Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-15 / 163. szám
30 magazin_________ Cukkiniszezon HEGYI ZOLTÁN hegyi tested ste kilenc óra. Sosem látott formájú _ felhő az égen, villámok cikáznak benne, körülötte kékség. Eddig még nem ___esett, ami felér egy kisebb csodával, mert hat körül menetrendszerűen érkezik a vihar, hol ezzel, hol azzal, de enyhülést nem hoz. A levegő páratartalma érzetre száztizenkét százalékos. Még szerencse, hogy nincs klímaváltozás, akkor mi lenne. A kabócák mindenesetre vidáman üvöltenek. Meg a sakál is. A benzines kasza már nem, az utolsó fél kilenc tájékán váratlanul abbahagyta, pedig biztosan szépen menne fejlámpával is. Lassan kialszik a tűz is, amelyet valaki PET-palackok segítségével létesített a negyvenegy fokban. Szelektív gyújtás. Már csak egy vékony füstcsík kígyózik a Szaturnusz irányába, ahonnan népünk származik. A szagát egy demarkációs vonal mentén hirtelen felváltja a kacsáké. Meglepő, de nincs pánik, jobb a cucc, mint a könnygáz. Valamivel. Abból most Hamburgban jutott ki rendesen, és még paprikaspréből és vízágyúból is, nyilván a meleg miatt. Elmondom, hogy van ez szerintem, nagyjából. Az emberek időről időre beszavaznak a hatalomba más, általuk nem ismert, vadidegen embereket, akik aztán, ha kiderül, hogy mégsem tetszik a rendszer, rájuk eresztik a rohamrendőröket. Ez a demokrácia, liberális vagy illiberális, tök mindegy, a történelem vége vagy még csak a közepe, az is, idáig jutottunk az egyed- és törzsfejlődés rögös útján. A könyörtelen globális bankárkapitalizmus kíméletlen erőszakossága pedig erőszakot szül. Teleszüli vele a világot. Néha meg elszakad a cérna. Lehet ezen csodálkozni, elborzadni és jajveszékelni, de attól még ez van. Kicsiben is ez van. Vegyük például az úgynevezett parkolótársaságokat. Azokat, akik ezeket megalapították okosba, hogy aztán még mindenféle jogosítványokkal fel is ruházzák őket, hogy kiélhessék a hatalmi tébolyukat és a soha nem lanyhuló pénzsóvárságukat, na azokat kellett volna még időben szívlapáttal a falutábláig. Aztán meg vissza. Ez sajnos hozzáértés és kellő figyelem híján elmaradt, mint egy rendszerváltozás. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy pénzt vesznek el tőlünk azért, ami nem az övék. Egy darabka őrizetlen flaszterért, ha úgy tetszik, a közös haza egy részéért. Ez nem szolgáltatás, ez lopás, és még zsarolás és kényszerítés is. Mert ha nem fizetsz azonnal, gondolkodás nélkül, akkor emelik a tétet, rád küldik a végrehajtót, amely szintén egy szép szakma, és levonják a fizetésedből. Mert meg-tehetik. Nézzük konkrétan a Congeria Településfejlesztő és Szolgáltató Kft.-t Ti-hanyban. Természettudományos érdeklődésű emberek gründolhatták össze, ez ugyanis egy kagylótörzs neve, a nép egyszerű fiai kecskekörömnek nevezik ezeket az állatokat. Emberiességre, életszerűségre hivatkozni náluk lehetetlen, mert „a gépkocsival történő megállás után haladéktalanul az automatához kell menni jegyet váltani, vagy elindítani a mobiltelefonos parkolást”. Ez már eleve aggályos, az alkotmányban nincs benne, hogy aprót kéne hordanunk, vagy kötelező lenne mobiltelefont birtokolnunk. Ezzel kellene Strasbourgba szaladgálni, bár oda is felesleges, ott sem döntenék be ezt a rohadó rendszert, hiszen részei, részesei. Most mindenki ebben a láncban szem. Legkevésbé talán azok, akik a G20-csúcs alkalmából átrendezték kissé a hamburgi utcaképet. Voltak köztük mindenféle fiatal népek, hippik, punkok, alternatívok, antiglobalisták, antikapitalisták, zöldek és persze képzett utcai harcosok és balhés futballdrukkerek. Tarka kikötői kavalkád. Várható volt, hogy ez lesz, különösen Seattle és Koppenhága után. Mindenki feltehette magának ismét a kérdést: ki a nagyobb bűnöző, Trump, Putyin meg a többi nagyon fejlett, vagy a sálas kiscsajok? Egy