Magyar Nemzet, 2010. november (73. évfolyam, 298-326. szám)
2010-11-22 / 318. szám
Sokan nem is ismerik az igazi népzenét Kárpátaljai lemezt, táncos bemutatót is tervez Pál István „Szalonna ", a Magyar Állami Népi Együttes prímása A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet vehette át október 23-i nemzeti ünnepünk alkalmából Pál István „Szalonna” népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes prímása, akivel többek között a népzenével kapcsolatos tévhitekről, illetve azok feloldásának lehetőségeiről beszélgettünk. B Vakuiya Esztf.r_____________ Korábban csak kivételes esetekben adományoztak autentikus népzenét játszó muzsikusnak hasonló rangos elismerést. Pál István ráadásul pályája elején jár, nemrég töltötte be harmincadik életévét, a kitüntetéseket pedig rendszerint életművekért, komoly életpályák több évtizedes tevékenységéért adják. Talán ezért is érezte annyira a magáénak a díjat az egész táncházmozgalom, olyannyira, hogy az átadást követő napokban egy idősebb férfi oda is ment az ifjú prímáshoz, és azt mondta: „Tudod, miért örülök annyira ennek a díjnak? Mert az az érzésem, hogy ezt mindannyian kaptuk.” Ez a gesztus is mutatja, menynyire más az új kormány hozzáállása a népzene ügyéhez. Mivel a díj az életét jelentősen nem befolyásolja, a politika és a művészettámogatás kapcsolatáról kérdezem Pál Istvánt, aki azt mondja: a magyar népzene művelői és általában a periférián található műfajok, amelyek nem kapnak kellő médiafelületet, pedig a nemzeti örökség részei igenis politikai támogatásra szorulnak. - Szükséges, hogy a politikának fontos legyen mindaz, ami hazai és ami a miénk, bármilyen területről is legyen szó, hiszen ezektől válunk érdekessé más országok számára - fogalmaz a prímás. - Persze, felvirágozhat a népzene szellemianyagi támogatás nélkül is, ahogy tette a táncházmozgalom a régi rendszerben, csak éppen nem jut el mindenkihez, így nagyon nehéz ledönteni az előítéletek falát - teszi hozzá. Hozzá nem értők többször említik, hogy a népzene elavult és nem korszerű, mások azt, hogy hamis. Ezek a téveszmék részben a régi felvételek technikai hiányosságaiból, részben a népzene adott esetben speciális, a temperált zongorához szokott fül számára szokatlannak tűnő hangközei miatt terjedtek el. Pál István viszont állítja: még nem találkozott olyan emberrel, aki hallotta őket zenélni, és azt mondta, hogy amit játszanak, az nem jó. Sőt, egyre nagyobb a törzsközönségük, egyre több a pozitív visszajelzés, és egyre többen hozzák el a népzenét még nem ismerő barátaikat, rokonaikat a koncertjeikre. Vagyis a problémák abból fakadnak, hogy sokan nem is ismerik az igazi népzenét. Persze, lehet arról is beszélni, hogy itt van például az, amit a Csík zenekar játszik, ami egyfajta kitekintés, az is egy út a sok közül, és én nem is zárkózom el ettől a vonulattól. Csak fontos, hogy mindent a helyén kezeljünk és a nevén nevezzünk. Ha népzenét játszanak, az népzene, ha viszont népzenei elemekkel is, de feldolgozzák más zenekarok zenéjét, azt nevezzük feldolgozásnak - mondja a hegedűs, aki a Zeneakadémia népzene szakirányának első master képzését kezdte el ősszel. - Azt is pozitívnak érzem a zeneakadémiai tanulmányokban, hogy klasszikus és dzsesszzenészekkel vagyunk együtt. Fontos, hogy egy adott korosztály fiatal művészei találkozzanak, beszélgessenek. Ez ugyanis oda-vissza hat, érzelmileg, technikailag fejlődési lehetőséget kínál mindegyik vonulatnak amellett, hogy egyre inkább elismerik azt is, amit mi képviselünk. Egyre több klasszikus és dzsesszzenész ismeri fel, mennyi mindent profitálhat a népzenéből: természetes energiákat, ritmusok felfogását, zenei folyamatok értelmezését. Egyszóval nyílnak a szemek, nyílik a szív és az ész - fogalmaz Pál István. A virtuozitásáról, zenei humoráról széles körben ismert muzsikus távlati tervként megemlíti, hogy később szívesen tanítana is, bár nem népi hegedűt, hanem a funkcióban játszott népzene és az előadó-művészet határmezsgyéjén található fogásokat, vagyis hogy például a tánchoz játszott folyartatok között milyen dallam- vagy hangnemváltások lehetségesek és ezek milyen hatást érhetnek el. - Azt, amit a zeneszerzés