Magyar Nemzet, 2020. november (83. évfolyam, 256-280. szám)

2020-11-02 / 256. szám

2020. november 2., hétfő :Magyar Nemzet BELFÖLD 3 Ma is templomépítő nemzet a magyar Hálaadó istentiszteleten mondott beszédet a kormányfő A kereszténység nemzetmegtartó erő - elevenítette fel az alap­törvény egyik passzusát a kormányfő a reformáció emléknapján, a csömöri református templom felépüléséért tartott hálaadó is­tentiszteleten. Orbán Viktor hozzátette: amit ma európai kultú­raként ismerünk, az kétezer éves magvetés eredménye, és ebből a magvetésből nőtt ki a Kárpát-medencében ezer éve a keresztény magyar állam is. Munkatársunktól­ ­ A kormány ezután is kész a Magyar­­országi Református Egyház mellett áll­ni, amikor majd az országos tisztújítá­suk után „új lendülettel fognak a mag­vetéshez, a vetés gondozásához és a be­takarításhoz” - mondta Orbán Vik­tor szombaton, a reformáció emlék­napján, a csömöri református temp­lom felépüléséért tartott hálaadó is­tentiszteleten. Úgy fogalmazott: szö­vetséget kínálnak a reformátusoknak azokra az esetekre is, amikor „a még feltöretlen ugar megművelésébe fog­nak majd”. A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a magyar ma is temp­lomépítő nemzet, amire „a mostani, templomromboló időkben igencsak büszkék lehetünk”. A MAGVETŐ PÉLDÁZATA Orbán Viktor kifejtette: az egyház és a kormány együtt dolgozik a templo­mok megújításáért, újak építéséért. Kormányzásuk 15 éve alatt három­ezer templom megújulását és 130 fel­építését támogatták, ezek közül 1124 református templom újult meg és 47 új épült­­ foglalta össze, hangsúlyoz­va: a kormány dolga az épített örökség megvédése és a tettre kész gyülekeze­tek támogatása. Azt is mondta, a csö­möri reformátusok erejét jól mutatja, hogy néhány év leforgása alatt előbb parókiát és gyülekezeti házat emeltek, majd ehhez templomot és a magyarok összetartozását kifejező emlékművet építettek. A magvető háza templom­elnevezést a kormányfő beszédes név­nek nevezte, mert az üzeni, hogy az épületen végzett utolsó simítások nem a munka végét, hanem egy út kezde­tét jelentik. A magvető példázata ki­fejezi, hogy az egyház nemcsak a hí­vők előtt nyitja ki templomait, iskolá­it, szeretetintézményeit, hanem azok előtt is, akik még nem részesültek a keresztyén hit áldásában - fejtette ki a miniszterelnök. LÉLEKMENTÉS Orbán Viktor idézte az alaptörvény azon passzusát is, amely szerint a ke­reszténység nemzetmegtartó erő. A magyarok azt vallják - tette hozzá -, hogy a kereszténység egész Európát, sőt az egész világot is képes megtar­tani. - Amit ma európai kultúraként ismerünk, az egy kétezer éves magve­tés eredménye - hangoztatta, kiemel­ve, hogy ebből a magvetésből nőtt ki a Kárpát-medencében ezer éve a ke­resztény magyar állam is. - A másfél évszázados muszlim megszállás alatt pedig a prédikátorok által elvetett ige őrizte meg, végezte el azt a lélekmen­­tést, ami megtartotta Magyarországot magyarnak - tette hozzá. Megfogal­mazása szerint az apostolok, misszi­onáriusok, reformátorok által elvetett magok termése ma ott látható az építé­szetben, a nyelvben, az irodalomban, a jogrendszerben, számtalan képzőmű­vészeti alkotásban és mindenekelőtt sok-sok család életében.­­ Ugyanak­kor azt is látni időről időre, hogy a ve­tésbe konkoly is kerül, és azzal ugyan­csak meg kell birkózni, hogy a diva­tos ideológiák lármás madárserege is megjelenik vetéskor, és ezek igyekez­nek kikapkodni az emberek szívéből a tanítást, ha az nem került elég mélyre - mondta a kormányfő. POLITIKAI KRÉDÓ - Ezért keresztény magyar embernek lenni - folytatta Orbán Viktor - sze­retet és küzdelem egyszerre. - Ma ez a kereszténydemokrata, XXI. századi politika krédója is - jelentette ki. A reformáció emléknapja arra int, hogy magvetés nélkül nincs aratás sem, és