Magyar Nemzet, 2018. március (81. évfolyam, 51-74. szám)

2018-03-10 / 59. szám

fear tanzet 2018. MÁRCIUS 10., SZOMBAT A szerző szerint a jelenleg tapasztalható „romlástudat" éppen annak a félreértésnek az egyik terméke, amely a magyar értelmiséget a rendszerváltáskor jellemezte Mi van, ha a NER a normalitás? Bátor vállalkozásba fogott Csizmadia Ervin. Amilyen hisztérikus ma a légkör, biztosan mi­nimum a „rendszer hasznos idiótája” címet nyerheti el néhány jeles értelmiségitől az, aki arról ír könyvet, ami most van - a 2010 utáni Magyarország, a Fidesz kétharmada, a nem­zeti együttműködés rendszere (NER)­­, nem Orbán Viktor ördögi terve, a magyar válasz­tók kádárizmusa stb. miatt történik, hanem azért, mert ez pont így normális. KÓSA úr az elején kijelenthetem: ez a könyv ál­lásfoglalás is. Állásfoglalás amellett, hogy a magyar politikát úgy általában ne hanyatlónak, zsákutcásnak, torznak, vesztesnek, útvesztőnek (a szinonimák vég nélkül szaporíthatok), hanem nor­málisnak tekintsük. Olyannak, mint amilyen más - általunk normálisnak tekintett - országok történel­me is - olvasható már a könyv legelső oldalán. Az is­mert politológus több mint négyszáz oldalas kötete szinte minden szavából süt a megismerni vágyás szándéka: miért is ilyen a mostani helyzet? Csizmadia Ervin az úgynevezett történeti poli­tológia művelője, ezzel igen kevesen foglalkoznak Magyarországon. (Érdekes, hogy Török Gábor, akit ugyanígy nagyon gyakran piszkálnak azért, mert hasonlóképpen „normálisnak”, azaz a magyar tör­téneti-politikai fejlődés logikus következményé­nek látja a helyzetet, szintén történész is.) A ma­gyar politikai fejlődés logikáját is ez a történeti né­zőpont jellemzi. A szerző szerint a jelenleg tapasz­talható értetlenség, „romlástudat” éppen annak a félreértésnek az egyik terméke, amely a magyar értelmiséget a rendszerváltáskor jellemezte, tehát nemcsak globálisan, de nálunk is vége a történe­lemnek, beléptünk a nyugati típusú liberális de­mokráciák sorába, mostantól már nem is lesz más. Csakhogy a történelemnek nem­csak máshol, nálunk sem lett vége, sőt a globalizációnak, a liberális demokrá­ciáknak már a kilencvenes évek végén megjelentek azok a válságtünetei, amelyekkel ma már nagyon sokan fog­lalkoznak, de akkor idehaza még cse­kély visszhangjuk volt az ilyen témájú nyugati cikkeknek, tanulmányoknak. (A könyv egyik nagy erénye, hogy szé­les nemzetközi kitekintésű, alátámaszt­va, hogy a magyar politikatörténet nem afféle zárványként működik, ha­nem a helyi sajátosságok mellett részben a nem­zetközi trendekhez is igazodik.) Az írás egyik legérdekesebb része számomra an­nak a folyamatnak az elemzése, hogy a Fidesz a „legabsztraktabb” pártból (Tellér Gyula hívta így őket még 1996-ban, és innen származik Torgyán Jó­zsef fricskája is, hogy a Fidesz „üzenetrögzítős párt”, mivel alig léteznek helyi szervezetei) a 2000- es évek elejére a „legkonkrétabb” kategóriába ke­rült. A szerző szerint ebben az „akarati tényező” do­minált: a Fideszben egyszerűen eldöntötték, hogy nagy párttá akarnak válni, és mindent ennek ren­deltek alá. És ezzel valójában nem tettek mást, mint amit egyébként Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc is tett az MSZP-vel. Nem sokon múlott Csizmadia Er­vin szerint, hogy a 2000-es években ne az MSZP ke­rüljön olyan helyzetbe, mint most a Fidesz, tartó­san dominálva a magyar politikát, de végül nem így történt. Egyébként pedig most (is) „csak” az tör­tént, hogy „az 1990 utáni magyar pártpolitika - egy viszonylag rövid átmeneti szakasz után - először 1994-ben, aztán 2010-ben »visszatalál« legjellegze­tesebb történelmi produktumához, a domináns pártrendszerhez, ahhoz a pártrendeződéshez te­hát, amelyben van egy nagy, állampárt jellegű kor­mánypárt, és van sok kicsi, szétforgácsolt és kor­mányképtelen ellenzéki párt”. (Persze a kézirat le­zárásakor még nyilván nem lehetett látni, hogy a 2018-as választási kampány finisében olyan fordula­tok jöhetnek, amelyek egy időre esetleg ismét zárójelbe tehetik ezt a felállást.