Magyar Nemzet, 2007. január (70. évfolyam, 1-30. szám)
2007-01-30 / 29. szám
2007. január 30., keddLátó-Tér Ma kezdődik a magyar filmszemle Kálomista Gábor: Semmi nem változott az elmúlt harmincnyolc évben • Profibbá kell tenni az egészet n Bayer Zsolt_______________________________ - Panaszkodni fog? - Nem szoktam. Bár tudnék. Még 2003-ban Medgyessy Péter azt ígérte, tízmilliárd forinttal fogja finanszírozni az állam a hazai filmgyártást. Ebből sem lett semmi. Ennek most a fele áll rendelkezésre, öt és fél milliárd forinttal gazdálkodhat a Magyar Mozgókép Közalapítvány. És az összeg nemcsak a játékfilmgyártásra van elkülönítve, hanem mindenre. De nem ez a legnagyobb baj... - Mi lehet ennél nagyobb baj? - Sok minden. Például az, hogy Magyarországon féllábú a filmtörvény. Csak a gyártással foglalkozik, a forgalmazással nem. Pedig szabályozni kellene a hazai filmek piaci helyzetét is. Leginkább a francia példát követve. Franciaországban védik a hazai alkotásokat, azok minden területen előnyt élveznek. Például: ott abból a pénzből, ami a külföldi filmek forgalmazásából bejön, egy részt befizetnek egy kasszába, és abból finanszírozzák a hazai filmgyártást. Erre annál is inkább megérett a helyzet, mivel tavaly átléptünk egy fontos határt. Míg tíz évvel ezelőtt a magyar filmek egyszázalékos arányban voltak jelen a hazai forgalmazásban, idén ez az arány húsz százalék. Vagyis Magyarországon is készülnek „közönségfilmek”. Bár ez a fogalom sok helyen igen rosszul hangzik. Igen, Magyarországon a szakma egy része fintorog, ha azt hallja, „közönségfilm”. Ha megengedi, erre majd szeretnék visszatérni. De még a válságról néhány szót: Magyarországon nem alkotói válság van, hanem produceri válság. Ha valaki befizet 25 ezer forintot a filmirodán, máris regisztráltathatja magát, és ráírhatja a névjegyére, hogy producer. Nincs és nem is kell referencia, semmiféle biztosíték, szakmai háttér, valami pontrendszer - semmi, így pedig ez a szakma erősen felhígul. A szűkös - és ahogy a helyzetet elnézem, nyilván egyre szűkösebb állami támogatásra bárki igényt tarthat. Ezen mindenképpen változtatni kellene. Autópályát se építhet senki referencia nélkül, akkor filmet miért gyárthat? - Van ma komoly szankciója annak, ha egy film nem készül el? - Nem igazán. Nem gondolom, hogy a döntéshozók hátsó szándékkal döntenek egy-egy film támogatásáról. De azért annak kellene hogy legyen következménye, ha egy film el sem kezd forogni. Amúgy évek óta beszélünk arról, hogy a finanszírozásnak átláthatónak kell lennie. Itt az idő, hogy történjen is valami. Európában egyedülálló, hogy egy produkcióért az alkotó felelős, és nem a producer. Nálunk ez van. Ezt helyre kell tenni, és komoly szankciókat kell bevezetni. Aztán el kellene dönteni végre, ki alkalmas erre a pályára, és ki nem. Ma a törvények lehetővé teszik, hogy egy bukott cégből bárki átvonuljon egy másik cégbe, s a mögé bújva kezdje elölről. Vagyis újra sorba álljon állami támogatásért... - Már hallom, ahogy elhangzik az ellenérv: mi lesz akkor a feltörekvő fiatalokkal? - Azért vannak a produceri szövetségek, hogy védjék a szakmát. Védjék, egyszersmind kineveljék az utánpótlást. Össze kell fogniuk a producereknek és az állami finanszírozóknak a tiszta viszonyok megteremtéséért. - Elég sok haragosa lehet. - Nem hiszem, hogy haragosaim vannak. Inkább irigyeim. Tíz éve megyünk egy úton, és komoly sikereket