Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)
2011-10-19 / 287. szám
Magyar Nemzet Kultúra Rovatvezető: Muray Gábor 2011. október 19., szerda Kétvilágnyi zene Julia Fischertől HANG - KÉP __Kovács Szilveszter__________ A tehetség afféle természeti szépség. Ha szembetalálkozunk vele, jóleső érzés megszemlélni. Hároméves volt a mi Júliánk, amikor zongorázni kezdett, magától zongoristák gyermekeiről mindig ezt állítják, amióta a csodanevelésnek gyermekjogilag rossz a megítélése. Négyévesen kapott kézbe hegedűt - mondjuk, elég nehéz volna felhúrozott hegedűt találni akármilyen házban, csak úgy. Nem akarom bántani a matematikus Fischer papát és a zongoratanár anyukát, ahogy tanár és tanár közt ég és föld a különbség, nyilván úgy lehet ép lélekkel túlélni egy nonstop gyakorlásba öltöztetett gyerekkort. A koncertfilmhez csatolt portré öntudatos fiatal nőt mutat. Julia éretlennek minősíti magát. Rendben, ő még csak most huszonhét, ám eközben csaknem két évtizede professzionális zenekarok szólistájaként lép fel, és Németország legfiatalabb akadémiai professzora. Ahogy szintén csodagyerekeket tanít, abban nagy adag keménység van, rámenős hibajavítás. Ugyanez a mokány szigor köszön vissza hangszeres játékában is. 2008-at írunk, a frankfurtiak újévi hangversenyre mennek. A modern koncertteremmé vált Alte Operben lép színpadra Julia Fischer kortársai között: a Junge Deutsche Philharmonieban tán épp egykori osztálytársai ülnek. És végignézhetik, amint sztárrá vált ismerősük hegedűn és zongorán versenyművet játszik, a Decca pedig élőben filmre rögzíti mindezt. Mit hívjunk repülőrajtnak, ha nem ezt? Nincs a fejemben analóg eset, pedig kutatok mindenfelé: hallottam énekest fuvolázni Taminóként, nem is egyet, Medveczky Ádám és Héja Domonkos ütősből lett karmesterré, de azért érezzük, hogy ez most más. Julia Fischer természetesen hegedűs marad attól még, hogy jó közepes technikai szinten képes elzongorázni Edward Grieg híresen szép-szomorú koncertjét. Dallamvezetésében ott a hegedűsi intenzitás, amely a tűnő hangot a fizika törvényei ellen hadat viselve kívánná hosszú vonasúvá tenni. Ami élmény benne, az a sziklaszilárd muzikalitás, amely mérnökien hideg volna, ha nem lenne kidolgozásában is arányos. Saint-Saens hegedűversenye viszont nem igényel mentegetést. Könnyen csodálható darab feltűnően kantilénás középtétellel, amelyben pont olyan szépen lehet énekelni, ahogy Julia is teszi. A hegedűjáték pedig impozáns: kijön a lépés, s ha nem tűnne néha elő az a cseppet akarnék habitus, tökéletesnek mondanám. Valamiért mégis háromszor néztem végig a filmet, és nem az attrakció miatt. Látni már az egyetlen, világkarriert befutott hegedűshölgy, Anne- Sophie Mutter utódját. Két hangszerével kétvilágnyi zenét játszik elénk, és ez a férfiszólisták univerzumában hatalmas tett. (Saint-Saëns: 3. hegedűverseny; Grieg: a-moll zongoraverseny - Decca DVD, 2011.) rrh nemzeti LjJtáncszínház Október 21.19.00 óra i .*►. x/&ailyAmor Flamenco-Argentin tangó est Két kontinens — Wmmjmék LIPPAI ANDREA, BÁNHIDI PETRA ÉS JOSIP BARTULOVIC Ma 18 órától Magyar Nemzet Klub, amelynek vendége: Hurkos Matild, a Magyar Nemzet főmunkatársa. Az est témája: Bajban a világ Helyszín: Magyar Nemzet ügyfélszolgálat Budapest VII., Wesselényi utca 8. Telefon: +36-1/322-8306; +36-1/413-1547, e-mail: ugyfelszolgalat@mno.hu Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 1014 Budapest, Színház u. 1-3. info: (06-1) 375 8649, 201 4407 www.tancszinhaz.hu J kultura<® magyarnemzet.hu A rajzművészet Jókaija Kiállításokkal, diavetítéssel emlékeznek a száz éve született Zórád Ernőre Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni - Márai Sándor ekként méltatta Zórád Ernőt, a Tabán festőjét. A képregényrajzolóként, grafikusként, illusztrátorként és karikaturistaként is termékeny művész az idén lenne százéves. A képíró Zórád címmel hétfőn este a Petőfi Irodalmi Múzeumban irodalmi illusztrációiból, a kArton Galériában személyesebb tárgyú képeiből nyílt kiállítás. UBILEUM : Tölgyesi Gábor______________ Kicsit recseg a Pacsirta rádió, Zórád Ernő énekel a tegnapból, a tegnapelőttről az 1933-ban lebontott Tabán vendéglőinek sanzonjait idézi. A pestiek egykor ide jártak randevúzni, s mivel a rácok kiváltsága volt, hogy ne fizessenek jövedéki adót a bor után, kiskocsmái virágoztak. A dombos vidék girbegurba, szűk utcáit bájos dalok lengték be, a mai fül már nem hallja ki belőlük az iróniát. Csak a romantika maradt - amellyel Márai Sándor szerint a tabáni törzsi lakók nem törődtek, talán kicsit unták is, hogy világuk pesti kupléírók slágerszövege lett. A tabániak filozofikus hajlamúak voltak - talán ilyen volt Winter Hermann, a szenesember is, akinek kocsija épp fordulni készül a Fehérsas téren, Zórád Ernő akvarelljén. Tabán elit környéke ez, errefelé tágasabbak