Magyar Nemzet, 2007. január (70. évfolyam, 1-30. szám)
2007-01-02 / 1. szám
4 Szerkeszti: Szényi Gábor Látó-Tér 2007. január 2., kedd Elhunyt Kiss Gy. János újságíró is Stifka István_____________________________________ Ő még magába szívhatta az ólombetűk illatát, a nyomdafestékszagot. A régi nyomdászmesterek tanácsain, Mikszáthon, Kosztolányin, Osváth Ernőn és Móricz Zsigmondon nevelkedett újságírók, lapszerkesztők gondos útmutatásait használhatta. Baglyasaljáról jött, egy Nógrád megyei kis bányászfaluból. Nem volt még húszéves, amikor fiatalemberként a megyei lapnál szembesülnie kellett a való élettel: az ’56-os forradalommal, a november 4-e utáni megtorlással, a megyei munkástanács sztrájkfelhívásával, a munkásöntudattal és a salgótarjáni, 152 áldozatot követelő véres sortűzzel, pufajkás leszámolással. Ezekről az eseményekről tényszerűen, majd virágnyelven írt a Szabad Nógrád című lapban, emiatt két év börtönbüntetésre ítélték. Négy hónapot töltött vizsgálati fogságban, végül felfüggesztett ítélettel elengedték. Évekig csak különböző szakszervezeti lapokba írhatott, aztán a Népszavához került. Kiss Gy. János újságírói munkássága a 70-es évek közepétől teljesedett ki a Magyar Hírlapnál. Feladatul azt kapta, hogy adjon hírt a fővárosi, a megyei, a kerületi, egyszóval a helyi tanácsok életéről. Rövid idő alatt a kádári cenzúra ellenére az egyik legkritikusabb oldalainak számított a tanácsok fóruma, mert az általa kinevelt tehetséges újságírókkal, riporterekkel az országban található legrázósabb visszaélésekről párttitkári, tanácselnöki, vb-titkári hatalmi visszásságokról is beszámoltak a Magyar Hírlap hasábjain. A rendszerváltás után előbb a Pesti Hírlap belpolitikai rovatvezető-helyettese, majd főszerkesztő-helyettese lett a konzervatív, polgári gondolkodású Új Magyarországnak. Mint számos más jobboldali újságíró, Kiss Gy. János is áldozatul esett nemcsak a baloldali liberális politika leszámolási hullámainak, hanem a jobboldal politikai szűkkeblűségének, pénztelenségének, mert a lap 1997-es, a szocialista-szabad demokrata Horn-kormány idején történt bedöntése után már nem kapott újságírói feladatot. Pedig igazi profi volt. Soha nem tanulta meg a számítógép kezelését, fejből diktálta a beíróknak a legkeményebb publicisztikáit, vezércikkeit. Ötlet- és címgyáros volt. Az újságírás legfontosabb momentuma egy anyag címének kiválasztása. Ez az írás lelkét is adhatja. Ránézett egy riportra, elolvasta a cikket és máris lényegbevágó címmel ajándékozta meg az olvasót és természetesen az újságírót. Egy kicsiny, szürkének tűnő hírből tudta, hogy bomba anyagot lehet belőle írni, és ezt szerkesztőként meg is tette. Halk szavú, a kollégáival rendkívül udvarias, pontosan fogalmazó, az újságírás alapelveihez, a valósághű tükrözéséhez, a sokoldalúsághoz, a tárgyilagossághoz végig hűségesen ragaszkodó „régi motoros” volt. 70 évet élt. ■ Hornyák Tibor halálára Elhunyt Hornyák Tibor 1956-os elítélt, a Rabparlament elnöke. Az Újpesten 1926-ban született, íróként, újságíróként is tevékenykedő politikus 1947-ben a Magyar Függetlenségi Párt újpesti elnöke volt, majd a párt felszámolása után segédmunkásként, gépkocsivezetőként, régiségkereskedőként dolgozott. 