Magyar Nemzet, 2014. január (77. évfolyam, 1-30. szám)
2014-01-08 / 7. szám
Magyar feral. • Kultúra 2014. január 8., szerda Tízmilliárddal számol az NKA L. Simon László kormánybiztos, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke a távirati irodának adott interjújában be-számolt arról, egyelőre nem tudni, mennyi pénzt fognak behozni idén a közös jogkezelőktől az üreshordozói díjakból átirányított források, ezért azt a tervezett büdzsébe nem is kalkulálták be. Hangsúlyozta: az NKA-nál nincs választási büdzsé, nincs lazuló költségvetési fegyelem. - Tavaly az NKA-nál 11 milliárd forintos bevétellel terveztünk, 2014-ben alacsonyabb, tízmilliárdos bevétellel számolunk - mondta az alelnök. Beszámolt arról is, hogy január 1-jével felállt az NKA-ban az Előadóművészeti Kollégium helyébe lépő Színház- és Táncművészeti, valamint a Zenei Kollégium. Utóbbi létrehozásába a közös jogkezelőket is bevonták. (MTI) Női rendező a cannes-i zsűri élén Az Oscar-díjas rendező, Jane Campion lesz a 67. cannes-i filmfesztivál nemzetközi zsűrijének elnöke. Az új-zélandi filmes öt éve az első női zsűrielnök a francia filmfesztiválon, egyben ő az egyetlen női rendező, aki megkapta a cannes-i mustra nagy presztízsű fődíját, az Arany Pálmát 1993-ban Zongoralecke című alkotásáért. (MTI) Restaurálják a Bakonyi tájházat Pályázati forrásból újítja fel az önkormányzat a tavaly november 30-án kigyulladt, és életveszélyessé nyilvánított Bakonyi tájházat. Az előzetes számítások szerint a Bakonyi tájházban több mint harmincmillió forintos kár keletkezett. A pályázati anyagot a napokban készítik el, és jövő héten benyújtják a Belügyminisztériumhoz a vis maior kerethez. (MTI) Emlékszoba Horváth Terinek A balfi művelődési házban a magyar kultúra napján, január 22-én nyitik meg a 2009-ben elhunyt Horváth Teri Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő életét bemutató állandó kiállítás. Az emlékszobában a színésznő személyes holmijai mellett kiállítják azt a koffert, amellyel Horváth Teri elindult Báliról Budapestre, bele lehet olvasni abba a naplóba, amelyet Horváth Teri a főiskolás évek alatt együtt írt Berek Katival, Váradi Hédivel és Psota Irénnel. (MTI) Szász János: Nem félek! A filmrendezővel a hazai rasszizmusról, a kidekázott szavakról és a kultúrkampfról beszélgettünk Nem vagyok politikus, nem fogom minden szavamat patikamérlegre tenni - nyilatkozta lapunknak Szász János. Az Oscar-jelöltek 9-es, szűkített listáján szereplő A nagy füzet rendezőjével a Berliner Zeitungnak néhány hónappal ezelőtt adott interjúja kapcsán beszélgettünk, amelyben - a lap interpretációja szerint - egyebek között kijelentette: Magyarországon rabbit vertek a nyár utcán, jobboldaliak masíroznak, a súlyos antiszemita jelenségek ellen pedig senki nem lép fel, ezért a kivándorlást fontolgatja. Szász most azt közölte: előzetesen nem látta a szöveget, de bizonyára a hangsúlyok és élek változhattak a fordítás és az újságíró értelmezése szerint. Interjúnk esetében ez a veszély nem fenyeget, a leírtak többkörös jóváhagyáson estek át. m Booacz PFtf.r________________ M agyar jobboldaliak ma ugyanolyan egyenruhákat hordanak, mint azok, akik annak idején elvitték az apámat - idézet a Berliner Zeitungnak adott interjújából. Röviddel azután, hogy ismeretlenül, magánemberként szembesítettem az önnek tulajdonított állítással egy Facebook-üzenetben, már interjút egyeztettünk. Mi történt? A film franciaországi bemutatójáról hazatérve értesültem arról, hogy a Berliner Zeitungnak adott őszi nyilatkozatom végül milyen formában jelent meg. Az ügy megdöbbentett, ugyanis kizárólag a szélsőséges, extrém, náci