Magyar Nemzet, 2008. február (71. évfolyam, 31-59. szám)

2008-02-09 / 39. szám

kultura@magyarnemzet.hu A magyar kultúra követe Schiff András külföldi koncert­jeiért tegnap vette át A magyar kultúra követe 2008 címet, amelyet Esterházy Péter, Eöt­vös Péter, Kányádi Sándor, Julia Marton-Lefevre, Palya Bea mellett viselhet. (K. E. V.) Toroczkai Gödöllőn Toroczkai Wigand Ede építész, iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás a Gödöllő­i Városi Mú­zeumban ma délután négy órakor. A tárlatot Gerle János nyitja meg, közreműködik Halmos Béla. (K. E. V.) World Press Photo Tim Hetherington brit fotós nyerte el a World Press Photo (A vi­ lág sajtófotói) idei fődíját. A győztes kép, amely a Vanity Fair magazinban jelent meg, Afganisztánban készült. Gárdi Balázs, a VII Network képügy­nökség munkatársa két első díjat nyert általános hír kate­góriában szintén két afganisz­táni fotóval, Szigetváry Zsolt MTI-fotós második díjat ka­pott aktuális közügyek kategó­riában a melegfelvonuláson készített képével, Berekai Ju­ditnak pedig sportriport kate­góriában ítélték oda a harma­dik díjat egy lengyel fotóssal párban egy indiai képért. Az 51. alkalommal kiírt versenyre 125 ország több mint 5000 fo­tósa több mint 80 ezer képpel pályázott. (MTI) Eltüntették a Radnóti-verssort A Védegylet Veszprémért Egyesü­let elöntése értelmében eltün­tették a Radnóti-idézetet arról a veszprémi emlékműről, ame­lyet Brusznyai Árpád kivégzé­sének 50. évfordulójára állítot­tak. Radnóti Miklós versében a csecsszopók kifejezést a szob­rász, Melocco Miklós a művé­szi szabadság jegyében változ­tatta a csecsemők szóra. (MTI) Gyűjt a Prima Primissima A hátrányos helyzetű művészek, pedagógusok, kutatók és a tu­dománnyal, kultúrával, okta­tással, sporttal foglalkozó civil szervezetek támogatására indít akciót a Prima Primissima Alapítvány. A személyi jövede­lemadó egy százalékát várja az alapítvány, amely elkülönített számlán tartja az összegeket. Ezek sorsáról a Prima Primis­sima és Prima Díj korábbi ki­tüntetettjei döntenek. Ha nagy lesz az összeg, akkor ösztöndí­jak alapítását tervezik, ha sze­rényebb, akkor projekteket tá­mogatnak majd. (MTI) Elhunyt Péter Gizi 79. életévében elhunyt Péter Gizi színművész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja, egykori ünnepelt szubrett-komikája. A Szendrő József-díjjal, Gobbi Hilda-életműdíjjal és Siófok Kálmán Imre-díjával jutalma­zott művész minden színházi műfajban maradandót alko­tott, több filmben és tévéjáték­ban is szerepelt. (MTI) Gyüdit támadják Mesterséges vihar a szegedi színház igazgatói széke körül Az év közepén jár le a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójá­nak mandátuma. Székhelyi Jó­zsef bejelentette, hogy nem in­dul a posztért. A tavaly kiírt pályázatra négyen adták be je­lentkezésüket: Maczelka Noé­mi zongoraművész, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének vezető­je, Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazga­tó-karmestere, Herczeg Ta­más, a Szegedi Szabadtéri Játé­kok helyettes ügyvezetője és Korcsmáros György volt győri színigazgató, a Plathó Tibor György N­éhány nappal ezelőtt az Index című internetes újság névte­lenségbe burkolózó szerzője - felte­hetőleg Jászay Tamás kritikus - Szegeden is a politika választ szín­­igazgatót? című cikkében az egyik jelöltet, Gyüdi Sándort támadta. Ki­fogásolta, hogy Botka László, a vá­ros szocialista polgármestere a he­lyi lap hasábjain egy interjúban örömét fejezte ki, hogy a zenemű­vész indul a pályázaton. Tette ezt a városvezető annak ellenére, hogy Gyüdi a helyhatósági választásokon az ellenzéki jelöltet támogatta. Az írás állítása szerint a társulat mű­vész tagjai csak elenyésző számban vettek részt azon a társulati ülésen, amely támogatásáról biztosította a helyi szimfonikusok igazgatóját. - Rosszul érint, hogy politikai ügyet