Magyar Nemzet, 2009. október (72. évfolyam, 269-298. szám)

2009-10-24 / 291. szám

40 Magazin 2009. október 24., szombat Egy „problémás bérlő” ligeti magánya Csendes ostrom Milliárdos ingatlanban, a Városliget közepén él Limpek Sándor nyugdíjas fegyverszakértő. Bár a külföldiek dúsgazdagnak nézik, nem teheti meg, hogy rendőrnyugdíjából a közeli Gundelb­a járjon palacsintázni. Az egykori fürdőház, majd csendőrőrs jogszerű bérlőjét tizenöt éve szeretné a tulajdonos önkormányzat a kitűnő adottságú házból kiköltöztetni. Mindhiába. M­arga Attil­­a________________________­ övényekkel benőtt az udvari kerítés, a házon felfutott a borostyán egészen a te­tőig, így az ösvényekről alig venni észre a lakót. A Hősök tere kétszáz, a Vajda­­hunyadvár százötven, a Gundel étterem száz, a csónakázótó úgy negyven méterre lehet innét. Az udvaron korhadásnak indult, felfordított csónak és a kerti partik nélkülözhetetlen kelléke, egy főzőüst géptárcsából készült sütővel. Nagy a csend, friss a levegő. Vannak kíváncsiskodók is. Nemrégiben Limpek Sándornál járt egy angol turistacsoport, s a londoni Hyde, Regent és St. James Parkkal pél­dálózva megkérdezték tőle, hogy a fenébe lakhat ilyen jó helyen. - Véletlen szerencsénk volt. Egy gödi, saját tulaj­donú családi házat adtunk 1994-ben ennek az önkor­mányzati tulajdonú ingatlannak a bérlői jogáért. A cserepartner távoli ismerős volt, aki Göd térségében gyerekeskedett, s nyugdíjas korára innét oda húzta a szíve, így egyszerű jogi ügyletet követően költöztünk három gyermekkel a városligeti házba - ismerteti a bérleménybe jutás történetét a férfi. A városligeti ingatlant 1870-ben fürdőháznak épí­tették, majd a millenniumi beruházások védelmére és a ligeti árusok gyakori meglopásának megakadályo­zására a főváros lovascsendőr-őrsöt létesített a tégla­épületben. A második világháborút követően a Vá­rosliget főkertésze, Maurer Gyula és a segédje, Móricz Zsigmond anyagbeszerző és virágkiültető jutott itt bérleményhez. Maurer leszármazottjával kötötték Limpekék a csereüzletet.­­ Móricz Zsigmond bácsi a beköltözésünket köve­tően kopogtatott: „Szomszéd, mit tud erről a házról?” - kérdezte tőlünk, majd közölte, hogy az ikerház két bérlőjét már régóta ki akarják költöztetni. Limpek Sándor hamar megismerkedett a riogatá­­sos hétköznapokkal: már egy hónappal később kü­lönféle küldöttségek fenyegették, majd az önkor­mányzati emberek két Lajos utcai panellakás és egy bontásra ítélt családi ház bérleti jogát ígérték a kiköl­tözésért cserébe. Talán még el is fogadta volna, de az ajánlatot nem akarta írásba foglalni az önkormányzat - állítja a férfi. - A polgármesteri hivatalban megkötött csere­ügyletnél azért hallgathatták el azt, hogy ki akarják lakoltatni a bérlőt, mert az nem akart kiköltözni, s úgy gondolták, velünk, új bérlőkkel majd könnyeb­ben egyezségre jutnak - vélekedik a férfi. Ahogy be­költöztünk, már el akartak paterolni innét bennün­ket. Valakinek fájt a foga az ingatlanra. El is terjedt az a szóbeszéd, hogy az önkormányzat a házat nem is akarja lebontani, hanem átminősítik, átalakítják, és éttermet nyitnak benne - foglalja össze a kezde­teket a férfi. Bíróságra került az ügy. A végeredmény: Limpek Sándornak vagy megfelelő ingatlanokat kellett vol­na felajánlani, vagy a bérlői jog megváltásaként az ingatlan értékének megfelelően kártalanítani kellett volna őt. Az akkori szabályok értelmében ez utóbbi esetben kacifántosan kellett számolni: a bérle­ményjelleg miatt az ingatlan értékének ötven száza­lékát kellett volna alapként megállapítani, s ennek a csökkentett értéknek a hetvenöt százaléka illette volna meg a lelépő bérlőket. Ugyanakkor már az ingatlan értékének megállapítása is nehézségbe