Magyar Nemzet, 2017. november (80. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-25 / 275. szám

2017. NOVEMBER 25., SZOMBAT Magyar Nemzet VIASATOS ÉSZBONTÓK Valamikor, a televíziózás hajnalán úgy volt, hogy az ember azért ült le a mű­veltségi vetélkedők elé, mert nagysze­rű, bámulni való elméket szeretett vol­na látni működés közben. Olyan kérdé­sekkel kívánt szembesülni, amikre maga sem tudja a választ, hogy aztán lenyű­gözze, a játékos milyen eszmefuttatások révén jut el a helyes megfejtésig. Utó­lag legalábbis mind szeretjük magunkat efféle ideákba ringatni. Azóta persze a kertévés guruk rájöttek, hogy a nézők­nek nem erre van szükségük. Korunk kispolgárai sokkal inkább merednének olyan emberekre, akiknek meg lehet rö­­könyödni a butaságán, és akiknél jóval többnek lehet érezni magunkat. Ilyen­kor látványosan bosszankodni kell, el­hűlni azon, hogy mások ennyire csekély értelműek bírnak lenni. Mikor kikap­csoljuk a tévét, már nem is fáj annyira, hogy mi is havi százötvenért robotolunk valami hivatalban. Erre az alapelvre épül a Viasata naponta futó „művelet­­lenségi vetélkedője”, az Észbontók, ami már a negyedik évadát tapossa. Két csa­patot látunk versenyezni, akiknek azt kell eltalálniuk, hogy a kiültetett két­­két ember milyen válaszokat adott a vi­lág legegyszerűbb kérdéseire. Persze a kontraszt élesebb nem is lehetne, hisz a versengő felek kapcsán azt érezhet­ Mikor kikapcsoljuk a tévét, nem is fáj annyira, hogy mi is havi százötvenért roboto­lunk valami hivatalban sók, csak olyanok, mint mi magunk. A kiültetettek viszont még az olyan egy­szerű szólásokat sem ismerik, mint az „ég a keze alatt a munka”, és azt hiszik, Lillafüred a Balaton északi partján van. A végére élni is kezdünk a gyanúperrel, hogy színészkedés az egész. „Ugyan, ezek tényleg ennyire ostobák” - vág­ná rá persze rögtön kételyeinkre Kar­bantartó Karcsi vagy Háztartásbeli Hed­vig. Ha pedig vacillálnának ők is, hát ott van Kovács Áron műsorvezető, aki egy­­egy blokk előtt gúnyos megjegyzések­kel utalgat arra, hogy a kiültetettek még az ő elképzeléseit is alulmúlták. A kér­dések persze itt csak mellékszereplők, a válaszadás előtti okfejtés pedig a logika totális dekonstrukciója. Virgina Woolf is megirigyelné, ahogy a tudatfolyam itt hömpölyög, felszínre hozva mindent, de tényleg mindent, amit a delikvens nem szégyell kimondani. (L. D.) ooooo TV2© AZ 50 MILLIÓS JÁTSZMA Nem biztos, hogy a válasz közelebb visz bennünket bármiféle megoldáshoz, de az ötvenmilliós kérdés esetünkben nyugodtan lehetne az, hogy vajon a té­vés műveltségi vetélkedők színvonala mit árul el az ország általános szellemi állapotáról? „Régen minden jobb volt” - rázzuk le magunkról a szembenézés felelősségét, a nosztalgikus lemondás azonban legtöbbször iróniába fordul át, hiszen nem csupán abban nem hi­szünk, hogy most jó, de sokszor már azt is megkérdőjelezzük, hogy valaha volt-e ennél jobb. A kétkedés közepette egyet bizton állíthatunk: a műveltségi vetélkedők jobbak voltak. Nem is job­bak, de igazabbak, őszintébbek, hiszen azt mutatták be a közönségnek, amit a műfaj ígért, a műveltséget. Nem is olyan régen újra vetítette a közmédia az Egri János vezette Elmebajnokság epizódja­it. Ma már felettébb különösnek hat a díszlet, a körítés (teljes hiánya), a