Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-15 / 163. szám

30 magazin_________ Cukkiniszezon HEGYI ZOLTÁN hegyi tested ste kilenc óra. Sosem látott formájú _ felhő az égen, villámok cikáznak ben­ne, körülötte kékség. Eddig még nem ___esett, ami felér egy kisebb csodával, mert hat körül menetrendszerűen érkezik a vihar, hol ezzel, hol azzal, de enyhülést nem hoz. A levegő páratartalma érzetre száztizenkét százalékos. Még szerencse, hogy nincs klímaváltozás, akkor mi lenne. A kabócák mindenesetre vidáman üvölte­­nek. Meg a sakál is. A benzines kasza már nem, az utolsó fél kilenc tájékán váratla­nul abbahagyta, pedig biztosan szépen menne fejlámpával is. Lassan kialszik a tűz is, amelyet valaki PET-palackok segítségé­vel létesített a negyvenegy fokban. Szelek­tív gyújtás. Már csak egy vékony füstcsík kígyózik a Szaturnusz irányába, ahonnan népünk származik. A szagát egy demarká­ciós vonal mentén hirtelen felváltja a ka­csáké. Meglepő, de nincs pánik, jobb a cucc, mint a könnygáz. Valamivel. Abból most Hamburgban jutott ki ren­desen, és még paprikaspréből és vízágyú­ból is, nyilván a meleg miatt. Elmondom, hogy van ez szerintem, nagyjából. Az em­berek időről időre beszavaznak a hatalom­ba más, általuk nem ismert, vadidegen embereket, akik aztán, ha kiderül, hogy mégsem tetszik a rendszer, rájuk eresztik a rohamrendőröket. Ez a demokrácia, li­berális vagy illiberális, tök mindegy, a tör­ténelem vége vagy még csak a közepe, az is, idáig jutottunk az egyed- és törzsfejlő­dés rögös útján. A könyörtelen globális bankárkapitalizmus kíméletlen erőszakos­sága pedig erőszakot szül. Teleszüli vele a világot. Néha meg elszakad a cérna. Lehet ezen csodálkozni, elborzadni és jajveszé­­kelni, de attól még ez van. Kicsiben is ez van. Vegyük például az úgynevezett parkolótársaságokat. Azokat, akik ezeket megalapították okosba, hogy aztán még mindenféle jogosítványokkal fel is ruházzák őket, hogy kiélhessék a ha­talmi tébolyukat és a soha nem lanyhuló pénzsóvárságukat, na azokat kellett volna még időben szívlapáttal a falutábláig. Az­tán meg vissza. Ez sajnos hozzáértés és kellő figyelem híján elmaradt, mint egy­­ rendszerváltozás. Egyszer csak azon kap­tuk magunkat, hogy pénzt vesznek el tő­lünk azért, ami nem az övék. Egy darabka őrizetlen flaszterért, ha úgy tetszik, a kö­zös haza egy részéért. Ez nem szolgáltatás, ez lopás, és még zsarolás és kényszerítés is. Mert ha nem fizetsz azonnal, gondolko­dás nélkül, akkor emelik a tétet, rád küldik a végrehajtót, amely szintén egy szép szak­ma, és levonják a fizetésedből. Mert meg-­­­tehetik. Nézzük konkrétan a Congeria Te­lepülésfejlesztő és Szolgáltató Kft.