Magyar Nemzet, 2008. július (71. évfolyam, 178-208. szám)
2008-07-24 / 201. szám
Hófehérke és a halál dala Népzene-feldolgozás többletjelentés és hozzáadott érték nélkül Általános probléma, hogy azért, mert valaki stílusosan elénekel egy mezőségi keservest, már azt gondolja, hogy a hangja mindent bír. Ahogy az is, hogy sokan azt gondolják, aki jól zenél, néha érdekesen improvizál, máris megfelel zeneszerzőnek, aki pedig ismer legalább tíz verseskötetet, akár szövegírónak is beállhat. Az ilyenféle tévedésekből rengeteg rossz lemez születik, Palya Bea hangosan beharangozott Audié les complexes című albuma is ezek közé tartozik. KORONG __Kiss Eszter Veronika________ Tudjuk, Palya Bea nem szántvet, igaz, gyaníthatóan az autentikus népzenészek és a népzenerajongók többsége sem, de ettől eltekintve az biztos, hogy nem a kapától-kaszától lesz hiteles és örök érvényű egy dalszöveg, hanem az egykor még szántó-vető őseink megszámlálhatatlanul sok generációjától, akik a közösség szűrőjén keresztül csiszolgatták, alakítgatták, őrizték, hogy nekünk, az elidegenedő XXI. századiaknak is örömet okozhasson. Akár „autentikusan”, akár egy jól megírt és jól előadott feldolgozás formájában. Az utóbbihoz azonban elengedhetetlen a hagyomány tisztelete és a népzene felé fordulás alázata. Nem akarok századjára is a két etalonnal, Bartókkal és Kodállyal példálózni, de azt vallom: akkor van értelme egy feldolgozásnak, ha az az eredeti dallamhoz többletjelentést is ad. A legismertebb ilyen népzenei feldolgozás az István, a király rockoperából Géza temetése, akit egy mezőségi halottkísérő dallamára búcsúztatnak, visszaidézve az ősi rítus dallamvilágát is. Ez viszont idővel gregoriánszerűvé „szelídül”, összekötve múltat, jelent és jövőt. A mai világzenei kínálatból - tisztelet a kivételnek - éppen ez a megközelítésmód hiányzik. Amit viszont kapunk helyette: sablonos megoldások, amelyek minden egyes harmóniaváltásáról a hőskorszak slágerei, Sebő-dalok, Kaláka- vagy Ghymesszámok jutnak eszünkbe; elnagyolt díszítések, amelyeket a stílusismeret teljes hiánya vagy a nemtörődömség szül. Kellemes a hangzás, persze, készséggel elhiszem, hogy sokaknak tetszik is, csak hát tucatízű. Nem kérdés, Palya Bea jó énekes, van benne elég kifejezőerő, képzelet, tisztán és szépen szól a hangja. A társaival szerzett zenét viszont egyáltalán nem tartom sem eredetinek, sem újszerűnek, sem egyéninek, ha Palya Bea hangját máséval helyettesítjük, nem valószínű, hogy felismernénk benne valami rá jellemző hangzásmódot. Mentségére szolgáljon, hogy a vele dolgozó zenészek többsége együtt muzsikál más ismert énekesekkel is, talán ez is oka a világzenei élet homogenitásának. Ettől az általános stílustól és a direkt a dzsesszre hajazóktól némiképp eltér két száma. A Három árva balladája szívszaggató történet, őket Szűz Mária szólítja meg, tőle kapják az aranyvesszőt, ez köztudott, bár az erre való utalás hiányzik a Palya Bea-változatban. Ennek előadása - beleértve Szűz Mária és a halott anya szavait - ilyen flegmán, hatásvadász elemekkel megtűzdelve az ízléstelenség határát súrolja, a záró Halál, halál kezdetű népdal feldolgozása pedig egy közepes horrorfilm temetői jelenetébe való, ilyen összeállításban inkább triviális és megmosolyogtató. Rögtön ezután következik az a dalcsokor, amelybe beleépítették a Walt Disney-féle Hófehérke herceg után sóvárgó dalát. Ebből