Magyar Nemzet, 2008. május (71. évfolyam, 119-147. szám)
2008-05-23 / 139. szám
4 Belföld2008. május 23., péntek w-a **"V • « -t«kx J. ■ «niTigfi-g i'mm ij^SgC» Martonyi: Nemzeti stratégia kell Hosszú távú nemzeti stratégia kidolgozására van szüksége a magyar társadalomnak, ám ehhez változásra van szükség: a hitelét végleg elvesztett hatalmi csoportnak távoznia kell az ország éléről - jelentette ki Martonyi János volt külügyminiszter a Nézőpont Intézet Alapítvány estjén. A „Magyarország 2025” rendezvénysorozat első előadásán a most debütáló alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a megoldás: a lehető legrövidebb időn belül előre hozott választásokat kell tartani. Megyeri Dávid_________________ Nemzeti önbizalmunk visszaszerzése volt a központi eleme Martonyi János Helyünk a világban és Európában című előadásának. A rendezvénysorozat elnevezése is ezt a nézőpontot erősítette, hiszen a „Magyarország 2025” a hosszú távú nemzeti gondolkodás létjogosultságát hivatott felmutatni. Ha sikerrel akarjuk venni a következő évek, évtizedek akadályait, szilárd jövőképet és kiszámíthatóságot kell teremtenünk az ország életének minden területén. A Nézőpont Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke emlékeztetett arra, hogy történelmünk során milyen sokszor mértük fel rosszul a lehetőségeinket. Egyik közkeletű negatív példa az oszmán előretörés lebecsülése volt, amelynek több száz éves idegen uralom lett a vége. A volt külügyminiszter azonban figyelmeztetett: már a tizenhatodik században is az volt az igazán nagy probléma, hogy nem tudtunk egységesen választ találni a kihívásokra. Miért fontos a múltbeli párhuzamok helyes értékelése? Magyarország vezetése az utóbbi években nem tud kiutat találni semmilyen nehézségből, s a rendszerváltás idején meglévő előnyünk nemcsak elporladt, hanem mára hátránnyá változott. Mindez történik akkor, amikor a globalizációs folyamatokkal párhuzamosan - talán épp azokra reflektálva - a nemzeti érzés mindenütt felértékelődik, erősödik a világ fejlettebb részein. Martonyi János szavaiból kiviláglott, példa nélküli paradoxon, hogy a magyar állam tekintélyveszteségét és a társadalom jövőképének megroppanását a huszonegyedik század elején nem külső tényezők, hanem a kormányzásra kijelölt erők idézik elő. A volt diplomata szerint hazánk tragédiája, hogy az utóbbi tizenöt-húsz évben igen jól teljesítő Közép-Európa felzárkózási folyamatától látványosan távolodunk. Holott éppen a kiugró fejlődésre voltunk predesztinálva, hiszen csak tizennyolc százalékkal csökkent a GDP-nk az átmenet idején. Az ország a Bokros-csomagot is átvészelte, ám 2002-ben egy szűk hatalmi csoportosulás vette át az uralmat, s ez a törés végzetesnek bizonyult. A kilábaláshoz helyre kell állítani a demokratikus intézményrendszert, az emberi jogok tiszteletét, s újra el kell fogadni az alkotmányunkban rögzített szociális piacgazdaság alaptéziseit. Erkölcsi, jogállami rend nélkül gazdasági fejlődés sem létezik - ezek minden demokráciában evidenciák, ám a mai hatalom képtelen mindennek a belátására. Tudomásul kell venni, hogy a Nyugathoz tartozunk, s a transzatlanti szövetség nem csupán jelszó, hanem az egyetlen helyes út - emelte ki Martonyi. Hogy ezek magától értetődő nyomvonalak voltak számunkra még pár évvel ezelőtt? A még kormányon lévő erők más európai direktívákat sem vesznek figyelembe. Egy példa: az Európai Bizottság az egészségügyre fordított összegek növelését javasolja, a kabinet viszont a drasztikus csökkentést erőszakolja. A közös pénz, az oltalmat nyújtó euró bevezetését viszont irracionálisan késlelteti a központi