Magyar Nemzet, 2010. április (73. évfolyam, 89-117. szám)

2010-04-10 / 97. szám

36 igyar A Nemzet Magaán 2010. április 10., szombat ■ V. A.______________________________________ ■ Budapesti, Váci utcai turisztikai, rendezvényszervező társaságnál dolgozik Sebestyén István. Tíz évvel ezelőtt ők rendezték az első budapesti pörköltfőző fesztivált, ahol Benke Laci bácsi irdatlan mennyiségű pörköltöt főzött. Először csak ráfogták, hogy az a világ legnagyobb pörköltje, aztán jött egy ötlet: a meglévő fényképek és videofelvételek alapján ismertessék el hivatalosan is! A szervezőstábból Sebestyén Istvánra esett a választás, próbálja elintézni, hogy a legnagyobb pörkölt Guinness-rekord legyen. Ezerkilencszázötvenegyben Sir Hugh Beavernek, a Guinness Sörfőzde akkori igazgatójának fejéből pattant ki az ötlet, amikor kedvenc sportjának, a vadászatnak hódolt társaival, akik éppen azon vitatkoztak, hogy a nyírfajd vagy a lile a leggyorsabban repülő madár. 1955-ben kiadták az első Guinness-rekordok könyvét, amely karácsonyra a bestsellerlisták élére került. Ma már a Guinness-rekordok könyve a világ legnagyobb gyűjteménye, olyan nemzetközileg elismert és hitelesített rekordokat jelentet meg, amelyek az emberi teljesítőképesség vagy a természet szélsőségeként jönnek létre. Bekerülni a könyvbe nagy megtiszteltetés. Sebestyén István kereste a kapcsolatot a londoni kiadóval, de néhány e-mail váltás után kiderült, nem is tudják, mi az a pörkölt, miért több, mint egy másfajta egytálétel. Azt sem tudják, miért olyan nehéz elkészíteni. A német társkiadó viszont megértette, miről van szó - vélhetően jártak már nálunk -, így kiadta a német Guinness-rekordot erre a főzési attrakcióra. Sebestyén István akkor még nem sejtette, hogy ez az elismertetési bravúr számára milyen következményekkel jár. A közlekedési mérnök, jogász végzettségű férfi, aki híradás-technikai szakcikkek szerzője is, így magyarázza az előzményeket: Benke Lászlót sokan faggatták, hogyan sikerült a rekordját a Guinness-könyvbe berakatnia, ki intézte el ezt neki, mire ő a maga kedélyes stílusában azt válaszolta, hogy szóljatok a Zsiráfnak. - A Zsiráfnak? - Igen, mivel 198 centiméter magas vagyok, a turisztikai szakmában tizenöt éve ez a becenevem. Még egyetemistaként akasztották rám. Jól van, mondtam magamban, vállalható becenév. Egyébként egyszer már egy hivatalos rendezvényen államtitkári szinten is „lezsiráfoztak”. Ráadásul pont az állatkertben tartották a sajtótájékoztatót. Benke Laci bácsi Guinnesselismerését követően özönleni kezdtek hozzánk a felkérések. Nem volt kapcsolattartó, így én vettem nyakamba ezt a területet. Úgy gondoltam, évi háromnégy rekordkísérletben fogok közreműködni, nem hittem volna, hogy idő múltával évente több mint száz kísérlet lesz belőle, s nem marad egy szabad hétvégém sem. Sebestyén István Váci utcai irodájában fogadja az ügyfeleket. Nincs egy órája, hogy elment a cseréptörés rekordere, aki a diplomájáért ugrott be. István táskájában mérőszalag, nagyító, fényképezőgép, komputer s nyomtató található. Kizárólag a magyarországi rekordok regisztrálásával foglalkozik. Tudomása szerint a londoni kiadóhoz évente nyolcvanezer javaslat érkezik, nagyon megszűrik, hogy mi kerülhet a kiadványba. A magyar rekordok fele a gasztronómiához köthető, az angoloktól pedig nem várható el, hogy a mi finomságainkat megértsék, ezért sok kísérletre nem is reagálnak. Pontosan ez a helyzet hívta életre a magyar rekordok számbavételét, rögzítését, internetes weblapon való megjelentetését. Miénk a világ legnagyobb disznósajtja: 5 méter hosszú, 12 centiméter átmérőjű. A szatmárcsekeieké a leghosszabb puliszka, amely 10 centiméter széles, 190 méter hosszú. A leghosszabbra tekert rétes 82,5 méteres lett, a legnagyobb pásztortarhonya 3700 adagos volt. Persze kocsonyában is jók vagyunk: 2009-ben a felsőtárkányi kocsonyafőző versenyen a Jankó család 110 adagos kocsonyát készített. Dombrádon Pokol Ernő 23 évig üzemeltetett palacsintázót, családtagjai