megnyilvánulásokra utaltam, amelyek előfordulnak, ezt nehéz is volna vitatni. A barátaimat és a munkatársaimat nem az alapján választom meg, hogy ki melyik oldallal szimpatizál, csak a radikális eszméket vallóktól tartom magam távol. Sem a jobboldali ismerőseimet, sem a tágabb jobboldali közvéleményt nem állt szándékomban megsérteni. Köztudott, hogy az utóbbi években történtek durva és félelmet keltő események, mint a gárdajelmezbe öltözött politikus, a Duna-parti holokauszt-emlékmű megrongálása vagy alternáci könyvégetés. De elnézést kérek mindenkitől, akit bántanak a nekem tulajdonított szavak, természetesen nem minden jobboldalira gondoltam. Az interjú szerint azt is állította, hogy „vannak merényletek, a nyílt utcán vertek meg egy 89 éves rabbit, és senki nem tesz ez ellen semmit”. Feltételezem, Schweitzer József nyugalmazott főrabbi esetére gondol, őt azonban „csak” szóbeli inzultus érte, Áder János köztársasági elnök pedig személyes látogatásával fejezte ki az ország nevében az eset mélységes elítélését. Ebben is „pontatlan” a Berliner Zeitung? Számomra nagyon kevés választja el egy idős embert ért szóbeli inzultust a tettlegességtől. Azt szinte minden esetben durva lelki terror előzi meg, és amikor már az sem elégíti ki az elkövetőket, jön a fizikai erőszak. Ezek az emberek szisztematikusan és hidegen képesek szélsőséges akciókat kigondolni és végrehajtani, és vannak olyan „ügyesek”, hogy tudják, éppen hol a határ. A fentieken kívül vannak további esetek is, például a betiltott gárda is azért adhat életjelet magáról mégis, mert valójában megtehetik, azaz sem most, sem pedig az elmúlt húsz-huszonöt évben nincs, nem volt rá valódi politikai akarat, hogy ne legyenek. Prágában például a rendőrség minden teketóriázás nélkül szétzavarja a neonáci rendezvényt,míg nálunk nem. Az itthon tapasztalható jelenségek bennem félelmet, rossz érzést ébresztenek. De nem térek ki a kérdés elől: az interjú angolul, azaz mind a kérdező, mind a válaszoló számára idegen nyelven folyt. Nem vagyok politikus, nem fogom minden szavamat patikamérlegre tenni. - A német közvélemény számára készült interjúból lényegében az jön le, hogy bár ön a művészvilág jól megbecsült, államilag is támogatott alakja, zsidóként félnie kell Magyarországon, mert tombol az antiszemitizmus, ezért az emigrációt fontolgatja. Értetlenségünket csak fokozza, ha felidézzük példának okáért azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Franciaországban több zsinagógát, vallási intézményt gyújtottak fel az elmúlt években, egy zsidó iskola elleni merényletben pedig négyen haltak meg, francia véleményformálók hasonló megnyilvánulásait azonban hiába keresnénk. Ehhez nem kell zsidónak lenni. Ez nem zsidókérdés. A kivártborlást már harminc éve tervezem. Az utóbbi tizenkét évben jócskán éltem Magyarországon kívül, megbecsült tanári vezetői állásom volt a Harvardon. Mégis itt ülünk és beszélgetünk. Ez a megjelent interjúból megint csak ki lett ragadva. Örülök, hogy itthon is akadnak szakmai kihívások, amelyek rendkívül csábítók, és tele vagyok a foglalkozásomhoz kapcsolódó fcalandvággyal. Mint ahogy számosan ebben a hazában. Nem indultam neki, mert magyar ember, magyar rendező vagyok, itt szeretek élni. De akkor is úgy gondolom, Magyarországon van, akinek tombol az antiszemitizmus és van, akinek nem. Nekem tombol, ha ma a fociszurkolók antiszemita rigmusokat skandálnak vagy Tiszaeszlárt emlegetnek egy kislány eltűnése, meggyilkolása okát keresve, és tombol a cigányellenesség, ha Tatárszentgyörgy megtörténhet. Ha nácikat látok, összeugrik a gyomrom, ez van. Ennek ellenére nem