Magyar Nemzet, 2011. október (74. évfolyam, 269-299. szám)
2011-10-14 / 282. szám
kultura@magyarnemzet.hu Elhunyt Herskó János , Kárpáti György___________ Nagyon nehéz volt elhatározni, és most még nehezebb „pontosan és röviden’’leírni az okokat, amelyek arra késztetnek, hogy ne térjek vissza többé Magyarországra. Mégis úgy érzem, kötelességem megfogalmazni indokaimat elsősorban azok számára, akik szerettek, és akiket szerettem, akik iránt és akikért felelősséget viseltem, akik segítettek nekem, és akiknek én is megpróbáltam segíteni - 1970-ben születtek e sorok Stockholmban, miután Herskó János a disszidálás mellett döntött. Lelkiismerete az 1968-as illúzióvesztés után azt diktálta, hogy hagyja el Magyarországot: olyan légkör vette körül, amiben nem tudott tisztességes munkát folytatni. „A felelősséget nem lehet, mint egy használt ruhát levetni [...], de egyszer dönteni kell: mi az, amit tud vállalni az ember, és mi az, amit nem ” - írta búcsúlevelében. Egy olyan embertől nem meglepő a meghozott döntés, aki a Város alatt című sematikus rendszerfilmje után elhatározta, addig vár, amíg olyan filmet készíthet, amilyet egészében vállalhat. Pedig a fiatal Herskó, aki Moszkvában is pallérozódott, szeretett volna alkotni, de az első nagyjátékfilmjében hozott kompromisszumok után inkább kivárt, s látta Fábri nagy filmjeit, Makk ígéretes indulását, mire 1958-ban elkészíthette a Vasvirágot. Zűrzavaros időszak volt az, a filmkultúrában is tisztogatások folytak, mégis elkészülhetett a Vasvirág, amit hatalmas ovációval fogadtak Cannes-ban a kritikusok, s a magyar filmkánon és filmtörténet szerves részévé vált. Pályafutása a hatvanas években teljesedett ki: elkészült a Párbeszéd, a kor egyik legmerészebb alkotása: olyan állítások, képek, amilyenekre a hetvenes évektől már nem volt lehetőség. Ezért is távozott itthonról, miután elkészítette búcsúfilmjét, N. N. A halál angyalát benne, mint szinte mindig, saját szubjektumával. Történetének főhőse egy férfi, akinek halálhírét keltik, s így megtapasztalhatja, mit gondolnak róla az emberek. Akkor, a rendszerváltozás után hazatért, s folytatta pedagógusi, szervezői életét. Most 85 évesen újra elment, búcsúlevél nélkül. De megnyugodhat, félelme mára alaptalan: ugyanazzal a szeretettel és áhítattal emlékszik rá majd mindenki, mint életében. A ROVAT MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA 2011. október 14., péntek Kultúra • Magyar Nemzet Rovatvezető: Muray Gábor Az imázsépítő Petőfi Sándor Romantikus költő, összeférhetetlen ember • Új kiállítás az irodalmi múzeumban Tíz év hosszú idő, nemcsak egy kiállítás életében, hanem egy költő utóéletében is. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak több oka volt, hogy újrarendezze az állandó Petőfi-kiállítást: a tárlat elért egy bizonyos „életkort”, időközben változott az irodalomtudomány és talán a közönség Petőfi-szemlélete is. Ráadásul nagyobb nyitottság mutatkozik mostanában arra, hogy aktuális költőként fogjuk fel a 19. századi ikont. Nem beszélve arról, hogy időközben a múzeummal kapcsolatos igények, elképzelések is más irányba mozdultak. Az új kiállítás vizuálisan és szemléletében is megfelel ezeknek a kihívásoknak. __R. Kiss Kornélia______________ M ár a bejáratnál feltűnik, hogy megváltozott valami: diszkrét, vajszínű belépőjegyek helyett most vöröset és feketét kombináló szelvényeket nyomnak a kezünkbe, jóval kortársabb dizájnnal. A Petőfi Irodalmi Múzeum egyébként már sokszor bebizonyította, hogy hatékonyan és gyorsan képes megújulni és fenntartani a fiatalabb generációk érdeklődését is. Ha kell, bármivel összehozza az irodalmat, újrahasznosítással, divattervezéssel, még az okostelefonunkra is felmászik a múzeum: most először letölthetők a kiállítás anyagából a képek és a szövegek, így akár haza is vihetjük a Petőfi-tárlatot, de azért a helyszínen is érdemes nézelődni. Az első benyomást itt is a vörösfekete díszletek határozzák meg, a látványvilág jóval elegánsabbra