Magyar Nemzet, 2013. július (76. évfolyam, 177-207. szám)

2013-07-09 / 185. szám

* Ma nevezik ki az új női kapitányt KÉZILABDA is Munkát­ársunktól.______________ A­j szövetségi kapitányt választ ma a női válogatott élére a Ma­gyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) elnöksége. Lapunk korábban több­ször írt a kényes helyzetről, misze­rint a csapatra decemberben fontos erőpróba, világbajnokság vár, mi­közben az együttes norvég szakve­zetőjét, Kari Erik Böhnt súlyos be­tegséggel kezelik. A szövetség rend­kívül tapintatosan járt el az ügyben, KEB - a norvég edző Magyarorszá­gon is ismert beceneve - kezelése első szakaszában azt hangoztatta, bízik a kapitány felépülésében, s hogy ő irányíthatja a válogatottat a vb-n. S akkor sem kapkodott, ami­kor gyakorlatilag bizonyossá vált, hogy Kari Erik Böhn gyógyulása el­húzódik, s nem dolgozhat a csapat­tal. Megvárta, amíg a kapitány ma­ga mondta ki, hogy átmenetileg ne számítsanak rá. A norvég szakem­berhez azért ragaszkodott az MKSZ vezetősége, mert számos sikertelen világverseny után az ő irányításával hölgyeink a harmadik helyen vé­geztek a tavaly decemberi Európa­­bajnokságon. Szerencse a szeren­csétlenségben, hogy női csapatunk selejtező nélkül jutott ki a világbaj­nokságra, így a felkészülés első sza­kaszát elegendő augusztus-szep­temberben megkezdenie. KEB utódjaként több jelölt is számításba jöhet. Elsőként mind­járt a segítője, Siti Beáta, aki azon­ban tudatta a vezetőkkel, még nem érzi magát olyan kaliberű edzőnek, hogy egyedül képes lenne felkészí­teni a válogatottat, ám - ha számí­tanak rá - szívesen dolgozik a min­denkori kapitány keze alá. Így lépett elő első számú jelölt­té Hajdú János, a szövetség koráb­bi szakmai igazgatója, aki volt már mind a női, mind a férfiválogatott kapitánya, ráadásul „beugróként” is. 2008-ban, a pekingi olimpia se­lejtezőjén ő dirigálta a női együt­test, amellyel az ötkarikás játéko­kon negyedik lett. Két héttel ké­sőbb már a férfiválogatottat irá­nyította, a csapat pedig a 2009. ja­nuári horvátországi világbajnok­ságon a hatodik helyen végzett. Az 59 éves Hajdú jelenleg a Magyar Nemzeti Kézilabda Akadémián a női szakág igazgatója, ezenkívül az Európa-bajnokságra készülő női juniorválogatott szövetségi edző­je. Szinte bizonyos, hogy ma az ő kinevezését jelentik be. Parsból él a világ kalapácsvetése Súlyos csapást mértek a szakágra az elmúlt évtized doppingbotrányai Jöhet ide Warren Weir, Carme­­lita Jeter, Christian Taylor, el­kápráztathatja szépségével és gyorsaságával a nézőket a négyszeres olimpiai bajnoknő Sanya Richards-Ross - ne­künk, magyaroknak mégiscsak Pars Krisztián szereplése lesz a holnapi 3. Gyulai István Memo­rial atlétikai viadal fénypontja. Pedig, mint mondja a vasi Her­kules, kalapácsvetőnek lenni sem fenékig tejfel... A­TLÉTIKA __Ch. Gál.J. András_______________­ ondoni olimpiai bajnokunk 81,02 méteres dobással maga­biztosan vezeti az idei világranglis­tát, az öt leghosszabb hajítás közül négy az ő nevéhez fűződik. Annyira kiemelkedik ez idő szerint a kala­pácsvetés nemzetközi mezőnyéből, mint hajdanán Szergej Bubka a rúdugrók közül. Mégis arra figyel­meztet, botorság lenne előre oda­adni neki a Gyulai Memóriát, majd augusztusban a moszkvai világbaj­nokság aranyérmét. - Kötelező kincstári pesszimiz­mus? - kérdeztük a szombathelyi Dobó SE 31 éves klasszisát. - Nem vagyok én pesszimista, sőt, az utóbbi két-három évben az eredményeim annyira