Magyar Nemzet, 2010. május (73. évfolyam, 119-146. szám)

2010-05-15 / 131. szám

Rovatvezető: Vitézy Zsófia Kultúra 2010. május 15., szombat A hatalom súlya és csábítása Nyikita Sztorozsev Debrecenben játssza a Borisz Godunov címszerepét Lassan megszokjuk a megle­petést a Debreceni Csokonai Színház operatársulatától, hisz a hajdúságiak rendre be­csempésznek valami érdekes­séget éves műsortervükbe: Muszorgszkij Borisz Godu­­novja nyolc előadással debü­tált a tavaszi ciklusban, pom­pás szereposztással. Nyikita Sztorozsevet, az előadás nem­zetközileg is elismert címsze­replőjét a vastaps után sikerült interjúra csábítanunk.­ ­ Korponai Tibor_____________ H­ogyan fogadta a közönség az operának ezt az ősváltozatát, amely közismerten komoly elvá­rást támaszt zenész és hallgató elé egyaránt? - A Borisz Godunov első ver­ziója a maga idejében nem lehetett sikeres, hiszen a korabeli közönség más muzsikához szokott; nem volt elég felkészült az ilyen mélységű zene­dráma befogadására. A töb­­bé-kevésbé eredeti verzió teljesen XXI. századi zene, éppen ezért sok­kal­ inkább megszólítja a mai kö­zönséget, mint a későbbi Rimszkij- Korszakov- vagy Sosztakovics-féle - a maga idejében igazán népszerű - áthangszerelt változatok. Mu­szorgszkij eredetijében emellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap az őrület zenei megfogalmazása, amit - az azóta eltelt történelem ismere­tében - szintén jobban meg tud emészteni a mai ember. A szélsősé­gek, az orosz lélek disszonanciájá­nak erőteljes rajza, a sírásból állan­dóan nevetésbe, majd újra csak sí­rásba fordulás sokkal magasabb hőfokon tud ma megszólalni, mint a sokáig népszerűbb átiratokban. - Számtalanszor énekelte már Borisz cár szerepét. Változott ön­ben a karakter megformálása az évek során? - Természetesen, rengeteget. Amihez fiatalon talán túl nagy ve­hemenciával közelítettem, mára már távolságtartóbban kezelem. Ugyanakkor a karakter mély tusá­­ját sokkal jobban át tudom adni, mint ifjabb koromban. Borisz cár figurája rendkívül összetett, ame­lyet a történelmi források ellent­mondásai sem enyhítenek. Mu­szorgszkij olvasatában - mind­amellett, hogy gyilkos - tulajdon­képpen mélyen gondolkodó alkat, akit a hatalom csábítása, majd súlya nyom agyon. Egyrészt bru­tális és hataloméhes, a másik ol­dalon ugyanakkor mélyen vallásos és gyermekszerető. Mindemellett nem lehet igazán gonosz ember az, akit végül a tettéért érzett felelős­ség kínoz halálra. Ez a sokrétű ka­rakter komoly kihívás elé állít bár­milyen énekest: egyszerre kell erős, brutális férfit, ugyanakkor nagyon esendő, emberi karaktert kifejezni. - Hogyan sikerült a debrece­nieknek megnyerniük önt a cím­szerepre? - Teljesen véletlenül. Már volt egy komoly jelöltjük, aki az utolsó pillanatban lemondta a felkérést, így kerültem én a képbe. Borisz szerepe minden basszus álma, ne­kem pedig nagy személyes kedven­cem, még ha számtalanszor is éne­kelhettem már. Hogy érezte magát Debrecen­ben, milyennek találta a társulatot? - Kocsár Balázs személyében egy igen érzékeny muzsikussal dol­gozhattam együtt. Sok karmester diktátorként hajtja a zenészeket, nem sok teret hagyva a művészek kibontakozására. Neki is megvan­nak a maga ötletei, de a