Magyar Nemzet, 2017. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-04 / 30. szám

lk­intik­ Nemzet 2017. FEBRUÁR 4., SZOMBAT Duttyán Andrásné története lehet­ne igazi népmese is. A pirkadatkor kelő Erzsike néni, a vidéki asszony addig járt a hatalmasok nyakára, amíg el nem érte, hogy a nagyurak foglalkozzanak vele. Lehetne a mai közéleti viszonyainkat alulnézetből bemutató szociodráma is a deviza­csapdába került kisember remény­telennek tetsző harcáról. A történet fordulatokban és politikai tanulsá­gokban gazdag, de hepiendjük csak a népmeséknek van. N­égyszázhatvan napból három­száztizenhéten tüntettem - mondja Erzsike néni, miután le­ültet minket döngölt földes falú házának konyhájában. Körülöt­tünk a falon cserépedények és -tányérok, az órából Erzsike néni déd­unokái mosolyognak ránk. PET-palack­­ból házi tejet tölt a kávénkba, és közben kezét tördelve szabadkozik, hogy nem is tudja megmondani, pontosan mikor is épült kiskunlacházi háza. 1791-ben-e vagy 1797-ben. Nem tudták leolvasni a szemöldökfáról. Az alacsony belmagas­ságú nappali a gerendáival és szőtte­seivel, befalazott kemencéjével egy skanzen tisztaszobájának hatását kelti, itt aztán tényleg hamar feltűnnek a sa­rokba támasztott transzparensek. Raj­tuk határozottan meghúzott fekete és vörös betűk hirdetik, hogy „ez a kor­mány Magyarország szégyene”, és hogy „a forintosítás kész átverés”, cselédek” leszármazottja. Erzsike még a fillérre kiszámolt árfolyamra is emlék­szik, mégsem tudunk szabadulni a gon­dolattól, hogy valaha talán a földosztást várhatták ennyire néhány évtizeddel ezelőtt ugyanezen falak között. Hiába, változnak az idők. Habony Árpád egész csinos fiatalember Pátosznak vagy érzelgősségnek azon­ban nyoma sincs az asszony szavaiban, amikor arról beszél, mit tapasztalt egy­személyes tüntetései során. Büszkeség­gel vegyülő dac és a „nagyemberek” or­ra alá borsot törő kisember huncutsága csillog a szemében, amikor élményeit meséli. Érezhetően az a kedvenc törté­nete, amikor terroristának nézték az Igazságügyi Minisztérium előtt.­­ Egy őr közölte ezt velem, képzelje! Meg hogy bevágnak, mint a rongyot, ha nem megyek el innen, mert terrorveszélyt jelentek - Erzsiké néni az őrnek adott vála­sza felidézésekor széles kézmozdulatokkal gesztikulál is. Két mutatóujjával négyzetet Erzsiké néni tudja, hogy tűző napon a jegybank melyik be­járatánál kell tüntetni, kita­pasztalta, hol van árnyék, rajzol maga köré a levegőbe. - Azt mond­tam az őrnek, hogy nem megyek el innen, nem foglalok el egy négyzetméternél több jogot, mint amit az alkotmány biztosít ne­kem a véleményformálásra. Erzsike ezt elmondta szinte minden kiszemelt minisztérium és közhivatal előtt. Akciója sosem maradt visszhang nélkül. Volt, hogy öltönyös küldöncöket küldtek rá, de ő egyikük kérésére sem ment el. Egy banknál kutyát uszított rá egy biztonsági őr, de nem tágított, ahogy azon is csak nevetett, amikor a rendőrök el akarták venni a tábláit. Még a táskáját is kihozza a konyhába elmutogatni, hogyan vágta az egyenruhások arcába motozás közben a Kiskunlacházáról magával ho­zott szendvicsét. Erzsike néni a hokedlijét is arrébb teszi, hogy elpantomimozza, miként lépett a nagydarab rendőrök elé, hogy megmutassa transzparensét az au­tóból kilépő Matolcsy Györgynek. - Harminc centiről! Épp azt mutattam fel neki, amire azt írtam: én is szeretnék unokatestvér lenni - arra utalva, hogy a jegybank alapítványai közpénzzel segítet­ték Matolcsy rokonainak vállalkozását. Nevetve mondja, hogy csodálja, senki sem környékezte meg a