Magyar Nemzet, 2016. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-23 / 172. szám

28 BORKÖZÉP A­lföldi Gazda Albert____________________________ M­inden­ ott kezdődik, hogy ami adottsága­inál fogva nem tud különösebben bo­nyolult lenni, az is legyen jó. Nem csak magaslatokkal él az ember, sík vidékek­re, egyszerű dolgokra ugyanúgy szükség van. Sőt, azokból adódnak össze a mindennapok. És ha a min­dennapok semmilyenek, pláne ócskák vagy gyaláza­tosak, akkor az életünkben se­m lesz érték, izgalom és köszönet. Nem akarnám ezt túlfilozofálni, de munka, tisztesség és méltóság nélkül tényleg nincs értelme semminek. Hát ezért volt rettenetes az a rendszerváltás utáni évtized - ami előtte történt, hagyjuk, messzire és máshova visz amelynek során az Alföldről az első­­sorban a olajszőkítés mellett másodsorban a borha­misítás juthatott az emberek eszébe Magyarorszá­gon. Gondoljunk bele egy pillanatra a szókapcsolat rettenetes hazugságába: termelői bor. Az olcsó boro­zók jelentős része ezzel a felirattal hirdette silány lő­réjét, holott a poharakba kerülő folyadék sem terme­lőt, sem szőlőt nemigen látott. Legfeljebb gyártót és vegyszereket. Annyira naiv nem vagyok, hogy azt állítsam: a hun­cut idők egyszer s mindenkorra elmúltak. Tisztában vagyok vele, hogy ma sem minden jó - de még meny­nyire, hogy nem és nem is minden magyar, amiről azt mondják, amire azt írják, hogy az. Az élet mind­azonáltal megy tovább, és akinek volt szeme a látásra, az örömteli változásokat is észrevehetett az ezredfor­dulót követően. Ehhez persze olyan embereknek kel­lett felbukkanniuk hazánk legnagyobb összterületű borvidékein, akik felismerték: kizárt, hogy a munkába, a tisztességbe és a méltóságba csak belebukni lehet. El­képzelhető, hogy az igazi szőlő és az igazi bor nem egyik pillanatról a másikra szül milliárdos nyeresége­ket, ám a jövőbe fektetni mégiscsak izgalmasabb. A ma már közismertnek mondható borosgazdák sikerei bizonyítják, nem voltam egyedül, amikor kife­jezett kíváncsisággal figyeltem a hihetetlen hendikep­pel induló kunsági, csongrádi és hajós-bajai termelők első piaci betörési kísérleteit. Amint valaki felbukkant valamivel, haladéktalanul lecsaptam rá, megkóstol­tam, és ha ízlett, nem fukarkodtam a dicsérő szavak­kal. Pontosan azért, amiről ennek a szövegnek az ele­jén beszélni iparkodtam: alapok nélkül nincs épít­mény, így írtam elsők között szépeket a Frittmann testvérekről, Font Sándorékról, a szigetcsépi Gál-pin­­cészetről, Kökényről és a fiáról, a Gedeon-birtokról, Galántaiékról vagy a Lantos-borászatról. Rövidinkáiktól és ezerjóiktól, kadarkáiktól és kék­frankosaiktól nem atomvillanást és eget verést vártam. Ezek a borok nem a világot akarták megváltani. Ezek a borok szerették volna megitatni és jó­kedvre deríteni a szomjas embert - és ezt a kül­detésüket minden faxni nélkül végre is hajtották. Hajszálra ugyanígy cselekedett a minap Lantosék 2015-ös évjáratú kövidinkája. Baráti körben épp vele kezdtük a délutánt, majd több más csavarzár és dugó is áldozatunkul esett - a változatosság gyönyörködtet -, ellenben azt vettük észre, hogy ez lett az egyetlen pa­lack, amely teljesen kiürült estére. Pedig nagy nevek nagyobbnak gondolt boraira is sor került. Ez esett a legjobban - egy kövidinka! -, és leginkább ez számít. Át­tetsző zöldessárga színe volt neki, vi­szonylag egyszerű-egyenes gyümölcsös­­szőlős-vegetális illata, továbbá kelleme­sen ropogós, de csipetnyit sem agresszív savas. Csúszott