az ötletből sokat ki lehetne hozni, de mégsem áll egységben az indító népdallal és a közbülső keringővel. Végezetül egy tanács: nem érdemes egy 90 százalékban magyar nyelvű lemezre két dalt angolul felénekelni, ha az embernek kifejezetten magyaros az angol kiejtése. (Beáta Palya: Adieu les complexes. Sony BMG Music Entertainment, 2008) Tehetség és kifejezőerő van, eredeti zene nincs Apokrif e világi evangélium Hernádi Kriszta aparegénye Hernádi Gyuláról Hernádi Kriszta Kánonon túl - Aparegény című rendhagyó, interaktív, experimentálisan villódzó regényben idézte meg édesapja, Hernádi Gyula alakját. A regény az idei könyvhét egyik különlegességének számított. OLVASÓ : Pósa Zoltán_______________ Jack Kerouacot lánya, Jane áttételesen idézi meg, apja spontán szerkesztésmódját imitálva írja meg saját történetét. Tóth Árpád, illetve Móricz Zsigmond leánya hagyományos értelemben emlékezik vissza az édesapa életére és életművére. Hernádi Kriszta Kanadában és Magyarországon élő festőművész a legnehezebb módszert választotta saját aparegényének megalkotására. Hármas prizmán át láttatja édesapját, Hernádi Gyulát. Nem próbál objektív lenni, minden során átsüt az apát rajongva, örök gyermekként szerető leány. Nézőpontját bonyolultabbá teszi, hogy a képzőművész mutatja meg az írót, aki történetesen az édesapja. A harmadik, a legnehezebb, igazi írói kihívás az volt, hogy Hernádi Gyula munkáiból vett szemelvények - egy elkezdett regény, az a bizonyos Hernádi-evangélium és mélyinterjúk nyomán újjáteremti az írót, a költőt, a forgatókönyvírót, a drámaírót. Úgy, mintha Hernádi Gyula írta volna meg önmagát. Azt a bizonyos Hernádi-evangéliumot, melyet oly sokan félreértettek. Amit Hernádi utolsó elkészült nagyregénye, az 1994-ben megjelent Egri csillagok háborúja után kezdett volna el, ám a munkát akadályozta a súlyos betegség. így is számos különös és szabályosan szabálytalan tanulmányt, esszénovellát írt - a legutolsót József Attiláról. S közben elkezdte lányának, Hernádi Krisztának interjúformában mesélni a tervezett Hernádi-evangéliumot, ami Gyula-evangélium címmel vált Kriszta regényének magnetikus erőközpontjává. E műnek nem az volt a célja, hogy újraírja a Bibliát, hanem hogy a földi lét tartamára adjon erkölcsi, etikai útmutatót a humanizmustól eltévelyedett embertársaknak. Magyarán: e világi apokrif evangéliumot alkotott, a leányával együtt. Ebből bontakozik ki, részben Hernádi Gyula-műrészletek, részben Hernádi Kriszta gondolatok,metaforák tükrében egy egészen új nézőpontból az az író, akit A péntek lépcsőin című regénye nyomán a magyar Camusnek, a Kiáltás és kiáltás című szürrealista remeklése nyomán új kánonteremtőnek, merész, meghökkentő, abszurd ötletei miatt sokan - helytelenül - blöffkirálynak neveztek. Hernádi kiváló író, a magyar irodalom meghatározó személyisége, akiről a halála után, a leánya interaktív regényéből azok is megtudhatják, akik nem ismerték közelről, hogy jó ember volt, jó apa, jó férj, humanista alkotó, a világ sorsáért aggódó bölcs, akinek halálával úgy is szegényebb lett a világ, hogy a művei őrzik azt, ami egy íróból a világ számára a legfontosabb. Hernádi nagy, formateremtő könyvei a már említettek mellett a Száraz barokk, a Sirokkó, Az erőd, a Drakula, a Frankenstein és a többi, rendhagyó álscifi, álhorrorregény, létrehozta a formabontó irodalom még követhető mintáit. Kánont is