikai szűkkeblűségének, pénztelenségének, mert a lap 1997-es, a szocialista-szabad demokrata Horn-kormány idején történt be­­döntése után már nem kapott újságírói feladatot. Pedig igazi profi volt. Soha nem tanulta meg a számítógép ke­zelését, fejből diktálta a beíróknak a legkeményebb publicisztikáit, vezércikkeit. Ötlet- és címgyáros volt. Az újságírás legfontosabb momentuma egy anyag címének kiválasztása. Ez az írás lelkét is adhatja. Ránézett egy riportra, elolvasta a cikket és már­is lényeg­bevágó címmel ajándékozta meg az olvasót és természetesen az új­ságírót. Egy kicsiny, szürkének tűnő hírből tudta, hogy bomba anyagot lehet belőle írni, és ezt szerkesztőként meg is tette. Halk szavú, a kollégáival rendkívül udvarias, pontosan fogal­mazó, az újságírás alapelveihez, a valósághű tükrözéséhez, a sok­oldalúsághoz, a tárgyilagossághoz végig hűségesen ragaszkodó „ré­gi motoros” volt. 70 évet élt. ■ Hornyák Tibor halálára Elhunyt Hornyák Tibor 1956-os elítélt, a Rabparlament elnöke. Az Újpesten 1926-ban született, író­ként, újságíróként is tevékenyke­dő politikus 1947-ben a Magyar Függetlenségi Párt újpesti elnöke volt, majd a párt felszámolása után segédmunkásként, gépko­csivezetőként, régiségkereskedő­ként dolgozott. 1956-ban újjá­szervezte a pártot, majd a forra­dalom bukása után letartóztat­ták, és börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1989-ben újra életre hívta a 42 esztendeje alapított pártot, de az 1990 végén ismét megszűnt. Hornyák Tibor 1990- 1991-ben az ’56-os Szövetség alapító elnöke volt. Ismer­tebb művei között van a Tanúskodnak a halálraítéltek (1989) és a Rémuralom Magyarországon (1998). A Ilr.Krt Mnaös_______________________________________ Az Ötvenhatos Szövetség alapító elnökeként már a rendszer­­váltás hajnalán felismerte, hogy a formálódó új hatalom is csak eszközként akarja használni a forradalmat, az igazságára nem tart igényt. Látta, miként hamisítják meg újra ötvenhat esz­méit, látta provokátorok, álforradalmárok, nyerészkedni vágyó politikai kalandorok tülekedését, s látta, miként manipulálják, fordítják egymás ellen a hajdani bajtársakat. Látta mindezt, de nem tudott, nem akart szó nélkül belenyugodni, nem volt haj­landó harc nélkül tudomásul venni a „realitásokat”. Nem volt diplomata alkat. Hamar lelkesedő, ugyanakkor lobbanékony, könnyen haragra gerjedő ember volt, aki izzó indulatokkal képviselte meggyőződését. A sunyi alkudozások távol álltak tő­le. Töretlenül hitt abban, hogy a forradalom és a szabadság­­harc egyszer méltó helyére kerül a nép lelkében, a magyarság tudatában, s akkor majd a kisstílű politikai erők nem tudják többé érdekeik szerint kiforgatni, megcsúfolni az emlékét. Pró­bálták lejáratni, félreállítani, nevetségessé tenni, tetteit elhall­gatni, ám Tibor bácsinak mindez nem szegte kedvét. Tudta, miféle nemtelen, a legalantasabb eszközök használatától sem visszariadó ellenféllel áll szemben. Végül az egyenlőtlen harc felőrölte erejét. Ám küzdelme nem volt reménytelen és ered­ménytelen. Sokan megtanulták tőle, hogy ezerkilencszázötven­­hat eszményeit csak radikális elszántsággal, félelmek és megal­kuvások nélkül lehet megőrizni és továbbörökíteni. latoter@magyarnemzet.hu Fontosak a szimbólumok Lomnici Zoltán: Az ítélkezésről csak a jogerős döntések után lehet véleményt alkotni Ellentmondásos évet zárt az igazságszol­gáltatás. Noha a végrehajtó hatalom száz­­milliárdos ingatlanüzletbe kezd, s ennek részeként a kancellária visszaveszi a haj­dan a kormány céljaira készült Kossuth té­ri épületet, arról nincs szó, hogy a harma­dik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás is visszakapná egykori székházát a Parla­ment közelében. A jogköröket illetően ked­vezőtlen változás történt: az Alkotmánybí­róság néhány napja megerősítette azt az év eleji döntését, amely szerint a Donáti utcá­ban mostantól az összes olyan határozatot felülvizsgálhatják, amelyet a Legfelsőbb Bíróság (LB) hoz az ítélkezés egységének megteremtéséért. Mindezekhez társul, hogy sokan vitatják: megfelelnek-e a pár­tatlan, független ítélkezés kívánalmainak azok a döntések, amelyeket a szeptemberi, októberi zavargások ügyeiben hoztak a bu­dapesti bíróságok. Lomnici Zoltán, a LB és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a következőkben nyilatkozott la­punknak e fontos kérdésekről. T•1 Kulcsár Anna__________________________ ett-e ön lépéseket a legutóbbi időkben azért, hogy az LB visszakapja elődjének, a Kúriának az épületét a Parlament szomszédságában? Hiszen a kormány is visszaveszi hajdani székházát a Kossuth téren, így ismét egymás közelségében működhetne a törvény­hozó, a végrehajtó és a bírói hatalom.