Magyar Nemzet, 2007. december (70. évfolyam, 327-354. szám)
2007-12-15 / 341. szám
Százhuszonöt éve született a magyarság zenei tanítómestere, Kodály Zoltán Egyenes út Kodály Zoltán zenepedagógiai elveit Finnországtól Spanyolországig, Argentínától Kínáig ismerik. Kórusműveinek köszönhetően a zeneszerzőt is világszerte tisztelik. Az egykori diákra ellenben, aki elindult megkeresni, „amit Pest zsivajában nem talált: Magyarországot”, és aki később sem akart más lenni, csak „Pracceptor Hungáriáé”, Magyarország tanítómestere, nekünk, honfitársainak kell emlékeznünk évfordulós ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt. K T- Ő C. S F I G A R R I K 1. I . A____________________ erünk zeneszerzői közül bizonyára egy sem játszott olyan fontos szerepet hazája zenei életében, mint Kodály Zoltán. Időről időre őt is a leghevesebb bírálattal áltették. De bátorsága és tisztessége mindig győzött. Benjamin Britten, a XX. század +■ ] egyik legismertebb brit zeneszerzője, zongoraművésze és karmestere nyilatkozott így az 1960-as évek derekán Kodály Zoltánról, akit személyesen ismert. A legfontosabbat foglalta össze, méghozzá egyetlen mondatban, amit a százhuszonöt éve, 1882. december 16-án született zeneszerzőről, népzenekutatóról és zenepedagógusról a nagyvilágnak és nekünk, magyaroknak is feltétlenül tudnunk kell. „Gyermekkori emlékek nem fűznek Kecskeméthez. Csak felnőttkoromban jártam ott újra... Tíz-tizenkét éve figyelem a kecskeméti éneklő iskolát. ..Ez az iskolafajta tudja legjobban megoldani a zeneértés széles tömegekhez juttatását... ” Kecskemét nemcsak Kodály Zoltán életében tartotta tiszteletben híres szülöttének a munkásságát, 1967- ben bekövetkezett halála után is a kodályi hagyaték leghívebb őrzője lett. Hat esztendővel azután, hogy a mester a túlsó partra költözött, egy XVIII. századi szép kolostorépületben rendezték be a róla elnevezett zenepedagógiai intézetet, amely tudományos és gyakorlati stúdiumaival, továbbképző tanfolyamaival, archívumával, könyvtárával, audiovizuális stúdiójával és szakmai kiadványaival hívta fel magára a figyelmet. Negyvenhat országból hétszáz zenetanár tanult a falai között, mostanában főleg Angliából, Írországból, Lengyelországból, Görögországból, az Egyesült Államokból, Kínából és Koreából keresik fel sokan a kecskeméti Kodály Intézetet. A munkatársak sztoikus nyugalommal fogadják, talán kicsit büszkék is rá, hogy a kecskeméti „zeneházban” az elmúlt harminchárom év során a saját konkurenciájukat is felnevelték, és ma már a Magyarországon végzett legjobb zenepedagógusok által alapított intézményekben képezik tovább a Kodály Zoltán pedagógiai elvei iránt érdeklődő európai, amerikai és távol-keleti (japán) zenetanárokat. Az intézet sem ezt a voltaképpen természetes változást, sem a 2005-ös szervezeti átalakítást nem sínylette meg, a budapesti Zeneakadémia tagintézményeként - igaz, megnyirbált önállósággal - folytatják hallgatóik oktatását. A Kodály Intézet igazgatója, Erdei Péter szerint örülnek annak, hogy nemcsak azoknak szívügye Kodály Zoltán pedagógiai elveit népszerűsíteni, zeneműveit műsoron tartani, akik a mester közvetlen növendékei, munkatársai voltak, de a legfiatalabbak, az unokák, a dédunokák nemzedéke is a legnagyobb tisztelettel fordul Kodály géniusza felé. „Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a magyar népdal. ” A hófehér kolostorépületben irigylésre méltó nyugalomban dolgozó Kodály-követők talán észre sem veszik, hogy a harmadik évezred magyarsága nem a népdal, hanem a bulvársajtó révén próbálja megérteni a szomszédait és önmagát. Népdalainkat pedig egyre kevesebben éneklik, ismerik... " - A kecskeméti Kodály Intézet nem zárja ki a világot a falai közül, mi is látjuk, hogy minden megváltozott körülöttünk az utóbbi harminc-negyven évben - mondja Erdei Péter. - A települések berendezkedése, a nagyvárosok és a kistelepülések közötti különbségek eltűnése azzal a következménnyel járt, hogy a népdalt, amely Kodály Zoltán szerint: „üzenet a magyar faluból a magyar városnak”, múzeumi tárgyként kezdték el kezelni az emberek. És ez nagy baj. Hogy az a népzenei hagyomány, amelyben a XX. század jeles népzenekutatói egy egész világot láttak meg, meggyőző élményként juthasson el az ifjúsághoz, ma már nem elég megtanítani magát a dallamot, a szöveget. Történelmi visszatekintés is kell hozzá, az etnográfiai környezetet, a hajdani szokásokat is be kell mutatni, és mindezt a maga eredetiségében kell közvetíteni a tanulóifjúság felé. Ha ez megtörténik, egyenes a népdal útja az ifjúság szívéhez. Ha viszont szigorú kottaolvasási mintaként tanítják legeslegszebb népdalainkat is, kudarcot vall minden pedagógiai igyekezet. „Az még nem magyar kultúra, ha magyar emberek nagyszerű műveket írnak, azokat az egész világon előadják, csak itthon nem. ” Kodály országa címmel tizenegy állomást érintő rendezvénysorozatot szerveztek-szerveznek a közép-európai régióban, bevásárlóközpontokban, forgalmas vásártereken órákon át - úgymond - a mester szellemiségéhez méltó, ingyenes zenei előadást produkálnak ismert és ismeretlen, profi, félprofi és amatőr együttesek. Folytatás a 24-25.oldalon Kodály szerint mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk isi 28-29. ' * — 30-31. Bányászlámpák Krisztus keresztjén Nyergesújfalui eternitüzem: Mi történt 1981. december 16-án Katowicében? nincs felelős sokak haláláért Közvetlen közel Szilánkok 32-33. _______________ Sikertörténetet írhat a házilag készült magyar rajzfilm Hang a pincéből