Magyar Nemzet, 2016. január (79. évfolyam, 1-25. szám)

2016-01-09 / 7. szám

27Madar Magazin 2016. január 9., szombat A gyilkos Pipás Pista igaz története, avagy emancipáció Átokházán Kakas a szemétdombon . I. k 7. k . Fruzsina_____________________________________,_______ anyavilág az első világháború utáni években - sze­génység, tudatlanság, részeges férjek, elrontott há­zasságok. Egy asszony férfiruhába öltözik, kocs­mába jár, pipázik, és ha kérik, gyilkol. Nem mé­reggel öl, ahogy a nők szoktak, hanem kötéllel vé­gez az erőszakos és megunt férjekkel. Az asszony, vagy ahogy a tanyavilágban nevezték, Pipás Pista története sok ember fantáziáját megmozgatta, szá­mos, a valóságalapot nélkülöző rémmese született róla. Ember Judit kíváncsi volt az igazságra, 1983- ban készült, Pipás Pista és társai című dokumentumfilmjében megszó­laltatta a történet akkor még élő szereplőit. Bubryák István, a film szer­kesztője a forgatás során felvett beszélgetések alapján 2013-ban Pipás Pista talán igaz története címmel írt könyvet. Fele sem igaz_____________________________ Átokháza neve onnan ered, hogy földjében évekig semmi nem termett meg. A település ma már nem létezik, területe Ásotthalomhoz és Öttö­­möshöz tartozik. Itt élt és élt Pipás Pista, akinek legalább húsz ember élete száradt a lelkén. A már említett levél nyomán „hősünket” egy tanya padlásán fogták el, és letartóztatták. A börtönben nem volt hajlandó tisztálkodni, cellatársai panaszkodtak, hogy kibírhatatlan a szaga. Az or­vosi vizsgálat során aztán kiderült, hogy az átokházi ítélet-végrehajtó va­lójában nő. Pipást halálra ítélték, majd felakasztották. Ezt a történetet sokan elmondták, leírták. Hogy mennyi igaz belőle? A fele sem. - A hatvanas évek végén, nem sokkal megjelenése után olvastam el Szabó László Bűnügyi múzeum című könyvét - kezdi Bubryák István, majd felidézi: a Pipás Pista, a tanyavilág hóhéra című fejezet olyan nagy hatással volt rá, hogy később, amikor televíziós szerkesztőként dolgo­zott, úgy gondolta, érdemes lenne a történetet megfilmesíteni.­­ Rende­zőnek Ember Juditot kértem fel. Tőle tudtam meg, hogy a Kék fény című televíziós műsorból ismert Szabó László története számos „költői túl­zást” tartalmaz - emlékszik vissza a filmes. Pipás Pistáról annyit biztosan tudni, hogy Födi Viktória néven látta meg a napvilágot 1886-ban Szegeden. Apja juhász volt. Tizenhét éve­sen férjhez adták a harminc évvel idősebb özvegy, hatgyermekes Rie­ger Pálhoz. Házassága boldogtalan volt, férjével hét évig élt együtt, hat gyermeke született, de csak egy maradt életben. Miután az urától elköl­tözött, férfiruhát öltött, mert férfimunkával több pénzt lehetett keres­ni. Az inget és a nadrágot többé nem vetette le, hosszú szárú tajtékpi­pát szívott és sallangos küstökzacskót hordott (a kos herezacskójából készült dohánytartó), káromkodott és kocsmába járt. A tanyavilágban mindenki tudta róla, hogy nő, néha ugyan csúfolódtak vele, de elfo­gadták, hogy férfiként él. Pista bácsinak, Pipás Viktornak szólították. A história nem mindennapi, de ahhoz, hogy Pipás Pista gyilkossá vál­jon, még sok minden másnak is kellett történnie. „Isten, az uramat haza ne segéld!”