Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)

2011-10-19 / 287. szám

Magyar Nemzet Kultúra Rovatvezető: Muray Gábor 2011. október 19., szerda Kétvilágnyi zene Julia Fischertől H­A­N­G - K­É­P __­Kovács Szilveszter__________ A tehetség afféle természeti szépség. Ha szembetalálko­zunk vele, jóleső érzés megszemlél­ni. Hároméves volt a mi Júliánk, amikor zongorázni kezdett, magá­tól­­ zongoristák gyermekeiről mindig ezt állítják, amióta a csoda­nevelésnek gyermekjogilag rossz a megítélése. Négyévesen kapott kéz­be hegedűt - mondjuk, elég nehéz volna felhúrozott hegedűt találni akármilyen házban, csak úgy. Nem akarom bántani a matematikus Fischer papát és a zongoratanár anyukát, ahogy tanár és tanár közt ég és föld a különbség, nyilván úgy lehet ép lélekkel túlélni egy nonstop gyakorlásba öltöztetett gyerekkort. A koncertfilmhez csatolt portré ön­tudatos fiatal nőt mutat. Julia éret­lennek minő­síti magát. Rendben, ő még csak most huszonhét, ám eközben csaknem két évtizede pro­fesszionális zenekarok szólistája­ként lép fel, és Németország legfia­talabb akadémiai professzora. Ahogy szintén csodagyerekeket ta­nít, abban nagy adag keménység van, rámenős hibajavítás. Ugyanez a mokány szigor köszön vissza hangszeres játékában is. 2008-at írunk, a frankfurtiak új­évi hangversenyre mennek. A mo­dern koncertteremmé vált Alte Operben lép színpadra Julia Fischer kortársai között: a Junge Deutsche Philharmonieban tán épp egykori osztálytársai ülnek. És végignézhe­tik, amint sztárrá vált ismerősük hegedűn és zongorán versenymű­vet játszik, a Decca pedig élőben filmre rögzíti mindezt. Mit hívjunk repülőrajtnak, ha nem ezt? Nincs a fejemben analóg eset, pedig kutatok mindenfelé: hallot­tam énekest fuvolázni T­aminóként, nem is egyet, Medveczky Ádám és Héja Domonkos ütősbő­l lett kar­mesterré, de azért érezzük, hogy ez most más. Julia Fischer természete­sen hegedűs marad attól még, hogy jó közepes technikai szinten képes elzongorázni Edward Grieg híresen szép-szomorú koncertjét. Dallam­vezetésében ott a hegedűsi intenzi­tás, amely a tűnő hangot a fizika törvényei ellen hadat viselve kíván­ná hosszú vonasúvá tenni. Ami él­mény benne, az a sziklaszilárd mu­zikalitás, amely mérnökien hideg volna, ha nem lenne kidolgozásá­ban is arányos. Saint-Saens hege­dűversenye viszont nem igényel mentegetést. Könnyen csodálható darab feltűnően kantilénás közép­tétellel, amelyben pont olyan szé­pen lehet énekelni, ahogy Julia is te­szi. A hegedűjáték pedig impozáns: kijön a lépés, s ha nem tűnne néha elő az a cseppet akarnék habitus, tökéletesnek mondanám. Valami­ért mégis háromszor néztem végig a filmet, és nem az attrakció miatt. Látni már az egyetlen, világkarriert befutott hegedűshölgy, Anne- Sophie Mutter utódját. Két hang­szerével kétvilágnyi zenét játszik elénk, és ez a férfiszólisták univer­zumában hatalmas tett. (Saint-Saëns: 3. hegedűverseny; Grieg: a-moll zongoraverseny - Decca DVD, 2011.) rrh nemzeti LjJtáncszínház Október 21.19.00 óra i .