Magyar Nemzet, 2017. június (80. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-01 / 126. szám

ROVATVEZETŐ: KÖRMENDY ZSUZSANNA • publiciszt@magyarnemzet.hu A Vita & vélemény oldalon megjelent írások nem okvetlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. MARABU RAJZA AZT AZ INFARKTUST TESSÉK IDÉNRE ÜTEMEZNI, JÖVŐRE NEM BIZTOS, HOGY MARAD MÉG ELÉG SZAKEMBER, HOGY IDŐBEN KIÉRKEZZÜNK! A hazugság elszabadult a hirtelen kell két ellenszenves és gátlástalan demagógot meg­­_____ neveznem, akkor az Botka Lász­ló szocialista miniszterelnök-je­lölt és Németh Szilárd rezsibiz­tos. Mindketten a hergelés, az irigység és a hazugság felkent papjai, a modern politika olyan sötét kreatúrái, akiket mintha egy fekete mise kereté­­ ben maga Ron Werber és Arthur J. Finkel­­ stein idézett volna meg egy olyan párhu­zamos dimenzióból, amelyben a nyu­gati civilizáció nem Krisztustól, hanem Dzsingisz kántól származik. Csakhogy egy hideg polgárháború szabdalta társa­dalomban egy Botka „Fizessenek a gaz­dagok” László meg egy Németh „Csök­ken a rezsi” Szilárd nem lépi át az inger­küszöböt - itt mind a hergelés, mind a hazudozás a szülőktől tanult gyűlölet kottája szerint működik, amelyre a la­kosság kifejezetten törzsi alapon érzé­keny, így a közélet akár a valósághoz, akár egy dimenziókapu megjelenéséhez egyaránt képtelen alkalmazkodni. Botkát jelenleg például azzal támad­ja a kormányzati propagandagépezet, hogy a szocialisták miniszterelnök-je­löltje el akarja bontani a kerítést a dé­li határról. Mindezt egy külföldi lapnak adott interjúból olvasták ki, ahol Bot­ka valójában épp ennek az ellenkezőjét mondja. A neoliberálisból frissen neo­­marxistává vedlett politikus a határke­rítés kapcsán nem a divatos újbalos na­­rratívát ismerteti, hanem arról beszél, hogy akkor bontaná el a kerítést, ha a Közel-Keleten rendeződne a helyzet, és ha az Európai Unió képes volna megvé­deni a határait. Ha a két feltétel közül csak egyet jelöl meg, az is legalább száz évet jelent a kerítésnek, a kettő együtt pedig azt mutatja, hogy Botka a migrá­ció ügyében kifejezetten az orbáni poli­tikát kívánja folytatni. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt gondolja a kerítésről, amit a nyugdíjakról: „az emberek ezt szeret­nék hallani, én meg a szemükbe hazu­dom”. Itt és most le lehetne leplezni a marketing által vezérelt működést, vagy legalább felmutatni, hogy ki is az a Bot­ka László, aki megszavazta a társada­lombiztosítási rendszer privatizációját, aki megszavazta a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét, aki hatékonyan kam­pányolt Gyurcsány miniszterelnökségé­ért, aki mindig is egy neoliberális héja volt, most meg előadja Fidel Castrót. Botka mégsem a fentiekkel, hanem egy nyilvánvaló hazugsággal lett megszégye­nítve: a kormány egyetlen millimétert sem változtat kommunikációs panele­in. Ha ők egyszer eldöntötték, hogy az ellenzék kerítést bont, akkor az kerítést bont, még ha saját kezével kezdi is épí­teni a betonfalat. Ahogy mindennapja­ink része lett a mértéktelenné vált céges manipuláció, ugyanez zajlik a közélet­ben is: a marketingesek végleg átveszik az irányítást a politikusoktól. Eközben a balliberális propaganda­gépezet a velünk élő hrabali groteszk cí­merállatát, Németh Szilárdot tépi szét - ez kedvelt szórakozása minden politi­kai szereplőnek, a rezsibiztost Habony Árpád ugyanis kifejezetten arra tartja, hogy a kormányzat üzenetei soha ne ha­ladják meg az italkimérések intellektuá­lis befogadóképességének határait. S amikor a balliberális értelmiség bumfor­­disága és aktuális ostobaságai