-t Ti-­­­hanyban. Természettudományos érdeklő­désű emberek gründolhatták össze, ez ugyanis egy kagylótörzs neve, a nép egy­szerű fiai kecskekörömnek nevezik ezeket az állatokat. Emberiességre, életszerűség­re hivatkozni náluk lehetetlen, mert „a gépkocsival történő megállás után hala­déktalanul az automatához kell menni je­gyet váltani, vagy elindítani a mobiltelefo­nos parkolást”. Ez már eleve aggályos, az alkotmányban nincs benne, hogy aprót kéne hordanunk, vagy kötelező lenne mo­biltelefont birtokolnunk. Ezzel kellene Strasbourgba szaladgálni, bár oda is feles­leges, ott sem döntenék be ezt a rohadó rendszert, hiszen részei, részesei. Most mindenki ebben a láncban szem. Legkevésbé talán azok, akik a G20-csúcs alkalmából átrendezték kissé a hamburgi utcaképet. Voltak köztük mindenféle fiatal népek, hippik, punkok, alternatívok, anti­­globalisták, antikapitalisták, zöldek és persze képzett utcai harcosok és balhés futballdrukkerek. Tarka kikötői kavalkád. Várható volt, hogy ez lesz, különösen Seattle és Koppenhága után. Mindenki fel­­tehette magának ismét a kérdést: ki a na­gyobb bűnöző, Trump, Putyin meg a többi nagyon fejlett, vagy a sálas kiscsajok? Egy világítórakéta belehasított az ubor­kaszezonba, nálunk pedig kitört a cukkini­szezon. A cukkini nagyon szereti az itteni adottságokat, mi meg a cukkinit, mert nem hisztizik, látványos és bőven terem. Olyannyira, hogy ilyentájt kezdődik a fej­vakarás, hogy mi a bánatot lehet kezdeni egyszerre ennyivel, így aztán a büszke ter­melőkből előbújik a filantróp, mint Soros Györgyből a nevethetnék, és kezdődik a jókedvű adakozás körbe-körbe. Akadt olyan is, akihez végül visszakerült a saját cukkinije, amelyet az előző évek tapaszta­latai alapján alattomban megjelölt. Jó ez így, visz egy kis színt a monszunba. Ma­gam mindenesetre kikapcsoltam a csen­gőt, mert ha valaki még egyszer reggel hat­kor rám tör egy kis jóféle cukkinivel, azt el­vitetem egy trélerrel. Hiába. Ott lógott egy zacskónyi a kilincsen. Bélyeges bácsi A mostani harcos időkben jólesik visszaemlékezni kevésbé hősi, nyugodt, sőt kifejezetten lapos korszakokra. Bizony, olykor én is behunyom a szemem, és csendes utazást teszek magántörténetem elmúlt napjain. Legutóbb a nyolcvanas évek közepén jártam iskolatáskával a hátamon, a Hanoi park Szirmai István utca felé eső szélén álltam, amikor a bordós tiszti házak ár­kádjai alatt megláttam a bélyeges bácsi távolodó alakját. Évtizedek óta nem gon­doltam rá, most egészen váratlanul, ta­pintatosan jelent meg látóterem szélén. A rendszerváltozás első halvány remé­nyét ő jelentette nekem­­ akaratán kívül. Igazi nevére nem emlékszem, talán Béla, Endre, Jenő vagy Dezső bácsinak hívták, esetleg más, hasonmód decens férfinév tartozott hozzá. Mára sajnos ki­veszett Magyarországról ez az embertí­pus. Mélybarna zakót, sötétzöld inget vi­selt a bélyeges bácsi, kezében két degesz­re tömött, öblös aktatáskát cipelt állan­dóan, a háta előregörnyedt, vastag szem­üveget hordott, és olyan tompa puffanás­sal képezte a hangokat, mintha pincéből beszélne hozzánk. A kerület megbecsült polgára volt, oszlopos tagja a helyi párt­­bizottságnak és a tanácsnak. Csütörtökönként kora délután ott ült a Mária néni töritermében, miután belép­tetett minket, kiskamaszokat a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségébe, körülötte a magyar katalógus és a svájci Zumstein; nyitott albumok, régi bélyegek pőrén, fényes, zörgő papírzacskókra kite­rítve. Fölöttük, akár egy műtőorvos, sze­mét