Magyar Nemzet, 2009. április (72. évfolyam, 90-118. szám)

2009-04-27 / 115. szám

15 2009. április 27., hétfő Megérezni, mi is az igazi vágtázás Négy nap irodalom a Millenárison Véget ért a budapesti könyvfesztivál • Nem csalatkozott, aki a hazai szerzőkkel akart randevúzni Millenáris park és budapesti nemzetközi könyvfesztivál. E két fogalom tavaly óta összefonódott. A Csodák Palotája, a Fogadó a csütörtök délutáni megnyitótól vasárnap estig vitafórumok, író-olvasó találkozók, stúdióbeszélgetések, a parkbeli pavilonok dedikálások, vásárlások helyszínéül szolgáltak. ■ Pósa Zoltán___________________ M­ár a pénteki kezdőnapon is olyan nagy tömeg lepte el a Millenáris parkot, mint a szombati és a vasárnapi főnapokon. Az em­berek a kormányválság dacára, csak azért is jól akarták érezni ma­gukat a Gutenberg-galaxis karne­válján. Bár a könyvfesztivál első­sorban a kiadók és a könyvszakma fóruma (sajnos a nagy könyvter­jesztők kiemelt helyen jelenhettek meg, a kisebb kiadókat viszont - jellemzően - félreeső helyre szám­űzték - a szerk.), az sem csalatko­zott, aki a magyar irodalommal akart randevúzni. Szembenézhet­tünk Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila portréjával a Petőfi Iro­dalmi Múzeum (PIM) pavilonjá­nál, ahol Erlitz János, a múzeum munkatársa mutatta be E. Csorba Csilla főigazgató Ady a portrévá lett arc című lenyűgöző albumát. Az élő költészet hívei mindhá­rom napon találkozhattak a nyolc­vanesztendős Kányádi Sándorral , mintha megfogantak volna a Kö­nyörgés tavasszal című gyönyörű­séges Kányádi-vers szavai: „Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó / Annyi, de annyi bús napon át / tebenned bíztam, Tetőled vártam / keserű szívem szép vigaszát”. Szabó Erika, a Helikon Kiadó igazgatója nem röstelli maga kínálni portékáját a kiadó standjánál. Meggyötörten is gyönyörű címmel adtak ki albumot Kányádi Sándorról, ami születés­­napi meglepetés volt számára, csa­ládi fotókat gyűjtöttek össze, ame­lyek közelebb hozták a költőt ro­konszenves, közvetlen emberként is az olvasókhoz. Akár Karikó Éva Ablak a végtelenre című beszélge­tőkönyve, amely Böjte Csaba test­vérről, az erdélyi gyerekek meg­­mentőjeként közismert karizmati­kus szerzetesről ad teljességre tö­rekvő képet személyes vallomásai nyomán. A kiadó folytatja a Márai­­sorozatot, annak legújabb, könyv­vásárra időzített kötete a Rómában történt valami című ókori köntösbe bújtatott példázatregény a zsarnok­ságról. A Lilli kiadó sátránál Szalay Károly dedikálta az Embert mégse ettünk és a Politikai pornó című pamfletköteteit.­­ Példaképem Archillochos, a Krisztus előtt mint­egy 650 évvel élt görög költő és sza­tirikus, az európai irodalom egyik legelső, fennmaradt markáns egyé­nisége - mondotta a jeles író. Leginkább azokat a pillanatokat szeretem a budapesti könyvfeszti­válon, amelyeken személyesen nyi­latkoznak írók és gondolkodók. Lá­nyi András filmrendező, író filozó­fus, Vida Gábor, Kerekes Sándor professzorok és Az erőszak kultú­rája című tanulmánykötet számos szerzője arra figyelmeztetett ben­nünket a könyvbemutató vitáján is, Ráduly Margit vitavezetésével, hogy az ökológiai katasztrófa ve­szélye percenként nő, s ha továbbra is azzal áltatjuk magunkat, hogy a részleges vagy teljes apokalipszis csak fontoskodó környezetvédők rémálma, valóra válhat az új jég­korszak lidércnyomása. Hogy a költészethez menekül­jünk vigaszért, találkoztunk Julia Otxoa