Magyar Nemzet, 2019. március (82. évfolyam, 21-45. szám)
2019-03-01 / 21. szám
2019. március 1., péntek Magyar Nemzet BELFÖLD 3 Már tízéves a jelszó: népességcsökkentés Az elit szürreális terve az emberiség „megmentésére” Tekintélyes lapok számoltak be arról tíz éve, hogy a világ leggazdagabb emberei összefogtak az „emberiség megmentése” érdekében, amit egyebek közt népességcsökkentéssel képzeltek el. A Hatalmasok és Jók társaságának Bill Gates, Soros György és David Rockefeller is a tagja. Európa migránsokkal való elárasztására hazánk nemet mondott, ezt viszont a Soros által támogatott Amnesty International Magyarország sérelmezte annyira, hogy még alkotmányjogi panaszt is benyújtottak, ezt azonban elutasították. Nagy Áron-Kárpáti András Tíz éve alakult meg a Good Club, vagy Great and the Good, azaz a Jóságosak Klubja, illetve a Hatalmasok és Jók társasága, amelynek tagjai a Wall Street Journal (WSJ) és a The Guardian korabeli beszámolói szerint a világ vezető „filantrópjai” és egyben leggazdagabb emberei: Bill Gates, Soros György, Warren Buffett, Oprah Winfrey, David Rockefeller és Ted Turner, továbbá a kevéssé ismert, de nem kevésbé tehetős Eli és Edythe Broad. Céljuk nem szerényebb, mint „megmenteni az emberiséget”, akár maguktól az emberektől is. A szigorú titkolózás ellenére kiderült, hogy az első, New Yorkban tartott öszszejövetelükön a világmegváltás egyik eszközeként beszéltek a népességcsökkentésről, aminek előmozdítására például az abortusz teljes körű liberalizálását szorgalmaznák. Erről a Times of London számolt be még 2009 májusában, a WSJ pedig utána megkereste az érintetteket. A lapnak senki sem cáfolta, hogy létezik ilyen terv. Mindez összecseng azzal, hogy egy Soros támogatását élvező tekintélyes oxfordi gerontológus nemrég élesen bírálta a magyar kormány családvédelmi akciótervét a BBC-nek, s ugyanígy tett a milliárdos magánegyetemének egyik tanára is, aki egy interjúban kifejezetten örvendetesnek nevezte, hogy Európa népessége fogy, mert így van hová átvenni a túlnépesedő Afrika népességfeleslegét. Valamennyi hajmeresztőnek vagy szürreálisnak tűnő liberális állítás mögött hosszú évek (ál)tudományos munkája áll. Ahogy suba alatt az elmúlt évtizedekben az emberi jogi fundamentalista NGO-k kidolgozták a menedékjog mint globális szociális ellátáshoz való jog elvét, ugyanígy megideologizálták a gyermektelenség „hasznát” is a nyugati civilizációban - állapította meg a fentiekről lapunk kérdésére az Alapjogokért Központ igazgatója. Szánthó Miklós szerint szerint mindezt ugyanazok kezdték el a nyílt társadalom nevében hirdetni, akik élharcosai az abortusznak, amelyet polkorrekt módon a választás szabadságának vagy családtervezésnek neveztek el. Ők azok, akik törvényesíteni akarják a „kegyesnek” csúfolt eutanázia valamennyi formáját, akik minden fronton küzdenek a droghasználat minél szélesebb körű liberalizálásáért. És ők mossák át az agyunkat, azt állítva, hogy a nemek férfiakra és nőkre „szűkítése” bigottság és hogy a genderideológia tudományosan megalapozott diszciplína - tette hozzá. Szánthó Miklós kiemelte: a liberálisok mindent támogatnak, amiből nem sarjad emberi élet. A liberálisok szerint az afrikai túlnépesedésre a nyugati civilizáció gyermektelensége lenne a megoldás Fotó: Reuters TANULNÁNAK A HIBÁIKBÓL Az Amnesty International belső szexuális zaklatási botrányával kapcsolatban Demeter Áron, a magyarországi fiókszervezet jogvédő aktivistája lapunknak elmondta: a magyar központban nem történt egyetlen zaklatási eset sem. Hozzátette azt is, hogy náluk senki nem tervezi lemondását a londoni botrány miatt, amit jellemzően a