Magyar Nemzet, 2009. július (72. évfolyam, 178-208. szám)

2009-07-01 / 178. szám

a Mapi Nemzet • Látó-Tér 2009. július 1., szerda ■ Haraszti Gyu­l­a___________________ H­ avi kilencven-százezer forint nettóért tizenkét órázni, aztán holtfáradtan feküdni egy napig, hogy hetente néhány alkalom­mal jöhessen valami másodállás a pihenő­napon a megélhetésért. Eközben állandóan talpalni, félóránként ellenőrizni a zárkák­ban ülő fogvatartottak állapotát, vagy nap­hosszat ülni egy veszélyes bűnöző cellája előtt. Mindezt úgy végezni, hogy nincs ve­szélyességi pótlék, az egyéb többletjuttatá­sokat pedig megadóztatják, elveszik a ti­zenharmadik havi fizetést. Ilyen körülmé­nyek között csoda, hogy vannak még bör­tönőrök Magyarországon, nem szippantják el többségüket a magasabb jövedelmeket kínáló őrző-védő feketeseregek. Ma már ugyan nem divat a börtönökben a „töme­ges rabcolás”, vagyis a zárkalakók sokaságá­nak egyszerre elkövetett álöngyilkossága, vagy a „nyelés”, amikor a fogvatartott ve­szélyes tárgyat juttat a gyomrába, hogy kór­házba kerüljön, és megműtsék, nincs klasz­­szikus sötétzárka sem, csak úgynevezett dühöngő, ahol az önuralmukat vesztett ra­bok legfeljebb hat órát töltenek el, amíg meg nem nyugszanak, de azért előfordul­hatnak veszélyes helyzetek. Valahogyan pénzt kellene megtakarítani, hogy a börtö­nök személyzetét jobban megfizethessék, de ez egyelőre reménytelen. Sőt, inkább bércsökkenésről, intézménybezárásokról beszélnek a büntetés-végrehajtásnál. Lapunk elsőként írta meg, hogy egy in­tézkedési terv alapján a takarékosság jegyé­ben időlegesen lakat kerülne a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Gyorskocsi utcai objektumára és az Állampusztai Or­szágos Büntetés-végrehajtási Intézet solti létesítményére. Végleg megszüntetnék a Szabolcs megyei, a nagyfai és a Zala megyei büntetés-végrehajtási intézetet. A terv első lépése ma megtörtént. Ideig­lenesen kiürítették és bezárták a Gyorsko­csi utcai börtönt, és ezzel az elképzelések szerint ötvenmillió forintot lehet megspó­rolni ebben az évben. Boglyasovszky Csaba parancsnok tájé­koztatása szerint 250 fogvatartottat kellett kiköltöztetni, akik többnyire a Markó utcai vagy a Maglódi úti objektumba kerültek. Mivel az intézményre nem végleg került la­kat, csak a fogvatartottakhoz kapcsolódó anyagokat, a fegyvereket, a gyógyszerkész­letet és egyéb berendezési tárgyakat kellett elszállítani, de így is tíz teherautó fordult a fuvarozáshoz. A megtakarított pénznek lesz helye, hiszen az állami források nem elegendők a dologi költségekre, a személy­zetnek azonban ettől nem lesz több a fizeté­se, hiszen a törvény sem engedi, hogy erre költsék a bezárás után megtakarított for­rásokat. A Gyorskocsi utca bezárása egyébként a parancsnok szerint indokolt, és ahogy vé­gigvezet minket az épületben, számunkra is meggyőzőnek tűnnek az érvei. A legfelső emeleti zárkákat például már rég nem használják, mert beázott a tető, a pincében pedig öt-tíz centiméteres magasságban áll a víz, ez ugyanis így szokott lenni árvíz ide­jén. Az intézmény ráadásul nem a jelenlegi büntetés-végrehajtási filozófia szerint épült - mutat rá a parancsnok -, a harmincas, negyvenes években még nem kellett szállít­­gatni a raboknak az ételt, vagy egyezteté­sekre, kihallgatásokra elvinni őket, min­dent megoldottak egy