Magyar Nemzet, 2016. december (79. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-03 / 284. szám

28 magazin 2016. DECEMBER 3. SZOMBAT FOTÓ: MTI - MANEK ATTILA Robert Evans történész az Osztrák-Magyar Monarchia esélyeiről és arról, mit gondolnak rólunk a britek Birodalmi érdekeink Hogyan néz ki Nagy-Britannia mesz­­szeségéből Magyarország és Kö­­zép-Európa történelme, miként te­kint ránk manapság a szigetország átlagpolgára és vezető politikus­gárdája? Milyen változások zajla­nak a brit nemzettudatban? Robert Evans történésszel, a kora újkori közép- és kelet-európai történelem, a Habsburg-monarchia és Magyar­­ország egyik legnevesebb brit szak­értőjével erről is beszélgettünk. PETHŐ TIBOR - Ritka, hogy a térséggel foglalkozó angol­szász történész ennyire otthonosan mozog­jon Közép-Európában. Mi vonzotta felénk? - Eredetileg nyelvész voltam, rajong­tam a nyelvekért, előbb a németért, az­tán a szláv nyelvekért. Magyarországhoz pedig utóbb családi szálakkal is elkezd­tem kötődni. Szerencsés, ritka helyzet, hiszen a térséggel foglalkozó történé­szek nagy része nem tud magyarul. A magyarság iránti érdeklődés is erősen megcsappant az utóbbi időben. - Korábban ez másképp volt? Hogyan te­kintettek ránk Nagy-Britanniából? - Messze vagyunk egymástól, a Kár­pát-medence pedig ritkán volt igazán ér­dekes az Egyesült Királyság számára poli­tikai szempontból, noha a szimpátia bi­zonyos, legtöbbször arisztokrata körök­ben folyamatosan élt az elmúlt nagyjából másfél évszázadban. Ám az 1848-49-es forradalom és szabadságharc például nagyrészt hidegen hagyta a brit közvéle­ményt. Jeszenszky Géza a brit-magyar kapcsolatokról szóló tanulmányában idézi a kor jellegzetes megnyilvánulását, ami sok mindent elárul. Eszerint egy füg­­getlen Magyarország gondolata nagyjá­ból akkora lelkesedést váltott ki nálunk, „mint Pesten vagy Debrecenben egy füg­getlen Walesé”. A brit politika főként az orosz befolyás megfékezése, az európai egyensúly fenntartása érdekében az egy­séges Habsburg Birodalom létét támogat­ta. Ugyanakkor a szabadságharcot köve­tő hatalmas megtorlás, Kossuth látogatá­sa nagy szimpátiát váltott ki. - Ami aztán a XX. század elejére elolvadt, többek között Seton-Watsonnak - a híres Scotus Viatornak - a magyarországi nem­zetiségi elnyomást ostorozó írásai miatt. - Szerintem Seton-Watson írásainak hatását eltúlozzák. A brit politika még az első világháború alatt, mondhatni az utolsó pillanatig a Monarchia fenntartá­sában gondolkodott, de a közvélemény is e mellett állt. Másként alakult volna a helyzet, ha Károlynak, a Ferenc Józsefet követő fiatal uralkodónak sikerült volna különbékét kötnie. Akkor nem terjed el az a vélekedés, hogy a dualista állam a Német Császárság csatlósává vált. Az is érthető, hogy a békeszerződés után a kis állammá vált, súlyát vesztett Ma­gyarországra már jóval kevésbé figyel­tek Londonban, azzal együtt, hogy fő­leg konzervatív körökben nem zárták ki a méltányos területi revízió lehetősé­gét. A második világháború megint csak az ellentétes táborba sodorta Magyaror­szágot. A szimpátia feléledésére az öt­venhatos forradalomig várni kellett. Ta­lán furcsán hat, de a forradalom nyo­mán születő engedékenyebb, a Nyugat felé nyitó politika is érdeklődést keltett, Kádárnak jó sajtója volt a hetvenes évek közepétől. A rendszerváltozást viszont elsősorban a brit átlagember szemé­ben, de a politikusok