világítórakéta belehasított az uborkaszezonba, nálunk pedig kitört a cukkiniszezon. A cukkini nagyon szereti az itteni adottságokat, mi meg a cukkinit, mert nem hisztizik, látványos és bőven terem. Olyannyira, hogy ilyentájt kezdődik a fejvakarás, hogy mi a bánatot lehet kezdeni egyszerre ennyivel, így aztán a büszke termelőkből előbújik a filantróp, mint Soros Györgyből a nevethetnék, és kezdődik a jókedvű adakozás körbe-körbe. Akadt olyan is, akihez végül visszakerült a saját cukkinije, amelyet az előző évek tapasztalatai alapján alattomban megjelölt. Jó ez így, visz egy kis színt a monszunba. Magam mindenesetre kikapcsoltam a csengőt, mert ha valaki még egyszer reggel hatkor rám tör egy kis jóféle cukkinivel, azt elvitetem egy trélerrel. Hiába. Ott lógott egy zacskónyi a kilincsen. Bélyeges bácsi A mostani harcos időkben jólesik visszaemlékezni kevésbé hősi, nyugodt, sőt kifejezetten lapos korszakokra. Bizony, olykor én is behunyom a szemem, és csendes utazást teszek magántörténetem elmúlt napjain. Legutóbb a nyolcvanas évek közepén jártam iskolatáskával a hátamon, a Hanoi park Szirmai István utca felé eső szélén álltam, amikor a bordós tiszti házak árkádjai alatt megláttam a bélyeges bácsi távolodó alakját. Évtizedek óta nem gondoltam rá, most egészen váratlanul, tapintatosan jelent meg látóterem szélén. A rendszerváltozás első halvány reményét ő jelentette nekem akaratán kívül. Igazi nevére nem emlékszem, talán Béla, Endre, Jenő vagy Dezső bácsinak hívták, esetleg más, hasonmód decens férfinév tartozott hozzá. Mára sajnos kiveszett Magyarországról ez az embertípus. Mélybarna zakót, sötétzöld inget viselt a bélyeges bácsi, kezében két degeszre tömött, öblös aktatáskát cipelt állandóan, a háta előregörnyedt, vastag szemüveget hordott, és olyan tompa puffanással képezte a hangokat, mintha pincéből beszélne hozzánk. A kerület megbecsült polgára volt, oszlopos tagja a helyi pártbizottságnak és a tanácsnak. Csütörtökönként kora délután ott ült a Mária néni töritermében, miután beléptetett minket, kiskamaszokat a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségébe, körülötte a magyar katalógus és a svájci Zumstein; nyitott albumok, régi bélyegek pőrén, fényes, zörgő papírzacskókra kiterítve. Fölöttük, akár egy műtőorvos, szemét összeszűkítve körözött a bélyeges bácsi ezüstcsipeszével, hogy a kért példányt precízen kimért mozdulattal felmutassa nekünk. Az egyik körme fekete volt. „Nézzétek, körmére égett a gyertya” - idézte pimaszabb társam a nyelvtankönyvi példamondatot. Züllésünk első pillanata volt ez. Aztán köré álltunk, zajongtunk, jó szamárfület mutattunk neki. Nem vette észre, csak a rikácsolás zavarta. „Ne beszélj az asztal fölött, mert elmegy a bélyeg!” - döngött-harangozott a szózat a pince mélyéről. Elmegy a bélyeg?! Igen?! Ettől kezdve erősen ejtve a szavakat fújtuk-köpködtük az asztallapot, úgy szedte össze a védett kincseket a műanyag padlóról. Az egyik bélyeg - századfordulós postatiszta turul, tán egy olajzöld „Sürgős!” vagy „A Kelet visszatér” - megsérült. Csöndben összetépte, és bedobta a papírkosárba. Megsajnáltam. Többé nem vettem részt a szekálásban. Mária nénivel egyszer ötvenhatról beszélgettek; érzékeltetni akartam a szimpátiámat a bácsi iránt; mi lehetne erre jobb eszköz, mint hogy udvariasan bekapcsolódom a dialógusba: „Amikor Nagy Imre volt a miniszterelnök, a forradalom idején?” - kérdeztem vissza udvariasan. Megérintett a változás szele. Lázas, mámorító érzés volt. A komcsik eltakarodnak. „A forradalom idejé-é-é-n?! Miket beszélsz, kisfiam!?” - háborgott Mária néni. A bélyeges bácsi csak a fejét csóválta roszszallóan. Nem értettem, mi bajuk, hiszen otthon mindig forradalmat emlegettek. A párbeszéd azonban szerencsésen abbamaradt, ki tudja már, hogyan. Tény viszont, hogy nem vette el a