Magyar Nemzet, 2018. április 14. (Szamizdat szám)
2018-04-14 / Szamizdat szám
2018. április 14., SZOMBAT Polgári napilap Ingyenes különszám A Magyar Nemzet munkatársainak magánkiadványa közösségi finanszírozásból //////////////////////////////////////////////////////////////////^^^^ Hétpróba Mozgalmas egy hét volt ez nekem, feleim. Vasárnap éjjel azon tépelődtem, hogy miként jutott el a magyar lakosság ily jelentős mértékben és arányban a bográcsozástól a migráncsozásig. Hétfőn kakasokat kellett vágni, ami egy vérbeli plasztikparasztnak jelentős megrázkódtatás még akkor is, ha csupán vizet forral, és titokban megsiratja a kendermagost, a cifrát és a nagy vöröset, amelyekkel szinte pelyhes koruk óta, jóban-rosszban, esőben-hóban. Kedden elpusztult egy tyúkom (nyilván a bánatban), a szomszédból átjött egy patkány megdögleni, ami nem akkora élmény, mint ha a balettból érkezett volna, és délelőtt fél tizenegyre már munkanélküli is lettem. Estére mindezek tetejébe kiesett a Barcelona a BL-ből. Szépen peregtek tovább az események, szerdán ahelyett, hogy Uj Pétert olvastam volna vidáman, felkocsiztam Budapestre, hogy adminisztrációt intézzek Néztem az arcokat, a barátaimét, a kollégáimét, akikkel csaknem két évtizedig, és a remek új vadakét, akik pompás színeket hoztak közénk Meglett, sokat látott férfiak szeme sarkában kövér könnycseppek, nem jó ez, legfeljebb, ha a szülőszobán. Azon vagyok minden erőmmel, hogy ne most rúgjam fel a szidort. Kideríthetetlen, hogy a vérnyomásom melyik értéke a magasabb. Mindeközben mindenhonnan ömlik rám az agyrém, a gyűlöletspirálba hiszterizált haza minden szegletéből. Egyfelől a pökhendi, cinikus magabiztosság, a felkapaszkodottak makkoshutykás suttyósága, míg másfelől a csalást kiáltók önfelmentő mantrázása és károgása. Csalás egy nagy volt a héten, amikor az UEFA-maffia kiejtette a Juventust, mert a Real nélkül kétszázmillió kínaival kevesebb nézné a döntőt, és az már látszik. Kismutyis csalásocska persze nyilván akadt e hazában is, mert nagy a para, hogy a főni berág, ha a helyi mameluk nem bírja eladni a mosógépet. De azt ne vizionálja már senki, könyörgök, hogy azon dőltek el itten a dolgok, hogy negyven cigányt teletömtek száraz tésztával, aztán átbuszoztatták őket egyik faluból a másikba. Vagy azon, hogy nem húzták le időben a fél négyzetméternyi papírról a hetvenkét bűnöző alpárt közül azokat, amelyek visszaléptek. Esetleg azon, hogy a nagy háziszarvas-vadász már akkor tudta a frankót, amikor mi még órákig néztük az Olgát, hogy mihez kezd a Kérivel. Frászt, testvéreim. Ez kétharmad a javából, félelmetes legitimitás. Csütörtök, mondom. Építési vállalkozókkal beszélgetek egy kis faluban, csak úgy. [Hétpróba...] Folytatás a 7. oldalon „LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG ÉS EGYETÉRTÉS” AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1/2010. (VI. 16.) OGY POLITIKAI NYILATKOZATA A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL RAJZA Dübörgő úthengerek Elég a maffiából, a fullasztó légkörből, a fenyegetésből! Ezt a lapszámot az élet írta. Illetve konkrétan a munkatársaink, akikkel együtt vagyunk, várunk. Megindító pillanatok ezek, de egyben keservesek is. Egy nyolcvanéves lap sorsa a tét, és mögötte rengeteg emberéleté is. A kettő egymástól nehezen elválasztható, még a legerősebb brand sem ér sokat alkotók nélkül. A vasárnapi választás eredménye mindenkit megdöbbentett, még a győzteseket is. Senkinek se legyen kétsége, az úthengerek már dübörögnek: Orbán Viktor maffiaállamában nemhogy kemény ellenállásnak, de még kritikának sem lesz helye. Még annyira sem, mint eddig. Aki nem simul be, a NER-ben nincsen számára hely, némi védettséget legföljebb tőke vagy valamilyen nemzetközi háttér adhat valameddig. Földbe döngölik a kritikus sajtót, a civileket. Listázni is elkezdtek már. A konszolidáció szó hallatán legföljebb mosolygunk, de keserű a szánk. Elképesztő figyelem irányul ránk, velünk van tele a hazai és a vlágsajtó, ez fontos. Legalábbis mindig azt hiszszük, hogy na végre, most már tényleg történik valami. Meglehet, valamikor tényleg fog. Aztán egyszer majdnem hit kérdése lesz a politika, nem egy keresztapa áll a kormány élére, nem lesz fullasztó a légkör, nem érzi magát fenyegetve mindenki, aki szólni, tenni mer. De szavak és (békés) tettek nélkül nem megy. Először is üljünk le beszélgetni, és értessük meg környezetünkkel, mennyire becsapták őket. Ha nem megy, később üljünk le velük újra, hátha. Aztán majd csak lesz valami. Sok vidéki olvasó keresett meg, szinte mind azt írták, onnan, Budapestről nem értjük, mi zajlik tőlünk távolabb, mit miért tesz vagy gondol a faluját ritkán elhagyó ember. Ez igaz, sokkal kevesebbet tudunk a magyar társadalomról, mint hittük. Sok dolgunk van, sokat kellene beszélgetnünk, érvelnünk, megfigyelnünk - többek között ez az, amit folytatni szeretnénk. Egyik szobánkban, ahol a Szamizdat Magyar Nemzet készült, kollégáink lepedőket festettek - így készülve a Pethő Sándor utcai demonstrációra, bömbölt az Európa Kiadó. Nyomdák sora mondta vissza a megrendeléseinket, aztán lám, csak itt vagyunk. Van remény. György Zsombor //////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////^^^^ Hatalmunk: a szelíd nyugalom Nincs kétségem afelől, hogy ebben a választási rendszerben Orbán Viktor megnyerte a választást. Hallani híreket törvénysértőnek látszó körülményekről, melyek az eredmény kétségbe vonásához talán kevesek, ám ahhoz elegendők, hogy megingassák az emberek bizalmát abban, hogy a választást a törvényeknek megfelelően rendezzék meg. A nyertes pártok és törzstáborok nem képesek önfeledten örülni az elért sikernek, hanem - vezénylő tábornokuk nemzeti ünnepünkön tett ígéretéhez hűen - talán kérés nélkül, önkéntes partizánként, szinte egymással is versengve bosszúszomjasan vesznek elégtételt azokon, akiket ellenségnek tartanak. [Hatalmunk...] Folytatás az 5. oldalon «1