épületben. Az új fel­adatok miatt viszont toldaléképületeket kellett építeni, egyéb átalakításokat kellett végezni, ami csökkentette a biztonságot. A Gyorskocsi utcai intézmény egyéb­ként is a rossz állapotú börtönök közé tar­tozik. Nem felel meg például annak az eu­rópai uniós ajánlásnak, hogy egy fogva­­tartottnak legalább három négyzetméter­nyi szabad területtel kell a zárkákban ren­delkeznie. Jelenleg országosan mintegy 120 százalékos a börtönök telítettsége, de ha a büntetőpolitika szigorodik, Boglyasovszky Csaba szerint lehet, hogy újra szükség lesz a Gyorskocsira. Mint fogalmaz, addig az in­tézmény „hibernált állapotban marad”. A személyzet átcsoportosításával pedig meg­oldják a Fővárosi Büntetés-végrehajtási In­tézet másik két objektumában a létszám­­hiányt, így némileg emelkedhet a szakmai színvonal is. Állásvesztés tehát senkit sem fenyeget, mindenki maradhat a munka­körében, ha vállalja, hogy gyakorlatilag éh­bérért dolgozik. A mai napon hivatalosan is bezárták a Gyorskocsi utcai börtönt. A nagy múltú intézményből 250 fogvatartottat költöztettek át más helyre, és 180 fő váltott munkahelyet a személyzetből. Az üzemeltetési költségeken ötvenmil­lió forintot takarítanak meg, de ezt csak a dologi kiadásokra fordíthatják. Nem emelhetik tehát az összegből a börtönőrök fizetését, akik havi 90-100 ezer forintból tengődnek. Mindent túlélt diktatórikus jelkép K I.unwir, Emil. -m­ar­agyarországon a modern polgári igazságszolgáltatás intézményeinek I\ /1 születésekor, 1871-ben hozták létre az államügyészség szervezetét. Fel- I \/ 1 adata - mindmáig - a büntető felelősségre vonás előkészítése és a bün- Á. ▼ A­tetés végrehajtásának ellenőrzése. Hatásköre 1953-tól kibővült: az ügyészség alá került a büntetőjogon kívüli jogalkalmazás és a jogalkotás törvényességi felügyelete. A pesti Markó és Nagy Ignác utcák határolta épülettömbben egymás mel­lett kialakított törvényszéki, ügyészségi és börtönrészleg szolgált mintául a megyei és városi intézmények tervezéséhez és működtetéséhez, a főváros budai oldalán a Vízivá­ros egy jókora telkét jelölték ki egy efféle létesítmény céljára. Még az első világháború­­ előtt megindult a Fő utca 72-80. szám alatt a hatalmas törvényháza építkezése, átadá­sára 1915-ben került sor. Jellemző az objektum titokzatosságára, hogy még a magyarországi bírósági épülete­ket ismertető egyetlen friss könyv - Kállai István és Pusztai László munkája - sem tud­ja eldönteni, hogy a tervezője Aigner Sándor vagy Jablonszky Ferenc, csak annyi biztos, hogy mindkét építész mestere a „Markót” építő Hauszmann Alajos volt. Nemigen lehet úgy elmenni a hírhedt építmény mellett, hogy ne gyakorolna ránk nyomasztó hatást, az 1950-es évektől itt működött katonai ügyészség és bíróság emlé­ke pedig minden férfiembert megborzongtak aki 1990 előtt töltötte le a szolgálati idejét. A Fő utcára tekintő komor, sötét tónusú téglahomlokzat pontosan azt sugalmazza, mint a Franz Kafka leírta törvény kapuja, ráadásul a tervező építész szintén úgy fogalmazta meg a maga nyelvén a hármas kapuzatot, hogy nem sok jó olvasható ki belőle. Kétol­dalt egy-egy, vasráccsal szigorúan lezárt ajtó, a középső főbejárat pedig - kettős szárnya dacára - olyan szűkre van méretezve a gigászi tömbhöz mérten, mintha soha nem le­hetne elhagyni az épületet rajta keresztül. Nem