­­ A közelmúltban napvilágot látott felmérés szerint a bíróság a leghitelesebb állami hatóság. A hitelesség szempontjából elsősorban az ítélkezés színvonala a meghatározó, ugyanakkor fontosak a külsőségek, a szimbólumok is. Szimbolikus jelen­tősége van annak, hogy 1896-ban az Országgyűlés épületével szemben épült fel a Kúria, a hajdani leg­felsőbb bíróság székháza, ezzel is jelezvén, hogy az országban érvényesül a hatalommegosztás, a ha­talmi ágak egyenrangúságának elve. Az egykori Monarchia másik fővárosában, Bécsben is a parla­ment épülete mellett áll az igazságügyi palota. El­nökké választásomat követően több ízben kértem az illetékes miniszterektől, hogy az épületet adják vissza az igazságszolgáltatás céljaira. A nemzeti szimbólumokat vizsgáló bizottság, amelyet Glatz Ferenc akadémikus vezetett, szintén javasolta az épület átadását a Legfelsőbb Bíróságnak. Mind­ezek nyomán szakvélemény készült. Eszerint a Néprajzi Múzeum kiköltöztetése több milliárd fo­rintba kerülne. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a Kúria épületének visszaadása nem a legfontosabb kér­dés. Hosszabb távon azonban sor kerülhet erre, hiszen a Fővárosi Ítélőtábla részben az LB épületé­ben, részben bérelt épületben tevékenykedik, és évente több száz millió forintot fizetünk bérleti díjra. Ha visszakapnánk eredeti székházunkat, az ítélőtábla birtokba vehetné a Markó utcai épületet, s bérleti díj címén nem kellene feleslegesen hatal­mas összegeket kifizetni.­­ Az Alkotmánybíróság nemrégiben másodszor foglalt állást arról, hogy mostantól felülvizsgálhatja a jogegységi határozatokat. Vagyis: az alkotmány­bírák bárkinek a kérelmére elemezhetik, megfelel­nek-e az alkotmánynak a Legfelsőbb Bíróság álta­lános érvényű határozatai, amelyeket az LB a jog­szabályok egységes értelmezése céljából fogalmaz meg a bíróságok számára. Ön a felülvizsgálat lehe­tőségével korábban nem értett egyet, illetve azt mondta, azt csak törvénymódosítás tehetné lehető­vé. Megítélése szerint az Alkotmánybíróság (AB) álláspontja miként befolyásolja az AB és a Legfel­sőbb Bíróság viszonyát?­­ Mindenekelőtt leszögezhetjük: a jogegységi döntésekre vonatkozó jogi szabályozás nem vál­tozott meg. A hatályos alkotmány egyértelműen kimondja: a bíróságok jogalkalmazásának egy­ségét a Legfelsőbb Bíróság biztosítja. Ma már egyre többen osztják azt az álláspontomat, hogy a jogegységi döntés alkotmányossági vizsgálata törvényi rendezést igényel. Ezt a javaslatomat írásban is megküldtem az Országgyűlés elnöké­nek. Legutóbb, az alkotmánybírósági határozat­hoz fűzött különvéleményben Bihari Mihály el­nök úr is kifejtette, hogy megítélése szerint nem kielégítő az alkotmányi, illetve jogi szabályozás ebben a kérdésben. Az Országgyűlés az Alkot­mánybíróságról szóló törvényjavaslat vitája kap­csán megkísérelte rendezni a két - egyenrangú - testület többéves vitáját. A parlamenti felszólalá­sokból világossá vált, hogy jelenleg hiányzik az Alkotmánybíróság hatáskörének kiterjesztésé­hez szükséges egységes törvényhozói akarat, te­hát itt a Legfelsőbb Bíróság szakmai álláspontja kerekedett felül. Az AB ezt követően hozta meg határozatát, amelyet szakmai körökben azóta is többen vitatnak. A döntés ugyanakkor nem be­folyásolja a két testület egyenrangúságát, hiszen az Alkotmánybíróság az Országgyűlés által alko­tott törvények alkotmányosságát is megvizsgál­hatja, és fel sem merül, hogy a két állami szerv - a parlament és az Alkotmánybíróság - alá-fölé rendeltségi viszonyban állna egymással. A Leg­felsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcso­lata a szakmai vita ellenére jó, s mindent megte­szek, hogy ez a jövőben is így legyen. - Ön szerint kiegyensúlyozottnak mondható-e az ítélkezés az őszi zavargások ügyeiben? Eleinte rendkívül sok embert letartóztattak, majd a több­séget másodfokon kiengedték. A megvádolt embe­reket emellett, elsőfokon, kirívóan szigorú bünte­téssel sújtották. Megfigyelők ezt részben annak tulajdonítják, hogy a Pesti Központi Kerületi Bí­róságon