Magyar Nemzet, 2009. november (72. évfolyam, 300-328. szám)

2009-11-02 / 300. szám

2Matar Nemzet • Belföld 2009. november 2., hétfő Rovatvezető: Villányi Károly Ujkéry Csaba a páholyt választja Nem szerette volna, ha újra jelölik országos igazságszolgáltatási tanácsi (OIT) tagságra, mert mint mondta, már fárasztó volt számára a Kaposvár és Budapest közötti utazgatás, és egyébként is új kihívás elé néz. Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke most néhány kollégájával együtt az úgynevezett Bírói Páholy megszervezésével foglalkozik, s emellett egy nemzetközi bírói iroda előkészítését végzi. Gums J. Attila________________ O maga kérte, hogy ne jelöljék újra az egyébként megtisztelő OIT-tagságra, hadd kapjanak szerepet más személyek, új és friss gondolatok is a kilenctagú testületben - indokolta döntését lapunknak Ujkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke. Ujkéry - aki hazai és a nemzetközi konferenciákon és a lapunkban közölt írásaival is rendszeresen kiállt a bírói hivatás elismerése és a szakma etikai normáinak betartása mellett - most úgy döntött: más szervezeti keretben hasznosítja a több évtizedes igazságszolgáltatási tapasztalatait. - Bírói Páholy megalakítását kezdeményeztem néhány megyei bírósági elnök kollégám egyetértésével, mert úgy látjuk, szükség van egy olyan baráti társaságra, amely kendőzetlenül veti fel és vitatja meg hivatásunk legégetőbb etikai kérdéseit. Ápolja az igazságszolgáltatás megőrzésre érdemes hagyományait, őrzi hivatásrendünk múltbeli értékeit, és jövőbe mutató tanácsokat ad - mondta lapunknak. Hozzáfűzte: már dolgozik a páholy alapszabályán. - Budapesten nyitja meg irodáját a tizenkét balkáni államot tömörítő bírósági testület. Az iroda megszervezésével engem bíztak meg. Ez egy olyan igazgatási szervezet lesz, amely a kapcsolatot tart a benne részt vevő országok és az Európai Unió között - mondta végezetül lapunknak a Somogy Megyei Bíróság elnöke. Gyurcsány Ferenc visszatartja magát Gyurcsány Ferenc továbbra sem vállal aktív politikai szerepet csak a Táncsics alapítványnak a választásokhoz kapcsolódó, saját szervezésű eseményein szerepel - tudatták a volt miniszterelnök köreiből. (MTI) Emlékmű Szegeden a doni áldozatoknak Felavatták Kligl Sándor szobrászművész Háború című, a Donkanyarnál elesett Csongrád megyei áldozatoknak emléket állító alkotását szombaton este a szegedi Rákóczi téren. Ez az emlékmű nem csupán egy szobor, hanem a jelen tisztelgése a múlt katonái és hősei előtt - mondta Schmitt Pál, az Európai Parlament néppárti alelnöke az ünnepélyes avatáson. Magyar Anna (Fidesz), a szobrot állító Csongrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke szerint „mind a mai napig bennünk él az évtizedeken keresztül elfojtott fájdalom, mind a mai napig nem tettünk eleget a hősök emlékének ápolásáért, és mind a mai napig vannak, akik félnek kimondani: a doni áldozatok hősök”. (MTI) A kommunizmus vértanúja Boldoggá avatták Meszlényi Zoltán püspököt • Kiállt Mindszenty József mellett Joó István eszlényi Zoltán Lajos (1892— 1951) esztergomi segédpüspök az első olyan magyar vértanú, aki a kommunizmus áldozataként jutott el a katolikus egyház által kanonizált boldogok sorába. A boldoggá avatás kihirdetésének szombati, ünnepélyes szertartására ezrek zarándokoltak el az esztergomi bazilikába, ahol Meszlényi püspök hamvai nyugszanak. A sztálinista diktatúra emberei 1950. június végén azért hurcolták el és internálták, mert elvállalta a káptalani helynökké választását, amivel hitelesen lett volna megoldható az egyházmegye irányítása, lévén, hogy Mindszentydzse/bboros esztergomi érseket 1948 karácsonya óta börtönben tartották, s a korábbi helynök meghalt. Az Állami Egyházügyi Hivatal azonban egy kollaboráló személyt akart erre a posztra. Meszlényi Zoltán, aki miséiben hűséget kért híveitől Mindszenty iránt, kiállása miatt a hírhedt internálótáborba, Kistarcsára került. Bestiálisan kínozták, verték, ráadásul lakhatatlan körülmények között tartották külön zárkában, ezek következtében halt meg hivatalos ítélet nélkül. A kihirdetési szertartáson Angelo Amato érsek, az Apostoli Szentszék Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel XVI. Benedek pápa a vértanúságról szóló dekrétumot jóváhagyó levelét. - A vértanúk kora nem zárult le az első századok múltával - állapította