Magyar Nemzet, 2007. június (70. évfolyam, 147-176. szám)

2007-06-09 / 155. szám

REJTŐZKÖDŐ MAG­Y­ARORSZÁ­G_ Hetvehelyi öreg templom ötezer-egy júniusában baranyai emlékkel indult útjára a Magyarország rejtőzködő építészeti kincseit bemutató sorozatunk. Túrony templomát akkor vallatták hét év­százados múltjáról a régészek, azóta a kora gótikus épület szépen restaurálva, megújított toronnyal büsz­kélkedik a Pécsről Harkányba vezető út mentén. Föl­kapaszkodtunk utána a Jakab-hegy fennsíkjára, a pá­los barátok XIII. században épült klastromának rom­jaihoz, majd a Mecsek lábánál fekvő Kővágószőlős román kori templomának tornyán viszontláttuk Szent Jakab apostol zarándokjelvényét, a compostelai kagylót. Kerek hat esztendő múltán - sorozatunk há­romszázadik darabjában - most a közeli Hetvehely középkori templomával ismerkedünk meg. A hatszáz lakosú Hetvehely neve a réges-régen hét­fői napokon tartott hetivásárának emlékét őrzi. Egy 1542-ben kelt adólajstromban „Hethfehel”, 1620-ban „Hetfeohely” formában írták a falu nevét. Bár templo­ma a XIII. században épült, a település nem szerepel az 1332 és 1335 közötti pápai tizedjegyzékekben, ami azt sejteti, hogy az Árpád-kori alapítású településnek az 1500-as évek előtt más neve lehetett. Egyházának eredeti patrocíniumát sem ismerjük. A középkorban a környékbeli falvakban a pécsi káptalannak és kisne­­meseknek voltak birtokaik, s miután a román kori templom hajójának nyugati végében karzat épült, a falu kegyuraságát az utóbbiak között kell keresnünk - hívta fel a figyelmet Dercsényi Dezső művészettörté­nész a Baranya középkori templomairól 1984-ben megjelent munkájában. Korai írott források híján a régészeti kutatásra há­rult tehát a feladat, hogy minél többet megtudhas­sunk e kis falusi egyház történetéről. Műemlék templomának teljes feltárását 1971-72- ben végezték el, és a feltárás tisztázta az egymást kö­vető korszakok építkezési periódusait. Az 1200-as évek második felében egyetlen, téglány formájú hajó­ból és rövid, négyszög alaprajzú szentélyből állt a 14 méter hosszú, hét és fél méter széles épület, az északi oldalhoz kapcsolódó sekrestye már a következő év­században készült. Boltozva csak a kelet felé néző szentély volt (dongaívű kőboltozattal), a hajót geren­davázas síkmennyezet fedte. Előkerültek a hajó belső falából az említett, egyetlen ívből álló urasági karza­tot alátámasztó falpillérek, a szentélyben pedig egy falba mélyedő ülőfülke, valamint az oltáriszentség tá­rolására szolgáló másik mélyedés. Ritka lelet, ezért különösen értékes az a falkutatás során megtalált ro­mán stílusú, kőből faragott, lábazatos keresztelőkút, amelyet (restaurált állapotban) a templomban látha­tunk. A XIII. századi tölcsérbélletes ablakok vonala alatt a déli oldalon nyíló kapu kőkeretei már csúcsív­ben futnak össze, s szintén a kora gótika formáit idé­zi a szentély zárófalának tengelyében lévő keskeny ablak háromkaréjos mérműve. Az oltárra bevilágító körablakot a barokk átépítéskor nyitották, amint XVIII. századi a három nagy négyszögletes ablak a hajó déli, illetve nyugati falán. Az 1700-as évek dere­kán készült a hajó ma is látható fiókos dongaboltoza­ta, valamint a padlás három szellőzőablaka. Hetvehely megszenvedte a török hódoltság hosszú évtizedeit. Lakói elhagyták, a falu helyét benőtte a gaz. Újratelepítését 1733 táján kezdte meg a pécsi káptalan magyar, horvát és - legnagyobb számban - német erdőmunkásokkal, parasztokkal. Renoválták és a Szentháromság tiszteletére újraszentelték az öreg templomot, azonban 1883-tól - amikor az új katoli­kus templom felépült a faluban - a középkori egyház megint méltatlan sorsra jutott. Gazdasági épületként használták, „hajójából szénapajta, szentélyéből és sekrestyéjéből húsfüstölő lett, a középkori falképeit vastag, zsíros korom borítja” - jegyezte fel 1911-ben az egyházmegye vizitálója, Szőnyi Ottó. A tudós pap még látta és leírta a