Magyar Nemzet, 2019. július (82. évfolyam, 120-146. szám)

2019-07-06 / 125. szám

6 BELFÖLD 2019. július 6., szombat Magyar Nemzet Barátja halálát okozta részegen egy rendőr Szemán Halált okozó ittas járművezetés bűntet­te és jármű önkényes elvétele miatt há­rom év börtönre ítélte tegnap a Szeren­csi Járásbíróság V. Mátét, akit ugyancsak három évre tiltottak el a gépjárműveze­téstől, valamint három évre a közügyek gyakorlásától. Emellett neki kell visel­nie a 700 ezer forintnyi bűnügyi költsé­get is. Az elítélt édesapja a Sátoraljaúj­helyi Fegyház és Börtön biztonsági fő­felügyelője, V. Máté pedig rendőr volt Sárospatakon, így a büntetőügye elfo­gultság miatt került Szerencsre. A fiatalember 2016. október 6-án okozta barátja halálát. V. Máté 21 éves, próbaidős rendőr őrmester volt ekkor, s szolgálaton kívül a jutalmazását ün­nepelte meg italozással gyerekkori ba­rátjával, a 20 éves Mártonnal Sárospa­takon, a barát szüleinek családi házá­ban. A szülők elmondták a tárgyaláson, hogy a fiatalok egyszer csak felkereked­tek, még hallották, ahogy „Mártonka kö­nyörög, a kulcs, kulcs, ne, azt ne...”, az­tán már csak a családi autójuk, az Opel Combo motorját hallották felbőgni, és elhajtottak. V. Máté engedély nélkül el­vitte a kocsit, Márton még beugrott mel­lé az anyósülésre. Sárospatak belváro­sából Végardó felé haladtak a megen­gedett 50 helyett 90-95 km/órás sebes­séggel, amikor Máté egy kanyarban el­vesztette az uralmát a jármű felett, és az út menti fának csapódott. A hatal­mas ülés az anyósülés oldali ajtó mö­götti részt érte. Márton azonnal meg­halt, V. Mátét életveszélyes állapotban vitték kórházba a mentők. A sofőr véré­ben 1,52 gr/1 alkoholt találtak az orvo­sok, ami közepes alkoholos befolyásolt­ságnak minősül. V. Máté és védője nem vitatták a ha­lált okozó ittas járművezetést, ám a jár­mű önkényes elvételét tagadták. A védő szerint nem lehet bizonyítani az utób­bit, ezért fellebbezést jelentett be a má­sodik vádpont alóli felmentésért, illet­ve a fő vádpontban a büntetés enyhíté­séért. A vádhatóság képviselője három nap gondolkodási időt kért, ám a per így is a Miskolci Törvényszéken folytató­dik majd másodfokon. Kitüntették a hős mentőbúvárokat Egy egész flotta búcsúztatja a magyar áldozatokat Jövő hét pénteken vesznek végső búcsút a hajókatasztrófában elsüly­­lyedt Hableány két magyar áldozatától, a jármű kapitányától és mat­rózától. A szervezők a búcsúzni kívánóktól azt kérik, hogy a Margit hídon gyülekezzenek, s hogy virágszirmokkal készüljenek. Szemán László János A legmagasabb szakmai kitüntetést ad­ták át tegnap a Magyar Sport Házában a Hableány és a bent rekedt áldozatok kiemelése során életüket is kockázta­tó ipari mentőbúvároknak. A Magyar Búvár Szakszövetség június 18-i el­nökségi ülésén egyhangúlag szavazta meg Nyíri Iván elnök előterjesztését a negyedik búvár csillag adományo­zásáról. Indoklásul elmondta, míg az oktató kollégiumban arról beszélnek az oktatók, hogy három méter mély­ségű vízben lehet mozogni, dolgozni a nehézbúvároknak, erről van tapasz­talatuk is, addig a Hableány menté­sét 5-6 méter magasságú vízben kezd­ték el. Az áradó Duna számos életve­szélyes pillanatot hozott, ám - mint ahogy azt az elnök megfogalmazta - a búvárkodásnak kitolódtak a korlá­tai, és szerencsére baleset nélkül haj­tották végre a feladatot. Ez bizonyít­ja a búvárok megfontoltságát, a me­rülést vezető búvárok profizmusát és azoknak a hozzáértését, akik a víz alá merültek még merülésre alkalmatlan körülmények között is. Nyíri Iván az alábbi búvároknak javasolta a negye­dik csillag adományozását: a Havária