_____________­ ­ Amikor kitört az első világháború, és a hadköteles férfiakat elvitték a frontra, megváltozott a tanyasiak élete. Az asszonyok közül sokan meg­tanulták, hogyan irányítsák egyedül a gazdaságot, spóroltak, beosztot­tak, kifizették a tartozásokat. És az is gyakran előfordult, hogy hadifog­lyokkal, szökött katonákkal keveredtek szerelmi viszonyba. Sokan re­ménykedtek benne, hogy az uruk nem jön haza a harcmezőről. Hogy a korabeli asszonycsúfolót idézzem: „Húzd rá, cigány, kapom a segélt, / Isten, az uramat haza ne segéld!” - fejtegeti Bubryák István. Átokházán ekkoriban a férfiként élő, férfimunkát végző Födi Viktória lett a kakas az elhagyott szemétdombon. Ha egy asszony segítségre szo­rult, őt hívták, és neki köszöntek először a kocsmában a fiatal fiúk. Aztán egyszer csak véget ért a háború, a túlélő férjek hazajöttek, és ott szerették volna folytatni az életüket, ahol évekkel korábban abbahagyták. Ha az asszony visszatalált az eredeti szerepéhez, nem volt semmi baj, ha viszont másképp gondolta, abból óriási konfliktusok származhattak. így volt ez Börcsök Istvánnéval is. A férje orosz fogságból érkezett ha­za betegen, lesoványodva, de aztán hamar megerősödött, és - mivel te­kintélyes borkészlet várta otthon - erősen ivásnak adta a fejét. Dolgozni nem akart, pedig sok munka lett volna, csak részegeskedett, ismerősö­ket látogatott. És amikor ittasan hazakeveredett, abban nem volt köszö­net. Ütötte-verte az asszonyt, az is előfordult, hogy puskával kergette az erdőbe. „És akkor az anyám elment ahhoz a házhoz, ahol ő nevelkedett, a nagymama házához... És akkor ő azt gondolta, hogy beleugrik a kút­ba” - meséli a filmeseknek évtizedekkel később Börcsökék egyik lánya. A gyerekeket sem kímélte az apa, volt, hogy alkoholos dühében éjnek évadján kocsira pakolta a porontyait, és kitette őket a folyó partján, más­kor a lábuknál fogva akasztgatta fel őket a szobában.­­ Az ilyen házasság pokol, ám a legnagyobb baj az volt, hogy Bör­­csökné, a zárt világban felnőtt, tanulatlan, egyébként dolgos, rendes ta­nyasi asszony el sem tudta képzelni, hogy a gyilkosságon kívül másképp is megszabadulhatna urától. Akkoriban nem ez volt az egyetlen ilyen eset, a tiszazugi arzénes asszonyok is az első világháború idején kezdték el légypapírról leáztatott méreggel gyilkolni a hozzátartozóikat - így Bubryák István. Az első gyilkosság_________________________ Pipás Pista akkoriban Börcsökék egyik tanyáján lakott, sokat segített a családnak a gazdaság dolgaiban, jóban volt Börcsöknével, aki gyakran sírta el neki, milyen rosszul bánik vele az ura. Pipás - állítólag - egyszer megemlítette, hogy gyilkosság árán meg lehetne szabadulni a férjtől. Börcsökné ezek után addig-addig járt a nyakára, addig ígérgetett, hogy Névtelen feljelentés érkezett 1932 tavaszán a szegedi ügyészségre. A levél írója azt állította, hogy Átokházán és környékén az elmúlt esztendőkben jó néhány öngyilkosságnak álcázott gyilkosság történt. A felbujtók asszonyok, akik megelégelték részeges, erőszakos férjük durvaságait. A tanyavilág hóhéra nem más, mint Pipás Pista, aki gabonáért, birkáért, borért cserébe kötéllel végzett áldozataival Thriller az Alföld mélyéről, jól megfizeti a gyilkosság árát, amíg Pipás végül beleegyezett. Vecsernyés János személyében társat is szerzett a bűncselekményhez. Arról is meg­győzte Börcsöknét, hogy legnagyobb fiukat, Börcsök Imrét, aki mindig az istállóban aludt, vegye rá, hogy működjön közre a gyilkosságban. Pipás 1919. május 22-én éjszaka Börcsökék istállójában megpiszkálta a lovakat, az állatok dübörögni kezdtek, mire a gazda viharlámpával a ke­zében kiment az istállóba, ahol Vecsernyés ráugrott, Pipás pedig egy előre odakészített hurokra kötött kötelet dobott a nyakába. Az áldozat hiába kiabált Imre fia után, az nem segített. Vecsernyés és Pipás felhúzta Bör­­csököt az istálló egyik gerendájára, és miután meghalt, átvitték a kamrá­ba, és ott újra felakasztották. A lába alá egy felrúgott hokedlit helyeztek. Reggel elmentek a rendőrségre, és bejelentették, hogy Börcsök István fel­akasztotta magát. A hullaszemlére érkező tisztiorvost és a rendőrparancs­nokot nem kellett sokáig győzködni, hogy