ütközött: egyrészt az állatkerttel azonos helyrajzi számon szerepel, másrészt olyan egyedi helyen áll, mintha a New York-i Central Parkban lenne. Az egyik tárgyaláson az ingatlanügyekben jártas ügy­véd hétszázmillió forintra becsülte a ház értékét. Igyekszem leszögezni: az idős férfi nem követelt akkor sem százmilliós összeget, megelégedett volna több kertes ingatlan bérleti jogával, de a zuglói önkormányzat nem akart vagy nem tudott vele megegyezni. Nyolc év elteltével, 2003-tól újult erővel próbálta a bérlőt eltávolítani a zuglói önkormányzat és a főpol­gármesteri hivatali küldöttség.­­ A „városligeti építkezésekre” hivatkozva aján­lottak fel cserelakást, amin én módfelett csodálkoz­tam, hiszen semmiféle beruházásról nem hallottam. A Jégbüfénél találkoztam egy ismerősömmel, aki a közigazgatási hivatalban dolgozik. Bementem hozzá, megnéztük a beépítési terveket, az Andrássy út és történelmi környezete mint világörökségi terület ren­dezési tervét, de a bérleménnyel kapcsolatban húsz év elképzeléseit nézve semmifajta változtatást nem találtunk - szögezi le a férfi. Az elmúlt években többször felkereste egy a főpol­gármesteri hivatalra és Demszky Gáborra hivatkozó háromtagú bizottság is, amely csak tájékozódni sze­retett volna ebben az ügyben. A legújabb próbálkozás már az idei évhez köthető: az ingatlant életveszélyessé szeretné nyilvánítani az önkormányzat, ezt Limpek Sándor - ígérete szerint - a bíróságon fogja megtámadni. Alaposabban körbenézek a házban: kitűnő álla­potban van. Nincs aládúcolva a plafon, nincsenek re­pedések a falakon. Limpek Sándor az elmúlt tizenöt évben önerőből és kötelezettségén felül óvta az ingat­lant, ács fiával megjavította a ház tetőszerkezetét, Móricz bácsi halála után helyrehozta az ikerlakást, ki­cseréltette az ott elfagyott vezetékeket, a tárolóból alakította ki a fürdőszobát. Limpek Sándor felkészült az újabb ostromra. Hiá­ba volna „életveszélyesnek” nyilvánítva a ház, nem bontható le, nemrégiben a férfi megkeresésére a Kul­turális Örökségvédelmi Hivatal azt írta, hogy fenn­tartja korábbi állásfoglalását, az épület bontását to­vábbra sem támogatja. Mivel az elhúzódó vita részeként a sajtóban a Zug­lói Vagyonkezelő Zrt. vezetője „problémás bérlőnek” nevezte Limpek Sándort, a férfi nemrég írásban java­solta Bokor István vezérigazgatónak, hogy látatlan­ban elcseréli vele az ingatlanját, de választ ez idáig nem kapott ajánlatára. - Nem vagyok nagy igényű, és gáncsoskodni sem akarok. Magántulajdonú családi házat adtam ezért, s három, azóta már felnőtt gyermekkel költöztem ide. Jogszerűen, az önkormányzat asszisztálásával! Az egyedi környezetű épület bérleti jogáért négy családi ház jellegű ingatlan bérleti jogát kérem. Ha ez nem történik meg, az­­ egymilliárdot érő - ingatlan bérle­ti jogának megváltási összegén még évekig elvitat­kozhatunk - állítja a férfi. Limpek Sándor, bár nyugodtan alszik, mostaná­ban kettőre zárja a bejárati ajtót, és mozgásérzékelő­ket helyezett el az udvarán. Az is eszébe jut néha, hogy Móricz bácsi ellenkezésekor, a kilencvenes évek első felében megmagyarázhatatlan okból ki­gyulladt a ház. Limpek Sándor ragaszkodik a szerencséjéhez. Gyakran kimegy a ligetbe­­ sétálni. Limpek Sándort beköltözése után már egy hónappal különféle küldöttségek fenyegették, valakinek fájt a foga az ingatlanra ■ S­ZÓLÓ Oda a nagy ház Honthy King a­ z ember a Lada mellett áll, mutatja, mit kell kipakolni a csomagtartóból. A vékony férfi engedelmesen hordja és­z­ik, rakja a földre a használt holmit: köny­vet, vasalót, bakelitlemezt, aggregátort, gyerek­­overallt, rádiót - mindent, ami bolhapiacra való. Ez itt persze nem bolhapiac, csak a tejes melletti placc a földön, épp szombat van, a