1956-ban újjászervezte a pártot, majd a forradalom bukása után letartóztatták, és börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1989-ben újra életre hívta a 42 esztendeje alapított pártot, de az 1990 végén ismét megszűnt. Hornyák Tibor 1990- 1991-ben az ’56-os Szövetség alapító elnöke volt. Ismertebb művei között van a Tanúskodnak a halálraítéltek (1989) és a Rémuralom Magyarországon (1998). A Ilr.Krt Mnaös_______________________________________ Az Ötvenhatos Szövetség alapító elnökeként már a rendszerváltás hajnalán felismerte, hogy a formálódó új hatalom is csak eszközként akarja használni a forradalmat, az igazságára nem tart igényt. Látta, miként hamisítják meg újra ötvenhat eszméit, látta provokátorok, álforradalmárok, nyerészkedni vágyó politikai kalandorok tülekedését, s látta, miként manipulálják, fordítják egymás ellen a hajdani bajtársakat. Látta mindezt, de nem tudott, nem akart szó nélkül belenyugodni, nem volt hajlandó harc nélkül tudomásul venni a „realitásokat”. Nem volt diplomata alkat. Hamar lelkesedő, ugyanakkor lobbanékony, könnyen haragra gerjedő ember volt, aki izzó indulatokkal képviselte meggyőződését. A sunyi alkudozások távol álltak tőle. Töretlenül hitt abban, hogy a forradalom és a szabadságharc egyszer méltó helyére kerül a nép lelkében, a magyarság tudatában, s akkor majd a kisstílű politikai erők nem tudják többé érdekeik szerint kiforgatni, megcsúfolni az emlékét. Próbálták lejáratni, félreállítani, nevetségessé tenni, tetteit elhallgatni, ám Tibor bácsinak mindez nem szegte kedvét. Tudta, miféle nemtelen, a legalantasabb eszközök használatától sem visszariadó ellenféllel áll szemben. Végül az egyenlőtlen harc felőrölte erejét. Ám küzdelme nem volt reménytelen és eredménytelen. Sokan megtanulták tőle, hogy ezerkilencszázötvenhat eszményeit csak radikális elszántsággal, félelmek és megalkuvások nélkül lehet megőrizni és továbbörökíteni. latoter@magyarnemzet.hu Fontosak a szimbólumok Lomnici Zoltán: Az ítélkezésről csak a jogerős döntések után lehet véleményt alkotni Ellentmondásos évet zárt az igazságszolgáltatás. Noha a végrehajtó hatalom százmilliárdos ingatlanüzletbe kezd, s ennek részeként a kancellária visszaveszi a hajdan a kormány céljaira készült Kossuth téri épületet, arról nincs szó, hogy a harmadik hatalmi ág, az igazságszolgáltatás is visszakapná egykori székházát a Parlament közelében. A jogköröket illetően kedvezőtlen változás történt: az Alkotmánybíróság néhány napja megerősítette azt az év eleji döntését, amely szerint a Donáti utcában mostantól az összes olyan határozatot felülvizsgálhatják, amelyet a Legfelsőbb Bíróság (LB) hoz az ítélkezés egységének megteremtéséért. Mindezekhez társul, hogy sokan vitatják: megfelelnek-e a pártatlan, független ítélkezés kívánalmainak azok a döntések, amelyeket a szeptemberi, októberi zavargások ügyeiben hoztak a budapesti bíróságok. Lomnici Zoltán, a LB és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a következőkben nyilatkozott lapunknak e fontos kérdésekről. T•1 Kulcsár Anna__________________________ ett-e ön lépéseket a legutóbbi időkben azért, hogy az LB visszakapja elődjének, a Kúriának az épületét a Parlament szomszédságában? Hiszen a kormány is visszaveszi hajdani székházát a Kossuth téren, így ismét egymás közelségében működhetne a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. A közelmúltban napvilágot látott felmérés szerint a bíróság a leghitelesebb állami hatóság. A hitelesség szempontjából elsősorban az ítélkezés színvonala a meghatározó, ugyanakkor fontosak a külsőségek, a szimbólumok is. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy 1896-ban az Országgyűlés épületével szemben épült fel a Kúria, a hajdani legfelsőbb bíróság székháza, ezzel is jelezvén, hogy az országban érvényesül a hatalommegosztás, a hatalmi ágak egyenrangúságának elve. Az egykori Monarchia másik fővárosában, Bécsben is a parlament épülete mellett áll az igazságügyi palota. Elnökké választásomat követően több ízben kértem az illetékes miniszterektől, hogy az épületet adják vissza az igazságszolgáltatás céljaira. A nemzeti szimbólumokat vizsgáló bizottság, amelyet Glatz Ferenc akadémikus vezetett, szintén javasolta az épület átadását a Legfelsőbb Bíróságnak. Mindezek nyomán szakvélemény készült. Eszerint a Néprajzi Múzeum kiköltöztetése több milliárd forintba kerülne. