Magyar Nemzet, 2013. augusztus (76. évfolyam, 208-237. szám)
2013-08-12 / 219. szám
kultura@magyarnemzet.hu Szeletek 350 év kamarazenéjéből Fanatikusok érkeznek a Kaposfestre, akik komolyzenei katarzisra vágynak - véli Kokas Katalin hegedűművész Negyedik alkalommal rendezik meg holnaptól a kaposvári nemzetközi kamarazenei fesztivált. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin közös ötletéből született a Kaposfest, a házaspár olyan nemzetközileg elismert szólistákat hív meg minden évben, mint Alina Ibragimova hegedűművész, Nicolas Altstaedt csellista és José Gallardo zongoraművész. A fesztivál művészeti vezetője az idén is a Cecília nevű Stradivarin játszik majd egyszer a Kelemen Kvartettben, több zenei darabban pedig külföldi művészekkel. Kokas Katalint a Kaposfest zenei programjáról, az új vendégművészekről és a fesztivál jövőjéről kérdeztük. ft Csikós Kornélia_______________ E z a negyedik Kaposfest, hogyan látja művészeti vezetőként a fesztivál alakulását? Miben lesz ez új az előző éviekhez képest? - Férjemmel, Kelemen Barnabással mindenképpen hosszú távú befektetésben gondolkodtunk, amikor kitaláltuk, hogy megszervezzük a Kaposfestet. Időtálló dolgot akartunk létrehozni: 350 év kamaramuzsikáját a következő húsz évre be lehet osztani. Néha vannak ismétlések - némely darabot a művészek nagyon szeretnek minden évben játszani -, de a programunk folyamatosan megújul. Vannak előadók, akiket a közönség évről évre visszavár, José Gallardo, Makszim Riszanov vagy Nicolas Altstaedt, de több tucat új művész is jön, hiszen igyekszem a fiatal magyar és külföldi tehetséges zenészeket meghívni Kaposvárra. - Az új művészeket mi alapján választja ki? - Mivel sokat utazunk, mindig megismerünk zenészeket a fellépéseken és a versenyeken. Az egyik új tagja a fesztiválnak Aleksandra Kuls, aki a Szigeti József nemzetközi hegedű- és brácsaverseny első helyezettje volt 2012-ben, a másik új vendégművész Max Baillie brácsista. Ő nem volt döntős ezen a versenyen - tehát nem feltétlenül az első helyezett számít a meghívásnál, hanem inkább az, hogy olyan személyiségről van-e szó, akire szüksége van a Kaposfestnek. - Művészeti vezetőként csak a komolyzenei koncertekért felel? - A koncerteken túl mindig szeretnénk kedveskedni a közönségnek olyan programokkal, amelyek másfajta kulturális kikapcsolódást is nyújthatnak. Ezek a kísérőprogramok mindig változnak. A délelőtti és esti koncertek a stabil pontjai a fesztiválnak. Az idén többek között egy Szász Endre-emlékkiállítással és a Kaposfest Casino késő esti programjával készülünk. Ezeknek a programoknak a kitalálása Bolyki Györgynek, a fesztivál igazgatójának a feladata. A műsor tervezésekor természetesen mindketten kikérjük a másik véleményét, én az idén külön kértem, hogy Szakcsi Lakatos Bélát hívjuk meg. Bolyki György mellett pedig minden évben egy kitartó, lelkes csapat dolgozik a Kaposfesten. - Kortárs és klasszikus zenei darabokat is látni a programban, mint ilyen szempontokat vesz figyelembe az összeállításkor? - Kortárs és kevésbé ismert darabokat teszek azok mellé a művek mellé, amelyek közismertek. Vannak kortárs zenét favorizáló fesztiválok, a Kaposfest közönsége viszont inkább olyan klasszikusokat szeretne hallani, amelyek nem hangzanak el mindenhol, például Brahms Klarinétötöse vagy Beethoven Tavaszi szonátája. - A fellépő művészek beleszólnak a programrendbe? Ügyel arra, hogy úgy ossza be a zenészeket egyegy koncertre, hogy ne legyen köztük feszültség? - A művészek előzetesen megkapják