Magyar Nemzet, 2021. június (84. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-12 / 134. szám

2021. június 12., szombat :Magyar Nemzet KULTÚRA 17 Babakiállítás egy barokk kastélyban Bánhorvátiban először láthatók együtt a divattörténeti, történelmi és népviseletes babák Guba Rózsa babakészítő népi ipar­művész kiállítására érkeztünk Bán­horvátiba. Az Upponyi-hegység lábánál található kis település hatalmas parkkal körülölelt ba­rokk kastélya ad otthont június végéig 117 különleges babának. Az alkotó művészi babamakett­jeit a Platthy-kastély eredeti ba­rokk tereiben, korabeli bútorok és tárgyak közt állították ki. A há­rom teremben, két toronyszobá­ban és a folyosón kialakított lát­ványtérben megtalálhatók a divat­történeti, történelmi és az euró­pai népviseletes, népszokásokat bemutató babamakettek, melye­ket így, egyben még sosem állí­tottak ki. Bényei Adrienn Az épület mai helyén az 1500-as évek­ben már állt egy kúria. A jelenlegi kas­télyt a Platthy család építtette a XVII. században, a kastélyparkot csak később alakították ki. A Szent György-vona­­lon fekvő kastély magántulajdonban van. Az ide látogatók kiállítások, ze­nés, színpadi előadások részesei is le­hetnek, mesés belső terasza lehetősé­get ad egy jó kávé, frissítő elfogyasztá­sára. Ételkülönlegességekkel is várják a házigazdák az érdeklődőket. Ebben a szép környezetben most a babák a főszereplők. Kis életképeket al­kotva foglalnak helyet antik komódon, biedermeier asztalkán, teljes pompájuk­ban ragyogva. Guba Rózsa maga készíti a babákat, kezdve az arcok szoborsze­rű negatívjának megfaragásától a fej, a test és a ruházat textilből való megfor­málásáig. A figurák és jelenetek alap­ját legtöbbször egy-egy korabeli fest­mény, dagerrotípia vagy fénykép adja, melyek magyarországi népi jelenetek esetében gyakran saját gyűjtésekből, helyi feldolgozásból származnak. Min­den esetben igyekszik a korban legin­kább hiteles forrásból elkészíteni ba­báit. A kastély termeiben szinte élet­re kelnek az ismert történelmi alakok: VIII. Henrik, Stuart Mária, Deák Fe­renc, Albert Einstein és Chaplin jelleg­zetes figuráját is felfedezzük az egyik komódon. Megjelennek az európai or­szágok viseletei, divattörténeti ruháza­tai, és Magyarország népviseletei, nép­szokásai is felidéződnek néhány jele­netben. A teknővájók életképe egy ki­halt szakmának állít emléket. Guba Rózsa nem tudja megmonda­ni, mikor kezdődött ez a szenvedély. Gyerekkorában nem vonzódott a ba­bákhoz, inkább fúrt-faragott, bár ez a tevékenység most nagyon hasznos, mert mindent maga készít. - A tex­tilek mindig érdekeltek, azokat gyűj­töttem, aztán ha úgy adódott, fel is használtam valamire. 1985-ben kap­tam meg a népi iparművész címet, és akkoriban csak ezzel foglalkoztam - mesélte az alkotó. A magyar tájegységekből talán szin­te mindegyiket feldolgozta, és mivel az Alföldön született, ez meglátszik az életképeken is, hiszen azokat a sa­ját szemével látta gyerekként. Ám az utóbbi években inkább a divattörténeti és történelmi viseletek, hagyományok foglalkoztatják. De mégis hogyan éri el, hogy más a XVI. századi hölgy arca, tekintete és más a parasztasszonyé? - A babák természetes anyagból ké­szülnek. Aprólékos munkával érhető el, hogy az arc éljen, a szem mosolyogjon vagy éppen elkomoruljon a tekintet - avatott be a folyamatba Guba Rózsa. - Rengeteg idő a részletek kidolgo­zása. A legnehezebb megfogalmazni magamban, hogy mi az, amit szeret­nék megalkotni. Azután jön az ötlet utáni kutatás. Az internet világában ez egyszerűbb, de régen egy szoknya ránca miatt akár kétszáz kilométert kellett