összeszűkítve körözött a bélyeges bá­csi ezüstcsipeszével, hogy a kért példányt precízen kimért mozdulattal felmutassa nekünk. Az egyik körme fekete volt. „Nézzétek, körmére égett a gyertya” - idézte pimaszabb társam a nyelvtanköny­vi példamondatot. Züllésünk első pillana­­­ta volt ez. Aztán köré álltunk, zajongtunk, j­ó szamárfület mutattunk neki. Nem vette észre, csak a rikácsolás zavarta. „Ne be­szélj az asztal fölött, mert elmegy a bé­lyeg!” - döngött-harangozott a szózat a­­ pince mélyéről. Elmegy a bélyeg?! Igen?! Ettől kezdve erősen ejtve a szavakat fúj­­tuk-köpködtük az asztallapot, úgy szedte össze a védett kincseket a műanyag pad­lóról. Az egyik bélyeg - századfordulós postatiszta turul, tán egy olajzöld „Sür­gős!” vagy „A Kelet visszatér” - megsé­rült. Csöndben összetépte, és bedobta a papírkosárba. Megsajnáltam. Többé nem vettem részt a szekálásban. Mária nénivel egyszer ötvenhatról be­szélgettek; érzékeltetni akartam a szimpá­tiámat a bácsi iránt; mi lehetne erre jobb eszköz, mint hogy udvariasan bekapcso­lódom a dialógusba: „Amikor Nagy Imre volt a miniszterelnök, a forradalom ide­­j­­én?” - kérdeztem vissza udvariasan. Megérintett a változás szele. Lázas, mámorító érzés volt. A komcsik eltakarodnak. „A forradalom idejé-é-é-n?! Miket be­szélsz, kisfiam!?” - háborgott Mária néni. A bélyeges bácsi csak a fejét csóválta rosz­­szallóan. Nem értettem, mi bajuk, hiszen otthon mindig forradalmat emlegettek. A párbeszéd azonban szerencsésen ab­bamaradt, ki tudja már, hogyan. Tény vi­szont, hogy nem vette el a kedvemet a to­vábbi okoskodástól.­­ Legközelebb Leninről társalogtak. Mi­lyen fiatalon eltávozott! Pedig ha Lenin­­ elvtárs száll szembe Hitlerrel, tán Moszk-­­­­áig sem jutnak el a fasiszták! Miért is kel­­­­lett meghalnia? A választ pontosam tud­tam, s mint jól nevelt gyermek, tudáléko­san meg is adtam: „Azért, mert Lenin bá­csi vérbajos volt.” Csönd lett a teremben. Nem tudtam eldönteni, mi okozza; azt­­ hittem, olyan információt osztottam meg idősebb emberekkel, amelyről még ők sem tudtak. Büszke voltam magamra, ők meg azt kérdezték, hol hallottam. „Az apukám mondta” - adtam meg a mai fej­jel nézve korántsem veszélytelen felele­tet. „Jelenteni kell az igazgatónak” - hal­lottam a pincéből a bácsit. Nem történt semmi. Persze, hiszen már repedezett a bolsevizmus nálunk is. Erről aztán hamarosan kézzelfogható bi­zonyítékot szereztem. Két év telt el. Már sokkal tudatosabban, er­ős kamaszos kritikával tekintettem a vi­lágra. Napközi helyett a szüleim befizettek a közeli bisztróba heti huszonöt forintért húsos-tésztás menüre. Akkoriban láttam viszont a bélyeges bácsit. Nem sokkal vol­tunk a nyári szünet előtt, a bisztróba be­lépve fedeztem fel, amint szomorúan a le­vese fölé görnyedt. A találkozás elkerülhe­tetlen volt. „Elvesztettem a tanácsválasz­tást. Nem leszek tanácstag - döngte, aztán lemondóan legyintett egyet a levegőbe. - Csalás volt az egész.” Hogyhogy az egész? Hiszen apámmal az Amerika Hangja - ép­pen az Amerika Hangja! - reggeli adásában hallottuk, hogy, a kötelező többes