baszk író-költőnővel és Eugenio Fuentes spanyol íróval, ki­ket Javier Pérez Bazo, a Cervantes intézet igazgatója bírt szóra. Otxoa a Kompozíció fényben és árnyék­ban, a Fény lassúsága című szür­­realisztikus verskötetei mellett a Különös küldemény című mini-el­­beszéléskötetéről közismert, Patak Mária fordításában olvashatja a kö­zönség. Filozofikus, metafizikus groteszkek, rokoníthatók Örkény István egyperceseivel. Eugenio Fuentesről Friedrich Dürrenmatt jut eszünkbe, intellektuális bűnügyi történetekkel modellezi újkori lé­tünk abszurditását új könyvében, az Időmérés című regényben is. Vasile Dan, Mircea Dinescu, Adela Greceanu és mások mellett a román díszvendég országból talál­koztunk Filip Flóriánnal, A király napjai című regény szerzőjével és fordítójával, Karácsonyi Zsolttal, akik Dragomán György író moderá­tori irányításával mutatták be az új kötetet. A regény a XIX. századba, a korabeli Bukarestbe vezérli olva­sóit. Filip Florian dedikálta a Mag­vető standjánál a korábbi, Kisujjak című, kiváló, 2006-ban írt regényét is, amelyben a kommunizmus ro­mániai hatását írta meg az emberi lelkekre. Ugyanennyire izgalmas volt, a jeles kolozsvári költő, prózaíró, fi­lozófus Szőcs Géza Amikor fordul az ezred című, különös, a rendszer­­váltásról és az ezredfordulóról szó­ló irodalmi dokumentumkötetének bemutatója, amelyet Farkas Welt­mann Endre válogatott össze, ki­egészítve Szőcs írásait a vele folyta­tott interjúbeszélgetésekkel. Az es­ten beszélgetőtársuk volt Tamás Gáspár Miklós filozófus is. Már­­már hihetetlen időutazás tanúi vol­tak a nézők, a beszélgetőpartnerek szabályosan visszavarázsolták ma­gukat a nyolcvanas évek végnapjai­ba, a romániai forradalom és a ma­gyar rendszerváltozás korába, ami­kor még az akkori, különféle ellen­zéki mozgalmak egységesen hittek a kommunizmus végleges bukásá­ban és abban, hogy a romániai for­radalom végleg elmossa a magyar és román ellentéteket. A valóság bi­zony többszörösen rácáfolt az ak­kori szép ábrándokra. ■ LÁTOGATÓCSÚCS: Az idei könyvün­nepre több mint 61 ezren látogattak ki. A fesztivál zárónapján átadták a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének díjait. Az év kiadója az Európa. Az év kereske­dője a bookline.hu lett. A II. kerüle­ti önkormányzat díját a Kossuth és a Helikon Kiadó kapta. Találkozhattunk Filip Flóriánnal, A király napjai című regény szerzőjével is FOTÓ: HEGEDŰS Márta Van, amit nem lehet megta­nulni, amire születni kell. Ez a helyzet a VHK-val is. Lehet ar­ról beszélni, hogy csak póz, csak színpadi játék, hogy tu­datmódosító szerek szülik, ám ezek az elméletek csak addig állják meg a helyüket, amíg valaki el nem megy egy kon­certre és meg nem tapasztalja, hogy mi az a vágtázójelenség. HANG­HATÁS Kiss Eszter Veronika_______________ O­nnantól kezdve ugyanis kény­telen elismerni: ezek az embe­rek olyasmit tudnak, amit kevesen: a VHK tagjai személyiségükkel ké­pesek valamifajta ő­serő­t megidéz­ni. Olyasmit, ami egyetemes, ami az emberré válás óta folyamatosan lé­tezett. Lehet ezt rérülésnek, tömeg­­pszichózisnak nevezni, ez utóbbi egyébként nyilvánvaló is, de az is le­hetséges, hogy nincs másról szó, pusztán a bennünk rejlő energiák felszabadításáról. Mindenesetre Grandpierre Attilát leginkább tál­tosnak nevezném, és nem térnék ki arra, hogy ez a szó mennyiben je­lent mást, mint a sámán, aki nem tudja, az is pontosan érzi. És ez az, amire mindig is születni