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a Kúria épületének visszaadása nem a legfontosabb kérdés. Hosszabb távon azonban sor kerülhet erre, hiszen a Fővárosi Ítélőtábla részben az LB épületében, részben bérelt épületben tevékenykedik, és évente több száz millió forintot fizetünk bérleti díjra. Ha visszakapnánk eredeti székházunkat, az ítélőtábla birtokba vehetné a Markó utcai épületet, s bérleti díj címén nem kellene feleslegesen hatalmas összegeket kifizetni. Az Alkotmánybíróság nemrégiben másodszor foglalt állást arról, hogy mostantól felülvizsgálhatja a jogegységi határozatokat. Vagyis: az alkotmánybírák bárkinek a kérelmére elemezhetik, megfelelnek-e az alkotmánynak a Legfelsőbb Bíróság általános érvényű határozatai, amelyeket az LB a jogszabályok egységes értelmezése céljából fogalmaz meg a bíróságok számára. Ön a felülvizsgálat lehetőségével korábban nem értett egyet, illetve azt mondta, azt csak törvénymódosítás tehetné lehetővé. Megítélése szerint az Alkotmánybíróság (AB) álláspontja miként befolyásolja az AB és a Legfelsőbb Bíróság viszonyát? Mindenekelőtt leszögezhetjük: a jogegységi döntésekre vonatkozó jogi szabályozás nem változott meg. A hatályos alkotmány egyértelműen kimondja: a bíróságok jogalkalmazásának egységét a Legfelsőbb Bíróság biztosítja. Ma már egyre többen osztják azt az álláspontomat, hogy a jogegységi döntés alkotmányossági vizsgálata törvényi rendezést igényel. Ezt a javaslatomat írásban is megküldtem az Országgyűlés elnökének. Legutóbb, az alkotmánybírósági határozathoz fűzött különvéleményben Bihari Mihály elnök úr is kifejtette, hogy megítélése szerint nem kielégítő az alkotmányi, illetve jogi szabályozás ebben a kérdésben. Az Országgyűlés az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat vitája kapcsán megkísérelte rendezni a két - egyenrangú - testület többéves vitáját. A parlamenti felszólalásokból világossá vált, hogy jelenleg hiányzik az Alkotmánybíróság hatáskörének kiterjesztéséhez szükséges egységes törvényhozói akarat, tehát itt a Legfelsőbb Bíróság szakmai álláspontja kerekedett felül. Az AB ezt követően hozta meg határozatát, amelyet szakmai körökben azóta is többen vitatnak. A döntés ugyanakkor nem befolyásolja a két testület egyenrangúságát, hiszen az Alkotmánybíróság az Országgyűlés által alkotott törvények alkotmányosságát is megvizsgálhatja, és fel sem merül, hogy a két állami szerv - a parlament és az Alkotmánybíróság - alá-fölé rendeltségi viszonyban állna egymással. A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcsolata a szakmai vita ellenére jó, s mindent megteszek, hogy ez a jövőben is így legyen. - Ön szerint kiegyensúlyozottnak mondható-e az ítélkezés az őszi zavargások ügyeiben? Eleinte rendkívül sok embert letartóztattak, majd a többséget másodfokon kiengedték. A megvádolt embereket emellett, elsőfokon, kirívóan szigorú büntetéssel sújtották. Megfigyelők ezt részben annak tulajdonítják, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a hírek szerint jórészt olyan bírák ítélkeznek, akik végleges kinevezés előtt állván a hároméves próbaidejüket töltik. Alkalmasságukat elrettentő döntésekkel kívánják bizonyítani. Mi az ön véleménye erről? - Az ítélkezési gyakorlatról csak a jogerős bírósági ítéletek alapos elemzése után alkotható megalapozott vélemény. Jelenleg az ügyek túlnyomó részében a bírósági eljárás még nem zárult le, a jogerős döntések nem születtek meg. A kérdésben szereplő feltételezésnek ellentmond az illetékes bírósági elnöktől kapott tájékoztatás. Eszerint a Pesti Központi Kerületi