sikerült, mint a korábbi kiállításé, a színvilág biztosan nem véletlen választás, forradalmi hangú és korán elhunyt költőről van szó, de eszünkbe juthat Stendhal Vörös és feketéje vagy Kányádi Sándor verséből a fekete-piros párosítás: egyéni és kollektív sorskérdések. Megszoktuk, hogy Petőfi Sándor életének eseményei elválaszthatatlanok a történelmi dátumoktól. Ennek egyik oka nyilván az, hogy a forradalmi fellépés és a hősi halál szimbólumot csinált Petőfiből, azt pedig nem nagyon szokás firtatni, mi lakik a szimbólumok mögött - közmegegyezéssel elfogadjuk, hogy azt jelképezi, amit. A másik ok, amire a kiállítás is felhívja a figyelmet, hogy Petőfi Sándor sok egyéb mellett tudatos imázsépítést is folytatott, maga alkotta meg azt a romantikus költőt övező ködfelhőt, amely tulajdonképp máig meghatározza, miként is állunk hozzá. Ennek az építkezésnek egyik sarokköve éppen az volt, hogy az egész életét a nyilvánosság elé tárta. A kiállítás úgy illusztrálja ezt, hogy a költő a visszaemlékezéseit, naplójegyzeteit párosítja a versekkel, ahol ugyanezek a hétköznapi témák jelennek meg lírai köntösben. Másrészt viszont az, hogy a költő egész életét megmutatta, nem jelenti, hogy a teljes valóságot tárta volna fel: „Ki vagyok én? nem mondom meg..- a kiállítás címe, szintén Petőfitől vett idézet utal arra, hogy bárhogyan jelent meg a költő a nyilvánosság előtt, az tulajdonképpen mindig csak imázs maradt, különféle szerepek felvétele, nem feltétlenül a költő valóságos énje. S ami még kiderül ezekből a versekből, arról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A tárlat például külön sorozatot szentel a „kihágásoknak”, amelyek gyakorlatilag tipegő korától végigkísérték a költő életét, és arra is igyekszik felhívni a figyelmet, hogy Petőfi kifejezetten összeférhetetlennek számított a maga korában: számos vers tanúskodik arról, hogy rendszeresen összeütközésbe került a konvenciókat képviselő tanárokkal, katonai felettesekkel, az irodalmi élet szereplőivel. Talán ha kicsit tovább él, arról is árulkodnának, hogy a házassága sem volt annyira felhőtlen, mint ahogy azt a közönségnek tolmácsolta a verseiben. Petőfi tehát nemcsak verseiben élő személy volt, hanem valóságos és gyakran ellentmondásos személyiség is, választásaival (mint például az eredetileg fő hivatásának tekintett színészettől való elfordulás vagy a tanácstalanságból és pénztelenségből a katonai szolgálatba való menekülés) és kudarcaival (mint például a képviselő-választási bukása). Ennek bemutatásakor néha egészen érdekes eszközökhöz nyúl a Petőfi Irodalmi Múzeum: digitálisan követhetjük a költő kézírásának változásait, hologramjelenetben elevenedik meg egy pilvaxbeli vita, és Youtube-videogyűjteményen nézhetjük végig Petőfi kortárs zenei feldolgozásait, mert - akármennyire tudatos imázsépítés eredményei is időnként - ezek a versek mégiscsak olyan jelmezek, amelyeket ma is szívesen magunkra öltünk. A 19. század a 21. században: Petőfi versei olyan jelmezek, amelyeket szívesen magunkra öltünk fotó: tóth Tibor Újabb kuriózum Mrozek tollából Életműdíjjal is elismerték a lengyel írót hazájában Számos hazai és nemzetközi díj után a lengyel PEN Club életműdíját vehette át a napokban Varsóban Slawomir Mrozek. A kortárs lengyel irodalom egyik legismertebb alakja a Lem-Mrozek: Levelek című kiadvány bemutatóján is részt vett. A kötet Mrozek és a népszerű sci-fi szerző, Stanislaw Lem levelezéseit gyűjti egybe. Koncz Éva___________________. A Magyarországon is jól ismert Slawomir Mrozek, mielőtt 2008-ban másodszor és tervei szerint örökre elhagyta hazáját, egy nyilatkozatában megjegyezte: amióta Lengyelország is az Európai Unió tagja, az ember „szabadon utazhat oda-vissza”. A lehetőséggel azonban viszonylag ritkán él. Tavaly a 80. születésnapja alkalmából rendezett nagyszabású fesztiválon, majd Naplója első kötetének könyvbemutatóján találkozhattak vele rajongói. Néhány napja újabb irodalmi kuriózummal lepte meg az