Magyar Nemzet, 2019. szeptember (82. évfolyam, 173-197. szám)
2019-09-07 / 178. szám
2019. szeptember 7., szombat LUGAS 15 KÖNYVESHÁZ Magyar volt-e Al Capone? Kondor Vilmos hőse ezúttal Amerikában kalandozik HANTHY ét állítást is találtunk: 1. Kondor Vilmos nem létező személy. Ezen a néven valószínűleg két, ha nem három író publikál, hol önállóan, hol egy regényen belül akár együtt is. 2. Kondort csak annyira engedték be a kánonba, hogy ne váljon veszélyessé. A krimi feliratú ajtón beléphetett, az irodalom feliratán már nem. Az első állításra nincs bizonyíték, aligha akad textológus, aki megvizsgálná a szövegeket. Ez azonban következik a második állításból. Mivel a szerző nem része a kánonnak, nem érdemes vele fáradozni. A magyar irodalmi kánon bejárata keskeny, és szigorúan őrzik, ami persze nem hazai specialitás, csak nagyobb országokban szélesebb az ajtó, és az ajtónállóknak is többféle az ízlésük. De ott is megy az „én neked, te nekem”. Az olvasó pedig mindenhol követi a sorvezetőt. Csak az a könyv létezik, amelyikről beszélnek. A titokzatos Kondor Vilmos (Vilmosok) erős belépőt produkált(ak) 2008-ban a magyar könyvpiacon. A Budapest noir 2008-ban jelent meg, majd évente következtek az újabb krimik. Ha Kondor egyetlen szerző, és tényleg az, akinek mondja magát, vagy mondják, akkor igaza van, ha rejtőzködik. Az irodalmi életben mozogva az interjúk, fellépések, felolvasások, író-olvasó találkozók és rendhagyó irodalomórák mellett nem maradt volna ideje e mennyiség megtermelésére. A Kondor-könyvek érdeme a cselekményen, a krimi rejtélyén túl a miliő, a szépen, nagy alapossággal felrajzolt háttér és hangulat, ezt is szeretik az olvasók. (Van egyébként nekünk egy másik kortárs írónk, a kánonból szintén kifelejtett Csabai László. Ő is vidéki, nyíregyházi, de ő bizonyíthatóan igazi. Szindbád-regényei míves irodalmi művek, miközben nyomozások is, a főhős, Szindbád történelmi időkben és helyszíneken működő hivatásos nyomozó. Aki még nem hallott Csabairól, nézzen utána!) Kondor állandó főhőse újságíró, a Pethő Sándor-féle Magyar Nemzet bűnügyi tudósítója, ebben a minőségében keveredik bele ügyekbe, persze csak azzal a vehemenciával, ahogy újságírók szoktak. Nem egy Bruce Willis, bár remekül és szívesen bokszol, amint az a legújabb Kondorkrimiből, A budapesti gengszterből is kiderül. Annyiban más az új könyv, hogy Amerikában játszódik a szesztilalom idején, szerepel benne Al Capone és Nucky Johnson meg jó néhány egykori igazi maffiózó - aki látta a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) című HBO-sorozatot, ezeket a figurákat „személyesen” is ismeri. Amúgy pedig a könyv a Budapest noir előzménytörténete. A már tíz esztendeje az apjával a tengerentúlon élő Gordon Zsigmond 1929 tavaszán megbízást kap a szerkesztőjétől: épüljön be a maffiába, leplezze le a bűnözők és a politika közötti kapcsolatot, majd írjon Pulitzer-díjas sorozatot. A beépülés sikeres, Gordon hibátlanul működik, míg magyarságának köszönhetően vagy épp nem köszönhetően összeesküvésre nem bukkan - véletlenül magyarul beszélő gengsztereket hallgat ki -, ettől kezdve az életéért és nem az újságcikkért küzd. Leírhatjuk, hogy A budapesti gengszter szórakoztató olvasmány, meg azt is, hogy kicsit papírízű. Talán inkább ez utóbbi. Mintha az amerikai szesztilalom meg Al Capone megtanulása kevésbé ment volna, mint a Magyar Nemzet és Budapest történetéé. Hogy miért kellett elkalandozni Amerikába? Talán azért, mert érdekesnek ígérkezett a történetben a magyar szál, amelyből kiderül, hogy a tengerentúli gengszterek között is akadnak magyarok. Felmerül, hogy Al Caponénak is lehettek magyar gyökerei. Nélkülünk talán fel sem épült volna Amerika? A budapesti gengszter nem a legsikerültebb Kondorregény, de ettől még a szerzőnek lehetne helye a kánonban, hiszen igényes irodalmat művel. Ez a mű is tisztességes, szórakoztató és korrekt olvasmány. (Kondor Vilmos: A budapesti gengszter. Libri Kiadó, Budapest, 