Magyar Nemzet, 2017. június (80. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám

Magyar Nemzet 2017. JÚNIUS 17., SZOMBAT _________________________________________belföld , 5 „A futsalcsapattól megszabadulnánk” • A Jobbik frakcióvezető-helyettese szerint nincs működő diplomáciai karunk • Soros Györgytől elhatárolódnak ► Folytatás az 1. oldalról­­ A civil szervezeteket illetően a kormány is hasonlóképpen gondolkodik. Kedden a parlamentben meg is szavazták a külföld­ről támogatott szervezetek átláthatósá­gáról szóló törvényt, amit több ellenzéki párt és az Egyesült Államok is sérelmezett.­­ Mi sem támogattuk a törvényt, an­nak ellenére, hogy én magam az elmúlt években kétszer is benyújtottam a ci­vil szervezetek teljes átláthatóságát cél­zó országgyűlési határozati javaslatot, amit a kormánypártok nem támogat­tak. A civil szervezetek kérdése régóta rendezésre szorul, többek között az át­láthatóság vonatkozásában is. Ez legi­tim vita, mert ahogy sok más területen, itt sincs rend. Nem mindegy azonban, miként közelítünk a kérdéshez. A kor­mány politikai, ideológiai ügyként keze­li, amit egy hányaveti módon megalko­tott törvénnyel rendezne. A kritikusok oldaláról okkal merül fel a kettős mérce gyanúja, illetve tökéletesen kitűnik be­lőle az ellenségképek folyamatos gyár­tására épülő orbáni politika lényege. Pedig az átláthatóság kérdésében nem lehet félmunkát végezni. Azzal, hogy a kormány törvénye kizárólag a külföl­di finanszírozású civil szervezeteknek írja elő az átláthatóságot, szándéko­san kiskapukat hagy. Úgy tesz, mintha a Fidesz-közeli szervezetek támogatása közpénzzel nem lenne közügy. Ha pél­dául Soros György felvenné a magyar ál­lampolgárságot, és ily módon finanszí­rozná a magyarországi intézményeit, nem tartozna a törvény hatálya alá.­­ Ha már említette Soros Györgyöt, ön­höz hasonlóan az üzletember is nagy hangsúlyt fektet az átláthatóságra. Talán a nyílt társadalom eszméjével is szimpa­tizál? - Ettől a lehető legélesebben elhatá­rolódom. Az átláthatóság kérdése nem­zeti, illetve az Európai Unió működésé­nek szintjén is fontos. Akiket a magyar választók felhatalmaztak a törvényalko­tásra, azoknak törekedniük kell a rend­szer átlátható működésére. Ez a demok­rácia egyik alappillére. Orbán Viktor és kormánya semmit nem tehetne ennek betartása nélkül. Tevékenységükkel ezért a politika hitelessége, az emberek­nek a képviselőkbe vetett bizalma ron­­csolódik. Amit Soros György csinál, az globális, nemzeteken és országhatáro­kon, sőt civilizációkon átnyúló machi­náció. Ő spekuláns, aki abból él, hogy a különböző nemzeteken, kultúrákon ke­resi a rést az anyagi haszon érdekében. Nála nem az átláthatóságon van a hang­súly, hanem azoknak az akadályoknak a lebontásán, ami a haszonszerzéstől tá­vol tartja őt. Ennek érdekében a saját arcára formálná a világot, ráadásul azt a részét is, amelyik ebben nem partner. Ez pedig kifejezetten ártalmas.