Magyar Nemzet, 2013. augusztus (76. évfolyam, 208-237. szám)

2013-08-12 / 219. szám

kultura@magyarnemzet.hu Szeletek 350 év kamarazenéjéből Fanatikusok érkeznek a Kaposfestre, akik komolyzenei katarzisra vágynak - véli Kokas Katalin hegedűművész Negyedik alkalommal rendezik meg holnaptól a kaposvári nem­zetközi kamarazenei fesztivált. Kelemen Barnabás és Kokas Ka­talin közös ötletéből született a Kaposfest, a házaspár olyan nemzetközileg elismert szólistákat hív meg minden évben, mint Alina Ibragimova hegedűművész, Nicolas Altstaedt csellista és José Gallardo zongoraművész. A fesztivál művészeti vezetője az idén is a Cecília nevű Stradivarin játszik majd­­ egyszer a Kele­men Kvartettben, több zenei darabban pedig külföldi művé­szekkel. Kokas Katalint a Kaposfest zenei programjáról, az új vendégművészekről és a fesztivál jövőjéről kérdeztük. ft Csikós Kornélia_______________ E­ z a negyedik Kaposfest, hogyan látja művészeti vezetőként a fesztivál alakulását? Miben lesz ez új az előző éviekhez képest? - Férjemmel, Kelemen Barna­bással mindenképpen hosszú távú befektetésben gondolkodtunk, amikor kitaláltuk, hogy megszer­vezzük a Kaposfestet. Időtálló dol­got akartunk létrehozni: 350 év ka­maramuzsikáját a következő húsz évre be lehet osztani. Néha vannak ismétlések - némely darabot a művészek nagyon szeretnek min­den évben játszani -, de a progra­munk folyamatosan megújul. Van­nak előadók, akiket a közönség évről évre visszavár, José Gallardo, Makszim Riszanov vagy Nicolas Altstaedt, de több tucat új művész is jön, hiszen igyekszem a fiatal magyar és külföldi tehetséges ze­nészeket meghívni Kaposvárra. - Az új művészeket mi alapján választja ki? - Mivel sokat utazunk, mindig megismerünk zenészeket a fellépé­seken és a versenyeken. Az egyik új tagja a fesztiválnak Aleksandra Kuls, aki a Szigeti József nemzetkö­zi hegedű- és brácsaverseny első helyezettje volt 2012-ben, a másik új vendégművész Max Baillie brá­­csista. Ő nem volt döntős ezen a versenyen - tehát nem feltétlenül az első helyezett számít a meghí­vásnál, hanem inkább az, hogy olyan személyiségről van-e szó, akire szüksége van a Kaposfestnek. - Művészeti vezetőként csak a komolyzenei koncertekért felel? - A koncerteken túl mindig sze­retnénk kedveskedni a közönség­nek olyan programokkal, amelyek másfajta kulturális kikapcsolódást is nyújthatnak. Ezek a kísérőprog­ramok mindig változnak. A dél­előtti és esti koncertek a stabil pontjai a fesztiválnak. Az idén töb­bek között egy Szász Endre-emlék­­kiállítással és a Kaposfest Casino késő esti programjával készülünk. Ezeknek a programoknak a kitalá­lása Bolyki Györgynek, a fesztivál igazgatójának a feladata. A műsor tervezésekor természetesen mind­ketten kikérjük a másik vélemé­nyét, én az idén külön kértem, hogy Szakcsi Lakatos Bélát hívjuk meg. Bolyki György mellett pedig minden évben egy kitartó, lelkes csapat dolgozik a Kaposfesten. - Kortárs és klasszikus zenei da­rabokat is látni a programban, mi­nt i­lyen szempontokat vesz figyelembe az összeállításkor? - Kortárs és kevésbé ismert da­rabokat teszek azok mellé a művek mellé, amelyek közismertek. Van­nak kortárs zenét favorizáló feszti­válok, a Kaposfest közönsége vi­szont inkább olyan klasszikusokat szeretne hallani, amelyek nem hangzanak el mindenhol, például Brahms Klarinétötöse vagy Beetho­ven Tavaszi szonátája. - A fellépő művészek beleszól­nak a programrendbe? Ügyel arra, hogy úgy ossza be a zenészeket egy­­egy koncertre, hogy ne legyen köz­tük feszültség? - A művészek előzetesen meg­kapják azokat a darabokat, amiket