arra is emlékeztet, hogy a magyarok mennyi mindent kaptak a keresztény­ségtől - fogalmazott a miniszterelnök, aki végül hangsúlyozta: „ezt a sok jót nem a múlt kedves, megbecsülendő darabjainak tekintjük, hanem a ma­gyar jövő építőköveinek”. Tuzson Bence, a térség fideszes országgyűlési képviselője köszöne­tet mondott mindenkinek, aki hoz­zájárult a templom megépítéséhez. Sok fejlesztés valósult meg Csömö­rön, de a templom más, mert az Is­ten háza, a lélek otthona és a közös­ség teremtő ereje - tette hozzá. Az új csömöri református templomot az összetartozás szimbólumának nevez­te, a kazettás mennyezet mozaikjai­ból ugyanis összeáll a Kárpát-meden­ce, a magyarság. Orbán Viktor szerint a kormány dolga a tettre kész gyülekezetek támogatása Fotó: MTI/Máthé Zoltán KERESZTYÉN SZABADSÁGUNK ZÁLOGA A hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán református lelkész, püs­pökjelölt hirdetett igét. Kiemelte, a reformátorok vallották és „mi is valljuk", hogy az újjászületett ember Isten igéjének te­remtménye, az egyház pedig az „Ige, Isten szava által teremtett közösség". „Keresztyén szabadságunk záloga" a bizonyos­ság, hogy az ember a létét és megmaradását nem valamilyen véletlennek, determinációnak, a természet törvényének, ha­nem Isten akaratának, az ő teremtő igéjének köszönheti. „Ez a bizonyosság szabadít meg bennünket minden világi kötött­ség fogságából, és ez fordít a világ felé, embertársunk felé szabad szeretetben" - fogalmazott. Hozzátette: ezt ismerték fel elementáris erővel, és ezt hirdették a reformátorok. Nem új dolgot fedeztek fel, „nem reformerek voltak, hanem visszahí­vok, visszatérők". Ők azok, akik visszahívtak és „azóta is visszahívnak bennünket az egyetlen alaphoz": Isten teremtő és újjá­teremtő igéjéhez. Nem újdonság ez, és mégis mindig új: ezt hirdette Ézsaiás próféta, ezért jött el Jézus Krisztus, ezt írja Pé­ter apostol a levelében, erről beszél Pál apostol, Szent Ágoston, Szent Ferenc és Aquinói Szent Tamás is, sorolta, majd meg­jegyezte, kár, hogy nem lehetett minden kereszténynek együtt maradni és együtt szolgálni ebben a megújulásban. A HELYZET Memento mori, memento vivere Nemrég azon gondolkodtam, hogy mit jelent a haza. Valamiért rögtön a halottaimra gondoltam, az őseimre. Arra, hogy ők mindig vannak. Ha ráülök a sírjuk szélére, századszor elolvasom a nevüket, születésük, ha­láluk dátumát, és nemcsak megemlékezem róluk, hanem erőt merítek jövendő küzdelmeimhez is. Idén nem utazhattam haza halottak nap­jára, pedig minden halottam otthon van, Erdélyben. Lám, ha lezárják a határokat, még a halottainktól is elválaszthatnak minket, ez is az év keserű felismerései közé tartozik, így hát gyertyát gyújtottam az asz­talomon, mécsest helyeztem az ablakomba. Olcsó pótlék ez, nem váltja ki a halottak napi találkozást, a temetőkert avarillatát, a gyertyatenger fényét, az ősz füstszagú melankóliáját, a rögök hűvös érzését a tenye­remben, a vérrel szentelt földet, ahol ők nyugszanak. Hisz ott vannak mind, a nagyszüleim, a dédszüleim, távolabbi falvakban az ükszüleim. Ha volt időm, nekik is vittem krizantémot, őszirózsát, fehér gyertyát. Ebben az évben talán más fényben látjuk a halottak napját is. Kettős gyászkeretben, mert „emberemlékezet” óta nem volt rá példa, hogy ha­lálhírek olvasásával kezdjük a napot. A számok embertelen, rideg való­sága halálfélelemmel, szorongással és aggodalommal tölt el, akkor is, ha erőt színlelve elfojtjuk ezeket az érzéseket. Utoljára a középkori nagy pestisjárvány elevenítette fel a memento móri régi bölcsességét, mert akkor a halál fenyegetően időszerűvé vált, és ez a gondolat a fogyasztói társadalom eljöveteléig velünk is maradt. Az idei év ismét eszünkbe vés­te ezt a szállóigét. Sokan arról beszélnek, hogy a koronavírus-járvány is átformálja