megrongálódott freskókat, ame­lyek az 1950-es évek elején végleg eltűntek. FOTÓ: TÓTH TIBOR Sügér János sírja SSibistyán JÓZSEF_________________________________________________________________ Orosszék egyik legrégebbi települése az először az 1332. évi pápai ti­­zedjegyzékben említett Szentlászló. A falu „Nyárád” előtaggal utólag megkülönböztetett elnevezését a település képét uraló középkori templom védőszentje után Szent László királyról kapta. A magyarság­nak (1192-től Szent) László király különös oltalmába vetett hitéről s egyúttal nem­zeti büszkeségéről egykor és máig magyarlakta települések helynevei, templomaik patrocíniumai s ránk maradt művészeti alkotások tanúskodnak. A Nyárád menti Szentlászló templomának legkorábbi része a nyolcszög öt ol­dalával záródó, kisméretű szentély, amely a barokk korban teljesen átalakított nagyméretű hajóhoz csatlakozik keleten. A szentélytől északra áll az egykori sek­restye, s ahhoz az északi oldalon zömök, gótikus torony illeszkedik. A bedeszká­­zott harangszinttel ellátott zsindelyes sisakú toronyban 1498-ban öntött, gótikus minuszkulás feliratú harang található. Feltételezhetően XVIII. századi építésű a cintermet övező ácsszerkezetű kerítés cseréppel fedett, sugaras díszítésű kapujával. A templomhajó nyugati bejárata csúcsíves, kőkeretes ajtó, amelyhez fából készült, nyolc faoszlopon nyugvó s a be­vésett évszám szerint 1724-ben készült portikuszon átjutunk. Egykor gazdagon festett berendezése volt az egyszerűen formált s viszonylag ki­csi tömegű, de mégis hangsúlyosan megjelenő templomnak. A töredékesen fennma­radt belső a környék jelentős festett faemlékeit őrzi. A hajóbelső nyugati végén orgo­nakarzat áll, rajta a Szabó János orgonaépítő mester által 1841-ben készített oszlo­­pos-timpanonos szerkezetű orgonával. Egykori megrendelője kilétét az orgonaszek­rény felirata árulja el: Szentelő Isten dicséretére és­­ Famíliája díszes emlékezetére / Sárosi Klára / MDCCCXLI. A hajó és a szentély találkozásánál áll a falazott mellvédű szószék, felette az 1784-ben készített díszes, festett koronával. A XVIII. század végi padok mellvédjein több helyen kivehetők az egykori festés nyomai. A szószékkoro­na mellett a faberendezés fontos darabja az ugyancsak 1784-ből való úrasztala és a templomhajó déli felén található festett mellvédű pad. Előlapja három mezőre osz­tott, a középsőn címer látható, felirata: PASTOR STEPHANUS DALNAKI SENIOR DIOECES EOS [dem] RECTOR M [A] RT [inus] GAL, a két szélső virágdíszes. A nyu­gati bejárat egyszerű ácsszerkezetű, eredeti vasalatát őrző ajtószárnyának korára a rárótt felirat utal: IOHANNES / SZOMBATFFAL / VI­A D 1688. A szentélyből a sekrestye csúcsíves kő ajtókeretén át közelíthető meg a torony­alj. Fennmaradt egy ajtószárny, a templom egykori középkori berendezésének egyik jelentős darabja, melyet ma a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum­ban őriznek. A toronyalj másik jelentős emléke a környéken birtokos Sügér János körirattal ellátott, címeres, késő reneszánsz, nemrégen konzervált sírkőlapja. A templom mára időszerűvé vált felújítását megelőző, néhány éve a magyar kul­turális tárca támogatásával megkezdett építéstörténeti kutatások, vizsgálatok ered­ményre vezettek. A szentély falán, boltozatán az újkori meszelés alatt értékes késő középkori falképek részleteit találták meg a kutatást végző restaurátorok (Lángi Jó­zsef, Mihály Ferenc). Vajon mi kerülhet még elő kutatómunkájuk nyomán? S lesz-e kellő anyagi erő, segítség az értékes templom megújításához? Magazin 2007. június 9., szombat 39 Sándor György Mindent kiszivárogtatok (xxvii.) (HÁÁÁT VÉGE...)­­ A könyvhétnek... ünnepnek! Mert az volt. Köszönöm! Maradt azért - még, egyelőre - a most megjelent könyvem... ünkből. „Hagyd a könyveket másra... ránk még boldog órák várnak... ” „Örömkönyveket ejtek... ” (Csak, mert hogy meg lettem vádolva, hogy énpropagál­tam. ..) - De, lám, mikor elmúlt már a hét, akkor is... Tehát mégse... akkor... (csak). És, hogy ne csak maga­ma m­­­unkát­­ ajánljam... most már... a drága... - nem is annyira... 