könyvelhetünk el. - Mire a legbüszkébb? - Nézőszámot tekintve a Csak szex és más semmi a legnagyobb siker. De ott a 6:3, a Zimmer Feri, a Vakvagányok - ezek a művek komoly fesztiválsikereket értek el. Annak ellenére, hogy idehaza alig-alig említették őket. Én ezeket mind sikernek tartom. - Részt vesz a filmszemlén? - Mint a Magyar Producerek Szövetségének elnöke igen. De a versenyben idén nem indulunk. - Természetesen erre gondoltam. És miért nem? - Mert a filmszemle elavult és poros. Nem európai szintű. Belterjes. Semmi sem változott az elmúlt harmincnyolc évben. Profibbá kellene tenni az egészet. - Hogyan? - Nem filmszemléket kell csinálni. Nem egymásnak kell megmutatnunk az elkészült alkotásokat. Fesztivált kellene rendezni, olyan igazit. Igenis kell vörös szőnyeg, szmoking, kellenének a külföldi filmek és alkotók. Hogy a világhoz mérjük magunkat. A mi filmszemléinken sokan igazolást nyernek egy-egy díjjal - de egyáltalán nem biztos, hogy előreviszi ezt a szakmát. A magyar filmszakmának a világhoz képest kell megváltoznia. Nem önmagához képest, mert annak az égvilágon semmi értelme. - Idén a Fehér tenyér című film képviseli Magyarországot az Oscar-díj-aspiránsok versenyében. Elég sokan vitatják ezt a döntést, hiszen tavaly ünnepeltük 1956 ötvenedik évfordulóját. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a Szabadság, szerelem versenyezzen az Oscarért... - Mielőtt válaszolnék, én szeretem a Fehér tenyér című filmet. De valóban megkerülhetetlen a tavalyi évforduló. Ráadásul a Szabadság, szerelem rendezője már bizonyított. Producere a világ egyik legjobbja. A filmet levetítették a Fehér Házban, az Egyesült Államok elnöke három órát szánt arra, hogy megnézze. Mindenki tudja, hogy az Oscar-díj odaítélésében mindig van valamilyen politikai felhang. Napnál világosabb, hogy ezt most ki tudtuk volna használni. Szóval, elhozhattuk volna az Oscart, legalábbis ezzel a filmmel minden esélyünk meg lett volna rá. Óriási lehetőséget szalasztott el megint a filmszakma. A döntéshozók fel sem mérték a dolog súlyát. - A filmszemlén is osztanak majd díjakat. Itt is van „egyéb szempont”? - Tavaly megdöbbentő mondatok hangzottak el a zsűri szájából. Ez például: „Rá lettünk kényszerítve, hogy a magyar kommerszt nézzük.” Gondolom, ez a mondat ágyazott meg az idei döntésnek, amely szerint idén különdíjat osztanak az úgynevezett „zsánereim” kategóriában, és lesz egy amolyan „igazi” fődíj is. Vagyis ismét megosztják a szakmát, ráadásul teljesen értelmetlenül. Tiltakozom ez ellen. S megjegyzem: a moziban azért vannak a székek, hogy azokon emberek üljenek. Ehhez képest nálunk az a „magas szakma” ars poeticája, hogy a „közönség nem tud felnőni a rendezőkhöz”. - Ha jól értem, meg tudja mondani az idei filmszemle nyerteseit? - Azt hiszem, igen. Most beteszem egy borítékba azt a három-négy filmcímet, amelyik majd díjat nyer. Meg lennék lepve, ha nem találnám el. Kálomista Gábor producer szerint szükség lenne vérfrissítésre a szakmában, s egyúttal szigorításokra is. Meglátása szerint súlyos hiba volt a Fehér tenyér című filmet jelölni Oscar-díjra, ezzel a döntéssel óriási lehetőséget szalasztott el a magyar filmszakma. MV Miiay Gábor___________________________M indmáig adós maradt a magyar film irodalmunk nagyjainak életútját feldolgozó drámákkal, nincs Petőfi-, Jókai-, Ady-, József Attila- vagy Kosztolányi-filmünk. Miért éppen Márai mellett