Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-10 / 290. szám

32 I magazin A szingapúri gyerekek a világ legjobb­ matekosai, eredményeiknek azonban ára van Tizenhét emeletnyi bukás A délkelet-ázsiai országok - ahogy általában - megint leiskolázták a világot diákjaik mate­matikai és természettudományos ismeretei terén. Mi lehet a titkuk? Sokak szerint nem­csak az iskolarendszer különbségei okozzák Szingapúr, Korea vagy Japán alig behozható előnyét, hanem a matematika és a tudo­mány megbecsültsége a társadalomban. MOLNÁR CSABA A szingapúri miniszterelnök, Lee Hsien Loong egy évvel ezelőtt C++ progra­mozási nyelven írt programkódot osztott meg követőivel a Facebookon. A politikusok a közösségi médiát álta­lában olyan faék-egyszerűségű és az érzelmekre (vagy félelmekre, előítéletekre) ha­tó üzenetek továbbítására használják, amelyek növelhetik népszerűségüket. Talán Loong is ilyen megfontolásból tette ki a posztot, de vala­miért ő úgy gondolta, a szingapúriakat egy program forráskódja is el fogja bűvölni. Állítása szerint az „egészen egyszerű” kódot ő maga írta néhány évvel ezelőtt, és a Japánból kiindult, vi­lágszerte népszerűvé vált fejtörő, a szudoku megoldására alkalmas. Mindössze kétszáz sor hosszú, de a programok annál jobbak, minél rö­­videbbek. A miniszterelnök (aki egyébként nem amatőr, hiszen Cambridge-ben szerzett mate­matikusi és programozói diplomát) azonnal sztár lett otthon és külföldön egyaránt, egyike­ként azon kevés politikusnak, aki a politikán kí­vül máshoz is ért. Néhány nap különbséggel hozták nyilvános­ságra a diákok felkészültségét mérő két leg­nagyobb nemzetközi felmérés (a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD által szerve­zett PISA és az amszterdami Oktatási Eredmé­nyeket Értékelő Nemzetközi Szövetség nevű szervezet készítette TIMSS­ eredményeit. Szin­gapúr tarolt: megnyerték a PISA és a TIMSS minden kategóriáját, előnyük behozhatatlan­­nak látszik. Mintha a délkelet-ázsiai oktatást egy világ választaná el a magyartól. Itthon ugyanis tovább romlott a gyerekek tudásszint­je, amely már az előző PISA-felmérés idején is botrányosan gyenge volt. Bár a PISA nálunk jóval ismertebb, a TIMSS (amely a matematika és a természettudomá­nyok nemzetközi trendjeinek vizsgálatát takar­ja) hasonlóan mérvadónak számít a világban. Minden kategóriában Szingapúr végzett az első helyen, utána, mint szinte mindig, Dél-Korea, Japán, Hongkong és Tajvan következett, a nem délkelet-ázsiai országok pedig messze leszakad­tak mögöttük. A magyar tízévesek a 20. helyet érték el matematikában, míg a tizennégy éve­sek a 13. helyen végeztek a mért hatvan ország közül. A természettudományokban mindkét korosztály a 12. lett. Mi Szingapúr titka? Nincs náluk kiemelkedően sok matematikaóra az iskolában. A Quartz cikke szerint évente 129 órán keresztül tanulnak mate­matikát (ez 172 negyvenöt perces tanórának felel meg). Ez még kevesebb is, mint amennyi matek­kal a meglehetősen gyenge helyezést elérő Egye­sült Államok diákjait terhelik. A magyar óraszám­nál viszont jóval magasabb. Nálunk az utóbbi negyven évben évi kétszáz órával csökkent a ma­tematika részesedése az oktatásban, jelenleg az általános iskolában alig több mint száz óra jut évente erre a tantárgyra. Dél-Koreában, amely Szingapúr után a második legerősebb matemati­kusnemzet, szintén nem túl sok időt, 114 órát töl­tenek a nyolcadikosok a számolás tanulásával. E különbségek tehát nem indokolják a diákok telje­sítményében meglévő drámai különbségeket. A tátongó szakadék Ázsia és a világ többi ré­szének matematikatudása között arra sarkallta a legfejlettebbnek tekintett nyugati országokat, például Angliát, az Egyesült Államokat vagy Iz­raelt, hogy alkalmazni kezdjék a „szingapúri módszert”, tudósít a BBC. Ebben valójában semmilyen forradalmi