Magyar Nemzet, 2010. november (73. évfolyam, 298-326. szám)

2010-11-18 / 314. szám

Magyar Elemzet Kitekintő 2010. november 18., csütörtök Pénzhiány sújtja a spanyol autonómiákat Már százhúszmilliárd eurós adósságot görgetnek maguk előtt a tartományok • Madrid változtathat az eddigi rendszeren Spanyolországban csak na­gyon kevés dologban ért egyet a kormányzó szocialista párt és a legnagyobb ellenzéki ala­kulat, a spanyol Néppárt. Ilyen az autonómia kérdése­­ jól érzékelhető különbségek­kel és hangsúlyokkal. A gazda­sági válság miatt a pénzhiány egyre inkább közelíti egymás­hoz a két ellenfelet. II Sobieski Tamás_____________ A spanyol származású német közgazdász, Jürgen B. Donges még a nyáron elemezte a spanyol gazdasági helyzet súlyosságát és az ország egyedülálló és decentra­lizált autonómiarendszerében ke­letkezett zavarokat. Október vé­gén a spanyol konzervatív ABC vi­szont már egyértelműen levonta a következtetést, hogy jelenlegi for­májában tarthatatlan a spanyol autonómiák rendszere, mert az a külső és a belső adósság gerjeszté­sének egyik oka. A többi elemzés visszatérő érve, hogy drága az au­tonómia fenntartása, ezért köz­pénzből már nem tudják fizetni a 17 tartomány többmilliósra duz­zadt hivatalnokseregét. A jegy­bank elnöke is figyelmeztette az érdekelteket, hogy már meghalad­ta a 120 milliárd eurót az autonóm tartományok összes adóssága. Ehhez még hozzá kell adni az ön­­kormányzati települések utóbbi 15 évben megháromszorozódott adósságát is. Spanyolország 1978 decembe­re óta alkotmányos királyság, amelynek alaptörvénye tartós megoldást keresett a spanyol álla­mot kormányzók több évszázada visszatérő nehéz problémájára, és minden érdekelt félnek megfelelő keretet adjon az ország területén élő nemzetiségek számára. Közü­lük a baszkok és a katalánok nem­zetnek tekintik magukat, sőt a ga­líciaiak ismét előálltak ezzel a több évtizedes igényükkel. Az új alkot­mány kidolgozói ezért egységes, ám decentralizált, autonóm kö­zösségekből álló rendszert alkot­tak. A spanyol polgárháború (1936-1939) és a Franco-dik­­tatúra (1939-1975) után a törté­nelmi előzmények miatt Baszk­föld, Navarra, Galícia és Katalónia megkapta a kért jogkörök többsé­gét, míg a többi tartomány keve­sebb előjoghoz jutott saját auto­nómiai rendszere kiépítéséhez. Az egyes országrészek között azon­ban már a kezdet kezdetén meg­szűnt az egyetértés, mert közéjük dobták a viszály almáját. Tudniil­lik a hoppon maradt országrészek nem nyugodtak bele vereségükbe, és átvették a tartományokért fele­lős akkori miniszter, Manuel Cla­­vero jelszavát: kávét mindenki­nek! Vagyis a többi tizenhárom országrész is igényt tarthat a négy tartománynak megadott előjogok­ra. Végül kialakult az autonómiák most ismert és az alkotmányban rögzített kétsebességes, gyors és lassú modellje, és a hatáskörök fo­kozatos bővítését helyezte kilátás­ba a kevesebb jogkörrel felruhá­zott autonómiáknak. A kávét min­denkinek elve igazából csak a ki­válásról titokban sosem lemondó országrészeket fékezte. A 2007- ben kipukkanó spanyol ingatlan­buborék és az egy évre rá bekö­szöntő pénzügyi válság óta meg­szűnt a pénzbőség. Ezért a José Luis Rodriguez Zapatero kormá­nyára kívülről gyakorolt nyomás miatt is - például az egyes tarto­mányok, köztük Baszkföld adós­ságkockázatának leminősítésével - az ország újabb és újabb megta­karításokra kényszerül. Az auto­nómiák ügye most azért is