azokat a darabokat, amiket játszani fognak. Mivel többségüket ismerem, igyekszem úgy beosztani egy-egy darabba őket, hogy ne legyen kellemetlenség vagy feszültség közöttük. Természetesen a jó értelemben vett feszültség inspirálja a művészeket, de ha véletlenül úgy alakul, hogy egy-egy műről más az elképzelése két különböző művésznek, akkor azt meg kell oldanom szervezőként és alkalomadtán pszichológusként is. Ha nem sikerül, akkor változtatunk a műsoron, olyan előadást nem engedek színpadra, amelyben a művészek nem érzik jól magukat, hiszen ez a közönségre is kihat. - Mi alapján dönti el, hogy ki lesz az első hegedűs? - Ez óriási felelősség, minden művész nagyon érzékeny, és mindegyiknek fontos, hogy ha fellép egy fesztiválon, akkor megmutathassa a tehetségét a közönségnek. Amikor elkészítem az öszszeállításokat, igyekszem ezzel a tényezővel is kalkulálni. Ha egy művész már megkapta az első lehetőségét, és abban a helyzetben, azokkal a zenészekkel jól érezte magát, akkor elégedett lesz, és legközelebb szívesen beül egy másik művész mellé szekundba. Mindenki megkapja ezt az esélyt, azért, hogy örömét lelje a kibontakozásban, és ezáltal a közönségnek is örömet tudjon szerezni. - A Zeneakadémia fiatal tehetségeinek lehetőséget nyújt a Kaposfest? A kiváló növendékek egyegy darab erejéig csatlakozhatnak a fellépő művészekhez? - Az, hogy valaki tehetséges, csak egy apró összetevője annak, milyen személyiség válik majd belőle a színpadon. A tehetség mellé rengeteget kell dolgozni. Szorgalomra, elhivatottságra van szükség, s az is fontos, hogy az illető tisztán játsszon. Magyarországon vannak ilyen zenészek, Banda Ádám, Sárközi Lajos ezek közé a tehetségek közé tartozik, Devich Gergely pedig tavaly Nicolas Altstaedttel és Kocsis Zoltánnal játszhatott együtt. Oroszországból Katja Szkavani elhozza a kislányát, aki zongorázik, és a kisfiát, aki hegedül, és közösen játszanak majd egy darabot. Szóval lesz utánpótlás. - Nagyon jók az itthoni és nemzetközi kritikák, hogyan tovább? Merre lehet bővíteni, alakítani a fesztivált? - Számomra ez a fesztivál olyan, mint egy folyó: megvan az a meder, amiben annyi víz folyik, amennyi csak elfér. Nem szeretnénk megváltoztatni, sem fejleszteni. Már az is fejlődés, ha ezt a mostani irányt, a fellépő vendégművészeket és a közönséget sikerül megtartanunk. Kaposvárra fanatikusok érkeznek: egyes darabok leterhelik az embert, más darabok nem, de mindenképpen katartikus élményt nyújtanak. Az országoknak az a krémje jön el, akik felnőttek ahhoz, hogy befogadják, vagy egyáltalán megkíséreljék befogadni a zenénket. Ha ugyanez a közönség - ami az első pillanattól fogva szenzációs - továbbra is kíváncsi lesz, és el akar jönni a Kaposfestre, akkor jól végezzük a dolgunkat. .Vannak előadók, akiket a közönség évről évre visszavár" FOTÓ: BÉRES ATTILA INFRAKULTÚRA Otthontalan Kódó Börgyi Zoltán_____________________________________________________ K aptam kölcsön egy könyvet, ami eleve szép megjelenési formája a törődésnek. Használati utasítás is járt hozzá, egy, hogy ez most jó lesz nekem, kettő, hogy csapjam fel bárhol. Felütöttem, és jó lett. Itt nyílt ki a nem létező véletlennek köszönhetően: „A legvégső realitás nyújtotta enyhülés nem más, mint a legmagasabb rendű boldogság, a nirvána. Az ember következetlenül viselkedik. Fugut akar enni, de ragaszkodik az életéhez, karriert akar csinálni, de retteg attól, hogy tanulnia kelljen, dicséretre vágyik, de szeret reggel sokáig aludni, szatorira vágyik, de nem akar zazent gyakorolni. A