Magyar Nemzet, 2019. december (82. évfolyam, 249-272. szám)

2019-12-07 / 254. szám

16 LUGAS 2019. december 7., szombat KARÁCSONYI VÁSÁROK - Kiszoruló kézművesség, kínai bóvli JANCSÓ ORSOLYA A­z idén meglepően hosszú és kelle­mesen enyhe őszünk volt, éppen ezért tűnt szürreális élménynek már november elején a karácso­nyi bódék között sétálgatni Budapest belváro­sában. Advent első vasárnapjával azonban a tél is beköszöntött, így előkerülhettek a télikabá­tok, kesztyűk és csizmák, hogy többedmagam­­mal vágjak neki a karácsonyi vásároknak. A Vö­rösmarty téren a szokásos nyelvi Bábel uralko­dott, egy osztrák pár hasonlította össze a kol­bász ízét az otthonival, hátizsákos amerikai tu­ristacsapat forralt bort iszogatva csodálta a Ger­­beaud-házat, angol fiatalok hajtották fel az egyik pálinkát a másik után, miközben meg-megáll­­tak egy-egy ékszeres, nemezes vagy bőrdíszmű­ves bódéja előtt. Magyar családok is sétálgattak mélyen a szemükbe húzott sapkában és kapuc­niban, néhányuk kezében termopoharas forralt borral. A rendes mázas bögrét nem vették meg, hiszen - ahogy elmondták - nincs olyan szép és különleges, mint a bécsi vásárokban kapha­tó darabok, viszont nem volt kedvük addig ma­radni egy-egy vendéglátóhely előtt, amíg a bo­ruk elfogy. Merthogy az idén jóval nagyobb te­rületet kell besétálni, mint az elmúlt években. A Vörösmarty tér felújítása és a rajta álló em­lékművet védő építmény miatt ugyanis átalakult a vásár szerkezete. Korábban a kisebb-nagyobb éttermek bódéi álltak a szobor körül, majd ezt koncentrikus körként vette körbe egy, két vagy három bódésor, attól függően, hogy éppen hány kiállító jelentkezett az adventi és karácsonyi idő­szakra. Most a Vörösmarty-emlékmű szabadon áll új védőernyője alatt, körülötte a néhány szék azonban üresen tátong. Az emberek inkább a tér Duna felé eső oldalára telepített hosszú étkezősor körül sétálgatnak - egyrészt az étvágygerjesztő illatok, másrészt a nyílt láng adta meleg miatt. Az éttermesek mégis panaszkodnak az új elrendezés miatt. Az egyik, különféle egytálételeket árusító étterem felszolgálója szerint azok a vendéglátó­sok, akik a szobor felé eső oldalon kapnak helyet, még csak-csak számíthatnak jó bevételre, de aki­nek a standja a boltokra nyílik, aligha. Ugyanezt mondja egy kézműves ékszereket ké­szítő mester is, akinek szintén rosszul jött, hogy nem egy halomban vannak a házacskák, inkább elszórva a tér sarkaiban vagy a Fashion Streeten egymás után a Petőfi Sándor utca kereszteződő­üzemet gyönyörködtető karácsonyi fények, forralt bor, ínycsiklandó illa­tok és kézműves mütyürök. A legtöbbünknek valószínűleg ez jut eszébe a karácsonyi vásárokról. Ha valaki körülnéz a Vörösmarty téri és a bazili­ka előtti forgatagon túl Bécsben is, komoly meglepetéssel találkozhat: só­­goréknál olcsóbb a kolbász, de a kerítés ott kínai csecsebecsékből épül,­séig. „A kézművesek most kiszorultak a térről” - mondja, és nem tudja, hogy ez a változás ho­gyan fogja érinteni az egymilliós bérleti díjhoz számított bevételi számokat. Nagy Márta rendezvényszervező szerint egy karácsonyi vásár akkor igazán hangulatos, ha az kisebb faluként veszi körbe az embereket.­­ Tapasztalható az elmúlt években bizonyos trend, hogy a szervezők próbálnak nyitni a vá­sárok hangulatán. Például Bécsben a városhá­za előtti kétutcás vásárt már évek óta korcso­lyapálya és meseerdő veszi körül, hogy az egész városházateret kitöltsék. A bécsiek mégsem a Christkindlmarktot szeretik a legjobban, hanem az Am Hofnál megrendezett vagy a spittelbergi vásárt - magyaráz­za a szakértő. Az osztrák Gerd, is egyetért Nagy Mártával, szerinte a Christkindl­markt „csupa kínai bóvli”, és alig találni a fröccsöntött csodákon kí­vül igazi osztrák kézműves termé­keket, ezért az igazi bécsiek inkább Spittelbergre mennek, amely az idén huszonötödik születésnapjának tiszteletére rá­adásul szinte teljesen zölddé és bióvá vált, mi­vel előtérbe kerültek a fenntartható termelésből származó áruk és a vegyszermentesen termelt étel- és italalapanyagok. A Vörösmarty tér kuckós hangulata tehát el­tűnt, a bazilika előtt azonban nem változott az elrendezés, így van esély arra, hogy a European Best Destinations közönségszavazásán ismét Eu­rópa legjobb karácsonyi vásárai közé válasszák. Tavaly a második helyet szerezte meg, és az idén is kínálja a hagyományos vásári ételeket, külön­legességeket, illetve kézműves édességeket is. Az évek óta megszokott, ezerféle marcipánt árusító bódé például most is hosszú sorokat vonz. Egy cseh házaspár például arról beszél, hogy bár a prágai vásárt nagyon szeretik, de ilyen finom csokoládés, málnás és pisztáciás marcipánkü­lönlegességeket csak Budapesten kapnak, ezért minden évben ellátogatnak a