Magyar Nemzet, 2013. március (76. évfolyam, 59-87. szám)
2013-03-02 / 60. szám
Magyar Nemzet Magazin ES 2013. március 2., szombat A rendszerellenes olasz párt bevonul a „paradicsomba”SZÁMOK NYELVÉN Komikus, akin nem nevetnekLeszálló Bekövetkezett, amitől Európa rettegett: az olasz parlamenti választások után gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált a déli ország. A szavazatok negyedét szerezte meg a jobb-, a baloldalt és a közepet egyaránt elvető formáció, az Öt Csillag Mozgalom, amelynek sikeréről alaposan el kellene gondolkodnia a hagyományos európai politikai képződmények képviselőinek. Appe Grillo, a népszerű volt tévés színész az elmúlt két hónapban lakókocsijával járta az olasz nagyvárosok főtereit. Kampányt folytatott az Öt Csillag Mozgalomért, az M5S- ért, hogy a rendszerellenes párt képviselői bekerüljenek a képviselőházba és a szenátusba. Szinte nem volt olyan városközpont, ahol ne „telt házzal” vártak volna fellépésére. Utolsó állomásán, a hét végén, a római San Giovanni téren ötszázezren itták minden szavát. Ő egymillió emberre számított, ezért viselte sorozata a Cunami Tour nevet, de azért ez sem rossz eredmény. Különösen, ha összehasonlítjuk más kampányzáró megmozdulásokkal, például amelyiken a baloldal győztese, Pier Luigi Bersani egy négyszáz főt befogadó színházban zárta le lelkesítő körútját, míg Silvio Berlusconi váratlan betegségére hivatkozva lemondta nápolyi fellépését. Az egykori komikus azonban kitartott, és nagy show-val tette fel a koronát országjárására, amelynek során több mint hetven helyen lépett fel. A 64 éves Beppe Grillo bozontos ősz hajával és borostájával Neptunus istenhez hasonlatos, amikor nagy levegőt vesz, és egyetlen fújásával akarja eltüntetni az olasz politikai élet szereplőit a közélet tengeréről. A politikai elemzők előzetesen 15 százalékot jósoltak Grillo mozgalmának, egyedül a La Repubblica napilap pendítette meg, hogy ez lehet akár 25 százalék is. Bejött a meglátása. A nagy múltú újság ugyanis jól mérte fel az olasz szavazók hangulatát, majd negyedüknek elegük van a politikai osztályból, az elitből, akik a néptömegek szerint csak élősködnek, hihetetlen előnyöket élveznek, miközben ha baj van, minden terhet a dolgozókkal fizettetnek meg. Beppe Grillo - akit neveznek populistának és demagógnak, kommunistának és fasisztának is, a szélsőballal, majd a szélsőjobbal hozzák „vitathatatlan” kapcsolatba, egyesek az Occupy mozgalom jegyeit vélik felfedezni szóhasználatán - már évekkel ezelőtt ráérzett arra, hogy az embereknek más kell, mint amit a politikai élet kínál. Olaszországban a politika különösen korrupt, szinte minden hétre jut ezt vagy azt a pártot érintő lefizetés ügy. Grillo közönsége tapsol és éljenez, amikor bejelenti, hogy most mi jövünk, és kiseperjük a képviselőházat az ilyen elemektől. Az 1948-ban Genovában született színész megtapasztalta az élet napos oldalát. Tévés sorozatszínészként még a kezdetekben, a nyolcvanas-kilencvenes években milliomossá vált, aztán valamiért kiesett a rendezők kegyeiből. Népszerűségét jól mutatja, hogy a közelmúltban egy tévétársaság műsorra tűzte korábbi show-ját, amely Olaszországban most is 16 millió nézőt vonzott a képernyők elé. Az évek folyamán megszabadult Ferrarijától és jachtjától, mégiscsak jobban néz ki egy kis lakóbusszal érkezni egy nagygyűlésre, amelyen a hívei, a grillinik nagy többségükben sanyarú sorsú emberek. Grillo nem magáért