titkosszolgálatok­tól, mert nagyon érdekes tapasztalatokat gyűjtött össze a 317 nap alatt. Mert bizony Erzsike néni tudja, hogy tűző napon a jegybank melyik bejáratánál kell tüntetni; kitapasztalta ugyanis, hol van árnyék. Tudja, hogy a Parlamentnél posztoló me­lyik őrrel lehet beszélgetni, már ha hagy­ják, és nem szólnak le neki „dróton”, hogy ne kommunikáljon a demonstráló­­val. Tudja, hogy Habony Árpád is „bejára­tos” a jegybankba, kétszer is látta őt be­menni egy fiatal hölggyel. - Egész csinos fiatalember, biztos csak a tévé torzítja el - mondja a kormányzati tanácsadóról. Erzsike néni ismeri szinte minden po­litikus rendszámát, arcról a sofőrjeiket, sajtosaikat, titkáraikat. Egyszer mégis té­vedett: Palkovics Lászlót összekeverte Czibere Károllyal. Az asszony állítja: az oktatási államtitkár aztán mindennap köszönt neki, miután elnézést kért ezért a mulasztásért. Ezenkívül elégedett az­zal is, ahogy Bakondi Györgyöt felpapri­kázta a transzparensével, és szemláto­mást még mindig kedvére van, hogy ka­landos úton még Balog Zoltánnal is elol­vastatta a kálváriáját bemutató cikket, meg hogy Semjén Zsolt úgy haladt el mel­lette, mint a „rimóci nyúl”. Sajnálja vi­szont, hogy Orbán Viktornak egyszer sem tudta megmutatni művét. Erzsike néni nem csak a hivatalok előtt tüntetett. - Ha volt egy kis időm, mondjuk fél órám a Népligetben a buszig vagy a Kálvin téren, akkor ott álltam, demonstráltam szendvicsemberként - mondja. A távolsá­gi buszpályaudvaron persze nem a hatal­masoknak akart üzenni, csak gondolato­kat próbált ébreszteni a járókelőkben. Ke­zével mutatja: hat kormánypárti szimpa­tizánst győzött meg a maga igazáról.­­ Egy Amerikában élő ember meg­kért, hogy lefotózhasson, és elvihesse a képemet az ottani megvezetett magya­roknak, hadd lássák, hogy nincs itt ak­kora jólét, mint az új hazában hiszik. Lefényképezte még egy idős asszony is, aki mozgásképtelen lányának akarta megmutatni, hogy nem csak ők küzde­nek a devizahitellel. Egy idős úr például kijelentette, hogy imádkozik érte. - És azok az imák meghallgatásra ta­lálnak, mert olyan jóságos szeme volt an­nak az embernek - mondja Erzsike néni, akinek egy fiatalasszony kenyeret, egy külföldi állampolgár pedig száz eurót akart adni. Nem fogadta el egyiket sem. Néha vitázott is, de csúnyán csak az ötven év felettiek beszéltek vele. - Egy kormánypárti úr például azt mondta, hogy a Gyurcsánynál tüntessek, de én felvilágosítottam, hogy a devizahi­telt bizony 2001-ben az első Orbán-kor­mány tette lehetővé. Az úr nem hitt ne­kem - mondja az asszony, aki itt nagy le­vegőt vesz, éreztetve, hogy népmeséi fordulat következik a történetében. Erzsike néni ügye egyébként való­ban népmeséi fordulatot vett. Történt ugyanis, hogy Lázár János egy napon végigolvasta a szendvicsember üzene­teit. Elöl is, hátul is. És még ezek után is csókolommal köszönt a kiskunlacházi asszonynak. Hogy ez Erzsike néninek milyen sokat jelentett, azt jelzi, hogy felemelt mutatóujjal idézi fel a találko­zást. A Miniszterelnökséget vezető mi­niszter azonban nem állt meg itt: hama­rosan leküldte államtitkárát, Csepreghy Nándort, akinek el is mondhatta, miért jött a népmeséi fordulat. Történt ugyanis, hogy Lá­zár János egy napon végig­olvasta a szendvicsember üzeneteit. Elöl is, hátul is, tüntet. Ám erről többet vendéglátónk nem beszélhet, csupán annyit, hogy Lá­zár és Csepreghy mellett van egy titok­zatos harmadik személy is, akinek kö­szönheti, hogy rendeződött az ügye, és csak 13,2 millió forintig kell fizetnie csa­ládjának a több éve felvett hitel után. TOMPOS