idősze­rű és kényes kérdés, mert novem­ber végén tartják a katalán tarto­mányi választást, amelynek köz­ponti kampánytémája az alkot­mánybíróság június végi döntése a négy éve bővített statútumról. A taláros testület évekig tartó huza­vona után csak június végén kur­tította az eredeti méretre a katalá­nok autonómiaalkotmányát. És nagyon úgy tűnik, hogy a többi or­szágrésznek is meg kell majd elé­gednie azzal, amit az elkövetke­zendő szűk esztendők költségve­tései és a madridi kormányok en­gednek neki. Ehhez egyelőre meg­van a parlamenti többség is a 2012-es választásokig, mert addig a 350 fős madridi parlament ösz­­szetétele is megfelel a kormányzó szocialisták (169) és a legnagyobb ellenzéki alakulat, a Néppárt (154) érdekeinek az autonómiák ügyé­ben, hiszen együtt összesen 323 képviselői helyet birtokolnak. A mindenkori madridi kormányok­nak pedig továbbra is rendkívüli ügyességre és manőverezőképes­ségre van szükségük, hogy megér­tessék a spanyol állam létérdekeit az egyes országrészekkel. Autonómiapárti tüntetés Barcelonában. .Katalónia nem Spanyolország" - áll a transzparensen FOTÓ: afp/josep lago Önkényesen átrajzolt határvonalak a világhálón Új kínai program veszi fel a versenyt a Google térképeivel • Fordított eredménnyel járhat egyes objektumok elrejtése Kína nem bízza a Google-ra az ország műholdas feltérképezé­sét; a világszerte használt Maps és Earth programokkal szem­ben most saját világtérképet készített. A kínai program li­­cencét már több nagy cég - köztük a Nokia is - megvásá­rolta, a Google azonban egyelő­re nem érdeklődött, noha az ő térképe meglehetősen hiányos az örökké titkolózó kínaiak sa­ját fejlesztéséhez képest. Az összeesküvés-elméletek tekin­tetében végtelen tárházat jelen­tenek a Google térképei, ame­lyek fejlesztői manapság egyre több baklövést követnek el. ___Karczag Eszte­r____________________ H­atárok önkényes átrajzolása, titkos kormányzati területek véletlen felfedése - az eredetileg a felhasználók végtelen szabadságát jelentő Google Earth és Google Maps műholdas térképprogramok újra és újra csalódást okoznak. A károsultak nem csak a megkötött kezű egyszerű internetezők; a tér­képbakik komoly diplomáciai fe­szültségeket is szülnek. Nem is csoda, hogy Kína inkább saját ke­zébe vette az irányítást, és az ide­gen műholdak által vetített kép he­lyett inkább maga adott ki egy olyan térképet, amelynek tartal­mát megfelelőnek találta a világ számára. A részletesnek tűnő Map World térképet négyévnyi munka előzte meg - a frissítés továbbra is folyamatos lesz­­, és mostanra nyolcvan cég vásárolt belőle licen­cet. A Google térképével összeha­sonlítva egyértelműen részlete­sebbnek tűnik, jelen esetben a ke­vesebb vélhetőleg több. A Google Earth vezetőinek nyilatkozatai szerint arról nem ők tehetnek, hogy a felhasználóknak nincs hozzáférésük a valós képek­hez, az államok ugyanis - mint például India vagy Ausztrália - szabadon megtehetik, hogy a Google-lal kötött szerződésben cenzúrázási lehetőséget kérnek. A titkolózás oka az, hogy - főként amerikai, indiai és dél-koreai fel­­tételezések szerint­­ a műholdas képek növelik a pontos terrortá­madások veszélyét. A Google Maps és a Google Earth alelnöke, John Hawke szerint a térképek nem befolyásolják a terrorista ak­ciókat; az eddig elrejtett Wa­shingtonról sem ez a program fog addig ismeretlen koordinátákkal szolgálni. Malajzia előrelátóbbnak