Magyar Nemzet, 2009. április (72. évfolyam, 90-118. szám)
2009-04-27 / 115. szám
15 2009. április 27., hétfő Megérezni, mi is az igazi vágtázás Négy nap irodalom a Millenárison Véget ért a budapesti könyvfesztivál • Nem csalatkozott, aki a hazai szerzőkkel akart randevúzni Millenáris park és budapesti nemzetközi könyvfesztivál. E két fogalom tavaly óta összefonódott. A Csodák Palotája, a Fogadó a csütörtök délutáni megnyitótól vasárnap estig vitafórumok, író-olvasó találkozók, stúdióbeszélgetések, a parkbeli pavilonok dedikálások, vásárlások helyszínéül szolgáltak. ■ Pósa Zoltán___________________ Már a pénteki kezdőnapon is olyan nagy tömeg lepte el a Millenáris parkot, mint a szombati és a vasárnapi főnapokon. Az emberek a kormányválság dacára, csak azért is jól akarták érezni magukat a Gutenberg-galaxis karneválján. Bár a könyvfesztivál elsősorban a kiadók és a könyvszakma fóruma (sajnos a nagy könyvterjesztők kiemelt helyen jelenhettek meg, a kisebb kiadókat viszont - jellemzően - félreeső helyre száműzték - a szerk.), az sem csalatkozott, aki a magyar irodalommal akart randevúzni. Szembenézhettünk Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila portréjával a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) pavilonjánál, ahol Erlitz János, a múzeum munkatársa mutatta be E. Csorba Csilla főigazgató Ady a portrévá lett arc című lenyűgöző albumát. Az élő költészet hívei mindhárom napon találkozhattak a nyolcvanesztendős Kányádi Sándorral , mintha megfogantak volna a Könyörgés tavasszal című gyönyörűséges Kányádi-vers szavai: „Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó / Annyi, de annyi bús napon át / tebenned bíztam, Tetőled vártam / keserű szívem szép vigaszát”. Szabó Erika, a Helikon Kiadó igazgatója nem röstelli maga kínálni portékáját a kiadó standjánál. Meggyötörten is gyönyörű címmel adtak ki albumot Kányádi Sándorról, ami születésnapi meglepetés volt számára, családi fotókat gyűjtöttek össze, amelyek közelebb hozták a költőt rokonszenves, közvetlen emberként is az olvasókhoz. Akár Karikó Éva Ablak a végtelenre című beszélgetőkönyve, amely Böjte Csaba testvérről, az erdélyi gyerekek megmentőjeként közismert karizmatikus szerzetesről ad teljességre törekvő képet személyes vallomásai nyomán. A kiadó folytatja a Máraisorozatot, annak legújabb, könyvvásárra időzített kötete a Rómában történt valami című ókori köntösbe bújtatott példázatregény a zsarnokságról. A Lilli kiadó sátránál Szalay Károly dedikálta az Embert mégse ettünk és a Politikai pornó című pamfletköteteit. Példaképem Archillochos, a Krisztus előtt mintegy 650 évvel élt görög költő és szatirikus, az európai irodalom egyik legelső, fennmaradt markáns egyénisége - mondotta a jeles író. Leginkább azokat a pillanatokat szeretem a budapesti könyvfesztiválon, amelyeken személyesen nyilatkoznak írók és gondolkodók. Lányi András filmrendező, író filozófus, Vida Gábor, Kerekes Sándor professzorok és Az erőszak kultúrája című tanulmánykötet számos szerzője arra figyelmeztetett bennünket a könyvbemutató vitáján is, Ráduly Margit vitavezetésével, hogy az ökológiai katasztrófa veszélye percenként nő, s ha továbbra is azzal áltatjuk magunkat, hogy a részleges vagy teljes apokalipszis csak fontoskodó környezetvédők rémálma, valóra válhat az új jégkorszak lidércnyomása. Hogy a költészethez meneküljünk vigaszért, találkoztunk