tud, és amit sokan a színpadon inkább ösztönösen tesznek - teszi hozzá. A prímás nemrég vette fel új Szalonna-bandás lemezét, ami a közeljövőben jelenik meg, utána pedig egy olyan korongot szeretne készíteni, amely Kárpátalja zenéjét mutatja be. - A legtöbben egyedül a Técsői bandát ismerik Kárpátaljáról, pedig a régió zenéje ennél sokkal több rétegű, és úgy érzem, ezt nekem mint kárpátaljainak, kötelességem megmutatni a közönségnek. Mostanában éppen ezért ismét az otthoni muzsikákat gyűjtögetem, felkeresem az öregeket - mondja Pál István, akinek első lemeze anyagához, az Örömzenéhez a Jászság néptáncegyüttes készített koreográfiát. Ezt hamarosan a Művészetek Palotájában láthatjuk, jövőre pedig a Magyar Állami Népi Együttes alapításának 60. évfordulójára Pál István most megjelenés előtt álló CD-jét szeretné hasonló módon színpadra vinni. Pál István :Szalonna: Nyílnak a szemek, nyílik a szív és az ész fotó: székelyhídi Balázs Elhunyt Metz Katalin Hosszú, türelemmel viselt szenvedés után tegnap este elhunyt Metz Katalin újságíró, színikritikus, a Magyar Nemzet volt munkatársa, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje. Temetéséről később intézkednek. 19 P. Szabó Ernő_____________ Húsz éve lesz lassan, hogy először belépett az Új Magyarország szerkesztőségébe. Fáradt volt és sokféle betegség gyötörte, ami részben a napilapos újságírás számlájára volt írható. Részben - vagy inkább majdnem egészben-pedig annak a húsz évnek, amelyet maga után hagyott, amikor 1987-ben Erdélyből Magyarországra települt. Marosvásárhelyen hagyta édesanyját - derült ki gyorsan a beszélgetések során -, kiváló zenész testvére, Isti akkor már régen Hollandiában muzsikált. Néhány évvel később alkalmam nyílt megtapasztalni Amszterdamban, egy sötét téglaház tágas, kertre néző szobáiban, hogyan találnak újra egymásra a családtagok, akiket a XX. század második felének történelme Európa különböző tájai felé sodort. Vagy éppen hagyott ott egy ideig, ahol születtek, ahová tartoztak - mert ez volt a legnagyobb kaland, tudjuk, a XX. század magyarja számára. Metz Katalin sokszor átélte a határokon való átkelést, valójában azonban a szellem, a művészet világában sohasem ismerte (el) a határokat. Könnyedén lépett át rajtuk, műveltsége, nyelvtudása, nyitottsága révén - amelyet a marosvásárhelyi szülői házból, a világ dolgaira nyitott, az értékeket a maguk lehetőségei szerint gyarapítani akaró családból hozott magával - a világ minden pontján megtalálta a fontos tájékozódási pontokat. Mintha csak igazi európaiak lettünk volna néhány órán át valamelyik kradit, sötét vizű csatorna mellett - mindenesetre erőt, friss levegőt adott az élmény ahhoz, ami idehaza várt ránk a rendszerváltozás következő éveiben. Kati villámgyorsan magára talált, a publikációnak teret adó hetilapok, folyóiratok köre folyamatosan bővült, a napi, heti újságírás mellett egyre több energiája jutott elmélyülésre, nagyobb lélegzetű mű írására. 1998-ban napvilágot látott Forgószélben (Harag György, a rendező-mágus) című könyve két kiadást ért meg külföldi fesztiválokon, színházi körutakon szerzett élményeit gyűjtötte össze a Hetedhéthatáron túli gongütésekben (2004). Meghatározó alakjává vált a kortárs magyar színikritikának. Talán azért, mert tudta, hogyan tegye közkinccsé mindazt, ami a művekben megjelent, s hogy képes legyen a legnehezebbre: saját legszemélyesebb sorsának tapasztalatait, tanúságait a tényszerű, objektív ítélkezés, a műkritika integráns részévé tenni, hogy megmutassa, megkeresse a műben samu által az életben (a valódi helyett) az igazat. 