stati­kus felvétel, és a minden felesleges ke­délyeskedéstől mentes műsorvezetés, de legalább ilyen furcsák a játékosok is, akik a legtöbb kérdésre helyesen felel­nek. Ráadásul olyan kérdésekre, ame­lyek miatt a mai műsorok szerkesztői rövid úton válnának munkanélkülivé. A szórakoztatás nem a külsőségekben, hanem a tudásban, a teljesítményben rejlett, az emberi drámákat a feladvá­nyok megoldása, a szellemi küzdelem biztosította. Ez utóbbi nem veszett el akkor sem, amikor a látvány már fel­turbózva jelent meg a Vágó István-féle Mindent vagy semmitben. A TV2-n futó Az 50 milliós játszma mintha minden­nek antitézise lenne. A szellemi teljesít-Mi a közös Egri Jánosban és Majkában? Aki megfejti a feladványt, megérdemli a milliókat mény mellékessé vált a szórakoztató­ipari kavalkádban, a versenyzőket hús­sá és könnyé redukálták, válaszolnak ugyan a látványvilághoz hasonlóan fel­pörgetett kérdésekre, nyernek vagy el­buknak, mindegy, csak a show számít. A kérdésekre, a megoldásokra, és a ket­tő közti út mögött rejlő roppant mun­kára, a tudás, a műveltség iránti vágyra azonban már senki sem kíváncsi. Nem értékítélet, nem minősítés, főként nem személyeskedés, de a csatorna már a műsorvezető személyével jelzi, semmi­féle kontinuitás nincs a régi idők vetél­kedői és a mai produkciók között. És ennek megfelelően a tudás egykori és aktuális megítélése is összemérhetet­­lenné vált. Mi a közös Egri Jánosban és Majoros Péterben, azaz Majkában? Ho­gyan aránylik az Elmebajnokság Az 50 milliós játszmához? Aki megfejti a fel­adványt, megérdemli a milliókat. (F. B.) el lehet bukni mindent, amit eddig el­értünk, de meg is lehet állni bizonyos nyeremények után. Ennél több csavar nincs is a történetben, tulajdonképp a legendás vetélkedő gyorsított válto­zatát látjuk. Pató Márton kedves, ter­mészetes jelenség, váltótársával, Gaskó Balázzsal egy árnyalattal kevésbé gör­dülékeny a játék. A játékosok sokszor a családjukkal játszanak, és nem ez az egyetlen segítség, amit igénybe vehet­nek. Hiába kevés az idő - öt perc játék­ideje van egy játékosnak az összes kér­désre -, de Luther születési dátumát például egy pillanat alatt meg lehet néz­ni a Google-ban. Persze vannak ennél macerásabb kérdések, amelyeknél er­re nincs elég idő. De a dolog sportérté­ke mégsem mérhető ahhoz, amikor a já­tékos egy szál magában izzadt a stúdió­ban Vágó Istvánnal szemben. Mondjuk, a nyeremények sem; nem milliókért fo­lyik a küzdelem, hanem mozi- és szín­házjegyekért. Átlagos műveltségi kér­désekkel találkozunk az élet minden területéről, amelyek néha - ritkán - in­dokolatlanul könnyűek, és szintén nem sok csavar nincs is a törté­netben, tulajdonképpen a Legyen ön is milliomos gyorsított változatát látjuk gyakran, de előfordul, hogy teljesen fe­lesleges információkat kérnek számon. Azt még értjük, miért tudná például egy mérnök, hogy mikor született Luther Márton. De azt már nem, miért kellene tudnia, hogy az 1960-as évek irodalom­­történeti összefoglaló műve zöld kötés­ben jelent meg, ezért Spenótnak becéz­ték. A Spenótot még a kétezres években is használták a bölcsészettudományi ka­rok könyvtáraiban, de a művet jobbá­ra csak azok forgatták, akik irodalom szakra jártak. Nem feltétlenül az általá­nos műveltség része, hogy egy ötven év­vel ezelőtt