utaznom, hogy pontosan ho­gyan is van az a valóságban. A kellé­keket is magam készítem, gyűjtöm az alapanyagokat. Sok olyan természetes alapanyag van, amit az erdőből lehet beszerezni. A mohát, a gallyakat ott gyűjtöm. A textilt sokszor turkálók­ban keresem, ahol olyan régi anya­got is találok, amit máshol nem árul­nak, így találok olykor régi csipkét is. Mivel ez egy lassú folyamat, tudni kell miniatűrben fejet faragni gipsz­ből, melyre a textil és a fedőréteg, a francia zsorzsett kerül, és tudni kell ruhát varrni, festeni, és még sorolhat­nánk. Guba Rózsa az alkotásaival be­járta a világot, és mint kiderült, nem oly könnyű kiválasztani a megfelelő helyszínt. - Amerikától Japánig, illetve Euró­pa több országában jártunk már. Az alkalmas környezetet minden eset­ben mérlegeljük. Eddig szerencsénk volt, sikerült szép és érdekes bemut­­­tatóterekben megszervezni a kiállí­tásokat. Vannak részmegjelenések is, főleg külföldön, ahol galériákban, többkiállítós rendezvényen kevesebb babával jelenünk meg. Az egész kol­lekciót nehezebb mozgatni, az itt, a Platthy-kastélyban látható mennyiség is két kisteherautóban fér el. Budapes­ten szervezünk egy állandó kiállítóte­ret, mert úgy gondolom, ott rentábi­lis lehet a nemzetközi turizmus jelen­léte miatt is. Tárgyalásokat kezdtünk önkormányzatokkal, intézményekkel, de a bürokrácia malmai lassan őröl­nek. Nem könnyű velük dűlőre jutni, a járvány pedig megállította az ilyen irányú előkészületeket - részletezte jövőbeli terveit Guba Rózsa. Természetes anyagból készülnek, és a művész szerint aprólékos munkával érhető el, hogy az arcuk „éljen” Fotó: Kurucz Árpád Elektrosámánok vágtatása Népi és gépi hangzást ötvöz a Sajba Juhász Kristóf Vajon mire gondol ma az egyszeri, Kárpát-medencei zenekedvelő, ha azt mondom: elektrofolk? Technósított népdalokra? Prímhegedű alá erősza­kolt, monoton tuc-tucra? Poposított csűrdöngölőre? Ezeket az akusztikai perverziókat felejtsük el, és ismerjük föl a minőségi fúziós impulzust a talán még mindig különösen csengő megha­tározás mögött! Hazánk egyébként - népzenei kincsünk kötelez - koránt­sem áll rosszul fúziós formációkban: népzene és dzsessz, népzene és blues, folk-rock, folk-metál, még kelta punk egyvelege is megterem minálunk. Nor­mális elektrofolk zenekarunk, tehát olyan, ami megüti legalább a Faun, a Heilung vagy a Wardruna szintjét, nem volt eddig. Aztán lett nekünk egy Sajbánk, és egy remek bemutat­kozó album, a Tűzkör. Idézzük a sajtóanyagukat: „A Saj­ba formáció tradicionális és elektro­nikus hangszereket használó, népi és modern zenei motívumokból építke­ző, ethno-techno vagy gépi-népi trió a Dunakanyarból. [...] A tagok távo­linak tűnő zenei világokból érkeztek. Heinczinger Mika (ének, saz, kaval, fulgara, klarinét, doromb, kecsked­uda) a népzenei hagyományainkból saját stílust építő, versmegzenésítő Misztrál együttesben, Néder Lackó (szintetizátorok, programozás, bu­­zuki, gitár, oszcillátorok) a legigé­nyesebb fajta elektronikát képvise­lő Amygdalában, Orosz Marci (do­bok, torokének, didgeridoo) pedig a két effektezett csellóra és dobra épü­lő, szintén egyedi világot képviselő Vanmocsellóban muzsikál.” A dalokat hallgatva a trió valóban megoldotta a legnehezebb feladatot: a sokféleségből ízléses egységet ko­vácsolt. Egyetlen apró hangot, effek­­tet, ütemet nem érzünk idegennek, hallgassuk bár a Táltosfa vagy a Dűne hipnotikus és katartikus, középtem­pós hullámzását, a Majoránna pár­­választós vagy a Szellemtánc sámá­­nos örömrévületét, vagy épp a Cse­res erdőt, ami remek példa rá, milyen álomszerűen finomra hangolja egy