­ A rendszerváltás idején megért vol­na egy széles körű szakmai, közéleti vi­tát, hogy a magyar demokratikus fejlő­désnek milyen esélyei, lehetséges irá­nyai adódnak a történelmi meghatáro­zottság keretein belül, aikkor talán sok­kal jobban értenénk a saját helyzetün­ket, és egy csomó csapdát is elkerülhet­tünk volna talán - írja a szerző, hozzáté­ve egyből, hogy erre az adott helyzet­ben nyilván nem volt sem idő, sem lehe­tőség: a pártoknak, az értelmiségnek 1990 táján egy­szerűen fel kellett állítania az új alkotmányos kerete­ket úgy, ahogy akkor látta és jónak tűnt, így most kénytelenek vagyunk utólag megpróbálni megérte­ni, mi is történt velünk az elmúlt időszakban. Ehhez nyújt érdekes, olvasmányos segítséget A magyar po­litikai fejlődés logikája. Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája - Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, s ha igen, hogyan? Gondolat Kiadói Kör Kft., 2017 4500 forint HA SZEREPELNÉNEK A HÉT KÖNYVEI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN, KÉRJÜK, HÍVJÁK A 216 8817-ES TELEFONSZÁMOT. HIRDETÉS Orbán Viktor és Horn Gyula akkori miniszterelnök 1997-ben. Akaratuk és erejük is volt a pártépítéshez FOTÓ: MTI - FÖLDI IMRE 1 . .. ,-t­­³*-‹ ... $ ^ kwh» W magazin 29 könyvesíiát Csokonai saját szavaival BÜKY LÁSZLÓ z elmúlt esztendő két jeles mun­kával gazdagította a magyar írói szótárirodalmat. Még tavaly ta­­­vasszal tájékoztathattam a Ma­gyar Nemzet olvasóit arról, hogy megje­lent Arany János költői nyelvének szótá­ra. A Beke József által készített három­ezer oldalas mű mellé most odatehető Csokonai Vitéz Mihály költeményeinek igen terjedelmes szótára is, mely szin­tén 2017-ben jelent meg. A két kötet ter­jedelme meghaladja a kétezer oldalt. Az írói szótárak általában a szerzők összes művének minden szavát számba veszik, a szavaknak megadják a pontos jelentésüket, szófajukat, alaki sajátossá­gaikat és egyéb tulajdonságaikat. A Cso­­konai-versekben 16 200 különböző szó fordul elő másfél százezer adatban. A kö­tet a szavak előfordulásának gyakorisá­gát is megadja. Az efféle adatok különbö­ző nyelvészeti alapkutatások számára hasznosak, és a mai olvasókat is eligazít­ják a költő korának nyelvezetéről. Petőfi sokak által ismert versében ol­vashatjuk, hogy „[...] az étel és bor mel­lett / És a zenének hanginál / Csapot, pa­pot, mindent felejtett / Csokonai Vitéz Mihály”. Ha megnézzük a szótárt, Cso­konai esetében a bor főnév 132-szer for­dul elő, és efféle társai vannak: borferge­­teg, borhajtás, boristen, borocska, bo­­roskancsó, borozás, borözön, borpatak. Nem kell rögtön iszákosságra gondolni, Arany János majd kétszázszor, Petőfi egy híján háromszázszor írta le a szót. A bor­das irodalmi műfaj, nagyrészt ezért a sok előfordulás Balassi Bálinttól Petőfiig. A költő Lilla iránti szerelméről is sok min­den ismeretes, főként a „Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!” sorban érhető tetten szomorú lemondás, amelyet fokozott Cso­konainak mint költő­nek a nem túl remény­teli helyzete a korabeli Magyarországon. Lírá­jában a remény, a reménység mintegy nyolcvanszor szerepel, ami jól érzékel­teti, hogy a költő állandóan bizakodott saját és a kor viszonyainak jobbra for­dulásában. Közvetve bizonyítja a szótár ezt is, hiszen a reménytelen szó mind­össze egyetlen alkalommal fordul elő. A Zsugori uram című versre is bizo­nyára sokan emlékeznek még az iskolá­ból. E címbeli adaton kívül ezt a szót is csupán egyszer írta le, a veronai Scipio­­ne Maffei versének fordításában: „Hogy az a’ sok mord zsugori / Veszne mind anyja’ kínjába’” (Asztali dal). Balassi, Zrínyi, Csokonai, Petőfi, Arany, Radnóti irodalmunknak azok a nagyjai, akiknek műveiből írói szótár készült, aminek csak örülni lehet, hi­szen az ércnél maradandóbb művek megértéséhez, irodalmi-nyelvi értékei­nek föltárásához ezek a szótárak nélkü­lözhetetlenek. Jakab László - Hlavacska Edit: Csokonai költeményeinek szótára, Hl. (Csoko­­nai-szókincstár, III.) Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017 Ármegjelölés nélkül JON KALMAN STEFANSSON: A HALAKNAK NINCS LÁBUK Izland legnagyszerűbb írójának költői, modern családi sagája az egész huszadik századon átível. A regény egyetlen nap története, de ebben a hosszú, fárasztó napban több mint száz év emléke gomo­lyog. A szerző ebben a filozofikus, vitriolos humorú, mélabúval át­szőtt, önéletrajzi elemeket sem nélkülöző művében próbál meg választ találni a kérdésekre. Jón Kalman Stefánsson mondatai rabul ejtenek, elemi erejűek, mint egy folyó sodrása vagy a hömpölygő fel­hők a S­eflavík fölé boruló, végtelen égbolton. TYPOTEX KIADÓ 367 oldal, 3200 Ft HALAKNAK 31 'U­j:l­l­a b u­k 03 !

Next