Magyar Nemzet, 2013. november (76. évfolyam, 298-326. szám)

2013-11-16 / 312. szám

6I­ Vélemény Rovatvezető: Körmendy Zsuzsanna 2013. november 16., szombat publiciszt@magyarnemzet.hu A daganatos megbetegedések megelőzése Összehangolt egészségügyi, pénzügyi, környezetvédelmi, élelmiszer-ipari és oktatásügyi feladatok kellenek • Dr. Bf.nf. Éva lap október 31-i száma - Rák: hazánk élen jár a ha­lálozási arányban címmel - rövid híradásban szá­mol be az OECD jelentéséről, amely szerint „Ma­gyarországon a legrosszabb a rák halálozási aránya az OECD 34 tagállama közül”. A jelentés szerint „hazánkban százezer lakosra vetítve évente 165,2 nő és 316,1 férfi hal meg rák következtében”. Ezzel szemben a KSH 2011-es Egészségügyi statisztikai évkönyve szerint a nők százezer lakosra jutó daganatos halálozásának száma 2010-ben 280,8,2011-ben 286,4, a férfiaké ugyanebben a két évben 386, illetve 385,9 volt. Te­hát az OECD-jelentés adatainál is rosszabb a hely­zet! 1980 óta a százezer lakosra jutó rákos halálo­zás a nőknél 227,8-ról 286,4-re, a férfiaknál 296- ról 385,9 re emelkedett. A tanulmányt bemutató sajtóközlemény sze­rint „a tagállamok nem kezelik olyan jól a rák problémáját, mint ahogyan kellene”, majd a som­más elmarasztalás után megállapítja, hogy „az ápolás színvonalának javításával, a várakozási idő lerövidítésével és hatékonyabb forrásmenedzs­menttel az OECD­ országaiban a halálesetek egy­­harmadát meg lehetne akadályozni”. Lefordítva: ha több lenne az orvos, a szakdolgozó, az ápolónő, ha nem volna várólista, ha több pénz állna a be­tegellátás rendelkezésére, és azt célszerűen hasz­nálnák fel - akkor csökkenteni lehetne a rákos ha­lálozás magas arányát. A rákos megbetegedések kétségtelen szaporo­dása indokolja, hogy a fenti jelentés állásfoglalá­sán túl néhány más, nem kevésbé fontos tényező­re irányítsuk a figyelmet. A rák lényege: szabályo­zatlan sejtproliferáció és sejtpusztulás, kóros sej­tek tömeges felszaporodása, ami szöveti invázió­hoz és távoli áttétekhez vezet. A rosszindulatú megbetegedések kialakulásában genetikai hajlam mellett közreműködhetnek vírusok, paraziták, ké­miai rákkeltő anyagok, ultraibolya és ionizáló su­gárzás, továbbá szerepet játszanak immunológiai rendellenességek, amelyek megakadályozzák a korai daganatok feletti normális védekező im­­munkontrollt. A kémiai rákkeltő anyagok egyre nagyobb mennyiségben jutnak a szervezetünkbe. A daganatos megbetegedések egyes területeken észlelhető halmozódása igazolja a környezeti té­nyezők kóroki szerepét. A fejlett országokban a le­vegő szennyeződésének 50 százaléka a gépkocsi­­forgalomra vezethető vissza, további 20 százalé­kért az ipari üzemek felelősek, a maradék 30 szá­zalék a tüzelőanyagok és a hulladékok elégetésé­ből származik. A városok levegőjéből a legváltoza­tosabb mérgező anyagok - szén-monoxid, szén­dioxid, kén-dioxid, nitrogénvegyületek, fémek (ólom, higany, mangán, berillium, arzén) szén­­hidrogének, égéstermékek, füst, korom - mutat­hatók ki. Nagyszámú statisztikai adat bizonyítja, hogy az erősen szennyezett levegőjű városokban a tüdőrák gyakorisága jóval nagyobb, mint a vidéki lakosság körében. De nem csak a levegő szennyezett, élővizeink állapota is fokozatosan romlik. Ha csak a Tisza és a Szamos katasztrofális cián- és nehézfém­szennyeződésére, továbbá az ezt követő halpusz­tulásra gondolunk, fogalmat alkothatunk az élő­világot fenyegető veszélyekről. A hazai felszíni ivóvizekben lévő szénhidrogének és radioaktív izotópok potenciális rákkeltő anyagok. A víz ma­gasabb azbeszt- és nitráttartalma mellett egyes emésztőszervi daganatok fokozott gyakoriságát figyelték meg; a radon- és rádium- izotópok a tü­dő-, emlő-, hólyag- és gyomordaganatok szapo­rodását okozzák. A hasáron jelenleg is küzdelem folyik a szerves oldószerrel szennyezett ivóvíz tisztításának a megoldása és a szennyezés forrá­sának a felderítése érdekében. Az ipar, a mező­­gazdaság (gyom- és rovarirtó szerek), a közleke­dés, a háztartások hulladéka közvetlenül vagy a levegőből kiülepedő por által, és a szennyvízen keresztül szennyezi a talajt. A talajba jutó vegyi anyagok aztán a talajvízbe vagy a felszíni vizekbe mosódva rontják az ivóvíz minőségét. A talaj szennyeződése