dolog nincs, a siker ab­ban áll, hogy az évtizedek alatt kidolgozott és bizonyított elveket következetesen alkalmaz­zák, és nem vezetnek be évente gyökeresen új ► órával csökkent évente a matematika részesedése az oktatásban Magyar­­országon az utóbbi negyven évben. szempontrendszert. A matematikaórákon a ta­nár és a diákok interaktívan, együtt haladnak a tananyag elsajátításában, ellentétben a világ­szerte elterjedt módszerrel, amely szerint az óra első felében a tanár magyaráz, utána pedig a diákok próbálják gyakorolni a hallottakat. Az ázsiai országokra jellemző kollektivista menta­litásnak megfelelően a jobban teljesítő diákokat sem biztatják arra, hogy az osztály többi tanu­lóját lehagyva előreszaladjanak az anyagban. Ehelyett maradék idejüket tudásuk elmélyíté­sére fordíthatják. A matematikai koncepciókat inkább fizikai modellek segítségével (ábrákkal, demonstrációs eszközökkel) tanulják, nem csak számokkal, változókkal. Azért ne gondoljuk, hogy szingapúri diáknak lenni csak játék és mese. A mostanában sokat emlegetett skandináv modellel szemben az ázsiai oktatási rendszer erősen teljesítménycent­rikus. A társadalmi előmenetel legfontosabb for­rásának a képességeket és a tehetséget tekinti, amelyet a diákok erős nyomás alatt (vizsgahely­zetekben) is képesek kamatoztatni. És ez nem­csak az érettségire vagy az egyetemi szigorlatok­ra igaz, hanem már az általános iskolára is. Szin­gapúrban a hatosztályos általános iskola végén is kell egyfajta érettségit tenniük a tizenkét éves gyerekeknek (ezt Primary School Leaving Exa­­minationnek, PSLE-nek nevezik). A PSLE-pont­­számok egy életre meghatározhatják az alig ser­dülő gyerekek jövőjét, hiszen ez alapján dől el, milyen középiskolába mehetnek. A 200 pont alatti eredményeket egyszerűen katasztrófaként éli meg mindenki, a legjobb iskolák ennél sokkal magasabb pontokat követelnek. „Minden srácnak üzenem, aki rettegve megy iskolába, majd rettegve megy onnan haza három hülye számjegy miatt, és alig tud lélegezni az ide­gességtől, hogy ő sokkal több ennél, és minden­ki nagyon szereti”, írta a Facebookon a Szinga­púrban híres rockénekes, Benjámin Kheng. Azt is elismerte, hogy ő volt „a legrosszabb gyerek az iskola legrosszabb osztályában”, és mégis lett va­laki. Az persze kérdés, a gyerekeiket tudósként elképzelő szülőket mennyire nyugtatja meg, hogy a rosszul vizsgázó gyerekükből ha más nem, rocksztár még lehet. Kheng a Szingapúri Nemzeti Egyetem egyik tanára, Syed Khairudin Aljum­ed által indított mozgalomhoz csatlakozott. Ő arra kért fel híres­ségeket, hogy osszák meg a közvéleménnyel, hogy annak idején hány PSLE-pontjuk lett, hogy „ezzel adjunk hitet és reményt a gyerekeknek ab­ban, hogy a PSLE nem feltétlenül determinálja a jövőjüket. Nekem csak 221 pontom volt, most mégis egyetemen tanítok.” Nem lehet tudni, ez­zel hány gyereket tudnak meggyőzni. Legutóbb novemberben lett öngyilkos egy gyerek rossznak ítélt iskolai teljesítménye miatt. A tizenegy éves fiúcska életében először bukott meg vizsgán, és félve szülei haragjától, levetette magát a tizen­hetedik emeleten lévő lakásuk ablakából. A vizsgák körüli hisztériát látva már az oktatá­si minisztérium is igyekszik nyugtatni a kedélye­ket, a törekvés fontosságát hangsúlyozzák a pusz­ta eredményesség mellett. Emellett betiltották azt a gyengébbek számára megalázó hagyo­mányt, hogy a legjobbakat népünnepélyek kere­tében jutalmazzák meg. A stressz fő forrását a szülők jelentik, akik azt sulykolják a gyermekbe, hogy vége a világnak, ha elbuknak a vizsgán. Ez bizonyos értelemben eredményesnek tekinthető, hiszen az idei szingapúri PSLE-vizsgán a diákok rekordot döntöttek, 98,4 százalékuk ért el olyan pontszámot, amely lehetővé teszi, hogy gimná­ziumban tanulhasson tovább. Persze nem feltét­lenül abban, amelyiket a szülei