­­ Korábban sok évet élt külföldön, töb­bek között Írországban is. Mit szól ahhoz, hogy az ír miniszterelnök, Leo Varadkor egy indiai bevándorló családból szárma­zik és nyíltan vállalja homoszexualitását? - Az ír aktuálpolitikai folyamato­kat nem követem napi szinten, emiatt Varadkor politikáját sem ismerem. Ki­lenc évet éltem Írországban. Az eltöl­tött időszaknak a tükrében a minisz­terelnök személye valóban szokatlan. Az az ír társadalom, amit még a 90-es évek derekán ismertem meg, hagyomá­nyosan zárkózott, mélyen katolikus tár­sadalom, ahol a 80-as évekig tilos volt a válás, az abortusz pedig a mai napig az. Érezhető volt már akkor is a változás szele, a multikulturalizmus megjelené­sével rohamtempóban változott a társa­dalom képe. Félek, hogy a hirtelen jött változás miatt a büszke ír nép identitá­sa is gyengülni fog. - Mennyiben tér el a Vona Gábor által ko­rábban kitűzött külpolitikától? A Jobbik pártelnöke egy előadásában Oroszorszá­got, Törökországot és Németországot ne­vezte meg hármas prioritásként.­­ Vona Gábor koncepciója reálpoli­tikai helyzetértékelésen alapszik. An­nak felismerésén, hogy Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan e három nagyhatalom érdekszférájának met­széspontjában található, a magyar po­litikának ebben a háromszögben kell megteremtenie az egyensúlyt. Ez nap­jainkban, a többpólusú világrend kiala­kulása idején sem változott, azon kí­vül, hogy van egy negyedik pólus is, az Egyesült Államok. Ebből a geopoli­tikai helyzetből komoly és felelősség­­teljes diplomáciai feladatok adódnak. Az orosz-magyar viszonyt kihasználva Budapest például közvetíthetne Moszk-A kormány állandó ajtó­csapkodásával a már kiépí­tett csatornákat is lezárta, teljesen elszigetelődött ma és Washington, Moszkva és Brüsszel között a nemzeti érdekeinkkel tökélete­sen ellentétes szankciós politika oldásá­ra. Ugyanilyen lehetőség rejlik a kiváló török kapcsolatokban is, ahol Budapest a Törökország és az Európai Unió közöt­ti párbeszéd állandó helyszíne lehetne a migrációs válság kezelésében. - Nem említette az Európai Uniót. Ezt úgy értelmezzük, hogy a Jobbik euroszkepti­­kus párt maradt? - Az említett prioritásokon túl nem­csak az uniót, de Kelet-Közép-Európát is meghatározó egységként kezeljük. A nagyhatalmi háromszögből kiinduló po­litikától függetlenül a Jobbikon belül van törekvés térségünk összefogására, ezért dolgoztuk ki közép-európai koncepción­kat. Fontosnak tartjuk a térség országai­nak kooperálva a független egység létre­hozását, ami a visegrádi államok együtt­működésének kiszélesítését is jelenti; ezt legújabb kezdeményezésünkkel, a bérunióval is próbáljuk megjeleníteni. Célunk, hogy a közép-európai országok egységesen lépjenek fel a bérek felzár­kóztatása mellett az EU-ban. Az unióval kapcsolatos szkepszisünk valójában az elmúlt évtizedekben követett föderális Európát célzó politikájára irányul, ame­lyet máig elutasítunk. Ezen a ponton jól megragadható a különbség a Jobbik és a Fidesz szemlélete között. Mindkét po­litikai erő konfrontálódik az EU-val, de amíg a Fidesz mára teljesen elszigetelő­dött ebben a vitában, és olyan kép ala­kult ki, hogy kivezetné az országot az EU-ból, addig a Jobbik konstruktív ja­vaslatokkal az EU átalakításáról beszél. Szemben a duzzogó, Brüsszelt démo­­nizáló politikával, mi szeretnénk bele­szólni az unió jövőjéről zajló vitába. Er­re most adott a lehetőség, a brexit miatt, gondoljunk csak az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által kidol­gozott öt alternatívára. Itt az alkalom, hogy a közép- és kelet-európai szövetsé­geseinkkel közösen fellépő vitában érvé­nyesítsük érdekeinket. - Programjuk több ponton is egyezik Orbán Viktor uniós politikájával. A Fi­­desz-kormány is egységes kelet-közép­­európai álláspontra törekszik, ami pél­dául a migrációs kérdésben részben meg is valósult. - Mit