meg a boldoggá avatást kezdeményező Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az ünnepi szentmisén, amelyen többek között Juliusz Janusz nuncius, Paskai László nyugalmazott esztergomi érsek, valamint a püspöki kar tagjai közreműködtek. A bazilikában megjelent mások mellett Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. - A vértanúk kora nem zárult le az első századok múltával - hívta fel a figyelmet Erdő Péter bíboros FOTÓ: SZÉKELYHÍDI BALÁZS R H Az első lépés A boldoggá avatás a szentté avatási eljárás első része, amelynek végén a jelöltet felveszik a szentek névjegyzékébe. A szentté avatást 1170- ben vonta pápai hatáskörbe III. Sándor pápa, az eljárás módozatát pedig VIII. Orbán pápa (1623-44) határozta meg. Ennek értelmében először a területileg illetékes püspök vizsgálta ki, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák, illetve nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben. E vizsgálat lezárása után - ha az illető szent híre tartotta magát - tíz év múlva indították el a pápai felülvizsgálatot. Ha a jelölt halála után 50 évvel szentségének híre eleven volt még, s legalább két csoda történt általa, a pápa boldoggá avatta. Jelenleg egy „szent” halála után öt év elteltével akár egyetlen hívő is kérheti a halál helye szerint illetékes főpásztort, hogy indítson eljárást az illető életszentségének vagy vértanúságának a kivizsgálására. Ezt az ügy választott képviselőjén, az úgynevezett posztulátoron keresztül teheti meg. Napjainkban az eljárást általában egy testület vagy közösség kezdeményezi. A szentté avatási ügyek általában vegyes jellegűek, az utolsó éveket, évtizedeket tanúvallomások, a korábbi életszakaszt írott források alapján vizsgálják. A tanúvallomások összegyűjtésére az illetékes főpásztor kinevez egy bíróságot, és történész szakértők is nyilatkoznak a vizsgált személyről az általuk összegyűjtött forrásanyag alapján. A vizsgálati anyagot általában olaszra fordítják, majd az aktákat ünnepélyesen lezárják, lepecsételik és Rómába küldik. Miután a Szentszék elismerte az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, több lépcsőben vizsgálják az összegyűlt anyagot. A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja fórumai elé egy összegzés kerül. Ezután az anyag a kongregáció bíboros és püspök atyái elé kerül. Az atyák összegző véleményét a kongregáció bíboros prefektusa a pápa elé tárja, aki - mint egyedüli és legfőbb bíró - meghozza döntését az ügyben. Pozitív pápai döntés után Tiszteletreméltónak hívhatják a jelöltet. Ha vértanúról van szó, akkor nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont ekkor kezdődhet meg egy csoda kivizsgálása. A hősies erénygyakorlást és a vértanúságot csak a boldoggá avatás előtt vizsgálják, utána már nem. Ezt követően egyetlen csodára van még szükség a szentté avatáshoz, valamint ahhoz, hogy a boldog tisztelete kiteljesedjék. (MTI) Nincs pénz lapokra, hivatalra Sorsáért aggódik mind a tizenhárom hazai kisebbség Nem akarjuk kivonni magunkat az ország válsága miatt ránk eső terhek viselése alól, ám fel kell emelnünk a szavunkat többek között a hazai kisebbségi sajtóért, mert nem látjuk a jövő évi működtetéshez minimálisan szükséges anyagi fedezetet sem - nyilatkozta lapunknak Hepp Mihály, az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének elnöke. Munkatársunktól évek óta fokozatosan leépítik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványt (MNEKK), s ez a folyamat mostanra kritikus határt ért el. Ez a tapasztalata a 13 hazai kisebbség önkormányzati csúcsszerveit tömörítő szövetség elnökének. Hepp Mihály, aki egyúttal az Országos Horvát Önkormányzat elnöke is, ezt azzal indokolta, hogy a MNEKK-nak - amely valaha évi 600 millió forint odaítéléséről dönthetett, ám tavaly 500, idén 400 milliót kapott - 2010-re a kormány tervei szerint tovább csökken a pénze. Márpedig az, hogy jövőre mindössze 370 millió forintot oszthat szét pályáztatással a közalapítvány alaptevékenységekre, baljós fényt vet elsősorban a kisebbségi média és sajtó sorsára. Jelenleg bizonytalan a 19 kisebbségi lap további megjelenése, amellyel korántsem csak a szerkesztőségek tagjainak megélhetése kerülne veszélybe, hanem maga a magyarországi nemzetiségi, etnikai kisebbségi lét is. Hiszen ezek az anyanyelvű orgánumok a közösségi identitás alapvető forrásai és