zökkenő nélkül, üdített és frissített. Mások azt mondták, hibátlanul teljesített fröccsként is. Lantosék soltvadkerti családi birto­ka a kétezres évek elején lépett a tettek mezejére, azóta közel húsz hektáron gazdálkodnak. Egészséges szőlő, tiszta technológia, bőséges, de átlátható szor­timent, ennyi a titok. Veszek tőlük mást is, muszáj. HOL VAN AZ A NYÁR... Színész a tó közepén R­itkaságszámba menő színes felvétel a Balaton közepéről a negyvenes évek elejéről, amely valószínűleg egy régi Kékszalag-verseny alkalmával készül­hetett. A képen látható hajóskapitányt ugyan még nem sikerült azonosítani, mellette azonban taplósapkában a kor ünnepelt színésze, Haj­­mássy Miklós látható. A közel két méter magas, mackóalkatú Hajmássy eredetileg mezőgaz­dásznak készült, a keszthelyi Georgikonban ta­nult - volt hát módja megismerni és megszeret­ni a Balatont. Befutott színészként a nyári szín­házi szünetben, forgatások között - mintegy 35 filmben szerepelt 1944-ig - legszívesebben a Ba­latonon vitorlázott, nagy álma volt, hogy a tóról az ő rendezésében idővel film készüljön. A mű­vész azonban a háború végén elmenekült Ma­gyarországról, s ezt nyílt beismerésnek véve az új rendszer alaptalanul „háborús bűnökkel” vá­dolta meg. Hosszú esztendők hányattatása után Dél-Amerikában telepedett le, ahol emigráns színésztársaival együtt - Páger Antallal, Vaszary Pirivel, Szeleczky Zitával, Szilassy Lász­lóval többek között - a Magyar Színjátszó Tár­saság tagjaként többször fellépett. 1990-ben halt meg egy öregotthonban; szeretett Balatonját már nem láthatta viszont. (Pethó) Hegyi Zoltán____________________________ Július 18. A terroristák odavannak a szimbólumokért, az ikertornyoktól július 14-ig. Jó sok idő eltelt a ket­tő között, és változatlanul ömlik a flaszteren az ár­tatlan civil vér. War van. A rengeteg elemzés után egy kérdés maradt csupán, hogy meddig még. Mi­kor kerül elő egy kis napalm, hogy aztán minden­ki nyugodtan mehessen szörfözni? A Sátán tech­nikája, az még érdekes. Hogy valaki rájött, és az­tán szabadalmaztatta is, hogy ha cikcakkban ve­zetünk bele egy kamiont a vidám tömegbe, sokkal több áldozatra számíthatunk, mint ha csak úgy nyomnánk a padlógázt, bele a vakvilágba. Bizto­san van még lejjebb, de az közel lehet már. És már csak néhányat kellett aludni, hogy megjelenjen egy baltás pszichopata egy német­­országi vonaton. Willkommen. Mire egy helyi politikus megkérdezte, miért lőtték le a zsaruk szegényt, Mutterodért. Lement a hazai labdarúgó-bajnokság első for­dulója, alig látta valaki. Hogy a válogatott szerep­lése miért nem adott legalább egy darabig kis len­dületet a szurkolóknak, azt is ki kellene gyorsan találni, belevenni valakinek a munkaköri leírásá­ba. Dárdaiéban ugyan nyilván nincsen benne, de egyelőre az övé az egyetlen épkézláb ötlet, kinyit­ni a kapukat, aztán csak visszatalálnak a népek. Július 19. Megjelent egy cikk, és aztán szép karriert futott be a neten, mely szerint a miniszterelnök nem fejezte ki részvétét Esterházy Péter halálával kap­csolatban, pedig hát a foci is ugye mint közös ne­vező. Tehát Orbán Viktor kvázi egy tuskó. Aztán meg kiderült, hogy de igen, kifejezte, levélben a családnak. Ami elegáns gesztus, tekintve, hogy volt elég nyilvános tolongás a gyász­ban olyan politikusok részéről is, akikről nem az jön le elsőre, hogy EP-n szocializá­lódtak volna. Na de megjelent-e ezek után egy cakk, hogy elnézést, de alulinformált voltam, és egyébként