Magyar Nemzet, 2009. július (72. évfolyam, 178-208. szám)
2009-07-01 / 178. szám
a Mapi Nemzet • Látó-Tér 2009. július 1., szerda ■ Haraszti Gyula___________________ H avi kilencven-százezer forint nettóért tizenkét órázni, aztán holtfáradtan feküdni egy napig, hogy hetente néhány alkalommal jöhessen valami másodállás a pihenőnapon a megélhetésért. Eközben állandóan talpalni, félóránként ellenőrizni a zárkákban ülő fogvatartottak állapotát, vagy naphosszat ülni egy veszélyes bűnöző cellája előtt. Mindezt úgy végezni, hogy nincs veszélyességi pótlék, az egyéb többletjuttatásokat pedig megadóztatják, elveszik a tizenharmadik havi fizetést. Ilyen körülmények között csoda, hogy vannak még börtönőrök Magyarországon, nem szippantják el többségüket a magasabb jövedelmeket kínáló őrző-védő feketeseregek. Ma már ugyan nem divat a börtönökben a „tömeges rabcolás”, vagyis a zárkalakók sokaságának egyszerre elkövetett álöngyilkossága, vagy a „nyelés”, amikor a fogvatartott veszélyes tárgyat juttat a gyomrába, hogy kórházba kerüljön, és megműtsék, nincs klaszszikus sötétzárka sem, csak úgynevezett dühöngő, ahol az önuralmukat vesztett rabok legfeljebb hat órát töltenek el, amíg meg nem nyugszanak, de azért előfordulhatnak veszélyes helyzetek. Valahogyan pénzt kellene megtakarítani, hogy a börtönök személyzetét jobban megfizethessék, de ez egyelőre reménytelen. Sőt, inkább bércsökkenésről, intézménybezárásokról beszélnek a büntetés-végrehajtásnál. Lapunk elsőként írta meg, hogy egy intézkedési terv alapján a takarékosság jegyében időlegesen lakat kerülne a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Gyorskocsi utcai objektumára és az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet solti létesítményére. Végleg megszüntetnék a Szabolcs megyei, a nagyfai és a Zala megyei büntetés-végrehajtási intézetet. A terv első lépése ma megtörtént. Ideiglenesen kiürítették és bezárták a Gyorskocsi utcai börtönt, és ezzel az elképzelések szerint ötvenmillió forintot lehet megspórolni ebben az évben. Boglyasovszky Csaba parancsnok tájékoztatása szerint 250 fogvatartottat kellett kiköltöztetni, akik többnyire a Markó utcai vagy a Maglódi úti objektumba kerültek. Mivel az intézményre nem végleg került lakat, csak a fogvatartottakhoz kapcsolódó anyagokat, a fegyvereket, a gyógyszerkészletet és egyéb berendezési tárgyakat kellett elszállítani, de így is tíz teherautó fordult a fuvarozáshoz. A megtakarított pénznek lesz helye, hiszen az állami források nem elegendők a dologi költségekre, a személyzetnek azonban ettől nem lesz több a fizetése, hiszen a törvény sem engedi, hogy erre költsék a bezárás után megtakarított forrásokat. A Gyorskocsi utca bezárása egyébként a parancsnok szerint indokolt, és ahogy végigvezet minket az épületben, számunkra is meggyőzőnek tűnnek az érvei. A legfelső emeleti zárkákat például már rég nem használják, mert beázott a tető, a pincében pedig öt-tíz centiméteres magasságban áll a víz, ez ugyanis így szokott lenni árvíz idején. Az intézmény ráadásul nem a jelenlegi büntetés-végrehajtási filozófia szerint épült - mutat rá a parancsnok -, a harmincas, negyvenes években még nem kellett szállítgatni a raboknak az ételt, vagy egyeztetésekre, kihallgatásokra elvinni őket, mindent megoldottak egy épületben. Az új feladatok miatt viszont toldaléképületeket kellett építeni, egyéb átalakításokat kellett végezni, ami csökkentette a biztonságot. A Gyorskocsi utcai intézmény egyébként is a rossz állapotú börtönök közé tartozik. Nem felel meg például annak az európai uniós ajánlásnak, hogy egy fogvatartottnak legalább három négyzetméternyi szabad területtel kell a zárkákban rendelkeznie. Jelenleg országosan mintegy 120 százalékos a börtönök telítettsége, de ha a büntetőpolitika szigorodik, Boglyasovszky Csaba szerint lehet, hogy újra szükség lesz a Gyorskocsira. Mint fogalmaz, addig az intézmény „hibernált állapotban marad”. A személyzet átcsoportosításával pedig megoldják a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet másik két objektumában a létszámhiányt, így némileg emelkedhet a szakmai színvonal is. Állásvesztés tehát senkit sem fenyeget, mindenki maradhat a munkakörében, ha vállalja, hogy gyakorlatilag éhbérért dolgozik. A mai napon hivatalosan is bezárták a Gyorskocsi utcai börtönt. A nagy múltú intézményből 250 fogvatartottat költöztettek át más helyre, és 180 fő váltott