csinált valójában Orbán Viktor Brüsszelben? Aláírta a kvótákról szó­ló határozatot, majd elszaladt a bíró­ságra megtámadni azt a dokumentu­mot, amelyen ott virít az ő aláírása is. Közben belekezdett egy Brüsszel-elle­­nes kampányba, hergelte a magyar tár­sadalmat az EU ellen. Ezzel - kizárólag a belpolitikai haszonszerzés érdekében - Orbán vállalta, hogy Magyarország az európai közösségben teljesen elszige­telődjön. Ilyet csak egy rövidlátó poli­tikus tesz, akinek nem számít országa sorsa, kizárólag a hatalma megtartása. Ezzel szemben a Jobbik olyan Európai Unió kialakítására törekedne, amilyen a magyar ember számára is elfogadható, szerethető és az ő érdekeit védi. Ezért kezdeményeztük a béruniót. Ha megva­lósulna, a magyarok végre a saját bőrü­kön érezhetnék, nemcsak áldozatokat hoztak, hanem kapnak is valamit az EU- tól: felzárkóztatást, magasabb életszín­vonalat, nemcsak EU-konform játszó­tereket és viacolor burkolatot az elnép­telenedő falvainkban. Ehhez kitartóan küzdeni kell a meggyőzés, a párbeszéd eszközeivel. Ellenzéki képviselőként magam is számos nyugat-európai po­litikussal elfogadtattam már az állás­pontomat, annak ellenére, hogy telje­sen más politikai platformokon álltunk. Orbán Viktor azonban nem veszi a fá­radságot, hogy érdemi vitát folytasson. A lényegi vitákban sorra hunyászkodik meg, majd itthon a magyar emberek fel­­bujtásában éli ki a dühét.­­ A magyar kormány érvényesítheti aka­ratát Brüsszelben, ha nem áll mögötte dühös társadalom? - Magyarország kis ország. Ha a tíz­milliós társadalom felsorakozik Orbán Viktor mögött, akkor sem veszi fel egye­dül a versenyt a 27 másik tagállammal. Ez nem így működik. A migrációs vitát a kormány megnyerhette volna, ha - mi­előtt hadat üzen Brüsszelnek - a térség összes vezetőjével külön egyeztet, és közösen lépnek fel. Témák, ügyek men­tén kell szövetségeseket találni, majd kitartani a közös álláspontok mellett. Persze ehhez kell egy használható kül­ügyminiszter és diplomáciai stáb, ami hazánkban ma nem létezik. A kormány állandó ajtócsapkodásával még a koráb­ban kiépített csatornákat is lezárta, tel­jesen elszigetelődött. - Ha a Jobbik 2018-ban átvenné a kor­mányzást, külügyminiszterként mit kez­dene a diplomáciai stábbal? - Ez nehéz feladat, hiszen a káder­állomány tekintetében a külügymi­nisztérium esett át a legnagyobb meg­rázkódtatáson. A rendszerváltást szin­te sértetlenül vészelte át az egykori államszocialista gárda, majd az elmúlt hét évben bármiféle koncepció nélkül A kormánypárti képviselők nagy része nem képes még konyhanyelven sem kom­munikálni idegen nyelveken nyúltak bele a rendszerbe. A Marto­­nyi-Navracsics-, majd a Navracsics-Szij­­jártó-váltáskor olyan folyamatok tör­téntek, hogy maguk az érintettek sem értették, mi zajlik körülöttük. Mostan­ra eljutottunk odáig, hogy gyakorlati­lag nem létezik diplomácia. Igaz, nem is cél. A külügyminisztérium kommu­nikációs, propagandafeladatokat lát el. Sok olyan ember érkezett, akinek vajmi kevés a köze a diplomáciához, így hát­térmunka sem létezik. Az egyébként ro­hamtempóban változó világ folyama­tait a kormány nem követi nyomon, ezért lépéshátrányban vagyunk, kullo­gunk a világpolitikai események után. Nincsenek nyelveket beszélő emberek. Többpárti delegációval külföldre utaz­ni gyakran kínszenvedés, a kormány­­párti képviselők nagy része nem ké­pes még konyhanyelven sem kulturál­tan