Magyar Nemzet, 2021. február (84. évfolyam, 26-48. szám)

2021-02-01 / 26. szám

Magyar Nemzet 6 BELFÖLD 2021. február 1., hétfő „A történelem pontosan olyan sikertelen tanító, mint a többi” Hahner Péter arra figyelmeztet, hogy a múltat valamennyi nemzetnek be kell vallania - Trianon „győzteseinek” sokkal hatékonyabban sikerült elterjesz­teniük saját értelmezésüket a történtekről, mint nekünk. Emiatt is fontos, hogy minél több könyvet jelentessünk meg a szomszédos nem­zetek nyelvén és a világnyelveken - nyilatkozta lapunknak Hahner Péter. A nemrég alakult Rubicon Intézet főigazgatója szerint ma­napság gyakran hallani nosztalgikus megjegyzéseket a kommunista korszakról, holott egy olyan világrendhez tartoztunk, melynek ál­dozatait tízmilliókban mérték. A történész arra is kitért: az Egye­sült Államok nagyszerű ország, nem tudni, lakói miért győzték meg magukat arról, hogy rettenetes bűneik vannak. A rabszolgaság fel­számolásáért Európa és Amerika tette a legtöbbet. Megyeri Dávid - Mik a céljai a Rubicon Intézetnek? A kérdésnek most azért nagyobb a jelen­tősége, mert néhány­an szakmai mezbe öltöztetett politikai kételyeket fogal­maztak meg: van-e értelme még egy újabb történettudományi műhelynek? - Bízom benne, hogy tevékenysé­günk, eredményeink meg fogják győz­ni a kételkedőket, érdemes volt meg­alapítani ezt az intézetet. Hármas célt tűztünk ki. Az első a XX. századi ma­gyar történelem vitás kérdéseinek vizs­gálata. A második a határon túli ma­gyarság történetének kutatása, és olyan könyvek publikálása régiójuk történe­téről, amelyeket a szomszédos orszá­gok nyelveire is lefordítanánk. A har­madik célunk a legújabb újkori és XX. századi világtörténelmi kutatások ered­ményeinek közzététele, hogy a történe­lem iránt érdeklődők nemzetközi kon­textusba tudják helyezni a magyarság történetét. - Feltehetően azért aggódnak, hogy születik még egy nem baloldali in­tézmény. - Intézetünk céljait nem a politikai jobb- és baloldal kategóriái szerint fogal­maztuk meg. Nagyra becsüljük nemze­ti értékeinket, hazánk kulturális és tör­ténelmi örökségét, a külhoni magyar­sággal minket összekapcsoló érdek- és sorsközösségünket, és ahogy monda­ni szokták, közös gondolkodásra törek­szünk hazai és külföldi kollégáinkkal is. Úgy vélem, Leszek Kolakowski lengyel filozófusnak volt igaza, aki szerint lehe­tünk egyszerre liberálisok, akik alapvető értéknek tekintik az emberi szabadsá­got, konzervatívok, mert a hagyományt tisztelve meg akarjuk őrizni a múlt ér­tékeit, és baloldaliak is, abban az érte­lemben, hogy elfogadjuk a társadalmi egyenlőtlenség csökkentésére irányu­ló, az előbbi értékekkel összeegyeztet­hető törekvéseket. Nemzetközi téren is nyitottak vagyunk, azt tervezzük, hogy rendszeresen meghívunk külföldi tu­dósokat a rendezvényeinkre. - Nem késői a felvilágosító tevé­kenység? Miután éppen ez volt az a terep, amelyiken a szomszéd államok hagyományosan lejátszottak minket a pályáról.­­ Éppen emiatt szeretnénk magyar történészek írásait kiadni a szomszédos nemzetek államnyelvén is. Erdély feje­delmeit bemutató, hamarosan megjele­nő könyvünket román nyelven is megje­lentetjük. Ugyanakkor már fordíttatjuk David Armitage-nek, a Harvard Egye­tem professzorának kiváló, forradalom­elméleti kötetét. Szeretném, ha a ma­gyar olvasóközönség alaposabban meg­ismerkedhetne Leszek Kolakowski filo­zófus történelmi szempontból is fontos tanulmányaival. Terveink között sze­repel a neves történész, Tony Judt utol­só kötete is, melyben Timothy Snyder­­rel beszélgetve halála előtt áttekintette a XX. század történelmének legfonto­sabb problémáit.