Magyar Nemzet, 2020. február (83. évfolyam, 27-51. szám)

2020-02-18 / 41. szám

1 » Novellisták versenye a magyar széppróza ünnepén Munkatársunktól „Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél” - írta Jókai Mór, akinek szü­letésnapján, vagyis ma sokszínű gálaműsorral ünnepli a magyar széppróza napját a Petőfi Iro­dalmi Múzeum (PIM), a Petőfi Irodalmi Ügy­nökség és a Magyar írószövetség Budapesten. A Magyar Írószövetség választmánya három éve kezdeményezte, hogy február 18-án rendezzék meg a magyar széppróza napját, amelyet először két évvel ezelőtt ünnepeltek meg. Idén csaknem száz rendezvény zajlik határon innen és túl má­tól jövő hét péntekig. A Petőfi Irodalmi Múzeumban novellaíró­versenyt tartanak Csender Levente, Király Far­kas és Szilágyi-Nagy Ildikó részvételével. Az in­gyenes gálaesten bemutatják Az év novellái 2020 című antológiát és koncertet ad a Misztrál ze­nekar. Az est műsorvezetője Völgyi Tóth Zsu­zsa lesz, közreműködik Túri Bálint színművész. Balatonfüredet Jókai Mór második otthoná­nak tekintette, a város ezért is készül több ren­dezvénnyel a magyar széppróza napjára. Ma este 6 órától a Vaszary Galéria Széchenyi Termében könyvbemutatót és író-olvasó találkozót tarta­nak Zalán Tibor, Géczi János és Tóbiás Krisz­tián közreműködésével. Mindhárman a Pécsi Györgyi szerkesztésében készült Szülőföldem című esszékötet szerzői, a beszélgetés apropója pedig a trianoni békediktátum aláírása óta el­telt száz hosszú év. Szó lesz otthonról és hazá­ról, arról, mit jelentenek nekik ezek a szavak. A Kortárs szerkesztősége egyébként rajtuk kívül harminckét szerzőjétől kért egy esszébe foglalt vallomást a szülőföldről. A rendezvénysorozaton közel száz író-olva­só találkozót, ünnepi megemlékezést, rendha­gyó irodalomórát és egyéb irodalmi programot tartanak országszerte és a határon túl a Ma­gyar Írószövetség, a PIM és a Petőfi Irodalmi Ügynökség szakmai irányításával. Nemcsak a nagyvárosokban, hanem kisebb településeken is lesznek olyan rendezvények, amelyek által megtapasztalhatjuk, hogy az irodalom rólunk szól, hogy az olvasás öröm, továbbá az is öröm, hogy megoszthatjuk egymással az olvasmány­­élményeinket. Jókai Mór születésnapja azért méltó a szép­próza ünnepének megrendezésére, mert írói élet­műve a mai napig a magyar irodalom egyik leg­nagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, re­gényíróként is megőrizte jelentőségét a nem­zeti irodalomban, komolyan hozzájárul törté­nelmi önismeretünkhöz és identitásunk meg­őrzéséhez. Emellett Jókai Mór volt az első, mo­dern értelemben vett hivatásos prózaírónk, aki írói és szerkesztői munkásságából élt, közéle­ti szerepeit is íróként viselte. A maga korában műveit számos nyelvre lefordították, és nem­csak hazánkban, hanem világszerte elismerés­sel fogadták, nagyra értékelték, és így van ez a mai napig. Bizonyíték erre, hogy művei nagy számban fogynak el a könyvesboltok polcairól. 2020. február 18., kedd KULTÚRA 17 Jobb idők reményét a nemzetnek Jókai Mór írói bravúrral erkölcsi példává emelte a levert szabadságharcot B. Orbán Emese Jókai Mór több mint száz kötetet ha­gyott az utókorra; regényeket, elbeszélé­seket, tehát zömében szépprózát. 