a hírek szerint jórészt olyan bírák ítélkez­nek, akik végleges kinevezés előtt állván a három­éves próbaidejüket töltik. Alkalmasságukat elret­tentő döntésekkel kívánják bizonyítani. Mi az ön véleménye erről? - Az ítélkezési gyakorlatról csak a jogerős bíró­sági ítéletek alapos elemzése után alkotható meg­alapozott vélemény. Jelenleg az ügyek túlnyomó részében a bírósági eljárás még nem zárult le, a jogerős döntések nem születtek meg. A kérdésben szereplő feltételezésnek ellentmond az illetékes bí­rósági elnöktől kapott tájékoztatás. Eszerint a Pes­ti Központi Kerületi Bíróság különböző gyakorlati idővel rendelkező bírái automatikus szignálással, kiosztással kapták meg az említett ügyeket. Túl­nyomó többségüknek megvan a határozatlan idő­re szóló­ bírói kinevezésük.­ ­A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcsolata a szakmai vita ellenére jó­ FOTÓ: burger ZSOLT Mit várnak a pártok az új évtől? Az ellenzéki és a kormányoldal egyaránt szükségesnek tartja az együttműködést 2007 során - derül ki a parlamenti pár­tok prominenseinek véleményéből. A jobboldal szerint nem évült el a minisz­terelnök lemondásának, illetve a koalí­ciós körök elszámoltatásának időszerűsé­ge, a nemzeti vagyont meg kell védeni, a tavalyi intézkedéseket felül kell vizsgálni. RÜJon-Török__________________________________R­emélem, hogy 2007 végére a kormány­­koalíció és a miniszterelnök eltakaro­dik a politikai hatalomból, amelyet ille­gitim módon szerzett meg - fogalmaz­ta meg elvárásait Kövér László. A Fidesz választ­mányi elnöke szerint nem csak a demokráciába vetett hit, az igazságérzet és a nemzet becsülete követeli meg a második Gyurcsány-kabinet lelé­­pését. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy mindennap, amelyet a kormányrúdnál eltöl­tenek, katasztrófával ér fel, „válságkezelésük” az ország végleges tönkretételéhez vezet. Az erkölcsi, politikai, gazdasági és pénzügyi összeomlásért el kell számoltatni az MSZP és az SZDSZ politikusait; a még állami, nemzeti tulajdonban lévő vagyont, földet, ingatlanokat, az egészségügyi ellátórend­szert meg kell védeni a rablólovagoktól - sorolta Kövér, aki szerint mindehhez alkotmányos és de­mokratikus felhatalmazást a Fidesz által kezdemé­nyezett népszavazás adhat. Úgy vélte: 2007-ben a valós érdekérvényesítéshez szükséges párbeszéd kezdeményezésének lehetősége a „kormányolda­lon” található. Ugyanakkor szerinte a PR-politizá­­lásban a Fidesz nem lehet partner. Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke kifejtette: 2006 megmutatta, hogy az igazi kihí­vás a társadalom végletes politikai megosztott­sága. Hangsúlyozta, ő maga már másfél éve sür­geti, hogy a pártok kezdjenek párbeszédet, amely akár a nemzet egészét érintő kérdésekről szóló megállapodáshoz is elvezethetne. Simon Gábor 2007-re „erőt és felelősséget” kívánt a közéleti szereplőknek. - Abban mindenki egyetérthet, hogy az or­szágnak nagyobb nyugalomra lenne szüksége - vélekedett Horn Gábor. Az SZDSZ ügyvivője bízik abban, hogy kezdeményezésük, amellyel az öt parlamenti pártot hívták tárgyalóasztalhoz, ered­ménnyel zárul, és ez hozzájárulhat az érdemi pár­beszédhez. - Azt várom 2007-től, hogy az árkok ne mélyüljenek, még ha betemetésükre egyelőre nincs is sok esély - közölte a liberális politikus. Soltész Miklós, a Kereszténydemokrata Nép­párt frakcióvezető-helyettese először is abban re­ménykedik, hogy „az a hazugságáradat, amely az utóbbi hónapokat, sőt éveket jellemezte a kor­mány és a koalíciós pártok részéről, a társadalom további eszméléséhez vezet”. Elengedhetetlennek nevezte, hogy a miniszterelnök és jó néhány bizal­masa az ország vezetésének sokrétű munkáját má­soknak hagyja. Soltész nagy súlyt fektetne ez év­ben arra, hogy az ország és a közélet szembenéz­zen a népesedési gondokkal. Bárcsak a nyugalom éve következne el a zakla­tott és viharos időket követően, amelyeket a mi­niszterelnök hazudozása okozott - közölte Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. Azt várja ettől az esztendőtől, hogy a kormány valóságos párbeszé­det fog kezdeményezni a parlamenti ellenzékkel, méghozzá azokról a közigazgatást és államszerve­zetet célzó elképzelésekről, amelyek célja a kisebb, de hatékonyabb állam. Leszögezte: tűrhetetlen volna, ha a kormány ezeket a kérdéseket továbbra is magánügyének tekintené. I

Next