adminisztráció. Martonyi János óvott attól, hogy lebecsüljük saját befolyásolási képességünket. Hiába mosolyogják meg sokan a nemzeti önállóságot, Európa létéhez a magyarság sokszor járult hozzá alkotó, sőt önfeláldozó módon. Elég, ha az oszmán birodalom feltartóztatására gondolunk. Szükség van tehát a cselekvőképes államra és a világos nemzeti stratégiára, amely átfogó közéleti dialógus után születhet meg. Ehhez azonban egy „apró” előfeltételnek is meg kell valósulnia: a hitelét végleg elvesztett hatalmi csoportnak a lehető legrövidebb időn belül megtartott választások nyomán távoznia kell az ország éléről. Lánczi András kuratóriumi tag köszöntőjében egyéb feltételeket is szóba hozott: olyan stabil országgá kell válnunk, amely az életet gazdasági és más szempontból is lehetővé teszi. Ma ugyanis mesterséges illúzióvesztésben élünk, ami bénítja a teljesítőképességünket. A filozófus szerint az életminőségnek végre jelentősen javulnia kell. Elő kell segíteni, hogy tudásukkal, alkotó munkájukkal minél többen járulhassanak hozzá az ország újbóli felemelkedéséhez. Martonyi állítja: A kiugró fejlődésre voltunk predesztinálva FOTÓ: ÉBERING ANDRÁS Pártkatonákból szakértők Egy helyben jár a szocialista kormány által meghirdetett szakképzési reform Átfogó szakképzési reformot hirdetett a szocialista kormányzat, ám egyelőre nem látszik az alagút vége. Egyes szakmákból tömeges a túlképzés, máshol továbbra sem pótolják a hiányzó munkaerőt. A reform jegyében kivették az iskolák és az önkormányzatok kezéből az irányítást, és egy szakértői bizottságra bízták a képzési struktúra és keretszámok kialakítását. Szakemberek szerint azonban a testületek fél éve nem csinálnak semmit. Úgy tudjuk, a bizottságokat sok helyen szakértők helyett bukott pártkatonákkal töltötték fel. • Farkas Melinda_______________ H at év kormányzás után a szocialisták végre eljutottak az átfogó szakképzési reform meghirdetéséig. Az átalakítás sokáig váratott magára, hiszen már évek óta súlyos problémákkal küzd az ágazat, előrelépés azonban eddig nem történt: az intézmények továbbra is kevés olyan szakmunkást képeznek, akiknek többszörösét is felszívná a munkaerőpiac, miközben tömegével ontják az olyan frissen végzett fiatalokat, akiknek esélyük sincs az elhelyezkedésre, mert szakmájukból már eddig is túlképzés volt. A bírálók szerint a szakképzés válságba kerülésében a felsőfokú végzettség túlzott népszerűsítése is szerepet játszott. A diákok szakma helyett az egyetemre hajtottak, de hosszú távon ez kárt okozott: szakmunkásból kevés lett, miközben a túl sok diplomás nem tud elhelyezkedni. - Abszolút értékben nem feltétlenül igaz, hogy kevés a szakmunkástanuló. Jelenleg több mint 420 ezer diák jár szakközép- vagy szakiskolába, amely körülbelül megfelelne a munkaerő-piaci igényeknek - cáfolta részben a kritikát a lapunknak nyilatkozó Weiper Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szakképzési osztályának vezetője. Azonban hozzátette: tény, hogy a szakképzésen belül még mindig nagyon roszszak a beiskolázási arányok. Példaként említette, hogy alig valamivel kevesebb kommunikációs szakembert képeznek a szakképző iskolákban, mint ahány építőipari szakmunkást. Ez óriási probléma, mert míg kőművesekből, ácsokból országszerte hiány van, addig kommunikációs szakemberekből olyan mértékű a túlképzés, hogy a középfokú végzettséggel rendelkező fiatalnak esélye sincs elhelyezkedni. Weiper szerint egyébként általában azokban a szakmákban magas a túlképzés, amelyeknek van felsőfokú megfelelője is. Ilyen például még az idegenforgalmi, vendéglátó-ipari menedzser szakma is. Ezeken