is, alkalmasnak látszott az idő egy kis szalonorbánviktorozásra? Édes Istenem, és ez, ez meddig tart még? Július 20. Meghalt Somló Tamás. Szavai szerint erdélyi zsidó családból származott. Na, ezt szedje szét valaki feketére, fehérre. Annál is nehezebb len- HEGYI BESZÉD Cikk-cakk ne, mivel nála színesebb egyénisége kevés volt a magyar rockzenének. Bejárt mindent Henci­­dától Dániáig, a Rextől az LGT-ig, Varsóban el­veszett, rengeteg hangszeren játszott, és neki köszönhetjük kamaszkorunk egyik legszebb szerelmes dalát, az Álomarcú lányt. Egy ideig nyaranta a szomszédom volt a faluban, ahol élek. Aztán már csak az ikerfiait hallgattam es­ténként, ahogy tolták a zenét. Talán a legna­gyobb siker ez lehet a manézsban. Verseket tornyozok magam elé az alkonyat­ban. Mintegy káromkodásból katedrálist. Erős építmény. A cél öncélú lapozgatás. Alul Faludy György tartja a frontot, alapoz mintegy, két vas­kos kötet. Versek 1926-1956, Versek 1956-2006 (Alexandra Kiadó, 2016.). Versek a diákkortól egészen a halálig, így megy ez írással, olvasással egyaránt. Találomra először ott nyitom ki, ahol a Széljegyzet papír nélkül (1950 nyarán született az ávó pincéjében) köszön rám, immár papírról. „Orvos­húgomat innen küldte Szálasi a halál­ba. Most Rákosi tart itt. Egy a csürhe, a porkoláb is azonos... Akármi­ én vagyok az úr itt. Kínzóim sírja összedől. Rímeim élnek. Körben húrik száll­nak. Nem félek senkitől.” Így kéne ezt csinálni belül, miközben a világ­ban mindig ugyanaz a virbli megy, körkörös ro­mokon. Faludy fölött Pilinszky, szintén két kötet, az életműsorozat kezdete (Pilinszky János összes versei, Magvető Kiadó, 2015.). Az Infinitívusznál nyílik. „Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni. Még föl lehet kötni. És le lehet vágni. Még meg lehet szülni. És el lehet ásni.” Ha Pilinszkyt olvasok, hallom. A hangját, azt a különöset, és ahogy serceg mögötte a „bakelit”. És látom Bódy filmjében, a Weöres Sándor köny­véből készültben. Weöres jön a toronyban és egyben a torony­ból, az elefántcsontból, bele a közéletbe. Vékony kötet (Weöres Sándor: Rapszódia a kivívott sza­badságról, Helikon Kiadó, 2016), közérzeti ver­sek mondhatni, a harmincas évektől a nyolcva­nasokig. Weöres az odamondós, a visszavágós, a szarkasztikus, a vicces. Hiába, nem lehet feszt a teljességgel foglalkozni. Kevésbé ismert oldala, de ezt is remekül csinálta. „Hej! Sikkasztok, zsa­rolok, / Mindent földig tarolok, / Berúgom a csár­dámat, / Szelídítem rózsámat.” Így esteledik rám, soha rosszabbat. Telihold és lecsószezon. FOTÓ: MTI — KALLÓS BEA Somló Tamás 2011-ben Éröm DR. BELSŐ NÓRA: SOSEM KÉSŐ Dr. Belső Nóra gyakorló pszichiáter, aki nap mint nap találkozik magányos és elkeseredett nőkkel, férfiakkal. Sosem késő című könyvében határozot­tan állítja: nincs az az életkor és élethelyzet, amelyben ne volna választási lehetőségünk. A szerző generációról generációra haladva elemzi korunk legégetőbb emberi problémáit. A könyv hiteles, valóságból kölcsönzött pél­dái arra biztatnak, hogy negyven felett is merjünk az ösztöneinkre hallgat­ni, és használjuk erőforrásainkat, megszerzett bölcsességünket. JAFFA KIADÓ MARIA VON NEUMANN WHITMAN,­I A MARSLAKÓ LÁNYA " ' ■ §§ .*• Neumann János, a modern matematika géniusza a számítástechnika és a játékelmélet terén elért eredményeivel forradalmasította a XX. század tudományos-technikai fejlődését. A visszaemlékezés család- és tudománytörténet egyaránt. EURÓPA KIADÓ, 336 oldal, 3990 Ft

Next