kioltás abszolút nyugalmában a szatori haszontalan, és az ember nem utálja a zazent, még ha össze is töri a csontjait az elején, nincs szüksége dicséretre, nem eszik fugut, de nem fél a haláltól sem. A legtöbbször az ember azért nem eszik fugut, mert sokáig akar élni, azért tanul, hogy jó jegyeket kapjon, és azért dolgozik, hogy megjutalmazzák. Mindenért, amire vállalkozik, ellenszolgáltatást vár. A kioltás abszolút nyugalmában, ha az ember úgy gondolja, hogy valamit meg kell tenni, akkor megteszi, egyszerűen, nem várva és nem remélve ellenszolgáltatást.” A fugu halálos mérget tartalmazó gömbhal, a szatori a megvilágosodás megtapasztalása, a zazen ülő meditáció. Azt nem állítom, hogy azonnal elhagytam a négy elemet, de legalább felsejlett valami a bajaim egy részének eredetéről. A könyv Kódó Szavaki Sódóka című műve, ami tulajdonképpen alapos kommentár Jóka Daisi Sódóka című verséhez. Kódó Szavaki zenmester 1880-ban született jómódú, hétgyermekes családban. Szüleit hamar elveszítette, családi barát fogadta örökbe, aki szerencsejátékokban utazott, 11. felesége prostituált volt, hisztérikus rohamokkal. Kódónak korán dolgoznia kellett, a rendőrök figyelése lett a feladata, és amikor egy alkalommal szemtanúja lett egy öregember halálának egy nyilvánosházban, elborzadt saját életmódjától is. Segítséget kapott egy másik családtól, látogatni kezdett egy sinsu templomot, ahol azt javasolták, legyen zenszerzetes, de csak szolgálói állást kapott, viszont közben megtanulta, hogyan kell a zazent gyakorolni. Tizenhét évesen megkapta az avatást, és szerzetes lett. Az orosz-japán háborúban kétszer is megjárta a kínai frontot, súlyosan megsebesült. Huszonkilenc évesen belépett a Horju-dzsi-templom iskolájába, ahol filozófiát tanult. Japánban a második világháború után vált híressé, amikor szessineket, azaz intenzív gyakorlással töltött visszavonulásokat és nyári táborokat szervezett. Tanított egyetemeken és börtönökben, munkálkodásának köszönhetően a leszálló ágban lévő zen új erőre kapott, és még csak ezután jöttek a nyugatiak, a dharma hobók nemzedéke. Otthontalan Kódónak nevezték, nem telepedett le egyik templomban sem, mindig egyedül utazott. 1965-ben halt meg, tekintetét a Takagamine-hegyre függesztve. Végigment az Úton. A Sódóka pedig az Út megvalósításának éneke, az ének, amelynek meg kell értetnie az Utat. A Lódóka a lényeget nyújtja át, nem éppen tálcán, de a többi haszontalan. 2013. augusztus 12., hétfő Kultúra lafarlelet Mb, rovatvezető: Tölgyesi Gábor Összművészet kényszerből: jeles Világsztárok helyett a kiegészítő programok tették emlékezetessé az idei Szigetet David Guetta pirotechnikával és lézerrel megtámogatott produkciójával véget ért az idei Sziget Fesztivál. A finálé remekül összefoglalta a rendezvény felemás programjait. Ami nem ment zenével, azt pótolták látvánnyal, így a szervezők által is lesajnált fellépőgárda minőségére talán igen, a hangulatra egészen biztosan nem lehetett panasz ebben az évben. Nem utolsósorban a remekül kiválasztott összművészeti programoknak köszönhetően, amik az idén töltelékből a koncertekkel egyenrangú műsorrá avanzsáltak. B Ficsor Bf.nf.drk________________ A Cipő-emlékkoncerttel indult a rendezvény, amely az idén a hangzatos Fesztiválköztársaság nevet kapta. Semmi sem változott persze a Szigeten, az államforma csupán a szlogenek szintjén hozott újat. A mínusz egyedik nap koncertjén a hazai popzenei élet legendás alakjai emlékeztek az idén márciusban elhunyt Bódi László Cipőre. Nehéz egy monstre