az utcák, a közelben kanyarodik a villamos a Dunapartról az Attila körútra. Játék a névvel - a macskaköveket finom hó porozta be. A hallgatag Krúdy Gyula is a Tabán törzsvendége volt, sok mese született itt - a kiállítás erre reflektál a Krúdy-kalendárium képeivel. Az Irodalmi Pantheon tagja még Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Ady Endre, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula. Magángyűjtőktől érkezett festmények a falakon - szatirikus képek a bohémekről, a tárlókban Zórád Ernő irodalmi illusztrációi, mesekönyvei. Jókai Mór, Benedek Elek, Rudyard Kipling, Jules Verne, Jack London. Az alkotó nevéhez fűződik az első magyarországi szóbuborékos képregény, a Winnetou - felejthetetlen Rejtő- vagy Jókai-képregényeket közölt a Fülesben is, és sok gyerek nőtt fel a rajzművészet Jókaijaként tisztelt Zórád Ernő huszonkilenc diafilmjén. Gyermekei, unokái idén alapítványt hoztak létre emlékének ápolására, a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása egy jubileumi programsorozat része. Zórád Ernő tabáni képeiből már látható pódiumtárlat a Tabán Múzeumban, a Csap utcában vasárnap avatott emléktáblát a Budavári Önkormányzat. Csütörtök este hatkor Nagy Gábor Tamás polgármester a Várnegyed Galériában nyitja meg az Emlékeink Zórád Ernőről kiállítást, amelyen köszöntőt mond Ludwig Emil, lapunk főmunkatársa is. Október 27-én a Képregénykedvelők Klubja idézi fel emlékét a kArtonban, november 26-án az Örökmozgóban vetítik Zórád mesediafilmjeit, december 4-én a Krúdy-házban nyílik meg életmű-kiállítása. A művész önképe 1932-ből, amikor a Tabán festett gyászjelentését* készítette Egy honti világfi 11.tmwio Emii.___________________________________________________ B alassagyarmaton született Zórád Ernő 1911. október 16-án a szülei alkalmasabbnak tartották e célra a városi kórházat, mint a honti hegyek közt megbúvó Dacsókeszi falusi kis kastélyát. Gyermekkorát ott töltötte, a mesebeli hegyek, különös rokonok, jó palócok és tót atyafiak között, ötfalunyira a nógrádi Szklabonyától, ahol Mikszáth Kálmán látta meg a napvilágot. Ott kezdett el könyvet kisfiúként olvasni, írni és rajzolni igencsak korán, meg régi népdalokat magába szívni és nótázni; ott járt iskolába is, ahol már az első évben fejből felsorolta Magyarország 63 vármegyéjét. Ennek az idilli, egész életre szóló élménykincset kínáló világnak vetett véget az elvesztett háború, majd a trianoni szabdalás és a honvesztés. A tisztviselőcsalád 1921-ben Budapestre költözött. A sokoldalúan tehetséges ifjú, majd fővárosi világfi évtizedek múlva megírja élete első négy évtizedének történetét: az Egy vándorfestő ifjúságai című, általa gazdagon illusztrált regényes önéletrajz páratlanul értékes, hiteles forrása a két világháború közti Budapest életének, mondén hétköznapjainak. Hibátlan stílusa, mesteri arányérzéke és pontossága, fanyar - de egyszerre intellektuális - humora által Jókai, Mikszáth, Gárdonyi és Krúdy remekei mellé kívánkozik ez a sajnálatosan alig ismert, ritka irodalmi csemege. Zórád elbeszéléséből is megismerhető a Tabán alkonya és lebontása, amihez kapcsolódóan ismertté lett a neve. Elvégezvén a pesti Iparművészeti Múzeum rajziskoláját, az 1930-as évek elején „mindig egy lépéssel a bontóbrigád előtt” járta a halálra ítélt városnegyed utcáit, terecskéit, és kövér mappányi rajzot készített Rezeda Kázmér és Szindbád ködbe vesző világáról. Így lett a Tabán „festett gyászjelentésének készítője” és leghitelesebb művésze Zórád Ernő, akinek képei egy ideje már kortörténeti dokumentumok, és így lett időskorára ő a Várkerület első díszpolgára. 1951 -gyel fejeződik be önéletírása, a következő több mint fél évszázad históriáját már inkább a munkáiból ismerhetjük meg. Zórádot nevezhetjük a magyar képregény atyjának, és vélhetőleg ő e XX. századi műfaj legnagyobb, legszorgalmasabb mestere: a régi Fülestől és alkalmi füzetektől a kései korszak igényes kivitelű kiadványaiig nehezen összeszámlálható munkája - becslés szerint 19 ezer rajz - jelent meg nyomtatásban. Készített diafilmeket, és illusztrálta remekírók könyveit - a szövegekkel egyenrangú színvonalon -, festményei és grafikái szintén a kortárs hazai mezőny felső kategóriájába sorolható minőségűek. Ő maga azt a képciklusát becsülte legtöbbre, amellyel a magyar irodalom legnagyobb alakjai előtt tisztelgett, de klasszikusaink mellett a nemes múlt és a modern világ minden megrajzolt érdekessége, jó íze megtalálható életművében. Könyves Kálmán király udvarától a Rejtő Jenő-regények hőseinek kocsmai vitézkedéséig terjed a művek skálája, s a mesterről ugyancsak elmondható, hogy univerzális figura, roppant szórakoztató, színes és szeretetre méltó egyéniség volt. Kilencvenhárom évesen, 2004. április 8-án szállt fel arra a bizonyos vörös postakocsira, amellyel örök utazásra indult.