Magyar Nemzet, 2009. október (72. évfolyam, 269-298. szám)
2009-10-24 / 291. szám
40 Magazin 2009. október 24., szombat Egy „problémás bérlő” ligeti magánya Csendes ostrom Milliárdos ingatlanban, a Városliget közepén él Limpek Sándor nyugdíjas fegyverszakértő. Bár a külföldiek dúsgazdagnak nézik, nem teheti meg, hogy rendőrnyugdíjából a közeli Gundelba járjon palacsintázni. Az egykori fürdőház, majd csendőrőrs jogszerű bérlőjét tizenöt éve szeretné a tulajdonos önkormányzat a kitűnő adottságú házból kiköltöztetni. Mindhiába. Marga Attila________________________ övényekkel benőtt az udvari kerítés, a házon felfutott a borostyán egészen a tetőig, így az ösvényekről alig venni észre a lakót. A Hősök tere kétszáz, a Vajdahunyadvár százötven, a Gundel étterem száz, a csónakázótó úgy negyven méterre lehet innét. Az udvaron korhadásnak indult, felfordított csónak és a kerti partik nélkülözhetetlen kelléke, egy főzőüst géptárcsából készült sütővel. Nagy a csend, friss a levegő. Vannak kíváncsiskodók is. Nemrégiben Limpek Sándornál járt egy angol turistacsoport, s a londoni Hyde, Regent és St. James Parkkal példálózva megkérdezték tőle, hogy a fenébe lakhat ilyen jó helyen. - Véletlen szerencsénk volt. Egy gödi, saját tulajdonú családi házat adtunk 1994-ben ennek az önkormányzati tulajdonú ingatlannak a bérlői jogáért. A cserepartner távoli ismerős volt, aki Göd térségében gyerekeskedett, s nyugdíjas korára innét oda húzta a szíve, így egyszerű jogi ügyletet követően költöztünk három gyermekkel a városligeti házba - ismerteti a bérleménybe jutás történetét a férfi. A városligeti ingatlant 1870-ben fürdőháznak építették, majd a millenniumi beruházások védelmére és a ligeti árusok gyakori meglopásának megakadályozására a főváros lovascsendőr-őrsöt létesített a téglaépületben. A második világháborút követően a Városliget főkertésze, Maurer Gyula és a segédje, Móricz Zsigmond anyagbeszerző és virágkiültető jutott itt bérleményhez. Maurer leszármazottjával kötötték Limpekék a csereüzletet. Móricz Zsigmond bácsi a beköltözésünket követően kopogtatott: „Szomszéd, mit tud erről a házról?” - kérdezte tőlünk, majd közölte, hogy az ikerház két bérlőjét már régóta ki akarják költöztetni. Limpek Sándor hamar megismerkedett a riogatásos hétköznapokkal: már egy hónappal később különféle küldöttségek fenyegették, majd az önkormányzati emberek két Lajos utcai panellakás és egy bontásra ítélt családi ház bérleti jogát ígérték a kiköltözésért cserébe. Talán még el is fogadta volna, de az ajánlatot nem akarta írásba foglalni az önkormányzat - állítja a férfi. - A polgármesteri hivatalban megkötött csereügyletnél azért hallgathatták el azt, hogy ki akarják lakoltatni a bérlőt, mert az nem akart kiköltözni, s úgy gondolták, velünk, új bérlőkkel majd könnyebben egyezségre jutnak - vélekedik a férfi. Ahogy beköltöztünk, már el akartak paterolni innét bennünket. Valakinek fájt a foga az ingatlanra. El is terjedt az a szóbeszéd, hogy az önkormányzat a házat nem is akarja lebontani, hanem átminősítik, átalakítják, és éttermet nyitnak benne - foglalja össze a kezdeteket a férfi. Bíróságra került az ügy. A végeredmény: Limpek Sándornak vagy megfelelő ingatlanokat kellett volna felajánlani, vagy a bérlői jog megváltásaként az ingatlan értékének megfelelően kártalanítani kellett volna őt. Az akkori szabályok értelmében ez utóbbi esetben kacifántosan kellett számolni: a bérleményjelleg miatt az ingatlan értékének ötven százalékát kellett volna alapként megállapítani, s ennek a csökkentett értéknek a hetvenöt százaléka illette volna meg a lelépő bérlőket. Ugyanakkor már az ingatlan értékének megállapítása is nehézségbe ütközött: egyrészt az állatkerttel azonos helyrajzi számon szerepel, másrészt olyan egyedi helyen áll, mintha a New York-i Central Parkban lenne. Az egyik tárgyaláson az ingatlanügyekben jártas ügyvéd hétszázmillió forintra becsülte a ház értékét. Igyekszem leszögezni: az idős férfi nem követelt akkor sem százmilliós összeget, megelégedett volna több kertes ingatlan bérleti jogával, de a zuglói önkormányzat nem akart vagy nem tudott vele megegyezni. Nyolc év elteltével, 2003-tól újult erővel próbálta a bérlőt eltávolítani a zuglói önkormányzat és a főpolgármesteri hivatali küldöttség. A „városligeti építkezésekre” hivatkozva ajánlottak fel cserelakást, amin én módfelett csodálkoztam, hiszen semmiféle beruházásról nem hallottam. A Jégbüfénél találkoztam egy ismerősömmel, aki a közigazgatási hivatalban dolgozik. Bementem hozzá, megnéztük a beépítési terveket, az Andrássy út és történelmi környezete mint világörökségi terület rendezési tervét, de a bérleménnyel kapcsolatban húsz év elképzeléseit nézve semmifajta változtatást nem találtunk - szögezi le a férfi. Az elmúlt években többször felkereste egy a főpolgármesteri hivatalra és Demszky Gáborra hivatkozó háromtagú bizottság is, amely csak tájékozódni szeretett volna ebben az ügyben. A legújabb próbálkozás már az idei évhez köthető: az ingatlant életveszélyessé szeretné nyilvánítani az önkormányzat, ezt Limpek Sándor - ígérete szerint - a bíróságon fogja megtámadni. Alaposabban körbenézek a házban: kitűnő állapotban van. Nincs aládúcolva a plafon, nincsenek repedések a falakon. Limpek Sándor az elmúlt tizenöt évben önerőből és kötelezettségén felül óvta az ingatlant, ács fiával megjavította a ház tetőszerkezetét, Móricz bácsi halála után helyrehozta az ikerlakást, kicseréltette az ott elfagyott vezetékeket, a tárolóból alakította ki a fürdőszobát. Limpek Sándor felkészült az újabb ostromra. Hiába volna „életveszélyesnek” nyilvánítva a ház, nem bontható le, nemrégiben a férfi megkeresésére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azt írta, hogy fenntartja korábbi állásfoglalását, az épület bontását továbbra sem támogatja. Mivel az elhúzódó vita részeként a sajtóban a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. vezetője „problémás bérlőnek” nevezte Limpek Sándort, a férfi nemrég írásban javasolta Bokor István vezérigazgatónak, hogy látatlanban elcseréli vele az ingatlanját, de választ ez idáig nem kapott ajánlatára. - Nem vagyok nagy igényű, és gáncsoskodni sem akarok. Magántulajdonú családi házat adtam ezért, s három, azóta már felnőtt gyermekkel költöztem ide. Jogszerűen, az önkormányzat asszisztálásával! Az egyedi környezetű épület bérleti jogáért négy családi ház jellegű ingatlan bérleti jogát kérem. Ha ez nem történik meg, az egymilliárdot érő - ingatlan bérleti jogának megváltási összegén még évekig elvitatkozhatunk - állítja a férfi. Limpek Sándor, bár nyugodtan alszik, mostanában kettőre zárja a bejárati ajtót, és mozgásérzékelőket helyezett el az udvarán. Az is eszébe jut néha, hogy Móricz bácsi ellenkezésekor, a kilencvenes évek első felében megmagyarázhatatlan okból kigyulladt a ház. Limpek Sándor ragaszkodik a szerencséjéhez. Gyakran kimegy a ligetbe sétálni. Limpek Sándort beköltözése után már egy hónappal különféle küldöttségek fenyegették, valakinek fájt a foga az ingatlanra ■ SZÓLÓ Oda a nagy ház Honthy King a z ember a Lada mellett áll, mutatja, mit kell kipakolni a csomagtartóból. A vékony férfi engedelmesen hordja észik, rakja a földre a használt holmit: könyvet, vasalót, bakelitlemezt, aggregátort, gyerekoverallt, rádiót - mindent, ami bolhapiacra való. Ez itt persze nem bolhapiac, csak a tejes melletti placc a földön, épp