bazilika elé. Az ár kapcsán ugyan megjegyzik, hogy közel ezer fo­rint több édességért azért nem olcsó, de éven­te egyszer belefér. Az árak tekintetében a Vörösmarty téri és a bazilika előtti vásár is követi a nyugati min­tákat, ezért a külföldiek szerint nem drágább egyik vásár sem az átlagosnál. A magyar látoga­tók azonban elismerik, hogy inkább nézelődni jönnek ki, semmint vásárolni. Egy bőrdíszmű­ves szerint nem az ár és a drágaság a fő oka an­nak, hogy jóval kevesebb a hazai vásárló, hanem hogy a magyarok hétvégénként kijönnek egy-egy délutánra, hétköznap viszont dolgoznak, ezért értelemszerűen a külföldiek sétálnak többet a vásárban, hiszen ők szabadság­ra jönnek Budapestre a hét min­den napján. Zsuzsanna férjével és testvé­rével sétálja körbe családi prog­ramként minden évben a buda­pesti vásárokat. Ő sokallja, hogy 3500 forintot kell fizetnie egy hot dogért, 2200-at a sült kolbászért, de a lángos is ezer forintba kerül, ha nem kér rá semmilyen cifrázást. De ha már saj­tot, tejfölt, hagymát, esetleg szalonnát is szeret­ne, közel megduplázódhat az összeg. Ha minderre némi forralt bort is inna a család, akkor hárman bőven elköltenek 15-20 ezer forintot egy délután, és akkor ajándékokat nem is néztek. Erre az egyik vendéglátó bódé italmérője úgy reagál, hogy való­ban nem olcsók a Vörösmarty téri árak, de a for­ralt bor decinként 300 forintért még mindig ol­csóbb, mint a Műjégpálya mellett. Bécsben évek óta a 3,50 euró az egységár. Ez idén némileg drágult, ma már a sült kolbá­szért és a grillezett sajtért 4,50 eurót kell fizetni a Christkindsmarkton. A kisebb vásárokon még min­dig egy euróval olcsóbb a legtöbb étel, forralt bor vagy puncs. A belvárosi hot dog hat euróba ke­rül, de azt többnyire virsli helyett kolbásszal töl­tik (méghozzá választható fűszerezésben), illet­ve teljes kiőrlésű, ropogós óriáskiflit lehet kapni az itthoni édeskés műpéksütemény helyett. A for­ralt bor szintén drágult némileg: négy eurót kér­nek érte az árusok, de némi sétával könnyen ta­lálni 3,50-es árakat is. Ráadásul aki nem kedveli a forralt bort, az almástól narancsoson át áfonyá­­sig rengetegféle puncsízesítésből válogathat. Bu­dapesten a pálinka kínálja magát választási lehe­tőségként (1200-1300 forint), illetve néhány he­lyen a forró csokoládé körülbelül a forralt borral egyező árban. Bécshez képest azonban a buda­pesti forró csokit sokszor vizezik, a rá adott tej­színhab nem állati, hanem növényi eredetű, és a forró ital sokszor nem is igazán meleg, így a drá­gasága inkább bosszankodást okoz, mint „egy­szer belefér” legyintést. Hasonló a helyzet a sült gesztenyével is: míg Bécsben tíz szemet kapni hat­nyolc euróért, addig itthon négy-öt szemet négy­öt euróért. Azonban míg az osztrákoknál papír­héjú, könnyen omló a gesztenye, itthon motkány módjára rághatja sokszor a vásárló, hogy kiderül­jön, a csemege valójában kukacos. A szomszéd fűje (fenyője ez esetben) még­sem mindig zöldebb. Bán Teodóra, a Budapes­ti Fesztivál- és Turisztikai Központ igazgatója szerint a karácsonyi vásár feladata, hogy „meg­mutassa kulturális értékeinket, egyedülálló ha­gyományainkat", illetve, hogy példaként szol­gáljon a messze földön híres magyar vendég­szeretetre. Éppen ezért évente írnak ki pályá­zatot az árusoknak, és csak azok kapnak bó­dét, akik megfelelnek a szervezők által előírt színvonalnak, amelybe nem fér bele, hogy kí­nai termékek kerüljenek a polcokra. Egy való­di bőrkabát pedig nemcsak a karácsonyi vásár­ban kerül 150 ezer forintba, hanem a belvárosi boltokban ugyanúgy, legyen szó akár Budapest­ről, akár Bécsről. Az osztrák fővárosban ezzel szemben bőven találni olcsó utángyártott mi­nőséget, ezért a bécsiek nem véletlenül kere­sik a helyi kézművesek termékeit, sőt hajlan­dóak akár fizetni is Leopoldstadt új vásárában (Aim Advent) például két euró hozzájárulást, hogy biztosan helyiekkel találkozzanak. Nem igaz tehát, hogy a Vörösmarty tér kicsit sárgább vagy savanyúbb, de legyünk rá büszkék, hiszen magyar. Valóban kellemesebb ugyanis úgy sé­tálni, hogy az embert nem heringként nyomják össze az ezer nyelven beszélő turistacsapatok, hanem mosolygós párokkal lehet együtt enni és inni a hosszú fapultnál. A hangulatot hiányol­va pedig úgyis a bazilika elé fogunk vetődni, ahol a kulináris élményeken kívül aligha lehet majd ellenállni az éves macigyűjteményt idén is gazdagító szőrmókoknak. A magyar láto­gatók elismerik, hogy inkább nézelődni jön­nek ki, sem­mint vásárolni, min venni Az árakban a Vörösmarty téri és a bazilika előtti vásár is követi a nyugati mintákat, ezért a külföldiek szerint egyik kínálat sem drágább az átlagosnál Fotó: Kurucz Árpád A LUGAS MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA A STRABAG

Next