játszani fognak. Mivel többségüket ismerem, igyekszem úgy beosztani egy-egy darabba őket, hogy ne le­gyen kellemetlenség vagy feszült­ség közöttük. Természetesen a jó értelemben vett feszültség inspirál­ja a művészeket, de ha véletlenül úgy alakul, hogy egy-egy műről más az elképzelése két különböző művésznek, akkor azt meg kell ol­danom­­ szervezőként és alkalom­adtán pszichológusként is. Ha nem sikerül, akkor változtatunk a mű­soron, olyan előadást nem engedek színpadra, amelyben a művészek nem érzik jól magukat, hiszen ez a közönségre is kihat. - Mi alapján dönti el, hogy ki lesz az első hegedűs? - Ez óriási felelősség, minden művész nagyon érzékeny, és mind­egyiknek fontos, hogy ha fellép egy fesztiválon, akkor megmutathassa a tehetségét a közönségnek. Ami­kor elkészítem az öszszeállításokat, igyekszem ezzel a tényezővel is kal­kulálni. Ha egy művész már meg­kapta az első lehetőségét, és abban a helyzetben, azokkal a zenészek­kel jól érezte magát, akkor elége­dett lesz, és legközelebb szívesen beül egy másik művész mellé sze­­kundba. Mindenki megkapja ezt az esélyt, azért, hogy örömét lelje a ki­bontakozásban, és ez­által a közön­ségnek is örömet tudjon szerezni. - A Zeneakadémia fiatal tehet­ségeinek lehetőséget nyújt a Ka­posfest? A kiváló növendékek egy­­egy darab erejéig csatlakozhatnak a fellépő művészekhez? - Az, hogy valaki tehetséges, csak egy apró összetevője annak, milyen személyiség válik majd be­lőle a színpadon. A tehetség mellé rengeteget kell dolgozni. Szorga­lomra, elhivatottságra van szük­ség, s az is fontos, hogy az illető tisztán játsszon. Magyarországon vannak ilyen zenészek, Banda Ádám, Sárközi Lajos ezek közé a te­hetségek közé tartozik, Devich Ger­gely pedig tavaly Nicolas Alts­­taedttel és Kocsis Zoltánnal játsz­hatott együtt. Oroszországból Kat­ja Szkavani elhozza a kislányát, aki zongorázik, és a kisfiát, aki hege­dül, és közösen játszanak majd egy darabot. Szóval lesz utánpótlás. - Nagyon jók az itthoni és nem­zetközi kritikák, hogyan tovább? Merre lehet bővíteni, alakítani a fesztivált? - Számomra ez a fesztivál olyan, mint egy folyó: megvan az a meder, amiben annyi víz folyik, amennyi csak elfér. Nem szeret­nénk megváltoztatni, sem fejlesz­teni. Már az is fejlődés, ha ezt a mostani irányt, a fellépő vendég­­művészeket és a közönséget sike­rül megtartanunk. Kaposvárra fa­natikusok érkeznek: egyes dara­bok leterhelik az embert, más da­rabok nem, de mindenképpen ka­­tartikus élményt nyújtanak. Az országoknak az a krémje jön el, akik felnőttek ahhoz, hogy befo­gadják, vagy egyáltalán megkí­séreljék befogadni a zenénket. Ha ugyanez a közönség - ami az első pillanattól fogva szenzációs - to­vábbra is kíváncsi lesz, és el akar jönni a Kaposfestre, akkor jól vé­gezzük a dolgunkat. .Vannak előadók, akiket a közönség évről évre visszavár" FOTÓ: BÉRES ATTILA I­NFRAKULTÚRA Otthontalan Kódó B­örgyi Zol­tán_____________________________________________________ K­ aptam kölcsön egy könyvet, ami eleve szép megjelenési formája a tö­rődésnek. Használati utasítás is járt hozzá, egy, hogy ez most jó lesz nekem, kettő, hogy csapjam fel bárhol. Felütöttem, és jó lett. Itt nyílt ki a nem létező véletlennek köszönhetően: „A legvégső realitás nyújtotta eny­hülés nem más, mint a legmagasabb rendű boldogság, a nirvána. Az em­ber következetlenül viselkedik. Fugut akar enni, de ragaszkodik az életé­hez, karriert akar csinálni, de retteg attól, hogy tanulnia kelljen, dicséret­re vágyik, de szeret reggel sokáig aludni, szatorira vágyik, de nem akar zazent gyakorolni. A