be­tyárballada atmoszféráját az ambien­tes pszichedélia. Ha utóbbi kapcsán mélyebbre kaparunk a kultúrtörténet felszínénél, könnyen belátjuk: a be­tyárvilág miliőjének távolsága nap­jainktól épp akkora, mint egy pász­torfurulyáé egy szintetizátorétól. És álmaink, képzeletünk vagy, horribile dictu, tudatos imagináció és készség­­szinten használt inspiráció révén ezek a távolságok különösebb erőfeszítés nélkül megszüntethetők. Csak ki kell nyitni magunkat rá, ahogy Heinczin­ger Mika hangja is kinyit pár látha­tatlan átjárót a Szellemtánc Hold-kö­szöntő kántálásában (itt saját magá­val alkot többszólamú kórust) vagy az Ősapám férfimagány-feloldó fohászá­ban. Utóbbi József Attila érthetetle­nül keveset idézett, dalszövegként tö­kéletesen funkcionáló verse, melyhez galoppozó alapütemet komponáltak - lehetne egy beindulós Asian Dub Foundation nóta is -, ám a ritmiká­ra égi sátorként feszülő atmoszferi­kus hangmassza, a vokális ősidézés meg a doromb szólóhangszerként való kiemelése félreérthetetlenül sajtossá teszi az album egyik húzószámát. Az Ősapámhoz klip is készült, vágtázó lóval és ősfával, drámai képi világgal­­ hatásos anyag. E hangzáshoz többen próbáltak már közelíteni, de ennyire esszenciálisan, zeneileg, vokálisan ennyire változato­san és sűrűn még nem ábrázolta senki a korszerűsített, ősvilági táltosmiliőt. A teremtett világ minden fénye és titka cseng-bong itt az elektrosámánok vág­tatása közben. A misztikus-pszichede­likus alaphangulat fényesen önfeledt életörömmel, életvággyal van össze­szőve. A Sajba zenéje szinte minden­re jó: zenei ínyenckedésre, révülésre, táncolásra, az elveszett vitalitás meg­találására. Ritka kincs az ilyen. Sajba: Tűzkör, Flobo Bt., 2021. -------------------------------------------------------------------------- HIRDETÉS -------------------------------------------------------------------------­ Franz Kafka-díjat kapott Milan Kundera A Franciaországban élő cseh származású író képviselője csütörtökön este Prá­gában átvette a szerzőnek tavaly odaítélt Franz Kafka-díjat. A prágai Franz Kafka Társaság által huszadik alkalommal adományozott elismerésről egy nemzetközi zsűri döntött tavaly nyáron. A tízezer dolláros pénzjutalommal járó díjat hagyományosan októberben adják át. (MTI) A Gyűrűk Ura animációs film készül Egész estés, A Gyűrűk Ura és A hobbit filmek világára épülő animációs filmet készít az eredeti trilógiákat jegyző New Line Cinema. A The Lord of the Rings: The War of the Rohk­rim története nagyjából 260 évvel A Gyűrűk Ura-trilógia ideje előtt játszódik, és a Helm-szurdok, valamint a vár névadója, Helm Ham­merhand áll a középpontjában. A filmet Kamijama Kendzsi jegyzi. (MTI) Mélységes szomorúsággal, fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy SCHWANNER ENDRE fotóművész életének 94. évében elhunyt. Hamvait kívánsága szerint szűk családi körben helyezzük végső nyugalomra az Újköztemetőben. ­ Mély fájdalommal és szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy KAPPÉTER ISTVÁN DR. gyémántokleveles gyógypedagógus, aranyokleveles ideg-, elmegyógyász életének 90. évében, türelemmel viselt hosszú betegség után 2021. május 1-jén elhunyt. Felejthetetlen halottunk hamvait gyászmisével egybekötött szertartás keretében helyezzük végső nyugalomra 2021. június 14-én 11 órakor a Budapest-Kelenföld Szent Gellért Plébániatemplom Szentsír urnatemetőjében (Budapest XI., Bartók Béla út 149.). Gyászolják felesége, gyermekei, unokái és dédunokája, menye és veje, testvérei, sógorai és sógornői, unokatestvérei, valamint kiterjedt rokonsága, barátai és ismerősei.

Next