Julia Otxoa baszk író-költőnővel és Eugenio Fuentes spanyol íróval, kiket Javier Pérez Bazo, a Cervantes intézet igazgatója bírt szóra. Otxoa a Kompozíció fényben és árnyékban, a Fény lassúsága című szürrealisztikus verskötetei mellett a Különös küldemény című mini-elbeszéléskötetéről közismert, Patak Mária fordításában olvashatja a közönség. Filozofikus, metafizikus groteszkek, rokoníthatók Örkény István egyperceseivel. Eugenio Fuentesről Friedrich Dürrenmatt jut eszünkbe, intellektuális bűnügyi történetekkel modellezi újkori létünk abszurditását új könyvében, az Időmérés című regényben is. Vasile Dan, Mircea Dinescu, Adela Greceanu és mások mellett a román díszvendég országból találkoztunk Filip Flóriánnal, A király napjai című regény szerzőjével és fordítójával, Karácsonyi Zsolttal, akik Dragomán György író moderátori irányításával mutatták be az új kötetet. A regény a XIX. századba, a korabeli Bukarestbe vezérli olvasóit. Filip Florian dedikálta a Magvető standjánál a korábbi, Kisujjak című, kiváló, 2006-ban írt regényét is, amelyben a kommunizmus romániai hatását írta meg az emberi lelkekre. Ugyanennyire izgalmas volt, a jeles kolozsvári költő, prózaíró, filozófus Szőcs Géza Amikor fordul az ezred című, különös, a rendszerváltásról és az ezredfordulóról szóló irodalmi dokumentumkötetének bemutatója, amelyet Farkas Weltmann Endre válogatott össze, kiegészítve Szőcs írásait a vele folytatott interjúbeszélgetésekkel. Az esten beszélgetőtársuk volt Tamás Gáspár Miklós filozófus is. Mármár hihetetlen időutazás tanúi voltak a nézők, a beszélgetőpartnerek szabályosan visszavarázsolták magukat a nyolcvanas évek végnapjaiba, a romániai forradalom és a magyar rendszerváltozás korába, amikor még az akkori, különféle ellenzéki mozgalmak egységesen hittek a kommunizmus végleges bukásában és abban, hogy a romániai forradalom végleg elmossa a magyar és román ellentéteket. A valóság bizony többszörösen rácáfolt az akkori szép ábrándokra. ■ LÁTOGATÓCSÚCS: Az idei könyvünnepre több mint 61 ezren látogattak ki. A fesztivál zárónapján átadták a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének díjait. Az év kiadója az Európa. Az év kereskedője a bookline.hu lett. A II. kerületi önkormányzat díját a Kossuth és a Helikon Kiadó kapta. Találkozhattunk Filip Flóriánnal, A király napjai című regény szerzőjével is FOTÓ: HEGEDŰS Márta Van, amit nem lehet megtanulni, amire születni kell. Ez a helyzet a VHK-val is. Lehet arról beszélni, hogy csak póz, csak színpadi játék, hogy tudatmódosító szerek szülik, ám ezek az elméletek csak addig állják meg a helyüket, amíg valaki el nem megy egy koncertre és meg nem tapasztalja, hogy mi az a vágtázójelenség. HANGHATÁS Kiss Eszter Veronika_______________ Onnantól kezdve ugyanis kénytelen elismerni: ezek az emberek olyasmit tudnak, amit kevesen: a VHK tagjai személyiségükkel képesek valamifajta őserőt megidézni. Olyasmit, ami egyetemes, ami az emberré válás óta folyamatosan létezett. Lehet ezt rérülésnek, tömegpszichózisnak nevezni, ez utóbbi egyébként nyilvánvaló is, de az is lehetséges, hogy nincs másról szó, pusztán a bennünk rejlő energiák felszabadításáról. Mindenesetre Grandpierre Attilát leginkább táltosnak nevezném, és nem térnék ki arra, hogy ez a szó mennyiben jelent mást, mint a sámán, aki nem tudja, az is pontosan érzi. És ez az, amire mindig is születni