kedvemet a további okoskodástól. Legközelebb Leninről társalogtak. Milyen fiatalon eltávozott! Pedig ha Lenin elvtárs száll szembe Hitlerrel, tán Moszk-áig sem jutnak el a fasiszták! Miért is kellett meghalnia? A választ pontosam tudtam, s mint jól nevelt gyermek, tudálékosan meg is adtam: „Azért, mert Lenin bácsi vérbajos volt.” Csönd lett a teremben. Nem tudtam eldönteni, mi okozza; azt hittem, olyan információt osztottam meg idősebb emberekkel, amelyről még ők sem tudtak. Büszke voltam magamra, ők meg azt kérdezték, hol hallottam. „Az apukám mondta” - adtam meg a mai fejjel nézve korántsem veszélytelen feleletet. „Jelenteni kell az igazgatónak” - hallottam a pincéből a bácsit. Nem történt semmi. Persze, hiszen már repedezett a bolsevizmus nálunk is. Erről aztán hamarosan kézzelfogható bizonyítékot szereztem. Két év telt el. Már sokkal tudatosabban, erős kamaszos kritikával tekintettem a világra. Napközi helyett a szüleim befizettek a közeli bisztróba heti huszonöt forintért húsos-tésztás menüre. Akkoriban láttam viszont a bélyeges bácsit. Nem sokkal voltunk a nyári szünet előtt, a bisztróba belépve fedeztem fel, amint szomorúan a levese fölé görnyedt. A találkozás elkerülhetetlen volt. „Elvesztettem a tanácsválasztást. Nem leszek tanácstag - döngte, aztán lemondóan legyintett egyet a levegőbe. - Csalás volt az egész.” Hogyhogy az egész? Hiszen apámmal az Amerika Hangja - éppen az Amerika Hangja! - reggeli adásában hallottuk, hogy, a kötelező többes jelöléssel lebonyolított választásoktól már alig néhány lépés a demokrácia, a többpártrendszer. „Ezek csalnak. Ez az egész bagázs. Mindenhol. A rohadt parlamentben, a tanácsban, a pártban. Itt nincs igazi demokrácia.” Éppen csak azt nem mondta, hogy a rohadt kommunisták. Ebben a pillanatban megnyílt az ég, leszálltak az angyalok. A beszélgetés a reveláció élményével hatott rám. A bélyeges bácsi, a rendszer fontos hétköznapi, de megbízható tartóoszlopa lám, ellenzékbe vonul. Mi a csuda! Váratlanul megérintett a változás szele. Lázas, mámorító érzés volt. A komcsik eltakarodnak. Az év végén hazavittem az iskolából egy november 7-ét köszöntő tablót, és betettem a ruhák alá. Hamarosan ritkaság lesz. A szüleim sajnos nem láttak a jövőbe, öszszetépték, kidobták. A bélyeges bácsival soha többé nem találkoztam. Hajlott hátú fia a rövid életű Hazapárt jelöltjeként indult az első önkormányzati voksoláson. Nem választották meg, egy jóvágású, farmerkabátos fiatal demokrata fiú kibuktatta. 2017. JÚLIUS 15., SZOMBAT Hipronirt iránytű Ha van tudomása a rovatba illő előadásról vagy rendezvényről, kérjük, az iranytu@mno.hu ímélcímen vagy a +3614762173-as telefonszámon ossza meg velünk. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZABÓ EMESE • Július 15., szombat Francia utcabál A Budapesti Francia Intézet utcabált rendez a július 14-i francia nemzeti ünnep alkalmából. Az ingyenes programot Szeder, a fiatal énekes-gitáros koncertje nyitja meg, amelyen francia nyelvű sanzonok is felcsendülnek. Az intézet Fő utcai épületének 25 éves fennállása alkalmából a szervezők különleges dekorációval is készülnek. FRANCIA INTÉZET 1011 Budapest, Fő utca 17. 018.30 és 23.30 között. Ajánljuk magunkat! HETILAP A NAPILAPBAN Szeretné szombatonként a postaládájába kapni a Magyar Nemzetet és a Magazint? Rendelje meg a Magyar Nemzet szombati lapszámát egy hónapra 1000 forintért! ímélen: terjesztes@magyarnemzet.hu Telefonon: +36 1 476 2176 Július 16., vasárnap Boldogasszony ünnepe A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét tartják Mátraverebély-Szentkúton. A nemzeti kegyhelyen Snell György esztergom-budapesti segédpüspök celebrál szentmisét, előtte pedig katekézist tart A szenteltvíz címmel Papp Tihamér ferences szerzetes. MÁTRAVEREBÉLY, SZENTKÚT 14. 