2019, 433 oldal. Ára: 3699 forint) KONDOR VILHOS A BUDAPESTI GENGSZTER A NAGY SIKERŰ BUDAPEST NOIR ELŐZMÉNYE HÉTVÉGI MELLÉKLET ANYANYELVÜNK Versben bujdosó Magyarország BALÁZS GÉZA Miért van az, ha járom az országot, megszólal versekben a táj? Amikor evezünk a Tiszán, és felbukkan a Túr-bukó, bár tudom, hogy nem itt volt egykor a torkolat, s ezt nem is látta Petőfi, ráadásul alkonyat sincs, mégis megszólal bennem: Nyári napnak alkonyulatánál / Megállók a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére. (A Tisza) Ettől az embernek rögtön megmelegszik valami a szívében. Vas megyébe érve már várom a Somló és a Ság hegy kitüremkedését, már tolakodnak elő a sorok: Messze sötétedik már a Ság teteje, / Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, / Szülőföldem, képedet: / Megállok még egyszer, s reád viszszanézek. / Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! / Vegyétek bús könnyemet. (Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes aljától) Most közeledőben vagyok, de sokszor megéltem már a búcsúzást is. Új ismerőseimet mindig kifaggatom, honnan származnak. Szinte minden magyar táj és településnév mond, jelent valamit, s ez egy kapcsolatban az első közös pont. Újdonsült ismerősöm mondja, hogy csákberényi, nem ugrik be rögtön, kérem, soroljon közeli településeket. Székesfehérvártól északra, Zámoly... Megvan! Nem volt soha zsámolyom / Bár születtem Zámolyon. (Csoóri Sándor: Helyszínek) Ha letérek a főútról a bájos somogyi dombok közé, beugrik Csokonai Vitéz Mihály verse: Hát, múzsáknak szentelt / Kies tartomány! / Ily számkivetve volt / Nálad minden tudomány? [...] Istenem! / Senki sem / Vette észbe, / Hogy e részbe / Árva még Somogy! (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban) Nem gondolta Csokonai, hogy egyszer Kaposváron főiskola lesz róla elnevezve. Sokszor vonatozom az Alföldön, ilyenkor eszembe jut Petőfitől: Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom; / Börtönéből szabadúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom. (Az Alföld) Ha Püspökladány után lassabban halad a vonat, s újdonsült útitársaim beszélgetésében észreveszem a bihari tájszólást, Ady sorai jutnak eszembe: Magas, fátlan síkokról / Nyargaltak le az Alföld / Mély, szomorú völgyébe / (Fut a gőzös az éjbe.) [...] Kisírunk a gőzösből / Sok nehéz, könnyed jóslást / Sorsodról, Alföld népe. / (Fut a gőzös az éjbe.) (Gőzösről az Alföld) Visszaútban Nagyváradról Janus Pannoniust szavalom, verse máig pontos leírása Váradnak, még akkor is, ha nem személyes élményből írta: Még mély hó települ a téli földre, / Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, / Szürke súly a ködös fagy zúzmarája, / S el kell hagyni a szép Körös vidékét / És sietni Dunánk felé, Urunkhoz. / Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. (Áprily Lajos fordításában: Búcsú Váradtól) Hazatérek. Mindig megcsodálom a Duna-partot, a hidakat, s élvezettel utazom a 2-es villamoson, amely külföldiek szerint a világ egyik legszebb városi villamosvonala. Szeretem a Duna-partot s a helyére, a rakpartra került József Attila-szobrot. A külföldiek mellé telepednek, nekik nem mond sokat, nekem igen. A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. / Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. / Mintha szivemből folyt volna tova, / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. (A Dunánál) Laktam Rákospalotán, s a villamos-végállomásnál, a Babits-emléktáblánál mindig eszembe jutott: nincs hír, nincs újság, / villanyosom megakadt. / Néma falun lakom én... S hogy még személyesebb legyen a vers, a címéhez kötöm életem fontos, sorsfordító eseményét: Május huszonhárom Rákospalotán. Miért van ez? Egyszerű a válasz. Anyanyelvünk világot teremtő szövegeiben élünk. Lugas - A Magyar Nemzet hétvégi melléklete Szerkesztő: Fehér Béla; társszerkesztő: Margittai Gábor, Szényi Gábor; tervezőszerkesztő: Tóth Tibor; olvasószerkesztő: Major Anita, Nácsai Katalin