Magyar Nemzet, 2016. július (79. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-23 / 172. szám
28 BORKÖZÉP Alföldi Gazda Albert____________________________ Minden ott kezdődik, hogy ami adottságainál fogva nem tud különösebben bonyolult lenni, az is legyen jó. Nem csak magaslatokkal él az ember, sík vidékekre, egyszerű dolgokra ugyanúgy szükség van. Sőt, azokból adódnak össze a mindennapok. És ha a mindennapok semmilyenek, pláne ócskák vagy gyalázatosak, akkor az életünkben sem lesz érték, izgalom és köszönet. Nem akarnám ezt túlfilozofálni, de munka, tisztesség és méltóság nélkül tényleg nincs értelme semminek. Hát ezért volt rettenetes az a rendszerváltás utáni évtized - ami előtte történt, hagyjuk, messzire és máshova visz amelynek során az Alföldről az elsősorban a olajszőkítés mellett másodsorban a borhamisítás juthatott az emberek eszébe Magyarországon. Gondoljunk bele egy pillanatra a szókapcsolat rettenetes hazugságába: termelői bor. Az olcsó borozók jelentős része ezzel a felirattal hirdette silány lőréjét, holott a poharakba kerülő folyadék sem termelőt, sem szőlőt nemigen látott. Legfeljebb gyártót és vegyszereket. Annyira naiv nem vagyok, hogy azt állítsam: a huncut idők egyszer s mindenkorra elmúltak. Tisztában vagyok vele, hogy ma sem minden jó - de még menynyire, hogy nem és nem is minden magyar, amiről azt mondják, amire azt írják, hogy az. Az élet mindazonáltal megy tovább, és akinek volt szeme a látásra, az örömteli változásokat is észrevehetett az ezredfordulót követően. Ehhez persze olyan embereknek kellett felbukkanniuk hazánk legnagyobb összterületű borvidékein, akik felismerték: kizárt, hogy a munkába, a tisztességbe és a méltóságba csak belebukni lehet. Elképzelhető, hogy az igazi szőlő és az igazi bor nem egyik pillanatról a másikra szül milliárdos nyereségeket, ám a jövőbe fektetni mégiscsak izgalmasabb. A ma már közismertnek mondható borosgazdák sikerei bizonyítják, nem voltam egyedül, amikor kifejezett kíváncsisággal figyeltem a hihetetlen hendikeppel induló kunsági, csongrádi és hajós-bajai termelők első piaci betörési kísérleteit. Amint valaki felbukkant valamivel, haladéktalanul lecsaptam rá, megkóstoltam, és ha ízlett, nem fukarkodtam a dicsérő szavakkal. Pontosan azért, amiről ennek a szövegnek az elején beszélni iparkodtam: alapok nélkül nincs építmény, így írtam elsők között szépeket a Frittmann testvérekről, Font Sándorékról, a szigetcsépi Gál-pincészetről, Kökényről és a fiáról, a Gedeon-birtokról, Galántaiékról vagy a Lantos-borászatról. Rövidinkáiktól és ezerjóiktól, kadarkáiktól és kékfrankosaiktól nem atomvillanást és eget verést vártam. Ezek a borok nem a világot akarták megváltani. Ezek a borok szerették volna megitatni és jókedvre deríteni a szomjas embert - és ezt a küldetésüket minden faxni nélkül végre is hajtották. Hajszálra ugyanígy cselekedett a minap Lantosék 2015-ös évjáratú kövidinkája. Baráti körben épp vele kezdtük a délutánt, majd több más csavarzár és dugó is áldozatunkul esett - a változatosság gyönyörködtet -, ellenben azt vettük észre, hogy ez lett az egyetlen palack, amely teljesen kiürült estére. Pedig nagy nevek nagyobbnak gondolt boraira is sor került. Ez esett a legjobban - egy kövidinka! -, és leginkább ez számít. Áttetsző zöldessárga színe volt neki, viszonylag egyszerű-egyenes gyümölcsösszőlős-vegetális illata, továbbá kellemesen ropogós, de csipetnyit sem agresszív savas. Csúszott