szombat van, a tejeshez sokan jönnek, előbb-utóbb átesnek a ponyván, és megakad valamin a szemük. A vékony férfi valamit elronthat, mert a ladás lekever neki egyet, erre az behúzza a nyakát, és gyorsít. A ladás beül az autóba, a vékony ott marad, megpróbálja elsózni az árut. A bevételből neki is jut egy-két rakétára való. „A csicska alávetett személy, aki félelemből, tiszteletből, anyagi érdektől hajtva vagy befolyásolhatósága okán viselkedésében és szavaiban más(oka)t maga felett állónak ismer el, előtte vagy előttük meghunyászkodik, azt vagy azokat alázatosan kiszolgálja. Eredetileg V alakú paszomány a tisztiszolga zubbonyujjának elején, amely a tisztiszolgák jelképévé vált, ezáltal a szó később magát a személyt jelentette.” (szlengblog) A legfelháborítóbb, amikor a rendőrség és a sajtó felfedezi a spanyolviaszt. Magyarországon köztudott, hogy vannak csicskák, több ezren, egyes helyeken rabszolgának hívják őket, miként az sem nagy titok, hogy jogosítványt lehet vásárolni. De ahogy nem azonosítják a hamis vezetői engedélyeket a rendőrök az életben —a jogosítvány megszerzéséhez minimum írni-olvasni kell tudni, anélkül képtelenség letenni a KRESZ-vizsgát -, ugyanúgy elfordítják a fejüket, amikor megpillantják mondjuk ezt a magányosan ácsorgó, sovány férfit a főút mellett, a ponyvánál. Pedig odamehetnének hozzá, elkérhetnék az igazolványát, a lakcímkártyáját, a kereskedői engedélyét, hisz mégiscsak közterületen árusít, és talán gyorsan kiderülne az is, hogy ennek a férfinak semmiféle papírja nincs. Csakhogy faluhelyen, kisvárosban a dolog másként történik. Megy a rendőrautó, benne a rendre vigyázva forgatja a fejét a két rendőr, az egyik odaszól a másiknak: Nézd, már megint ott a Józsi, kitette a placcra a Karesz. És szépen mennek tovább. Sorolhatjuk az eseteket. Ismerősöm mutatja, melyek azok a házak, amelyekből kiforgatták a tulajdonost. Úgy szokták, mondja, hogy a tulaj eladósodik, meg iszik is, adnak neki kölcsönt, és hogy vissza tudja fizetni, odaveszik szolgálni. Tán kap valami kis pénzt, de folyton kölcsön is kér, mert inni csak kell, és a kis pénz arra nem elég, így az adósság nemhogy csökkenne, de szépen gyarapszik, és hipp-hopp, oda a nagy ház. Már a gazda nevén is van. Hogy mi történik ezutána nincstelenné vált emberrel? Sok választása nem marad: beköltözik rabszolgának a birtokra, ahol egy idő után elfogy a maradék önérzete is, a függés jelenti a biztonságát. A többi már igazán a gazdán múlik. Van, amikor a csicska papírjait használja rendőrségi feljelentésre, szabálysértési eljárás kivédésére, cégalapításra, de az is lehet, hogy tényleg nem kell mást tennie a csicskának, csak disznót takarítani, és leadni a nyugdíját. A csicskában általában az a legjobb, hogy meg lehet alázni, és ebben talán benne van a revánsvágy is. A csicska ugyanis az esetek többségében magyar, a gazda meg cigány. Nyilvánvaló persze, hogy a csicskatartás, e modern kori rabszolgaság problémájának a megoldása nem rendőrségi kérdés. Meg is hátráltak előle a hatóságok Békésben, mert bizonyítani szinte lehetetlen, és nehéz olyan sértettet találni, aki lelkileg elég erős lenne ahhoz, hogy a vallomását fenntartsa. A rendőrség nyilván csak kényszerszereplő, de mit lehet tenni egy olyan országban, ahol a szociális háló lyukán egy csorda elefánt is átfér, ahol hiányzik a globális szemlélet a társadalmi kérdések megoldásához, mert a hatalom birtokosait csak azok a területek és projektek érdeklik, amelyek mellé sok, lehetőleg uniós pénz is van rendelve. Meg egyébként is, a csicskasorban lévő ember nem az a kimondott politikai célszemély. Érdekérvényesítő képessége nulla, szavazni nem szokott. Itt vége is a történetnek?