megvalósí­tás során kompromisszumkész, te­ret enged a zenésztársaknak is. A zenekar estéről estére jobban ját­szott, az énekkar pedig végig kiváló teljesítményt nyújtott. Persze az orosz mélységek nem szóltak iga­zán, de mind a hangszín, mind az átütő erő dicséretes volt. - Mennyire adja vissza a deb­receni előadás a zenedráma ívét és súlyát? - Vidnyánszky Attila egyrészt láthatóan elkötelezettje a modern színháznak, másrészt tiszteli a ha­gyományokat és a történelmet. Nemcsak ismeri az irodalmi és történelmi hátteret, de tökélete­sen beszél oroszul is, így a debre­ceni előadásban megfelelően öt­vöződik a hagyomány és a mo­dern szemlélet, az orosz múlt egy velejéig modern darabban. Alap­vetően kellemes meglepetés szá­momra az egész produkció. Pél­daértékű a megvalósítás színvo­nala, nemcsak a város és a szín­ház léptékeihez képest, hanem objektíven tekintve is. - Nemrég énekelt Eötvös Péter Három nővérében is. Hogyan vi­szonyul a kortárs operához? - Először is ki kell emelnem, hogy Péter az egyik legszimpatiku­sabb és legintelligensebb kortárs zeneszerző, akivel valaha találkoz­tam. A mű nagyon eredeti, külö­nösen a japán kabuki stílusú ren­dezéssel együtt, de - mint majd minden kortárs zene - természe­tesen komoly követelményeket tá­maszt a befogadóval szemben. - Amerikában él. Gyakran lá­togat szülőhazájába? - 1981-ben hagytam el a hazá­mat, mert az ismertséggel számos olyan dolog is együtt járt az akko­ri Szovjetunióban, amivel nem tudtam együtt élni. Az állandó megfigyelés, a titkosszolgálat nem szűnő beszervezési kénysze­re ellen nem maradt más válasz­­tásokrt. Hosszú ideje francia ál­lampolgár vagyok, és máig is Pá­rizs a szívem választottja, mivel 15 éven át éltem ott. De ismeri az énekesek életét: az állandó utazás mellett alig néhány hetet tölthet­tem ott évente. Ilyen élet mellett nehéz bármit is otthonnak nevez­ni. Ma az Egyesült Államokban, Texasban élek. - Hallhatjuk-e Magyarorszá­gon a közeljövőben? - Ezzel a produkcióval július­ban két alkalommal is vendégsze­repelünk a Margitszigeti Szabadté­ri Színpadon. Aki elmulasztotta az előadást, ott pótolhatja. Boriszt a tettéért érzett felelősség kínozza halálra kultura@magyarnemzet.hu Új dimenziók a cárdrámában H A N G­­ J E G Y !! Balogh József_______________ A debreceni operajátszás törté­netének legnagyobb vállalko­zásai közé tartozik Muszorgszkij Borisz Godunov című zenedrámá­jának bemutatója. A méreteiben és mélységében egyedülálló remek­műnek a színpadra vitele leginkább a világ nagy operaházaiban szoká­sos, ritka, hogy egy, a Csokonai Színházéhoz hasonló társulat bele merjen vágni. A debreceni - Vid­nyánszky és Kocsár nevével fémjel­zett - produkció, az opera számos változata közül az eredetit válasz­totta. Ez tükrözi leginkább az alko­tói szándékot, de hangszerelésének szikársága miatt nagy terhet ró az előadókra és a hallgatókra. Máris le kell szögeznünk, hogy az előadás elismerésre méltó telje­sítménnyel szolgál. Várható volt, hogy Vidnyánszky Attila izgalmas színházat varázsol a tragikus sor­sú cár történetéből. Tervezőművé­szével, Olekszander Bilozubbal praktikus és expresszív játékteret építettek. Metaforikusan szerepelt a megrepedt harang és a hatalmas kódex