döntöttek? Soha nem gondolkoztunk irodalomban és irodalmi alakokban, játékfilmes munkánk is mindig a jelen valósághoz kötődött, magunk írtuk a forgatókönyveinket is. Márai utolsó naplójában viszont valami egészen különleges dolgot találtunk. Egyrészt egyy olyanfajta magatartást, amit példaként érdemes felmutatni, másrészt a napló már önmagában is készre írt dráma, az emigrációs lét és a feleséggel együtt eloltott élet drámája, amelynek rengeteg aktualitása lehet számunkra. Márai sokszorosan emigrált. Emigrált a polgári miliőből, menekült a fasizmus, majd a kommunizmus elől. Végül, amikor felesége meghalt, hatvankét évi házasság után maradt teljesen magára. Közben ugyan már hazahívták, és szerették volna kiadni a műveit is, amelyeket évtizedekig ártalmas irodalomnak tartottak, de ő következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy amíg orosz katonák vannak magyar földön, addig nem lehet tőle publikálni semmit. S a legnagyobb tragédia: fél évvel a halála után vonultak ki az orosz csapatok. Nem élhette meg ezt, bár azok közé tartozott, akik látták a változásokat, tudta, hogy szét fog esni a szovjet birodalom. Az emigráns nem kronologikus életrajzi dráma. Csak az utolsó napló idős Máraijára koncentráltak? - Márai összes naplója és az Egy polgár vallomásai is fantasztikus, de a korábbiaknál sokkal szikárabb, utolsó naplóban teljesedik ki a következetesen leélt élet, az emigráció, a magatartás drámája. A filmben a fiatal Márai és a fiatal Lola, a feleség is megjelenik, emlékek és archív anyagok a múltjukból, tehát nemcsak egy megfáradt öregembert látunk a filmvásznon. Bár szinte kész alapanyag volt a forgatókönyv megírásához, mégis több fikciós elemet is beemeltünk a filmbe, amelyek persze kapcsolódnak a naplóban említett valós történésekhez. - Márait a filmben Bács Ferenc alakítja. Könnyen meggyőzték, hogy elvállalja a szerepet? - Nagyon örült a felkérésnek, és érzett egyfajta sorsközösséget is vele, hiszen az írótól Kassát, tőle pedig Kolozsvárt vették el. Fantasztikus mértékben belehelyezkedett Márai szerepébe, nagyon nagyra tartja őt, és a teljes tehetségével jelenítette meg. Csak egy érdekesség: a Petőfi Irodalmi Múzeumból Mészáros Tibor Márai-kutató - a hagyaték gondozója - hallott eredeti Szabad Európá-s Márai-leveleket, és a film részleteinek megtekintése után azt mondta, hogy Bács Ferenc még a levegőt is úgy veszi, ahogy Márai. - Tévé- és dokumentumfilmet is készítenek Márairól. Hol tart a forgatás? - A tévéfilm már elkészült. Ez egy ötvenperces mű, a játékfilmből is ismert részekkel s egy keretjátékkal, amelyben egy szakdolgozó fiatal nő utánajár Márainak. Talál egy filmrendezőt, aki Márai-filmet készít, és felkeresi azokat, akik az íróval kapcsolatban voltak vagy vannak. Többek között Szőnyi Zsuzsát, akivel levelezett, Hubay Miklóst, aki személyesen is jól ismerte, Püski Sándort s a már említett Mészáros Tibort. Ezekből a találkozásokból az ötvenperces tévéfilmbe csak nagyon rövid részek kerültek bele. Ám mivel ezek hosszabb és értékes anyagok, úgy döntöttünk, hogy dokumentumfilmet készítünk belőlük. Ehhez tulajdonképpen már majdnem minden anyag megvan, például Salermóban a játékfilm forgatásakor épp Máraiszobor-avatás volt, amit így fel is tudtunk venni. Megismerkedtünk Márai egykori, ma 83 éves szomszédjával, egy bokszolóval és feleségével, akiknek még a halála évében is írt levelet. Márai