segítségével egy nap alatt 4699 darab palacsintát készített. Be lehet kerülni a rekordgyűjteménybe 673 grammos citrommal, nyolc méter belső átmérőjű adventi koszorúval, mozgó járművön történő kézenállással, folyamatos mesemondással, maratoni kosárlabdázással, de rajzfilmnézéssel is, amely márciusban volt. A filmnézés jelenlegi világrekordja egyébként 123 óra - ezt kívánta megdönteni tizenöt elszánt ember. A budapesti maratoni filmnézés a Macskafogó című kultikus magyar rajzfilm vetítésével kezdődött. Az első versenyző már a tizennyolcadik óra után kiesett. Tipikus maratoni rekordkísérlet volt. A kilencvenedik óra után már csak ketten maradtak, s a kilencvennegyedik óránál egyikőjük föladta. A győztes, egy 53 éves kamionsofőr a 104. órában közölte, hogy most már nagyon unja a filmet, s abbahagyta a kísérletet. A Guinness-rekordot nem sikerült megdöntenie, de ez akkor is magyarországi csúcs - tudtuk meg Sebestyén Istvántól, aki természetesen nem nézte végig a filmeket: ott volt a kísérlet indításakor, néha reggel, ebéd utáni munka után, este is kiugrott a helyszínre. Gyakran keresik telefonon. Van, akit lebeszél a kísérletről. Az autóval körforgalomban megállás nélküli maratoni körözésről vagy arról, hogy 24 óráig ücsörögjön egy medence fenekén búvárruhában. Viszont ha a teljesítmény elismerést vált ki, s nem lesz nevetség tárgya, nem lehet baj - vigasztalja a csalódott embereket. A gasztronómiai jellegű törekvésekről megjegyzi: ha a rekordkísérlet egy települést megmozgat, már nyertek vele. Ráadásul sokszor a gasztronómiai attrakció a települési marketing része. Hívták már téglából készült csónakhoz is. Hankó Péter gyöngyösi lakos, aki ytongtéglából készít szobrokat, 2009. július 11-én vízre bocsátotta a Markazivíztározón az általa épített ytongcsónakot. A téglából ragasztással készült vízi jármű 205 centiméter hoszszú, szélessége 80 centiméter, teljes szerkezeti magassága 50 centiméter, a csónak tömege 200 és 250 kiló közötti, számított vízkiszorítása pedig 660 liter. Ez volt az ország egyetlen, így legnagyobb méretű építőipari téglából megalkotott vízi járműve. Magam is csodálkoztam, de a téglacsónak nem süllyedt el, hanem úszott a vízen. A siker kulcsát a téglák egymáshoz ragasztása és az építőanyag kezelése jelentette. Sebestyén István egyik héten azt tanúsítja, hogy több mint kétszázan nevettek együtt egy nevelési jógagyakorlaton, máskor nótát hallgat. Tavaly ugyanis megdőlt a megszakítás nélküli nótázás Nagyszénáson felállított 42 órás világrekordja: a győr-ménfőcsanakiak 50 óra és 7 percig énekeltek magyar nótákat. De megrendezték a horkolók éjszakáját is. A két gyógyszergyártó által szervezett fővárosi rendezvény célja az volt, hogy a horkolók ébredjenek rá: a horkolás nemcsak környezetük számára kellemetlen, de rontja saját életminőségüket is. Összetrombitáltak százvalahány próbaalvót. A pálinkakóstolót követően mézes borral kínálták az érdeklődőket, majd egy rettenetesen unalmas filmet vetítettek nekik, azaz mindent megtettek annak érdekében, hogy a társaság elálmosodjon. Valamennyivel éjfél előtt elcsendesedett a csarnok. Két alvásszakértő orvos közreműködését kértem. Két óra körül elég rendesen zengett a ház, az akusztikus kollégák megmérték, ki mennyivel horkol. A leghangosabban alvó férfi kilencven decibel fölött horkolt. Szórakoztató, hogy az emberek fejéből mi minden ki nem pattan. A feleségem az asszisztensem, ő fényképezi az attrakciókat. A közeli hetek programja: maratoni csoportos gépelési kísérletre, tömeges pizzakóstolásra s 25 éves házassági évfordulót tartók tömeges rekordkísérletére utazunk. Épp a végszóra csörren meg a telefonja, valakik műanyagpalack-taposási kísérletben gondolkodnak. Nagy siker a világ legsilányabb filmje Madáretetés : Győr Ágnes_____________________________E mlékszem, ahogy négy évvel ezelőtt sátorban sikoltozó kamaszok közt álltam. A színpadon nem más, mint Korda György és felesége, Klára énekelt. Néhány órával korábban egyik ismerősöm hívott, hogy