zökkenő nélkül, üdített és frissített. Mások azt mondták, hibátlanul teljesített fröccsként is. Lantosék soltvadkerti családi birtoka a kétezres évek elején lépett a tettek mezejére, azóta közel húsz hektáron gazdálkodnak. Egészséges szőlő, tiszta technológia, bőséges, de átlátható szortiment, ennyi a titok. Veszek tőlük mást is, muszáj. HOL VAN AZ A NYÁR... Színész a tó közepén Ritkaságszámba menő színes felvétel a Balaton közepéről a negyvenes évek elejéről, amely valószínűleg egy régi Kékszalag-verseny alkalmával készülhetett. A képen látható hajóskapitányt ugyan még nem sikerült azonosítani, mellette azonban taplósapkában a kor ünnepelt színésze, Hajmássy Miklós látható. A közel két méter magas, mackóalkatú Hajmássy eredetileg mezőgazdásznak készült, a keszthelyi Georgikonban tanult - volt hát módja megismerni és megszeretni a Balatont. Befutott színészként a nyári színházi szünetben, forgatások között - mintegy 35 filmben szerepelt 1944-ig - legszívesebben a Balatonon vitorlázott, nagy álma volt, hogy a tóról az ő rendezésében idővel film készüljön. A művész azonban a háború végén elmenekült Magyarországról, s ezt nyílt beismerésnek véve az új rendszer alaptalanul „háborús bűnökkel” vádolta meg. Hosszú esztendők hányattatása után Dél-Amerikában telepedett le, ahol emigráns színésztársaival együtt - Páger Antallal, Vaszary Pirivel, Szeleczky Zitával, Szilassy Lászlóval többek között - a Magyar Színjátszó Társaság tagjaként többször fellépett. 1990-ben halt meg egy öregotthonban; szeretett Balatonját már nem láthatta viszont. (Pethó) Hegyi Zoltán____________________________ Július 18. A terroristák odavannak a szimbólumokért, az ikertornyoktól július 14-ig. Jó sok idő eltelt a kettő között, és változatlanul ömlik a flaszteren az ártatlan civil vér. War van. A rengeteg elemzés után egy kérdés maradt csupán, hogy meddig még. Mikor kerül elő egy kis napalm, hogy aztán mindenki nyugodtan mehessen szörfözni? A Sátán technikája, az még érdekes. Hogy valaki rájött, és aztán szabadalmaztatta is, hogy ha cikcakkban vezetünk bele egy kamiont a vidám tömegbe, sokkal több áldozatra számíthatunk, mint ha csak úgy nyomnánk a padlógázt, bele a vakvilágba. Biztosan van még lejjebb, de az közel lehet már. És már csak néhányat kellett aludni, hogy megjelenjen egy baltás pszichopata egy németországi vonaton. Willkommen. Mire egy helyi politikus megkérdezte, miért lőtték le a zsaruk szegényt, Mutterodért. Lement a hazai labdarúgó-bajnokság első fordulója, alig látta valaki. Hogy a válogatott szereplése miért nem adott legalább egy darabig kis lendületet a szurkolóknak, azt is ki kellene gyorsan találni, belevenni valakinek a munkaköri leírásába. Dárdaiéban ugyan nyilván nincsen benne, de egyelőre az övé az egyetlen épkézláb ötlet, kinyitni a kapukat, aztán csak visszatalálnak a népek. Július 19. Megjelent egy cikk, és aztán szép karriert futott be a neten, mely szerint a miniszterelnök nem fejezte ki részvétét Esterházy Péter halálával kapcsolatban, pedig hát a foci is ugye mint közös nevező. Tehát Orbán Viktor kvázi egy tuskó. Aztán meg kiderült, hogy de igen, kifejezte, levélben a családnak. Ami elegáns gesztus, tekintve, hogy volt elég nyilvános tolongás a gyászban olyan politikusok részéről is, akikről nem az jön le elsőre, hogy EP-n szocializálódtak volna. Na de megjelent-e ezek után egy cakk, hogy elnézést, de alulinformált voltam, és egyébként is, alkalmasnak