kiadott tudományos mű zöld volt. (R. K. K.) OOOOO ■ ESETLEN MŰVELTSÉGI TÉVÉMŰSOR Bámulni való elmék, vagy foly­tonos szünettel? Sosem hallott témák vagy arcpirítóan egysze­rű kérdések? Körbenéztünk, mit kínál a képernyő a kecske­­szakállú kvízmesterek kora után, és úgy láttuk, ma mintha a felkészültségnél többet szá­mítana a körítés és a díszlet. Igaz, ez sem teljesen igaz. OOOOO M5© ÖN IS TUDJA? Az Ön is tudja? egy pofonegyszerű, napi, betelefonálós, műveltségi villám­vetélkedő, a kérdéseknél négy válaszle­hetőség közül kell egyet megjelölni. Ha valaki rosszul tippelt, kiesik, és tíz jó vá­laszig kell eljutni annak, aki meg akar­ja nyerni a főnyereményt. Akárcsak a Legyen Ön is milliomosnál, bármikor Animációs dömpinggel érkezik az Anilogue • Egy hétig mennek a rajzfilmek az Urániában és a Kino moziban • A nemzetközi mustra idei díszvendége Finnország BALOGH Kétszáz rövid- és mintegy tizenhárom egész estés animációs film, ezt kínálja a tizenötödik Anilogue Nemzetközi Ani­mációs Filmfesztivál. A november 29. és december 3. között tartandó mustra ve­títésein jelen lesz a DreamWorks Ani­mation nemzetközi igazgatója, Shelley Page, aki első budapesti látogatásakor a magyar animációs diákok munkáival is megismerkedik, vagy a Google Spotlight Stories egyik produkciós vezetője, Sara Diamond, aki bepillantást nyújt a művé­szi igényű VR-filmek alkotási folyamatá­ba, és a régióban elsőként itt mutatja be legújabb és készülőben levő filmjeiket is. A fesztiválra már csak azért is érde­mes elmenni, mert jó pár olyan animá­ciót nézhetünk meg, amelyeket ritkán­­ vagy épp csak itt láthatunk. A szerda es­ A fesztiválra már csak azért is érdemes elmenni, mert jó pár animációt csak itt látha­tunk a magyar mozikban is, 19 órától kezdődő nyitófilm a Have a Nice Day című kínai fekete komédia lesz, amelynek cselekménye egy egymillió jüant tartalmazó táska körül bontakozik ki. A film a Berlinale versenyprogramjá­ban mutatkozott be, s a későbbiekben a magyar mozikban is látható lesz. Vetítik a Pszichonauták - Az elveszett gyerekek című szürreális, disztópiszti­­kus fantasyt vagy A csúnya rossz róka című francia gyerekfilmet, amelyben az Oscar-díjra jelölt animátor és képregény­rajzoló, Benjamin Renner saját képregé­nyét viszi vászonra. Megtaláljuk a prog­ramban a Tenger dala Oscar-jelölt alko­tóinak új animációját, A kenyérkeresőt, amelynek Angelina Jolie a társproduce­re. A film a tálibok uralta Kabulba visz vissza, ahol egy 11 éves kislány többek között apja életét próbálja megmenteni. Láthatjuk Ali Soozandeh Teheráni tabuk című rajzfilmjét is, amely négy fiatal tör­ténetén keresztül enged betekintést az iráni társadalom zárt világába. Az idei vendég Finnország, így az új finn animáció legizgalmasabb alko­tásaival is ismerkedhetnek az érdeklő­dők: itt lesz a Pink Twins stúdió két vi­lághírű alkotója, Vesa Vehviláinen és Juha Vehviláinen is. A versenyprogram­ban összesen harminc rövidfilm szere­pel, köztük Orosz Tina Bye-Bye, Mom című rövidfilmje, Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget és Csáki László Néhány szó című alkotása is. A részletes program az Anilogue.com weboldalon található, a vetítéseket pedig az Uránia és a Kino mozikban tartják. A Zombu­lénium is érdekes utazásra visz Kultúra 13

Next