Bíróság különböző gyakorlati idővel rendelkező bírái automatikus szignálással, kiosztással kapták meg az említett ügyeket. Túlnyomó többségüknek megvan a határozatlan időre szóló bírói kinevezésük. A Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság kapcsolata a szakmai vita ellenére jó FOTÓ: burger ZSOLT Mit várnak a pártok az új évtől? Az ellenzéki és a kormányoldal egyaránt szükségesnek tartja az együttműködést 2007 során - derül ki a parlamenti pártok prominenseinek véleményéből. A jobboldal szerint nem évült el a miniszterelnök lemondásának, illetve a koalíciós körök elszámoltatásának időszerűsége, a nemzeti vagyont meg kell védeni, a tavalyi intézkedéseket felül kell vizsgálni. RÜJon-Török__________________________________Remélem, hogy 2007 végére a kormánykoalíció és a miniszterelnök eltakarodik a politikai hatalomból, amelyet illegitim módon szerzett meg - fogalmazta meg elvárásait Kövér László. A Fidesz választmányi elnöke szerint nem csak a demokráciába vetett hit, az igazságérzet és a nemzet becsülete követeli meg a második Gyurcsány-kabinet lelépését. Figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy mindennap, amelyet a kormányrúdnál eltöltenek, katasztrófával ér fel, „válságkezelésük” az ország végleges tönkretételéhez vezet. Az erkölcsi, politikai, gazdasági és pénzügyi összeomlásért el kell számoltatni az MSZP és az SZDSZ politikusait; a még állami, nemzeti tulajdonban lévő vagyont, földet, ingatlanokat, az egészségügyi ellátórendszert meg kell védeni a rablólovagoktól - sorolta Kövér, aki szerint mindehhez alkotmányos és demokratikus felhatalmazást a Fidesz által kezdeményezett népszavazás adhat. Úgy vélte: 2007-ben a valós érdekérvényesítéshez szükséges párbeszéd kezdeményezésének lehetősége a „kormányoldalon” található. Ugyanakkor szerinte a PR-politizálásban a Fidesz nem lehet partner. Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke kifejtette: 2006 megmutatta, hogy az igazi kihívás a társadalom végletes politikai megosztottsága. Hangsúlyozta, ő maga már másfél éve sürgeti, hogy a pártok kezdjenek párbeszédet, amely akár a nemzet egészét érintő kérdésekről szóló megállapodáshoz is elvezethetne. Simon Gábor 2007-re „erőt és felelősséget” kívánt a közéleti szereplőknek. - Abban mindenki egyetérthet, hogy az országnak nagyobb nyugalomra lenne szüksége - vélekedett Horn Gábor. Az SZDSZ ügyvivője bízik abban, hogy kezdeményezésük, amellyel az öt parlamenti pártot hívták tárgyalóasztalhoz, eredménnyel zárul, és ez hozzájárulhat az érdemi párbeszédhez. - Azt várom 2007-től, hogy az árkok ne mélyüljenek, még ha betemetésükre egyelőre nincs is sok esély - közölte a liberális politikus. Soltész Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezető-helyettese először is abban reménykedik, hogy „az a hazugságáradat, amely az utóbbi hónapokat, sőt éveket jellemezte a kormány és a koalíciós pártok részéről, a társadalom további eszméléséhez vezet”. Elengedhetetlennek nevezte, hogy a miniszterelnök és jó néhány bizalmasa az ország vezetésének sokrétű munkáját másoknak hagyja. Soltész nagy súlyt fektetne ez évben arra, hogy az ország és a közélet szembenézzen a népesedési gondokkal. Bárcsak a nyugalom éve következne el a zaklatott és viharos időket követően, amelyeket a miniszterelnök hazudozása okozott - közölte Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. Azt várja ettől az esztendőtől, hogy a kormány valóságos párbeszédet fog kezdeményezni a parlamenti ellenzékkel, méghozzá azokról a közigazgatást és államszervezetet célzó elképzelésekről, amelyek célja a kisebb, de hatékonyabb állam. Leszögezte: tűrhetetlen volna, ha a kormány ezeket a kérdéseket továbbra is magánügyének tekintené. I