­­ A Rubicon folyóiratban hosszú évek óta nívós tanulmányok egész so­rát teszik közzé. Ezt a szellemi tőkét hasznosítják? - Természetesen. A Rubiconban ki­váló történészeink publikáltak fontos cikkeket, amelyek nem merülhetnek feledésbe. Átnéztem a folyóirat ösz­­szes számát, s úgy találtam, akár egy „Rubicon világtörténelmet” is megje­lentethetnénk. - Érdemes ma még könyveket ki­adni? Jó páran már nem hisznek a könyvkiadás jövőjében az internet és a közösségi média korában. - A valóság mást mutat. A világjár­vány előtt olyan információkat kaptam a nemzetközi könyvvásárokra ellátoga­­tóktól, hogy egyáltalán nem csökkent az érdeklődés a papíralapú, nyomta­tott könyvek iránt. Umberto Eco egyik esszéjében arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak tökéletes dolgok, ame­lyeken felesleges változtatni. Ilyenek például az evőkanál, a gyufa, a cipő, a kerékpár, amelyek nem sokat változ­tak az elmúlt századok során - és alig­hanem ilyen a könyv is. - Trianon száz éve volt, ám a ta­nulságai, következményei máig hat­nak. Melyek ezek a konzekvenciák? - Trianon „győzteseinek" sokkal ha­tékonyabban sikerült elterjeszteniük saját értelmezésüket a történtekről, mint nekünk. Emiatt is fontos, hogy minél több könyvet jelentessünk meg a szomszédos nemzetek nyelvén és a világnyelveken. A békediktátum után száz évvel nagyon fontos lenne a konf­liktusok tisztázása, a gyűlölködés ma­radványainak felszámolása és a tragi­kus történelmi tények alapos feltárá­sa. Kosáry Domokos fogalmazott úgy, hogy az 1960-as, 1970-es években azt hittük, ha feltárjuk történelmünk sö­tét foltjait, példánkat a szomszédos államok is követni fogják - ehelyett annyi történt, hogy a mi kapunk előtt gyűlt össze minden szemét, s a ma­gyarokat nyilvánították Hitler utolsó csatlósainak. Nos, a múltat valóban be kell vallani, ahogy a költő írta - de valamennyi nemzetnek. Kissé elcsé­pelt idézet József Attilától, de konfe­renciáinkkal és kiadványainkkal ah­hoz szeretnénk hozzájárulni, hogy „a harcot, amelyet őseink vívtak, béké­vé oldja az emlékezés”.­­ Úgy gondolják, egy másik költő­óriást, Illyés Gyulát idézve, hogy nö­veli, ki elfödi a bajt, s véget kellene vetni a szőnyeg alá söprésnek a tör­ténettudományban is? - Szép dolog, ha úgy érezzük, szoros szálak fűznek azokhoz, akik más kor­ban éltek, de ugyanott, ahol mi. Csak­hogy ugyanilyen szoros szálak fűznek azokhoz is, akikkel egy korban élünk, csak éppen más helyen. Vagyis ne sö­pörjük szőnyeg alá a vitás kérdéseket, de próbáljuk megérteni a múltról más nézeteket valló kortársainkat is.­­ A szomszéd népekkel nagyrészt közös a történelmünk. Sokszor nekik is vannak magyar gyökereik. Ez is a jobb megértésre, konszenzusos meg­oldásokra predesztinál bennünket. - Ezért szeretnénk megismertetni a szomszédaink történelmét is. Timothy Snyder Véres övezet című könyve azért volt fontos, mert azt is megtudhattuk belőle, hogy nem csak mi, magyarok éltünk át a régióban rettenetes tra­gédiákat. - Ha rendezzük végre közös dol­gainkat, megszűnhet a mumus sze­repkör is, amit ránk osztottak so­kan száz éve, mintha tartani kel­lene tőlünk. - A magyaroktól utoljára a X. szá­zadban kellett tartani, amikor úgy­nevezett kalandozásokat folytattak Európában. - Foglalkoznak a kommunizmus­nak a közgondolkodásra gyakorolt sok évtizedes hatásaival? - Magától értetődő. Manapság gyak­ran hallani nosztalgikus megjegyzése­ket a kommunista korszakról, amikor még olcsó volt a kenyér. Arra ritkáb­ban gondolunk, hogy egy olyan világ­rendhez tartoztunk, melynek áldoza­tait tízmilliókban mérték. Máig sem tudjuk, hogy Kínában, az úgynevezett nagy ugrás idején (1958-1962) hányan pusztulhattak el, de harmincmilliót a hivatalos becslések is elismernek. Nem árt megőrizni az emlékét annak sem, hogy amikor a vörös khmerek kiirtot­ták honfitársaik egynegyedét, egyet­len tüntetést sem rendeztek ez ellen a világban. Sokan mindmáig nagyon elnézők a szép eszmék nevében vég­rehajtott szörnyűségekkel.