kreálnak a pályázatomból. Korábbi intézményvezetői megbí­zásomkor mindkét oldal egyhangú­lag támogatott. Biztos vagyok ben­ne, hogy a szavazatok most sem politikai erővonalak szerint fognak megoszlani. A társulat egy korábbi voksolás alapján engem támogat, s az Index állításával ellentétben a művészek többsége is részt vett ezen az ülésen - felelte kérdésünk­re Gyüdi Sándor. Az internetes lap szerint a zeneművész nem indul­hatna a direktori székért, mert a Szegedi Szimfonikus Zenekar veze­tése összeférhetetlen a színigazga­tói poszttal. - A pályázati kiírásban nincs ilyen kitétel. Ha engem vá­lasztanának, és a törvény alapján összeférhetetlenség adódna, akkor a helyzetet a jogkörök átrendezésé­vel és nem a szimfonikusok teát­rumba való beolvasztásával lehetne megoldani - mondta a karmester. A hivatalos döntés az új igaz­gató személyéről február 15-én várható. A szimfonikus zenekar vezetője esélyes a posztra FOTÓ:MTI/NÉMETH GYÖRGY 2008. február 9., szombatKultúra Rovatvezető: Vitézy Zsófia Amikor az álom sajnos valóra válik O­LVASÓ Varga Attila_____________________ A­ki egy görög sziget eldugott településére vetődik, a tenger­parti tavernát látva könnyen meg­állapítja, itt le tudná élni az életét. És ha ez a taverna az enyém lenne, elkvaterkázgatnék a vendégekkel, s élném idilli életemet. Hát ennyit az álomról, mert úgy látszik, a rideg valóság egészen mást rejt. Az amerikai szerző saját törté­netét írta meg a Volt egyszer egy ta­vernám című könyvben. Tom Stone úgy döntött, hogy egy nyárra Gö­rögországba utazik, és ott nyer ihletet a regényíráshoz. De a re­gényírásból nem lett semmi, vi­szont Patmosz kis szigetén megis­merkedett élete szerelmével, egy francia festő­nő­vel, összeházasod­tak, és gyermekeik is születtek. Bár beleszerettek a szigetbe, és később az álomba, hogy lesz egy­szer egy saját vendéglőjük, mégis Kréta szigetére kellett költözniük, amikor jött egy rejtélyes telefon... Patmoszi görög barátja, Theo­­lógosz ajánlkozott, hogy működ­tessék kettesben tavernáját, a Szép Helénát. Miközben a vendéglő egy­re felkapottabb lett, Tómnak meg kellett küzdenie agyafúrt üzlettár­sával, aki a gyors meggazdagodás esélyét látta a lelkes társban. A fő­zésért és a felszolgálásért felelős amerikai hetente hét napot dolgo­zott látástól vakulásig. Az ebéd ti­zenegytől négyig tart, s ha a sziesz-­­­ta ideje letelt, hozzá kellett látni az esti ételek elkészítéséhez. Este hét­­ körül kezdődik a vacsora, nyolckor­­ erősödik a forgalom, és kilenckor­­tízkor lendül be igazán. Miután a vendégsereg elment, ki kell takarí­tani a tavernát, el kell mosogatni az evőeszközöket, s fel kell tölteni a hűtőt borral, sörrel és vízzel. Tom­­ Stone háromkor-négykor dőlt be az ágyba, és hat óra harminckor új­ra csöngött az órája... A könyv az álmait külföldön hajszoló jámbor lélek nagyszabá­sú, humorban bővelkedő és olykor keserédes kalandozása a görög mindennapok valóságában. Ez a görög álom szertefoszlott. A könyv főhőse és szerzője ma már Dél-Kaliforniában él, és újabb regényén dolgozik. A görög idő­szak csak megviselte kapcsolatát a családjával, gyönyörű festőmű­vésznő feleségével azóta közösen felbontották a házasságukat. Gyermekeik már elvégezték az egyetemet, és önálló életbe kezd­tek. Az egykori görög álom mára csak kellemetlen emlék maradt. (Tom Stone: Volt egyszer egy tavernám. Kulinária Kiadó.) A vizuális történések logikája A Kipe 13 mintegy harminc művészének csoportos tárlata az Újlipótvárosi Klub-Galériában Az utóbbi bő évtized történé­sei Budapest egyik igen ran­gos kiállítóhelyévé tették az Újlipótvárosi Klub-Galériát. Januártól új vezetővel, új szer­vezeti formában folytatja munkáját. Hogyan tovább? A kérdés azért is fontos, mert a galéria eddig a XIII. kerület­ben élő mintegy kétszáz mű­vész otthona, a Kipe 13 szék­helye volt. A művésztársaság tagjainak