*►. x­­/&ailyAmor Flamenco-Argentin tangó est Két kontinens — Wmmjmék LIPPAI ANDREA, BÁNHIDI PETRA ÉS JOSIP BARTULOVIC Ma 18 órától Magyar Nem­zet Klub, amelynek vendége: Hurkos Matild, a Magyar Nemzet főmunkatársa. Az est témája: Bajban a világ Helyszín: Magyar Nemzet ügyfélszolgálat Budapest VII., Wesselényi utca 8. Telefon: +36-1/322-8306; +36-1/413-1547, e-mail: ugyfelszolgalat@mno.hu Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 1014 Budapest, Színház u. 1-3. info: (06-1) 375 8649, 201 4407 www.tancszinhaz.hu J kultura<® magyarnemzet.hu A rajzművészet Jókaija Kiállításokkal, diavetítéssel emlékeznek a száz éve született Zórád Ernőre Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fe­jezni - Márai Sándor ekként méltatta Zórád Ernőt, a Tabán fes­tőjét. A képregényrajzolóként, grafikusként, illusztrátorként és karikaturistaként is termékeny művész az idén lenne százéves. A képíró Zórád címmel hétfőn este a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban irodalmi illusztrációiból, a kArton Galériában személye­sebb tárgyú képeiből nyílt kiállítás. UBILEUM : Tölgyesi Gábor______________ K­icsit recseg a Pacsirta rádió, Zórád Ernő énekel a tegnap­ból, a tegnapelő­ttről­­ az 1933-ban lebontott Tabán vendéglőinek san­zonjait idézi. A pestiek egykor ide jártak randevúzni, s mivel a rácok kiváltsága volt, hogy ne fizessenek jövedéki adót a bor után, kiskocs­mái virágoztak. A dombos vidék girbegurba, szűk utcáit bájos dalok lengték be, a mai fül már nem hall­ja ki belőlük az iróniát. Csak a ro­mantika maradt - amellyel Márai Sándor szerint a tabáni törzsi lakók nem törődtek, talán kicsit unták is, hogy világuk pesti kupléírók slá­gerszövege lett. A tabániak filozofi­kus hajlamúak voltak - talán ilyen volt Winter Hermann, a szenesem­ber is, akinek kocsija épp fordulni készül a Fehérsas téren, Zórád Er­nő akvarelljén. Tabán elit környéke ez, errefelé tágasabbak az utcák, a közelben kanyarodik a villamos a Duna­­partról az Attila körútra. Játék a névvel - a macskaköveket finom hó porozta be. A hallgatag Krúdy Gyu­la is a Tabán törzsvendége volt, sok mese született itt - a kiállítás erre reflektál a Krúdy-kalendárium ké­peivel. Az Irodalmi Pantheon tagja még Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula. Magángyűjtőktől érkezett festmények a falakon - szatirikus képek a bohémekről­­, a tárlókban Zórád Ernő irodalmi il­lusztrációi, mesekönyvei. Jókai Mór, Benedek Elek, Rudyard Kip­ling, Jules Verne, Jack London. Az alkotó nevéhez fűződik az első ma­gyarországi szóbuborékos képre­gény, a Winnetou - felejthetetlen Rejtő- vagy Jókai-képregényeket közölt a Fülesben is­­, és sok gye­rek nőtt fel a rajzművészet Jókaija­ként tisztelt Zórád Ernő huszonki­lenc diafilmjén. Gyermekei, unokái idén alapít­ványt hoztak létre emlékének ápo­lására, a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása egy jubileumi programso­rozat része. Zórád Ernő tabáni ké­peiből már látható pódiumtárlat a Tabán Múzeumban, a Csap utcá­ban vasárnap avatott emléktáblát a Budavári Önkormányzat. Csütör­tök este hatkor Nagy Gábor Tamás polgármester a Várnegyed Galériá­ban nyitja meg az Emlékeink Zórád Ernőről kiállítást, amelyen köszön­tőt mond Ludwig Emil, lapunk fő­munkatársa is. Október 27-én a Képregénykedvelők Klubja idézi fel emlékét a kArtonban, november 26-án az Örökmozgóban vetítik Zórád mesediafilmjeit, december 4-én a Krúdy-házban nyílik meg életmű-kiállítása. A művész önképe 1932-ből, amikor a Tabán­­ festett gyászjelentését* készítette Egy honti világfi 11.tmwio Emii.