jelölés­sel lebonyolított választásoktól már alig néhány lépés a demokrácia, a többpárt­rendszer. „Ezek csalnak. Ez az egész ba­­gázs. Mindenhol. A rohadt parlamentben, a tanácsban, a pártban. Itt nincs igazi de­mokrácia.” Éppen csak azt nem mondta, hogy a rohadt kommunisták. Ebben a pillanatban megnyílt az ég, leszálltak az angyalok. A beszélgetés a re­­veláció élményével hatott rám. A bélye­ges bácsi, a rendszer fontos hétköznapi, de megbízható tartóoszlopa lám, ellen­zékbe vonul. Mi a csuda! Váratlanul meg­érintett a változás szele. Lázas, mámorító érzés volt. A komcsik eltakarodnak. Az év végén hazavittem az iskolából egy no­vember 7-ét köszöntő tablót, és betettem a ruhák alá. Hamarosan ritkaság lesz. A szüleim sajnos nem láttak a jövőbe, ösz­­szetépték, kidobták. A bélyeges bácsival soha többé nem találkoztam. Hajlott hátú fia a rövid életű Hazapárt jelöltjeként indult az első ön­­kormányzati voksoláson. Nem választot­ták meg, egy jóvágású, farmerkabátos fiatal demokrata fiú kibuktatta. 2017. JÚLIUS 15., SZOMBAT Hi­pr­oni­rt iránytű Ha van tudomása a rovatba illő előadásról vagy rendezvényről, kérjük, az iranytu@mno.hu ímélcímen vagy a +3614762173-as telefonszámon ossza meg velünk. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZABÓ EMESE • Július 15., szombat Francia utcabál A Budapesti Francia Intézet utca­bált rendez a július 14-i francia nem­zeti ünnep alkalmából. Az ingyenes programot Szeder, a fiatal éne­kes-gitáros koncertje nyitja meg, amelyen francia nyelvű sanzonok is felcsendülnek. Az intézet Fő utcai épületének 25 éves fennállása alkal­mából a szervezők különleges deko­rációval is készülnek. FRANCIA INTÉZET 1011 Budapest, Fő utca 17. 018.30 és 23.30 között. Ajánljuk magunkat! HETILAP A NAPILAPBAN Szeretné szombatonként a postaládájába kapni a Magyar Nemzetet és a Magazint? Rendelje meg a Magyar Nemzet szombati lapszámát egy hónapra 1000 forintért! ímélen: terjesztes@magyarnemzet.hu Telefonon: +36 1 476 2176 Július 16., vasárnap Boldogasszony ünnepe A Kármel­hegyi Boldogasszony ün­nepét tartják Mátraverebély-Szent­­kúton. A nemzeti kegyhelyen Snell György esztergom-budapesti se­gédpüspök celebrál szentmisét, előtte pedig katekézist tart A szen­teltvíz címmel Papp Tihamér fe­rences szerzetes. MÁTRAVEREBÉLY, SZENTKÚT 14. 0 a katekézis 10.15-kor, a mise 11 órakor kezdődik ÚJBÓI séta a kastélykertben Ismét botanikai sétát tartanak a fe­hérvárcsurgói Károlyi-kastély park­jában. A látogatók felfedezhetik a 22,5 hektáros történeti kertet, amely egyben természetvédelmi terület, megismerkedhetnek a re­konstrukció során frissen telepített növényekkel. A sétán a 100-170 éves őshonos és exóta faállo­mányt, a csónakázótavat és a glo­­riett épületét is megtekinthetik. KÁROLYI-KASTÉLY Fehérvárcsurgó, Petőfi utca 2. • 14 óra Július 17-ig Finn építészet és formatervezés Hétfőig tart nyitva az Echoes - A finn építészet és formatervezés 100 éve című kiállítás. A tárlat több mint száz tárgyat, illetve épületet mutat be Finnország függetlensé­gének minden egyes évtizedéből, de kronológiailag leginkább az öt­venes-hatvanas évekre, valamint a jelen tárgyaira koncentrál. FUGA 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5. 