Magyar Nemzet, 2017. június (80. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-01 / 126. szám
ROVATVEZETŐ: KÖRMENDY ZSUZSANNA • publiciszt@magyarnemzet.hu A Vita & vélemény oldalon megjelent írások nem okvetlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. MARABU RAJZA AZT AZ INFARKTUST TESSÉK IDÉNRE ÜTEMEZNI, JÖVŐRE NEM BIZTOS, HOGY MARAD MÉG ELÉG SZAKEMBER, HOGY IDŐBEN KIÉRKEZZÜNK! A hazugság elszabadult a hirtelen kell két ellenszenves és gátlástalan demagógot meg_____ neveznem, akkor az Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt és Németh Szilárd rezsibiztos. Mindketten a hergelés, az irigység és a hazugság felkent papjai, a modern politika olyan sötét kreatúrái, akiket mintha egy fekete mise kereté ben maga Ron Werber és Arthur J. Finkel stein idézett volna meg egy olyan párhuzamos dimenzióból, amelyben a nyugati civilizáció nem Krisztustól, hanem Dzsingisz kántól származik. Csakhogy egy hideg polgárháború szabdalta társadalomban egy Botka „Fizessenek a gazdagok” László meg egy Németh „Csökken a rezsi” Szilárd nem lépi át az ingerküszöböt - itt mind a hergelés, mind a hazudozás a szülőktől tanult gyűlölet kottája szerint működik, amelyre a lakosság kifejezetten törzsi alapon érzékeny, így a közélet akár a valósághoz, akár egy dimenziókapu megjelenéséhez egyaránt képtelen alkalmazkodni. Botkát jelenleg például azzal támadja a kormányzati propagandagépezet, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje el akarja bontani a kerítést a déli határról. Mindezt egy külföldi lapnak adott interjúból olvasták ki, ahol Botka valójában épp ennek az ellenkezőjét mondja. A neoliberálisból frissen neomarxistává vedlett politikus a határkerítés kapcsán nem a divatos újbalos narratívát ismerteti, hanem arról beszél, hogy akkor bontaná el a kerítést, ha a Közel-Keleten rendeződne a helyzet, és ha az Európai Unió képes volna megvédeni a határait. Ha a két feltétel közül csak egyet jelöl meg, az is legalább száz évet jelent a kerítésnek, a kettő együtt pedig azt mutatja, hogy Botka a migráció ügyében kifejezetten az orbáni politikát kívánja folytatni. Nyilvánvaló, hogy ugyanazt gondolja a kerítésről, amit a nyugdíjakról: „az emberek ezt szeretnék hallani, én meg a szemükbe hazudom”. Itt és most le lehetne leplezni a marketing által vezérelt működést, vagy legalább felmutatni, hogy ki is az a Botka László, aki megszavazta a társadalombiztosítási rendszer privatizációját, aki megszavazta a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét, aki hatékonyan kampányolt Gyurcsány miniszterelnökségéért, aki mindig is egy neoliberális héja volt, most meg előadja Fidel Castrót. Botka mégsem a fentiekkel, hanem egy nyilvánvaló hazugsággal lett megszégyenítve: a kormány egyetlen millimétert sem változtat kommunikációs panelein. Ha ők egyszer eldöntötték, hogy az ellenzék kerítést bont, akkor az kerítést bont, még ha saját kezével kezdi is építeni a betonfalat. Ahogy mindennapjaink része lett a mértéktelenné vált céges manipuláció, ugyanez zajlik a közéletben is: a marketingesek végleg átveszik az irányítást a politikusoktól. Eközben a balliberális propagandagépezet a velünk élő hrabali groteszk címerállatát, Németh Szilárdot tépi szét - ez kedvelt szórakozása minden politikai szereplőnek, a rezsibiztost Habony Árpád ugyanis kifejezetten arra tartja, hogy a kormányzat üzenetei soha ne haladják meg az italkimérések intellektuális befogadóképességének határait. S amikor a balliberális értelmiség bumfordisága és aktuális ostobaságai