majd a világot, gondolkodásunkat, és ezentúl máshogy élünk. Csakhogy ennek semmi jelét nem látjuk: erőszakos tömegtüntetésektől hangosak a világ nagyvárosai, vérlázító terrormerényletek borzolják az európaiak kedélyét és háborúk tetézik a pandémiát, mintha mi sem tör­tént volna. Pedig ilyen időkben lehet, hogy újra elő kellene vennünk Sza­bó Lőrinc Kortársak című versét, és nem ártana, ha itthon és világszer­te is felidéznénk néhány versszakát: „Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven; / s tetszik, nem tetszik, látni kell: / ellenségünkkel is közö­sebb sors köt össze, / mint azután majd bárkivel. / Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven. /­­ Béke, mért vagy csak a halottaké a földben!” Tehát a memento móri mellett eszünkbe kellene vésnünk a memen­to viverét is. Gondolnunk kellene arra, hogyan élünk és milyen minő­ségű életet élünk, levetkőzzük hagyományaink maradékát is, vagy még kimegyünk a temetőbe és gyertyát gyújtunk? Amikor azokkal időztem, akik másszor voltak, mindig azt hittem, hogy ilyenkor számonkérnek engem - balga hit ez, talán pogány maradvány. Sokszor éreztem, hogy követik az életemet, figyelnek, én pedig ezen a napon számot adok nekik a dolgaimról, mert a halottak napja egy nagy találkozás lehetősége, hisz életünk, sorsunk rejtett alkatrészei ők. Tudom, van, akinek ez pusztán formaság, társadalmi beidegződés, amit le kell tudni, és akkor nem fur­dal a lelkiismeret. Körbeálljuk a sírt, felidézünk pár emléket, elhelyez­zük a virágokat, fejet hajtunk, és sietve iszkolunk vissza a kocsiba, hogy lehetőleg minél kevesebb rokonnal, ismerőssel találkozzunk. Pedig örül­nünk kellene, hogy még vannak ilyen kapaszkodóink, hogy vannak ilyen időtlen kapaszkodóink, hisz ahogy Kányádi Sándor írta Halottak nap­ja Bécsben című versében: „Mert a legárvább akinek / még halottai sin­csenek / kora ecet könnye torma / gyertyájának is csak korma / álldo­gálhat egymagában / kezében egy szál virággal / Mert a legárvább aki­nek / még halottai sincsenek”. PATAKI TAMÁS TOLLHEGYEN Pilhál György Egy régi ellendrukker Bár a magyar választók a tavalyi EP-voksoláson úgy döntöttek, elte­kintenek Jávor Benedek ipari méretű uniós följelentgetéseitől, brüssze­li kormánygyalázkodásaitól, a Párbeszéd makacs politikusa januárban újra csatasorba állhatott. Párttársa, Karácsony Gergely főpolgármes­ter ugyanis nem felejtette el kipróbált elvtársát, meghívta őt is a kon­­dér mellé. Budapest brüsszeli képviselete lett Jávor feladata, méghozzá a talányos „innovációs és klímaügyekben”. Ez az Orbán-kormány notó­rius brüsszeli mószerolását jelenti. Minap például az EUobserverbe írt cikkében azt ecseteli, mennyi­vel jobb lenne, ha az országnak járó uniós pénzt Budapest és az NGO- k oszthatnák el. Javaslatának igazolásához a hazai gazdasági adatok „módosításával” jutott el - amint azt Varga Mihály pénzügyminiszter is megjegyzi közösségi oldalán. Jávor azt állítja, a vírusjárvány az unió átlagánál jobban visszavetette az országot, holott míg a magyar gazda­ság az első fél évben 6,1 százalékkal esett vissza, az EU-nál ez a szám át­lagosan 8,3 százalék. Nő a deficit és az államadósság - huhogja Kará­csony kihelyezett embere, azt viszont „elfelejti" hozzátenni, hogy mind a 27 tagországban ugyanez a helyzet. Ahogyan arról sem szól, hogy a jár­vány előtt Magyarország csökkentette legnagyobb arányban az adósságát. Ellenben megjegyzi, az Orbán-kormány már felhasználta a 2014-2020- as ciklus pénzeinek 99 százalékát. Mintha nem e célból kaptuk volna... A pénzügyminiszter észrevételére reagáló Jávor legfontosabb bejegy­zése: szükség van Magyarországgal szemben a jogállamisági eljárásra. Ő ezért szorít. Mintha nem tudtuk volna... Ez olyan biztos, mint párt­jának a támogatottsága. Az egy százalék.

Next