110 és 21 óra között Július 22., szombat Hunyadi János-emléktúra A Magyar Hősök túrasorozat ré­szeként indul az 5,10,20,30, 40, 50 és 60 kilométeres távon is tel­jesíthető Hunyadi János-emléktú­­ra. Valamennyi táv a Normafától indul, és oda is érkezik vissza. Az útvonalak a hossztól függően egyebek mellett a Budaörsi-he-­­­gyet, Makkosmáriát, a Jánoshe­gyi kilátót, a Nagy-Hárs-hegyet érintik. A túra a Normafától, a székely kapu mögötti parkból, az Eötvös út, Jánoshegyi út és Konkoly-Thege Miklós út keresz­teződéséből indul.­­ a két leghosszabb távnak 6 és 7, a közepeseknek 7 és 8, a három rövidebbnek 8 és 11 óra között lehet nekivágni Július 4.-augusztus 31. Budapest romantikája Fotókiállítás nyílt Budapest roman­tikája címmel a Városliget Caféban. A tárlat koncepciója, hogy sosem látott és publikált képeket mutat be a XX. századból, a főváros romanti­kus báját, új arcát érzékeltetve. A látogatók elsőként tekinthetnek be­le az eddig csak családi fotóalbu­mokban, titkos fiókokban megbúvó régi családi képek világába. VÁROSLIGET CAFÉ 1146 Budapest, Olof Palme sétány 5. 0 12 és 22 óra között Július 11.-augusztus 31. Fesztiváltörténelem képeken A Sziget 25. évfordulója alkalmából fotókiállítást rendez a fesztiválon évek óta jelen lévő Capa-központ. A kiállító művészek közt Benkő Im­re, Csudás Sándor, Fűrész Zsolt, Kálló Péter, Mudra László, Major Kata, Mohai Balázs és Varga Bene­dek is szerepel. ROBERT CAPA KORTÁRS FOTOGRÁFIAI KÖZPONT 1065 Budapest, Nagymező utca 8. 011 és 19 óra között JÚNIUS 14-17. Füredi borfesztivál A hét végén még tart Balatonfüred egyik nyári rendezvénye, az ingye­nes Vince borfesztivál, amely kon­certekkel és gyermekprogramok­kal várja a látogatókat. BALATONFÜRED, KÖZPONT Tágore sétány, Vitorlás tér 0 a programok egész naposak JÚNIUS 21-24. Artplace Tihanyban Ötnapos kortárs művészeti és dizájnfesztivált tartanak a tihanyi rév mellett folyamatosan épülő művészeti parkban. Az esemé­nyen kiállítások, tárlatvezetések, workshopok, koncertek és filmve­títések egyaránt lesznek. A kiállí­tások napközben ingyenesen te­kinthetők meg, az esti programok­ra 17 órától 1500 forintba kerül a napijegy. TIHANY 0 a programok 20 órától kezdődnek HIRDETÉS te« magazin A Magyar Nemzet Magazint szerkeszti: Wekerte Szabolcs, Szathmáry István Pál, Csécsi László, Gazda Albert, György Zsombor, Vass Norbert Képszerkesztő: Végh László Olvasószerkesztő: Szita János, Szekeres István Tördelőszerkesztő: Esztergás Tibor »litt» « VEKIU­M»« Z­rtSruíl kisgyerekkorban ALICIA F. LIEBERMANN: ÉRZELMEK KISGYEREKKORBAN JOHN GOTTMAN: MIN MÚLIK EGY HÁZASSÁG? Hogyan mentsük meg a házasságokat? Hogyan tehetjük boldoggá a gyerekeket? Mindannyiunk számára fontos kérdések, amelyeket a Jaffa Kiadó könyvei nem hagynak válasz nélkül. A humoros és élvezetes stílusú, hasznos és gyakorlatias tanácsok elolvasása után nem marad el az eredmény! JAFFA KIADÓ 296 oldal, 3490 Ft 320 oldal, 3990 Ft MÚLIK EDI­SSÁG?

Next