Katasztrófaelhárító Közhasznú Egye­sület részéről Kovács Gábor, Kollár Gábor, Gyulánszky Milán, Szatmá­ri Zsolt, Soproni Richárd, a Szökő­ár Kft. részéről Szűcs István, Bánki Frigyes, Ádám Tamás, a tűzoltóktól Marosvári Csaba, Szél Norbert, Bár­­czi Attila, a Szolnoki Búvár Kft. ré­széről id. Papp Zoltán, ifj. Papp Zol­tán, a honvédségi tűzszerészektől Tö­rök László és a Terrorelhárítási Köz­ponttól Demján András. A kitüntetés indoklásából egy so­kat mondó részlet: „... a Hableány ha­jós baleset mentési munkálatai során minden szakmai és szabályozási ész­­szerűségen/tapasztalaton is túllépő búvármunkát végző ipari- és mentő­búvároknak áldozatos tevékenységü­kért odaítéli a legmagasabb búvárel­ismerést, a negyedik csillagot”. Emlékezetes volt a mentésnek az a pillanata, amikor Kovács Gábor a fi­zikai határait a legvégsőkig kitolta, és annyira elfáradt, hogy nem tudott a felszínre emelkedni, jelentette rádión, hogy rábukkant egy holttestre, és azt átölelve pihent addig, amíg vissza nem nyerte az erejét, majd felszínre hozta az áldozatot. Az ünnepi ceremónián a sportál­lamtitkárság, a TEK, a katasztrófavé­delem, a vízimentők, a polgári védelem és a tűzoltóság/honvédség, a Honvé­delmi Sportszövetség, továbbá a Nem­zeti Versenysport Szövetség, valamint a Koreai Köztársaság budapesti nagy­­követsége is képviseltette magát. A ka­tasztrófában elhunyt matrózt és ka­pitányt az eddigi információk szerint 12 hajó kíséri utolsó útjára jövő pén­teken. Ám mivel a jelentkezések folya­matosan érkeznek, várhatóan nő meg a búcsúzó flotta létszáma. A búcsúz­tató során katonai tiszteletadás mel­lett helyezik el P. János matróz, volt mélységi felderítő tiszt urnáját a Du­nába, L. Lászlótól a család és a bará­tok a hajós búcsúztatással búcsúznak, hamvait pedig később helyezik el szűk körben a család által kiválasztott he­lyen. A szervezők a búcsúzni kívánók­tól azt kérik, hogy a Margit hídon gyü­lekezzenek, illetve hogy - környezet­­védelmi okokból - csak virágszirmok­kal készüljenek. A búcsúzó hajók vár­hatóan 11.30 és 12.00 óra között ad­nak majd le közös kürtjelet, amikor is mindenki a vízbe szórhatja a magával hozott szirmokat. Fotó: Kurucz Árpád ­ Horthy a megtévesztett vöröskatonákat várja EZ TÖRTÉNT SZÁZ ÉVE Június végétől meghatározó a kommün későbbi sorsára nézve, hogy a vezetőség - az antant fel­szólításának eleget téve - parancsot ad a Felvi­dék felszabadított területeiről a visszavonulás­ra. Stromfeld Aurél, a hadsereg vezérkari főnöke július elsején lemond emiatt, helyére július har­madikén Julier Ferencet nevezik ki. Mindezek nyomán folytatódik a Vörös Hadsereg bomlá­sa, hisz a vérrel visszafoglalt területek önkéntes feladása mindig demoralizálja a hadseregeket. A lakosság ellen továbbra is kíméletlenül járnak el. Ráckevén elfogják az ellenforradalmi lázadás vádjával keresett Paulheim Elek huszár főhadna­gyot, Dékány Benedek csendőr tiszthelyettest és Szűcs István parasztgazdát, akiket minden bi­zonyíték nélkül halálra ítél a statáriális forradal­mi törvényszék, majd kivégzik őket. Bogyiszlón dr. Baranyai László községi orvos, volt hadnagy honvédelmi szervező tevékenységét nem nézik jó szemmel a kommün hatóságai, míg Faddon Vass József földműves, volt pénzügyőr hason­ló ellenforradalmi ténykedése ellen lépnek föl. Mindkettejüket tárgyalás nélkül ítélik halálra, semmilyen írást nem készítenek az ítéletről, s még aznap agyonlövik őket a tolnai Petőfi-lak­­tanya udvarán. Július 3-án Domonkos Gáspárt Szobon pusztán ellenforradalminak minősített kijelentései miatt rohanják meg, verik agyon, il­letve lövik le a vöröskatonák és a csőcselék. A