Soros-szervezet vezető beosztású munkatársai követtek el Angliában (K. A.) Hazánk magyar gyerekeket, és nem migránsokat akar Magyarország kormánya nemet mondott az illegális migrációra, amit viszont Soros György hálózatának egyik magyarországi zászlóshajója, az Amnesty International Magyarország sérelmezett annyira, hogy Alkotmánybíróságon (AB) támadta meg a büntető törvénykönyv (Btk.) jogellenes migráció elősegítését szankcionáló új rendelkezését. Az AB tegnap közzétett határozatában közölte: nem alaptörvény-ellenes az illegális bevándorlás elősegítését szankcionáló új büntetőtörvénykönyvi tényállás. A testület azt is megállapította, hogy az új bűncselekménynek még nincs bírói gyakorlata, ezért egyelőre nem is lehet olyan következtetést levonni, hogy a tényállásban szereplő egyes meghatározások eleve értelmezhetetlenek. A határozat szerint megfelelő bírói értelmezés mellett nem valósul meg az új passzus szerinti bűncselekmény, ha a cél kizárólag az emberséges bánásmód és a rászorulók szenvedéseinek csökkentése, a tényállás szövege nem utal a humanitárius segítségnyújtást célzó tevékenységek tilalmára, és az Alaptörvényben megkövetelt észszerű értelmezés mellett a rendes bíróságok nem is juthatnak ilyen következtetésre. Rámutattak, hogy az új bűncselekmény csak szándékosan és célzattal követhető el, vagyis az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy olyan ember érdekében folytat szervező tevékenységet, aki valójában nincs üldözésnek kitéve vagy a közvetlen üldözéstől való félelme nem megalapozott. A fentiek ellenére Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója a lapunkhoz eljuttatott közleményében úgy fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróság „cserben hagyta azokat, akiket a kormány azért fenyeget börtönnel, mert kiszolgáltatott embereknek segítenek”. Az illegális migráció megelőzését célul kitűző Stop, Soros! törvénycsomagot homályosnak és jogi szempontból teljesen értelmezhetetlennek nevezte. A HELYZET A semmi művészete A DPA német hírügynökség gyorshírben adta ki, hogy az észak-koreai tárgyalódelegáció visszatért a szállodába az amerikaiakkal való egyeztetésről. A semmiféle hírértékkel nem bíró esemény az illendőnél sokkal krémesebbre habosítása azt mutatja, többre vártak a németek, ahogy a britek, a franciák, az amerikaiak vagy a koreaiak is. Bebizonyosodott, hogy a diplomácia mégsem olyan egyszerű, mint azt elképzeli az átlagember, nem elég hozzá annyi, hogy két vezető leül, és reményét fejezi ki a sikeres végkifejletben. Még a személyes jó viszony se ér semmit, ha a dossziékban rejlő dokumentumok mást mondanak. Ideje felismerni, hogy Észak-Korea nem egy elmebeteg diktátor vezette szörnyállam, hanem komoly ütőkártyákkal rendelkező, dörzsölt vezetői csapat irányította világpolitikai tényező. Amit tudunk róla, az jórészt propaganda, és mint ilyen, sose tudhatjuk, mi az igaz és mi a stratégiai okokból hozzáköltött hazugság. Phenjan számára persze sokat segít, ha a nagyvilág bolondnak hiszi az egész országot, hiszen a harsány röhögés közepette megtalál minden kiskaput, törvényest és törvénytelent egyaránt, majd hirtelen előhúz egy hidrogénbombát a silóból. Vagy kihozza a legújabb saját fejlesztésű okostelefonját, a Pyongyang 2423-ast, amely az internetre nem csatlakozik, de ahhoz a hálózathoz igen, amelyet Észak-Korea fejleszt saját magának. A körbemosolygott Kim Dzsong Un pedig ezeket tudva ül le Vietnamban, az amerikaiak vereségének ikonikus helyszínén tárgyalni a semmiről. Majd feláll, amikor amerikai partnere is feláll, s mindketten otthagyják Hanoit. Egyáltalán nem biztos, hogy a tegnapi tárgyalás nem csak