kioltás abszolút nyugalmában a szatori haszonta­lan, és az ember nem utálja a zazent, még ha össze is töri a csontjait az elején, nincs szüksége dicséretre, nem eszik fugut, de nem fél a haláltól sem. A legtöbbször az ember azért nem eszik fugut, mert sokáig akar élni, azért tanul, hogy jó jegyeket kapjon, és azért dolgozik, hogy megjutalmaz­zák. Mindenért, amire vállalkozik, ellenszolgáltatást vár. A kioltás abszo­lút nyugalmában, ha az ember úgy gondolja, hogy valamit meg kell ten­ni, akkor megteszi, egyszerűen, nem várva és nem remélve ellenszolgálta­tást.” A fugu halálos mérget tartalmazó gömbhal, a szatori a megvilágo­sodás megtapasztalása, a zazen ülő meditáció. Azt nem állítom, hogy azonnal elhagytam a négy elemet, de legalább felsejlett valami a bajaim egy részének eredetéről. A könyv Kódó Szavaki Sódóka című műve, ami tulajdonképpen alapos kommentár Jóka Daisi Sódóka című verséhez. Kódó Szavaki zenmester 1880-ban született jómó­dú, hétgyermekes családban. Szüleit hamar elveszítette, családi barát fo­gadta örökbe, aki szerencsejátékokban utazott, 11. felesége prostituált volt, hisztérikus rohamokkal. Kódónak korán dolgoznia kellett, a rend­őrök figyelése lett a feladata, és amikor egy alkalommal szemtanúja lett egy öregember halálának egy nyilvánosházban, elborzadt saját életmód­jától is. Segítséget kapott egy másik családtól, látogatni kezdett egy sinsu templomot, ahol azt javasolták, legyen zenszerzetes, de csak szolgálói ál­lást kapott, viszont közben megtanulta, hogyan kell a zazent gyakorolni. Tizenhét évesen megkapta az avatást, és szerzetes lett. Az orosz-japán háborúban kétszer is megjárta a kínai frontot, súlyosan megsebesült. Hu­szonkilenc évesen belépett a Horju-dzsi-templom iskolájába, ahol filozó­fiát tanult. Japánban a második világháború után vált híressé, amikor szessineket, azaz intenzív gyakorlással töltött visszavonulásokat és nyári táborokat szervezett. Tanított egyetemeken és börtönökben, munkálko­dásának köszönhetően a leszálló ágban lévő zen új erőre kapott, és még csak ezután jöttek a nyugatiak, a dharma hobók nemzedéke. Otthontalan Kódónak nevezték, nem telepedett le egyik templomban sem, mindig egyedül utazott. 1965-ben halt meg, tekintetét a Takagamine-hegyre füg­gesztve. Végigment az Úton. A Sódóka pedig az Út megvalósításának éneke, az ének, amelynek meg kell értetnie az Utat. A Lódóka a lényeget nyújtja át, nem éppen tálcán, de a többi haszontalan. 2013. augusztus 12., hétfő Kultúra lafarlel­et Mb, rovatvezető: Tölgyesi Gábor Összművészet kényszerből: jeles Világsztárok helyett a kiegészítő programok tették emlékezetessé az idei Szigetet David Guetta pirotechnikával és lézerrel megtámogatott produkciójával véget ért az idei Sziget Fesztivál. A finálé remekül összefoglalta a ren­dezvény felemás programjait. Ami nem ment zenével, azt pó­tolták látvánnyal, így a szerve­zők által is lesajnált fellépő­gárda minőségére talán igen, a hangulatra egészen biztosan nem lehetett panasz ebben az évben. Nem utolsósorban a re­mekül kiválasztott összművé­­szeti programoknak köszön­hetően, amik az idén töltelék­ből a koncertekkel egyenrangú műsorrá avanzsáltak. B Ficsor Bf.nf.drk________________ A Cipő-emlékkoncerttel indult a rendezvény, amely az idén a hangzatos Fesztiválköztársaság nevet kapta. Semmi sem változott persze a Szigeten, az államforma csupán a szlogenek szintjén ho­zott újat. A mínusz egyedik nap koncertjén a hazai popzenei élet legendás alakjai emlékeztek az idén márciusban elhunyt Bódi László Cipőre. Nehéz egy monstre fesztivál keretei között