menjek el a koncertre. Indoklása egyszerű volt, de meggyőző: „Ez annyira rossz, hogy látnod kell!” Igaza volt. Ezért sem lepődtem meg, mikor a minap arról olvastam a BBC hírportálján, hogy az Egyesült Államokban tömegek rohanják meg a mozikat azért, hogy láthassák a Birdemic: Shock and Terror (Madárinvázió: sokk és terror) című filmet. A mozi szívszaggató történet arról, ahogy egy törekvő szoftverkereskedő és barátnője megpróbálja felvenni a harcot egy csapat dühös madárral. A film hősei, amíg lehet, vállfákkal, majd lőfegyverekkel küzdenek a „vadakkal”, de hiába. Bár az 1970-es években is elavultnak számító számítógépes technikával képernyőre vitt sasok, dögkeselyűk és sirályok egymás után robbannak fel a vásznon, elfogyni mégsem akarnak. Ahogy a filmtörténelem legrosszabbul megírt dialógusai sem. A nézők pedig ízelítőt kaphatnak abból, hogyan is nézett volna ki Alfred Hitchcock híres Madarak című alkotása, ha történetesen nem a mester, hanem egy szilícium-völgyi szoftverkereskedő készíti el. Ez a bizonyos üzletember a vietnami születésű James Nguyen. A férfi, aki hatéves korában menekült családjával együtt az ígéret földjére, régóta gyártja alacsony költségvetésű amatőr filmjeit. Alkotásain azonban idáig átnézett a szakma. A 2008- ban elkészült Birdemicnek is a feledés juthatott volna osztályrészéül, ha a szívós alkotó nem veszi kezébe szellemi termékének reklámozását. Akkor sem adta fel, mikor a független filmek nemzetközi szemléjén, a Robert Redford által életre hívott Sundance fesztiválon becsapták az orra előtt az ajtót: autóját madártollal,ürülékkel és művérrel dekorálta, majd nyolc napon keresztül furikázott vele az eseménynek helyt adó Utah állambeli Park Cityben. Kitartását siker koronázta. Bár a Hitchcock emlékének adózó filmet eleinte csak késő este vetítették kisebb mozikban, a világháló hamarosan az egekbe emelte Nguyen madarait. A YouTube-on, Facebookon és egyéb közösségi portálokon egyetlen kiáltásban egyesült a nézők tábora: gyerekek, ez annyira rossz, hogy látnotok kell! És megindultak a tömegek. A Variety magazin szerint bár az alkotás nem szállítja a címben megígért rettegést, a döbbenet, amely úrrá lesz a nézőkön a filmet látva, „kárpótolja” a közönséget. „Szinte hallani, ahogy leesik az emberek álla, és koppan a padlón” - olvasható a lapban. Mire egy angol cég vállalta a film terjesztését, már egyértelművé vált, a Birdemicből kultuszfilm lesz: sikerrel pályázhat a valaha készült legrosszabb film címére. Bár a párhuzam adja magát, James Nguyen szerencsésebb, mint az amerikai Edward Davis Wood Jr, aki zömében az 1950-es években készített, technikailag és történetileg is silány alkotásaiért érdemelte ki minden idők legrosszabb filmrendezőjének címét. Az ő alkotásait ugyanis csak halála után néhány évvel emelte a kultuszfilmek magasságába a kacagó publikum. Noha a Birdemic alkotója eredetileg nem ilyen babérokra tört, egyelőre nem panaszkodik. Egy riporternek azonban azt nyilatkozta, bízik benne, hogy a nevetésen túl el is gondolkoztatja majd a nézőket a filmje. Hogy rájöjjünk, pontosan min is kellene gondolkozniuk, abban sajnos sem ő, sem a moziélmény nem segít. Lesz-e folytatása a „legjobb” legrosszabb filmnek? Nos, természetesen igen. Már készül a második rész, a címe: Feltámadás. .Jelenet a Birdemic című filmből Hogyan lehet bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe? Szóljatok a Zsiráfnak! Nincs unalmas élete Sebestyén Istvánnak, aki tíz éve rögzíti a magyarországi rekordkísérleteket. Fültanúja a megszakítás nélküli nótázásnak, a horkolók viadalának, máskor száguldó autón végzett kézenálláspróbát figyel, beül a leghosszabb tanítási órára, megkóstolja a legnagyobb disznósajtot, s nem csodálkozik már azon sem, ha téglából készült csónakhoz hívják. Amikor lenne egy kis pihenője, nyugdíjasklubok hallgatóságát szórakoztatja effajta történetekkel. FOTÓ: FÖ R NECZI BÁ LIN TI .: Sebestyén István: Szórakoztató, hogy az emberek fejéből mi minden ki nem pattan