öngyilkosság történt. „Az akkori időkben nagyon zavaros volt a helyzet. Közbiztonság alig volt, s az orvos-rendőri hullaszemle alatt a kihallgatottak igazolták az ő [Börcsökné] panaszát a férje ellen, akiről csak azt mondta, hogy nagyon ivásnak adta magát, és talán a háborúban meg a fogságban az idegeivel lett baj. Ezzel magyarázta a cselekedetét, ez jegyzőkönyvbe is került, és a hatósági tisztiorvos igazoltnak vette az öngyilkosságot” - írja a lányaira maradt jegyzetekben Pintér Ferenc rendőr, aki akkoriban az alsóköz­ponti (ma Mórahalom) rendőrőrsön teljesített szolgálatot. Ráadásul a szemle során még az akasztásnál használt kötelet sem kérték el, pedig szabály volt, hogy azt leltárba kell venni, mert abból egy­értelműen kiderülhet, hogy gyilkosság vagy önakasztás történt-e. A te­metési engedélyt ott a helyszínen meg is adták, Börcsök Istvánt elföldel­ték, és az élet ment tovább. Pipás a gyilkosságért cserébe egy évig ingyen lakhatott Börcsökné tanyáján, Vecsernyés pedig ezer koronát kapott, de nem merte elkölteni, mert az túl nagy pénz volt akkoriban. - Hogy miért ölt Pipás? Ember Judit véleménye szerint nem az ígért pénz vagy az ingyenes lakhatás miatt, sokkal valószínűbb, hogy a rosszul értelmezett női szolidaritás lehetett az ok - mondja Bubryák István. Börcsökné talán azt mondta Pipásnak, ha neked sikerült különvál­nod a gazember uradtól, akkor nekem is kötelességed segítened. Hoz­zá kell tenni, hogy Börcsök Istvánt senki nem sajnálta a környéken, Pipás sem bánta meg a tettét, a börtönben csak másik áldozata, Dobák Antal szelleme kísértette. Mulatság helyett napszámosmunka____________ Pipás Pista 1922-ben elkövette második gyilkosságát is. A nő akkori­ban a Dobák család szomszédságában lakott. A háború alatt Dobák Antalt behívták katonának, és Dobákné, miközben az ura a fronton volt, otthon nagy összejöveteleket, bálokat rendezett. „Sokan ismer­ték őket, aztán mondták, hogy csináljunk már, Marika néni, egy jó kis tekerős bálát. Gyüttek a fiatalok, volt harmonika, volt citera, volt he­gedű, aztán hálóztak...” - meséli később Dobákék nagyobbik lánya. Dobák Antal azonban nem szerette a mulatozást. Miután hazajött a háborúból, a feleségét napszámba küldte, a pénzt pedig eldugta előle. Dobák egyébként szeretett dolgozni, és a családjával is jól bánt, a fele­ségével való vitáinak - rokonok és ismerősök egybehangzó állítása szerint - az asszony pazarló életmódja volt az oka. Még a négy közös mellett Dobákné első házasságából származó hat gyereke is. A két nagy legény nem szeretett dolgozni, csak inni és mulatozni, mindig a mostohaapjuk nyakára jártak pénzt kérni. Dobákné Pipásnak panaszkodott, hogy nem jól van az urával. Mivel tudta, hogy Börcsököt is ő tette el láb alól, rábeszélte, talán meg is zsa­rolta, hogy az ő férjét is végezzék ki. Végül Pipás ismét rábólintott a gyilkosságra, s társakat szerzett Horváth János és Császár József napszá­mosok személyében. Dobákné sonkát, bort, búzát ajánlott a bűncselek­ményért. Egyik este kilenc óra tájban Dobákné és a férje hazajött a szomszédból, a konyhában pedig, ahogy a feleséggel előre megbeszél­ték, az ajtó mögül előugrott a három tettes. Dobák nyakába hurkot ve­tettek, és bevonszolták a szobába, ahol az áldozat három kisgyermeke is tartózkodott. A gyerekek kiszaladtak az udvarra, Dobákné pedig a konyhaajtóból végignézte, ahogy férjét a kötélen felhúzzák a szoba mes­tergerendájára. Dobákné utasítására Pipás a még haldokló Dobák zse­béből kivette a pénztárcáját. Miután meghalt, kivitték a kamrába, és ott újból felakasztották. A lába elé egy felrúgott szakajtót helyeztek. A gyil­kosság után leültek borozni, Dobákné pénzt, élelmiszert és bort adott