hamis gesztusok nélkül megidézni egy elhunyt zenészt, a közönség min­denesetre könnyekig hatódva bú­csúztatta a Republic énekesét. Egész másról szólt a nulladik nap, amelyen két jubiláns együt­tes, a 40 éves Muzsikás és a 22 éves Quimby lépett színpadra. Mindkét koncert különlegesre sikerült, bár a Quimby beígért Csodaországa el­veszett a fesztiválozók tömegében, az esti fellépésük kárpótolt min­denkit a délutáni eseménytelensé­­gért. A hivatalos fesztiválprogram szerdán indult, és a szervezők rög­tön az első napon el is lőtték az egyik idei nagy nevet a kettőből. Nick Cave koncertje ugyan szokat­lanul modorosnak tűnt, de rende­sen beindította a fesztiváozókat. Másnap már világosan látszott, hogy a Sziget ebben az évben nem a különféle színpadok hatalmas produkcióiról szól majd: a lénye­get a cirkuszi és operasátorban, az utcaszínházak fellépésein, az erdő­szélen, a kiállításokon és installá­ciókban kell keresnünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne let­tek volna nagyszerű koncertek a nagyobb színpadokon. Több em­lékezetes és minőségi produkciót láthattunk most is, mégsem ezek határozták meg a Sziget arculatát, hanem a rengeteg kiegészítő prog­ram, amelyek valódi összművé­­szeti rendezvénnyé változtatták a Fesztiválköztársaságot. Ez biztató a jövőre nézve, de azért nem árt persze, ha a következő évekre egy kicsit izmosabb line upot állítanak össze a szervezők, amiben a Blurön, Nick Cave-en és mondjuk a Franz Ferdinandon kívül is talá­lunk világsztárokat. Hiszen a kö­zönséget valahogy be kell csábíta­ni. Ha már bejönnek, nincs gond. Ahogy nem volt az idén sem, ha­mar kiderült, hogy egy lélegzetel­állító légtornászműsor, a rövid­­nadrágos operaáriák vagy az égből hulló hatalmas labdák is képesek szórakoztatni a közönséget, de csak ezekkel nem lehet eladni a fesztivált. Izgalmas úton indult el a Sziget - még ha kényszerből is, szerényebb költségvetéssel is tar­tania kell a lépést a nagy európai fesztiválokkal -, és ha az idei mű­sort sikerült megtoldani néhány húzónévvel, nem lehet nagy baj a következő években sem. A SZIGETRŐL AZ­­ÍRBE? Farkas Bertalan, az első magyar asztro­nauta jelenlétében hirdették ki a Sziget Fesztiválon rendezett űrha­­jóskiképző verseny győzteseit A nemzetközi kampány részeként lebonyolított vetélkedőn hat or­szág összesen 51 versenyzője vett részt Közülük terült ki az a hat nyertes - minden országból egy - akik részt vehetnek az egyesült ál­lamokbeli Orlandóban tartandó globális kiképzésen, amelyre a vi­lág minden tájáról érkeznek aszt­ronautajelöltek Az utolsó kiválasz­tási folyamat végén összesen 23- an kapnak lehetőséget arra, hogy egy különleges repülőn elhagyják a Föld légterét A csaknem egy­órás repülés során 103 kilométe­res magasságig emelkednek majd. A Sziget Fesztivál űrbázisán össze­gyűlt érdeklődők nagy tapssal fo­gadták Farkas Bertalant aki először látogatott el a fesztiválra. Az űrha­jós reményét fejezte ki, hogy a mostani győztesek ha lehetősé­get kapnak a repülésre, miután visszatérnek a világűrből, újból meglátogatják Magyarországot Ezután hirdették ki a bosnyák szlovén, horvát szlovák cseh és magyar fiatalemberek nevét Ma­gyarországról első körben két em­bert neveztek meg, közülük egy párbaj során választották ki végső győztest akinek a nevét Farkas Bertalan tudatta a közönséggel. Hazánkat Juhos Norbert a Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem 26 éves repülő­­gépmérnök-hallgatója képviselhe­ti majd az orlandói versenyen. Új, izgalmas úton indult el a legnagyobb magyar fesztivál fotó: Kéres Attila

Next