nyomán megszégyeníti őt, oda lehessen men­ni minden prolihoz azzal, hogy „nézzé­tek, hogy bánnak velünk, hogy bánnak a Szilárddal”. A rezsibiztos alakjában kon­centrálódik mindaz, amit a Fidesz az ér­telmiségről meg a kultúráról gondol. Né­meth Szilárdot ezer különböző ügy kap­csán lehetne joggal felelősségre vonni, csakhogy most épp az egyetlen olyan té­mában nyársalja fel az ellenzéki sajtó, amelyben még viszonylag kulturál­tan nyilvánult meg. A demográfia tényleg ko­moly probléma, és bár nem doktori értekezésbe való szentencia az, hogy „azé a világ, aki teleszüli” - szö­gezzük le ugyanakkor, hogy­­ itt semmi sértő nem hang­zott el. A szocialista képviselő­nő ennek ellenére azzal nyit, hogy a Fidesz ne kotorásszon a nők méhé­­ben, az LMP-s Szél Bernadett is kikéri ezt magának, egy másik MSZP-s képvi­selőnő szerint ez a mondat pedig egye­nesen arra utal, hogy a fideszes politi­kusok tenyészállatoknak nézik a nőket. Eközben jól tudjuk, hogy a reprodukció igenis alapvető feladata minden élő or­ganizmusnak, s éppígy minden társada­lomnak - és ebben aztán tényleg semmi szexizmus nincs. Az a közösség, amely­ben nem születnek gyerekek, összeom­lik, elpusztul. El lehet menni az elnépte­lenedő, romos, kihalófélben lévő alföldi falvakba, és bárki meggyőződhet arról, milyen súlyos probléma ez. Németh Szilárd mondatát miért is a nők kérik ki maguknak? Ha ő­ tény­leg tenyészállatoknak nevezte a nő­ket, akkor a férfiakat vajon nem nevezte tenyészállatoknak? Ha ezzel a gesztussal a kor­mány megszégyeníti a nő­ket, akkor nem szégyeníti meg éppúgy a férfiakat is? Hogyhogy nem jutott eszé­be egyetlen férfi képviselőnek sem tiltakozni, ő márpedig nem fog úgy megdugni bárkit is, hogy ab­ból gyerek legyen - a fideszes politiku­sok csak ne kotorásszanak a herezacskó­jában, ő ugyanis nem tenyészállat. Nos, ez azért nem hangzott el, mert a fenti gendersérelem egy erőszakosan a való­ságra oktrojált narratíva, amelyet mant­­rázva magasba lehet emelni a feminiz­mus zászlaját, és útjára lehet indítani egy ugyanolyan gyűlöletpolitikát a férfiak el­len, mint amilyet a Fidesz a civilekkel szemben űz. Hogy itt egyáltalán nem is erről volt szó? A valóság senkit nem tart vissza semmitől. Pedig kulcsfontosságú volna tudo­másul venni, hogy egyrészt húsba vágó a népességfogyás problémája, másrészt hogy az a kormányzati politika, amely kizárólag szociális kiadásoktól és a jólét növelésétől várja a demográfiai trendek megfordulását, elhibázott politika. A né­pességfogyásnak világszerte gazdasági és kulturális okai vannak, amelyeket Or­bán Viktor nem fog tudni a Kárpát-me­dencében Habony Árpádtól tanult ráol­vasásokkal orvosolni - és ezt a rezsibiz­tos is jól tudja. Épp a jólét okozza azt, hogy az állampolgárok egyre kevesebb gyereket vállalnak, miközben a harma­dik világban a döngölt padlóra továbbra is tömegesen potyognak a csecsemők. A népességfogyást azért nem lehet még több jóléttel kezelni, mert épp a jólét okozza - ahogy az alkoholizmus problé­máját sem oldja meg még több rövidital. Nincs más megoldás, mint az ezer­éves magyar állam hagyományos recept­je, a tudatos és átgondolt betelepítés. Olyan népességet kell hozni az elnép­telenedő magyar vidékre, amely ezt le­hetőségnek éli meg, amely integrálódni akar. A gyermekeik már magyarok lesz­nek: ukrán magyarok és koreai magya­rok, de végső soron magyarok - ahogy a IV. Béla király által betelepített kunok és a jászok leszármazottai is valamennyien magyarok. Csakhogy épp Németh Szi­lárd meg az általa képviselt alávaló xeno­­fóbia nem engedi meggyökerezni­ ezt a gondolatot, nem