stabillá vál­tak, hogy kialakult bennem egy­fajta egészséges önbizalom. De a kalapácsvetés talán az atlétika leg­bonyolultabb száma, technikailag mindenképpen. Elég egy apró hi­ba, és mind­ennek vége. - Akkor hát nem zavarja, hogy a közvélemény - mármint a magyar szurkoló­­ a Puskás Ferenc Stadion­ban és Moszkvában is győzelmet vár öntől? - Már csak azért sem, mert a saját elvárásaim megegyeznek a rajongókéival. Nem tagadom, esé­lyes vagyok, bár zavar, hogy a leg­utóbbi két versenyemen nem tud­tam 80 méter fölé kerülni. - A világranglistát böngészget­ve mintha megtorpant volna a szakág fejlődése. Idén mindössze hárman dobták messzebbre a szert 80 méternél, önön kívül a cseh Lukas Melich és a tádzsik Dilsod Nazarov. Ha az ember visszagon­dol Jurij Szedih 1986-ban elért 86,74 méteres világcsúcsára... - Arra nem szabad visszagon­dolni, azok az eredmények más kö­rülmények között születtek... -Netán Annus Adrián 84,19-es országos csúcsa is a science fiction kategóriája? - Nézze, egyszer már dobtam 82,45-öt - igaz, nem tegnap -, ha a most tökéletesítés alatt álló, kissé módosított technikám kiforr, és a vállam se fáj majd, akkor talán re­­ménykedhetem, de egyelőre sze­retnék a vb-n 81 méter fölött dob­ni. Az persze még nem garancia ugyan az aranyéremre, de az esélyt megadja. - Mi ez a módosított technika? - Ha azt mondom, hogy kicsit óvatosabban ellaposított pörgés, bal lábra kiforogva... - Inkább ne merüljünk el a rész­letekben. Mekkora dobásra számít­sunk a Puskás Ferenc Stadionban? - Ha 80 fölé hajítom a szert, már nem leszek elégedetlen. Az a baj, hogy az 1998-as Eb-re készült dobóketrecnek nem ideális a nyí­lása, rosszul van beállítva, remé­lem, jobb lesz az új stadionban. - Ne haragudjon, nem hagy nyugodni, mintha válságban lenne a kalapácsvetés. - Helyes a diagnózis. A kala­pácsvetés az atlétika mostohagye­reke. Tavaly még tizenöt komoly versenyt sikerült összehozni, az idén már csak hetet-nyolcat. Rossz a híre a szakágnak, most bukott meg az a török Eszef Apák is, akivel lényegében az egész pá­lyafutásomat végigversenyeztem, a juniorkortól mostanáig. Nem is lehet összehasonlítani a díjazá­sunkat, mondjuk, a sprintereké­vel, de sajnos még a diszkoszvető­kével, súlylökőkével sem. Tavaly elmentem még a hallei versenyre, idén már nem, mert amikor elém rakták az ajánlatot, meg kellett kérdeznem: nem felejtettetek le egy nullát? A versenyszervezők azt mondják, én tartom el a kalapács­­vetést - jobban szeretném, ha a kalapácsvetés tartana el engem... - Azért nem lesz gyenge a buda­pesti mezőny: három olimpiai baj­nok - önön kívül a sydney-i arany­érmes lengyel Szymon Ziólkowsi és a pekingi győztes szlovén Primoz Koz­­mus - ritkán csap össze egy verseny­számban. - Nincs is ezzel semmi baj. Az­zal már inkább, hogy fáj a bal vál­lam, van egy kis meszesedésem, olyan hetvenöt-nyolcvan százalé­kos edzéseket tudok végezni. Ta­valy meg tavalyelőtt pedig lágyék­sérv gyötört, de az élsport nem szanatórium, és biztos vagyok benne, hogy a vetélytársaim sem panaszmentesek. Mindegy, a memorial után lesz még egy hóna­pom Moszkváig, azt keményen megnyomjuk az edzőmmel, Né­meth Zsolttal, aztán jöhet a vb. Még az sem zavar, hogy én vagyok az esélyes... L Pars Krisztián szinte egyedül maradt a porondon a menők közül FOTÓ: EUROPRESS/AFP/FABRIZIO BENSCH Anyagi problémák miatt megszűnhet az Atlético KÉZILABDA MI MTI___________________ N­ émet sajtóhírek szerint anyagi gondok