Magyar Nemzet, 2007. január (70. évfolyam, 1-30. szám)

2007-01-30 / 29. szám

2007. január 30., keddLátó-Tér Ma kezdődik a magyar filmszemle Kálomista Gábor: Semmi nem változott az elmúlt harmincnyolc évben • Profibbá kell tenni az egészet n Bayer Zsolt_______________________________ - Panaszkodni fog? - Nem szoktam. Bár tudnék. Még 2003-ban Medgyessy Péter azt ígérte, tízmilliárd forinttal fogja finanszírozni az állam a hazai filmgyártást. Ebből sem lett semmi. Ennek most a fele áll rendelkezésre, öt és fél milliárd forinttal gazdálkodhat a Magyar Mozgókép Közalapítvány. És az összeg nemcsak a já­tékfilmgyártásra van elkülönítve, hanem mindenre. De nem ez a legnagyobb baj... - Mi lehet ennél nagyobb baj? - Sok minden. Például az, hogy Magyarországon féllábú a filmtörvény. Csak a gyártással foglalkozik, a forgalmazással nem. Pedig szabályozni kellene a hazai filmek piaci helyzetét is. Leginkább a francia példát követve. Franciaországban védik a hazai alkotásokat, azok minden területen előnyt élveznek. Például: ott abból a pénzből, ami a külföldi filmek forgalmazásá­ból bejön, egy részt befizetnek egy kasszába, és abból finanszírozzák a hazai filmgyártást. Erre annál is in­kább megérett a helyzet, mivel tavaly átléptünk egy fontos határt. Míg tíz évvel ezelőtt a magyar filmek egyszázalékos arányban voltak jelen a hazai forgalma­zásban, idén ez az arány húsz százalék. Vagyis Ma­gyarországon is készülnek „közönségfilmek”.­­ Bár ez a fogalom sok helyen igen rosszul hangzik.­­ Igen, Magyarországon a szakma egy része finto­rog, ha azt hallja, „közönségfilm”. Ha megengedi, er­re majd szeretnék visszatérni. De még a válságról né­hány szót: Magyarországon nem alkotói válság van, hanem produceri válság. Ha valaki befizet 25 ezer fo­rintot a filmirodán, máris regisztráltathatja magát, és ráírhatja a névjegyére, hogy producer. Nincs és nem is kell referencia, semmiféle biztosíték, szakmai hát­tér, valami pontrendszer - semmi, így pedig ez a szakma erősen felhígul. A szűkös - és ahogy a helyze­tet elnézem, nyilván egyre szűkösebb­­ állami támo­gatásra bárki igényt tarthat. Ezen mindenképpen vál­toztatni kellene. Autópályát se építhet senki referen­cia nélkül, akkor filmet miért gyárthat? - Van ma komoly szankciója annak, ha egy film nem készül el? - Nem igazán. Nem gondolom, hogy a döntésho­zók hátsó szándékkal döntenek egy-egy film támoga­tásáról. De azért annak kellene hogy legyen következ­ménye, ha egy film el sem kezd forogni. Amúgy évek óta beszélünk arról, hogy a finanszírozásnak átlátha­tónak kell lennie. Itt az idő, hogy történjen is valami. Európában egyedülálló, hogy egy produkcióért az al­kotó felelős, és nem a producer. Nálunk ez van. Ezt helyre kell tenni, és komoly szankciókat kell bevezet­ni. Aztán el kellene dönteni végre, ki alkalmas erre a pályára, és ki nem. Ma a törvények lehetővé teszik, hogy egy bukott cégből bárki átvonuljon egy másik cégbe, s a mögé bújva kezdje elölről. Vagyis újra sor­ba álljon állami támogatásért... - Már hallom, ahogy elhangzik az ellenérv: mi lesz akkor a feltörekvő fiatalokkal? - Azért vannak a produceri szövetségek, hogy védjék a szakmát. Védjék, egyszersmind kineveljék az utánpótlást. Össze kell fogniuk a producereknek és az állami finanszírozóknak a tiszta viszonyok megte­remtéséért. - Elég sok haragosa lehet. - Nem hiszem, hogy haragosaim vannak. Inkább irigyeim. Tíz éve megyünk egy úton, és komoly sike­reket