félek itt élni. Busszal közlekedek, és ugyanúgy eljárok vásárolni vagy kávézni, mint bárki más, semmiféle kirekesztést vagy ellenséges megnyilvánulást magam nem tapasztaltam. A francia helyzetet pedig nem lehet a magyarral egy lapon említeni. Ám engem elsősorban az érdekel, hogy itt mi van, mert ez a hazám. - Feltételezem, a Berliner Zeitungnak is ebben a szellemben, azaz a rasszizmus problémáját ismerő, de alapvetően élhető Magyarországról beszélt. Fia valóban így volt, akkor kijelenthető, hogy a lap elferdítette az ön eredeti mondanivalóját. Kér helyreigazítást? - Nézze, az interjút angolból lefordították németre, majd ennek magyar fordítása verte ki itthon a biztosítékot. Nem gondolom, hogy a Berliner Zeitung szándékosan torzította volna a mondataimat, egyszerűen a hangsúlyok és az élek változhatnak az újságíró és a fordító értelmezése szerint. Nem olvastam németül a cikket, sőt angolul sem. Bele lehetne menni abba, hogy kiragadott félmondatokon vitatkozzunk, de őszintén szólva túl sok értelmét nem látnám. A magyarországi antiszemitizmussal kapcsolatos kérdés egyébként elhangzott az interjúban, én pedig válaszoltam rá a jobbítás szándékával és reményével. Azonkívül az, hogy mit mond Szász János, fontosabbnak látszik itt, mint Németországban, ezért is éltem most a tisztázás lehetőségével önöknél, az ügyet felkapó orgánumnál. Utalt rá, hogy a hatalom nem lép fel megfelelően az antiszemitizmus ellen. Holokauszt-emléknap, Terror Háza, Tom Lantos Intézet, a holokauszt-emlékévre elkészülő Sorsok Háza, csak hogy néhányat említsek. Ezeket miként értékeli? - A Sorsok Házában magam is vállaltam munkát. Ezek nagyon fontos intézmények, kezdeményezések, csak üdvözölni tudom, hogy vannak ilyenek. A kritikai észrevételeim olykor az utcán tapasztalható jelenségekre vonatkoznak. Azzal gondolom mindenki egyetért, hogy továbbra sem lankadhat a figyelem. - Néhány gondolat erejéig térjünk ki a hazai kulturális életre is; a színházi világ a kultúrharcozástól hangos, miközben a mozikban futnak az új támogatási rendszerben forgatott filmek, az ön által rendezett A nagy füzet pedig bejárja a világot. Valóban kultúrkampf folyik? - Itt van az Eszenyi Enikő vezette Vígszínház és a Pesti Színház, ősz óta utóbbiban fut a rendezésemben Sütő András Az álomkommandó című darabja, így a teátrumot jól ismerem. Rendkívül elszánt, magas színvonalú munka folyik, nemzetközi szinten is nehéz találni ennyire jól működő, összeszokott és figyelmes társulatot. És ezt gondolják megkérdőjelezni, tönkretenni, megfélemlíteni? - Eszenyi szerződése lejár január végén, a végül eredménytelenül zárult tavaly őszi direktori pályázat alkalmával pedig Balázs Péter neve is felvetődött, ennyi történt. Ez volna a megfélemlítés és tönkretétel? - Úgy gondolom, az ilyen színházak, műhelyek megőrzésére kellene törekedni ahelyett, hogy felülről belenyúlnának. Továbbá a hazánk jó hírét külföldön terjesztő alternatív társulatok az ellehetetlenülés szélén vannak, nincs normális finanszírozás, amit a szakmával együtt én is nehezményezek. Mindeközben szerintem a politikai jobboldal fő baja az, hogy nem találta meg saját művészértelmiségét. A filmkészítés más tészta: 2-3 év csend és tisztogatás után új támogatási rendszer, új döntéshozók lettek, akikkel „meg kell küzdeni” a pénzért. A nagy füzet összesen 250 milliót kapott, komoly meccseink voltak Andy Vajnával, ugyanakkor végig segítette a film létrejöttét, mint ahogy Szőcs Géza is a támogatással. A film koprodukció, de egészen biztos, hogy nem jött volna létre magyar állami támogatás nélkül. Ezért a filmet mindannyiunk közös magyar sikerének