Magyar Nemzet, 2018. március (81. évfolyam, 51-74. szám)
2018-03-10 / 59. szám
fear tanzet 2018. MÁRCIUS 10., SZOMBAT A szerző szerint a jelenleg tapasztalható „romlástudat" éppen annak a félreértésnek az egyik terméke, amely a magyar értelmiséget a rendszerváltáskor jellemezte Mi van, ha a NER a normalitás? Bátor vállalkozásba fogott Csizmadia Ervin. Amilyen hisztérikus ma a légkör, biztosan minimum a „rendszer hasznos idiótája” címet nyerheti el néhány jeles értelmiségitől az, aki arról ír könyvet, ami most van - a 2010 utáni Magyarország, a Fidesz kétharmada, a nemzeti együttműködés rendszere (NER), nem Orbán Viktor ördögi terve, a magyar választók kádárizmusa stb. miatt történik, hanem azért, mert ez pont így normális. KÓSA úr az elején kijelenthetem: ez a könyv állásfoglalás is. Állásfoglalás amellett, hogy a magyar politikát úgy általában ne hanyatlónak, zsákutcásnak, torznak, vesztesnek, útvesztőnek (a szinonimák vég nélkül szaporíthatok), hanem normálisnak tekintsük. Olyannak, mint amilyen más - általunk normálisnak tekintett - országok történelme is - olvasható már a könyv legelső oldalán. Az ismert politológus több mint négyszáz oldalas kötete szinte minden szavából süt a megismerni vágyás szándéka: miért is ilyen a mostani helyzet? Csizmadia Ervin az úgynevezett történeti politológia művelője, ezzel igen kevesen foglalkoznak Magyarországon. (Érdekes, hogy Török Gábor, akit ugyanígy nagyon gyakran piszkálnak azért, mert hasonlóképpen „normálisnak”, azaz a magyar történeti-politikai fejlődés logikus következményének látja a helyzetet, szintén történész is.) A magyar politikai fejlődés logikáját is ez a történeti nézőpont jellemzi. A szerző szerint a jelenleg tapasztalható értetlenség, „romlástudat” éppen annak a félreértésnek az egyik terméke, amely a magyar értelmiséget a rendszerváltáskor jellemezte, tehát nemcsak globálisan, de nálunk is vége a történelemnek, beléptünk a nyugati típusú liberális demokráciák sorába, mostantól már nem is lesz más. Csakhogy a történelemnek nemcsak máshol, nálunk sem lett vége, sőt a globalizációnak, a liberális demokráciáknak már a kilencvenes évek végén megjelentek azok a válságtünetei, amelyekkel ma már nagyon sokan foglalkoznak, de akkor idehaza még csekély visszhangjuk volt az ilyen témájú nyugati cikkeknek, tanulmányoknak. (A könyv egyik nagy erénye, hogy széles nemzetközi kitekintésű, alátámasztva, hogy a magyar politikatörténet nem afféle zárványként működik, hanem a helyi sajátosságok mellett részben a nemzetközi trendekhez is igazodik.) Az írás egyik legérdekesebb része számomra annak a folyamatnak az elemzése, hogy a Fidesz a „legabsztraktabb” pártból (Tellér Gyula hívta így őket még 1996-ban, és innen származik Torgyán József fricskája is, hogy a Fidesz „üzenetrögzítős párt”, mivel alig léteznek helyi szervezetei) a 2000- es évek elejére a „legkonkrétabb” kategóriába került. A szerző szerint ebben az „akarati tényező” dominált: a Fideszben egyszerűen eldöntötték, hogy nagy párttá akarnak válni, és mindent ennek rendeltek alá. És ezzel valójában nem tettek mást, mint amit egyébként Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc is tett az MSZP-vel. Nem sokon múlott Csizmadia Ervin szerint, hogy a 2000-es években ne az MSZP kerüljön olyan helyzetbe, mint most a Fidesz, tartósan dominálva a magyar politikát, de végül nem így történt. Egyébként pedig most (is) „csak” az történt, hogy „az 1990 utáni magyar pártpolitika - egy viszonylag rövid átmeneti szakasz után - először 1994-ben, aztán 2010-ben »visszatalál« legjellegzetesebb történelmi produktumához, a domináns pártrendszerhez, ahhoz a pártrendeződéshez tehát, amelyben van egy nagy, állampárt jellegű kormánypárt, és van sok kicsi, szétforgácsolt és kormányképtelen ellenzéki párt”. (Persze a kézirat lezárásakor még nyilván nem lehetett látni, hogy a 2018-as választási kampány finisében olyan fordulatok jöhetnek, amelyek egy időre esetleg ismét zárójelbe tehetik ezt a felállást. A rendszerváltás idején megért volna egy széles körű szakmai, közéleti vitát, hogy a magyar demokratikus fejlődésnek milyen esélyei, lehetséges irányai adódnak a történelmi meghatározottság keretein belül, aikkor talán sokkal jobban értenénk a saját helyzetünket, és egy csomó csapdát is elkerülhettünk volna talán - írja a szerző, hozzátéve egyből, hogy erre az adott helyzetben nyilván nem volt sem idő, sem lehetőség: a pártoknak, az értelmiségnek 1990 táján egyszerűen fel kellett állítania az új alkotmányos kereteket úgy, ahogy akkor látta és jónak tűnt, így most kénytelenek vagyunk utólag megpróbálni megérteni, mi is történt velünk az elmúlt időszakban. Ehhez nyújt érdekes, olvasmányos segítséget A magyar politikai fejlődés logikája. Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája - Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, s ha igen, hogyan? Gondolat Kiadói Kör Kft., 2017 4500 forint HA SZEREPELNÉNEK A HÉT KÖNYVEI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN, KÉRJÜK, HÍVJÁK A 216 8817-ES TELEFONSZÁMOT. HIRDETÉS Orbán Viktor és Horn Gyula akkori miniszterelnök 1997-ben. Akaratuk és erejük is volt a pártépítéshez FOTÓ: MTI - FÖLDI IMRE 1 . .. ,-t³*-‹ ... $ ^ kwh» W magazin 29 könyvesíiát Csokonai saját szavaival BÜKY LÁSZLÓ z elmúlt esztendő két jeles munkával gazdagította a magyar írói szótárirodalmat. Még tavaly tavasszal tájékoztathattam a Magyar Nemzet olvasóit arról, hogy megjelent Arany János költői nyelvének szótára. A Beke József által készített háromezer oldalas mű mellé most odatehető Csokonai Vitéz Mihály költeményeinek igen terjedelmes szótára is, mely szintén 2017-ben jelent meg. A két kötet terjedelme meghaladja a kétezer oldalt. Az írói szótárak általában a szerzők összes művének minden szavát számba veszik, a szavaknak megadják a pontos jelentésüket, szófajukat, alaki sajátosságaikat és egyéb tulajdonságaikat. A Csokonai-versekben 16 200 különböző szó fordul elő másfél százezer adatban. A kötet a szavak előfordulásának gyakoriságát is megadja. Az efféle adatok különböző nyelvészeti alapkutatások számára hasznosak, és a mai olvasókat is eligazítják a költő korának nyelvezetéről. Petőfi sokak által ismert versében olvashatjuk, hogy „[...] az étel és bor mellett / És a zenének hanginál / Csapot, papot, mindent felejtett / Csokonai Vitéz Mihály”. Ha megnézzük a szótárt, Csokonai esetében a bor főnév 132-szer fordul elő, és efféle társai vannak: borfergeteg, borhajtás, boristen, borocska, boroskancsó, borozás, borözön, borpatak. Nem kell rögtön iszákosságra gondolni, Arany János majd kétszázszor, Petőfi egy híján háromszázszor írta le a szót. A bordas irodalmi műfaj, nagyrészt ezért a sok előfordulás Balassi Bálinttól Petőfiig. A költő Lilla iránti szerelméről is sok minden ismeretes, főként a „Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!” sorban érhető tetten szomorú lemondás, amelyet fokozott Csokonainak mint költőnek a nem túl reményteli helyzete a korabeli Magyarországon. Lírájában a remény, a reménység mintegy nyolcvanszor szerepel, ami jól érzékelteti, hogy a költő állandóan bizakodott saját és a kor viszonyainak jobbra fordulásában. Közvetve bizonyítja a szótár ezt is, hiszen a reménytelen szó mindössze egyetlen alkalommal fordul elő. A Zsugori uram című versre is bizonyára sokan emlékeznek még az iskolából. E címbeli adaton kívül ezt a szót is csupán egyszer írta le, a veronai Scipione Maffei versének fordításában: „Hogy az a’ sok mord zsugori / Veszne mind anyja’ kínjába’” (Asztali dal). Balassi, Zrínyi, Csokonai, Petőfi, Arany, Radnóti irodalmunknak azok a nagyjai, akiknek műveiből írói szótár készült, aminek csak örülni lehet, hiszen az ércnél maradandóbb művek megértéséhez, irodalmi-nyelvi értékeinek föltárásához ezek a szótárak nélkülözhetetlenek. Jakab László - Hlavacska Edit: Csokonai költeményeinek szótára, Hl. (Csokonai-szókincstár, III.) Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017 Ármegjelölés nélkül JON KALMAN STEFANSSON: A HALAKNAK NINCS LÁBUK Izland legnagyszerűbb írójának költői, modern családi sagája az egész huszadik századon átível. A regény egyetlen nap története, de ebben a hosszú, fárasztó napban több mint száz év emléke gomolyog. A szerző ebben a filozofikus, vitriolos humorú, mélabúval átszőtt, önéletrajzi elemeket sem nélkülöző művében próbál meg választ találni a kérdésekre. Jón Kalman Stefánsson mondatai rabul ejtenek, elemi erejűek, mint egy folyó sodrása vagy a hömpölygő felhők a Seflavík fölé boruló, végtelen égbolton. TYPOTEX KIADÓ 367 oldal, 3200 Ft HALAKNAK 31 'Uj:lla b uk 03 !