könyvelhetünk el. - Mire a legbüszkébb? - Nézőszámot tekintve a Csak szex és más semmi a legnagyobb siker. De ott a 6:3, a Zimmer Feri, a Vakvagányok - ezek a művek komoly fesztiválsikere­ket értek el. Annak ellenére, hogy idehaza alig-alig említették őket. Én ezeket mind sikernek tartom. - Részt vesz a filmszemlén? - Mint a Magyar Producerek Szövetségének elnö­ke igen. De a versenyben idén nem indulunk. - Természetesen erre gondoltam. És miért nem? - Mert a filmszemle elavult és poros. Nem európai szintű. Belterjes. Semmi sem változott az elmúlt har­mincnyolc évben. Profibbá kellene tenni az egészet. - Hogyan? - Nem filmszemléket kell csinálni. Nem egymás­nak kell megmutatnunk az elkészült alkotásokat. Fesztivált kellene rendezni, olyan igazit. Igenis kell vörös szőnyeg, szmoking, kellenének a külföldi fil­mek és alkotók. Hogy a világhoz mérjük magunkat. A mi filmszemléinken sokan igazolást nyernek egy-egy díjjal - de egyáltalán nem biztos, hogy előreviszi ezt a szakmát. A magyar filmszakmának a világhoz képest kell megváltoznia. Nem önmagához képest, mert an­nak az égvilágon semmi értelme. - Idén a Fehér tenyér című film képviseli Magyar­­országot az Oscar-díj-aspiránsok versenyében. Elég sokan vitatják ezt a döntést, hiszen tavaly ünnepeltük 1956 ötvenedik évfordulóját. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a Szabadság, szerelem versenyezzen az Osca­­rért... - Mielőtt válaszolnék, én szeretem a Fehér tenyér című filmet. De valóban megkerülhetetlen a tavalyi évforduló. Ráadásul a Szabadság, szerelem rendezője már bizonyított. Producere a világ egyik legjobbja. A filmet levetítették a Fehér Házban, az Egyesült Álla­mok elnöke három órát szánt arra, hogy megnézze. Mindenki tudja, hogy az Oscar-díj odaítélésében mindig van valamilyen politikai felhang. Napnál vilá­gosabb, hogy ezt most ki tudtuk volna használni. Szóval, elhozhattuk volna az Oscart, legalábbis ezzel a filmmel minden esélyünk meg lett volna rá. Óriási le­hetőséget szalasztott el megint a filmszakma. A dön­téshozók fel sem mérték a dolog súlyát. - A filmszemlén is osztanak majd díjakat. Itt is van „egyéb szempont”? - Tavaly megdöbbentő mondatok hangzottak el a zsűri szájából. Ez például: „Rá lettünk kényszerítve, hogy a magyar kommerszt nézzük.” Gondolom, ez a mondat ágyazott meg az idei döntésnek, amely sze­rint idén különdíjat osztanak az úgynevezett „zsáner­eim” kategóriában, és lesz egy amolyan „igazi” fődíj is. Vagyis ismét megosztják a szakmát, ráadásul tel­jesen értelmetlenül. Tiltakozom ez ellen. S megjegy­zem: a moziban azért vannak a székek, hogy azokon emberek üljenek. Ehhez képest nálunk az a „magas szakma” ars poeticája, hogy a „közönség nem tud fel­nőni a rendezőkhöz”. - Ha jól értem, meg tudja mondani az idei film­szemle nyerteseit? - Azt hiszem, igen. Most beteszem egy borítékba azt a három-négy filmcímet, amelyik majd díjat nyer. Meg lennék lepve, ha nem találnám el. Kálomista Gábor producer szerint szükség lenne vérfrissítésre a szakmában, s egyúttal szigo­rításokra is. Meglátása szerint súlyos hiba volt a Fehér tenyér című filmet jelölni Oscar-díjra, ezzel a döntéssel óriási lehetőséget szalasztott el a magyar filmszakma. MV Mii­ay Gábor___________________________M indmáig adós maradt a magyar film irodalmunk nagyjainak életútját fel­dolgozó drámákkal, nincs Petőfi-, Jókai-, Ady-, József Attila- vagy Kosztolányi-fil­­münk. Miért éppen Márai mellett döntöttek?