munkahelyet a személyzetből. Az üzemeltetési költségeken ötvenmillió forintot takarítanak meg, de ezt csak a dologi kiadásokra fordíthatják. Nem emelhetik tehát az összegből a börtönőrök fizetését, akik havi 90-100 ezer forintból tengődnek. Mindent túlélt diktatórikus jelkép K I.unwir, Emil. -maragyarországon a modern polgári igazságszolgáltatás intézményeinek I\ /1 születésekor, 1871-ben hozták létre az államügyészség szervezetét. Fel- I \/ 1 adata - mindmáig - a büntető felelősségre vonás előkészítése és a bün- Á. ▼ Atetés végrehajtásának ellenőrzése. Hatásköre 1953-tól kibővült: az ügyészség alá került a büntetőjogon kívüli jogalkalmazás és a jogalkotás törvényességi felügyelete. A pesti Markó és Nagy Ignác utcák határolta épülettömbben egymás mellett kialakított törvényszéki, ügyészségi és börtönrészleg szolgált mintául a megyei és városi intézmények tervezéséhez és működtetéséhez, a főváros budai oldalán a Víziváros egy jókora telkét jelölték ki egy efféle létesítmény céljára. Még az első világháború előtt megindult a Fő utca 72-80. szám alatt a hatalmas törvényháza építkezése, átadására 1915-ben került sor. Jellemző az objektum titokzatosságára, hogy még a magyarországi bírósági épületeket ismertető egyetlen friss könyv - Kállai István és Pusztai László munkája - sem tudja eldönteni, hogy a tervezője Aigner Sándor vagy Jablonszky Ferenc, csak annyi biztos, hogy mindkét építész mestere a „Markót” építő Hauszmann Alajos volt. Nemigen lehet úgy elmenni a hírhedt építmény mellett, hogy ne gyakorolna ránk nyomasztó hatást, az 1950-es évektől itt működött katonai ügyészség és bíróság emléke pedig minden férfiembert megborzongtak aki 1990 előtt töltötte le a szolgálati idejét. A Fő utcára tekintő komor, sötét tónusú téglahomlokzat pontosan azt sugalmazza, mint a Franz Kafka leírta törvény kapuja, ráadásul a tervező építész szintén úgy fogalmazta meg a maga nyelvén a hármas kapuzatot, hogy nem sok jó olvasható ki belőle. Kétoldalt egy-egy, vasráccsal szigorúan lezárt ajtó, a középső főbejárat pedig - kettős szárnya dacára - olyan szűkre van méretezve a gigászi tömbhöz mérten, mintha soha nem lehetne elhagyni az épületet rajta keresztül. Nem véletlen, hogy a viszkis rabló is inkább az emeleti ablakon át távozott, összecsomózott lepedőcsíkok segítségével, 1999 nyarán egy szép szombat délelőtt. A brutális homlokzat monotóniáját csak a kapuzat két oldalán látható szoboralakok törik meg. Bal felől fiatal, szúrós tekintetű férfi őrködik a törvény fölött, markában középkori, egyenes pallossal, jobbról Justitia figurája vigyázza az igazságot. Nem a szokásos mérleget, hanem vesszőkkel közrefogott bárdot tart a kezében: a feminin Justitia itt az ókori Róma állami főhivatalnokát, a lictort formázza, a fegyvere nyelét bőrszíjjal körültekert vesszőnyaláb - fasces - meg a szövetséget, az erős összetartozást és összefogást jelképezi. Ugyanezt a lictorbárdot választotta mozgalma emblémájául az első viágháború idején Benito Mussolini akkor még szocialista (!) elvtársaival. Harcias ideológiája és a nevében masírozó fekete inges alakulatok neve (Fasci di combattimento) nyomán terjedt el a XX. század legismertebb, legtöbbet használt politikai szitokszava, a fasiszta. Ezzel a veszedelmes jelzővel illették az 1945-ben hatalomra kerül kommunisták a korábbi tisztviselőket, papokat, katonákat, polgárokat, majd a saját korábbi elvtársaikat. A Fő utcai bíróság kőbe faragott fasiszta jelképe azonban túlélte az 1945-ös rendszerváltozás, az úgynevezett népbírósági jog korszakait - az épületben 1958-ban egy ilyen „bírói tanács” küldte akasztófára Nagy Imrét -, végigasszisztálta a szocialista világrendet védelmező néphadsereg ügyészeinek és ítélőmestereinek dicső korát. Jó masszív szerkezetet tervezett a Fő utcai törvényház számára az építésze, akárki is volt az illető. Amikor már nincs menekvés, kilakoltatás megrendelésre Folytatás az 1. oldalról - Később többször próbáltuk visszavásárolni a házunkat, de nem engedték - emlékezett vissza Vékony László, akit két hatalmas doboz cipelése között csípek el az udvaron. A családfő elmondása szerint az elmúlt két évben nyolc ízben akarták visszavásárolni házukat, de sorozatosan olyan feltételeket szabott a cég, amelyeket képtelenek voltak teljesíteni. Egy alkalommal azt közölte velük az Argenta: az adásvételi szerződést addig nem adják ki, amíg ki nem költöznek. Esetleg letehetnek hatmillió