véletlen, hogy a viszkis rabló is inkább az emeleti ablakon át távozott, összecsomózott lepedőcsíkok segítségével, 1999 nyarán egy szép szombat délelőtt. A brutális homlokzat monotóniáját csak a kapuzat két oldalán látható szoborala­kok törik meg. Bal felől fiatal, szúrós tekintetű férfi őrködik a törvény fölött, marká­ban középkori, egyenes pallossal, jobbról Justitia figurája vigyázza az igazságot. Nem a szokásos mérleget, hanem vesszőkkel közrefogott bárdot tart a kezében: a feminin Justitia itt az ókori Róma állami főhivatalnokát, a lictort formázza, a fegyvere nyelét bőrszíjjal körültekert vesszőnyaláb - fasces - meg a szövetséget, az erős összetarto­zást és összefogást jelképezi. Ugyanezt a lictorbárdot választotta mozgalma emblé­májául az első viágháború idején Benito Mussolini akkor még szocialista (!) elvtársa­ival. Harcias ideológiája és a nevében masírozó fekete inges alakulatok neve (Fasci di combattimento) nyomán terjedt el a XX. század legismertebb, legtöbbet használt po­litikai szitokszava, a fasiszta. Ezzel a veszedelmes jelzővel illették az 1945-ben hata­lomra kerül kommunisták a korábbi tisztviselőket, papokat, katonákat, polgárokat, majd a saját korábbi elvtársaikat. A Fő utcai bíróság kőbe faragott fasiszta jelképe azonban túlélte az 1945-ös rendszerváltozás, az úgynevezett népbírósági jog korsza­kait - az épületben 1958-ban egy ilyen „bírói tanács” küldte akasztófára Nagy Imrét -, végigasszisztálta a szocialista világrendet védelmező néphadsereg ügyészeinek és ítélőmestereinek dicső korát. Jó masszív szerkezetet tervezett a Fő utcai törvényház számára az építésze, akárki is volt az illető. Amikor már nincs menekvés, kilakoltatás megrendelésre Folytatás az 1. oldalról­­ - Később többször próbáltuk visszavásárolni a há­zunkat, de nem engedték - emlékezett vissza Vékony László, akit két hatalmas doboz cipelése között csípek el az udvaron. A családfő elmondása szerint az elmúlt két évben nyolc ízben akarták visszavásárolni házu­kat, de sorozatosan olyan feltételeket szabott a cég, amelyeket képtelenek voltak teljesíteni. Egy alkalom­mal azt közölte velük az Argenta: az adásvételi szerző­dést addig nem adják ki, amíg ki nem költöznek. Eset­leg letehetnek hatmillió forint foglalót, akkor meg­kaphatják a szerződést. Ebben persze a család nem hitt, a foglalót nem tették le, így maradt a további vita és egyezkedés. Hivatalos értesítést nem kaptak, csak a végrehajtó cég egyik munkatársa hívta fel őket múlt pénteken - nem hivatalosan, csak segítség gyanánt - azzal, hogy amennyiben hétfőn nem mutatnak fel bí­rói végzést a végrehajtás felfüggesztéséről, ki kell ürí­teniük, majd elhagyniuk házukat, ha pedig ezt nem teszik meg, kedden reggel „karhatalommal” fogják a családot kilakoltatni. Bár nem hitték el, hogy ez megtörténhet, mi már a kényszerköltözés közepébe csöppenünk. A pince, a padlás még teli van, hiába pakoltak szinte egész éjsza­kán át. A sürgetést nehezményező édesanya szavaira csak annyit reagál a nagyméretű végrehajtó: „örüljön, hogy nem foglalom le a bent maradt bútorokat.” A teli kamion az első fordulóval Érdnek veszi az irányt, a család egyik barátjának raktárába. Vékonyék egy időre nem látják majd egymást, hiszen a szülők a megörökölt kicsi, vidéki családi nyaralóban húzzák meg magukat egy időre, a lányok pedig