szellemi műhelyek egyszerre - magyarázta Hepp Mihály. Úgy véli, a hiányzó 100-130 millió forint odaítélése nem lehet tétel ilyen recesszió idején sem, ha komolyan gondolják az ország vezetői, hogy a honi minoritások államalkotó tényezők, illetve ha el szeretnék kerülni a kultúrpolitikai és a szomszédságpolitikai feszültségeket. Arra is rávilágított az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének elnöke, hogy bár néhány évvel ezelőtt a törvényhozás költségvetési szervekké alakította ezeket az önkormányzatokat, máig nem gondoskodott az ezzel járó költségnövekedések ellentételezéséről. Hepp Mihály kifejezte a minoritások vezetőinek azon aggodalmát is, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak járó kisebbségi költségvetési tétel címeit - intézményi alap, intervenciós alap - összevonták, és ezzel átláthatatlanná vált e támogatásfajta odaítélése. Mint mondta, a központi költségvetés tervezete külön soron összesen 1,397 milliárd forintot szán a kisebbségi önkormányzatoknak és intézményeinek. Ez csak nominálisan jelent szinten maradást, miközben nőnek az adóterhek és az infláció. Hepp Mihály belpol@magyarnemzet.hu A reformáció emléknapját ünnepelték Addig van jövőnk, amíg közünk van Jézushoz - mondta Bölcskei Gusztáv református püspök azon az istentiszteleten, amelyet a reformáció emléknapja alkalmából tartottak a debreceni Nagytemplomban. A hazai protestáns egyházak sok helyütt közösen ünnepelték 1517. október 31-ét, amikor Luther vitatéziseinek közzétételével elindította a reformációt. Izjoó_______________________ Megújulás - ezt hangsúlyozta a legnépesebb honi protestáns felekezet, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke szombaton. Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök a kálvinista Rómában testvéregyházak képviselőinek jelenlétében kijelentette: fél évezrede a reformáció által vált világossá, hogy csak akkor lehet egy egyházat keresztyénnek nevezni, ha köze van Jézus Krisztushoz. A reformáció követői, ha kellett, a szenvedést választották Krisztussal, mert bármilyen körülmények között jobb, boldogítóbb vele lenni, mint nélküle tett hitet a Megváltó mellett a református püspök. Bölcskei Gusztáv szerint az egész társadalom megújulást, változást szeretne - ha tudna még remélni. A statisztikák alapján a magyar emberek 39 százaléka úgy ítéli meg, hogy esélye sincs élethelyzetének javítására. Prédikációjában a püspök elmondta, látni azért boldog reformátusokat, például májusban az egységes Kárpát-medencei református egyház debreceni alkotmányozó zsinatán, illetve az elmúlt hetekben a Vajdaságban egy harangállításkor és Kárpátalján gyerekeknek vitt adományok szétosztásakor. Szombaton, a budapesti Bajza utca és Városligeti fasor sarkán tavaly létesült Protestáns emlékparkban együtt ünnepeltek a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták és a metodisták. D. Szebik Imre, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, nyugalmazott evangélikus püspök azt hangsúlyozta, Luther újra felfedezte, hogy Jézusra hagyatkozva lehet az örök életet elnyerni, nem emberi érdemekkel. Tőkéczki László, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka rámutatott, a lutheri és kálvini reformáció kibontakozásával az ember személyisége egyre fontosabb lett, a hit megújulása hatással volt a nemzetek kialakulására, a tudomány és a művészet felszabadítását idézte elő. Fabiny Tamás, az északi evangélikus egyházkerület püspöke felekezete budaörsi templomában Luther 95 tételéből a 62.-et idézte, miszerint az egyház igazi kincse az evangélium. Leszögezte: ha a megszorítások, az általános elszegényedés közepette az egyház is szegényedik, az említett kincs akkor is megmarad. HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 2009. március 2-i számában megjelent „Rasszista jelentés hazai segédlettel” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a Helsinki Bizottság érdemben nem emelt szót a 2006- os rendőri erőszak ellen, továbbá valótlanul állítottuk, hogy a Helsinki Bizottság nem mozgósította nemzetközi kapcsolatrendszerét a rendőri visszaélésekkel összefüggésben. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Helsinki Bizottság a rendőri szervek fellebbezésével kapcsolatban a Legfőbb Ügyészséghez fordult és az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát is tájékoztatta.