Magyar Nemzet, 2014. július (77. évfolyam, 177-207. szám)

2014-07-07 / 183. szám

8.Magyar Herzet • Vélemény 2014. pum 7., hétfő Magyar világhősök A tudás és a vállalkozó szellem elszánt hittel párosulva rendkívüli teljesítményre képes Ml Dr. Pf­trin László______________________ bízott anyaországba menekülő tízezrek és az itt élő milliók ellehetetlenülő gazdasági helyzetével kellett megbirkóznia a hazának. A hazai viszo­nyokat még súlyosbította, hogy 1929-ben össze­omlott a New York-i tőzsde, ami az egész világ­­gazdaságon végigsöprő válságot okozott, a mun­kanélküliség és a nyomor mindenütt, így itthon is hihetetlen méreteket öltött. Az álmok álmodói­nak a nemzetközi és hazai bizonytalan gazdasági és politikai körülmények mellett még szembe kellett nézniük a honi repülést oktalan büntetés­ként padlóra küldő antantintézkedésekkel is. Eb­ben a vészterhes korban csattanós válasznak kí­nálkozott a régen lépő balsorssal és ellenségeink­kel szemben a magyar óceánrepülés merész vál­lalkozása. . A nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh 1927-es sikeres óceánrepülé­se után minden igyekezetével azon volt, hogy a magyarok is véghezvigyék és túlszárnyalják ezt a diadalt. Az álmok megvalósításához azonban ki­tartó és szívós munkára, továbbá szinte csodára volt szükség, hogy a személyi és a műszaki, vala­mint nem utolsósorban a pénzügyi feltételek egyidejűleg jelen legyenek. Magyar Sándor a ba­rátját, Endresz György főhadnagyot kérte fel az óceánrepülés pilótájának, míg jómaga a navigá­­tori feladatokat vállalta magára. A Magyar Aeroszövetség pedig hivatalosan is megbízta Endreszt az óceánrepülés feladatának végrehaj­tásával, továbbá bekapcsolódott a műszaki és technikai előkészítés megszervezésébe. Éppen jókor, ebben az időszakban lépett a színre Lord Rothermere angol sajtómágnás, aki tízezer dollár jutalmat ajánlott fel az eredményes óceánrepü­lést végrehajtóknak, továbbá magára vállalta Endresz György és társai amerikai útjának költ­ségeit. Elévülhetetlen érdeme, hogy az ő javasla­tára kapta az óceánt átrepülő Lockheed Sirius tí­pusú gép a „Justice for Hungary”, Igazságot Ma­gyarországnak nevet. Azonban még mindig hiányzott az óceánre­pülésre alkalmas gép megrendeléséhez szüksé­ges vételár összege. Ennek előteremtése Szalay Emil nevéhez fűződik, aki az Egyesült Államok­ban korábban letelepedett húsipari szakmunkás­ból virsligyárat működtető nagyvállalkozóvá nőtte ki magát. A nemes cél érdekében feláldozta mintegy 25 ezer dollárnyi mozgatható vagyonát. Ma nagyítóval keresve sem találunk olyan ellen­zéki politikust, aki tehetős polgárként vagyoná­nak akár csak töredékét is felajánlotta volna va­lamilyen közösségi cél megvalósítására. A gya­korlati előkészítéshez szakemberek érkeztek a legjobbak között számon tartott Bánhidi Antal mérnök és repülőgép-konstruktőr, sportrepülő, valamint Czapáry Jenő alezredes és Grosschmid István személyében, akik a Magyar Aeroszövet­ség részéről delegált szakértők voltak. A csoda megtörtént, együtt volt tehát minden szükséges feltétel a sikerhez, és a bravúrt ismerjük. A kana­dai Új-Fundland sziget Harbour Grace városából Endreszék 1931. július 15-én nekivágtak az At­lanti-óceánnak, majd július 16-án, közel 26 órá­nyi viszontagságos repülés után néhány kilomé­terrel Budapest előtt, Felcsút és Szár határában, az üzemanyag-ellátás megszűnése miatt kény­szerleszállást végrehajtva egy kukoricás szélén épségben földet értek. Teljesítményük egyedülál­ló volt a maga nemében, annak ellenére, hogy huszadikként hajtották végre a sikeres óceánre­pülést. Ugyanis három világrekordot is megdön­töttek. Először: 13 óra 50 perc alatt repülték át az Észak-atlanti-óceánt, előttük 15 óra 48 perc volt a legjobb idő. Másodszor: az övék volt a legna­gyobb átlagsebesség, 250 km/óra. Harmadszor: Amerikából Európába repülve olyan messzire, mint ők, idáig senki sem jutott el. Minden szakember által elismerten a diadal végrehajtásában a vezéregyéniség Endresz volt. Tanúbizonyságát adta annak, hogy a tudás el­szánt hittel párosulva, a nem mindennapi bátor­ság és a vállalkozó szellem rendkívüli teljesít­ményre képes. Nemcsak akkor, hanem ma is. „A sikerben hinni kell...” - említette beszámolójá­ban Endresz. A vállalkozásuk