Budapestre költöznek egyik nagyanyjukhoz. Nem tudni azonban, hogy ott meddig maradhatnak, hiszen a végrehajtó ar­ról tájékoztatta őket, hogy elveszi mindkét nagyszülő házát is, hiszen az egyiket a nagyszülők a nagyobbik lány nevére íratták - aki így vállalta a kezességet -, a másik nagymama háza pedig ötven százalékban a na­gyobbik gyermeké. - Nézze meg, mit tettem a lányom­mal - ráncolja össze cipekedéstől megizzadt homlokát az édesapa. Saját magát is hibáztatja annak ellenére, hogy felelősséggel vállalta a lízinget az akkor ismert feltételek alapján, és többször próbálta visszavásárolni házát. Mivel ezt mindig megakadályozták, úgy sejti, la­kásmaffia áll a háttérben. Kérdések vannak, de magya­rázatot mi sem kapunk, amikor felhívjuk a gyanús cé­get. - Mindenki szabadságon van - hangzik a válasz a titkárnőtől. Amint Vékony Lászlóval beszélgetek, kilép a házból a finom kifejezéssel élve is szigorúnak mondható vég­rehajtó, aki minden magyarságot nélkülöző megfogal­mazással felénk fordulva annyit mond: „most fotó ne, mer’ itt vagyok”. Aztán elhívja a családfőt, hogy ellen­őrizzék a vízóra állását. Utána nézve az jut eszünkbe, ha valaki soha nem látott még hús-vér végrehajtót, bizto­san pont ilyen alak jelenik meg gondolataiban, de még a karikaturisták sem rajzolhatnának hitelesebb jelle­met. Mindenesetre el kell ismernünk: ő csak a munká­ját végzi, az ügyhöz vajmi kevés köze van. Annál több az Argentának, amely a kilakoltatást annak ellenére rendelte el, hogy az még nem emelkedett jogerőre. A család ügyvédje, Csere Péter éppen erre hivatkozott, amikor pénteken - miután hírt kaptak a kilakoltatásról - azonnal kérte a végrehajtás felfüggesztését az illeté­kes bíróságtól, ám erre érdemi válasz nem érkezett. Hátráltatta gyors ügyintézésüket az is, hogy a kijelölt bírósági titkár múlt csütörtökön leadott legutolsó fel­lebbezésüket csak pénteken vette át annak ellenére, hogy az első beadványukat 2009. április 30-án, szemé­lyesen nyújtották be a Pesti Központi Kerületi Bíróság Markó és Tolnai utcai ügyfélszolgálatára is. Nem kap­tak visszajelzést, és a folyamatos telefonon történt ér­deklődésükre is csak annyit mondtak: a bírósági titkár otthon dolgozik, és hetente csak egyszer megy be a pa­pírokért, így május 11-én soron kívüli elbírálást kértek, ugyanis a végrehajtó közölte, hogy az Argenta Lízing Zrt. minél előbb kéri, sőt ragaszkodik hozzá, hogy kar­hatalmikig lakoltassák ki őket. Amint elindulunk, megpillantjuk a ház előtt álló cégautón látható feliratot, az Argenta szlogenjét: „pénz 1 nap alatt”, és eszünkbe jut, hány embert használnak még ki az efféle hitelezők. A zord végre­hajtó csak ezen a héten még harminc családhoz megy végezni a munkáját. ■ GYORSÍTANAK A HITELEZŐK. A bajba került családok megsegítésére létrejött Otthonvédők szerveződés hó­napok óta követeli Bajnai Gordon kormányától a kila­koltatások leállítását és fizetési moratórium elrendelé­sét, hogy senkit ne lakoltassanak ki egyetlen otthoná­ból, ha azt jogszerűen vette birtokba, és önhibáján kí­vül nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének. A kormány elutasította követeléseiket. Simó Endre, a Ma­gyar Szociális Fórum kerekasztalának elnöke szerint a hitelezők most felgyorsítják a végrehajtásokat, és en­nek a folyamatnak lett áldozata a budakeszi család is.

Next