­­ Meglehetősen nagy zűrzavar ural­kodik az eszmerendszerek, ideológiák között. Az emberek nehezen tudják megkülönböztetni az egymásba csú­szó, baloldalinak és liberálisnak ne­vezett gondolkodást. A konzervati­vizmus pártállami ihletésű megbé­lyegzése is új erőre kapott. Nem le­hetne rendet rakni? - A történelem az élet tanítómeste­re, de pontosan olyan sikertelen taní­tó, mint a többi. A tanítványok több­sége csak azt hajlandó megjegyezni a tananyagból, ami tetszik neki és az ér­dekeit szolgálja. Mintha a közgondol­kodás mindig elmaradna a korától. A XVIII. században a forradalmárok az ókori rómaiakra hivatkoztak. A XIX. században egyesek a francia forradal­mat próbálták újra eljátszani, mások pedig vissza akartak térni a régi rend­hez. A XX. században a régi liberaliz­mus és nacionalizmus alapján próbál­ták értelmezni a radikálisan új, náci és kommunista eszméket. Mi pedig még mindig a XX. század fogalmait hasz­nálva fasisztázzuk és kommunistáz­­zuk egymást. Meg kellene találni vég­re a XXI. század saját fogalmait és ér­tékrendszerét.­­ Mintha a második világháború óta eltelt hosszú békeidőszak kikop­tatta volna a nyugatiakból, főként amerikaiakból a totalitarizmusfel­ismerő képességet. A kommunizmust meg azért nem érzékelik, mert soha nem volt benne részük.­­ Nem megbélyegezni kellene a más­ként gondolkodókat, hanem megérte­ni. Nem büntetni kellene, ahogy Do­nald Trumpot akarják, hanem érveket ütköztetni. Thomas Jefferson mond­ta, hogy „mindannyian republikánu­sok és mindannyian federalisták va­gyunk. Ha lenne köztünk valaki, aki fel akarja bomlasztani az Uniót vagy meg akarja változtatni republikánus formáját, hagyjuk meg őt háborítat­lanul azon biztonság emlékművének, amellyel a téves véleményt tolerálhat­ják ott, ahol az ész szabadon harcra kelhet vele”. Ezt a szellemet kellene ma is követni.­­ Az USA már régóta tájékozó­dási pont. Nem aggasztó, hogy ezt a pozícióját elvesztegetni látszik a fe­hér öngyűlölet irracionális csúcsra járatásával? - Az Amerikai Egyesült Államok nagyszerű ország, és nem tudni, la­kói miért győzték meg magukat arról, hogy rettenetes bűneik vannak. Rab­szolgatartás minden korban és minden kontinensen volt. Az Oszmán Biroda­lom évszázadokon át hurcolta el rab­szolgának három kontinens lakóit. A rabszolgaság felszámolásáért viszont Európa és Amerika tette a legtöbbet. Az amerikai társadalom pedig soha­sem volt oly kevéssé rasszista, mint ma. Douglas Murray brit író fogalmazott úgy, hogy minél kisebb a rasszizmus és szélsőség valahol, annál nagyobb bizonyos körökben az igény rá. Rossz látni, hogy annak a Grant tábornok­nak a szobrát távolították el, aki Lin­coln mellett talán a legtöbbet tette a rabszolgaság megszüntetéséért.­­ Sokan attól tartanak, ahogy min­den átáramlik az USA-ból, a furcsa irracionális elemek is begyűrűznek Európába.­­ Amerika mindig Európa meghosz­­szabbítása volt, és reméljük, hogy az amerikaiak a közeljövőben is meg tudják oldani a konfliktusaikat. A XIX. szá­zad elejének híres elnöke, James Ma­dison mondása szerint a politikai har­cokat nem kell teljesen megnyerni és nem lehet teljesen elveszíteni. Bízzunk benne, hogy ezt az igazságot a hata­lomra került demokrata párti, balol­dali erők is szem előtt tartják. Martin Luther King kijelentette: olyan világ­ról álmodott, amelyben nem az szá­mít, hogy valakinek milyen a bőrszí­ne, hanem a jelleme és a teljesítménye. Ma egészen biztosan nem támogatná, hogy származás szerint részesítsenek előnyben bizonyos csoportokat, mert ez óhatatlanul kontraszelekciót ered­ményez. Attól tartok, hogy az iden­titáspolitika mai szélsőségesei előbb­­utóbb le fogják rasszistázni a legen­dás jogvédőt. - Nem lehet, hogy a bajok egyik fő forrása, hogy nyugaton nemigen tanítják a történelmet? - Valóban nem tanítják megfelelő mértékben, pedig nagyon nagy szük­ség volna rá. Intézetünk mindent el fog követni annak érdekében, hogy ha­zánkban a tanároknak, diákoknak és minden érdeklődőnek minél több, vál­tozatosabb és modernebb eszköz áll­jon rendelkezésére a történelem meg­ismerésére. A főigazgató szeretné a magyar történészek írásait kiadni a szomszéd nemzetek államnyelvén is Fotó: Kurucz Árpád

Next