Magyar Nemzet, 2017. május (80. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-10 / 107. szám
41 belföld Hetvenezer diák számolta a strand bevételét Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar elnöke szerint megfelelő volt a matekérettségi összeállítása HUTTER MARIANNA Nem volt nehéz a matekérettségi - mondta megkeresésünkre Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar (NPK) elnöke. A középszintű megmérettetést közel 70 600-an választották, míg az emelt szintre 3500 diák vállalkozott. A középszintű matekvizsga megírása összesen 180 percig tartott. Az első feladatlap megoldására 45 perc állt rendelkezésükre. Ebben az alapfogalmak, definíciók, egyszerű összefüggések ismeretét ellenőrizték. Ezt a 135 percen át írható második feladatlap követte, amely két részből állt, három-három feladattal. Az NPK elnöke szerint az érettségi első része várhatóan jól fog sikerülni a gyerekeknek, kevés pontot fognak veszíteni. A tesztsor a középiskolai tanulmányoknak megfelelően rákérdezett például a halmazokra, gráfokra, függvényekre, sorozatokra, logaritmusra, de volt benne szó trigonometriáról, valószínűségszámításról és térfogatról is. A vizsga második részének első három feladata is átlagos nehézségűnek számított. Szerepelt bennük egy viszonylag egyszerű függvényábrázolás, amelyhez fűződően kérdéseket kellett megválaszolni. „Ez önbizalom-növelő feladatnak mindenképpen jó volt” - tette hozzá Horváth. A második feladat is „abszolút megoldható volt”, a síkgeometria-tudást tesztelte. A vizsga tizenötödik feladata volt az, amely leginkább mérte a gyerekek tudásának gyakorlati alkalmazását, vagyis amit a PISA-teszt is vizsgálni szokott. Itt azt kellett kiszámítani, hogy egy strandon milyen arányban vesznek belépőjegyeket a gyerekek, felnőttek és nyugdíjasok. Ennek arányából pedig meg kellett mondani, hogy menynyi volt a strand bevétele. Az érettségi utolsó részén - ahol három feladatból kettő példát kellett választani - az első feladat népszerű lehetett a diákok között, mert ez egy viszonylag egyszerű koordináta-geometria kérdés volt, egy egyenes és egy kör egyenletére kérdezett rá. Az utolsó két feladat összetettebb volt, ezekhez gondolkodni is többet kellett: tartalmaztak kombinatorikát, valószínűségszámítást, térfogatszámolást és százalékszámítást is. „Ezek a példák fogják eldönteni, hogy ki az, akinek nagyon jól sikerül a matekérettségi”. Horváth szerint minden olyan anyagrészt tartalmazott a vizsga, amelynek egy érettségiben benne kell lennie, így megfelelő volt annak összeállítása. A mai napon a történelemvizsgával folytatódik az érettségi. ív Hibás feladat Hibás volt az egyik feladat az angol nyelvű középszintű matematikaérettségin - közölte az Index. Az egyik két tannyelvű gimnázium igazgatója jelezte a portálnak, hogy az érettségi kezdete után 60 perccel szólt nekik az Oktatási Hivatal. Kiderült, hogy az angol szövegleírásban a „méret” szó helyére véletlenül a „típus” szó került, ami lehetetlenné tette volna a helyes feladatmegoldást, így végül a szaktanárnak kellett átjavítania a szöveget, emellett a gyerekek 15 perccel tovább írhatták az érettségit. A diákok közül többen attól tartanak, hogy gond lehet abból, hogy nem a központilag kiadott feladatot oldják meg. 2017. MÁJUS 10., SZERDA Map* Nemzet Pszichológust hívtak a kezelés helyett • Egy nap zsibbadni kezdtek az ujjai, nem sokkal később már mozogni sem tudott, életveszélybe került HERCZEG SZONJA Egy házban dolgozunk, néha összefutunk a folyosón vagy a kávéautomatánál. Mindig illedelmesen köszönünk egymásnak, mosolygunk. És ennyi. Ez így megy már lassan másfél éve, és én még csak nem is sejtem, hogy ez a vidám lány, a kolléganőm, mi mindenen ment keresztül. Cilánk Adrienn huszonnyolc éves volt, amikor fenekestül felfordult az élete. 