miatt megszűnik a spanyol Atlético Madrid kézilabda­csapata. A gárda elődje, azaz a Ciudad Real három alkalommal nyerte meg a Bajnokok Ligáját, ezen a néven ötször nyert spanyol bajnokságot. Az együttes tavaly­előtt szintén anyagi problémák mi­att szűnt meg, és Atlético Madrid­ként folytatta a szereplését. Egy éve és idén is második helyen zárt a Barcelona mögött a spanyol baj­nokságban, a BL legutóbbi kiírásá­ban szintén a katalánokkal szem­ben vérzett el a negyeddöntőben. A Sports.de honlapnak Christian Dis­singer, az együttes német válogatott játékosa megerősítette a hírt, és hozzátette, tudomása szerint min­denki szabadon igazolhatóvá vált. A spanyol csapat a legrangosabb európai kupában a német THW Kiellel, a lengyel Kielcével, a dán Koldinggal, a francia Dunkerque­­kel és egy selejtezőből érkező együt­tessel találkozna. Persze várjuk meg hivatalos bejelentést. Kimerítő kézis tábor Nagy László nem aggódik az utánpótlás jövőjéért KÉZILABDA M Tf.mf.si I.á.szi.ó___________________­ilágklasszis kézilabdázónk, Nagy László megnyugodhat, első magyarországi tábora ugyanis olyan sikeres volt, hogy már készül­het a jövő évire... Európa nyolc or­szágából száz ifjú tehetség töltötte vele és edzőtársaival együtt reggel­től estig a napjait egy héten át. Négy Nagy László nemzetközi kézilabdatábor Barcelonában, most az ötödik Veszprémben volt, de Spanyolországból legalább harmin­can követték világhírű sportolón­kat. „Az idén félve kezdtem a szer­vezéshez, mert nem voltam biztos benne, hogy Magyarországon is jönnek a nevemre annyian, mint odakint, de az érdeklődés láttán megnyugodtam. A visszajelzések alapján jól sikerült a tábor” - mondta az MKB Veszprém játéko­sa, akinek a munkáját hazai élvo­nalbeli társai és edzők is segítették, mint például Gulyás Péter és Máté vagy Tóth Eszter, Hornyák Dóra és Xavi Sabate, a bajnokcsapat má­sodedzője, de itt volt Josep Espar és Iker Romero is. Arra a kérdésre, hogy mi volt a különbség a kinti és a hazai tábor között, azt válaszolta, Spanyolországban a tengerparton voltak, de nagyobb távolságot kel­lett megtenniük a 8-17 éves gyere­keknek, míg Veszprémben minden egy rövid sétára volt. Napi két-há­rom edzés mellett ez nem mindegy. Arra is kíváncsiak voltunk, az egy hét alatt milyen különbséget látott a magyar és a külföldi, főleg a spa­nyol fiatalok között. „Talán a spa­nyol gyerekek taktikusabbak, de a mieink fizikailag jobbak. Ennek a tábornak épp az a lényege, hogy fel­hívjuk a figyelmet azokra a tulaj­donságokra, amelyekből hiány van, és fejlesszük fizikailag, taktikában a jövő, reméljük, nagy játékosait. Úgy érzem, nem kell aggódnia a magyar kézilabdasportnak után­pótlásban. Sikeres, de megerőltető egy hetet hagytunk magunk mö­gött, ha az egyik szponzorunktól nem kaptunk volna több ezer liter ionos lúgos vizet - ami mind elfo­gyott -, nem tudom, hogyan bírták volna a gyerekek ezt a megterhelést ebben a kánikulában.” Nagy Lászlóra csütörtöktől csaknem háromhetes pihenés vár rá, a családjával Amerikába uta­zik, ám a hónap végén már talál­kozik a csapattársaival. ” 2013. július 9., keddSport - Magyar Nemzet Magyar Nemzet­­izálom Honthy Kinga jegyzete hazánk brüsszeli elmarasztalásáról A TARTALOMBÓL: Trafiknyitás Július 1-jétől új alapokon a magyar dohánykereskedelem Grúz bálványok A barlangvárosoktól a generalissszimuszig Búcsúzni csak szépen Igazgatóváltás a Nemzeti Színház élén Július 7-től keresse az újságosoknál!

Next