te­jeshez sokan jönnek, előbb-utóbb átesnek a ponyván, és megakad valamin a szemük. A vé­kony férfi valamit elronthat, mert a ladás leke­ver neki egyet, erre az behúzza a nyakát, és gyorsít. A ladás beül az autóba, a vékony ott ma­rad, megpróbálja elsózni az árut. A bevételből neki is jut egy-két rakétára való. „A csicska alávetett személy, aki félelemből, tiszteletből, anyagi érdektől hajtva vagy befolyá­solhatósága okán viselkedésében és szavaiban más(oka)t maga felett állónak ismer el, előtte vagy előttük meghunyászkodik, azt vagy azokat alázatosan kiszolgálja. Eredetileg V alakú paszomány a tisztiszolga zubbonyujjának elején, amely a tisztiszolgák jel­képévé vált, ezáltal a szó később magát a sze­mélyt jelentette.” (szlengblog) A legfelháborítóbb, amikor a rendőrség és a sajtó felfedezi a spanyolviaszt. Magyarországon köztudott, hogy vannak csicskák, több ezren, egyes helyeken rabszolgának hívják őket, miként az sem nagy titok, hogy jogosítványt lehet vásá­rolni. De ahogy nem azonosítják a hamis vezetői engedélyeket a rendőrök az életben —a jogosít­vány megszerzéséhez minimum írni-olvasni kell tudni, anélkül képtelenség letenni a KRESZ-vizs­­gát -, ugyanúgy elfordítják a fejüket, amikor megpillantják mondjuk ezt a magányosan ácsor­gó, sovány férfit a főút mellett, a ponyvánál. Pedig odamehetnének hozzá, elkérhetnék az iga­zolványát, a lakcímkártyáját, a kereskedői en­gedélyét, hisz mégiscsak közterületen árusít, és talán gyorsan kiderülne az is, hogy ennek a férfi­nak semmiféle papírja nincs. Csakhogy falu­helyen, kisvárosban a dolog másként történik. Megy a rendőrautó, benne a rendre vigyázva for­gatja a fejét a két rendőr, az egyik odaszól a má­siknak: Nézd, már megint ott a Józsi, kitette a placcra a Karesz. És szépen mennek tovább. Sorolhatjuk az eseteket. Ismerősöm mutatja, melyek azok a házak, amelyekből kiforgatták a tulajdonost. Úgy szokták, mondja, hogy a tulaj eladósodik, meg iszik is, adnak neki kölcsönt, és hogy vissza tudja fizetni, odaveszik szolgálni. Tán kap valami kis pénzt, de folyton kölcsön is kér, mert inni csak kell, és a kis pénz arra nem elég, így az adósság nemhogy csökkenne, de szépen gyarapszik, és hipp-hopp, oda a nagy ház. Már a gazda nevén is van. Hogy mi történik ezután­­a nincstelenné vált emberrel? Sok válasz­tása nem marad: beköltözik rabszolgának a bir­tokra, ahol egy idő után elfogy a maradék önér­zete is, a függés jelenti a biztonságát. A többi már igazán a gazdán múlik. Van, amikor a csics­ka papírjait használja rendőrségi feljelentésre, szabálysértési eljárás kivédésére, cégalapításra, de az is lehet, hogy tényleg nem kell mást tennie a csicskának, csak disznót takarítani, és leadni a nyugdíját. A csicskában általában az a legjobb, hogy meg lehet alázni, és ebben talán benne van a revánsvágy is. A csicska ugyanis az esetek többségében magyar, a gazda meg cigány. Nyilvánvaló persze, hogy a csicskatartás, e modern kori rabszolgaság problémájának a megoldása nem rendőrségi kérdés. Meg is hát­ráltak előle a hatóságok Békésben, mert bizo­nyítani szinte lehetetlen, és nehéz olyan sértet­tet találni, aki lelkileg elég erős lenne ahhoz, hogy a vallomását fenntartsa. A rendőrség nyil­ván csak kényszerszereplő, de mit lehet tenni egy olyan országban, ahol a szociális háló lyu­kán egy csorda elefánt is átfér, ahol hiányzik a globális szemlélet a társadalmi kérdések megol­dásához, mert a hatalom birtokosait csak azok a területek és projektek érdeklik, amelyek mellé sok, lehetőleg uniós pénz is van rendelve. Meg egyébként is, a csicskasorban lévő ember nem az a kimondott politikai célszemély. Érdekérvé­nyesítő képessége nulla, szavazni nem szokott. Itt vége is a történetnek?

Next