alkotott, de túl is lépett, túl is került a maga teremtette kánonokon, mert visszariasztotta az az üresség, az űr borzalma, ami a posztmodernitást félreértő követők műveiből visszanézett rá. Ezt az elhatárolódást nem tudták neki megbocsátani az új kánonok hamis teremtői. Hernádi Kriszta ezt is világosan látja, ám mint leánya, átérezte édesapja fájdalmát amiatt is, hogy a magyar irodalom hamis sztárcsinálói kihagyták őt, az igazit a saját kánonjából. A szerető leány elégtételt adott neki a maga módján. (Hernádi Kriszta: Kánonon túl - Aparegény, Alexandra Kiadó, 230 oldal, 2699 forint) 2008. július 24., csütörtökKultúra • Magyar Nemzet Alternatívok találkozója Szegeden • Pethő____________________ M ár tart Szegeden a nemzetközi viszonylatban is jegyzett Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója, a Thealter International. A szervezők a hagyomány szerint a színházi struktúrán kívül álló alkotókat látnak vendégül, de nyitottak minden más, új kísérletre is. A repertoár összeállításában meghatározó szempont volt a hármas (magyar-román-szerb) határ földrajzi közelsége. A fókuszban tehát a Balkán és Kelet-Közép-Európa izgalmas, újító alternatív társulatai állnak, így például az Aradi Kamaraszínház (Románia) és a szegedi Hetek Csoportjának nagy érdeklődéssel várt közös előadása (Alina Nelega: Rudolf Hess tízparancsolata) holnap este, vagy vasárnap Urbán András Társulatának Szerbiából érkező összprodukciója (Turbo Paradiso - gyengéd félelem szünet nélkül, illetve Danilo Kis Holtak enciklopédiájától sújtva). A hazaiak is képviseltetik magukat természetesen: láthatunk monodrámát Jászai Mariról, Klamm tanár háborúját Scherer Péter jeleníti meg, a Radikális Szabadidő Színház pedig bemutatja Paul Foster Brutusát. Különleges csemegéje a fesztiválnak a péntek délutáni Hubay Miklós-darab felolvasószínházi ősbemutatója. A magyar drámaírók nesztorának ez alkalomra írt, a XX. század viharait kellő iróniával érzékeltető drámáját a Szegedi Egyetemi Színház adja elő. Az előadások helyszíne a régi zsinagóga és a lepusztultságában is gyönyörű Kass (régi Hungária) Szálló. Szeretetforradalom telt nézőtér előtt HANG - JEGY __Kt.TMF.NT.SZ RF.KA____________ Lenny Kravitzról nekem egyetlen szó ugrik be: poszterrock. A kőbányai kocsmák szesztömény valóságában filozofáló vagyonőrök aligha teszik be a wurlitzerbe két Rolling Stones közé, és a bőrükbe sem varratnak Lenny feliratot, annál valószínűbb viszont, hogy a barátnőjük őriz a titokfiókban legalább egy félmeztelen Lennyposztert a kamaszkori Bon Jovikitűző mellett. Egy csipet Prince, késhegynyi Hendrix, bólogatós groove-ok, jelentős marketingértékkel bíró felsőtest, nyomokban a rock őskorát idéző szólók, mégis inkább csak pszeudo. Lenny Kravitzbe nem kell belehalni. Annál is inkább, mert ahogy ő maga énekli egyik alapvetésében: a rock and roll halott. Zsinórban nyerte a legjobb rockelőadónak járó Grammy-díjakat, ha ő mondja, el lehet hinni. Ezek után legalábbis kíváncsi lesz az ember, mit nyújt élőben az újkori pszeudorock legbiztosabb női rajongótáborral bíró posztersztárja. Másfél óra várakozás és egy zajszennyezés színvonalú előzenekari produkció után (a magyar Anna and the Barbies úgy szólt, mintha egy rockoperalemezre véletlenül is kategóriás finn metált kevertek volna) felvillannak a reflektorok, kilóra dől a decibel. Lenny csavar egyet a látványos bevonulások