tartom. A napokban ért támadások, miszerint az én filmjeimet nem nézik, nem foglalkoztatnak, mert tényszerűen igaztalanok. Számos európai országon kívül Észak-Amerikában forgalmazzák majd a mozikban A nagy füzetet, nem beszélve az Oscar legjobb kilences listájáról. Nem akarok belekezdeni a hosszú évek óta tartó vitasorozatba, valami most újra elkezdődhet. Teljesítményekre, nem pedig vádaskodásra lenne szükség. .Magyar ember, magyar rendező vagyok, itt szeretek élni' fok): nagy Béla A Jazzmuzsika magyar műfordításban Új albummal jelentkezett a Dresch Quartet • Az alkotó jellemében rejlik a titok: őszinteség, tisztelet, alázat és bizalom KORONG : Kiss F.sztf.ref.ronika_________ Dresch Mihályban azt szeretem, hogy egyéniség. Vele kapcsolatban sosem éreztem azt, hogy bárkire is hasonlítani akarna a „nagyok” közül. Nem emelt át meneteket, harmóniákat, megoldásai a sajátjai. Pózokat, mankókat sem kölcsönzött soha. Mély tisztelettel fordult a jazz nagyjai felé, és sokat is tanult tőlük, elsősorban azt, hogyan legyen önmaga, így aztán bármikor, ha berakom a lemezét, az első hangokból hallom: igen, ez ő. És ezzel magyarrá tette a jazzt, azt a műfajt,amelynek gyökerei távol állnak a magyar zenei hagyományoktól. Nem akart utánozni, szó szerint idézni. A jazz nyelvét alkalmazta magyar alapanyagra, s ezért sikerült a „műfordítás”, ebben pedig legnagyobb segítsége népzenei múltja, jelene, jövője. Dresch Mihályban azt is szeretem, hogy a népzenét nem divatból fedezte fel, és nem csak akkor, amikor ez egyfajta megélheti sikké vált. Nem akkor kezdte feldolgozni, amikor ez vált az érvényesülés egyedüli útjává. Ő a népzenét megtanulta. Megismerte, elmélyedt benne, olyan alapossággal, mint a jazzben. Nála a kettő egy és ugyanaz: minőségi muzsika. Úgy is viszonyul hozzá: a legegyszerűbb széki dallam is válhat meghatározó témává. Az ő feldolgozásai bartóki minőségűek, nála a tiszta forrás saját zenei ötletek múzsája, nem pedig szabad préda. Az a világzenei hozzáállás, hogy „a dallamot legalább nem kell kitalálni”, tőle teljesen idegen. Dresch Mihály tiszteli a népzenét. Nem véletlen, hogy ő azon kevesek egyike, akiket a népzenészek is maguk közé tartozónak vallanak. Dresch Mihályt azért is szeretem hallgatni, mert muzsikája tiszta, és nem csak az intonációban. Letisztult, kiművelt dallamok sora, érett gondolatok zenei vetületeinek összessége. Sosem akar nagy csinnadrattát, mindig annyi szól, amennyi éppen kell. Se több, se kevesebb. Itt van például a Széki köszöntőjének csak az aranymetszés táján, rövid ideig szól, még csak nem is cifrázva. Alighanem nagyobb így a súlya, mintha percekig hallgatnánk. Vagy a Futás Miska, amelyben a virtuozitás kecsességgel párosul, ez adja meg az igazi szaladásélményt. Ez az az arányérzék, ami szintén sokakból hiányzik idehaza. Alapja valószínűleg Dresch jellemében keresendő: őszinteség, tisztelet, alázat, emberség, bizalom. Utóbbit egy lélekhez szóló számban is megfogalmazta a zene nyelvén. Mindezek összessége a Kapu és kert, az az album, amely példátlan módon foglalja össze mindazt, amit Dresch Mihály eddigi pályája során felmutatott. A lemez kapcsán beszélni kell zenekaráról is, a Dresch Quartetről, az egyik legérzékenyebb cimbalomjátékosról, Lukács Miklósról, a páratlan hangszín-kavalkáddal bőgőző Hock Ernőről és a pontos ritmikai alapról, Baló Istvánról. Zenekari összjátékban is példamutatók, a hazai palettán majdhogynem egyedülállók: a szóló és a kíséret aránya, az egymáshoz igazodás és az egymás szóhoz engedése szinte meseszerűvé teszi a muzsikájukat. (Dresch Quartet: Kapu és kert. Fonó Budai Zeneház, 2013.) Dresch Mihály