­­ Soha nem gondolkoztunk irodalom­ban és irodalmi alakokban, játékfilmes munkánk is mindig a jelen valósághoz kö­tődött, magunk írtuk a forgatókönyveinket is. Márai utolsó naplójában viszont valami egészen különleges dolgot találtunk. Egy­részt egyy olyanfajta magatartást, amit pél­daként érdemes felmutatni, másrészt a napló már önmagában is készre írt dráma, az emigrációs lét és a feleséggel együtt elol­tott élet drámája, amelynek rengeteg aktua­litása lehet számunkra. Márai sokszorosan emigrált. Emigrált a polgári miliőből, me­nekült a fasizmus, majd a kommunizmus elől. Végül, amikor felesége meghalt, hat­vankét évi házasság után maradt teljesen magára. Közben ugyan már hazahívták, és szerették volna kiadni a műveit is, amelye­ket évtizedekig ártalmas irodalomnak tar­tottak, de ő következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy amíg orosz katonák vannak magyar földön, addig nem lehet tőle publi­kálni semmit. S a legnagyobb tragédia: fél évvel a halála után vonultak ki az orosz csa­patok. Nem élhette meg ezt, bár azok közé tartozott, akik látták a változásokat, tudta, hogy szét fog esni a szovjet birodalom.­­ Az emigráns nem kronologikus életraj­zi dráma. Csak az utolsó napló idős Márai­­jára koncentráltak? - Márai összes naplója és az Egy polgár vallomásai is fantasztikus, de a korábbiak­nál sokkal szikárabb, utolsó naplóban tel­jesedik ki a következetesen leélt élet, az emigráció, a magatartás drámája. A film­ben a fiatal Márai és a fiatal Lola, a feleség is megjelenik, emlékek és archív anyagok a múltjukból, tehát nemcsak egy megfáradt öregembert látunk a filmvásznon. Bár szinte kész alapanyag volt a forgatókönyv megírásához, mégis több fikciós elemet is beemeltünk a filmbe, amelyek persze kap­csolódnak a naplóban említett valós törté­nésekhez. - Márait a filmben Bács Ferenc alakítja. Könnyen meggyőzték, hogy elvállalja a sze­repet? - Nagyon örült a felkérésnek, és érzett egyfajta sorsközösséget is vele, hiszen az írótól Kassát, tőle pedig Kolozsvárt vették el. Fantasztikus mértékben belehelyezke­dett Márai szerepébe, nagyon nagyra tartja őt, és a teljes tehetségével jelenítette meg. Csak egy érdekesség: a Petőfi Irodalmi Mú­zeumból Mészáros Tibor Márai-kutató - a hagyaték gondozója - hallott eredeti Sza­bad Európá-s Márai-leveleket, és a film részleteinek megtekintése után azt mondta, hogy Bács Ferenc még a levegőt is úgy veszi, ahogy Márai. - Tévé- és dokumentumfilmet is készíte­nek Márairól. Hol tart a forgatás? - A tévéfilm már elkészült. Ez egy öt­­venperces mű, a játékfilmből is ismert ré­szekkel s egy keretjátékkal, amelyben egy szakdolgozó fiatal nő utánajár Márainak. Talál egy filmrendezőt, aki Márai-filmet készít, és felkeresi azokat, akik az íróval kapcsolatban voltak vagy vannak. Többek között Szőnyi Zsuzsát, akivel levelezett, Hubay Miklóst, aki személyesen is jól is­merte, Püski Sándort s a már említett Mé­száros Tibort. Ezekből a találkozásokból az ötvenperces tévéfilmbe csak nagyon rövid részek kerültek bele. Ám mivel ezek hos­szabb és értékes anyagok, úgy döntöttünk, hogy dokumentumfilmet készítünk belő­lük. Ehhez tulajdonképpen már majdnem minden anyag megvan, például Saler­­móban a játékfilm forgatásakor épp Márai­­szobor-avatás volt, amit így fel is tudtunk venni. Megismerkedtünk Márai egykori, ma 83 éves szomszédjával, egy bokszolóval és feleségével, akiknek még a halála évében is írt