műveiből rendezték az új év első kiállítását. LÁT­HATÁS P. Szabó Ernő_________________ F­elelős kiállításpolitika, sokszí­nűség, minőségigény, kvalitás, nyitottság, az otthonteremtés szán­déka jellemezte eddig a majd más­fél évtizede működő Újlipótvárosi Klub-Galéria munkáját, ez tette egyedülálló jelenséggé a kiállítóhe­lyek sorában. Ahogyan egyedülálló a Kipe 13, a kerületben dolgozó képző- és iparművészek egyesülete is a művésztársaságok ama sajátos világában, amely a rendszerválto­zás utáni időben kialakult, még ak­kor is, ha talán nem beszélünk róla olyan sokat, mint például a város másik végében lévő Ráday utca művészeti csoportosulásairól. Hasonlítgatni őket persze értel­metlen, a mai magyar viszonyok között a kortárs magyar művészet jövőjének formálásában igen nagy szerep jut azoknak a közösségek­nek, amelyeket a műfaji, korosztá­lyi vagy éppen topografikus alapon szerveződő művésztársaságok tag­jai alkotnak. A Kipe 13-nak például hatvan, a legkülönbözőbb korosz­tályokhoz tartozó, más-más műfa­jokban tevékenykedő tagja van, akik közül ugyan ezen a tárlaton csak mintegy harmincan szerepel­nek, de az ő műveik is jól érzékelte­tik, milyen jelentős művészi, szel­lemi erőt képvisel a társaság. Né­hány példa a kvalitás, sokszínűség érzékeltetésére: a vizuális történé­sek logikáját, a geometrikus, alap­elemekre redukált formavilág gaz­dagságát érzékelteti például Szil­­viczky Margit festménye, a Között, s utal egyben talán arra a folyamat­ra is, amely a művészeti élet struk­túrájának átalakulása során leját­szódik. A teremtő gesztus a mo­nokróm gazdagságával párosul Kopasz Tamás kompozícióján, Végh Andrásnál viszont elvont, a hétköznapi világ történéseit mo­dellező motívumokkal. Stroe Krisz­tián két festménye a mikrovilágra fókuszál, Gál Ádám a szürke tónu­sok gazdagságát emeli ki. A faktúra, az anyag minősége a grafikai anyag egy részét is jellemzi, például Almer Zsuzsa vagy a nem­régiben elhunyt Kőmíves István al­kotásait, míg Szathmáry József kol­lázsán a töredékek rakják össze vagy legalábbis sejtetik az egészet, a nagy összefüggéseket. Látszólag egymástól igen távoli törekvések jellemzik Kéri Ádám és Kovács Pé­ter műveit, utóbbiak a személyes dráma megfogalmazásai, előbbiek a pontos megfigyelés, a távolságtar­tó bemutatás dokumentumai, való­jában mindketten a szó szoros ér­telmében vett hajszálpontos látlele­tet adnak közérzetükről, a kortárs művészet helyzetéről - kint és bent. Nincs ez másként M. Novák András plasztikájánál, A fogyasztás emlékművénél sem, amelynek for­­máltsága, pontosabban formálat­­lansága a művészet világán túli tör­ténések maró gúnnyal megfogal­mazott kritikája. Ezzel a művel szemben Paulikovics Iván Karinthy Frigyest idéző kisplasztikáját a klasszikus hagyományok őrzése, gazdagítása, a finom irónia jellem­zi, míg Gink Judit drótból gyűrt ró­zsája a háromszög harmadik csú­csán helyezkedik el, egyszersmind átkötést jelent a további műfajok, anyagok, a Dárday Nikolett, Kovács Júlia, Gergely Nóra, Minya Mária és mások képviselte üveg, textília, ke­rámia felé. Akik a tárlatot megte­kintik, nyilván további alkotásokat fedeznek fel. A művek megkezdték útjukat a galéria kiállítóterében a közönség szélesebb rétegei felé. Csak remélhetjük, hogy ez az út messzire vezet, s inkább az irányjel­ző cölöpök, mintsem a rögök, ká­tyúk sokasága jellemzi majd. (A Kipe 13 kiállítása, Újlipótvá­rosi Klub-Galéria, február 29-ig.) Paulikovics Iván kisplasztikája finom iróniával idézi Karinthy Frigyest FOTÓ: MÁTÉ PÉTER 4P Tornász Stairko Quintet , (Lengyelország-Finnország-Dánia-Svédország) , február 16., 19.30 • Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem www.mupa.hu Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztárában (tel.: 555-3300) a Concert & Media jegyirodáiban Émény! Minden tekintetben Művészetek Palotája Budapest metr©

Next