sikerébe vetett hit nélkül esélyük sem lett volna felülemelkedniük a rájuk nehezedő hazai és nemzetközi kritikákon, az ellendrukkerek huhogásán. Ne legyenek két­ségeink afelől, hogy készülődésük a nagy útra egyáltalán nem volt diadalmenet. Nemcsak az előttük tornyosuló technikai és anyagi nehézsé­gek, hanem még inkább az irigyeik által keltett ellenséges közhangulat miatt. Endresz azonban rendíthetetlenül, keményen, határozottan és cél­ratörően hitt célkitűzésük megvalósításában. Ma, ha nem hinnénk hazánk sikerében, mi adna erőt a gyakran előforduló és kínzóan megalázó Tavares-, Reding-, Cohn-Bendit- és Schulz-féle európai uniós nemtelen támadások elviselésé­hez? Ma, ha a kormányzó nemzeti jobboldal ké­telkedő Péterként a körülöttük hullámzó hábor­gó balliberális áradatra tekintve megrémülne és levenné tekintetét a kitűzött célról, mi adna erőt az Európai Unió pillanatnyi globálkapitalista ér­dekeit érvényesíteni akarókkal szemben vívott harcához? Endreszék akkor hazánkat képviselve számos iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb ország fiait megelőzték abban az öldöklő versenyben, amelynek eredményeként a nemzetek az óceá­nok légterét meghódították. Mi sem adhatjuk alább Endreszéknél, nekünk is jó okunk van hin­ni országunk sikerében, hiszen a már látható és az unió részéről is elismert kormányzati eredmé­nyek arra utalnak, hogy hazánk teljesítménye tiszteletre méltó és tekintélyt teremtő módon maga mögé utasítja Európa nyugati felének szá­mos országát. A szerző jogász magyar történelem bővelkedik a világ figyelmét is felkeltő hősökben. Néhány évvel a honfoglalást követően, 907-ben nyugati invázió zúdult ha­zánkra, de a több mint kétszeres túlerőben lévő frankok által vezetett koalíciós hadsereget Árpád hadai Pozsony mellett július 4. és 6. között tönk­reverték. Ötszázötvennyolc esztendővel ezelőtt, 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál Hunyadi János serege megsemmisítő vereséget mért II. Mehmed török szultán hadseregére. Majd né­hány évszázadot átugorva elérkezünk 1931 forró nyarához, július 15-hez és 16-hoz, amikor nem egy hadsereg, hanem „csupán” két magyar ara­tott világraszóló diadalt, de nem a szárazföldön, hanem a levegőégben. Minden esztendőben jú­lius 15-16-án ünnepeljük az első magyar óceán­repülés évfordulóját, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor hőstettét. Olyan időszakban mertek nagyot álmodni és merték a magyar nevet felemelni, amikor az igaz­ságtalan trianoni békediktátum következménye­ként az ország kifosztásával, területe kétharma­dának az elrablásával, horribilis összegű jóváté­­szabó János rajza felfizetési kötelezettséggel, valamint a megcson­­ k wmsmmm Két tűz között az unió­ t is Tóth G­ László_______________________ a az Egyesült Államok által dominált NATO-t nem számítjuk, akkor Európában mindössze egyetlen ütőképes hadsereg van, és ez Oroszor­szágé. Ez a tény önmagában jelzi az Európai Unió államainak kiszolgáltatottságát. Ennek következ­ményeként az EU érdekérvényesítése meglehető­sen korlátozott a világ és az erőforrások újrafel­osztásáért folyó, a nagyhatalmak közötti egyre kí­méletlenebb harcban. Úgy tűnik, mintha az euró­pai államok vezetői nem lennének tudatában a helyzet súlyosságával, és megpróbálkoznak a fe­lelősség szétterítésével és áthárításával. Ugyanak­kor teljesen nyilvánvaló, hogy az unió hivatalos, formális vezetői és szervei tökéletesen alkalmat­lanok az EU érdekvédelmének ellátására és egy történelmi jelentőségű stratégia kidolgozására, valamint következetes képviseletére. Ehhez nem­csak az intézményes struktúrák hiányoznak, de a szellemi-intellektuális háttér sincs meg. Martin Schulz és társai kisstílű politikai konjunktúralo­vagok, akiket Európa történelme és valódi szelle­misége éppen csak megérintett. Ez a helyzet magyarázza, hogy Európa még a saját érdekei mellett sem képes kiállni, hiszen a Déli Áramlat megépítése Brüsszel szempontjából kulcsfontosságú, mert az energiaellátás bizton­sága megkívánja Ukrajna teljes kiiktatását a rendszerből. Ha félretesszük az Egyesült Álla­mok nagyhatalmi érdekeit, nem marad racioná­lis érv a Déli Áramlat ellen. Ki beszél ma már a brüsszeli irodák mélyén megszületett Nabucco­­tervről, amelyik