Magyar Nemzet, 2019. július (82. évfolyam, 120-146. szám)
2019-07-06 / 125. szám
6 BELFÖLD 2019. július 6., szombat Magyar Nemzet Barátja halálát okozta részegen egy rendőr Szemán Halált okozó ittas járművezetés bűntette és jármű önkényes elvétele miatt három év börtönre ítélte tegnap a Szerencsi Járásbíróság V. Mátét, akit ugyancsak három évre tiltottak el a gépjárművezetéstől, valamint három évre a közügyek gyakorlásától. Emellett neki kell viselnie a 700 ezer forintnyi bűnügyi költséget is. Az elítélt édesapja a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön biztonsági főfelügyelője, V. Máté pedig rendőr volt Sárospatakon, így a büntetőügye elfogultság miatt került Szerencsre. A fiatalember 2016. október 6-án okozta barátja halálát. V. Máté 21 éves, próbaidős rendőr őrmester volt ekkor, s szolgálaton kívül a jutalmazását ünnepelte meg italozással gyerekkori barátjával, a 20 éves Mártonnal Sárospatakon, a barát szüleinek családi házában. A szülők elmondták a tárgyaláson, hogy a fiatalok egyszer csak felkerekedtek, még hallották, ahogy „Mártonka könyörög, a kulcs, kulcs, ne, azt ne...”, aztán már csak a családi autójuk, az Opel Combo motorját hallották felbőgni, és elhajtottak. V. Máté engedély nélkül elvitte a kocsit, Márton még beugrott mellé az anyósülésre. Sárospatak belvárosából Végardó felé haladtak a megengedett 50 helyett 90-95 km/órás sebességgel, amikor Máté egy kanyarban elvesztette az uralmát a jármű felett, és az út menti fának csapódott. A hatalmas ülés az anyósülés oldali ajtó mögötti részt érte. Márton azonnal meghalt, V. Mátét életveszélyes állapotban vitték kórházba a mentők. A sofőr vérében 1,52 gr/1 alkoholt találtak az orvosok, ami közepes alkoholos befolyásoltságnak minősül. V. Máté és védője nem vitatták a halált okozó ittas járművezetést, ám a jármű önkényes elvételét tagadták. A védő szerint nem lehet bizonyítani az utóbbit, ezért fellebbezést jelentett be a második vádpont alóli felmentésért, illetve a fő vádpontban a büntetés enyhítéséért. A vádhatóság képviselője három nap gondolkodási időt kért, ám a per így is a Miskolci Törvényszéken folytatódik majd másodfokon. Kitüntették a hős mentőbúvárokat Egy egész flotta búcsúztatja a magyar áldozatokat Jövő hét pénteken vesznek végső búcsút a hajókatasztrófában elsülylyedt Hableány két magyar áldozatától, a jármű kapitányától és matrózától. A szervezők a búcsúzni kívánóktól azt kérik, hogy a Margit hídon gyülekezzenek, s hogy virágszirmokkal készüljenek. Szemán László János A legmagasabb szakmai kitüntetést adták át tegnap a Magyar Sport Házában a Hableány és a bent rekedt áldozatok kiemelése során életüket is kockáztató ipari mentőbúvároknak. A Magyar Búvár Szakszövetség június 18-i elnökségi ülésén egyhangúlag szavazta meg Nyíri Iván elnök előterjesztését a negyedik búvár csillag adományozásáról. Indoklásul elmondta, míg az oktató kollégiumban arról beszélnek az oktatók, hogy három méter mélységű vízben lehet mozogni, dolgozni a nehézbúvároknak, erről van tapasztalatuk is, addig a Hableány mentését 5-6 méter magasságú vízben kezdték el. Az áradó Duna számos életveszélyes pillanatot hozott, ám - mint ahogy azt az elnök megfogalmazta - a búvárkodásnak kitolódtak a korlátai, és szerencsére baleset nélkül hajtották végre a feladatot. Ez bizonyítja a búvárok megfontoltságát, a merülést vezető búvárok profizmusát és azoknak a hozzáértését, akik a víz alá merültek még merülésre alkalmatlan körülmények között is. Nyíri Iván az alábbi búvároknak javasolta a negyedik csillag adományozását: a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egyesület részéről Kovács Gábor, Kollár Gábor, Gyulánszky Milán, Szatmári Zsolt, Soproni Richárd, a Szökőár Kft. részéről Szűcs István, Bánki Frigyes, Ádám Tamás, a tűzoltóktól Marosvári Csaba, Szél Norbert, Bárczi Attila, a Szolnoki Búvár Kft. részéről id. Papp Zoltán, ifj. Papp Zoltán, a honvédségi tűzszerészektől Török László és a Terrorelhárítási Központtól Demján András. A kitüntetés indoklásából egy sokat mondó részlet: „... a Hableány hajós baleset mentési munkálatai során minden szakmai és szabályozási észszerűségen/tapasztalaton is túllépő búvármunkát végző ipari- és mentőbúvároknak áldozatos tevékenységükért odaítéli a legmagasabb búvárelismerést, a negyedik csillagot”. Emlékezetes volt a mentésnek az a pillanata, amikor Kovács Gábor a fizikai határait a legvégsőkig kitolta, és annyira elfáradt, hogy nem tudott a felszínre emelkedni, jelentette rádión, hogy rábukkant egy holttestre, és azt átölelve pihent addig, amíg vissza nem nyerte az erejét, majd felszínre hozta az áldozatot. Az ünnepi ceremónián a sportállamtitkárság, a TEK, a katasztrófavédelem, a vízimentők, a polgári védelem és a tűzoltóság/honvédség, a Honvédelmi Sportszövetség, továbbá a Nemzeti Versenysport Szövetség, valamint a Koreai Köztársaság budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A katasztrófában elhunyt matrózt és kapitányt az eddigi információk szerint 12 hajó kíséri utolsó útjára jövő pénteken. Ám mivel a jelentkezések folyamatosan érkeznek, várhatóan nő meg a búcsúzó flotta létszáma. A búcsúztató során katonai tiszteletadás mellett helyezik el P. János matróz, volt mélységi felderítő tiszt urnáját a Dunába, L. Lászlótól a család és a barátok a hajós búcsúztatással búcsúznak, hamvait pedig később helyezik el szűk körben a család által kiválasztott helyen. A szervezők a búcsúzni kívánóktól azt kérik, hogy a Margit hídon gyülekezzenek, illetve hogy - környezetvédelmi okokból - csak virágszirmokkal készüljenek. A búcsúzó hajók várhatóan 11.30 és 12.00 óra között adnak majd le közös kürtjelet, amikor is mindenki a vízbe szórhatja a magával hozott szirmokat. Fotó: Kurucz Árpád Horthy a megtévesztett vöröskatonákat várja EZ TÖRTÉNT SZÁZ ÉVE Június végétől meghatározó a kommün későbbi sorsára nézve, hogy a vezetőség - az antant felszólításának eleget téve - parancsot ad a Felvidék felszabadított területeiről a visszavonulásra. Stromfeld Aurél, a hadsereg vezérkari főnöke július elsején lemond emiatt, helyére július harmadikén Julier Ferencet nevezik ki. Mindezek nyomán folytatódik a Vörös Hadsereg bomlása, hisz a vérrel visszafoglalt területek önkéntes feladása mindig demoralizálja a hadseregeket. A lakosság ellen továbbra is kíméletlenül járnak el. Ráckevén elfogják az ellenforradalmi lázadás vádjával keresett Paulheim Elek huszár főhadnagyot, Dékány Benedek csendőr tiszthelyettest és Szűcs István parasztgazdát, akiket minden bizonyíték nélkül halálra ítél a statáriális forradalmi törvényszék, majd kivégzik őket. Bogyiszlón dr. Baranyai László községi orvos, volt hadnagy honvédelmi szervező tevékenységét nem nézik jó szemmel a kommün hatóságai, míg Faddon Vass József földműves, volt pénzügyőr hasonló ellenforradalmi ténykedése ellen lépnek föl. Mindkettejüket tárgyalás nélkül ítélik halálra, semmilyen írást nem készítenek az ítéletről, s még aznap agyonlövik őket a tolnai Petőfi-laktanya udvarán. Július 3-án Domonkos Gáspárt Szobon pusztán ellenforradalminak minősített kijelentései miatt rohanják meg, verik agyon, illetve lövik le a vöröskatonák