a területeken nagy a kínálat a felsőfokú végzettségűekből is, és mivel a munkáltató válogathat, a magasabban kvalifikált fiatalt választja. Közölte, a hiányszakmák kialakulása a rendszerváltás idejére nyúlik vissza, amikor tömegével szűntek meg a gépipari és az építőipari szakmunkásokat felszívó üzemek, és tízezrével váltak munkanélkülivé a kőművesek, esztergályosok. A szakképző intézményeknek ekkor - üzemi gyakorlóhely hiányában - drasztikusan vissza kellett fogniuk az adott szakmák képzését. Az évek múltával az újonnan alakult cégek részben felszívták az addig felesleges munkaerőt, a képzési struktúra azonban még nem igazodott a megváltozott igényekhez. Országszerte ma is nagyon kevés a hegesztő, az ács-állványozó, a kőműves, a gépi forgácsoló, az ápoló. Lapunk kérdésére, hogy miért nem sikerült az eddig eltelt évek alatt rendbe hozni a szakképzést, Weiper úgy válaszolt: nem lehet egyik napról a másikra teljesen átalakítani a rendszert. A most elindított reform egyik fő eleme a kormányzat szerint szétaprózott iskolai intézményrendszer integrációja, vagyis a sok kis iskola egybeolvasztása. Ennek érdekében régiónként térségi integrált szakképző központokat (tiszk) hoztak létre, aminek tömegével eshetnek áldozatul kis iskolák. A tárca szerint azonban ez mindenkinek érdeke, hiszen van olyan iskola, ahol csupán néhány gyerek tanul. Ezek az iskolák nem tudnak változtatni a struktúrán, mert az átálláshoz nincsenek meg a technikai és anyagi feltételeik, ahogy a szakembergárdájuk sem. A munkaügyi tárca - állítása szerint - nagy hangsúlyt fektet a felnőttképzésre is: célja, a feleslegessé vált munkaerő átképzése, a munkaügyi központok térítésmentesen biztosítják. A szakképzetlen felnőttek munkába állításáért indították el a „Lépj egyet előre!” programot, amelyben bárki az állam költségén szakmát tanulhat, a jelentkezőnek még regisztrált munkanélkülinek sem kell lennie. Az egyetlen feltétel, hogy az illető ne dolgozzon sehol. Szintén a teljesen szakképzetlenek szakmához juttatása érdekében hozták létre a részszakmák képzését, ennek lényege, hogy elég, ha a tanuló a szakma egy részét kitanulja, azért is kap bizonyítványt. A munkaügyi tárca illetékese példaként említette, hogy a kőművesszakmából kitanulhatja valaki a falazást, ebben az esetben ő nem kőműves, hanem épületfalazó lesz. Kérdés persze, hogy a munkáltatók alkalmazni fogják-e a részszakmunkásokat, amikor egyre inkább az univerzalitást várják el az alkalmazottaiktól, hiszen minél több dologhoz ért valaki, annál kevesebb embert kell alkalmazni. Az átalakítás másik fontos eleme, hogy kiveszik az iskolák kezéből a képezhető szakmák meghatározását és szakértői testületekre, úgynevezett regionális fejlesztési és képzési bizottságokra (rfkb) bízzák a térség képzési struktúrájának alakítását. Bár a bizottságok már év elején felálltak, az általuk meghatározott képzési szerkezet szerint csak 2009 szeptemberétől iskoláznak majd be az intézmények. A testületek addig hatásvizsgálatokat végeznek, felmérik a helyzetet. A szakemberek azonban azt mondják, hogy egyelőre a világon semmi sem történt. Környei László pedagógiai szakértő szerint még mindig vannak olyan városok, ahol negyven műkörmöst és négy hegesztőt iskoláznak be, miközben már így is sok a műkörmös, hegesztőből pedig óriási a hiány. Szerinte a reform alapgondolata nem rossz, ám aggasztó, hogy a testületek felállása óta lényegi dolog nem történt. Leszögezte: a bizottságoknak azonnal neki kell kezdeniük a felméréseknek és a hatásvizsgálatoknak. Sérelmezte, hogy az új testületekben elenyésző az iskolák és az őket fenntartó önkormányzatok