mint beszédes díszletelem. Kevésbé éreztem elegendőnek két fontos szereplő, Borisz és Sujszkij színészi motivációját. Előbbinek elsősorban a méltósága és domi­nanciája hiányzott, míg az álnok herceg képmutató magatartása nem volt elég karakteresen meg­rajzolva. Vidnyánszky rendezésé­nek legnagyszerűbb, katartikus pillanata este háromnegyed tíz után következik be, mikor is Bo­risz halálával nem ér véget az elő­adás, hanem egy elemi erővel ki­törő forradalom söpri el az előző rendet. Ez a történelmi analógiá­kat sem nélkülöző jelenetcsere többletdimenziókat ad az egész előadásnak és kárpótol az előzmé­nyek időnként epikus lejtéséért. A Debreceni Filharmonikus Ze­nekar és a színházi kórus teljesít­ményét illetően pozitív a mérleg, de mindkét együttesnél kiütköznek a létszámbéli kompromisszumok, amelyeket elsősorban a zenekari árok és a színpad méretei okoznak. Jól teszi dolgát a Bányai Júlia Iskola gyermekkara is. A karmester, Ko­csár Balázs nemcsak a produkció előkészítésébe, hanem az interpre­tációba is nagy fizikai és szellemi energiát fektet. A gondosan kialakí­tott hangzásképet azonban némileg torzítja, hogy a koronázási jelenet harangzúgása felvételről szólal meg, s hogy a cári gyermek, Fjodor énekét mikroporttal kell kierősíte­ni. Nyikita Sztorozsev személyében nemzetközi tapasztalattal rendelke­ző, rutinos művész öltötte magára Borisz jelmezét. Teljesítménye na­gyon korrekt, de érzésem szerint adósunk marad a nagy, torokszorí­tó pillanatokkal. Honfitársa Mak­­szim Kuzmin-Karavajev viszont - bár Pimen szerepénél harminc­negyven évvel fiatalabb - tökélete­sen kiegyenlített orgánumával és kisugárzásával az est meghatározó élményét nyújtotta. A tenoristák közül Cselóczki Tamás jó formában volt, s hangban-játékban egyfor­mán hiteles Grigorijt alakított. Kó­bor Tamás viszont Sujszkijt, a da­rab kulcsfiguráját nem tudta elég jelentékennyé tenni. Az opera film­szerű dramaturgiájából adódóan nagyon fontos funkciójuk van a ka­rakterszerepek megformálóinak. Közülük vokális és színészi teljesít­ményükkel Bódi Marianna (Kocs­­márosné), Kriszta Kinga (Eszénia) és Cseh Antal (Varlaam) emelked­nek ki. Böjte Sándor a Félkegyelmű szerepében némileg visszafogot­tabb, mint ahogyan szólamának súlya indokolja. Jóleső meglepetés volt ugyanakkor Fülep Máté vilá­gos, de határozott baritonját hallani Scserkalov szerepében. Újvárosi Andrea, Hajdú András, Vince Já­nos, Ürmössy Imre és Wagner Lajos is dicséretesen teszik dolgukat. Nyugodtan állíthatjuk, hogy Borisz cár debreceni látogatása fontos élményekkel és tapasztala­tokkal szolgált. (Muszorgszkij: Borisz Godunov, Debreceni Csokonai Színház, Ren­dezte: Vidnyánszky Attila, vezényel: Kocsár Balázs.) Pál István bácsi rövid fellépése Népikultúra-közvetítésből megbukott a TV2 ■ Becsalták a dudást a Megasztárba Sokan megdöbbenve látták a 91 éves Pál István dudást, pász­tort, a Magyar Kultúra Lovagját, a népművészet mesterét, Ma­dách Imre- és Artisjus-díjas előadóművészt a múlt szombati Megasztár válogatóján a versenyzők között. A zsűri sem mond­ta, a feliratozás sem jelezte, hogy a magyar népi kultúra jeles alakja énekel éppen a képernyőn. II Varga Klára E­szenyi Enikő és Mester Tamás Pista bácsi