harcol, hanem mozgalmáért: ő ugyanis még a nyolcvanas években gondatlanságból halálos balesetet okozott, s így próbál vezekelni, ezért nem jelöltette magát képviselőnek. Öt éve kezdte mozgalmát felépíteni. Mára Olaszország harmadik legnagyobb pártja. Szicíliában a tavaly lezajlott regionális választásokon az első helyet szerezték meg. Négy északi kisebb város és a kétszázezres Parma szintén az övék. Most pedig 160-nál is több szenátort és képviselőt küldhetnek Rómába. Hol lesz ennek a vége? De az M5S programját látva úgy is feltehetnénk a kérdést: meddig mernek elmenni az olaszok? „Nem csinálnak belőlünk Görögországot” - üvöltötte ki haragját a nagygyűléseken Beppe Grillo. Először is, akinek szüksége van rá, ezereurós állampolgári minimumfizetést kap. Emellett eltörlik az adóhivatalt. De miből finanszíroznák ezt a kiesést? Grillo szerint a pártok választási kampányára szánt pénz pont elég lenne: „Elegünk van abból, hogy a világ legélősködőbb politikai osztályát pénzeljük!” A heti munkaidőt harminc, de - mint Grillo utóbbi kampánygyűlésén felvetette - lehet, hogy húsz órában maximálják. Népszavazást írnak ki az euróról, a mozgalom a líra visszaállítását szorgalmazza. Megnyirbálnák a hadsereg kiadásait. A korrupciót tűzzel-vassal kiirtják, csökkentenék a politikusok fizetését. Sokkal nagyobb figyelmet fordítanának a környezetvédelemre, ez a mozgalom egyik sarkalatos pontja. A pártoktól mindenféle támogatást megvonnának, csakúgy, mint a médiától. Ellenben az országban mindenhol ingyenessé tennék az internet-hozzáférést. Nem véletlen a párt kötődése az internethez. Azt még nem mondtuk el Beppe Grillóról, hogy ő a legnépszerűbb blogger Olaszországban. Az internetes naplójára naponta háromszázezren klikkelnek. Gyakorlatilag interneten szervezte meg kampányfellépéseit. Ő, aki a hagyományos televíziós, rádiós kommunikációval lett ismert, most az egész médiát elátkozza, mert szerinte legalább akkora felelősséget viselnek az ország kiszolgáltatottságáért, megtévesztéséért, mint maga a politikuselit. Ezért ő maga sem lép fel semmilyen politikai tévés vitaműsorban, és pártja képviselőjelöltjeit is kizárás terhe alatt tiltotta el ettől. Berlusconi országában, ahol hatalmat jelentett az első számú médium, egy tévécsatorna birtoklása egy választási kampány eldöntésében, most először ért el egy „politikus” kimutatható eredményt a tévé mellőzésével. Új korszakhoz érkeztünk. Lehet legyinteni erre, mondván, a következő választásokon ez a protestpárt is eltűnik a süllyesztőben... Azért talán nem kellene ennyire lekezelni. Európának fel kellene kapnia a fejét. Bár sokan mondták, hogy az elégedetlenség a földrészen utcai összecsapásokba torkollik, ilyenre példa még nem sok volt. Ellenben a választóurnáknál megnyilvánul ez a hangulat. A Grillo-féle párt kifejezi a tehetetlen politikai osztály iránt megnyilvánuló dühöt, az elit és a mindent behálózó korrupció elvetését. Először használták a rendszer ellen választáson sikerrel az internetet. Magali Balent francia kutató az Atlantico hírportálon a posztmaterializmus első jegyeit véli felfedezni az olasz mozgalomban, amely nem felel meg a marxizmus és a kapitalizmus szembeállításának, nem felel meg a szélsőjobbos vagy baloldali kinyilatkoztatásoknak - talán demagóg és populista módon, de valahogy kifejezi a nép érdekeinek védelmét. Mint Balent elmondta, az M5S nem lesz képes hatalomra törni, elsősorban az általuk hangoztatott közvetlen demokrácia elve miatt. Ennek ellenére - vélte a francia kutató - számolnunk kell azzal, hogy más helyen, más formában Európában találkozhatunk majd a különböző választásokon hasonló pártkezdeményezésekkel. Tájékoztató plakátok eltávolítása a falról egy római szavazóhelyiségben a választások után. Új médiumok harcba vetése Beppe Grillo: Nem csinálnak belőlünk Görögországot! BMC I. Nk R .