2010. november 22., hétfőKultúra Plaflvar Nemzet Őskultúra, megújuló nyelv Boromisza-emlékkiállítás az Óbudai Kulturális Központban Boromisza Tibor (1880-1960) festőművész születésének 130., halálának 50. évfordulója alkalmából nyílt műveiből kedden emlékkiállítás az Óbudai Kulturális Központ San Marco Galériájában. A tárlat, amelynek védnöke Schmitt Pálné Makray Katalin, december 2-ig látogatható. Andor Anna____________ Már-már egy tüntetéssel is felért Boromisza Tibor emlékkiállításának kedd esti megnyitója az Óbudai Kulturális Központ San Marco Galériájában, annyi volt az érdeklődő, hogy a későn jövők már csak a folyosóról hallgathatták az Óbudai Kamarakórus által előadott műveket és az üdvözlő, megnyitó beszédeket. Tüntetés, de miért vagy mi ellen? Nyilvánvalóan elsősorban azok mellett az értékek mellett, amelyek Boromisza műveiben megjelentek: a magyar kultúra, a történelem, a természet értékei. A magyar paraszti kultúra legmélyebb gyökereit kereste, szinte tudós antropológusként járta az országot, kereste a még föllelhető ősi nyomokat, jeleket, rajzolt, festett, jegyzetelt - hogy korszerű művészetet hozzon létre. Minderről egyértelműen beszélnek a pálya öt helyszínéhez - Nagybánya, Szentendre, Hortobágy, Budapest és Keszthely - kötődő alkotások a tárlaton. Azt is mutatják, hogy Boromisza formátumához, az életmű dimenzióihoz nagyobb léptékű emlékkiállítás megrendezése lett volna méltó, mégpedig Szentendrén, ahol ma is - a művész gyermekei által fenntartott - emlékház őrzi emlékét a Duna-parton. És annál is inkább, mert, ahogyan a megnyitón sajnálatosan kis számban megjelent szentendrei művészek egyike, Deim Pál Kossuth-díjas festőművész fogalmazott, Boromisza a XX. századi magyar művészet kiemelkedő, méltatlanul háttérbe szorított személyisége volt. Hogy miért nem a szentendrei MűvészetMalomban rendezték az emlékkiállítást, az Dietz Ferenc szentendrei polgármester üdvözlő beszédéből derült ki: egy egymilliárd forintos projekt részében a MűvészetMalom is megújul, ezért zárták be ideiglenesen, s ezért csúszik a nagyszabású emlékkiállítás megrendezése 2011 őszére. Ahogyan Török Katalin művészeti író, a tárlat kurátora fogalmaz, az óbudai kiállításon csak a művész hagyatékában maradt, gyermekei tulajdonában lévő festmények szerepelnek. E művek együtt még sohasem kerültek közönség elé. Fontos hozzájárulás tehát a tárlat az életmű megismertetéséhez, amelyből nagy kiállítást utoljára 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában, korábban pedig 1962-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumban rendeztek Boromisza műveiből. Jurecskó László monográfiája pedig, amely 1996-ban jelent meg, elsősorban a művész nagybányai korszakát mutatja be. A festő lánya, Boromisza Piroska, aki testvéreivel, Katalinnal, Fatimával, Hajnalkával és Tassal, valamint a festő unokáival, a szülőfalu, Bácsalmás Baráti Körével és az Alfa Hotellel együtt támogatta az óbudai tárlat megrendezését, elsősorban azt tartja fontosnak, hogy a kiállítás egy egész sorozatot indít el. 2011 márciusában Bácsalmáson, áprilisban Érsekújvárott kerülnek Boromisza képei a közönség elé, a sor a Budapest XII. kerületi önkormányzat, illetve a nagybányai művésztelep galériájában folytatódik, és a szentendrei MűvészetMalomban fejeződik be. Remélhetőleg akkorra az életmű kutatása olyan stádiumba érkezik, hogy a tárlatot Boromisza művészeti írásaiból, verseiből és levelezéséből válogató katalógus is kísérheti. Jótékonysági est az elmosott házért Jung Zseni fotóművész honti lakóházát június első napjaiban elmosta az Ipoly hatalmas árvize. Megsegítésére a művész barátai, Bálint Márta, Bencze Ilona, Beregszászi Olga, Lovász Irén, Lukács Sándor, Sándor György, valamint Kertész András gordonkaművész jótékony célú estet rendeznek Auth Magda műsorvezetésével a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Házban (Budapest VI., Nagymező u. 20.) november 25-én, csütörtökön 17 órakor. (P. Sz. E.) Bezárt a velencei építészeti biennále Látogatórekorddal zárta be kapuit vasárnap Velencében a 12. építészeti biennále. A város számos pontján megrendezett nagyszabású szemle tárlatait összesen 170 ezren látták az augusztus 28-i megnyitás óta, ami majdnem harmadnyival több látogatót jelent, mint amenynyien a két évvel ezelőtti kiállításon jártak. (A. A.) A László-Mikes páros bécsi sikere Bronzérmes lett a László Csaba, Mikes Anna páros az IDSF szövetség 2010-es tíztáncvilágbajnokságán Bécsben. A Szilver TSE duója a dán Bjoern Bitsch,Ashli Williamson és az orosz Timur Imametgyinov-Jekatyerina Nyikolajeva párosok mögött végzett a harmadik helyen a hatos döntőben. A kettős eredményes évet zárhat tíz táncban: a kisinyovi Eb-ről is bronzzal tértek haza, itthon megnyerték a magyar bajnokságot. (MTI)