esetében is elho­mályosította a sokkal nagyobb hordere­jű német egység ügye. - Milyen a jelenlegi helyzet ezen a téren? - A brit közvélemény a globális felfo­gás megerősödésével egyre kevésbé fi­gyel a térségre, a politika pedig leginkább az Európai Unióhoz igazodva fogalmazza meg véleményét. Igazából a brit politikát sem Magyarország, sem a térség nem foglalkoztatja különösebben. éviV - Távolról ránk tekintve nyilván a történel­münk is más, mint amilyennek mi látjuk. Mennyire igaz ez, ha a külföldi, de a ma­gyar viszonyokat jól ismerő szakember sze­mével nézzük a magyar múltat? - Elsősorban a Habsburg Birodalom kutatója vagyok, erről tudok tehát be­szélni. Biztos, hogy Magyarország törté­netét a XVI. századtól kezdve ebben a keretben kell vizsgálni, sokkal inkább, mint az a magyar közfelfogásban általá­nos. Talán furcsa dolgot mondok, de én például jelentős uralkodónak tartom I. Lipótot (1657-1705), nemcsak a törökök kiűzésében játszott szerepe miatt, ha­nem mert centralizációs kísérlete meg­növelhette volna a birodalom élettarta­mát. Súlyos hibája volt, hogy nem egye­zett ki a magyar vezető réteggel. A szük­séges kompromisszum azonban 1711- ben, a Rákóczi-féle küzdelmeket lezáró szatmári békével megszületett, amit tu­lajdonképpen nyugodtan tekinthetünk az 1867-es kiegyezés ősváltozatának. Ami utána következett, III. Károly (1711- 1740) és Mária Terézia (1740-1780) nyu­godt építkezése, a dualista korszakkal állítható párhuzamba. Persze sohasem feledkezhetünk meg róla, hogy az ural­kodónak mindig az összbirodalom ér­dekeit kellett néznie. Érdemes összevet­ni a magyarok és a csehek helyzetét. Nemcsak mert formálisan rengeteg a közös uralkodó a XIV. század óta, sok­kal inkább a birodalomban meglévő egészen más szerepük miatt. A cseh ál­lamiságot ugyan a XVII. század elején gyakorlatilag eltörölték, a cseh arisztok­rácia mint a birodalmi döntéshozó tes­tületek állandó résztvevője mégis sok­kal jelentősebb befolyással rendelke­zett a császári udvarban, mint a magya­rok, akiknek saját parlamentjük, kor­mányzati szerveik voltak.­­ Mostani budapesti előadásában vetette fel, milyen hatást gyakorolt volna térsé­günkre és benne Magyarországra, ha a XVIII-XIX. században nem a németeknél, hanem a közép-európai szlávoknál követ­kezik be a nyelvi-nemzeti egységesülés. Miért merült fel a kérdés? - Elgondolkodtató, hogy a forrada­lomig a franciák több mint fele nem be­szélte a hivatalos nyelvet, az Egyesült Ki­rályságban pedig 1800-ban a lakosság még majdnem fele kelta, nem pedig an­gol nemzetiségű volt. Elviekben tehát ugyanolyan esély kínálkozott a szlávok egységesülésére, ráadásul akkoriban so­kan úgy is vélték, a szláv egyetlenegy nyelv, tucatnyi nyelvjárással. Érdemes elképzelni, mennyire más lenne a mai helyzet például a Kárpát-medencében, ha annak idején a német nyelvterület többféle dialektusra szakad szét, a szlávokkal pedig az ellenkezője történik. Néha eljátszom a gondolattal, mert nem kizárt: ha ebben az időszakban, netán cseh közreműködéssel, valamiféle szláv dominanciájú birodalom születik, köny­­nyen lehet, hogy idővel a Habsburg-di­­nasztia nélkül is életképes lett volna. Ilyen állam ugyan nem jött létre, ám a csehek fontos szerepet vállaltak később is, többek között Mária Terézia, majd II. József központosító törekvéseiben. Részben ennek a központosításnak az eredménye, hogy a szlávok egységesülé­se