kinéztek neki. FOTÓ: REUTERS - RUSSELL BOYCE 1 * \ fJH7 1 > ■ Wá I ■ # ■ a*«—»«»* ~'j *fn| fw é• vf1 rSnl i I ^ v , 0 ■ #fyg 'r * jMH •Jiw ' 4f ( 0 ü 4Ljjjg« Szudokuverseny résztvevői egy szingapúri bevásárlóközpontban. Vág az agyuk 2016. DECEMBER 10., SZOMBAT tear tanz. Repülés egy köpésre MOLNÁR számok nyelvén A közlekedési rekordot jelentő útvonalak álta­lában azzal tűnnek ki a sorból, hogy a leg­messzebbre vezetnek, időben a legtovább tartanak, a legdrágábbak, a legnagyobb ké­nyelmet kínálják, vagy a legnagyobb sebesség ér­hető el rajtuk. Ez nem is meglepő, hiszen az igazán különleges utazás lényege, hogy amikor megérke­zünk, már egy teljesen más, egzotikus világban ta­láljuk magunkat, amely a legtöbbször igen messze van lakhelyünktől. Ez különösen igaz a repülő­­utakra, hiszen ahhoz, hogy a repülés racionális opció legyen két pont között, elegendően távol kell esniük egymástól - gondolhatnánk. Pedig van­nak a világban szinte hihetetlenül rövid menet­rend szerinti repülőjáratok is. A legrövidebb nem­zetközit éppen egy hónapja indították be. 800 kilométer az a távolság számítások szerint az utazás végpontjai között, ami fölött már meg­éri repülővel menni vonat helyett. Igaz, hogy a re­pülőgép sokkal gyorsabb a vasútnál, de a városo­kon kívül fekvő repülőterekre való ki- és bejutást, valamint a várakozással ott töltött órákat is bele­számítva 800 kilométeres táv alatt észszerűbb le­het a vasút. Persze ha jár vonat úti célunk felé, 20 kilométerre fekszik egymástól a svájci St. Gal­­len-Altenrhein repülőtér és a németországi Fried­richshafen, méghozzá a Boden-tó két szemközti partján. 571 négyzetkilométer a Rajna által táplált Bo­den-tó területe, ezzel Közép-Európa harmadik legnagyobb tava a Balaton és a Genfi-tó után. Há­rom ország, Svájc, Ausztria és Németország osz­tozik partjain. 8 perc a repülőút St. Gallen-Altenrhein és Fried­richshafen között. A célállomás rendszerint sza­bad szemmel is látszik a felszállás helyétől. A St. Gallen-Altenrhein repülőtér tulajdonában lévő People’s Viennaline légitársaság november 3-án beindított járata - tudósít a CNN - mégis nemzet­közinek számít. Jelenleg nincs nála országok kö­zötti rövidebb járat a világon. 4000 utasra számítanak évente, akik csak a két, egymástól néhány kilométerre lévő település kö­zött utaznak. A gép egyébként Friedrichshafenből továbbrepül Köln felé. Friedrichshafen az a vá­ros, ahol az első zeppelineket építették. 40 euró a jegy ára a nyolcperces utazásért. Min­dennap két járat közlekedik egy Embraer márká­jú kis sugárhajtású géppel. A cég a turisták és a két part között ingázók mellett a repülés megszál­lottjaira is számít, akiknek bakancslistájára most minden bizonnyal egy újabb, kötelezően kipipá­landó járat került fel. 2,7 kilométer a világ legrövidebb menetrend sze­rinti repülőjáratának távja. A Skócia északi part­jai mentén fekvő Orkney-szigetek két tagját, West­­rayt és Papa Westrayt köti össze. Ez tehát a legrö­videbb - bár belföldi - járat. Westrayen 600-an, Papa Westrayen mindössze 60-an laknak. 49 éve üzemelteti folyamatosan a mára világ­hírűvé vált járatot a Loganair légitársaság, amely az Orkney-szigetek mind a hét tagjára repül. 47 másodpercig tart a tiszta repülőút Westray és Papa Westray között, ha szép az idő. A menet­rendben azért az esetleges késést is beleszámítva két perccel számolnak. 21 fontba kerül a retúrjegy a két sziget között. A járaton egy Britten Norman Islander típusú, hat­üléses légcsavaros gép repül. 1000000 utas: október utolsó napján ünnepel­ték a kerek számot a világ legrövidebb repülőjára­tán. A szerencsés utas Anne Rendall, a Royal Bank Scotland utazó banki tisztviselője volt. Rendall már több mint tízezredszer utazott repülővel a szigetek között (hiszen állandóan nyitva tartó bankhoz nincs elég lakó).

Next