és a csőcselék. A Komárom megyei Császáron szintén lázad a lakosság, miután az a hamis hír terjedt el, hogy a tanácskormány megbukott. A vádbiztos azt mondja, Korvin Ottótól konkrét utasítása van, hogy a papokat okvetlenül fel kell akasztani, ezért az idős Wohlmuth Ferencet halálra ítéli. Bár tudtára adják a plébánosnak, hogy ha kellő megbánást tanúsít, megkegyelmeznek neki, ő nem kér kegyelmet, és oly emelkedett szellemű, a régi rend melletti búcsúbeszédet mond, hogy rögtön végrehajtják a halálos ítéletet. Holttestét durván tréfálkozva lóbálják a kötélen, s nem engedik eltemetni, csak később. Az általa nevelt árva kislányra hagyott pénzét elveszik és értéktelen hivatalos fehér pénzre cserélik. Július elején kivégzik az egy hónappal azelőtti nagycenki lázadás két vezetőjét is, akiket akkor Szamuely Tibor népbiztos hatalmas hadisarc fejében életben hagyott. A két volt katonatisztet, Fennesz Rezsőt és Szántó Róbertet a népbiztos öccse, a Sopronba utazó Szamuely László megverésük után halálra ítéli, s mialatt színházba megy, agyonlöveti őket. Dunapatajon még a tömeges kivégzések után is keresik a bujdosókat, így kimennek Szentkirálypusztára, ahol ifjabb Barta Károlynét férje és apósa elárulására kényszerítenék. Az asszonyt annyira megverik, hogy meghal. Idősebb és ifjabb Bartát a padláson megtalálják, összeverik, és megkötözve Dunapatajra hurcolják. Az apát felakasztják, de addig rángatja a kötelet, míg el nem szakad, s mégsem végzik ki az egyik parancsnok jóvoltából. Ezután Kalocsán raboskodnak a kommün bukásáig. A harci szellemet ébren tartandó, a július elsejei Népszavában egész címoldalt betöltő felhívást tesznek közzé „A Vörös Hadsereg minden katonájához!” jelszóval. A benti oldalon már „Visszavonjuk csapatainkat” a cím, egy napra rá „Fehér gárdákat akar szervezni az ántánt” felütéssel díszeleg a vezető anyag. A július 6-i Népszava úgy indít: „Az ellenforradalmi puccsok után következik - az egyre sűrűbben mutatkozó jelek szerint - a szervezett, raffinált ellenforradalom, amely minden belső és külső reakciós erő felhasználásával akar rátörni a mi Tanácsköztársaságunkra. A világ proletárjainak ez a kicsiny sziklavára nagyon az útjában van a világ reakciós hatalmainak, nem csoda, ha minden oldalról készülnek az eltiprására.” A kormányzótanács 4-én elhatározza: akár katonai kényszert is alkalmaz az élelmiszer-rekvirálásokhoz. Figyelemre méltó Kun Béla argumentációja: „Momentán adni kell a proletariátusnak.” Nem kevésbé leleplezően sértő a külügyi népbiztos 5i antiszemita gyűlöletbeszéde, amelyet az Engels-laktanya katonáihoz intéz: „A papok, grófok, zsidó bankárok uszították önöket a pogromra az úgynevezett »zsidó kormány« ellen. De nincs az a Tisza István, aki úgy elintézte volna a zsidó kapitalisták és bankárok vagyonát és hatalmát, mint éppen ez a »zsidó kormány«.” Érzik a veszélyt a szegedi „fehér” ellenforradalmi kormány, illetve hadügyminisztere, Horthy Miklós irányából, aki kiáltványban hívja a megtévesztett vöröskatonákat a nemzeti ügy mellé: „Nem a szabad haza szabad harcosai - hanem csak a vörös terror véres igába hajtott rabszolgái vagytok! Ébredjetek! Szeged tornyain már ott leng a nemzeti zászló, és a tárogató szava arra hív, hogy velünk egyesülve, az új, a boldog Magyarországot egy újabb ezredévre megalapozzuk! Aki magyarnak vallja még magát, aki honfinkeservben velünk érez, jöjjön! Mi várjuk!” A kommün fenyegetőnek szánt riposztja inkább váteszten jövőbe látó: „Igen, csak várjon Horthy »hadügyminiszter«, majd odamennek, akiket hív: a vöröskatonák.” MEGYERI DÁVID