Ko­márom megyei Császáron szintén lázad a lakos­ság, miután az a hamis hír terjedt el, hogy a ta­nácskormány megbukott. A vádbiztos azt mond­ja, Korvin Ottótól konkrét utasítása van, hogy a papokat okvetlenül fel kell akasztani, ezért az idős Wohlmuth Ferencet halálra ítéli. Bár tud­tára adják a plébánosnak, hogy ha kellő meg­bánást tanúsít, megkegyelmeznek neki, ő nem kér kegyelmet, és oly emelkedett szellemű, a régi rend melletti búcsúbeszédet mond, hogy rögtön végrehajtják a halálos ítéletet. Holttestét durván tréfálkozva lóbálják a kötélen, s nem engedik el­temetni, csak később. Az általa nevelt árva kis­lányra hagyott pénzét elveszik és értéktelen hi­vatalos fehér pénzre cserélik. Július elején kivégzik az egy hónappal azelőt­ti nagycenki lázadás két vezetőjét is, akiket ak­kor Szamuely Tibor népbiztos hatalmas hadi­sarc fejében életben hagyott. A két volt katona­tisztet, Fennesz Rezsőt és Szántó Róbertet a nép­biztos öccse, a Sopronba utazó Szamuely Lász­ló megverésük után halálra ítéli, s mialatt szín­házba megy, agyonlöveti őket. Dunapatajon még a tömeges kivégzések után is keresik a bujdosó­kat, így kimennek Szentkirálypusztára, ahol if­jabb Barta Károlynét férje és apósa elárulására kényszerítenék. Az asszonyt annyira megverik, hogy meghal. Idősebb és ifjabb Bartát a padlá­son megtalálják, összeverik, és megkötözve Du­napatajra hurcolják. Az apát felakasztják, de ad­dig rángatja a kötelet, míg el nem szakad, s még­sem végzik ki az egyik parancsnok jóvoltából. Ez­után Kalocsán raboskodnak a kommün bukásáig. A harci szellemet ébren tartandó, a július else­jei Népszavában egész címoldalt betöltő felhívást tesznek közzé „A Vörös Hadsereg minden kato­nájához!” jelszóval. A benti oldalon már „Vissza­vonjuk csapatainkat” a cím, egy napra rá „Fehér gárdákat akar szervezni az ántánt” felütéssel dí­szeleg a vezető anyag. A július 6-i Népszava úgy indít: „Az ellenforradalmi puccsok után követke­zik - az egyre sűrűbben mutatkozó jelek szerint - a szervezett, raffinált ellenforradalom, amely minden belső és külső reakciós erő felhasználá­sával akar rátörni a mi Tanácsköztársaságunk­ra. A világ proletárjainak ez a kicsiny sziklavá­ra nagyon az útjában van a világ reakciós hatal­mainak, nem csoda, ha minden oldalról készül­nek az eltiprására.” A kormányzótanács 4-én elhatározza: akár katonai kényszert is alkalmaz az élelmiszer-rek­­virálásokhoz. Figyelemre méltó Kun Béla argu­mentációja: „Momentán adni kell a proletariá­tusnak.” Nem kevésbé leleplezően sértő a kül­ügyi népbiztos 5­i antiszemita gyűlöletbeszéde, amelyet az Engels-laktanya katonáihoz intéz: „A papok, grófok, zsidó bankárok uszították önöket a pogromra az úgynevezett »zsidó kormány« el­len. De nincs az a Tisza István, aki úgy elintézte volna a zsidó kapitalisták és bankárok vagyonát és hatalmát, mint éppen ez a »zsidó kormány«.” Érzik a veszélyt a szegedi „fehér” ellenforradal­mi kormány, illetve hadügyminisztere, Horthy Miklós irányából, aki kiáltványban hívja a meg­tévesztett vöröskatonákat a nemzeti ügy mellé: „Nem a szabad haza szabad harcosai - hanem csak a vörös terror véres igába hajtott rabszol­gái vagytok! Ébredjetek! Szeged tornyain már ott leng a nemzeti zászló, és a tárogató szava arra hív, hogy velünk egyesülve, az új, a boldog Ma­gyarországot egy újabb ezredévre megalapoz­zuk! Aki magyarnak vallja még magát, aki hon­­finkeservben velünk érez, jöjjön!­­ Mi várjuk!” A kommün fenyegetőnek szánt riposztja inkább váteszten jövőbe látó: „Igen, csak várjon Hor­thy »hadügyminiszter«, majd odamennek, aki­ket hív: a vöröskatonák.” MEGYERI DÁVID

Next