kellett. A VHK tagjai nem írtak számo­kat, nem vetették papírra, legfel­jebb a szöveget. Gyűjtötték a képi és zenei motívumokat, amelyeket lát­tak, hallottak, vagy egyszerűen csak éreztek, és addig zenéltek, addig improvizáltak együtt, amíg teljesen egymásra nem hangolódva egy em­berként tudtak érezni, gondolni, és így képessé váltak arra, hogy a kö­zösségben megszületett üzenetet a szélesebb közösséggel (hangsúlyo­zottan nem közönséggel) is meg­osszák. Ehhez olyanfajta alázat és egymáshoz fűződő baráti kapocs kell, ami csak a VHK-ban volt meg. Talán ezért is vált ennyire közössé­givé a zenéjük élménye. A látvány, az installációk, a testfestés, a rituá­lis színház csak eszköz volt, amely segítette a zene célba érését. Tudat­módosítókról pedig nyilvánvalóan szó sincs, teljesen józanul is magá­val sodor a zene lüktetése. A leg­döbbenetesebb azonban, amikor szembesülünk: a képekért, installá­ciókért, látványért felelős Barcsik Géza grafikusművész komoly nép­rajzi ismeretei, a zene motívumai már a rendszerváltás előtti másfél évtizedben arról a korról szóltak, amelyről akkoriban jóformán meg­szólalni sem lehetett: a keresztény­ség előtti magyarságról, múltunk örökségéről, a hunokról és a vágtá­zó életmódról, a táltos hagyomány­ról. Nem csoda, ha leginkább a til­tás és az elhallgatás jutott nekik osztályrészül, az általuk képviselt közösségi erő azonban mindig megtalálta a kiskapukat, volt, hogy klubvezetők a megélhetésük koc­káztatásával léptették fel őket, vagy hogy egy másik zenekar koncertjén úgy kaptak lehetőséget, hogy spon­tán felhívták őket „vendégként” a színpadra. Grandpierre Attila a VHK fel­oszlása után a Vágtázó Csoda­­szarvassal folytatta a munkát, s bár a népi hangszerek jót tettek a hang­zásnak, valahogy mégsem vált ennyire elementárissá az élmény. Most Életerő a régi-új zenekar neve, és ez a név alighanem találó, annak ellenére, hogy a közönség valószí­nűleg nem fogja megszokni, és ref­lexből VHK-nak nevezi majd őket. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ennyi év szünet után ugyanonnan tudták folytatni, ahol abbahagyták. (Vágtázó Életerő, VHK-idéző: Petőfi Csarnok, április 25., 20.00.) Illusztrátorok és művészkönyvesek M­r. Száry Ernő____________________________________ T­ ágas, átlátható, de jól tagolt, a különböző műfaj­ok, stílusok, alkotói egyéniségek egymásmellet­­tiségét hangsúlyozó standon állított ki a fesztivál két visszatérő vendége, a Magyar Illusztrátorok Társa­sága (MIT) és a Magyar Művészkönyvalkotók Tár­sasága. Mindkettő a kilencvenes évek első felében alakult. Az előbbi egy olyan műfaj tradícióit őrzi, újítja meg, amely a magyar kultúra számára különö­sen fontos volt a XIX-XX. században, s az maradt, sőt vált a korábbinál is fontosabbá napjainkban. Mégpedig azért, mert az elmúlt másfél száz évben éppen a legnehezebb pillanatokban nyújtott mene­déket a magyar könyvművészet és a magyar képző­művészet jelentős képviselőinek. Hol általában véve a kultúra válságos helyzete, hol politikai-ideológiai okok miatt jelentette számukra az értékteremtés olyan lehetőségét, amilyet más fórumok nem nyújt­hattak valamiért. Részben tradíciókat őriznek, egy­ben azonban korábban ismeretlen műfajok megjele­nése körül bábáskodnak a művészkönyvesek, hiszen például a könyvobjekt fogalma csak az utóbbi évti­zedekben jelent meg. A MIT nagyméretű posztere­ken, leporellókon, megjelent könyvekben harminc kortárs