0 a katekézis 10.15-kor, a mise 11 órakor kezdődik ÚJBÓI séta a kastélykertben Ismét botanikai sétát tartanak a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély parkjában. A látogatók felfedezhetik a 22,5 hektáros történeti kertet, amely egyben természetvédelmi terület, megismerkedhetnek a rekonstrukció során frissen telepített növényekkel. A sétán a 100-170 éves őshonos és exóta faállományt, a csónakázótavat és a gloriett épületét is megtekinthetik. KÁROLYI-KASTÉLY Fehérvárcsurgó, Petőfi utca 2. • 14 óra Július 17-ig Finn építészet és formatervezés Hétfőig tart nyitva az Echoes - A finn építészet és formatervezés 100 éve című kiállítás. A tárlat több mint száz tárgyat, illetve épületet mutat be Finnország függetlenségének minden egyes évtizedéből, de kronológiailag leginkább az ötvenes-hatvanas évekre, valamint a jelen tárgyaira koncentrál. FUGA 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. 110 és 21 óra között Július 22., szombat Hunyadi János-emléktúra A Magyar Hősök túrasorozat részeként indul az 5,10,20,30, 40, 50 és 60 kilométeres távon is teljesíthető Hunyadi János-emléktúra. Valamennyi táv a Normafától indul, és oda is érkezik vissza. Az útvonalak a hossztól függően egyebek mellett a Budaörsi-he-gyet, Makkosmáriát, a Jánoshegyi kilátót, a Nagy-Hárs-hegyet érintik. A túra a Normafától, a székely kapu mögötti parkból, az Eötvös út, Jánoshegyi út és Konkoly-Thege Miklós út kereszteződéséből indul. a két leghosszabb távnak 6 és 7, a közepeseknek 7 és 8, a három rövidebbnek 8 és 11 óra között lehet nekivágni Július 4.-augusztus 31. Budapest romantikája Fotókiállítás nyílt Budapest romantikája címmel a Városliget Caféban. A tárlat koncepciója, hogy sosem látott és publikált képeket mutat be a XX. századból, a főváros romantikus báját, új arcát érzékeltetve. A látogatók elsőként tekinthetnek bele az eddig csak családi fotóalbumokban, titkos fiókokban megbúvó régi családi képek világába. VÁROSLIGET CAFÉ 1146 Budapest, Olof Palme sétány 5. 0 12 és 22 óra között Július 11.-augusztus 31. Fesztiváltörténelem képeken A Sziget 25. évfordulója alkalmából fotókiállítást rendez a fesztiválon évek óta jelen lévő Capa-központ. A kiállító művészek közt Benkő Imre, Csudás Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Mudra László, Major Kata, Mohai Balázs és Varga Benedek is szerepel. ROBERT CAPA KORTÁRS FOTOGRÁFIAI KÖZPONT 1065 Budapest, Nagymező utca 8. 011 és 19 óra között JÚNIUS 14-17. Füredi borfesztivál A hét végén még tart Balatonfüred egyik nyári rendezvénye, az ingyenes Vince borfesztivál, amely koncertekkel és gyermekprogramokkal várja a látogatókat. BALATONFÜRED, KÖZPONT Tágore sétány, Vitorlás tér 0 a programok egész naposak JÚNIUS 21-24. Artplace Tihanyban Ötnapos kortárs művészeti és dizájnfesztivált tartanak a tihanyi rév mellett folyamatosan épülő művészeti parkban. Az eseményen kiállítások, tárlatvezetések, workshopok, koncertek és filmvetítések egyaránt lesznek. A kiállítások napközben ingyenesen tekinthetők meg, az esti programokra 17 órától 1500 forintba kerül a napijegy. TIHANY 0 a programok 20 órától kezdődnek HIRDETÉS te« magazin A Magyar Nemzet Magazint szerkeszti: Wekerte Szabolcs, Szathmáry István Pál, Csécsi László, Gazda Albert, György Zsombor, Vass Norbert Képszerkesztő: Végh László Olvasószerkesztő: Szita János, Szekeres István Tördelőszerkesztő: Esztergás Tibor »litt» « VEKIUM»« ZrtSruíl kisgyerekkorban ALICIA F. LIEBERMANN: ÉRZELMEK KISGYEREKKORBAN JOHN GOTTMAN: MIN MÚLIK EGY HÁZASSÁG? Hogyan mentsük meg a házasságokat? Hogyan tehetjük boldoggá a gyerekeket? Mindannyiunk számára fontos kérdések, amelyeket a Jaffa Kiadó könyvei nem hagynak válasz nélkül. A humoros és élvezetes stílusú, hasznos és gyakorlatias tanácsok elolvasása után nem marad el az eredmény! JAFFA KIADÓ 296 oldal, 3490 Ft 320 oldal, 3990 Ft MÚLIK EDISSÁG?