látszott az idő egy kis szalonorbánviktorozásra? Édes Istenem, és ez, ez meddig tart még? Július 20. Meghalt Somló Tamás. Szavai szerint erdélyi zsidó családból származott. Na, ezt szedje szét valaki feketére, fehérre. Annál is nehezebb len- HEGYI BESZÉD Cikk-cakk ne, mivel nála színesebb egyénisége kevés volt a magyar rockzenének. Bejárt mindent Hencidától Dániáig, a Rextől az LGT-ig, Varsóban elveszett, rengeteg hangszeren játszott, és neki köszönhetjük kamaszkorunk egyik legszebb szerelmes dalát, az Álomarcú lányt. Egy ideig nyaranta a szomszédom volt a faluban, ahol élek. Aztán már csak az ikerfiait hallgattam esténként, ahogy tolták a zenét. Talán a legnagyobb siker ez lehet a manézsban. Verseket tornyozok magam elé az alkonyatban. Mintegy káromkodásból katedrálist. Erős építmény. A cél öncélú lapozgatás. Alul Faludy György tartja a frontot, alapoz mintegy, két vaskos kötet. Versek 1926-1956, Versek 1956-2006 (Alexandra Kiadó, 2016.). Versek a diákkortól egészen a halálig, így megy ez írással, olvasással egyaránt. Találomra először ott nyitom ki, ahol a Széljegyzet papír nélkül (1950 nyarán született az ávó pincéjében) köszön rám, immár papírról. „Orvoshúgomat innen küldte Szálasi a halálba. Most Rákosi tart itt. Egy a csürhe, a porkoláb is azonos... Akármi én vagyok az úr itt. Kínzóim sírja összedől. Rímeim élnek. Körben húrik szállnak. Nem félek senkitől.” Így kéne ezt csinálni belül, miközben a világban mindig ugyanaz a virbli megy, körkörös romokon. Faludy fölött Pilinszky, szintén két kötet, az életműsorozat kezdete (Pilinszky János összes versei, Magvető Kiadó, 2015.). Az Infinitívusznál nyílik. „Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni. Még föl lehet kötni. És le lehet vágni. Még meg lehet szülni. És el lehet ásni.” Ha Pilinszkyt olvasok, hallom. A hangját, azt a különöset, és ahogy serceg mögötte a „bakelit”. És látom Bódy filmjében, a Weöres Sándor könyvéből készültben. Weöres jön a toronyban és egyben a toronyból, az elefántcsontból, bele a közéletbe. Vékony kötet (Weöres Sándor: Rapszódia a kivívott szabadságról, Helikon Kiadó, 2016), közérzeti versek mondhatni, a harmincas évektől a nyolcvanasokig. Weöres az odamondós, a visszavágós, a szarkasztikus, a vicces. Hiába, nem lehet feszt a teljességgel foglalkozni. Kevésbé ismert oldala, de ezt is remekül csinálta. „Hej! Sikkasztok, zsarolok, / Mindent földig tarolok, / Berúgom a csárdámat, / Szelídítem rózsámat.” Így esteledik rám, soha rosszabbat. Telihold és lecsószezon. FOTÓ: MTI — KALLÓS BEA Somló Tamás 2011-ben Éröm DR. BELSŐ NÓRA: SOSEM KÉSŐ Dr. Belső Nóra gyakorló pszichiáter, aki nap mint nap találkozik magányos és elkeseredett nőkkel, férfiakkal. Sosem késő című könyvében határozottan állítja: nincs az az életkor és élethelyzet, amelyben ne volna választási lehetőségünk. A szerző generációról generációra haladva elemzi korunk legégetőbb emberi problémáit. A könyv hiteles, valóságból kölcsönzött példái arra biztatnak, hogy negyven felett is merjünk az ösztöneinkre hallgatni, és használjuk erőforrásainkat, megszerzett bölcsességünket. JAFFA KIADÓ MARIA VON NEUMANN WHITMAN,I A MARSLAKÓ LÁNYA " ' ■ §§ .*• Neumann János, a modern matematika géniusza a számítástechnika és a játékelmélet terén elért eredményeivel forradalmasította a XX. század tudományos-technikai fejlődését. A visszaemlékezés család- és tudománytörténet egyaránt. EURÓPA KIADÓ, 336 oldal, 3990 Ft