fesztivál keretei között hamis gesztusok nélkül megidézni egy elhunyt zenészt, a közönség mindenesetre könnyekig hatódva búcsúztatta a Republic énekesét. Egész másról szólt a nulladik nap, amelyen két jubiláns együttes, a 40 éves Muzsikás és a 22 éves Quimby lépett színpadra. Mindkét koncert különlegesre sikerült, bár a Quimby beígért Csodaországa elveszett a fesztiválozók tömegében, az esti fellépésük kárpótolt mindenkit a délutáni eseménytelenségért. A hivatalos fesztiválprogram szerdán indult, és a szervezők rögtön az első napon el is lőtték az egyik idei nagy nevet a kettőből. Nick Cave koncertje ugyan szokatlanul modorosnak tűnt, de rendesen beindította a fesztiváozókat. Másnap már világosan látszott, hogy a Sziget ebben az évben nem a különféle színpadok hatalmas produkcióiról szól majd: a lényeget a cirkuszi és operasátorban, az utcaszínházak fellépésein, az erdőszélen, a kiállításokon és installációkban kell keresnünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nagyszerű koncertek a nagyobb színpadokon. Több emlékezetes és minőségi produkciót láthattunk most is, mégsem ezek határozták meg a Sziget arculatát, hanem a rengeteg kiegészítő program, amelyek valódi összművészeti rendezvénnyé változtatták a Fesztiválköztársaságot. Ez biztató a jövőre nézve, de azért nem árt persze, ha a következő évekre egy kicsit izmosabb line upot állítanak össze a szervezők, amiben a Blurön, Nick Cave-en és mondjuk a Franz Ferdinandon kívül is találunk világsztárokat. Hiszen a közönséget valahogy be kell csábítani. Ha már bejönnek, nincs gond. Ahogy nem volt az idén sem, hamar kiderült, hogy egy lélegzetelállító légtornászműsor, a rövidnadrágos operaáriák vagy az égből hulló hatalmas labdák is képesek szórakoztatni a közönséget, de csak ezekkel nem lehet eladni a fesztivált. Izgalmas úton indult el a Sziget - még ha kényszerből is, szerényebb költségvetéssel is tartania kell a lépést a nagy európai fesztiválokkal -, és ha az idei műsort sikerült megtoldani néhány húzónévvel, nem lehet nagy baj a következő években sem. A SZIGETRŐL AZÍRBE? Farkas Bertalan, az első magyar asztronauta jelenlétében hirdették ki a Sziget Fesztiválon rendezett űrhajóskiképző verseny győzteseit A nemzetközi kampány részeként lebonyolított vetélkedőn hat ország összesen 51 versenyzője vett részt Közülük terült ki az a hat nyertes - minden országból egy - akik részt vehetnek az egyesült államokbeli Orlandóban tartandó globális kiképzésen, amelyre a világ minden tájáról érkeznek asztronautajelöltek Az utolsó kiválasztási folyamat végén összesen 23- an kapnak lehetőséget arra, hogy egy különleges repülőn elhagyják a Föld légterét A csaknem egyórás repülés során 103 kilométeres magasságig emelkednek majd. A Sziget Fesztivál űrbázisán összegyűlt érdeklődők nagy tapssal fogadták Farkas Bertalant aki először látogatott el a fesztiválra. Az űrhajós reményét fejezte ki, hogy a mostani győztesek ha lehetőséget kapnak a repülésre, miután visszatérnek a világűrből, újból meglátogatják Magyarországot Ezután hirdették ki a bosnyák szlovén, horvát szlovák cseh és magyar fiatalemberek nevét Magyarországról első körben két embert neveztek meg, közülük egy párbaj során választották ki végső győztest akinek a nevét Farkas Bertalan tudatta a közönséggel. Hazánkat Juhos Norbert a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 26 éves repülőgépmérnök-hallgatója képviselheti majd az orlandói versenyen. Új, izgalmas úton indult el a legnagyobb magyar fesztivál fotó: Kéres Attila