jelenlétében ver­senyt idétlenkedett, ahelyett hogy hagyták volna, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyik leg­megbecsültebb mestere összerakja a dudáját, vagy furulyázzon gyö­nyörű, felbecsülhetetlen értékű, maga készítette hangszerén. A mégis elénekelni hagyott huszár­nóta és a szereplés végül kurtán­­furcsán ért véget. Mint kiderült, nem ok nélkül. Az történt ugyanis, hogy a Borsban március 20-án ar­ról jelent meg cikk, hogy Pista bá­csi erotikus dalokat tartalmazó CD-t készül kiadni zenésztársaival. A Bors később helyreigazítani kényszerült a minden alapot nél­külöző „információt”. A TV2-ből azonban felhívták Pista bácsit, az idős dudás szerint csak annyit kö­zöltek vele, rövid fellépése lesz a TV2-ben, vigyen dudát, furulyát, és majd énekelni is kell. Autót is küldtek érte. A huszárnóta után ki­ment volna a színpadról, amikor egy fiatalember megállította, visz­­szatessékelte azzal, hogy a nála lé­vő papíron az áll: erotikus dalt is kell énekelnie. Pista bácsi ekkor el­mondta, hogy ő olyat nem énekel, nem is tud, nem is akar, a tanítvá­nyait is tiltja tőle. Őt nem úgy ne­velték­ a szülei, ahogy sokakat ma­napság, tisztelték egymást idősek, fiatalok. Mint mondta, szavaira nagy csend lett a teremben, a folyo­són volt, aki elnézést kért, más a vállára tette a kezét. Pista bácsit nagyon bántották a történtek, szé­­gyellte magát a kínos eset miatt, de mint mondta, már megbocsátott mindenkinek. A Liszt Ferenc Zene­­művészeti Egyetem népzene tan­székének vezetője kérésére végül a szereplés második része nem ke­rült be a múlt szombati adásba. Pista bácsi Megasztáros szere­peltetése azokat is felháborított, akik korábban nem hallottak a du­dás-pásztorról, sőt a magyar népi kultúra iránt sem érdeklődtek, most azonban átélték azt, hogy amit a tévések megsértettek, az identitásuk fontos része. A Hír TV pedig kedden készít zenés interjút Tereskén Pista bácsival. Koltay Tamás, a TV2 szóvivője a Magyar Nemzetnek elmondta, Pál István bácsit a csatorna hívta meg a műsorba. Kérdésünkre, hogy a né­zők miért gondolhatták mégis úgy, hogy versenyzett - még sorszáma is volt - azt a választ kaptuk, hogy Pista bácsit a tehetségkutatóban versenyzők mezőnyében szerették volna megmutatni. Koltay szerint a szerkesztők többször is elmondták az idős népzenésznek, hogy a Megasztárban fog fellépni. Mint a TV2 szóvivője fogalmazott, a szer­kesztők célja az volt, hogy bemutas­sák István bácsit, és azt az értéket, amit az előadó művészete képvisel. A Bors cikke alapján gondolták úgy, hogy az ott teljesen tévesen taglalt erotikus dalok valamelyikét is előadhatná. Koltay határozottan cáfolta, hogy olyan szerződést írat­tak volna alá, amelyben az szerepel, hogy erotikus tartalmú dalokat kel­lene énekelnie, és amikor kiderült, hogy István bácsi repertoárjában sosem szerepeltek ilyenek, nem erőltették, a történtekért pedig többször elnézést kértek tőle. A szóvivő és munkatársai őszintén sajnálják, hogy rossz érzéseket kel­tettek Pista bácsiban azzal, hogy felemlegették a cikket, ezért több ízben elnézést is kértek tőle. Sajnos azt, hogy miért háborod­tak fel tömegesen a nézők még a megvágott anyag láttán is, a TV2 szóvivője nem értette. Pál István

Next