magyar illusztrátor műveit mutatta be, azo­kat, amelyek a márciusban rendezett bolognai nem­zetközi ifjúsági és gyermekkönyvvásáron is sikerrel szerepeltek. Kivetítőn további művészek, művek je­lentek meg, illetve megismerhette a magyar közön­ség azt az utat is, amelynek végén, 2006-ban, nem kis részben éppen a MIT korábbi szerepléseinek kö­szönhetően Magyarország lehetett a bolognai vásár díszvendége. A két egyesület standján a kortárs magyar grafi­ka egészének értékeiről is képet kaphatott a látoga­tó, illetve a különböző kiadványok révén megismer­hette a kortárs magyar grafika helyzetét a rendszer­­változás óta eltelt két évtizedben. Az 1992-ben ala­kult Magyar Grafikusművészek Szövetsége kiadvá­nya, a Grafikai műtermek sorra veszi azokat a jelen­tős hazai és külföldi eseményeket, amelyek megha­tározó jelentőségűek voltak a szakma számára, a miskolci grafikai biennálétól kezdve egészen a pilse­­ni nemzetközi rajzbiennáléig, amelyen az utóbbi időszakban többször is sikerrel szerepeltek magyar alkotók. Közli a kiadvány az Európai Parlament Kul­turális és Oktatási Bizottsága jelentését a művészek társadalmi megítéléséről, aminek fényében aligha­nem egészen másként kellene alakulnia az iskolai vi­zuális oktatásnak is. Jelentős teret szentel a kötet a húszéves váci grafikai műhelynek is, amely mára jó­szerivel az egyetlen olyan korszerűen felszerelt mű­hellyé vált, ahol az alkotók a legmagasabb színvona­lú technikai eszközöket használhatják. Külön standon találkozhattak a látogatók a Gyer­mekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete tag­jainak műveivel. Az idén Bolognát is megjárt mű­vekkel népmese-irodalmunk egyik legkiemelkedőbb képviselője, Benedek Elek előtt tisztelegnek, születé­se 150. évfordulója alkalmából. Kenyeres újra Cannes-ban Magyar filmsikerek versenyben és versenyen kívül­ ­ Varga Klára__________________ K­ enyeres Bálint A repülés törté­nete című rövidfilmje meghí­vást kapott Cannes-ba a Rendezők két hete elnevezésű válogatásba. A verseny és díjak nélküli rendez­vénysorozatot a Francia Filmren­dezők Szövetsége alapította 1968- ban. Programjában többek közt Fassbinder, Herzog, Hanecke, Lucas és Scorsese filmjeit mutatták be. Kenyeres Bálint 1905-ben Normandiában játszódó - nagy költségvetéssel készült - kosztü­mös rövidfilmjét az alkotók jelen­létében a cannes-i díszbemutatón május 14. és 24. között vetítik a Croisette-en. Egy másik fesztiválra, a Cannes-i kritikusok hetére az Új Budapest Filmstúdió koprodukci­ójában készült Lost Person Area cí­mű belga- holland-magyar filmet hívták meg, amelynek főszereplője Hajdú Zoltán Miklós, magyar pro­ducere Kántor László, zeneszerzője Márkos Albert. Peter Strickland­ brit rendező Katalin Varga című filmje nyerte el az első filmes rendezők nagydíját a koppenhágai CPH: PIX-fesztiválon. A Budapesten élő rendező alkotása tizenegy másik filmmel versenyzett az első filmesek kategóriájában. A New Talent Pix Award elnevezésű díjjal 50 ezer euró (mintegy 15 mil­lió forinttal) jár. Kenyeres Bálint Balatonfüred legszebb részén APARTMANLAKÁSOK ELADÓK • Igényes épített környezet • Közel a vízparthoz és a központhoz • Fedett medence, szauna, gőzkabin • Ősfás park, étterem, játszótér Győződjön meg róla a helyszínen, munkatársainkkal egyeztetett időpontban! www.gyetvaifiverek.hu, e-mail: ertekesites@gyetvaifiverek.hu (06-1)212-2131, (06 30) 688-4845 !GYETVAI­ FIVEREK f­fj

Next