forint foglalót, akkor megkaphatják a szerződést. Ebben persze a család nem hitt, a foglalót nem tették le, így maradt a további vita és egyezkedés. Hivatalos értesítést nem kaptak, csak a végrehajtó cég egyik munkatársa hívta fel őket múlt pénteken - nem hivatalosan, csak segítség gyanánt - azzal, hogy amennyiben hétfőn nem mutatnak fel bírói végzést a végrehajtás felfüggesztéséről, ki kell üríteniük, majd elhagyniuk házukat, ha pedig ezt nem teszik meg, kedden reggel „karhatalommal” fogják a családot kilakoltatni. Bár nem hitték el, hogy ez megtörténhet, mi már a kényszerköltözés közepébe csöppenünk. A pince, a padlás még teli van, hiába pakoltak szinte egész éjszakán át. A sürgetést nehezményező édesanya szavaira csak annyit reagál a nagyméretű végrehajtó: „örüljön, hogy nem foglalom le a bent maradt bútorokat.” A teli kamion az első fordulóval Érdnek veszi az irányt, a család egyik barátjának raktárába. Vékonyék egy időre nem látják majd egymást, hiszen a szülők a megörökölt kicsi, vidéki családi nyaralóban húzzák meg magukat egy időre, a lányok pedig Budapestre költöznek egyik nagyanyjukhoz. Nem tudni azonban, hogy ott meddig maradhatnak, hiszen a végrehajtó arról tájékoztatta őket, hogy elveszi mindkét nagyszülő házát is, hiszen az egyiket a nagyszülők a nagyobbik lány nevére íratták - aki így vállalta a kezességet -, a másik nagymama háza pedig ötven százalékban a nagyobbik gyermeké. - Nézze meg, mit tettem a lányommal - ráncolja össze cipekedéstől megizzadt homlokát az édesapa. Saját magát is hibáztatja annak ellenére, hogy felelősséggel vállalta a lízinget az akkor ismert feltételek alapján, és többször próbálta visszavásárolni házát. Mivel ezt mindig megakadályozták, úgy sejti, lakásmaffia áll a háttérben. Kérdések vannak, de magyarázatot mi sem kapunk, amikor felhívjuk a gyanús céget. - Mindenki szabadságon van - hangzik a válasz a titkárnőtől. Amint Vékony Lászlóval beszélgetek, kilép a házból a finom kifejezéssel élve is szigorúnak mondható végrehajtó, aki minden magyarságot nélkülöző megfogalmazással felénk fordulva annyit mond: „most fotó ne, mer’ itt vagyok”. Aztán elhívja a családfőt, hogy ellenőrizzék a vízóra állását. Utána nézve az jut eszünkbe, ha valaki soha nem látott még hús-vér végrehajtót, biztosan pont ilyen alak jelenik meg gondolataiban, de még a karikaturisták sem rajzolhatnának hitelesebb jellemet. Mindenesetre el kell ismernünk: ő csak a munkáját végzi, az ügyhöz vajmi kevés köze van. Annál több az Argentának, amely a kilakoltatást annak ellenére rendelte el, hogy az még nem emelkedett jogerőre. A család ügyvédje, Csere Péter éppen erre hivatkozott, amikor pénteken - miután hírt kaptak a kilakoltatásról - azonnal kérte a végrehajtás felfüggesztését az illetékes bíróságtól, ám erre érdemi válasz nem érkezett. Hátráltatta gyors ügyintézésüket az is, hogy a kijelölt bírósági titkár múlt csütörtökön leadott legutolsó fellebbezésüket csak pénteken vette át annak ellenére, hogy az első beadványukat 2009. április 30-án, személyesen nyújtották be a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó és Tolnai utcai ügyfélszolgálatára is. Nem kaptak visszajelzést, és a folyamatos telefonon történt érdeklődésükre is csak annyit mondtak: a bírósági titkár otthon dolgozik, és hetente csak egyszer megy be a papírokért, így május 11-én soron kívüli elbírálást kértek, ugyanis a végrehajtó közölte, hogy az Argenta Lízing Zrt. minél előbb kéri, sőt ragaszkodik hozzá, hogy karhatalmikig lakoltassák ki őket. Amint elindulunk, megpillantjuk a ház előtt álló cégautón látható feliratot, az Argenta szlogenjét: „pénz 1 nap alatt”, és eszünkbe jut, hány embert használnak még ki az efféle hitelezők. A zord végrehajtó csak ezen a héten még harminc családhoz megy végezni a munkáját. ■ GYORSÍTANAK A HITELEZŐK. A bajba került családok megsegítésére létrejött Otthonvédők szerveződés hónapok óta követeli Bajnai Gordon kormányától a kilakoltatások leállítását és fizetési moratórium elrendelését, hogy senkit ne lakoltassanak ki egyetlen otthonából, ha azt jogszerűen vette birtokba, és önhibáján kívül nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. A kormány elutasította követeléseiket. Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum kerekasztalának elnöke szerint a hitelezők most felgyorsítják a végrehajtásokat, és ennek a folyamatnak lett áldozata a budakeszi család is.