kellett. A VHK tagjai nem írtak számokat, nem vetették papírra, legfeljebb a szöveget. Gyűjtötték a képi és zenei motívumokat, amelyeket láttak, hallottak, vagy egyszerűen csak éreztek, és addig zenéltek, addig improvizáltak együtt, amíg teljesen egymásra nem hangolódva egy emberként tudtak érezni, gondolni, és így képessé váltak arra, hogy a közösségben megszületett üzenetet a szélesebb közösséggel (hangsúlyozottan nem közönséggel) is megosszák. Ehhez olyanfajta alázat és egymáshoz fűződő baráti kapocs kell, ami csak a VHK-ban volt meg. Talán ezért is vált ennyire közösségivé a zenéjük élménye. A látvány, az installációk, a testfestés, a rituális színház csak eszköz volt, amely segítette a zene célba érését. Tudatmódosítókról pedig nyilvánvalóan szó sincs, teljesen józanul is magával sodor a zene lüktetése. A legdöbbenetesebb azonban, amikor szembesülünk: a képekért, installációkért, látványért felelős Barcsik Géza grafikusművész komoly néprajzi ismeretei, a zene motívumai már a rendszerváltás előtti másfél évtizedben arról a korról szóltak, amelyről akkoriban jóformán megszólalni sem lehetett: a kereszténység előtti magyarságról, múltunk örökségéről, a hunokról és a vágtázó életmódról, a táltos hagyományról. Nem csoda, ha leginkább a tiltás és az elhallgatás jutott nekik osztályrészül, az általuk képviselt közösségi erő azonban mindig megtalálta a kiskapukat, volt, hogy klubvezetők a megélhetésük kockáztatásával léptették fel őket, vagy hogy egy másik zenekar koncertjén úgy kaptak lehetőséget, hogy spontán felhívták őket „vendégként” a színpadra. Grandpierre Attila a VHK feloszlása után a Vágtázó Csodaszarvassal folytatta a munkát, s bár a népi hangszerek jót tettek a hangzásnak, valahogy mégsem vált ennyire elementárissá az élmény. Most Életerő a régi-új zenekar neve, és ez a név alighanem találó, annak ellenére, hogy a közönség valószínűleg nem fogja megszokni, és reflexből VHK-nak nevezi majd őket. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ennyi év szünet után ugyanonnan tudták folytatni, ahol abbahagyták. (Vágtázó Életerő, VHK-idéző: Petőfi Csarnok, április 25., 20.00.) Illusztrátorok és művészkönyvesek Mr. Száry Ernő____________________________________ T ágas, átlátható, de jól tagolt, a különböző műfajok, stílusok, alkotói egyéniségek egymásmellettiségét hangsúlyozó standon állított ki a fesztivál két visszatérő vendége, a Magyar Illusztrátorok Társasága (MIT) és a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága. Mindkettő a kilencvenes évek első felében alakult. Az előbbi egy olyan műfaj tradícióit őrzi, újítja meg, amely a magyar kultúra számára különösen fontos volt a XIX-XX. században, s az maradt, sőt vált a korábbinál is fontosabbá napjainkban. Mégpedig azért, mert az elmúlt másfél száz évben éppen a legnehezebb pillanatokban nyújtott menedéket a magyar könyvművészet és a magyar képzőművészet jelentős képviselőinek. Hol általában véve a kultúra válságos helyzete, hol politikai-ideológiai okok miatt jelentette számukra az értékteremtés olyan lehetőségét, amilyet más fórumok nem nyújthattak valamiért. Részben tradíciókat őriznek, egyben azonban korábban ismeretlen műfajok megjelenése körül bábáskodnak a művészkönyvesek, hiszen például a könyvobjekt fogalma csak az utóbbi évtizedekben jelent meg. A MIT nagyméretű posztereken, leporellókon, megjelent könyvekben harminc