Magyar Nemzet, 2017. július (80. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-26 / 172. szám
Magyar Vpmizet 2017. JÚLIUS 26., SZERDA A hölgy, aki a művészettel jegyezte el magát • Még ma is feltűnő karrier: Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója nőként lett nemzetközi hírű a szakmájában TÖLGYESI GÁBOR „Végre olyan férfi került az ország első művészeti múzeumának élére, ki életét teszi föl arra, hogy méltó módon teljesítse feladatát. (...) A fölfelé vágyók nem úgy élik életüket, mint ő: nem oly elvonultan, oly csöndben, a szerepléstől tartózkodón, és nem úgy írják írásaikat, mint ő: nem oly elmerülve a tárgyba, leszállva annak fenekére, ahol a lélek rejtőzködik.” Elek Artúr író, művészettörténész 1914 júliusában ekként adott örömének hangot a Nyugatban amiatt, hogy Petrovics Elek művészettörténész lett a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Ahogy Elek Artúr egy 1943-as cikkében is olvasható, Petrovics „személyének varázsa volt az, ami a gazdag gyűjtőket ajándékozásra vagy adakozásra bírta”. Nagy vihart kavart ugyanakkor a főigazgató 1935-ös nyugdíjazása, amely ellen tiltakozott Márai Sándor író és a neves művészettörténész, Fülep Lajos is. Életrajzokat olvasva olykor kísérteties hasonlóságokra bukkanhatunk. A száztizenegy évvel ezelőtt megnyílt Szépművészeti történetében Petrovicson túl találhatunk még egy főigazgatót, aki húsz évig - 1964-től 84-ig - állt az intézmény élén, szakmai és emberi kvalitásai pedig szintén Petrovicséhoz mérhetők. Petrovics kései utódja is akadémikus volt és Elek Artúr 1914-es cikkének idézett sorai akár őt is jellemezhetnék: komoly, elkötelezett tudós volt, aki az életét tette fel a művészettörténet szolgálatára. Ám akadt azért egy „aprócska” eltérés: Garas Klára ugyanis nőként lett nemcsak magyar, de nemzetközi viszonylatban is minden idők egyik legnevesebb és legtöbbet idézett művészettörténésze. Szakvéleményére Japántól Amerikáig kíváncsiak voltak a művészettörténészek és műgyűjtők. Akadémikusaink között ma is kevés a nő, ráadásul abban az időben, mikor Garas Klára 1941-ben, huszonkét évesen doktorált summa cum laude művészettörténetből, a fővárosi diplomásoknak csak a tizede volt nő. Ám tudóspályát választani s emiatt lemondani a családalapításról, ez az 1930-40-es években igencsak ritkaságszámba ment. „Már tizenhárom évesen elhatározta, hogy művészettörténész lesz, és semmi sem téríthette el az álmaitól. Voltak ugyan udvarlói, a második világháború alatt egy A Szépművészeti egykori főigazgatója, Garas Klára halálával a tudósok ritka típusa is eltűnt e világból lengyel katona, de Klári néni egy percig sem volt keserű amiatt, hogy a tudomány kedvéért végül is nem alapított családot. Hat-hét éves korától nyaranként Bécsbe küldték a szülei, amit ő akkor nyűgként élt meg, ám mire diplomás lett, öt idegen nyelven beszélt és írt tökéletesen” - meséli Garas Kláráról egykori munkatársa és barátja, Gosztola Annamária, a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának művészettörténésze. „Nyelvtudásának köszönhette, hogy már 1948-ban Londonban rendezhetett kiállítást modern magyar művészek munkáiból. Mesélte, rettenetes állapotok voltak akkor Londonban is, és Korda Sándor öccse, Korda Vince festő és díszlettervező segítette.” Garas Klára a szamárlétra minden fokát végigjárta: először gyakornok volt, majd tudományos munkatárs, aztán a Régi Képtár osztályvezetője, tudományos titkár, végül főigazgató. „A Szépművészeti vezetőjeként két életet élt: nappal »közmunkásként« intézte a múzeum ügyeit, éjszaka pedig folytatta a kutatómunkáját. Nagyon jól eligazodott a világ minden gyűjteményében és levéltárában, gyűjteménytörténeti munkája egyedülálló. Nagyon nehéz és összetett feladat a főúri és királyi gyűjtemények történetének feldolgozása, a műalkotások vándorlásának rekonstruálása, rendkívüli lexikális tudás és vizuális memória kell hozzá. Egyik nagy munkája volt Habsburg Lipót Vilmos