képviselete. Úgy tudjuk, a teljhatalmú szakértői bizottságok korántsem pusztán szakemberekből álltak össze: úgy tudjuk, az önkormányzati választásokon megbukott helyi baloldali politikusokkal tűzdelték tele a testületeket, akik fél éve keresik a helyüket új pozíciójukban. ■ HIÁNYSZAKMÁK: Hegesztő, ács-állványozó, kőműves, gépi forgácsoló, szakács (Nyugat-Dunántúl), ápoló (Észak-Alföld). Túlképzés és hiányszakmák - továbbra is súlyos problémák a szakmunkásoktatásban fotó: nagy béla MEGEGYEZTEK A PÉCSI SZÜLŐK A VÁROSSAL. A pécsi közgyűlés a következő ülésen dönt a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola sorsáról. Az elmúlt héten közel hatszáz diák és tanár tüntetett a városvezető koalíció átszervezési intézkedései ellen, de tegnap Meixner András, Pécs szocialista alpolgármestere, és Teleki Zoltán, az intézmény szülői munkaközösségének elnöke bejelentette: sikerült kompromisszumra jutniuk A felek bár egy jogilag nem kötelező érvényű megállapodást kötöttek az alpolgármester szerint az MSZP támogatja, hogy ennek alapján módosítsák a korábbi elképzelésüket. A kontraktus szerint a képviselők elé kerülő határozattervezetbe belefoglalják azt is, hogy a jelenleg az iskolába beiratkozott tanulók a Széchenyi intézményének keretein belül kapják meg bizonyítványukat, oklevelüket. A szülők belementek abba, hogy a város az intézményt 2009 nyarán átszervezi úgy, hogy a gimnázium megtartása mellett a szakközépiskolai és szakképzési tevékenységét - felmenő rendszerben - jogutódlással megszünteti. (Az iskolának ezen oktatási tevékenységét két másik intézmény veszi majd át.) A javaslat szerint a Széchenyi idén ősszel még igen, de a 2009/2010-es tanévre már nem vehet fel a szakközépiskolai, illetve a 2013/2014-es tanévre a szakképzési évfolyamokra diákokat. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete pécsi ügyvivő testülete közleményben tiltakozott alépés ellen, amely az intézményátszervezés kapcsán olyan szereplők között köttetik, akik közül valamelyik fél hosszú távon nem érintett a város közoktatási intézményrendszerének működésében. (B. M. C.) Korlátozzák az iskolai felvételi vizsgát Folytatás az 1. oldalról • A változtatás célja a felvételi eljárás egyszerűsítése is. A szigorításokat tartalmazó miniszteri rendelet várhatóan ősszel lép hatályba. A tanárok szerint a felvételiztetés korlátozása tovább csorbítja az intézmények pedagógiai önállóságát. Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke lapunknak kijelentette: ha az iskola nem állíthat össze saját felvételi vizsgát, és központilag megszabják, hogy kit kell felvennie, annak az lesz az eredménye, hogy sok esetben olyan diák kerül be az intézménybe, aki nem illeszkedik az ott alkalmazott pedagógiai módszerhez, és így várhatóan nem is fogja jól érezni magát. Hozzátette: nem úgy kell segíteni a hátrányos helyzetűeken, hogy korlátozzuk az iskolákat és szűkítjük a kínálatot, hanem például úgy, hogy továbbképezzük az őket oktató pedagógusokat. A Fidesz szerint a felvételi rendszer napirenden lévő megváltoztatása egy újabb álintézkedés, célja, hogy elterelje a figyelmet a valódi problémákról. Sió László, a párt oktatáspolitikai műhelyének vezetője leszögezte: az egész oktatási esélyegyenlőségi programcsomag nagyrészt lényegtelen kérdéseket feszeget, ahol pedig mégis belefut egy fontos dologba - mint például a hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatása - ott nem jut el a probléma gyökeréig. Ilyen a felvételi szabályok változtatása is: attól, hogy a diákok központi vizsgát írnak, még nem kerülnek jobb helyzetbe a hátrányos helyzetű diákok.