nyomán megszégyeníti őt, oda lehessen menni minden prolihoz azzal, hogy „nézzétek, hogy bánnak velünk, hogy bánnak a Szilárddal”. A rezsibiztos alakjában koncentrálódik mindaz, amit a Fidesz az értelmiségről meg a kultúráról gondol. Németh Szilárdot ezer különböző ügy kapcsán lehetne joggal felelősségre vonni, csakhogy most épp az egyetlen olyan témában nyársalja fel az ellenzéki sajtó, amelyben még viszonylag kulturáltan nyilvánult meg. A demográfia tényleg komoly probléma, és bár nem doktori értekezésbe való szentencia az, hogy „azé a világ, aki teleszüli” - szögezzük le ugyanakkor, hogy itt semmi sértő nem hangzott el. A szocialista képviselőnő ennek ellenére azzal nyit, hogy a Fidesz ne kotorásszon a nők méhében, az LMP-s Szél Bernadett is kikéri ezt magának, egy másik MSZP-s képviselőnő szerint ez a mondat pedig egyenesen arra utal, hogy a fideszes politikusok tenyészállatoknak nézik a nőket. Eközben jól tudjuk, hogy a reprodukció igenis alapvető feladata minden élő organizmusnak, s éppígy minden társadalomnak - és ebben aztán tényleg semmi szexizmus nincs. Az a közösség, amelyben nem születnek gyerekek, összeomlik, elpusztul. El lehet menni az elnéptelenedő, romos, kihalófélben lévő alföldi falvakba, és bárki meggyőződhet arról, milyen súlyos probléma ez. Németh Szilárd mondatát miért is a nők kérik ki maguknak? Ha ő tényleg tenyészállatoknak nevezte a nőket, akkor a férfiakat vajon nem nevezte tenyészállatoknak? Ha ezzel a gesztussal a kormány megszégyeníti a nőket, akkor nem szégyeníti meg éppúgy a férfiakat is? Hogyhogy nem jutott eszébe egyetlen férfi képviselőnek sem tiltakozni, ő márpedig nem fog úgy megdugni bárkit is, hogy abból gyerek legyen - a fideszes politikusok csak ne kotorásszanak a herezacskójában, ő ugyanis nem tenyészállat. Nos, ez azért nem hangzott el, mert a fenti gendersérelem egy erőszakosan a valóságra oktrojált narratíva, amelyet mantrázva magasba lehet emelni a feminizmus zászlaját, és útjára lehet indítani egy ugyanolyan gyűlöletpolitikát a férfiak ellen, mint amilyet a Fidesz a civilekkel szemben űz. Hogy itt egyáltalán nem is erről volt szó? A valóság senkit nem tart vissza semmitől. Pedig kulcsfontosságú volna tudomásul venni, hogy egyrészt húsba vágó a népességfogyás problémája, másrészt hogy az a kormányzati politika, amely kizárólag szociális kiadásoktól és a jólét növelésétől várja a demográfiai trendek megfordulását, elhibázott politika. A népességfogyásnak világszerte gazdasági és kulturális okai vannak, amelyeket Orbán Viktor nem fog tudni a Kárpát-medencében Habony Árpádtól tanult ráolvasásokkal orvosolni - és ezt a rezsibiztos is jól tudja. Épp a jólét okozza azt, hogy az állampolgárok egyre kevesebb gyereket vállalnak, miközben a harmadik világban a döngölt padlóra továbbra is tömegesen potyognak a csecsemők. A népességfogyást azért nem lehet még több jóléttel kezelni, mert épp a jólét okozza - ahogy az alkoholizmus problémáját sem oldja meg még több rövidital. Nincs más megoldás, mint az ezeréves magyar állam hagyományos receptje, a tudatos és átgondolt betelepítés. Olyan népességet kell hozni az elnéptelenedő magyar vidékre, amely ezt lehetőségnek éli meg, amely integrálódni akar. A gyermekeik már magyarok lesznek: ukrán magyarok és koreai magyarok, de végső soron magyarok - ahogy a IV. Béla király által betelepített kunok és a jászok leszármazottai is valamennyien magyarok. Csakhogy épp Németh Szilárd meg az általa képviselt alávaló xenofóbia nem engedi meggyökerezni ezt a gondolatot, nem