szokásos menetén, és egyszer csak feltűnik a közönség kellős közepén - a Love Revolutiont a keverőpult tövében döngeti el. Itt azonban véget is ér az izgalom. A koncert vázát adó új számok a megszokott funky-rock hangzást hozzák, hol némi andalító soulszósszal, hol dögös gitárszólókkal, kissé elnyújtva, éppen három refrénnel többel, mint amennyi még slágeresen kellemes. Mick Jagger, Madonna és az Aerosmith házi dalszerzője kilencedik lemezén is a régi, jól bevált recepttel dolgozott. Semmi forradalom. Az új dalok közé bőven hint persze az elmúlt húsz év terméséből is; a Digin, az American Woman, a Fly away és a többi sláger alatt él a közönség igazán, Kravitz jön-megy, énekeltet, láthatóan élvezi. Jut a női szíveknek szóló kivilágított zongoránál, líra trombitán, a férfi kísérőknek dobparádé, magánszám basszusgitáron és egy jól időzített bejelentés: új klipjéhez Budapest adja majd a hátteret. Legvégül pedig hosszas „Let love rule” énekeltetés után egy rövid monológba csomagolt üzenet. Az ember természetes állapota az, ha szeret. Ugyanazon Isten teremtett minket arra, hogy szeressünk, és szeretve legyünk. Ennyi az egész. Itt az ideje, hogy azok, akik hisznek az összefogás erejében, hallassák a hangjukat. Megérett az idő a szeretet forradalmához! - hirdette Lenny Kravitz kedd este a Sportaréna laza telt házának. Ha csak egy félhangnyit komolyabban gondolja, mint a koncert felütéseként letudott kötelező „beautiful country”-t egyetlen szállodában töltött nap után, és ha egy pillanatra megfeledkezünk arról, hogy idén februárban megjelent albuma címe is éppen ez (It is Time for a Love Revolution), máris jólesik hinni abban a pillanatban, amikor a „love” kulcsszóra a többezres tömegben sikítozó kamaszlányok, középkorú menedzserek és ötvenes hölgyek együtt ünnepeltek. Pszeudorock poszterrel, erős Lennon-utánérzéssel. Talán tényleg elmúlt az idő, amikor bele kellett halni a rock and rollba, és ennek a kornak másról kell szólnia. Talán igaza van Lennynek. (Lenny Kravitz; Time for a Love Revolution turné. Sportaréna, július 22. kedd, 20.00) Pszeudorock poszterről, Lennon-utánérzéssel fotó: székelyhídi Balázs Orgonaszentelés a Káli-napok alatt • Makrai Somia_______________ V asárnap a Káli vigasságok kiemelt eseményeként ünnepi hangversennyel egybekötött orgonaavatást tartanak délelőtt 10 órától a Fellner Jakab által tervezett késő barokk kori, szentbékkállai templomban. Az 1868-ban, Ország Sándor pesti műhelyében készült hangszer ónsípjait az I. világháború idején hadicélokra beolvasztották. 1936-ban apróbb javítgatások után a világhírű pécsi Angster cég teljesen rendbe hozta az orgonát, azonban a rákövetkező háború ismét jelentős károkat okozott benne. Mostanra a hangszer hangja, mechanikája megkopott. Az önkormányzat és az egyházközség a helyi lakosok bevonásával fogott bele a „megfáradt” hangszer felújításába. A költségeket a Nemzeti Kulturális Alapprogram zenei szakmai kollégiumánál elnyert pályázati pénz, valamint jelentős magánadományok fedezték. Az ékes hangszer felújítását Albert Miklós, az orgonaszekrény restaurációját Schwartz Rezső mesterek végezték. Vasárnap Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zongoraművész, Molnár András operaénekes és a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult Grazioso Kamarazenekar tolmácsolásában Bach, Albinoni és Luzzi művei csendülnek majd fel.