a hazai külügyesek egy részének a tetszését is elnyerte? Nem véletlen, hogy Bulgá­riában a John McCain vezette szenátusi küldött­ség szófiai látogatása után állt le ideiglenesen a Déli Áramlat építése. Az Amerikai Egyesült Álla­mok saját birodalmi céljai elérése érdekében gát­lástalanul avatkozik be a kisebb államok bel­­ügyeibe. A jelenlegi helyzet egyértelműen bizo­nyítja az EU és az Oroszország közötti gazdasági kapcsolatok kölcsönösen előnyös voltát, ami egyúttal egyfajta politikai partnerséget is jelent. És ez az, amit Amerika képtelen elviselni. De az Egyesült Államok az Európai Unió ener­giaellátásának akadályozásán túl, a transzatlanti szabadkereskedelmi és befektetési területről szóló - a legnagyobb titokban folytatott - tárgyalások során, a saját birodalmi céljainak megfelelően igyekszik az Európai Uniót tovább gyengíteni, ideértve a keleti kapcsolatok tervezett leépítését is. (A történelmi folyamatok szempontjából jelenték­telen esemény, de az ügy fontosságát jelzi, hogy két amerikai újságíró Ukrajnáról szóló tárgyilagos írá­sának megjelenése után leváltották a New York Times főszerkesztőjét.) Szakértők szerint a megál­lapodás eredményeként Európa az Egyesült Álla­mok piacává válhat. Ám a jövőben az Európai Uniónak nem csak Amerika halálos ölelését kellene elhárítania, mert 2015. január 1-jétől az Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU) színrelépésével keleti kihívója is tá­mad. Az Oroszország, Fehéroroszország, Ka­zahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Ör­ményország által létrehozott gazdasági közösség 170-180 milliós fős piacot jelent. Putyin és a résztvevők szándéka szerint el akarják kerülni az EU negatívumait, ezért nem tervezik közös valu­ta bevezetését, tiszteletben tartják egymás szuve­renitását és belső jogrendjét, ehelyett a gazdasá­gi előnyök realizálására koncentrálnak. Az együttműködés hosszú távú sikerességének zálo­ga lehet, hogy az említett országok együ­tt a világ kőolaj- és földgázkészleteinek jelentős részét bir­tokolják. Az új integráció is az áruk, a szolgálta­tások és a munkaerő szabad áramlásán alapul, de több fontos ágazat kérdésében összehangolják követendő gazdaságpolitikájukat. Ma már senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy Ukrajna destabilizálása kizárólag az Ameri­kai Egyesült Államoknak állt érdekében. Ezért érte meg ötmilliárd dollárt fordítani a „nekünk megfe­lelő kijevi kormány létrehozására”­ - ahogy azt Victoria Nuland amerikai helyettes külügyi állam­titkár elmondta. Ezzel Amerikának sikerült meg­akadályoznia Ukrajna csatlakozását az EGU-hoz, ráadásul a bizonytalan helyzet fenntartásával - minimális befektetéssel - hosszabb távon destabi­lizálhatja a térséget. Az új geopolitikai helyzet Magyarország számá­ra is komoly kihívást jelent. Az Európai Unió érde­ke ezen túl azt kívánja, hogy az Egyesült Államok­kal szemben védje meg szuverenitását, de közben az amerikai birodalmi érdekek ellenére ne mond­jon le az Oroszországgal fenntartott és az EGU-val kialakítandó kölcsönösen előnyös gazdasági kap­csolatokról sem. Németország és Franciaország szemmel láthatóan igyekszik elkerülni az orosz kapcsolatok leépítését. Magyarország - a már ko­rábban kialakított keleti nyitás politikájával - ké­szen áll a változásokra. Ma még nehéz az EGU valódi súlyának megíté­lése, de úgy látszik, érdemes komolyan venni a vi­lág vezető hatalmainak újrapozícionálási törekvé­seit és szövetségkötési elképzeléseit. Ezek közül kétségkívül a legjelentősebb a 2001-ben alapított Sanghaji Együttműködési Szervezet, a SESZ, amelynek tagjai: Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Megfi­gyelői státust kapott India, Irán, Mongólia, Pakisz­tán és Törökország. A felsorolt országok közül négy rendelkezik atombombával, lakosságuk lét­száma pedig meghaladja a hárommilliárd főt! Az átfedések miatt a SESZ már megalakulásakor hasz­nosíthatja az EGU, illetve az EU működési tapasz­talatait. Szorosabb összefogásuk a fennálló érdek­­ellentétek miatt ma még irracionálisnak tűnik, de ez nyilvánvalóan nem a végső állapot. Feltételes módban annyit leszögezhetünk, hogy a LESZ esetleges megalakulása az atlantista biro­dalmi fölény végét jelentené. A szerző politológus

Next