meghiúsult. A soknyelvű Habsburg-di­­nasztia igyekezett ugyanis mindenütt hi­vatalossá, de legalább az általános érint­kezés nyelvévé tenni a németet. - A Mária Teréziát követő II. József hely­ét vi­szont mindmáig nem találjuk a magyar történelemben... - Pedig II. József alatt kapta meg az utolsó esélyt a birodalom, hogy hosszú távú túlélője, egyben tevőleges alakítója legyen a történelmi folyamatoknak. II. József szerepe jelentős volt, kár, hogy re­formjai nem sikerültek. A lassú hanyat­lást, a szétesést sajnos az 1867-es kiegye­zés is csupán késleltetni tudta. - Nem hozhatott volna megoldást a trializ­­mus, a szláv népekkel való kiegyezés? - Ennek nem vol­tgbizán realitása, a hatvanhetes kiegyezéskor a magyar poli­tika akadályozta meg. Tisztán látták ugyanis, hogy idővel a birodalomban je­lentősen megerősödne a szláv befolyás, ami Magyarország területi épségét veszé­lyeztetné. Ferenc Ferdinánd trónörökös tervezett trialista reformjának a XX. szá­zad elején pedig a Német Császárságra csodálattal tekintő, megerősödő, az ak­kori Ausztriában relatív többséget alkotó Messze vagyunk egymás­tól, a Kárpát medence pe­dig-kár lenne ezt tagadni - ritkán volt igazán érdekes az Egyesült Királyság szá­mára politikai szempontból. szlávok dominanciájától tartó, német tu­datú osztrákság állta volna útját. A trializ­­mus tehát leginkább a bomlást gyorsítot­ta volna fel. Károly császár föderalizációs rendelkezése egy első világháborús kü­lönbéke esetén talán biztosíthatta volna a Monarchia valamiféle túlélését, de 1918 októberében az uralkodó már elkésett ezzel. Kérdéses, hogy egy megcsonkított Ausztria-Magyarország életképes lett volna-e az első világháborút követően. A fennmaradást hosszú távon feltehetően az sem segítette volna elő, ha a központi hatalmak megnyerik a háborút, amire 1918-ig, az amerikaiak megérkezéséig volt esély. A német hegemóniájú közép- és kelet-európai „új rend” 1918-ban már kezdett is konkrét alakot ölteni a mester­ségesen létrehozott Lengyel és Finn Ki­rálysággal, a Baltikum Németországtól függő államaival és a csatlós ukrán mo­narchiával. Kérdés, milyen helye lett vol­na ebben a konstellációban a háború gyengítette Monarchiának. Feltehetően csak a korábbi problémák éledtek volna újjá a győzelmi eufória elmúltával. - A Monarchia iránti nosztalgia nálunk rendre fellángol. Érdemes-e akár a visegrá­di együttműködésből kiinduló szorosabb együttműködésben gondolkodnunk? - Közép-Európának mint önálló enti­tásnak a jelenlegi körülmények között nincs igazán esélye. Legfeljebb ha az Eu­rópai Unió megroppan. Rendkívüli hely­zetben sok múlna Lengyelországon, amely mégiscsak a térség erős középha­talma. A lengyeleknél a nyolcvanas-ki­lencvenes évek óta fontos paradigmavál­tás figyelhető meg: ma már jóval kevésbé elutasítók Csehországgal vagy akár Ausztriával szemben. Arról viszont nem szabad megfeledkezni, hogy a sorozatos EU-bővítések óta, vagyis az elmúlt tíz-ti­zenöt esztendőben az osztrák sajtóból és valószínűleg az osztrák közgondolkodás­ból is szinte egészen eltűnt a „Közép-Eu­­rópa” fogalom. Nem elképzelhetetlen, hogy vészhelyzetben ezek az országok egyenként és még jobban fognak kötődni Németországhoz. - Nagy-Britannia jelenleg nehéz hónapo­kat él át. Hasonlítható-e helyzete az egyko­ri Monarchiáéhoz? - Csak erős megszorításokkal. A di­nasztiához való viszony nálunk például egészen más, mint Ausztria-Magyaror­­szágon