levelet. Márai jellemzően nem irodal­mi és intellektuális kapcsolatokat keresett Olaszországban, hanem egyszerű emberek­kel barátkozott. - Ha már a dokumentumfilmeknél tar­tunk: tavaly Szabó Pál, a posta vezérigaz­gatója akaratán kívül hívta fel önökre a fi­gyelmet azzal, hogy nem kívánt hozzájá­rulni a kistelepülési postabezárásokról szó­ló kétrészes dokumentumfilmjük bemuta­tásához. Márai mellett maradt idejük arra, hogy a szemük sarkából továbbra is köves­sék az aprófalvak ügyeit? Folytatják a do­kumentumfilmet?­­ Feltétlenül folytatni fogjuk. Ugyan va­lóban nagyon kevés időnk volt, de tartjuk a kapcsolatot Köteles Lászlóval, Komlóska polgármesterével és a Zempléni Település­­szövetséggel. Amikor nemrég a Legfelsőbb Bíróságon számukra kedvező ítélet született mobilpostaügyben, a helyszínen forgathat­tunk. Kezdettől fogva úgy gondoltuk, hogy ez egy folyamatkövető dokumentumfilm lesz, mert a postaügy szimbolikusan a kiste­lepülések életben maradásáról is szól, és azt hiszem, ez egyre aktuálisabb téma. Márait példaként felmutatni A napokban vetítik a Szalai-Dárday páros alkotását az íróról Utolsó naplója alapján készített filmdrámát az élete végén számot vető Márai Sándorról Szalai Györgyi és Dárday István. Az emigráns című nagyjátékfilm premierje a ma kezdődő 38. Magyar Filmszemlén lesz. Az alko­tópáros egy évvel ezelőtt az északkelet-magyarországi postabezárásokról szóló dokumentumfilmjével hívta fel magára a figyelmet. Emlékezetes: Szabó Pál, a Magyar Posta vezérigazgatója az utolsó pillanatban meg akarta akadályozni a Falurombolás bemutatását a szemle információs blokkjában. Önigazgatóvá válhat a jövőben a szakma R11 Muray___________________________________________R­endkívüli megállapodás született az Oktatási és Kultu­rális Minisztérium (OKM) és a Magyar Mozgókép Köz­­alapítvány között - hangzott el tegnap azon a sajtótájé­koztatón, amelyet­­ a 38. Magyar Filmszemle előtt egy nappal - a tárcavezető és a közalapítvány kuratóriumának elnöke tartott az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az OKM 2010-ig, négyéves időtartamra megállapodott a Ma­gyar Mozgókép Közalapítvánnyal (MMK) a filmszakmai támoga­tás arányáról és a filmvagyon (a szakma részvényei) átadásáról, amelynek köszönhetően Hiller István szavai szerint „önigazgató­vá válik a kultúra szereplői közül elsőként” a filmvilág Magyaror­szágon. „Nem is tudok minden elfogódottság nélkül erről az egészről beszélni, örülök és büszke vagyok” - mondta a tárcave­zető, aki szerint a megállapodás a filmtörvénnyel azonos horde­rejű. Azzal, hogy a minisztérium a területet „négy évre előre ki­vonta az éves költségvetési huzavonából”, a támogatás minden alku nélkül megérkezhet az MMK-hoz. A jövőben az MMK-hoz kerül a sajtótájékoztatónak helyet adó Uránia mozi is, és a köz­­alapítvány saját önállóságát megtartó részévé válik a Magyar Történelmi Film Alapítvány, egyfajta belső autonómiával. El­hangzott: a 2003-ban ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfoga­dott filmtörvény azóta beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A közvetlen magyarországi filmgyártási költségek 24 milliárd fo­rintra emelkedtek, ez a 2004-es összeg háromszorosa. A gyártás minden államilag finanszírozott forintja mellé 2006-ban 1,2-1,4 forintnyi magántőke társult. Bár az utóbbi időben a mozilátoga­tók száma drasztikusan csökkent, a magyar filmek nézőszáma emelkedett. Vezércikk a 7. oldalon

Next