2014 májusában egy keddi napon épp a fitneszóráján volt egy edzőgépen, amikor azt érezte, hogy ebből nagyon erős izomláz lesz. Másnapra zsibbadtak a lábujjai, fájtak a tagjai. Nem tulajdonított az egésznek nagy jelentőséget, bejárt dolgozni, azt hitte, csak az edzés miatt érzi furcsán magát. Péntekre viszont sejtette, hogy valami nagyon nem stimmel. Nehezen állt fel, erős fájdalmai voltak. Megkérte az egyik kollégát, hogy vigye el egy darabig a munkából, és közben hívta a háziorvosát, aki azt tanácsolta neki, hogy kenegesse magát izomlazítóval. Adrienn szombaton már alig bírt felállni, édesanyja segítségét kérte, aki lefektette az ágyra és hívta az ügyeletet. Ők sok mindent nem tudtak tenni, de egy ismerős segítségével bekerült az egyik pesti kórház ortopédiai osztályára. Hamar kiderült, hogy nem ilyen jellegű a probléma, ezért következő lépésként hívtak egy neurológust. Mire a szakorvos odaért, Adrienn már nem tudott úgy felállni, hogy ne essen össze. Nagy nehezen, homályossá-Ott voltam 28 évesen ép tudattal, a testembe zárva. Borzalmas érzés volt, hogy másnak kell tisztába tennie tással, mintha tojáshéjon lépkedne, tudott közlekedni. Ekkor közölte az orvos, hogy felveszik az osztályra, mivel szüksége lehet agyvízvizsgálatra, hogy kiderítsék, mi a gond (ha már a röntgenek nem mutattak ki semmit). Adrienn beleegyezett, bár mint mondja, a körülmények borzalmasak voltak. Elvileg egy VIP szobát kapott, ami azt jelentette, hogy nem tizenhárom másik emberrel volt egy kórteremben, hanem egyedül. Omlott rá a vakolat, épphogy befért valaki a kis helyiségbe. Ő pedig egyre rosszabb állapotba került, lassan teljesen magatehetetlenné vált. Az első napokban az agyvízvizsgálatot nem végezték el. B-vitamint kapott infúzión, a neurológiai vizsgálat is csak a látására korlátozódott. Édesanyját rendre kizavarták tőle, de sok segítséget nem kapott. Akárhányszor mosdóba kellett mennie, kénytelen volt egyedül megtenni az utat, mert a nővérek nem asszisztáltak hozzá. Hiába nyomta a vészhívót, amikor nem tudott felállni, arra sem reagáltak. Három nap alatt Adrienn állapota olyan rossz lett, hogy már nemcsak a lábait, de a kezeit is alig érezte, és beszélni sem tudott. - Anyukám nem tudta, hogy nevetek, köhögök vagy beszélek. Mint később megtudtam, a betegségemből adódó bénulás akkorra már elérte az arcizmomat. Panaszkodása hatására az orvosok további vizsgálatok helyett pszichológust rendeltek mellé. A szakorvos azt mondta, otthagy egy több száz kérdésből álló tesztet, töltsem ki. A baj csak az volt, hogy nem tudtam a tollat fogni. Telefonálnom is úgy sikerült, hogy a mobil ott volt a mellkasomon, gyorstárcsázón hívtam a bátyámat. Ő segített végül kitölteni, miközben együtt értetlenkedtünk. Hiába kértem mindig segítséget az ottani nővérektől, azt mondták, jó lenne, ha 28 évesen összeszedném magam, és ha telefonálni tudok, akkor fel is tudok állni. A tesztet másnap kiértékelte a pszichológus és arra jutott, hogy lelki oka van annak, hogy Adrienn nem „akar” felállni, és ezért azt javasolta a főorvosnak, hogy fektessék be nyolc hétre a zárt osztályra. - Hiába magyaráztam, hogy nincsen semmilyen lelki bajom azon kívül, hogy nem tudom, mi történik velem. Ők kötötték az ebet a karóhoz, és tényként közölték, hogy az az egy megoldás, ha megyek a pszichiátriára. Ebben a hitben indult Adrienn péntekre. Ekkorra már kapott egy szobavécét, hogy ne kelljen a kintiig elvonszolnia magát, de aznap már az sem ment neki, hogy az ágyról felkeljen. - Szóltam a nővéreknek, hogy ki kellene mennem, de nem tudok. Ők csak erőltették, próbáltak felállítani, majd kicsúsztam a kezeik közül. Ekkor is én voltam a hibás, hogy miért csinálom ezt, mire volt ez jó, szedjem már össze magam. Azt hitték, direkt csinálom. Adrienn édesanyja tajtékzott és követelte az agyvízvizsgálatot, ami ennek hatására meg is történt, öt nappal a nő kórházi felvétele után. Szerencsére. Ugyanis a kiértékeléskor hatan rohantak be Adrienn szobájába és vitték egyenesen a megőrző osztályra. Mint kiderült, életveszélyes állapotban volt. A diagnózis egy autoimmun betegség, a Guillain-Barre-szindróma, vagy Landry-típusú bénulás volt. Vagyis számos perifériás ideg egyidejű, gyorsan kifejlődő működési zavara, végtaggyengeséggel és zsibbadással. A betegség halálos kimenetelű is lehet. Különböző komplikációk léphetnek fel, úgymint szívleállás az idegrendszer helytelen működése miatt. A megfelelő kezelés ellenére ez az esetek öt százalékában be is következik. Adrienn megtudta, hogy a diagnózist az agyvizében megnövekedett fehérjék számából lehetett felállítani. Először megfigyelés miatt kapcsoltak gépekre, ekkor még flakonból tudtam inni cumin keresztül. Nagyon köhögtem, szóltam, hogy nem kapok rendesen levegőt. Ezzel egy darabig nem foglalkoztak, nem kaptam rá semmit. Az egyik