volt egykor. Nem az uralkodó család a legfőbb összetartó erő. Régeb­ben egy átlag angliai polgár elsősorban britnek vallotta magát, s hasonló volt a helyzet Skóciában is, őket északi britek­ként emlegették. Mára a brit tudat meg­kopott, még Angliában is az „angolság” került inkább előtérbe. Nagyon sok kér­dés merül fel ennek nyomán: kiszakad-e Skócia? Mi lesz Észak-Írországgal, köze­­lednek-e az EU-tag Írországhoz? Vagy el­­húzható-e a brexit folyamata úgy, hogy végül mégis más döntés szülessen? Egyik sem zárható ki jelenleg. Margaret Thatcher 1984 februárjában a budapesti Nagyvásárcsarnokban. Borsot törni az oroszok orra alá Robert Evans Budapesten­­FOTÓ:VÉGH LÁSZLÓ HIRDETÉS BENEDIKTY BÉLA: NÁZÁRETI A történelem legismertebb és legcsodálatosabb alakja tanulatlan ács lett volna? Aki írni-olvasni sem tud, de mindenkinél nagyobb hatással van az emberiségre kétezer éve? Akiről felnőttkoráig sem­mit nem tudunk, a későbbiekkel kapcsolatban pedig az Újszövet­ség ismertet meg velünk néhány, bölvésztrükknek tűnő cselekede­tet, és sok, nem túl szellemes mondatot, amikkel tanított? Ezért nem ölnek meg senkit Ha elfogadjuk, hogy megszületett Názáret­­­ben (nem Betlehemben), és meghalt úgy, hogy kítélték és kereszt­re feszítették, akkor érdemes azt is tudni, milyen lehetett valójá­ban. Mit tett, amiért gyűlölték és meg akarták ölni? Iknedzkty Bé­la regénye egy Názáretben született fiú életéről szól kilenc és tizen­kilenc éves kora között. Megkísérli a válaszadást a fenti kérdések­re. Szlogen: Mindannyian Isten fiai vagyunk. Hit remény szeretet. ATHENAEUM KIADÓ 320 oldal, 3750 Ft SOLYMÁRI DÁNIEL - PALLÓS TAMÁS: FERENC PÁPA ÚTJÁN 21. századi beszélgetések Egy szerény életvitelű jezsuita lépett a nyilvánosság elé 2013-ban. Bergoglio, az egykori Buenos Aires-i érsek ma Ferenc pápaként szól a tömegekhez. Hangja szelíd, de egyben határozott. Együttérez és irányt mutat: legyen szó társadalmi egyenlőtlenségről, menekültpolitikáról, vallási konfliktusokról. Kijelentéseire az egész világ odafigyel. Köztük az a tizenkét közéleti személyiség, aki tizenkét fejezetben, tizenkét néző­pontból közelíti meg a „reformok pápájának” gondolatait. A könyvben megszólalnak: Bagdy Emőke, Beer Miklós, Fabiny Tamás, Farkas Beáta, Haranghy Csaba, Heller Ágnes, Köves Slomó, Kozma Imre, Oláh Jolán, Tulassay Tivadar, Várszegi Asztrik, Vízi E. Szilveszter. A kötet az első, magyar szerzők által készített teológiai-közéleti könyv Ferenc pápáról, amely a szentatya 80. születésnapjára jelenik meg. ATHENAEUM KIADÓ 224 oldal, 3990 Ft LACKH JÁNOS - VÖRÖS ISTVÁN: CSAVARD Fa A SZÖVEGET Tudta? Tudta, hogy most nyúlik pontosan? Hogy estefelé már szűk a fejem? Hogy szóljon hangosan a gyomrom? Hogy Agyarország nem apácazárda? Hogy én vagyok King és én vagyok Kong? Hogy próbálj meg lazítani? Hogy budapesti trafóházban nagy­ az Amper mindennap? Hogy­ milyen életet él millió, billiárd, trilliárd furcsa szám? Hogy' van, ami sze­retkezés meg nem is? Hogy jaj, úgy élvezem én a légkört? Meg hogy' ha senki sincs, ki fel­varrasson, varrasd föl magad? Hát most megtudja! A sláger fülbemászó bogár. Sőt, agy­­bamászó. Dünnyögjük, hogy mülió­ millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most mú­lik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaf irgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... ATHENAEUM KIADÓ 264 oldal, 4490 Ft

Next