1825. február 18-án, napra pontosan ma 195 éve született és az 1850-es évek elejétől, lassan 170 éve még mindig ő a legolva­sottabb magyar író. Jószántából vagy kényszerből, minden magyar vagy ma­gyarul tanuló diáknak egy bizonyos élet­szakaszban kezébe kellett vennie A kő­szívű ember fiait. Ennek a páratlan si­kernek a megszakadását már az én ge­nerációmnak is előrevetítették; azóta el­telt lassan fél évszázad, de az „öreg ro­mantikus”, ahogy a birtokomban lévő 1976-os kiadás előszavában nevezik, ma­kacsul tartja magát, nem sikerül kiir­tani sem a tantervből, sem a kötelező olvasmányok jegyzékéből. Jókai Mórra emlékezve ezen a jeles évfordulón én is A kőszívű ember fiai­val kapcsolatos gondolataimat és emlé­keimet szeretném megosztani. Az öt­letet az adta, hogy a közösségi hálón elég gyakran kerülnek szóba a kötele­ző olvasmányok, az új Nemzeti alap­tanterv kapcsán pedig ismét feltűnt a téma. Valaki azt írta, hogy a gyerekek akkor utálják meg az olvasást, amikor ezt a könyvet a kezükbe veszik vagy adják. Témaválasztásomra ráerősített egy bizarr eset is. A régi Filmvilág fo­lyóirat pár bekötött évfolyamát őrzöm egy könyvszekrény legfelső polcán, és a minap, amikor ki akartam venni az 1965-ös gyűjteményt, leejtettem a kö­tetet. Kinyílva esett a földre, kissé meg is sérült, és amikor fölvettem, megfor­dítottam, és ezt olvastam: „Várkonyi Zoltán rendezésében a közeljövőben elkészül az első magyar cinemascope­­színesfilm, »A kőszívű ember fiai«.” A könyvet ugyan nem olvastam teljesen újra, csak több helyen beleolvastam, a filmet viszont újranéztem. Két óra harmincnyolc perc. Nem untam. Jel­képes történetek, különféle valóság­elemekből egybeszerkesztve. Prózá­ban írt hősköltemény. De meg kell ta­nulni Jókait is értve olvasni. Hiszen a szóban forgó regény nem egy család hiteles története a szabadságharc ko­rában - kevesebb és több is annál. Az érdekfeszítő sztorit ma már nem hab­zsolja fel az olvasó, de időszerű eszmé­ket ismerhet fel. Ezek közül itt és most az első, a szabadság eszméje kerül leg­inkább előtérbe. De a hazaszeretetet, a szülők és a nők tiszteletét, a bajtársias­­ságot, az áldozatvállalást mind-mind ragyogó példákkal tárja elénk ez a re­gény. És az, ahogyan a levert szabad­ságharcot erkölcsi példává emeli, az az igazi különlegessége. És az, ahogy meg­mutatja, hogy a nép véráldozata nem volt hiábavaló, bár a fegyveres szabad­ságharc gazdasági, politikai okok miatt nem győzhetett, az igazi írói bravúr. A túlélők érdekében Baradlay Jenő felál­dozza magát. Azonkívül, hogy magasz­tos és megható jelenet, milyen mesz­­szire mutat! Annak érdekében hoz­za meg ezt a véráldozatot, hogy fivére megőrizhesse a birtokot, tovább gaz­dálkodhasson az ősi földön, felnevel­hesse gyermekeit, beléjük oltva a sza­badságeszményt. És a reményt. Hadd idézzem a regény végszavát: „...Jó az Is­ten! Zöld füvet ad a harcáztatta föld­nek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártat­lan, szelíd angyalkát játszó társul a bá­ránynak - feledés írját a mély sebnek jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek.” Mit nem lehet érteni Jó­kain? Miért is lenne idejétmúlt? Aki azt állítja, hogy idejétmúlt a szabad­ság és a hazaszeretet, az ne is olvas­son Jókait. Nem érdemli meg. Várkonyi Zoltánnak A kőszívű ember fiaiból rendezett filmje a hatvanas évek legnagyobb hazai szuperprodukciója volt Forrás: Filmarchívum HwwttawM. Válaszút Népművészeti Egyesület XXIV. / 2020.0 Helyszín: Millenáris Ragyogó fáklyákval rakja udvaromat" Csángó Advent fflu a Mm Antal Tibor Dresch Mihály Herczku Ágnes ■ Hodorog András Keketánc Gyerektáncház Petrás Mária Somos Együttes Zurgó Együttes Fővédnök: Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Rendező: Diószegi László Fellépők: Finta Dezső és barátai: Kemény Mária, Herényi Rób Tímár Karina, Cirkálom Táncegyüttes. Dresch Quart­et, Pászt Hagyományőrző zenészek, énekesek és táncosok Dumbravéi Klézséről, Lészpedről, a Gyimesekből, Pürkerecből, Csernuk Kakasáról, Egyházaskozár­ól, Hertelemlyfalváról „ Ladányi Fürest”.

Next