főherceg, németalföldi helytartó XVII. századi gyűjteményének feldolgozása - amelynek darabjai ma főként a bécsi Kunsthistorisches Museumban láthatók -, amit az osztrák és belga művészettörténészeket megelőzve készített el. Szakterülete az olasz reneszánsz és a német, osztrák, közép-európai barokk volt, s bár rengeteg tudományos írás és ismeretterjesztő könyv jelent meg a neve alatt, illetve a szerkesztésében, az osztrák festőművészről, Franz Anton Maulbertschről írt monográfiáját mindenképp említenem kell, írásaiban mindig egyszerű volt, érthető, humoros és életigenlő, ami nekem nagyon imponált. 1945 után Radocsay Dénessel, Genthon Istvánnal és Aggházy Máriával járta az országot - vállalva a nomád körülményeket -, hogy felmérje, a háborús pusztítás után milyen műemlékek, templomok, épületek, paloták maradtak meg az országban. Sokszor biciklivel mentek, »többmázsás« fényképezőgépekkel. »Az út mindig csak felfelé vezetett«, mesélte ezekről a felfedezőutakról” - emlékszik vissza Gosztola. Főigazgatóságának utolsó évében, 1983 novemberében rabolták ki a múzeumot. A két műtárgy szerencsére három hónapon belül megkerült, de Garas Klára az élete utolsó pillanatáig traumaként élte meg az eseményt. „Rettenetesen megviselte, a legutóbbi időkig is felemlegette. Volt olyan munkatársunk, akit idegileg annyira megviselt a rablás, hogy belehalt” - meséli Gosztola Annamária. „A rablás éjszakájáról volt egy anekdotája: olyan szélsebesen autózott a múzeumba, hogy gyorshajtás miatt egy rendőr leintette az Andrássy úton. A büntetése végül az lett, hogy a rendőrt »betaxizta« a Szépművészetibe.” A nyolcvanas évek csóró lehetőségeit jól jellemzi, hogy téli időszakban még a múzeum is korábban zárt, hogy spóroljanak a villanyszámlán, így, mai szemmel nézve, a rablás szinte kódolva volt. Garas Klára 98 évesen hunyt el június 26-án - Gosztola Annamária szerint olyan típusú tudós talán már nem is létezik, mint amilyen ő volt. Még egy éve is rendkívül friss volt szellemileg, s meglehet, hosszú életét aszkéta életmódjának is köszönhette: szinte csak annyit evett, mint egy madár. Csupán néhány csábításnak engedett időnként: a csokoládénak és a vörösbornak. Egynek viszont sosem tudott ellenállni: rajongásig imádta a futballmeccseket. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum igazgatója Raffaello Santi Ifjú arcképe című festménye előtt FOTÓ: MTI/LAJOS GYÖRGY Rolling Stones Tizenkét év után új dalokat írnak Keith Richards, a legendás zenekar gitárosa egy a YouTube-on feltett kérdésre válaszolva jelentette be: tizenkét év után új, saját szerzeményeket tartalmazó lemezen dolgozik a Rolling Stones. Egy rajongói fórumon tették fel neki a kérdést, hogy a bluesfeldolgozásokat tartalmazó, 2016-os Blue and Lonesome sikere tovább inspirálja-e őket arra, hogy visszatérjenek a stúdióba, és újabb felvételeket készítsenek. Keith Richards azt a választ adta: „igen, valójában nagyon, nagyon hamar”. Richards elmondta, új anyagon dolgoznak, és azon gondolkoznak, milyen irányba induljanak el. Keith Richards kitért arra is, hogy meglepődtek a Blue and Lonesome nagy sikerén, a feldolgozások esetleges folytatásáról azt mondta, nem gondolja, hogy azonnal belevágnak, de nem telne semmibe még több olyan anyagot csinálni. A hónap elején Skepta brit sztárrapper posztolt egy fotót az Instagram-oldalán, amelyen a Rolling Stones frontembere, Mick Jagger társaságában látható egy stúdióban. A Rolling Stones több mint ötven éve tartó karrierje során számos sztárral dolgozott együtt, hip-hopelőadóval azonban még nem. Az együttműködésről eddig nem közöltek információkat. A zenekar nem hanyagolja el az élő fellépéseket sem: szeptemberben és októberben európai turnéra indulnak. (MTI) kultúra 13 A nemzeti himnuszt játssza a demonstrációkon a fiatal fiú • Se gumilövedék, se könnygáz nem tántorítja el a venezuelai tüntetések emblematikus ifjú hegedűsét LUKÁCS CSABA Színtiszta mágikus realizmus: az április óta tartó