a táplálékláncon keresztül, a táp­lálékot adó növények és állatok elfogyasztása ré­vén veszélyezteti az emberi szervezetet. Az élelmiszerekben található, háromszáznál is több íz- és színfokozó anyag, tartósítószer enge­délyezése szigorú toxikológiai vizsgálatokon, ál­latkísérleteken alapult. A multinacionális cégek beavatkozása liberalizálta a korábbi, jól működő rendszert, és ma már az engedélyezés nem köte­lező, s a vizsgálatok csak szúrópróbaszerűek. (Például az E 952-vel jelzett nátrium-ciklumát az Egyesült Államokban tiltott adalék, egy hazánk­ban működő cég mégis felhasználja.) Az adalék­anyagok kölcsönhatását nem vizsgálják, így nem ismert, hogy a különböző kombinációban a szer­vezetbe jutó vegyszerek milyen reakcióba lépnek egymással. A tartósan és egyre nagyobb mennyi­ségben a táplálékkal bejutó adalékanyagok meg­terhelik a szervezet méregtelenítőképességét, a talaj, a víz, és a levegő szennyező anyagaival együttesen fejtik ki káros hatásukat. Bizonytalan az is, hogy az adalékanyagok és a gyógyszerek mi­lyen kölcsönhatásba, interakcióba léphetnek egy­mással. A szakemberek a gyomor-béltraktus utóbbi évtizedekben megszaporodott rákos meg­betegedéseit 40 százalékban a táplálkozással hoz­zák összefüggésbe. A rákos megbetegedések megelőzésének egyik kiemelkedően fontos eleme a környezetszennyezés csökkentése. A rák halálozási arányának a visszaszorításá­ban valóban elengedhetetlen a várakozási idő lerö­vidítése, a korai felismerés és az időben alkalma­zott gyógykezelés. Mindez a betegellátás pénzügyi, tárgyi és személyi feltételeinek a javítását teszi szükségessé. A rákos betegségek korai diagnoszti­káját azonban nemcsak a kapacitáshiány, a hosszú várakozási idő akadályozza, hanem a szakmai el­lenőrzés hiánya, a betegellátás színvonalromlása, valamint a betegek tájékozatlansága és a szűrő­­vizsgálatok elhanyagolása is. Sajnos a betegellátás területén számos anomá­lia tapasztalható. Nincs felülvizsgáló főorvos: 30 éves fiatalembert lábfájdalmai miatt egy teljes éven át kezelt injekciókkal háziorvosa, és mire kórházba került, a röntgenasztalon eltörött a da­ganat által elroncsolt combnyaka. Tüdőrákkal operált férfi beteg várta a kontrollvizsgálatra tör­ténő behívását. Eltelt 1­2 hónap, értesítést nem kapott, amikor bement a kórházba megtudta, hogy a kezelőorvosa külföldre ment dolgozni anélkül, hogy a beteget átadta volna egy kollégájá­nak. Időközben elhatalmasodó áttétei megpecsé­telték a beteg sorsát. A negatív példákkal szemben természetesen hosszan sorolhatnánk a gyógyult eseteket, a daganat eltávolítása után 15-20 évvel is egészséges betegek hosszú sorát. Az iskolákban évtizedek óta hiányzik az egész­ségtan oktatása és az egészségre nevelés. A lakos­ság többsége a betegségek tüneteire, következmé­nyeire vonatkozóan a minimális tájékozottsággal sem rendelkezik. Az önsorsrontó tudatlanság szo­morú következményeivel nap mint nap találko­zunk, amikor a beteg véres széklete miatt hónapo­kig nem fordul orvoshoz, vagy amikor egy asszony elkésve, már a kifekélyesedő emlődaganatával je­lentkezik először. A rák alattomos betegség - de a szűrővizsgálat fényt deríthet a kezdődő folyama­tokra. A szűrővizsgálatok mellőzését csak részben magyarázza a hanyagság és felelőtlenség, a mu­lasztás összefügg a tájékozatlansággal is. A kötele­ző szűrés eltörlése bizonyosan szerepet játszik a tüdődaganatok elkésett felfedezésében. A daganatos megbetegedések megelőzése, ko­rai felismerése, gyógykezelése tehát nemcsak egészségügyi, pénzügyi, hanem környezetvédelmi, élelmiszer-ipari, és nem utolsósorban oktatásügyi feladatok sürgető megoldását követeli. A szerző az orvostudományok kandidátusa KÁROLYI ANDRÁS RAJZA Sátán volt-e Horthy, vagy a vészkorszak embermentője? _ CzakóGábor_____________________________ közelmúltban szobrot állítottak a néhai kor­mányzónak egy pesti református templom előte­rében. Menten vita robbant ki, látszólag kétágú: az egyik szálon azzal támadták az eseményt, hogy lehet-e egyáltalán szobrot állítani reformá­tus istentiszteleti hely közelében politikusnak, mások Horthy Miklós államfői működését tá­madták irgalmatlan szavakkal. ■ Sosem voltam rajongója a kormányzónak, a ra­jongásra hadiárvaként igen kevés