a tetteseknek, Rieger Pálné Dobák Antal pipáját is megkapta ajándékba. Másnap bejelentették, hogy öngyilkosság történt. A halottszemle során a tapasztalatlan rendőr a kötelet nem vizsgálta meg, hanem kidobta az eresz alá. Dobákné pedig, kihasználva az alkalmat, bevágta a kemencé­be. A környéken senki sem hitte el, hogy Dobák Antal öngyilkos lett, mert nem olyan embernek ismerték. A szomszédnak az is feltűnt, hogy az akasztáshoz használt kötélen kék mész volt, miközben a kamra, ahol a halottat megtalálták, nem is volt kimeszelve. Mégis minden ugyanúgy történt, mint Börcsök István esetében. A halál okaként önakasztást ál­lapítottak meg, nyomozás nem indult az ügyben. A Pipás Pistáról fennmaradt egyetlen fénykép. Átokfajzat Halálos ítélet után kormányzói kegyelem________ A tettesek akár meg is úszhatták volna, az ügy egy évvel az elévülés előtt, véletlen folytán pattant ki. Pintér Ferenc rendőr 1932 nyarán egy egé­szen más bűncselekmény utáni nyomozás közben találkozott Dobákné első házasságából származó lányával, aki a rendőr előtt azt találta mon­dani, hogy retteg a férjétől, mert megfenyegette, hogy ha nem megy visz­­sza hozzá, úgy elbánik vele, ahogy Pipás Pista az ő mostohaapjával, vagyis felakasztja a mestergerendára. Pintér a bűnösök nyomába eredt, és nemsokára valamennyi gyanúsítottat előállította. Pipást Tompán fog­ták el, ahol egy idős házaspár tanyáján élt és dolgozott. A halottakat ki­­hantolták, a bűncselekmények beigazolódtak, a gyilkosokat bíróság elé állították. A bűnösök beismerték a tettüket, igaz, Pipás azt állította, hogy Dobák Antal meggyilkolásában tevőlegesen nem vett részt.­­ A tettesek nem tagadták, hogy a gyilkosságokat előre megfontolt szándékkal követték el. Tudatlanságukban azt hitték ugyanis, hogy az enyhítő körülmény - magyarázza Bubryák István - A vádirat szerint a gyilkosságok - a vádlottak iskolázatlansága és alacsony társadalmi helyzete miatt - pszichológiailag indok nélkül valók voltak. Holott ép­pen szegénységük, ismereteik és társadalmi rutinjuk hiánya miatt hit­ték azt, hogy ha nem akarnak örökre az uruk mellett szenvedni, a gyil­kosságon kívül nincs más választásuk. Ember Judit szerint az asszonyok szemében azért volt példakép Födi Viktória, mert képes volt arra, amire ők nem: kilépni egy rettenetes há­zasságból, megállni a saját lábán, eltartani magát. A bíróság Pipás Pistát halálra ítélte, ám a kormányzó, Horthy Miklós megkegyelmezett neki, és életfogytiglanira változtatta az ítéletet. Tíz év rabság után halt meg a börtönben.­­ Bár rengeteg mendemondát lehetett hallani arról, hogy Pipás húsz­nál is több gyilkosságot követett el, valószínűleg tényleg „csak” kettő száradt a lelkén. Szerintem a Dobák-ügy megfeküdte a gyomrát, ezért nem ölt többet - állítja Bubryák István. Dobákné életfogytiglanit kapott, a gyűjtőfogház börtönkórházában halt meg 1940-ben. Börcsökné, miután letöltötte a rá kiszabott tizenöt évet, kiszabadult. Egyszer a menye megkérdezte tőle, nem bánja-e az urát. Azt válaszolta: „Ott egye meg a fene, a hun van!”­­ Sajnáltam volna, ha ebből a száz évvel ezelőtti történetből csupán két gyilkosság és egy regehalmaz maradt volna fenn. Pipás Pista történe­te kordokumentum, egy olyan világ lenyomata, amelyben a szegénység, a tudatlanság és a háború iszonyata annyira eltorzította az emberi lelket, hogy az erőszak szinte természetessé vált - összegez Bubryák. - Olyan idők emlékezete, amikor azt tartották, hogy" az alacsony társadalmi hely­zetű ember nem képes átérezni saját méltatlan helyzetét. Olyan köré, amely nem értette, hogy nincs alacsonyabb és magasabb rendű ember. Ember van, aki lélekölő körülmények között maga is lelketlenné válik.

Next