caracasi tüntetések és utcai harcoknak egy fiatal hegedűs lett emblematikus alakja, aki a könnygázfelhő közepén, gumilövedékek és Molotov-koktélok repkedése között is rendületlenül játssza a venezuelai himnuszt. Pár napja arcon lőtték, de a kórházból már üzent: nem adja fel. A 23 éves Wuilly Arteaga Valencia városából származik, nagyon szegény családból. Egy tehetséggondozó programnak köszönhetően lett a caracasi ifjú szimfonikusok zenekarának tagja. Naponta kijár tüntetni a szabadságért és a politikai rabok szabadon engedéséért, és a legnagyobb nyugalommal játszik akkor is, amikor utcai harcok dúlnak körülötte. A demonstrációkon többnyire a nemzeti himnuszt húzza, vagy békére ösztönző dalokat hegedül. A fiatalember hamar a venezuelai ellenállás egyik szimbóluma lett. Ez nem tetszett a kormányerőknek: egyszerűen összetörték a hangszerét. Játszottam, a többiek pedig próbáltak védeni, amikor hirtelen feltűntek a Nemzeti Gárda motorosai. Széttörték a hegedűmet, de nem fogom abbahagyni a zenélést - mondta a tüntetéseket közvetítő újságíróknak. De tényleg kétségbeesett, mert nem volt pénze új hangszert vásárolni. A fiú története bejárta a világsajtót, és mindenhonnan hegedűket kezdtek küldeni neki. Rengeteg érkezett hangszerboltosok ajánlottak fel neki méregdrága hangszereket, és még a világsztár Shakira is küldött egyet. A srác élete vágya is teljesült: találkozhatott példaképével, Marc Anthony amerikai zenésszel, aki június végén meghívta őt a koncertjére az Egyesült Államokba. Tőle is kapott egy méregdrága hegedűt. Wuilly Arteaga Washingtonban is eljátszhatta a venezuelai himnuszt a kommunizmus áldozataira emlékező eseményen, majd egy aktuális világslágerrel is szórakoztatta a barátait Floridában, mielőtt hazatért volna. Az internetet letaroló Despacito vonós változatban is nagy sikert aratott. A fiatal hegedűs hazatérése óta újra az utcán van. A múlt vasárnapi alternatív népszavazást követő tüntetéseken is részt vett. Most már egy kísérő is vele tart, aki vízzel mossa ki a könnygázt a szeméből, hogy tovább tudjon játszani. Két napja viszont súlyos sérülés érte: ezúttal nem a hangszerét tették tönkre, hanem őt lőtték arcon sörétes puskával. Gyorsan kórházba vitték egy motoron, elmaradhatatlan hegedűjével a kezében. Néhány óra múlva, alig azt követően, hogy ellátták, a kórházban is zenélt, és a Twitterre felrakott videoüzenetében biztosította a világot arról, hogy nem fogja abbahagyni. Nem tudták megállítani sem a gumilövedékekkel, sem a hegedűm összetörésével. Folytatjuk a harcot Venezueláért, bármi történik! Wuilly Arteaga igaz hős A sevillai borbély Rossini operája ismét Szentendrén 1992 után után ismét megelevenedik A sevillai borbély története a szentendrei Fő téren. 25 éve, még a Szentendrei Teátrum legendás időszakában a patinás barokk házak természetes díszlethátterében szólalt meg a népszerű Rossini-opera, ráadásul ez az akkor az év előadásának tartott esemény volt az utolsó zenés színpadi előadás a Fő téren. Az idei ismétlés erre is emlékezik, de sokan remélik, hogy nemcsak egyszeri alkalom marad, hanem folytatása is lesz. Folytatásnak tekinthető az is, hogy ismét Kerényi Miklós Gábor rendezi az előadást, aki neves énekesekkel dolgozik együtt: Almaviva grófot Balczó Péter és Vadász Zsolt, Figarót Molnár Levente és Kendi Lajos, Rosinát Mester Viktória és Kálnay Zsófia énekli, a jelmezeket pedig Rákay Tamás tervezte. A zenekart és a férfikart az operettszínház társulata biztosítja, a zenekart Dinyés Dániel dirigálja majd. Két előadást is láthatunk Szentendrén, mindjárt két szereposztásban, a premier péntek este fél kilenckor lesz, az ismétlés másnap ugyanekkor. Különösen izgalmas, hogy a jelenlegi nemzetközi trendekkel ellentétben ráadásul magyarul szól majd a mű, a szöveget Galambos Attila készítette. A szentendrei bemutatót követően A sevillai borbély Szegeden, Budapesten és Győrött is színpadra kerül majd több mint negyven alkalommal. (K. E. V.)