engedi, hogy Magyarország az érdemi cselekvés útjára lépjen. Úgyhogy tovább zajlik a hazudozás a nyugdíjasoknak, hogy Orbán Viktor kézrátétellel meg adókedvezménnyel majd megoldja azt a problémát, amit momentán egyetlen nyugati társadalom sem képes kezelni, de legalább Oroszország, Japán, Dél-Korea és Tajvan sem. A jelenlegi Magyarországon nincs ellenzéki politikus, aki ezt elmondaná, még csak diskurzus sincs erről, helyette karaktergyilkosság és genderhisztéria zajlik a színen, meg egy olyan politika, amely a miénknél sokkal gazdagabb országokban sem működik. Nincs polgári közép, nincs független értelmiség, nincs hiteles sajtó, amely kontrollt gyakorolhatna a marketingkreatívok elszabadult hazugságai felett. ■ * PUZSÉR RÓBERT f IljlMOS, aki néma FOTÓK: SZÉKELYHÍDI BALÁZS ÉS MTI Tisztelt Szerkesztőség! Kinek jó volt a nyugdíj? Nyugdíjas vagyok, 39 évet dolgoztam köztisztviselőként. Nem vagyok közgazdász, csak számolni is tudó műszaki. Amikor nyugdíjba mentem, a bruttó fizetésemből 8,5 százalékot vontak le nyugdíjjárulékként, és a munkáltatóm a bruttó bérem 18 százalékát fizette be a nyugdíjalapba. Ez a 26,5 százalék a nettó havi bérem 43 százaléka volt. Ezek szerint évenként 5,14 havi nettó béremet adtam át megőrzésre - és a nyugdíjam fizetéséig hasznosításra - a magyar államnak. Dolgoztam 39 évet, így befizettem 200,46 havi bért - ez több mint 16 évi béremmel azonos. Tehát 78 éves és 8 hónapos koromig járna a teljes fizetésem nyugdíjként, ha mindazt, amit eltett nekem (elvont tőlem), az utolsó fillérig viszszafizetné az állam. De hát a letelepedési kötvényekért is 2 százalék fix kamatot fizet - remélhetőleg én is érek annyit a magyar államnak, mint egy idegen. Vagyis ha csak a letelepedési kötvény kamatát számolom, akkor a 200,46 hónak az éves kamata évi 4,01 hónapnyi nettó béremmel azonos. Miközben a nyugdíj kevesebb, mint a nettó fizetés! Ez a csökkentés is további évekkel hosszabbítaná meg saját pénzem visszafizetését. Hogy csak simán visszakapja valaki az öregkorára gyűjtött pénzét, durván 86-88 éves koráig kellene élnie, de a magyar átlagéletkor ennél alacsonyabb. Ezért jó volt a nyugdíj az államnak, de nem az az állam által „eltartott” idős embernek. Ha az állam a korábban megígért személyi nyugdíjszámlát vezetné (visszamenőleg is, beleszámítva a korábban befizetett összegeket), kiderülne, hogy igazam van vagy nincs - így csak feltételezni lehet számításom helyességét. Az viszont nagyon valószínű, hogy az állam bajban van a nyugdíjjal, ha azt a havi befizetésekből akarja fedezni. Tulajdonképpen ki kellene számolni az eddig befizetett nyugdíjjárulék és a kifizetett nyugdíj különbségét, majd azt az állam vagyonából (már ami nem tűnt el) kivonni, és nyugdíjalapként kezelni. Rögtön nem az állam kegyeskedne eltartani a nyugdíjasokat, hanem saját megtakarításaikból élhetnének emelt fővel. Nem azt várom el az államtól, hogy öregkoromban eltartson (ugyan ezt is elvárhatnám, hiszen én a munkámmal eltartottam az államot), csak azt, hogy a nyugdíjalapba befizetett pénzemből folyósítsa a nyugdíjamat. Gondoljunk csak bele, mi lesz a jövőbeli nyugdíjasok sorsa, ha nem rendezik ezt a problémát, hiszen arra nincs sok esély, hogy sokan nyugdíj-előtakarékossággal vagyont gyűjtsenek öregkorukra, miközben nyugdíjas szüleiket is el kell tartaniuk. Egyedül a minimálbéren élőknek - ami eddig sem fedezte a létfenntartást - van esélyük a túlélésre, mert nekik már van gyakorlatuk az éhenhalásban. Váli István Csaba építészmérnök 2017. JÚNIUST, CSÜTÖRTÖK Magyar Mié