arról szólt már a kezdetektől fogva, hogy Kim és Donald Trump is megmutassa saját népének, milyen szilárdan kézben tartja a nagyvilág eseményeit. Egyikük se csalatkozott, nem kellett kínos helyzetben magyarázkodniuk, az eredménytelenség csak a hírügynökségek többre váró munkatársainak jelent néhány óra szabadidőt, a tárgyalódelegációk könnyen megfelelő formába tudják önteni a semmit, amelyet aztán fogyaszthat a hírekre éhes közönség. A semmiből azt leszűrhettük, hogy ha lesz újabb Trump-Kim-találkozó, arra a lapok fél oldalt fognak szánni a nyolcadik oldal alsó részén, esetleg képpel, mert hiába a nagy felhajtás, ez a páros nem fogja megváltani a világot, nem fog áttörést elérni. Szingapúr volt a reményteljes kezdet, Hanoi pedig a reálpolitika. Ők ketten viszont mégis egymásra találtak, se Kim Dzsong Un, se Donald Trump nem tudott volna tündökölni a másik nélkül, még ha ez a tündöklés nem is jelentett mást, mint két korábban elképzelhetetlen találkozót. De azt is fel kell ismerni, hogy mindenféle áttörés esetén se lenne már olyan óriási súlya ennek a viszonynak, mint tíz évvel ezelőtt. Észak-Koreát elérik azok a technológiai fejlesztések, amelyeket ők meg akarnak szerezni. Kína és Japán is odafigyel, mi történik a közvetlen közelükben, Dél-Koreának pedig létkérdés, hogy Phenjan min töri a fejét. A Rodong Sinmun mai számában minden bizonnyal leírják majd, hogy Kim elvtárs móresre tanította az egész világot, főleg az amerikai elnököt, s abban talán igazuk is lesz, hogy a fiatal vezetőt gyakorlatilag kanonizálta Trump: tárgyalópartnerként kezeli, nem ellenségként. Két atomhatalomról van szó, a világ legnagyobbjáról és egy másikról, amely megfeszített munkával összekalapált egy saját atombombát. Míg Hanoiban a két vezető semmit se tett, két másik atomhatalom, India és Pakisztán nem messzire Vietnamtól a háború küszöbére sodródott. Talán meglepő lehet, de jelenleg inkább az a nagyfiúk iszonyú veszélyes játéka. Ha noi semmi. SITKEI LEVENTE TOLLHEGYEN Pilhál György Fő a jókedv! Olvasom, hogy egy amerikai tanulmány rendszeres hintaszékhasználatot javasol a különféle idegi alapú nyavalyákra, szellemi eltévelyedésekre. Beül a problémás ember a jó öreg családi hintaszékbe, és egyszerűen kiringatja magából a benne lappangó elmebetegséget, kisebbségi komplexust, választási vereséget stb. A tudósok szerint arról van szó, hogy a kitartóan végzett, ritmikus mozgás bizonyos, eddig pontosabban meg nem határozott nyugtató anyagokat termel a szervezetben, s így a hintaszékelőből mintegy kiring a szorongás. A kúra végén a páciens előbb bizonytalanul vigyorogni, majd öblösen hahotázni kezd, mintha Chaplin-fémeket nézne a húszas évekből. (Ha hintaszék nincs, szelídebb hintaló is megteszi.) Az egész onnan jutott eszembe, hogy a válságos állapotban lévő hazai ellenzék minap bejelentette: alternatív parlament fölállításával, tizenkét ponttal, transzparensekkel és élőlánccal készül a közelgő március tizenötödikei nemzeti ünnepre. A lapunk birtokába jutott dokumentumból úgy tudjuk, a műsort frappáns elemekkel színesítik. (Gondolom, Bangóné lesz a látványtervező.) A Szabad sajtó útjára szervezett színpadi programok után a résztvevők az Erzsébet hídtól a Kossuth térig (ha sokan lesznek, a Jászai Mari térig) élőláncot alkotnak. Eközben a dacos ellenzéki politikusok végighaladnának a hívek sorfala mentén, lejattolva mindenkivel, miközben az élőlánc tagjai krétával körberajzolják a talpukat. Szerintem a hintaszékkúra hatásosabb lenne. Hogyan is mondta évértékelő beszédében a miniszterelnök?„Már csak egy kis jókedv és némi humor hiányzik, de arról majd a magyar ellenzék gondoskodik.”