kortárs magyar illusztrátor műveit mutatta be, azokat, amelyek a márciusban rendezett bolognai nemzetközi ifjúsági és gyermekkönyvvásáron is sikerrel szerepeltek. Kivetítőn további művészek, művek jelentek meg, illetve megismerhette a magyar közönség azt az utat is, amelynek végén, 2006-ban, nem kis részben éppen a MIT korábbi szerepléseinek köszönhetően Magyarország lehetett a bolognai vásár díszvendége. A két egyesület standján a kortárs magyar grafika egészének értékeiről is képet kaphatott a látogató, illetve a különböző kiadványok révén megismerhette a kortárs magyar grafika helyzetét a rendszerváltozás óta eltelt két évtizedben. Az 1992-ben alakult Magyar Grafikusművészek Szövetsége kiadványa, a Grafikai műtermek sorra veszi azokat a jelentős hazai és külföldi eseményeket, amelyek meghatározó jelentőségűek voltak a szakma számára, a miskolci grafikai biennálétól kezdve egészen a pilseni nemzetközi rajzbiennáléig, amelyen az utóbbi időszakban többször is sikerrel szerepeltek magyar alkotók. Közli a kiadvány az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottsága jelentését a művészek társadalmi megítéléséről, aminek fényében alighanem egészen másként kellene alakulnia az iskolai vizuális oktatásnak is. Jelentős teret szentel a kötet a húszéves váci grafikai műhelynek is, amely mára jószerivel az egyetlen olyan korszerűen felszerelt műhellyé vált, ahol az alkotók a legmagasabb színvonalú technikai eszközöket használhatják. Külön standon találkozhattak a látogatók a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete tagjainak műveivel. Az idén Bolognát is megjárt művekkel népmese-irodalmunk egyik legkiemelkedőbb képviselője, Benedek Elek előtt tisztelegnek, születése 150. évfordulója alkalmából. Kenyeres újra Cannes-ban Magyar filmsikerek versenyben és versenyen kívül Varga Klára__________________ K enyeres Bálint A repülés története című rövidfilmje meghívást kapott Cannes-ba a Rendezők két hete elnevezésű válogatásba. A verseny és díjak nélküli rendezvénysorozatot a Francia Filmrendezők Szövetsége alapította 1968- ban. Programjában többek közt Fassbinder, Herzog, Hanecke, Lucas és Scorsese filmjeit mutatták be. Kenyeres Bálint 1905-ben Normandiában játszódó - nagy költségvetéssel készült - kosztümös rövidfilmjét az alkotók jelenlétében a cannes-i díszbemutatón május 14. és 24. között vetítik a Croisette-en. Egy másik fesztiválra, a Cannes-i kritikusok hetére az Új Budapest Filmstúdió koprodukciójában készült Lost Person Area című belga- holland-magyar filmet hívták meg, amelynek főszereplője Hajdú Zoltán Miklós, magyar producere Kántor László, zeneszerzője Márkos Albert. Peter Strickland brit rendező Katalin Varga című filmje nyerte el az első filmes rendezők nagydíját a koppenhágai CPH: PIX-fesztiválon. A Budapesten élő rendező alkotása tizenegy másik filmmel versenyzett az első filmesek kategóriájában. A New Talent Pix Award elnevezésű díjjal 50 ezer euró (mintegy 15 millió forinttal) jár. Kenyeres Bálint Balatonfüred legszebb részén APARTMANLAKÁSOK ELADÓK • Igényes épített környezet • Közel a vízparthoz és a központhoz • Fedett medence, szauna, gőzkabin • Ősfás park, étterem, játszótér Győződjön meg róla a helyszínen, munkatársainkkal egyeztetett időpontban! www.gyetvaifiverek.hu, e-mail: ertekesites@gyetvaifiverek.hu (06-1)212-2131, (06 30) 688-4845 !GYETVAI FIVEREK ffj