okom volt. Rá­adásul olvastam Emlékiratait, amiből - enyhén szólva - nem bontakozott ki előttem egy jelenté­keny személyiség, nagy politikus, de még ide ér­lelte bölcs sem. Kétségtelen tény, hogy ő volt a magyar és az osztrák-magyar hadtörténetben az egyetlen hadvezér, aki tengeri ütközetet nyert, nevezetesen az otrantóit 1917-ben. Előtte Hunya­di János győzött utoljára vízen: a szintén túlerő­ben lévő török hajóhadat verte szét Nándorfehér­vár fölött 1456-ban. A szultáni flottában tengeri hajók is részt vettek, de a csata a Dunán zajlott. Az is tény, hogy a kommün összeomlása után a Horthy csapatainak ellenőrzése alatti némely területeken a korábbi vörösterrort fehérterror követte, és semmi okunk az egyiket rossznak, a másikat jónak minősíteni. Még akkor sem, ha a vörös megelőzte a fehéret, és ezzel bosszúvágyat teremtett. Sőt, ihlette a zsidók egyetemi tanul­mányait korlátozó törvényt. Az is tény, hogy az ország minden szempont­ból csődben volt. A háborús veszteségekre jött a román megszállás, majd Trianon, ami nemcsak az ismert országcsonkítást végezte el a lehető legbru­­tálisabban, hanem legalább félmillió embert űzött el lakóhelyéről, szétvagdosta az új országhatárok­kal a mellettük futó külső vasúti összeköttetést te­tézve ezzel a kisantant hosszú évekig tartó blokád­ját. Horthy Bethlen István személyében megtalálta azt a politikust, aki képes volt talpra állítani az or­szágot tíz év alatt. Ennek ára volt egyebek mellett a nagybirtokrendszer fönntartása. Tény, hogy Horthy hatalma idején, 1944. március 19-ig, az ország német megszállásig ha­zánk az egyetlen menedék volt a hitleri szövetsé­gi övezetben. Sehol ennyi túlélője nem volt az ül­dözéseknek. Magyarország az említett időpontig az ide menekülteket nem adta ki a náci Németor­szágnak. Sem a lengyel hadsereg maradékait, sem a hajdani országterületről ide szökött zsidó­kat, sem német fogságból szökött angol, ameri­kai és egyéb katonákat. Egymásnak ellentmondó adatok szólnak ar­ról, hogy a magyar kormány mikor szerzett tudo­mást az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyvről és a zsidók irtásáról, fennmaradt viszont több német sürgetés, sőt követelés a „zsidókérdés ma­gyarországi rendezésére”. A német megszállással a magyar állami önállóság megszűnt. 1944 nya­rára Horthy hatalma jelképesre szűkült, de a hoz­zá hű Koszorús Ferenc ezredes az ő parancsára katonáival 1944. július 6-án megakadályozta Baky Endre „csendőrpuccs”-át. A kormányzó ekkor tiltotta meg a budapesti zsidóság deportá­lását. Ez volt az egyetlen eset a Hitler által meg­szállt övezetben, hogy egy szövetséges ország hadereje zsidókat mentett. A németek ezt nem tűrhették, ezért ősszel Szálasit ültették a hatalomba. Horthyt családos­tul internálták Németországba, ahol később amerikai fogságba került. A nürnbergi törvény­szék tanúként hallgatta ki, és nem emelt ellene vádat, ellentétben a tengelyhatalmak vezetőivel, akiknek többségét kivégezték. Még a közvetlen katonai ellenfél, Sztálin sem szólt ellene. Sőt, az akkori világ sértettjei, a különféle ül­dözöttek, köztük a zsidók, azaz az élő, frissen emlékező tanúk serege is mérlegelte a lehetősé­geket meg a tetteket, és úgy döntött, hogy az adott körülmények között ők sem érhettek volna el jobb eredményt. Ez az utókornak is ajánlatos szempont. Azt is számba kellene venni, hogy azokban a borzalmas időkben mekkora esélyt adott a túlélésre az üldözötteknek a helyi vezetés a hitleri akaratnak behódolva, vagy azt így-úgy kijátszva, netán ellenállva? Mi volt az eredmény? Milyen emberpolitikát folytatott Horthy Tisóhoz, Antonescuhoz, Szálasihoz vagy akár a Ducéhoz, netán Pétainhoz képest? Horthy egy követ fújt-e velük, vagy a vészkorszak jótevői közé tartozott? Azt is végig kellene gondolni, hogy mi ma mit teszünk korunk megnyomorítottjai, kisemmi­zettjei, üldözöttei védelmében - megtesszük-e értük a tőlünk telhetőt? ■ Horthy Miklós és családja később Portugáliába költözött, ahol egy Magyarországról menekült zsidók pénzelte alapítvány támogatásából élt 1957-ig. A szerző író Lapunk nem kíván vitát nyitni Horthy Miklósról; ezt az írást a kormányzó személye körül mester­ségesen keltett hisztéria tompítása végett közöljük. (A szerk.)

Next