olvasókat. A Levelek Mrozek és a sci-fi irodalom legendás írója, a néhány éve elhunyt Stanislaw Lem levelezése, hosszas várakozás után, október 5-én jelent meg az Irodalmi Kiadó (Wydawnictwo Literackie) gondozásában. Két kiváló íróról, ugyanakkor két teljesen különböző egyéniségről van szó. „Első ránézésre nincs bennük semmi azonos, azon kívül, hogy mindketten szemüveget viselnek” - jegyzi meg egyik kritikusuk. És mégis: két jó barát, akik éveken át színes leveleket váltottak egymással irodalomról, kortársakról, saját írói munkásságukról, műveikről, kiadókról, politikáról s emellett hétköznapi dolgokról: betegségről, halálról, beázó tetőről és mindenekelőtt az autókról! „Ezt a két egészen más világban élő írót igazából legerősebben az autók iránti rajongás kötötte össze” - olvassuk az idézett recenzióban. A könyvpremier nagy visszhangot kapott a lengyel médiában, többen a legrangosabb kulturális események között említik. A megjelent kritikák, elemzések száma, terjedelme és stílusbeli, hangvételi gazdagsága önmagában is sokat elárul az inspiráló műről és jelentőségéről. A fényképekkel gazdagon illusztrált 720 oldalas kiadvány új fényben mutatja be a két legendás íróóriást és a kort, amelyben alkottak, éltek. A szójátékokban, tréfás, ironikus megjegyzésekben bővelkedő levelek ugyanakkor a legjobb regényekkel is felvehetik a versenyt. A komoly mellett hétköznapi dolgokról is leveleztek: Mrozek (balra) és Lem imádta az autókat FOTÓ: LEM.PL ü—1 Moziba kerül Jankovics filmje Bemutatják decemberben az eddig csak részleteiben sugárzott Jankovics Marcell-animációs filmet, Az ember tragédiáját. A Madách-adaptáción huszonhárom éve dolgozik az alkotó, a forgatókönyv még 1983-ban született, a gyártás pedig 1988-ban kezdődött, és nemrégiben ért véget. Az adaptáció érdekessége, hogy Jankovics mind a tizenöt színt más stílusban készítette el. A teljes mű most először kerül a közönség elé. (MN) Szőcs Géza nem mond le A kulturális államtitkár publicisztikában reagált a Magyar Narancsban megjelent vezércikkre, amelyben azt kérdezték, hogy a többmilliárdos, kulturális területet érintő elvonás után nem érzi-e szükségét a lemondásának. Szőcs Géza nem kíván lemondani, mert szerinte a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben a kultúrának „értelmes és becsületes kormánytisztviselőkre van szüksége, és ő ilyennek tartja magát”. (MN) Német életműdíj Tarr Bélának A Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-életműdíjjal tünteti ki Tarr Béla filmrendezőt. A rangos díjat először ítélte oda magyar alkotónak a testület. Az indoklásban az akadémia a filmrendező „egységes és konzekvens életművét” méltatta. (MTI) Magyarok a frankfurti szemlén R. Kiss____________________ Zsúfoltabb helyen, kisebb standdal szerepelünk a könyvvásáron az idén, viszont frekventált helyen, a díszvendég Izland standjának közelében helyezkedik el a száz négyzetméteres magyar stand, ami ebben az évben a jelenkori magyar könyvkiadás lehető legteljesebb keresztmetszetét igyekszik bemutatni a szépirodalmi könyvektől a képzőművészeti albumokon át a szakkönyvekig. A szépirodalmi főszereplő szerző ebben az évben Garaczi László, akinek Ausztriában a közelmúltban német nyelven jelent meg legújabb, Arc és hátraarc című könyvét Bécsben élő fordítója, Buda György mutatja be. A vásáron való részvételt a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése koordinálja: az elnök, Zentai Péter László azt mondta, szerinte elemi érdek a fiatalabb magyar szerzők külföldi megismertetése, ám jelen vannak a Németországban legnépszerűbb írók könyvei is Esterházy Pétertől Kertész Imrén, Bodor Ádámon, Szabó Magdán és Bartis Attilán át Nádas Péterig. A magyar stand programjában szó esik majd az elektronikus könyvekről az egyik legnagyobb ilyen jellegű magyar tartalomközvetítő, a Kossuth Kiadó szervezésében, és borkóstolót is rendeznek a nemzetközi könyvszakma meghívott vendégeinek. & mvm paksi atomerőmű jövőnk + r r • / • energiája