___________________________________________________ B alassagyarmaton született Zórád Ernő 1911. október 16-án­­ a szü­lei alkalmasabbnak tartották e célra a városi kórházat, mint a honti hegyek közt megbúvó Dacsókeszi falusi kis kastélyát. Gyermekkorát ott töltötte, a mesebeli hegyek, különös rokonok, jó palócok és tót atyafiak között, ötfalunyira a nógrádi Szklabo­­nyától, ahol Mikszáth Kálmán látta meg a napvilágot­. Ott kezdett el könyvet kis­fiúként olvasni, írni és rajzolni igencsak korán, meg régi népdalokat magába szívni és nótázni; ott járt iskolába is, ahol már az első évben fejből felsorolta Magyarország 63 vármegyéjét. Ennek az idilli, egész életre szóló élménykin­cset kínáló világnak vetett véget az el­vesztett háború, majd a trianoni szab­­dalás és a honvesztés. A tisztviselőcsa­lád 1921-ben Budapestre költözött. A sokoldalúan tehetséges ifjú, majd fővárosi világfi évtizedek múlva megírja élete első négy évtizedének történetét: az Egy vándorfestő ifjúságai című, álta­la gazdagon illusztrált regényes önélet­rajz páratlanul értékes, hiteles forrása a két világháború közti Budapest életé­nek, mondén hétköznapjainak. Hibát­lan stílusa, mesteri arányérzéke és pon­tossága, fanyar - de egyszerre intellek­tuális - humora által Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Krúdy remekei mellé kí­vánkozik ez a sajnálatosan alig ismert, ritka irodalmi csemege. Zórád elbeszé­léséből is megismerhető a Tabán alko­nya és lebontása, amihez kapcsolódóan ismertté lett a neve. Elvégezvén a pesti Iparművészeti Múzeum rajziskoláját, az 1930-as évek elején „mindig egy lépéssel a bontóbrigád előtt” járta a halálra ítélt városne­gyed utcáit, terecskéit, és kövér mappányi rajzot készített Rezeda Káz­­mér és Szindbád ködbe vesző világáról. Így lett a Tabán „festett gyászje­lentésének készítője” és leghitelesebb művésze Zórád Ernő, akinek ké­pei egy ideje már kortörténeti dokumentumok, és így lett időskorára ő a Várkerület első díszpolgára. 1951 -gyel fejeződik be önéletírása, a következő több mint fél évszázad históriáját már inkább a munkáiból ismerhetjük meg. Zórádot nevezhet­jük a magyar képregény atyjának, és vélhetőleg ő e XX. századi műfaj legna­gyobb, legszorgalmasabb mestere: a ré­gi Fülestől és alkalmi füzetektől a kései korszak igényes kivitelű kiadványaiig nehezen összeszámlálható munkája - becslés szerint 19 ezer rajz - jelent meg nyomtatásban. Készített diafilmeket, és illusztrálta remekírók könyveit - a szö­vegekkel egyenrangú színvonalon -, festményei és grafikái szintén a kortárs hazai mezőny felső kategóriájába sorol­ható minőségűek. Ő maga azt a képcik­lusát becsülte legtöbbre, amellyel a ma­gyar irodalom legnagyobb alakjai előtt tisztelgett, de klasszikusaink mellett a nemes múlt és a modern világ minden megrajzolt érdekessége, jó íze megtalál­ható életművében. Könyves Kálmán ki­rály udvarától a Rejtő Jenő-regények hőseinek kocsmai vitézkedéséig terjed a művek skálája, s a mesterről ugyancsak elmondható, hogy univerzális figura, roppant szórakoztató, színes és szere­­tetre méltó egyéniség volt. Kilencvenhá­­rom évesen, 2004. április 8-án szállt fel arra a bizonyos vörös postakocsira, amellyel örök utazásra indult.

Next