______________________________________ Leszállította az Aviakor repülőgépgyár az utolsó elkészült Tupoljev TU- 154-es repülőgépet a megrendelőnek, az orosz védelmi minisztériumnak. Ezzel befejeződött a leghosszabb ideig gyártott szovjet-orosz polgári utasszállító repülőgép története. (Pontosabban új példányok már nem készülnek, a jelenleg üzemelő gépek kifutásáig még évek telnek el.) Egykor a TU-154-es volt a legáltalánosabban használt géptípus sok ország légitársaságánál, de mára a legtöbb cég modernebb típusokra váltott. Éppen ezért a sorozatgyártás leállításáról szóló hírben a repülést nem szorosan követők számára talán nem az a figyelemre méltó, hogy a TU-154-es nincs többé, hanem az, hogy mindeddig gyártották. Pedig a típus képességeit tekintve még ma sincs sok szégyenkeznivalójuk a Tupoljev-tervezőiroda munkatársainak, hiszen például a sebessége mind a mai napig kiemelkedőnek számít. 43 évvel ezelőtt, hétévnyi tervezőmunka után állították szolgálatba az első TU-154-es repülőgépet. A tervek a Tupoljev-tervezőirodában születtek, a gyártás pedig a kujbisevi repülőgépgyárban indult meg. Ez volt az első olyan Tupoljev, amelyet eleve polgári felhasználásra terveztek, a korábbi utasszállító típusok, például a 104-es, 124-es, 134-es hajdani bombázók „szelídített” változatai voltak. 1000 példány készülhetett el a típusból a kujbisevi gyár (mai nevén: Aviakor) szóvivője szerint. Az Aeroflot légitársaság a hetvenes-nyolcvanas években olyan sok TU-154-est üzemeltetett, hogy a légitársaság utasainak fele ilyen típuson utazott, írja az Aviation News. 45 000 óra az alaptípus üzemideje, de ez a megfelelő fejlesztések, extrák beépítésével akár 80 ezer órára is növelhető, így a cég 2016-ban várja a típus végleges kifutását. Addig tovább gyártják a pótalkatrészeket, és végzik a karbantartást. A teljes leállást meggyorsíthatja, hogy a TU-154-est egyre több útvonalról tiltják ki a szigorodó hangszennyezési szabályok miatt. 975 kilométert képes megtenni óránként a TU-154-es, ezzel az egyik leggyorsabb utasszállító repülőgép még manapság is. Hatótávolsága 5280 kilométer. Három sugárhajtómű hajtja, amelyek jellegzetes módon mind hátul helyezkednek el. Ha van első osztály is az utastérben, 128 ember fér el rajta, ha csak másodosztály van, 156 utast tud szállítani. 17 nem orosz légitársaság használta a típust. Az Aeroflot 2009. december 31-én vonta ki a forgalomból a repülőt, utolsóként a Jekatyerinburgból Moszkvába tartó 736-os járat ért földet. A Malév összesen 18 gépet üzemeltetett belőle 1973-tól 2001-ig. Jelenleg még 18 légitársaság használ összesen 62 TU-154-est, olvasható a Wikipédián. 63 ilyen gép pusztult el balesetben, ez viszonylag magas értéknek számít. A szerencsétlenségek közül 35 halálos áldozatokat is követelt, öt baleset terrorista merénylet miatt következett be. A legutolsó halálos baleset 2010. december 4-én következett be, amikor a dagesztáni légitársaság gépe kényszerleszállást kísérelt meg, de túlfutott a kifutópályán, és három darabba tört. Ketten haltak meg.