4200.a professzorasszonyt, Dá­vid Katalint ajánlom (A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek kézikönyve.) És Czakó Gábor minden mondatát a Mondatok könyvéből, Jeleníti István „Ha valaki beszél.­ Interjúk és versek új kötetét, Szalay Károly Kutyaregényére, az Egy boldog életű törpetacskó emlékirataira még a későbbiekben majd visszatérek egy külön ismertetésben. - Na és még egyet... hogy ne legyek azért annyira fál­­szent... Bárány Béla Mépiros a gólya csőre? Erotikus és obszcén népmesék a Délvidéken. Ennyi talán elég utólagos beharangozásként. S ak­kor folytatnám a hetek óta elkezdett Boros Lászlót (Az emberben felénk hajló Istent, és mindazokat, akiket megidéz), annyi negatív emberkép után, önbizalmat adva nekünk végre, megmentve látszatunkat, lassan­­lassan csak elvezet az önbecsülésünkhöz is majd egy­szer. (A FELEBARÁT TISZTELETE) Az ember igazi életeleme a remény, az alapvető opti­mizmus, a boldogság iránti fogékonyság. Az ember napjához lényegesen és kettős értelemben is hozzátar­tozik az, hogy kezdete a reggel, a kelő nap, meg az új holnap. (Az eredetiben szójáték: der Morgen és das Morgen.) (AZ ÚJONNAN KELŐ NAP ELŰZI AZ ÉJSZAKÁT)­­ Az újrakezdődő nap a mai nyomában a jövőt hozza. Az élet követelménye: szabadulás minden nyom­ottság­­tól és dohosságtól, áttörés a friss levegőre, nagy távol­ságokba. „Incipit vita nova” - új élet kezdődik („raj­ta!”), így fejezte ki Dante az életbe belenövő ember alaphangulatát. Pál sem beszélt másképpen: „Az élet újságában járunk” (Róm 6,4). (AZ EMBER LÉNYE A NAGY ELSZÁNÁS ÉRZÜLETÉ­BEN BONTAKOZIK KI)­­ Ez a lélek rejtett motora, a szellem nekifeszülése a még el nem ért nagyságnak: „extensio animi ad magna”, mondták a régiek. Ezt a nagyobb iránti nyi­tottságot ébren tartani, sőt táplálni az emberekben: ez a tisztelet. (DE KI TUD-E A MÁSIK ENNYIRE LÉPNI MAGÁ­BÓL?) Tud-e ilyen „szabadjára eresztett” lenni? Hogyan érem el, hogy talpraálljon? Hogyan tartom nyitva ba­rátaimat? Hogyan értetem meg velük, hogy az élet ép­pen most kezdődik, és az ember még csak most válik igazán emberré. Azzal, hogy elismerem bennük a na­gyobbat, azzal, hogy irántuk tanúsított magatartá­sommal bizonyítom: életük feltárult az abszolút betel­jesülés felé. (KÜLÖNBEN EZ A SZENTSÉGEK ÉRTELME IS)­­ A szentség azt jelenti, hogy egy földi folyamat abszo­lút értéket, abszolút tiszteletre méltót hordoz magában. A napi tisztálkodásra szolgáló víz; a kibontakozás és ér­­lelődés; az együttétkezés mint a benső együttlét kifeje­zése. A hamis irányba tévedt egzisztencia bűnbánó megtérése és az emberien jóakaró, barátságos, intő be­szélgetés; az abszolút és megfoghatatlan felé való törek­vés; a testben-lélekben megvalósított szeretet és em­bertársi segítés; a hűséggel megélt nemiség; a beteg, szenvedő vagy haldokló támogatása, és egyáltalában mindennapi adott életünk becsületes megvalósítása - mindez végtelen titkokat, tehát abszolút értéket rejt. A szentségek azt jelentik, hogy életünk teljesen nyitott, hogy az ember saját lényének is utolérhetetlen transz­cendenciát (önmagán felülemelkedést) hordoz magá­ban, és csak ebben és ezáltal ember. Mindnyájan szent­ségek hírnökei vagyok, sőt, implicite, vagyis bennfogla­­lóan és előre jelezve hozzáférhetővé is tesszük őket azoknak az embereknek, akiket tisztelünk, akiktől töb­bet várunk el lényük megvalósulásában, mint amit fel tudnak mutatni. (MIT KELL EZZEL A TISZTELETÜNKKEL HOZZÁ­FÉRHETŐVÉ TENNI A TÖBBIEKNEK?­ - Nem valami egyszerű hitet a haladásban, hanem an­nak az abszolút, felülmúlhatatlan jövőnek a hitét, amely már ott él mindannyiunkban. Az emberi fejlődést és haladást csak ebből a kimondhatatlan, felülmúlhatatlan titokból kiindulva lehet helyeselni és megvalósítani. - a jövő héten folytatom -

Next