kommunikálni idegen nyelveken. Mind megszólalásában, mind megjele­nésében visszaköszön a kormány hoz­záállása a diplomácia világához. A Job­bik felismerte a tarthatatlan állapoto­kat, ezért hét éve gőzerővel zajlik a párt utánpótlásának toborzása. Egyetemis­tákat, frissdiplomásokat veszünk fel mentorprogramjainkba, közben a mun­kaerőpiacról is próbáljuk bevonzani a tehetséges szimpatizánsokat. Ilyen kö­rülmények között különösen meg kell becsülni a külügyminisztériumban dol­gozó jó képességű embereket. Attól, hogy valaki fiatal, még lehet tehetsé­ges diplomata, ahogyan az sem kizáró ok, ha valaki a Fidesz, vagy más koráb­bi kormányok politikai kinevezettje­ként került a rendszerbe. A szaktudás, a nyelvtudás és a nemzeti elkötelezett­ség, illetve a kormánnyal való együtt­működési hajlandóság elvárás lesz. - Értsük úgy, hogy hatalomra kerülése esetén a Jobbik lefejezné a külügyminisz­térium állományát? - Nagy átalakítások lennének. A fut­salcsapattól egész biztosan megszaba­dulnánk. - A külügyminisztérium nagy hangsúlyt fektet a kínai kapcsolatokra. A Jobbik ho­gyan kezelné az ázsiai országot? - Kínáról is szélsőséges elképzelések élnek a magyar köztudatban, egyrész­ről káros fóbiáról beszélhetünk, más­részről pedig irreális csodavárásról. Le kell számolnunk az ilyen hozzáállással. Reális képet kell kialakítani minden or­szágról. Bár Kína gazdasági és más te­kintetben is vezető világhatalmi ténye­zővé vált, valószínűtlen elvárásokat nem támaszthatunk. Az, hogy a Ma­gyarországra áramló kínai tőke segítsé­gével hazánk függetleníti magát a nyu­gati tőkétől, és a nyugati gazdasági füg­géstől, nem reális és nem is kívánatos. - Mit terveznek tenni az orosz kapcsola­tokkal? A Fideszhez hasonlóan a Jobbik­nak is erős a kötődése. - Oroszországról ijesztően szélsősé­ges kép alakult ki a magyar társadalom­ban. Ez annak a következménye, amiről már beszéltünk: Orbán Viktor, ahogyan korábban Gyurcsány Ferenc is, belpo­litikai célokra használta fel a külpoliti­kát. Hatalomra kerülésünk esetén reá­lis képet alakítanánk ki Oroszországról, és ennek megfelelően törekednénk a jó kapcsolatokra. Számolunk azzal, hogy Oroszország katonai, gazdasági és ener­getikai nagyhatalom, és geopolitikai ér­dekek mentén gondolkodik. Ahhoz, hogy Magyarország megtalálja a kap­csolatokban a modus vivendit, nincs helye a Moszkvával szembeni értékala­pú nyomásgyakorlásnak. A liberális de­mokrácia vívmányairól kioktatni Orosz­országot teljesen felesleges küzdelem, még ha ez nyugati országok számára geopolitikai érdek is. Károsnak tartom a szankciós politikát is. Azzal, hogy ezt Orbán Viktor az unión belül támogatja, a magyar érdekek ellen cselekszik. NÉVJEGY. Gyöngyösi Márton 1977-ben született Kecskeméten. Édesapja külke­reskedőként dolgozott, ezért gyermek­korát külföldön, Egyiptomban, Irak­ban, Afganisztánban és Indiában töl­tötte. 2000-ben diplomázott a dublini Trinity College-ban, egy évet a nürnber­gi Friedrich Alexander Universitäten ta­nult. Politikai karrierje 2006-ban a Job­bik Magyarországért Mozgalomban kez­dődött. A 2010-es választások előtt a párt őt jelölte külügyi és külgazdasági miniszternek. Jelenleg a Jobbik frakció­vezető-helyettese, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának alelnöke. Gyöngyösi Márton úgy látja, a magyar külügyminisztérium pusztán propagandafeladatokat lát el fotó: székelyhídi balázs

Next