engedi, hogy Magyar­­ország az érdemi cselekvés útjára lép­jen. Úgyhogy tovább zajlik a hazudozás a nyugdíjasoknak, hogy Orbán Viktor kéz­­rátétellel meg adókedvezménnyel majd megoldja azt a problémát, amit momen­tán egyetlen nyugati társadalom sem ké­pes kezelni, de legalább Oroszország, Ja­pán, Dél-Korea és Tajvan sem. A jelenlegi Magyarországon nincs el­lenzéki politikus, aki ezt elmondaná, még csak diskurzus sincs erről, helyet­te karaktergyilkosság és genderhisztéria zajlik a színen, meg egy olyan politika, amely a miénknél sokkal gazdagabb or­szágokban sem működik. Nincs polgári közép, nincs független értelmiség, nincs hiteles sajtó, amely kontrollt gyakorol­hatna a marketingkreatívok elszabadult hazugságai felett. ■ * PUZSÉR RÓBERT f Iljl­­MOS, aki néma FOTÓK: SZÉKELYHÍDI BALÁZS ÉS MTI ­ Tisztelt Szerkesztőség! Kinek jó volt a nyugdíj? Nyugdíjas vagyok, 39 évet dolgoztam köztisztviselőként. Nem vagyok köz­gazdász, csak számolni is tudó műsza­ki. Amikor nyugdíjba mentem, a brut­tó fizetésemből 8,5 százalékot vontak le nyugdíjjárulékként, és a munkáltatóm a bruttó bérem 18 százalékát fizette be a nyugdíjalapba. Ez a 26,5 százalék a net­tó havi bérem 43 százaléka volt. Ezek szerint évenként 5,14 havi nettó bére­met adtam át megőrzésre - és a nyugdí­jam fizetéséig hasznosításra - a magyar államnak. Dolgoztam 39 évet, így befizettem 200,46 havi bért - ez több mint 16 évi béremmel azonos. Tehát 78 éves és 8 hónapos koromig járna a teljes fizetésem nyugdíjként, ha mindazt, amit eltett ne­kem (elvont tőlem), az utolsó fillérig visz­­szafizetné az állam. De hát a letelepedé­si kötvényekért is 2 százalék fix kama­tot fizet - remélhetőleg én is érek annyit a magyar államnak, mint egy idegen. Vagyis ha csak a letelepedési kötvény ka­matát számolom, akkor a 200,46 hónak az éves kamata évi 4,01 hónapnyi nettó béremmel azonos. Miközben a nyugdíj kevesebb, mint a nettó fizetés! Ez a csök­kentés is további évekkel hosszabbítaná meg saját pénzem visszafizetését. Hogy csak simán visszakapja valaki az öregko­rára gyűjtött pénzét, durván 86-88 éves koráig kellene élnie, de a magyar átlag­életkor ennél alacsonyabb. Ezért jó volt a nyugdíj az államnak, de nem az az ál­lam által „eltartott” idős embernek. Ha az állam a korábban megígért sze­mélyi nyugdíjszámlát vezetné (vissza­menőleg is, beleszámítva a korábban befizetett összegeket), kiderülne, hogy igazam van vagy nincs - így csak feltéte­lezni lehet számításom helyességét. Az viszont nagyon valószínű, hogy az ál­lam bajban van a nyugdíjjal, ha azt a ha­vi befizetésekből akarja fedezni. Tulaj­donképpen ki kellene számolni az eddig befizetett nyugdíjjárulék és a kifizetett nyugdíj különbségét, majd azt az állam vagyonából (már ami nem tűnt el) ki­vonni, és nyugdíjalapként kezelni. Rög­tön nem az állam kegyeskedne eltarta­ni a nyugdíjasokat, hanem saját megta­karításaikból élhetnének emelt fővel. Nem azt várom el az államtól, hogy öregkoromban eltartson (ugyan ezt is elvárhatnám, hiszen én a munkámmal eltartottam az államot), csak azt, hogy a nyugdíjalapba befizetett pénzemből fo­lyósítsa a nyugdíjamat. Gondoljunk csak bele, mi lesz a jövő­beli nyugdíjasok sorsa, ha nem rende­zik ezt a problémát, hiszen arra nincs sok esély, hogy sokan nyugdíj-előtaka­­rékossággal vagyont gyűjtsenek öreg­korukra, miközben nyugdíjas szüleiket is el kell tartaniuk. Egyedül a minimál­béren élőknek - ami eddig sem fedezte a létfenntartást - van esélyük a túlélés­re, mert nekik már van gyakorlatuk az éhenhalásban. Váli István Csaba építészmérnök 2017. JÚNIUST, CSÜTÖRTÖK Magyar Mié

Next