nővér pedig közölte velem, hogy ő csak húsz kilót emelhet, így nem gondolom, hogy ő fog majd mosdatni. Adrienn szülei ezt nem hagyták anynyiban, és alaposabb segítséget követeltek a lányuknak. Ekkor jött egy másik orvos, aki újabb vérvételt rendelt el, amiből kiderült, hogy Adrienn nem véletlenül fullad, az agya már alig kap oxigént. Az intenzív osztályra került, ahol lélegeztetőgépre kapcsolták, gyomorszondát is kapott a katéter és infúzió mellé. Adrienn ezután már sehogy sem tudott kommunikálni, ezért a nővérek azt tanácsolták neki, hogy ha nagyon rosszul van, verje az ágyat. - Alig bírtam mozogni, nemhogy egy matracot verni. A család kálváriája akkor kezdett a végéhez közeledni, amikor Adrienn átkerült egy másik kórházba kezelésre. Az itt végzett utólagos terápiát plazmaferezisnek hívják, és a szervezet idegrendszer elleni támadásának csökkentésére hasz.A diagnózis egy autoimmun betegség, a Guillain-Barreszindróma, vagy Landry- 1 típusú bénulás volt náluk. A beteg vérét kétnaponta egy eszköz segítségével átengedik egy szűrőberendezésen, majd visszajuttatják a szervezetébe. A szűrőberendezés azokat az antitesteket távolítja el a vérből, amelyek támadják. A kezelésnek köszönhetően Adrienn lassan felkerült a neurológiára az intenzívről, de az önállósodás még odébb volt. Mozogni továbbra sem nagyon tudott, pelenkázni kellett, de legalább voltak már jobb napjai is. Kapott intravénás immunglobulin-kezelést (IVIg) is, ami szintén a káros antitestek és a gyulladás csökkentésére szolgált. Ez sem volt kiugróan hatásos, és nem maradt más, mint az erre a betegségre adható harmadik kúra, a szteroidok. Ez sem segített, sőt, megengedték Adrienn családjának, hogy éjjel-nappal bent legyenek vele. - Ott voltam 28 évesen ép tudattal, a testembe zárva. Borzalmas érzés volt, hogy valakinek, bárkinek, tisztába kell tennie, meg kell etetnie. A kórház már nem tudott többet tenni, júliusban Adrienn átkerült a rehabilitációs osztályra. Itt egy ötfős csapat foglalkozott vele, de visszagondolva azt mondja, hogy ebből egyiküknek és a családja által fizetett két magángyógytornásznak köszönheti a minimális javulását. - Nem a csapatot hibáztatom, nem az ő hibájuk az, hogy csak 10-15 percük jut egy emberre, hétvégén pedig semmi. De ez nagyon kevésnek bizonyult. Telt-múlt az idő, de Adrienn nagyon lassan javult. Amikor nem voltak bent nála a barátok, nem tudott mihez kezdeni. Még televíziót sem tudott nézni, mivel az épületnek az a része le volt árnyékolva, nem volt adás. Ekkor született az a döntés, hogy négy hónappal az első rosszullét után Adrienn a pécsi neurológiai klinikára kerül. - Itt is, a felkészült budapesti kórházhoz hasonlóan, profikkal találkoztam. Tudták, hogy mi ez a betegség, újra megvizsgáltak és azt mondták, hogy az idegrostok egy milliméternyit képesek gyógyulni egy nap alatt. Megvolt tehát a remény, hogy egyszer kikerülök ebből a helyzetből. Hétvégén is kaptam gyógytornát. Beengedték anyukámat a konzultációkra, és végre megmutatták neki azt is, hogyan kell engem mozgatni. Nagyon humánus környezetbe kerültem, annak ellenére, hogy az infrastruktúra korántsem modern. Igaz, az első kórházban sem az omladozó vakolattal volt bajom. Adriennel azt is közölték az orvosok, hogy tegye össze a két kezét, hogy nem maradt kerekesszékben. Az első kórházban, ahol nem vették komolyan a panaszait, rengeteg időt vesztettek. Ezért került intenzívre. A jobb környezetnek és odafigyelésnek hála, Adrienn szép lassan elkezdett felépülni. Bár három évvel a történtek után még bottal jár, és leszázalékolták, megváltozott munkaképességűként is vállalt állást. Most igyekszik segíteni azokon, akik ugyanattól a betegségtől szenvednek, amitől ő. Blogot ír, sorstársakat látogat, Facebook-csoportot hozott létre. Mint mondja, „vannak napok, amikor minden inger zavar. A zsúfolt metró, a sok ember, a sok zaj. A legkisebb stressz is hatalmas visszaesést okozhat, hatással lehet az egészségi állapotomra, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Megtanultam a három év alatt, hogy magamat helyezzem első helyre, még akkor is, ha mások önzőnek vagy bunkónak tartanak. A jelenben élek és minden jó napot kihasználok, amit csak lehet.” Cilárik Adrienn három éve beszélni sem tudott, mostanában bottal jár, dolgozik és segíteni próbál sorstársain