tűnik, hiszen a Google-lal kötött szerző­désében kijelentette, hogy nem fogja kérni a műholdas képek mó­dosítását, mert a homályos képpel csak felfednék féltett komplexu­maik helyzetét. Néhányan idővel szintén átértékelik a titkolózás fontosságát, a fehér foltokat el­avult fotókra cserélve, mert a fej­lesztőkben annyira még mindig nem lehet megbízni. Legutóbb egy frissítés során például egy nők és gyermekek által használt mene­dékközpont fotói és koordinátái váltak mindenki által elérhetővé. A brit menedékhely vezetői többször kérték a Google-t, hogy törölje a titkos információkat, ám egészen addig nem kaptak választ, amed­dig az ügy az angol parlament al­sóháza elé nem került. A nukleáris erőművek és egyéb kiemelkedően veszélyeztetett ter­rorcélpontok nyilvános térképeken való direkt elrejtése ráadásul in­kább felhívja a figyelmet az adott terület fontosságára; enélkül az éles szeműeknek fel sem tűnne, hogy bizonyos területek gyanúsan - és nyilvánvalóan szándékosan - rejtve maradtak. Érdekes elméle­tek is születnek a homályos terüle­tek körül, legyen szó a nevadai „51- es körzetről” vagy az alaszkai HAARP programról. A térképeken titokzatos, homályos képek látha­tók; a találgatásoknak - földönkí­vüli kommunikációs központ, ég­hajlat-módosító szerkezet vagy egyszerű tudományos kutatás - csak a fantázia szab határt. A felvételek cenzúrázására pe­dig majdnem minden országban van példa, az Egyesült Államok után a legtöbb (köztudomásúan) láthatatlan objektummal Hollan­dia bír. Érdekes, hogy Oroszor­szágban hivatalosan mindössze két terület van, amelynek titkosí­tásáról tudni lehet, egy interkonti­nentális rakétakilövő állomás és a Gazprom vezérigazgatójának, Alekszej Millernek a luxusvillája. Észak-Korea a Google Mapsben egy fehér folt, míg az Earth prog­ram egy üres utcákkal teli, elavult képet mutat. A Marson és a Hol­don egyelőre tiszta a kép. ÖNKÉNYES HATÁRVONÁL. A Google Maps legutóbbi baklövése is komoly feszültségeket keltett, most Nicaragua és Costa Rica kö­zött Eden Pastora nicaraguai pa­rancsnok a Google-program térké­pére alapozva vezette át csapatát a Costa Ricához tartozó területre, ahol saját zászlójukat felvonva letá­boroztak, és nekikezdtek a folyó­meder tisztításának Costa Rica la­kossága körében komoly félelmet váltottak ki az egyre erőszakosabb nicaraguai határ-helyreállítási tö­rekvések főként mivel nekik 1948 óta gyakorlatilag nincs hadsere­gük A két állam által elismert hiva­talos térképekhez képest a Google - Clinton külügyminisztériumának hibájából - három kilométerrel raj­zolta odébb a fiktív határt A San Juan folyó használati jogairól min­dig is viták folytak az 1858-as első határegyezmény óta pedig még a folyó medre is megváltozott, Da­niel Ortega nicaraguai elnök sze­rint a Costa Rica-i határ ezért - jog­talanul - egyre északabbra tolódik A Nemzetközi Bíróság legutóbb 2009-ben adott ki határozatot a fo­lyó használati jogairól, az amerikai külügyminisztériumtól származó információkra hivatkozva a Google Maps egy banális hibával felülírta a hágai döntést. A Google most nyá­ron jelentette be, hogy a beérke­zett panaszok miatt - az idén már Kambodzsa és Thaiföld között is bonyodalmakat okoztak - hatvan ország, illetve régió határait ponto­sította a térképeken. A Google pekingi irodája. A diplomáciai feszültséget okozó bakik után Kína inkább a saját kezébe vette az irányítást fotó: afp/franko­lee

Next