APÁM Több mint háromszáz napig tüntetett szendvicsemberként Erzsiké néni Forradalom A egy négyzetméteren ,­­ Duttyán Andrásné, Erzsike néni kiskunlacházi otthonában a demonstrációján használt táblákkal. Csúnyán csak az ötven év felettiek beszéltek vele Egy tragédia és egy ígéret A 83 éves Erzsike néni ezekkel a táblák­kal vonult fel tüntetni többek között a Parlament, az Emberi Erőforrások Mi­nisztériuma, az Igazságügyi Miniszté­rium, a Magyar Nemzeti Bank és a Bank­center elé. Mindehhez az erőt egy tragédia és egy ígéret adta számára. Fia halálos ágyánál a szavát adta, hogy addig fog tüntetni, amíg el nem éri, hogy meg­hallgassák a panaszát. Erzsike néni csak akkor nem ment tüntetni, amikor a szörnyű veszteség érte - erről egyéb­ként feltűnően kevés szót ejt. Az említett panasz pedig a következő volt: a lakásfelújításra felvett hatmillió forintos hitel után maximum 13,2 millió forintot voltak hajlandók kifizetni a banknak, mert úgy látták, hogy ami e fölött lenne, az már szabályos uzsoraka­matnak számít. A szóban forgó ingat­lanban egyébként most Erzsike néni unokája és­ dédunokái laknak, elmon­dása szerint ennyit tudnak kifizetni úgy, hogy a gyerekek éjjel-nappal dolgoz­nak, ő pedig félretesz a nyugdíjából. Úgyhogy amikor Erzsike néni fia meg­halt, az asszony egy 1988-as, Állami Biz­tosítót reklámozó plakátból elkészítette első tábláját. Később kapott kartont egy könyvesboltból, majd valaki megajándé­kozta vízhatlan ponyvával, azokra is fel­kerültek a kormányt szószegéssel vádló szavak. A táblák gyorsan elkészültek, senki segítségét nem kérte hozzá az idős asszony. Külön figyelt rá, hogy alkoholos filcet használjon, hiszen a transzparen­seknek esőállóknak kellett lenniük. Fia halála után Erzsike néni minden­nap négykor felkelt, és reggel hétkor már ott volt valamelyik közintézmény előtt. Harmincnyolc fokos melegben és tizenöt fokos hidegben egyaránt. Délig demonst­rált, aztán hazabuszozott Kiskunlacházá­­ra, pihent, megnézte a híradót - elvégre kellettek az aktuális mondanivalót tartal­mazó, új molinók -, majd korán aludni tért, hiszen másnap újra szólt a vekker. Egyszer sem jutott eszébe, hogy a demonstrálást abbahagyja. El is komo­rul, amikor erre rákérdezünk. - Ugyanolyan szószegő lettem volna, mint azok, akik ellen tüntettem. Hiszen ők azt mondták, hogy senkit nem hagy­nak az út szélén, ugye, de hát ez nem igaz, nagyon sokan kerültek padlóra - mondja, és felidézi, mennyire várták az Orbán-kormány bejelentését a forintosí­tásról. Utóbbi szót ma is úgy ejti ki, hogy érződik, mennyire reménykedtek. - Össze is fogott a család - mondja egy hokedlin ülve a nógrádi „gazdasági És akkor jött Lázár János - Schiffer András is úgy vélekedett, hogy nekem van igazam - mondja az egykor a váci lenfonógyárban dolgozó nő, aki sajátos politikai közvélemény-kutatást is végzett. Szerinte nagyon sok balolda­li fog a Jobbikra szavazni, mert ez az egyetlen párt, amelyik máig napiren­den tartja a devizahitel kérdését. magazin, 21 FOTÓ:­VÉGH LÁSZLÓ A hosszú élet titka Búcsúzáskor kapunk tőle PET-palackba töltött jó másfél liter vörösbort. Erzsike néni erre esküszik. Mindennap egy de­cit iszik belőle, hogy rendben legyen a koleszterinje. - Meg akarom élni a százéves kort, már csak a jutalom miatt is. Nem szeret­ném, ha ott maradna az a pénz - mond­ja nevetve, de óvatosan megjegyzi, hogy ahhoz kétszáz éves háza nyolcvan centiméter vastag falának is ki kell bír­nia még 16 évig. Erzsike néni meséje ezzel véget is ért. A többi devizahiteles szociodrámá­­ja viszont folytatódik.

Next