jellemzően nem irodalmi és intellektuális kapcsolatokat keresett Olaszországban, hanem egyszerű emberekkel barátkozott. - Ha már a dokumentumfilmeknél tartunk: tavaly Szabó Pál, a posta vezérigazgatója akaratán kívül hívta fel önökre a figyelmet azzal, hogy nem kívánt hozzájárulni a kistelepülési postabezárásokról szóló kétrészes dokumentumfilmjük bemutatásához. Márai mellett maradt idejük arra, hogy a szemük sarkából továbbra is kövessék az aprófalvak ügyeit? Folytatják a dokumentumfilmet? Feltétlenül folytatni fogjuk. Ugyan valóban nagyon kevés időnk volt, de tartjuk a kapcsolatot Köteles Lászlóval, Komlóska polgármesterével és a Zempléni Településszövetséggel. Amikor nemrég a Legfelsőbb Bíróságon számukra kedvező ítélet született mobilpostaügyben, a helyszínen forgathattunk. Kezdettől fogva úgy gondoltuk, hogy ez egy folyamatkövető dokumentumfilm lesz, mert a postaügy szimbolikusan a kistelepülések életben maradásáról is szól, és azt hiszem, ez egyre aktuálisabb téma. Márait példaként felmutatni A napokban vetítik a Szalai-Dárday páros alkotását az íróról Utolsó naplója alapján készített filmdrámát az élete végén számot vető Márai Sándorról Szalai Györgyi és Dárday István. Az emigráns című nagyjátékfilm premierje a ma kezdődő 38. Magyar Filmszemlén lesz. Az alkotópáros egy évvel ezelőtt az északkelet-magyarországi postabezárásokról szóló dokumentumfilmjével hívta fel magára a figyelmet. Emlékezetes: Szabó Pál, a Magyar Posta vezérigazgatója az utolsó pillanatban meg akarta akadályozni a Falurombolás bemutatását a szemle információs blokkjában. Önigazgatóvá válhat a jövőben a szakma R11 Muray___________________________________________Rendkívüli megállapodás született az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) és a Magyar Mozgókép Közalapítvány között - hangzott el tegnap azon a sajtótájékoztatón, amelyet a 38. Magyar Filmszemle előtt egy nappal - a tárcavezető és a közalapítvány kuratóriumának elnöke tartott az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az OKM 2010-ig, négyéves időtartamra megállapodott a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal (MMK) a filmszakmai támogatás arányáról és a filmvagyon (a szakma részvényei) átadásáról, amelynek köszönhetően Hiller István szavai szerint „önigazgatóvá válik a kultúra szereplői közül elsőként” a filmvilág Magyarországon. „Nem is tudok minden elfogódottság nélkül erről az egészről beszélni, örülök és büszke vagyok” - mondta a tárcavezető, aki szerint a megállapodás a filmtörvénnyel azonos horderejű. Azzal, hogy a minisztérium a területet „négy évre előre kivonta az éves költségvetési huzavonából”, a támogatás minden alku nélkül megérkezhet az MMK-hoz. A jövőben az MMK-hoz kerül a sajtótájékoztatónak helyet adó Uránia mozi is, és a közalapítvány saját önállóságát megtartó részévé válik a Magyar Történelmi Film Alapítvány, egyfajta belső autonómiával. Elhangzott: a 2003-ban ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadott filmtörvény azóta beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A közvetlen magyarországi filmgyártási költségek 24 milliárd forintra emelkedtek, ez a 2004-es összeg háromszorosa. A gyártás minden államilag finanszírozott forintja mellé 2006-ban 1,2-1,4 forintnyi magántőke társult. Bár az utóbbi időben a mozilátogatók száma drasztikusan csökkent, a magyar filmek nézőszáma emelkedett. Vezércikk a 7. oldalon